Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-30 / 305. szám
2 NÄPEÖ 19*3 DKCTWBFR 36 Hegedűs András eívtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén (Pdyiaíát a» f, oldalról) ftoerm ken gyümölcsösök és szőlők telepítését: erre a célra az elkövetkező három évben csak állami eszközből haromszázhetvcnkettő millió forintot kell fordítani. Nagy összegeket kell fordítani a rétek és legelők megjavítására, beleértve nemcsak azokat a réteket és legelőket, amelyek a termelőszövetkezetek kezében vannak, hanem a községi legelőket is. Segíteni kell a termelőszövetkezetekét istállók és silók építésében, az állattenyésztéssel kapcsolatos munkák gépesítésében. Csak silók építésére az elkövetkező három év alatt állami eszközökből háromszázhat millió forintot kell fordítani. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat is segíteni kell abban, hogy silót tudjanak építeni, erre a célra hitelt kell biztosítani számukra ' Jelentős állami támogatást kéül nyújtani mkndazokna:k az intézkedéseknek a végrehajtásához, amelyek a mezőgazdasági termelés általános színvonalának emelését szolgálják. így állami támogatással kelt végrehajtani a minőségi vetőmagvak cseréjének kiterjesztését, a herteroziis kukorica elterjesztését, a dolgozó parasztok és termélőszö- vetkezetek jóminőségű apaállatokkal való ellátását A mezőgazdasági beruházások átcsoportosítása, a mezőgazda.ségi‘ter- maliés fokozott állami támogatása széleskörű termelési kapcsolatokat hoz léire a város és a falu közölt, kedvező feltételeket teremt mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, mind a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok számára, termésátlaguk gyors emelésére, az állattenyésztés gyors fejlesztésére. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez adott termelési segítség mellett nagyon nagy jelentősége van a város és a falu közti áruforgalmi kpaesolaiok egészséges alakulásának. A mezőgazdasági termelés elmaradottságához hozzájárult az is, hogy az elmúlt éveikben ezek a kapcsolatok nemcsak nem erősödtek, hanem szűikebb térre szorultak. Emiatt mind « dolgozó parasztok, mind a te rm el őszöve ok eze ti tagok érdekeltsége erősen csökkeni a mezőgazdasági termelés fokozásában. Az áruforgalmi kapcsolatokat és a termelés fokozásában valló érdekeltséget csökkentette a begyűjtési rendszer tűlfeszítettsége. Emellett begyűjtési saerveiuk gyakran megsértették a törvényességet és sokszor előfordult, hogy olyanoktól vettek igénybe terményeket, akik beadási kötelezettségüket már teljesítették. Mindez, a szabadforgalmat korlátozó intézkedésekkel együtt, megakadályozta, hogy a dolgozó parasztság jelentős mennyiségű terméket tudjon a szabadpiacra vinni. Ez ősök ken tette a dolgozó parasztok és termelős/öve.tlkezietek érdekeltségét a termésátlagok fokozásában. Egyben növelte a központi készletből ellátottak számát és odavezetett. hogy a szabadforgalom ki- fejlesztése helyett, még egészen kis falvakaf is. központi készletekből láttunk el zsírral, kenyérrel, hússal. Partunk Központi Vezetősége és a kormány eddigi határozatai már sokat javítottak ezen a helyzeten. A begyűjtési kötelezettség háromévi időtartamra történt megállapítása és mintegy átlagos 10—35 százalékos csökkentése, megnövelte a dolgozó parasztság termelési biztonságát és termelési kedvét: már jelenleg is észrevehetően szélesedik a szabad forgalom, ennek következtében javul a dolgozóik ellátottsága. Ezenfelül azonban párt- és tanács- szerveinknek segíteniök kell abban, hogy egészséges áruforgalmi kapcsolatok bontakozzanak ki a város és a falu között és a beadási kötelezettsége teljesítése után mindenki szabadon vihess« piacra termékeit. A város és falu közötti áruforgalmi kapcsolatok egészséges fejlesztésében nagy szerepe van a falu megfelelő árucikkekkel való ellátásának is. Az elmúlt években ezen a téren jelentkező hibák hátrányosan éreztették hatásukat a mezőgazdasági termelésben; részben azért, mert a dolgozó parasztok termelési kedve csökkeni, a falu iparcikkekkel való gyenge ellátott- tóga miatt részben azért, mert sok- •soor hiányoztak a mezőgazdasági termeléshez szükséges Legalapvetőbb cikkek, mint a kéziszerszám, •övéay véd őszerek, például a réz- gáJnc vagy a köcsikenőcs. A város és falu közti egészséges frnforgalocn kifejlesztése érdekében iparunknak és belkereskedel- ■b saerveiuk nek feltétlenül gondoskodótok kell arról, hogy a falut kielégítő mértékben lássák el megfelelő iparcikkekkel, mert ez növeli a termelési kedvet és ugvauakkor a termelés számára nélkülözhetetlen áruk biztosítását is jelenti. A kérdés fontosságának megfelelően a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló KV-határó/attérve/et konkrét előírásokat tartalmaz az. ipar és s kereskedelem számára. A mezőgazdaság fejlesztésének c Programm ja lényegesen különbözik minden eddigi olyan határozattól, amit pártunk és kormányunk a mezőgazdaság fejlesztésére hozott, elsősorban a tekintetben, hogy a kitűzött célok elérésére mozgósítja népgazdaságunk összes igényibevehető erőforrásait, iparunkat, közlekedésünket. A mezőgazdasági termelés fejlesztését elsősorban nem új előírásokkal, új szabályokkal akarjuk megoldani, hanem az ipar és a mezőgazdaság, a város és falu közötti helyes kapcsolat kialakításával, szilárd, sokoldalú termelési és áruforgalmi kapcsolatok kiépítésé vei A programm végrehajtásában az állami és pártszervek, a tanácsok feladata nem utasításók tömkelegének kiadása, hanem a falu és a város közti kapcsolat tényleges fejlesztése: azaz nem adminisztratív úton, hanem gazdasági szervezéssel és politikai tömegmunkávaL Ez az állami, párt- és tanácsszervek elé bonyolultabb féladatot állít, mert mélyen meg kell ismerkedniük a gazdálkodás kérdéseivel, de ugyanakkor előnyösebb eszköze, sót egyetlen járható útja a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztésének, mert kedvező gazdasági helyzetet teremt a mezőgazdaság összes dolgozói számára ahhoz; hogy szorgalmas munkával, szakértelemmel, a mezőga/dasagi termelés színvonalát és ezzel jövedelmüket messze az eddigi Fölé emeljék. II. 4 termőtalajok termékenysegt nek növeléséről A mezőgazdasági termelés általános fellendítésének alapja a talaj termelékenységének fokozása A talaj term elekenységónoK növelése alatt azt értjük, hogy talajainkat olyan állapotba’ hozzux. hogy a termőtalaj megfelelő morzsalékos szerkezetű legyen a növények táplálkozásának egész szasasza folyamán. rendelkezzék jóminőségű elegendő mennyiségű szerve« anyaggal, a humusszal, a termesztett növénykultúra természete által megkövetelt nedvességtartalommal és tápanyagmeunybéggel. A talaj termékenységének fokozása a fenti teltételek kialakításában, illetőleg fenntartásában áll. E kérdésnek nálunk azért is nagy a jelentősége, mert mint közismert, nincs módunk a szántóföldi termelés kiterjesztésére, új terüljétek feltörésére. Viszont annál nagyobb lehetőségünk van a termőföld termékenységének fokozására és eazel a termésátlagok növelésére. Ezen a téren ha az elmúlt években itt-ött értünk is el eredményeket, még korántsem tudtuk megállítani és pótolni azt a rombolást, amely a kapitalista gazdálkodás viszonyai közt országunk mezőgazdaságában folyt. A kapitalista viszonyok között, különösen a bérleti gazdálkodásban, a föld termőerejének fokozása helyett, annak kizsarolása folyik. A kapitalista közgazdászok részben ennek a földet kizsaroló kapitalista gazdálkodási módszernek az igazolására állították fel hírhedt elméletüket „A csökkenő földhozadék törvényét". Hazánkban is százezer holdjával találunk olyan területeket, ahol a talaj szerkezetéhen végbement rombolás kézzelfoghatóan mutatja a -kapitalista talajromboló gazdálkodás hatását. A biharugrai nagybirtok bér lói rövid évek alatt — égetett mész rendszeres használatával — kiégetitek a talaj humusztartalmát, ezzel teljesen kizsarolták és terméketlenné tették a talajt. A tények százai is bizonyítják Marx tanításának igazát: a tőkés mezőgazdaság minden haladása nemcsak abban a tekintetben haladás, hogyan kell a munkást, hanem egyszersmind abban is, hogyan kell a talajt megrabolni. Minden egyes lépés előre abban az irányban, hogy termékenységet egy adott időszakban növeljék, egyszersmind lépés a termékenység tartós forrásának szétrombolása felé." (Töke, I. kó- .eit.) Jórészt a talajt kizsaroló kapitalista gazdálkodási módnak volt a következménye az, hogy a kapitalista gazdálkodás utolsó hat évtizedében — Jóllehet közben megnőtt az állatállomány és így az istállótrágyázás lehetősége is és jelentős fejlődés történt a mezőgazdaság gépesítésében — mégis a búza termésátlaga nem nőtt, hanem csökkent. Mi a mezőgazdaság i termelést nem a talaj kizsarolása alapján akarjuk emelni, mint ez a kapitalizmusban történt, hanem ellenkezőleg, a talaj termékenységének növelése útján: az az nem egy-két évig akarunk jó tér mést. elérni, hanem meg akarjuk vetni az alapját az állandó magas termelésnek. A szovjet tudósok kimutatták, hogy a talaj termékenységének fokozására és ezzel a termelés átlagos növelésére szinte korlátlanok | a lehetőségeink. — mint Viljarnsz mondja. „A termések határtalanul fo- ; kozhatok, ha egyidejűleg befolyásolni tudjuk a mezőgazdasági növények növekedésére és fejlődésére ható tényezők egész konplexumát.." Ezt. a tételt igazolják a jól dolgozó állami gazdaságok, tez-ek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termés- eredményei is: az oké, akik jó gazdái földjüknek és ezért nemcsak egy évben tudnak jó termést elérni, hanem ezeket az eredményeket állandósítani tudták. Nézzük ebből a szem pontból a peres/tegi Szabadság termelőszövetkezet termésátlagát: őszi búza t árpa ő. árpa kukorica »ab terméseredmény kh-ként 9 1951 évben T3,l 9,5 15,8 53.7 16,5 1952 évbe» 13,9 12,8 16.5 17.7 12,8 1.953 évbe» 19,17,45 22,8 50.4 142 Javításra szoruló talajaink»» nagyón nagy fontossága van armak, hogy kidolgozzuk a talaj sajátos agrotechnikáját, amellyel minden nagyobb beruházás nélkül is lényegesen emelni lehet a földművelés technikáját, legjobb tudósaink és az élenjáró gyakorlati termelők színűén kidolgozták a megfeleli művelési módot. így például Westsik Vilmos Kossuth-díjas kutató kidolgozta a szabolcsmegyei homok megfelelő ag rotechnikáját, szántóföldi művelés mellett Az általa kidolgozott terme lesi módszerek segítségével olyan területeken, ahol a homok átlagosan három-négy mázsa rozsot hozott és jobb években sem adott többet négyhat mázsánál, ahol a burgonya átlagosan mindössze 26 mázsa volt, tíz éves átlaggal tizenkettő mázsa rozsot és nyolcvan mázsa burgonyát takarítottak be holdanként. A föld A talaj terrnelékenységém* növelése nagyon sokoldalú intézkedéseket követel meg. Egy-két módszer, bármilyen jó is legyen is az, nem vezet eredményre. E célkitűzés megvalósítása megköveteli az egész földművelés színvonalának felemelését, trágyázással a talajerő visszapótlását és növelését: helyes vetésforgóval és agrotechnikával a talaj szerkezetének javítását és gyom mentessé tételét, a termőtalaj fokozott védelmét A legfontosabb teendő a talaj táperejének visszapótlása és növelése a trágyázással, mégpedig elsősorban ístállótnágyávaL Az istállótrágyát ugyanis semmilyen mennyiségű műtrágyával nem tehet pótolni, mert a műtrágya nem növeli a talaj hu- musztertalmát, non biztosítja a talaj élet fejlődéséhez megfelelő feltételeket Megvan-e az előfeltétele annak, hogy meglévő áUatálfcrményunk mel- Ittt-t olyan mértékű istáüótnágyázást végezzünk, amely nemcsak pótolja, hanem növeli is a talajerőt? Meg kell mondani, ehhez áttatáUo- mányunk korántsem kielégítő, ezért is tovább kell növelnünk állatállományunkat és emiatt is a mezőgazdasági termelés fokozása egyik kulcs kérdésének kell tekinteni a trágya helyes felhasználását Ezt a kérdést eddig nagyon lebecsültük, akár a szaksajtót nézzük, akár a földművelésügyi minisztérium és a mező- gazdasági szervek munkáját, szánté mindenféle más mezőgazdasági munka fontosabb feladatként szerepelt, mint az istállótrágyázás. Ezért fordulhat elő az, hogy még ma is sok egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt és termelőszövetkezet udvarán, sőt állami gazdaságokban is, többévi trágya hever felhasználatlanul, ugyanakkor földjeik soványak és kevés termést adnak. Ezen a helyzeten gyorsan és gyökeresen kell változtatni, minden eszközt fel kell használni, hogy az istállótrágyát megfelelően kezeljük, s időben beszámítsuk a földbe. Az istállótrágyázást, a talajerő növelése érdekében ki lehet és ki kell egészíteni műtrágyával, amelyet mindezideig kerteset használtunk; bár a mezőgazdaság ez évben már háromszor-négyszerannyi műtrágyát kapott, mint az 1930—1940 közti évek átlagában. Súlyos hiba azonban az, hogy a műtrágyát sok esetben nem olt használják fel, ahol a legnagyobb hozam többletet eredményezi. A műtrágyázást nem szabad sematikusan, sablonosán végezni. Szinte minden táblára a talaj összetételétől és a termelt kultúrától függően kü- lün-külön kell megállapítani, hogy milyen fajta és mennyiségű műtrágya szükséges. Ehhez természetesen az is kell, hogy termelőszövetkezeteink, dolgozó parasztjaink, de még a helyi párt- és tanácsi szerveink is kitűnően Ismerjék szánllóföldeik ösz- szetételét és az egyes növények műtrágyaigényét A termőtalaj pontos és jó ismerete éppannyira nélkülözhetetlen a mezőgazdasági termelés fokozásához, mint acélíaj'táink ismerete a vasiparban. Az elkövetkező években a gépállomásokon, az állami gazdaságokban és a nagyobb termelőszövetkezetekben ezért laboratóriumokat kell felállítani, amelyek ingyen végezzék el minden termelőszövetkezet és egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt számára a talajvizsgálatot és segítsenek megállapítaná, hogy a termésátlag fokozása érdekében az egyes kultúráknak milyen fajta és milyen mennyiségű műtrágyára van szükségük. A talaj termelékenységének fokozásában a trágyázás mellett nagy jelentősége van a helyes vetésforgók alkalmazásának. A legjobb vetésforgónak a mi viszonyaink között is. a füves-herés keverékes, 8—9—10 éves vetésforgók bizonyultak, ezért a kialakult területű állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben haladéktalanul hozzá kel! fogni az ilyen vetésforgók bevezetéséhez Egyéni gazdaságokban és olyan termelőszövetkezetekben, ahol a táblák még nem véglegesek, ilyen hosz- srú időre szóló vetésforgót természetesen nem tehet alkalmazni, de itt is kívánatos a növényeknek olyan sorrendjét megállapítani, amely nem rontja, hanem fokozza a talaj termőerejét Ebből a szempontból is nagy jelentősége van a többéves herefélék, különösen a lucerna vetésterület növelésének, még a kukorica és egyéb takarmányfélék rovására is, mert ez a növény gazdagítja a föld nitrogén- tartalmát és ugyanakkor morzsalé- kossá teszi a talajt A talaj termékenységét nagymértékben növelik az idejében, megfelelő talájművelő eszközökkel és jó minőségben végzett mezőgazdasági műn kálatok. A helyes művelési mód megállapításánál, ugyanúgy, mint ahogy a műtrágyázásnál, az eddiginél sokkal inkább figyelembe kell venni s helyt adottságokat, szinte minden táblára, minden egyes növényféleségre külön-külön, az időjárás figyelembevételével kell meghatározni: hogyan kell előkészíteni a talajt a vetésre; mikor kell vetni; hogyan kell megmunkálni a m$r bevetett területet? Az agrotechnikai műveletek közül két fontos mezőgazdasági munkának nagy jelentősége van egész országunk földművelése színvonalának fel emelésében; az aratás utáni gyors tarlóhántás, amely szinte nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a nedvességet a talajban meg tudjuk őrizni és hogy jó magágyat és gyommentes talajt kapjunk; nem kisebb a jelentősége az őszi mélyszántásnak a tavaszi vetések jó előkészítésében, a talaj termékenységének növelésében és gyommentessé tételében. A felszabadulás előtti mezőgazdaság elmaradottságát jellemzi, hogy a tarlóhántást az 1930—1940 közti tíz év átlagában mintegy 25 százalékra, a mélyszántást pedig csak 35 százalékra végezték el. Ehhez képest nagy előrehaladás történt, de ez évben is a tarlóhántást csak nagy késedelemmel és mindössze hatvan százalékban végeztük el, a mélyszántási terv teljesítése pedig december 15-én mindössze 75.5 százalék. Mi az elmaradás oka? Nem az, hogy a dolgozó parasztok és tsz- tagok nem látják ezen munkálatok jelentőségét, hanem az, hogy a tarlóhántás egybeesik az aratással, a mélyszántás pedig a betakarítással és vetéssel, s így a tarlóhántásra, mélyszántásra legtöbbször egyszerűen nem jut idő. A megoldás: sokkal! nagyobb gépi segítséget kell adni mind két alapvető mezőgazdasági munka elvégzéséhez, mind a termelőszövetkezeteknek, mind az egyénileg dolgozó parasztoknak. A talaj termelékenységének növeléséhez tartozik a talaj védelme, különösen a szél és eső pusztító hatásaival szemben. Országunkban ez azért bír nagy jelentőséggel, mert szántóterületünk jelentős része, mintegy 2.5 millió az erős erózió veszélyének kitett terület. Évente különösen a nagy záporok idején, sokszázezer holdon romlik a talaj minősége és az egy-egy tavaszi esőzés után — anélkül, hogy tudomást szereznénk róla — szinte tíz és százmilliós károkat okoz népgazdaságunknak. Nem nézhetjük tétlenül, hogy szántóterületünk ilyen nagy százalékán évről-évre pusztuljon a termőtalaj. Haladéktalanul meg kell kezdeni a talaj adottságaitól függően a vízszintes talajművelés alkalmazását, a fásítást, az évelő füvek vetését, szét által veszélyeztetett területeken pedig mezővédő erdősávokat kel! ültetni: s addig, amíg ezek hatása nem érezhető, sávos vetéssel kell védeni a termőtalajt. Országunkban á-gazdag szántóföldeken kíviil — amelyek gondos művelés mellett még száraz időjárás esetén is kiváló termést hoznak — nagy területeket, sok tíz- és százezer holdakat találunk, amelyek ta- tajjavítáa nélkül kevés termést, adnak. művelésügyi minisztérium, a tanácsok és a mezőgazdasági szervek, felhagyva a mezőgazdaság tűrheted len sablonos vezetésével, terjesszék el ezeket a módszereket. Mindezek az intézkedések: a trágyázás, a helyes vetésforgó alkalma zása, a talaj adottságainak megfelelő művelési mód, a talaj védelme — termelékenyebbé teszik mezőgazdaságunkat, gazdagabbá, termőhbé szántóföldjeinket. Ez a mezőgazdasági termetes általános fellendítésének alapkérdése, ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogv a mezőgazdaság ki tudja elégíteni a lakosság egyre növekvő igén veit élelmiszerekben és növelni tudja a könnyű- és élelmiszeripar nyersanyagbáziséi III. A kenyérgabona• termelés fejlesztéséről A mezőgazdaságii termelés előtt álló faladatoik között a legalapvetőbb az ország Lakosságának maradéktalan és zavartalan ellátása a legfontosabb élelmiszerrel, kenyérrel, liszttel és tésztafélékkel, hqgy soha többé ne fordulhasson elő zavar dolgozóink kenyérellátásában, és ne ismétlődhessek meg olyan helyzet, mint amilyen ez év első félévében vöilt. E cél érdekében nemcsak az évi rendes szükségletet kell biztosítani, bomem jelentős tartalékokat is kell gyűjteni, hogy az ország lakosságát mindenféle körülmények között el tudják látni kenyérrel. E feladat megoldásához évente legkevesebb 30—3ü millió mázsa kenyér- gabonát, búzát és rozsot kell _terme Imiink. Hogy tudjuk biztosítani ezt? A ken v é rgnbone félék vetésterülete az elméit években csökkent s a felszabadulás előtti tíz év átlagánál többszázezer holddal kevesebb. Ez évben az előzetes jelentés szerint közel 5 4 millió holdat vetettünk be őszi búzával és rozzsal, azaz több, mint 300.000 holddal többet, mint az elmúlt évben. Ahhoz, hogy ekkora területen elegendő mennyiségű kenyérgabonát tudjunk termelni, kát holdanként legkevesebb kilenc má - zsa termésátlagot kél! elérni. Megoldottnak a kenvérgabonakérdést a mi viszon vnink körött csak' akkor tekinthetjük, ha a jelenlegi vetésterületet fenntartva kenyérgabonából elérjük a kát. holdanként! kilenc mázsa termést, azaz akkor, ha az «tanúit hot év átlagához képest kát. holdamként egv-másfél mázsával emeljük a termésátlagot, lehetséges-e ilyen_ termésátaagnÖ- ve.kedés két-három év alatt? A lé? jobb állami gazda«*goiknak, termelő- szövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok tízezreinek termésátlagai azt mutatják, hogv igen: ilyen termósnövekede» elérhető. önmagától, erőfeszítés nélkül természetesen ilven eredményt nem lehet elérni, de ha a párt ezt célul tűzi ki és ha a mezőgazdaság álla-1 lános fellendítésére irányuló intézkedéseken béliül erre összpontosítjuk a.z erőket, akkor ezt a célt fe1- tétlenül elérjük és két-három év állott a kenyérgabona terméshozama növekedésének eredményeként a ke- nyérgabonaikérdést hazánkban roeg- nyu.gtiatóain oldjuk meg. Az erőik összpontosítás* ftzit je* lenti, hogy a kenyérgabona számára kell biztosítani a legjobb területeket, azaz a legjobb elő retemén yr, ée nem szabad megtűrni többek között például azt, hogy ahol csak «fko riillhető, kalászos után kalászost ve* senek. Minden termelőnek mindent el kell követnie azért, hogv jó mate ágyat készítsen és arra kell tőre- kednie, hogy a magágy á vetéwko# mindenképpen beérődéit legyen. Aa őszi vetések határidejét feltétlenül előbbre kell hozni, sokévtizede* te- pasztalatok szerint az ország lej*- több megyéjében az október má?»>' tlik felében való vetés kevesebb lep mést ad, mint a szeptembervégi •* tó.« f Folytatás a 3. oldalor .)
