Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-06 / 286. szám

2

NAPLÓ

1953. DECEMBER 6

Nekünk fiataloknak nemcsak a szórakozásban. hanem a munkában is élen kell járnunk

Több akarat tál István-a^nán is ki lehet javítani a hibaka^

A Szigetvári Cipőgyár dolgozói ^ a felszabadulás óta sok dicsőségért szereztek gyáruknak, a. hazai cipőiparnak. Kiváló minőségű munkájuk nemcsak belföldön, hanem a külföldi piaiooikon is híre».

A kikészítő tizemben vagyunk. Ez a cipők és szandálok utolsó állomási, Itt fényezik, csinosítják a rövidesen piacra kerülő árukat. A hatalmas teremben hosszú asztalok, az 'asztalok mellet* pedig jókedvűen megy a munka. A kikészítőben csupán asszonyok dolgoznak Jó kedvűk kezűk gyorsasága már az első pillanatokban elárulja: jól értik mesterségüket, hisz magúk is szeretnek szép csinos cipőkben járni na meg- hát — mint mondják is — nem mind egy nekik, hogy a magyar dolgozók és a kűllföldúek milyen véleményt alkotnak gyárukról, munkájukról, Aa asztalok maliiért majdnem a mennyezetig magas állványokon ren geteg cipő és szandál várja az utolsó simításokat. Ahogy belépünk a terembe, egy munkaköpenyes fiatal teánv siet elénk. Rövid beszélgetés után megtudjuk, “hogy ő ennek a részlegnek a mestere.

Igen 6, a fiatal 23 éves leány, aki* Antal Ilonának neveznek De nem is erről akarunk beszélni, hanem arról, hogy <w a flaita! mester hogyan érdemelte ki a gvár vezetőségéin1 akt, hogy ilyen kén vés és felelősségteljes munkát reábízzon. Adjuk tehát át a szót Antal elvtársnőnek:

Szegény családból származom nvolcan ültünk mindennap az asztal hoz. Én, mint a lányok általában szeretem a szépet, és a CMaoeait, Szeré ttom mindig cipóbem is a szépet ez ízléseset. Dó azelőtt erre sehogv sem futotta. Igv 'született meg bennem az a gondolat, hogv cioógvári műnk ás leszek 1 049-ben jelentkeztem felvételre. Felvettek.

Itt megáll és a többit már másoktól tudjuk meg róla. Mint kézilány kezdte működését. Az első nanokba7’ szokatlan volt neki az út terület, de mint a közmondás mondja: ,.A <ryn korlat teszi a® embert mesterré'' nap-mint nap javult nemcsak a heryfel jesítése. de a minőségi százaléka is. A gvár vezetősége rövidesen felfigyelt a fiatal lánv szorgalmára képességeire. Kitüntetésként beosztották szakmai továbbképzésre. Antal elvfársnó pedig szorgalmasan tanult és mii/nkáfában igyekezett hasz ooisftam' a tanultaikat. Ez újabb len.

dűl etet adott munkájához és ágy érezte, hogy sokkal többre képes, mint egy kézilány teendőjének elvégzésére. Magánszorgalomból kezdett megismerkedni a gépeikkel. Á szélbehajtógép tetszett neki a legjobban, azért, is, ment eibbem aa időben az itt dolgozó aszonyok még a száz százalékos teljesítményt sem tudták elérni.

— Nagyon szeretnék gépen dolgozni — fordult kéréssel a vezető o Marisakhoz Azok teljesítették kívánságát Másnap már a szélbeliajtó géphez mehetett és melléje egv tanító mestert is bízta sütöttek. Fird. matiné pontosan megmutatta neki. hogyan kell bánnia a géppel. Nem kellett sokat magyarázni Antal elv. társnőnek, hisz minden vágya telje- "'U Tol tecPrnénve szépen ívelt je' felé. úgy, hogy már az első hónapban elérte a 130 «zázalélkort. Ez voll* (9A3-ben, amikor jó munkája elismeréséül a gyár vezetőségié felterjesztette sztahanovista oklevélre. Antal elvtársnő meg is kapta az ok, tevéiét és mellette még 300 forint juta limai is.

A sztahanovista oklevél ,a jutalom, a vezetők megbecsülése és mun Icájának elismerése, még nagyobb ösztönzést adott a fiatal lánynak Ezután következett a még nagyobb meglepetés A gyár e'lkiiildte Budapestre egyéves művezetőképző iskolára Antal elvtársnő szívesen vállalta a szép, de wéfaérz megbimMistt Az iskolán szorgalmasan tanult és jó biizonyítváinffiyiaJl tárt ham. Utána b-e- áWitoMk a Iknbésztiiöü'zem miesteránplk

Naigvobb felelősség mindig több gonddal jár. így van ez Antal elvtársnő esetében is. Most már nemcsak saját, hanem az egész gvár- részteg munka iáért felelős Feladata azelőtt is volt, de ez még jobban fokozódott az új kormányprogramm megjelenése óta.

Aa. hogy a gyár egésze novemberben 90.08 «iziámIVlkma rt/djestiilheittie mi. nőségi tervét, abban nagv része van An tál elvtársinőnék is. Naponta 74*0 pár női szandál megy keresv+iil a kikészítő üzem részlegen. A fteial mester mindenerves munkát külön külön megvizsgál annak érdiekében ho<rv még csak véleflensérből se ke riHjön k,i minőségileg kifogásolható áru az üzemből.

A jő minőség mellett nem maradnak el a tervtel iesiftés követeimé nvétől sem a gyár dolgozói. Az év ekéjén ígéretet tettek arra. hogv "voorf tervükön felül négyezer páT szandált adnak a hazának. TeéretÜ Vet teljesítik. Eddig már 3901 pár szandál terven felüli termelésné1 tartanak és minden bizonnyal nem •teáik fieTieeítfk, de tűi is szárnyalják fogadalmukat,

A gyár egésze mögött természete sen nem ma rad el a kikészítő részleg sem. A fíteWafl imiesiter niagy gonddal foglalkozik az idősebb m mi kősók mellett az úr dolgozókkal éc ennek eredményeként a kikészítő üzem dolgozói novemberben 1*59 szia -yVklnal zárták a hónapot.

Tgv dolgozik a fiatal mester. Hogv miért, arra már csak rövidien válaszol: ..Azért mert megváltozott az életem, most látom csak igazán hogy érdemes iéll dolgozni. Me>ny- -"«zonv is vagyok — mondja mosolyogva — hamarosan férjhez megyek Szépen keresek, minden hónán ban megkapom a,z 1OTM) forintot. Mez van már a kelengyém, megvan mindenem, amire csak szüksége van egv férjhezmenő lánynak. Apáim is jó1 keres, rövidesem családi házat építtetünk. De nem is ez a lényeg — vágja él a beszéd fomiaMit Anitái' elvtársnő — DTSZ tag vagyok és úgy ,srzem.' nekünk fiataloknak nemcsak a szánakozásban, hanem a munkában is élen kell járnunk.

Hídvégi Margit

István-aknán a kifüggesztett verseny- eredmények és a teljesítményeket kimutató táhlák előtt szinte állandóan vannak olyan bányászok, akik figyelmesen nézik a kiírt eredményeket. A fekete táblák több szép eredményről, de ugyanakkor sok lemaradásról is tanúskodnak. Ist- ván-akna elmaradt tervének teljesítésével, s ezért komoly feladatok hárulnak az üzem vezetőire, a műszaki vezetőkre, a vájárokra és a csillésekre egyaránt.

— A lemaradás egyik fő tényezője — mondja Szilas László üzemvezető elvtárs, — az, hogy az aknán nagy a munkaerőhiány, továbbá a munkafegyelem sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Nagy a száma azok nak, akik igazolatlanul hiányoznak. A „bumli- zásiban'* élenjárnak: Markó Lajos csillés, aki az elmúlt hónapban kilencszer, Hoy- gosi István csillés nyolcszor, Lakatos János (7) csillés hétszer, Stróbl Vendel, Lázár Zoltán, Kalmár József csillések, akik hatszor mulasztottak igazolatlanul műszakot. Ha csak az ő üszakikat összesítiük, — amivel megkárosították elsősorban saját masukat, de ezen túl egész népűnket, — számszerűit eléri a 48- at, vagyis 384 munkaórát. De rajtuk kívül sok olyan vájárral, csilléssel és felszíni munkással találkozunk, akik egy. kettő, esetleg három esetben mulasztottak Igazolatlanul. Ezek a dolgozók természetesen egyéni terveikkel is el vannak maradva. Fatter Gyula vájár például 1933 október 30-ig különféle okokból összesen 71 munkanapot mulasztott, de ez tervének teljesítésében is meglátszik. Jelenleg is 1953 júliusi tervén dolgozik.

— Nagy a munkaerővándorlás is- István- aknán. Főleg az új bányászok körében. A régi bányászok közül is vannak azonban olyanod - V ■’ v pi mentek,

vagy el akarnak menni. Ezekbe a jelenségekre a pártszervezetnek is komolyan fel kell figyelnie.

— Nett István szta- bánovista vájár elmondta, hogy ő már megunta a csapatban lévő veszekedést és „piszkálódást." Ha valaki hibát követ el, annak nem igyekeznek megmagyarázni a hi- báiát, hanem ledorongolják.

— Farkas Ferenc vájár, aki öt éve dolgozik a bányában, ezért akar elmenni:

„A munkák elosztása igazságtalanul történik (te érvényesül „a haveri szellem.“ Ebben a hónapban már harmadszor akartak a csúszdához beosztani. Mivel a csapatban voltak olyanok is, akik még nem voltak oda beosztva, nem . vállaltam el. De előfordult, hogy november 13-án az elvégzett munkát nem írták be részemre. Sokszor pedig úgy beszélnek velem, mintha nem is ember volnék."

—‘ Az új munkásokkal, való foglalkozást is meg kell javítani Tst- ván-aknán. Meg kel! magyarázni Klárira György vájár elvtársnak is. hogy az új bányászokkal a bányát, a bányászéletet meg kell szerettetni. Nagyobb szeretettel foglalkozzék a hozzá beosztott új bányászokkal és ne tegyen durva, vagy goromba hozzájuk. — Neveljen belőlük olyan vájárokat, akikre később ő maga Is ' büszke lehet,

— A terv maradéktalan teljesítése , megköveteli, hogy mindenki 'teljes mértékben kihasználja munkaidejét. Sok esetben tapasztalható, hogy nem kezdik meg a munkát pontos időben. Október 9-én Sülé Imre vájár ért Parragi János csillés fél 9-kor még mindig nem kezdték el a munkát. Handa F°renc és Vichmann János vájárokat október JO-én 9 órakor az- ellenőrié aknász fekve találta. Kovács István (46) október 8-án egész műszak alatt aludt. Ezek a fegyelmezetlenkedők talán nem is gondolnak arra, hogy helytelen magatartásukkal milyen hatalmas kárt akoznak népgazdaságunknak.

— A hibák kijavítására — mondja Szilas elvtárs — nagy gondot fordítunk. Minden reggel, mielőtt leszallnak a dolgozók a bányába,

hívjuk a figyelmüket az eddigi hiányosságokra és arra, hogyan javítsák ki fkokat. A munkafegyelem megfoontóival külön, egyénileg is foglalkozunk. A továbbiakban a kultúrmunkát is * munkafegyelem megszilárdítására irányítjuk.

Sok esetiben előfordul, hogy hibák csúsznak be az ürescsille- eloszlásba. De előfordult. hogy a csapatokat helytelenül állítják össze és így azokba® sok a vájár. Például Mehlmann János frontmester csapatában H vájár dolgozott és azok

őzül kettő-három min dig mellékmunkát végzett.

A terv teljesítése tehát megköveteli ; a? üzemvezetőségtől, hogy nagyobb gondot fordítson a munka helyes megszervezésére.

KSrösköriíl föketeföldű bólyi határban alszanak a dértől csillogó mezők. A gyapotföldeken száraz kórók merednek az ég felé, s most már csak zúzmarát érlelnék ágaikon. Csak az országúit mellett dübörög egy G—35-ös, végzi a mélyszántást.

■Lassányi Lászlót keresem, hozzá igyekszem. Sokat hallottam róla. A járási bizottságon, a községi pártszer vezetnél, a tanácsinál felderül az emberek arca. ha a Rákóczi termelő- csoport népnevelőjét emlegetik. Mosolygósarcú, pöttömnyi gyereket szólítok meg. „A Laci bácsi? Jöjjön csak a bácsi... És az ötévesforma emberpalánta otthonosan vezet a girbe-gurba utcákon. . Itt., itt lakik" — bök kezével a deszka-kapura. aztán mint a szélvész vágtat az utcán lefelé.

Már útközben és most is próbá1- tam magam elé képzelni. Vájjon milyen lehet? S most ott áll előttem ismerkedünk. Lassányi Lászlóhoz hasonlót sokat lehet találni Bolyban Olyan középtermetű, gyemnekiesen mosolygó arcú. Mindig mosolyog különösen ha megszólal. A vidáman csillogó szempár erőt, energiát mutat. Tud vágni, ütni is. ha' kell — gondolom magamban. Nó de térjünk a tárgvra, amiért jöttem. S amíg vele. feteségével. és másokkal beszélgettem, megtudtam: miért épper őt tart iák az egvik legiobb népnevelőnek. megértettem, miért dicsérik járásszerte.

1949-ben lépett a pártba. Addte gondolkodott, tanakodott, melvi.k képviseli a sok közül az ő érdekeit S amikor döntött, akkor végérvényesen a kommunisták mellé állt. Ekkor mintha egyszerre proteini akarta volna az eltelt iveket, minden mup- kát elvállalt. Pe nemcsak váltatta becsülettel- el,;is végezte. Utcabiztc« volt. díüőfftteiós. részt vett a választási munkában. Amikor megkérdezték, hogy ]en,ne'-e népnevelő, szívesen vállalkozott erre Is. Nem soká szokott valamin rágódni, de azért ■úrtdig meghányja-veti a dől gokart

és ha valamire elhatározza magát arra mindenét felteszi. Hire járt. a faluban, hogy megalakul a Rákóczi ő az elsők között ie’entkezett: engem te vegye* ?k számításba.

Amikor a csoport megalakult brigádvezetőnek tették meg. Nem dirigálni állt az élükre, hanem velük 'gvütf dolgozni. Amikor eljött az őszi szántás-vetés ideie. mint azóta mindig a nagy munkák e’őtt — a kis család összeült. ..Nó. most mond iátok »1. hogy csináljuk." A vélemények 'avaslatok csakúgy záporoztak. Mi- itán a kollektíva elhatározta: így csináljuk — akkor a munkáé lett a '■zó. Olyan pompás munkát végeztek hogy csodájára jártak. A kis brigád erős, harcos kollektívává fejlődött hallgattak vezetőjük szavára. Tudják, hogy Lassénvi László jó szakember. szereti a földet, első a munkában.

Két dolo? van,unit a legiobbam szeret: a munka és az emberek nevelése. Mint mondja, a kettő együtt-' iár, az emberek a munkában neve- ’ődnek, edződnek. A munka te kín - 'etében irgalmatlan konok tud lenni Ha valaki immel-ámmal dolgozik •vagy huncutkod Ik. keményen rászól, de mindig szemtől szembe.

Nézd ez így nem jó. rosszul csinálod" — szokta mondani. Nem szeret áz emberek háta mögött beszélni, nkább hadd harcoljanak a vélemények. De ugyanilyen gyorsan dicséri a dolgost, az élenjárót, elismeri a íó munkát-. Szava ilyenkor melegebbé '-•álik. Mindenkiben az embert látja, íz új hajtásait nyomban észreveszi, biztatja, bátorítja. , Csak így tovább ■6! csiná'od." Sohasem durva, vagy ■deges. Tetszik ez az embereknek és ■ripen ezért nemcsak vezetőt látnak benne, hanem forrószívü jóbarátot is. aki bajban, örömben, éjjel-nappal együtt van velük.

..Ugye furcsálja ezt csak így éjjel- liapptt.. — kérdi nevetve. — Elmondom." Azon a vasárnapon, amikor a

kormány programúi ja megjelent

mint a megzavart méhkas, olyan volt 3 szövetkezet. A brigád, a csoport minden tagja a határban dolgozott. Felütötte fejét a kétkedés, az ingadozás. Mondogatták: ki lehet lépni... mit csináljunk. Voltak, akik már határoztak is. „Megálljunk emberek — szólt akkor, a legnagyobb tanácstalanság köz epre tte Lassányi. — Gondolkoztok ti. vagy csak úgy hebehurgyán határoztok. Mert csak gondolkozzatok." Az embereknek jól "sett a biztató szó, mint a repedezett' földnek a májusi eső. Lassányi Lászlót pedig becsülték mindnyájan, hallgattak rá. Tudták, félti a szövetkezetét.

Megkérdeztem Lassány.itól: tnirő1 beszélt nekik? Elmosolyodott. Az Igazságról! A kormány nem azt akarja, hogv a szövetkezetek felfoo- moljana.k, inkább két kézzel támogatja őket. Mennyi mindent jelent nekik a tíz százalékos kedvezmény, a hosszú lei áraiéi hitel, a háztáji beadás e'iM-’ése. és még ki tudná sorolni... És itt tudnák hagyni ezeket a szép nagv táb'a földeket Egyben az eeész határ! Traktor szántba, veti aratógép jár a hatalmas táblákon És a nagyszerű termés, a jobb él«1 Miiven vidáman dolgoznak így “gyütt, az aranysárga búzatábla fe- 'ett hangosan, kaeagóm szállt a7 4nek. . Féltsétek t* is a szövetkezetért" — mondta. A Rákó-zi tagjai fé1- tették: senki nem lépett ki.

És at éiiel.... Amikor a sötétség leereszkedik, az apró házakra, Las- sányi László felkerekedik. Nem megv messze, csak a szomszédokhoz., akiket a párt rája bízott. Felkeresi őket szinte mindennap. Meg kell mop dani, beszélgetni, azt nagyon szeret. Es valóban beszélgetni is megy. Netn utasítást visz. Nem,’ő nem így dolgozik. A párt nem utasít — beszélget az emberekkel. S Lassányi László a pártot. képviseli. Nehéz visszaadni egy ilyen beszélgetést.

Az a nyolc csoporttá® nem is tudta, milyen rosszul teszik, hogy a kukoricájukat nem adják be. De hiába a felszólítás, megmakacsolták magukat. Ha ekkor Lassányi elvtárs úgy tért volna be hozzájuk: már pedig azt le kell adni, sohasem tudta volna meg a húzózkodás okát. De akkor is beszélgetni ment, hozzátok, megtudni mi a panaszuk, mi fáj nekik.. Megtudta. Mind a nyolcán erősen méltatlankodtak. Mégis csak gyalázat, hogy a beadott búza után egy krajcárt sem fizetnek, pedig a vételi iegvre leadott után kellene. Hangoskodtak az emberek: „Nem bizony, nem adjuk be a kukoricát, az éppen kiteszi a búza árát." Lassányi elv- társ utána járt.

A tanácsnál megtudta, hogy a vételi jegyre leadott búza után azért nem fizettek, mert tojást és egyebet nem keltett beadniok. Másnap este már elmondta mindenütt. „Ha így van, megértjük" -— mondták az emberek. Beadták a kukoricát az utolsó szemig. Tetszett ez az embereknek. Kiváltképpen pedig az tetszik, hogy egyszerűen beszél. Nem keresi a szavakat, ízes paraszti nyelven beszél, mint akihez napronta szól. Szerénysége, a kommunista ember szép jel- 'emvonása segíti abban, hogy a falu lakói a legnagyszerűbb barátot ismerjék meg benne.

Házának ajtaja mindenki előtt nyitva van. Betér hozzá öreg, fiatal. 'eány és asszony. Vendégmarasztaló, szíves szó fogadja. Az. emberek szinte egymásnak adják a kilincset. Vörös Ferenc bácsi egyszer elpanaszol- í.a. hóm' kicsi a hízója, sok az éhes szái és nem 'udia majd a zsírt leadni. Megbeszélfék. mit lehetne tenni, Emlékezett rá, van egy olyan rendelet, amely szerint indokolt esetben lehet csökkenteni a leadást. De így fejből nem volt biztos benne, hogy csakugyan így van-e. Lassányi

elvtárs megint a tanácshoz fordult Kiderült, jól emlékezett- Vörös Ferenc ügyét is elintézte. A többit még sorolni is hosszú lenne, nemhogy elmondani velejét, magvát.. De az a? egy igaz: doLgavégezetlenül, meg' nyugvás nélkül nem megy el, tőlük’ Minden sebre van ir. Lehetettel^ sohasem ígér. Amiben biztos, ere.ic van hozzá, azt kijárja. Mint- mondja az ilyen beszélgetéssel két légyé1 üt, egy csapásra: megnyugszik egy háborgó ember, ugyanakkor világ»' sasban, tisztábban látja: értem, értünk vari a , Programm. Jobban, harcosabban, áldozatkésszebben dolgozik érte.

Sok népnevelő tétlenkedik, vá- laszolaüanul hagy fontos dolgokat ha erejéből, tudásából nem fuU8, Egy-két évvel ezelőtt talán vele ’* előfordult. Azóta tanuLtabb, okosabb Tanácsülésen — mert Lassányi élv- társ tanácstag — mindig elmondja' mi a választók panasza, kérése, kt kér maga is segítséget. Nem röste'1 személyesen is felkeresni a párt vezetőséget, vagy a tanácsot. Hajtja az a tudat, hogy az emberek bírnak benne, kezébe tették gondjukat- bajukat. A bizalmat megszerezni nehéz, nagyon nehéz, de elveszteili ‘ egy pillanat műve. A dolgozók bizalmát predig napronta újból és újból meg kell szerezni — meg kell tartani -te — Tudja, nehéz a mi munkánk mondja egy kicsit elgondolkozva.

De szép. Az emberek most különösen kíváncsiak, sokat kérdezősködnek, érdekli őket minden. Erre k°^ nekünk válaszolnunk és kérdező* nélkül is felkeresnünk a bólyi dolgozó parasztokat.

S tegyük hozzá: Villányban úg?* mint Kacsótán, Mekényosen, mM' Pécsváradon az ottani népnevelőknek.

1 Bocz József