Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-16 / 294. szám
Vttio PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI APLO A MAI SZAMBÁN: Külföldi hírek (2. o.) — Koch Robert (2. o.) — A Szov- jetúnió szövetségi köztársaságai (2. o.) — Fordítsunk fokozottabb figyelmet a párt és tömegszervezeti kiadványok anyagkezelésére és elszámolására (3. o.) — Miért nem első a komlói Tatai-fejtés? (3. o.) — Országosan a negyedik (3. o.) — Bírálatunk nyomában (4. o.) 1 AZ MDP B ARANYAM ECYEI PA'RTBIIOTTÍÁCANAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 294. SZÁM ARA SO FILLER SZERDA, 1953 DECEMBER 16 í „200 éves a magyar szénbányászat“ emlékmöszak első napién szénbányászatunk 102 százalékra telítette napi előirányzatát A ,.200 éves a magyar szénbányá- Bat'* emlékmfíszak első napján, szom bat reggeltől vasárnap reggelig szén- bányászatunk kiemelkedő teljesítményt ért el: napi előirányzatát 102 Bázalékra teljesítette. A legszebb «Tömény a n?.gymányoki?.ké: az tlöírtnál 391 százalékkal több szenet szállítottak felszínre. Az emlék- ftOszaknt kezdeményező pécsiek 18 3 Bázalékkal szárnyalták túl napi tervüket. A dorogi bányászok 108.9, a nógrádiak 108.8. az ózdiak 107.8. a tatabányaiak 106.3 százalékra telje- •ftették ez emlékműszak első napjá- bák tervét. 1 mázai báiyaőzen december 13-án belezte 1933 éves tervét .4 jubileumi műszak lendületéve ti&rcoló Nagymányoki Szénbányáid Vállalatához tartozó mázai bányaüzem dolgozói december 13 án büszkén jelentették, hogy 1953. évi ope. ültív széntermelést tervüket befejez- lék. A mázai bányaüzem dolgozói meg tagadták. hogy a ..Kétszázéves a ma gyár szénbányászat“ tiszteletére éves tervükön telüt decemberben 3700 tonna kiváló minőségű feketeszenei édnak népgazdaságunknak Hz em!fkniös7ak kezfWé'cl keddig 132 száza .’éEot ért e! findrás-2kna A Jubileumi műszakot kezdeményező Pécs VI. kerületi András-ak- ha dolgozói, bányászok és napszinli Munkások nagy lendülettel harcolnak az cinlékműszak sikeréért. Többen még szabadságukat is későbbi időpontra tették át. hogy rémesei lehessenek a december havi terven felül vállalt 1000 tonna szén kitermeléséért folyó harcnak. A frontbrigádok naponta nagyszc- i® munkagyőzelmckről számolnak be. Wolf Gyula sztahánovista front- brigádja elhatározta, hogy a jubileu- *H műszál: alatt 50 tonna szenet Bállit tervén felül. Célkitűzésük va- ’óraváltásáért egyemberként küzde - ^k. Doszkoes József csillés, — akit Volf Gvula segít jó bányásszá fej fedésében — csak pár hete került > Apáthoz. De feladatát már ncm- e«au a csillézésnél látja el hiánytanul, hanem a biztosításhoz szükséges fát is egészen a fejtés bejáradig szállítja, hogy a vájárok több "főt és erőt fordíthassanak a szenedre. Wolf Gyula csapatvezető a terme- d zavartalansága felett őrködik. — bájában mindig kéznél vannak •tok a szerszámok, amelyekkel a díilőszakadást vagy más kisebb-na- tVobb hibát lakatosra várás nélkül dinnal kijavíthat. A brigád lelkes munkájának eredménye. hogy a jubileumi műszak eddigi szakaszában 50 tonnás vállalásból már 36 tonna szenet adott ter- v«n felül. A bánya mélyén dolgozók hősi ^Unkáját méltóképpen segítik a küt- diniek. Hétfőn a napszinti döntó- toritó gumiszalagjának elromlott mo dját alig egy óra alatt hozták rend- d a lakatosok. A motor javítási munkálatainak ideje alatt a nap- '•lutl szállítók kézicrővel tolták a dreeső vágányokra a teli csilléket. m>gy a folyamatos szállításban ne dyen fennakadás. András-akna dolgozói kedden reg- jf«l Ismét győzelmet jelentettek. — dpi tervüket túlszárnyalták és így dábbra is tartják az cmlékműszak l**dete óta kiharcolt 136 százalékos ddményt. (GARAY) „Még több és szebb állatot tartunk — ezzel válaszolunk a begyűjtési rendeletre“ Az új kormányprogramra nyilvánosságrahozatala óla egész sor olyan kedvezmény látott napvilágot, amely a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok életszínvonalának gyors emelkedését biztosítja. A most megjelent új begyűjtési rendelet is mérföldes lépés a kormányprogramm megvalósításában, a mezőgazdasági termékek bőségének megteremtésében, népünk jólétének emelésében. A lánycsóki Csillag tsz A Népköztársaság Elnöki Tanácsának begyűjtés: rendeletét a lánycsóki dolgozó parasztok ts megelégedéssel és örömmel fogadták. Oroszlán József elvtárs, a Csillag tsz elnöke és a községi tanácselnök, már hétfőn kiszámították, hogy — az 1954 január 1-én életbelépő új begyűjtési rendelet szerint — mennyivel kevesebbet kell beadnia a tsz-nek, mennyivel növekedik ezáltal is a tagok jövedelme. Idén a 412 hold föld után 1.442 mázsa kenyér- és takarmánygabona volt a beadási kötelezettségünk, búza kilogrammra átszámítva. Ez a mennyiség az új begyűjtési rendelet szerint ugyanakkora terület irtán 956 mázsába csökkent, tehát 486 mázsával vihetnek több terményt a szabadpiacra Ebben az évben 53 mázsa sertést és vágómarhát kellett beadniok, ezzel szemben a következő évben 32 mázsát, 21 mázsával kevesebbet. Baromfibeadásuk 3.30 mázsával, tojásbeadásuk 2.52 mázsával, tejbeadásuk 3.708 literrel csökkent az új rendelet szerint. A nagy öröm csak akkor kezdődött, amikor ezt a kedvezményt szabadpiaci árakon átszámították és a végösszeg 148.716 forintra rúgott. Ennyivel többet adhatnak el, ennyivel növekedik a tágok részesedése, ami azt jelenti, hogy ha jövőre is 12 ezer lesz a munkaegységkeret a szövetkezetben, akkor egy-egy munkaegységnek az ériéke 12.36 forinttal növekedik. Ha József Lajos jövőre is 476 munkaegységet teljesít, akkor a keresete 5.873 forinttal lesz több — csupán az új begyűjtési törvény alapján. „A kormányprogramm megjelenése óta már sok kedvezményt kapott szövetkezetünk — mondj? Oroszlán elvtárs, — de a most megjelent begyűjtési rendelet felmérhetetlen jelentőségű.'* Atkári Vilmos nyolc holdas dolgozó paraszt A z új rendeletet nagy örömmel fogadták a bólyi **■ egyénileg dolgozó parasztok is. A községben hétfőn egyetlen dolgozó parasztot sem lehetett találni, aki nem tudott a rendeletről. Atkéri Vilmos nyolcholdas dolgozó paraszttal beszélgettünk az új begyűjtési rendeletről. — Gyengén tejelők a teheneim, az , évi tejhozam a kelőnél 4000—4500 liter. A múlt hónapban arról beszélgettünk, hogy el kellene adni az egyiket ée a három üszőt, azonban most megváltozott a véleményünk. Megtartjuk mind a két tehenét és a három üszőt is. Az ósziket tavasszal befolyattatom, így jövő ősszel már öt tehenet fejünk, mert ekkorra már a három üsző is leellik. Érdemesebb tartani most már állatot, mert az elléstől számított egy évig az elóhasú üszőktől nem kell tejet beadni. — A tejbeadást is könnyűszerrel tudom teljesíteni, mert az új begyűjtési rendelet szerint a földterület után állapítják meg a kötelezettséget. Atkáriéknak erre az évre 1.271 liter tej volt a beadásuk, jövőre — az új begyűjtési törvény alapján — 638 litert kell beadniok, 633 literrel kevesebbet, ami azt jelenti, hogy a két tehéntől 3.860 liter tej marad a háznál, ennyivel többet tudnak elfogyasztani vagy szabadpiacon értékesíteni. De emellett ugyancsak jelentősen csökkent a kenyér- és takarmánygabona- és az élőállatbeadás is. Atkáriéknak jövőre közel 20 mázsa kenyér- és takarmánygabonával kevesebb a beadási kötelezettségük, — Népi demokráciánk felmérhetetlen támogatása ez — mondja Atkári Vilmos, — amelyre mi, dolgozó parasztok most úgy válaszolunk, hogy több és szebb állatot tartunk, hogy az állam iránti kötelezettségeinket a jövőben is pontosan teljesíthessük. Ruzsinszki bácsi új tanítványokat nevel A műhelyben olyan csodálatos csend van, hogy az ember gondolkodóba esik: szóljon-e, vagy csak némán figyelje az itteni életet. Mélységes a csend. Csak az apró, puha neszek árulják el, hogy itt dolgoznak. Ruzsinszki bácsi, a Zsolnai-gyár öreg, fehérhajú figurakészítője éppen most teszi fel a korongra a „Kenyérszelő asz szony*' bűbájos figuráját. A hatvannyolcéves mester a túlsó sarokban dolgozó tanítványaira pillant, aztán fejét kicsit félrebll- entve néz a figurára. Megnézi jobbról, megnézi balról és a kicsit homályos szemüvegén keresztül azonnal szemébe ötiák a hiba. Előhalássza az agyagforgács közül az arasznyi kis mintázófát, egyik hegyét a nyelvéhez érteti és dolgozni kezd a .Könyérszelő asszony'* fi- nomvanalú nyakhajlatán. A mintázófa, amely olyan sima, mintha elefántcsontból lenne faragva, jóné- hányszor végigcsusszan az alak vállán, majd a csípőién és a szoknya ráncain siklik tova. Egész leikéből dolgozik a mester. Minden mozdulata könnyű, akár a lehelet. Nem állhatjuk meg, hogy meg ne kérdezzük: — Mióta csinálja ezt Ruzsinszki bácsi? A mester egy kicsit meg rezzen, a múltba hallga- tózik s úgy mondja: — Bizony én már ötvenöt éve dolgozom a szakmában. Amikor kijár. tam a hat osztályt, eljöttem inasnak. Akkoriban többnyire német korongosok voltak a gyárban. Mi harmincötén voltunk inasok. Ide-oda rakosgattak bennünket, de aztán az ügyesebhkezű gyerekek szabadkézi munkára kerültek. így lettem én is szabadkézi korongos. — De hiszen ez nem korongos munka! — vetjük körbe. A mesternek kisidőre megáll kezében a mintázófa, ránknéz az okuláréja fölött aztán válaszol : — Az igaz, hogy ez nem korongos munka, de ha nem csináltam volna végig a korongosságot, akkor ma a figurakészítéshez sem értenék. Inasko- romban, de még később is rajzokról dolgoztunk. Elénk tették a rajzot és mindenki csinálta, ahogy tudta. Bizony nehéz volt. Keserves. Lassan azért be lejöttem. Néztem a rajzot, b közben húztam, egyre csak húztam felfele az edény falát. El nem bámulhatott az ember, mert volt közöttünk egy élőmunkái, aki hamar az ember fejéhez vágta a selejtes darabot. — Ruzsinszki bácsi is megteszi ezt a tanítványaival? — Ilyet én nem csinálok! De a Fekete Rudinak már megígértem, hogy kukoricára térdepelhetem, ha legközelebb elfuserál valamit. — Nem akarattal csinálom ón azt. Csakúgy vélet- lenségből — szól közbe sértődötten a hirteiensző- ke legényke. — Meg hát mi a Máté Jóskával nemrégen jöttünk ide tanulni. Csakugyan igaza van Rudinak. Talán másfél hónapja, hogy idekerülitek. De Ruzsinszki bácsi mellett mégis hamar beletanulnak a szakmába. Eredmény is Van. Rudinak már kiégették az egyik munkáját, egy doromboló cicát, Jóska pedig egy kismadarat készít kiégetésre. Amikor azt kérdezzük, meg tudnák-e mondani, hogy mire kell itt a legjobban vigyázni, kis szabód ás után Jóska szánja rá magét a beszédre: — Ahogy én Ruzsinszki bácsitól tanultam, legfontosabb a beépítés. Nehogy az égetésnél összeessen a szobor. Természetesen ennek a munkáinak nagyon sok csinja-bteja van ... Például annyit, de annyit kell simítgatni, forrná lg at- ni a hajlatokat, hogy bizony sokszor belefáradunk. — De azért szívesen csináljuk! — vágja be Fekete Rudi anélkül, hogy fe- lénknézme. Ahogy jobban körülnézünk, új furcsaság tűnik szemünkbe. Ruzsinszki bácsi egy fejetlen, karnéi- küli testet helyez a ko- Megfogja a vér konypengéjű kést és több helyen lyukat kanyarót rajta. — Mit csinál most Ruzsinszki bácsi? — Mit csinálnék!? — összeállítom a figurát. — Hát nem egybe veszik ki a formából? — Már, hogy vennék ki egybe? Ez nem sima figu ra. Ez a messzehíres kenyérszelő asszony figurája, amit nyolc részből állítunk össze. A kenyeret váró kisgyermek három részből áll. Aztán az anya teste, a feje, a karja, amin rajta van a kenyér és a kés. Ezt a két alakot kel] ráépíteni az alapzatra. Nézze csak, hogy megy ez,.. És Ruzsinszki bácsi hozzálát a figura összeállításához. A megszokott finom mozdulatok nyomán helyére kerül minden darab. A ragasztás csíkja is eltűnik a mintézófa simításától és lassan a figura lemosására kerül a sor. Ecset, szivacs és a mester pórnás ujjai óvatosan járják végig a ruharáncokat, a kezet, a szájat és a szemet, nehogy kárba menjen a gondosság, amivel a szobrász megmintázta az alakot. Az öntőforma okoz ta szépséghibák rendre eltűnnek és lassan ott lát-1 Juk a „KenyérBBelő aaz- szony“-t olyannak, amilyennek a művész teremtő lelke elképzelte. H. Gy. A Pécsi Bőrgyár teljesítette évi tervét A Pécsi Bőrgyár dolgozói eredményeik fokozásával, a minőség fokozatos javításával harcoltak, hogy a IV. negyedévben is elnyerjék az élüzem címet. A gyár dolgozóinak munkája eredményes: december I5-én befejezték 1953 évi tervüket és ezzel egy hatalmas lépéssel közelebb kerültek céljukhoz. Munkavédelmi értekezletet tartanak az SZMT székházban A Mezőgazdasági és Erdészeti Dől. gozók Szakszervezetének Baranyámé- gyei Bizottsága december 17-én, csütörtökön értekezletet tart az SZMT székházban, „hol az állami gazdaságok, gépállomások és az erdőgazdaságok szakszervezeti munkavédelmi felelősei és üembiztonsági megbízottai megtárgyalják a téli munkavédelmi feladatokat. Az értekezlet ismertetésére még visszatérünk fl jövőévi nagyobb kukoricatermésért dolgoznak a káioiyi tsz-tagok Néhány hónappal ezelőtt, amikor az új, több évre szóló begyűjtési rendszer tervezete megjelent, a ká- tolyi December 21 vsz tagjai — vezetők, fogatosok, növénytermelő asz- szonybrigádok — összejöttek, hogy megtárgyalják: mivel járulhatnának hozzá ők maguk is a tsz további gaz- lagításához? A kátolyiak évek óta eredménnyel kísérleteznek a kukorica terméshozamának növelésével. 1952-ben 28. 1953-ban pedig 33 mázsa volt a kukoricájuk termésátlaga, sőt hetven- holdas kísérleti táblájukról holdanként 47 mázsát törtek le. Ezért úgy határoztak: ennek a kísérletnek a tapasztalatát 1954-ben már egész kukoricaterületükön hasznosítják. így a kenyérgabonaterület favára az idei 147-ről 90 holdra csökkentett kukoricatáblájukon a több munkát igénylő, de kamatait bőven meghozó korszerű agrotechnika alkalmazásával mind a 90 holdon elérhetik a 47 mázsás átlagtermést. Az eredmény elérése érdekében megállapodtak, hogy még ezévben megtrágyázzák és 26 centiméter mélyen felszántják egész kukoricavetés- '•erületüket, jövőre pedig Idejében, négyzetesen elvetik és legalább négyszer megkapálják. Ahogy döntöttek, úgy is tettek. Az őszi vetés befejezése után azonnal hozzáláttak a talaj gondos előkészítéséhez. A fogatosok állandóan hordták az érett istállótrágyát, amelyből egy-egy hold kukoricaföldre 186— 200 mázsát szórtak. Nyomban utána felszántotta a gépállomás traktora a tőidet 26 cm mélyen. Amikor az új begyűjtési rendszerből szóló rendelet megjelent, a káto- iyi tsz-tagok már az utolsó holdon végeztek a kukoricaföldek talajművelésével. A 25 százalékos begyűjtési kedvezmény többek között mintegy száz mázsa többletkukoricát Juttat számukra. Ezt növelik további Jó mániájukkal. így gazdagítják sajátma- Tukat, eredményeikkel, példájukkal >edlg mezőgazdaságunkat. SZINNYEY HENRIETTA
