Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-28 / 303. szám
DUNÁNTÚLI VtiÁG PROLETÁRJA! £ÚY£JÜL3ETEX! Közöljük a Harmadik Békekölcsön első sorsolásának nyerőszámait BARANYAMEGYEI X. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM ABA 50 PILLÉI! HÉTFŐ, 1953 DECEMBER 28 Kegyszer« (eltekre (s'tesit a mezőpzjasjg fejlsszléssrői bazalt határozat Még jóformán el sem. ült a-falvakban, tanyákon az új begyűjtési Wvény visszhangja, amikor újabb, nagyszerű karácsonyi ajándékot ka- ott dolgozó parasztságunk: megjelent a Magyar Dolgozók Pártja Köz- onti Vezetősége és a Minisztertanács közös határozata a mezőgazda- ági tern lés fellendítéséről, A hosszú-karácsonyi ünnepben a határozatot újta mindenki, akinek csak valami köze is van a mezőgazdasághoz. So. ni' olvasva melegük lett, a termelőszövetkezeti elnököknek és gépállomást ‘aktorosoknak; megdobbant az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, z agronómusok, a gu&rigazgatók, a mezőgazdasági szaktanárok szíve: lindegyikiik megtalálta benne, ami éppen rá vonatkozott, amit éppen neki ell megoldania. A párt szava, a kormány szava — a nagyszerű feladatok d ékre ösztönöznek, — még a karácsonyfa alatt megszülettek az első trvek: mit csinálunk már holnap, a saját erőnkből is a határozat végre- íjtásáért: BURGERT RÓBERT, a Pécsi Állami Gazdaság igazgatója: A talajerő pótlása és növelése — 5 az e’ső, amihez most a télen, már muárhan alaposan hozzáfogunk. Ed- ig a mi gazdaságunkban is a tala' merete nélkül gazdálkodtunk, bár sermázsás répát, tizenhatmázsás bú- ítermést takarítottunk be holdan- ént — mégis a sötÄtben tapogatózlak: nem tudtuk melyik táblába lelyik növény adná a legnagyobb irmést. A Központi Vezetőség és a tinisztertanács határozata nyomán - később nem lenne idő rá a meze (unkáktól — még .januárban befejez ük gazdaságunk talajtérképének sszeállítósát. A mi talajaink vizs- álatát még- az Agrártudományi gyetem professzorai végzik, de ja- uár végére önálló laboratóriumul terelünk fel és Nagy Lívia agronó- lus — aki az egyetemen elsajátítot- ä a talajvizsgálat csinját-binját — igyenesen megvizsgálja a környező irmelőszövetkezetek és egyénileg azriá'kodó parasztok ta’ajmintáit és főagronómus',al együtt rendszeres inácsadást nyújtanak: milyen mű- ágyát. mennyi istállótrágyát kaszáljanak, hol kell meszezéssel. vagy lás eljárással javítani a talajt. Eddig a mi állami gazdaságunk — s úgy vélem, a többi sem — nem yújtott elég gyakorlati segítséget a srmelőszövetkezeteknek. Kitől táti! ion meg nagyüzemi módon gaz- álkod.ni a termelőszövetkezeti elnök s brigódvezeíők — ha nem a nagy- izemü állami gazdaságoktól? Most véget vetünk ennek az elzárkózott- ságnak. Kiválasztunk két-három környező termelőszövetkezetet, ahol a járási pártbizottság szerint a legnagyobb szükség van a támogatásra, és ott agronómusaink, szakembereink, jómagam is gyakorlati segítséget nyújtunk: a talajvizsgálatok eredménye és adottságaik alapján segítünk megszervezni vetésforgóikat, megtanítjuk őket a helyes trágyakezelésre, segítünk bevezetni az egyedi takarmányozást és meghonosítani azokat a módszereket, álnevekkel gazdaságunk az ország leg jobb tejtermelő állami gazdaságává küzdötte fel magát. Ez nemcsak afféle papíron nyújtott segítség lesz — a párt előtt felelősséget vállalunk az általunk patronált termelőszövetkezet alapos megerősítéséért. • A saját portánkon is akad bőséges tennivaló: 1200 négyszögölön trágyakísérleti parcellát létesítünk, hogy megismerjük az egyes műtrágyák leg jobb adagolását. A mezőgazdaság' termelés fejlesztéséről szóló határozat előírja, hogy a könnyűipar 1954- ben Kreybig Lajos Kossuth-díjas akadémikus módszere szerint szerves anyaggal szemcsézett műtrágyát állítson elő. Mi kikísérletezzük és meg valósítjuk, amit a határozat javasol: házilag szemcsézzük a szuperfoszfátot és erre megtanítjuk a környező termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat is. VASTAG MIKLÓS, a villányi járási tanács főagronómusa: Az a megtiszteltetés rt pártunk és korlányunk részéről, hogy észtvehettem a hatá- azat kidolgozásában. Jár Budapesten sokat ondolkoztam — hogy lakhatjuk végre a ha- érozatot 8 villányi .teásban. Első és legion osabb feladat járá- uns területén a talaj- író fokozása; itt a leg- íagvobb a7 elmaradás, ’aeadhatatlan, hogy jó érmést takarítottunk >e az idén, de ezj nagy észben a jó időjárásiak köszönhetjük. •— Földjeink kihasználás — és megmondha- om, azért, mert nincs í földekhez megfelelő illatállományunk. Évi rágvázási tervünket nég háromnegyed részt em teljesítettük. A rágvahiányt csak fotózta. hogy a meglépő keveset is rosszul kezelték elvesztette tápáraiét. Pé’da Fruska is Lapáncsa község, ihol jó minőségű föllek terülnek el, de a íelytelen trágyakezelés niatt mégis rossz volt i termésük. Elhatároztuk, hogy a járási takács és a gépállomások agronómusai a télen trágvakezelési ismerte tő előadásokat tartanak a községekben. — Gondoskodunk kellő Mennyiségű műtrágyáról is. mert az ősziek gyengén telelnek és tavasszal múlhatatlanul szükséges a fejtrágyázás. A talajerő fokozása jó részt az állatállomány növelésén múlik — az viszont a takarmányozástól függ. Járásunkban kevés a legelő, az is rossz minőségű — feltétlenül megnöveljük hát a pillangós takarmánynövények — a lucerna és a vöröshere vetésterületét, különösen az egyénileg dolgozó parasztoknál. Hogy fennakadás ne lehessen — Pócsán és Kisjakabfalván 50 mázsa vetőmagot tartalékoltunk. A takarmányok mellett az ipari növények termelését is népszerű •”'*iük, mert egyrészt jól jövedelmez. másrészt pedig répaszelet és melasz formájában, mint takarmány is sokat jelent. Elmaradott járásunkban a burgonya és zöldségtermesztés, sok olyan termelőszövetkezetünk akad, ahol egyáltalán nem termeltek burgonyát. A bezedeki Szabadságban és az illocskai Közös Erőben pedig — bár földjük alkalmas burgonyatermelésre — csak egy-két holdat ültettek és most úgy vásárolják piacon. A villányi bornak világhírneve van. — még is elhanyagoltuk eddig. A helytelen kezelés nyomán sokhelyütt kipusztult a szöllő és most a villánykövesdi U.i Alkotmány példájára — ahol eddig három holdat telepítettek — pótoljuk majd a hiányokat. • Nagy változást teremtünk járásunk állattenyésztésében: a termelőszövetkezetekben bevezetjük az egye di takarmányozást, a háromszori fejest, hogy a jelenlegi alacsony ho zamokat felemeljük, megnöveljük a tagok jö védelmét. Nekünk, mezőgazda- sági szakembereknek ugyancsak változtatni kell munkánkon. Nem engedhető meg, hogy a papírhalmazok miatt ki sem mozdulhassunk a területre. Kint a mi helyünk a dolgozó parasztok között és helyben, a faluban, a termelőszövetkezetben tud juk csak jól irányítani a termelést. Megszűnik a szakemberek állandó cserélgetése is — minden agronómus megismerheti, alaposan megismerheti saját területét. / Pártiunk és kormányunk határozatta hoz ta a mezőgazdaság fejlesztését, most rajtunk a sor: a mi munkánktól függ nagvmér' ékben a mezőgazdasági termelés fellendítése, TÖBB SZENET A HAZÁNAK ! A Pécs VI. kerületi bányászok befejezték 1953 évi tervüket A pécsbányatelepi András-aUna testvéraknája, a Széchenyí-akna is évi tervének befejezéséhez közeledik. András-akna bányászai Széche- nyi-aknai társaikkal együtt, derekasan helytálltak a „200 éves a magyar szénbányászat“ emlékműszakon. December 12-től 22-ig kétezerkét- százhaimincnyolc tonna szenet termettek terven felül. Az emlékmüszak utolsó napjaiban András-akna bányászai be is fejezték évi tervüket cs megkezdték a terv túlteljesítését. Megfogadták, hogy terven felül 6000 tonna szenet termelnek népgazdaságunk számára. December 23-ig 1433 tonna szenet szállítottak térién felül és ezzel elősegítették azt, hogy kerületük — Széchenyi- és András-akna együttvéve — december 23-án a délutáni órákban teljesítette 1953. évi termelési tervét. A Nagymányokd Szénbánya Vállalat nagymányoki üzemének dolgozói már november 21-én teljesítették évi tervüket. A terv teljesítésekor megfogadták az üzem munkásai, hogy évi tervükön felül 3936 ton na jóminőségű feketeszenet termelnek népgazdaságunknak. A nagymányoki bányaüzem dolgozói már túlteljesítették felajánlásukat is: december 23-án reggel 6 óráig 4285 tonna szenet termeltek évi tervükön felül. * A szászvári bányászok december 16-ra akarták teljesíteni évi tervü-i két. Az ígéret helyett már december 5-én jelentették: befejeztük az évi tervet. Elhatározták, hogy az év hátralévő napjaiban 5.500 tonna terven felül termett szénnel járulnak a kormánypregráirm mielőbbi megvalósításához. Az 5,500 tonnából szerdán reggel hat óráig már 4.t33-at I kitermellek, íf Emeljük a fejési állagot A Szilágypusztai Állami Gazdaság három modern tehénistállót kapott az idén. Eldicsekedhettünk a vízvezetékkel, a kisvasúttal, a villany- nyal, csak eggyel nem — a tejtermeléssel. Istállóátlagunk a 4.5 liter körül ingadozott. A gazdaság igazgatója, a szakemberek és az állattenyésztési dolgozók összefogtak, hogy megváltoztassák ezt a szégyenteljes „eredményt.“ Bevezettük és mintaszerűen fenntartottuk az egyedi takarmányozást. Az abraktakarmányokat élesztősí '.ettük, a lucernaszénát lisztté darálva etettük. Négyezemyolc- száz helyett 5520 köbméter silót készítettünk — ezzel biziosítottuk állataink ízletes téli takarmányát,, A tehenészek bevezetők a tőgymasz- százst és az urócsepegtetést, harc folyt minden csepp tejért. Munkánk eredménye nem maradt el: Frick Já- nosné tizenhárom tehenével 8.8 literes istállóátlagot ért el, az egész gazdaság tehenészete pedig 7.5—7.8 litert. Mi, a Szilágypusztai Állami Gazdaság szakemberei bebizonyítjuk, hogy a dolgozókkal összefogva a legjobb módszereket alkalmazva, — még ezt is túl tudjuk teljesíteni. Kati János agronómus, levelező. A Nagymányoki Szénbánya Vállalat 122.2 százalékra teljesítette december 23-ig, esedékes havi tervét. A jó eredmény eléréséhez a -hidas.) iigniitbányászok is hozzájárultak, akik az előző hónapok elmaradásával szemben decemberben átlagosan 123.7 százalékot értek eL — A nagy- mányaki bányászok 151.5, a mázai bányászok 119 5, a szászvári bányászok pedig 106.3 százalékos havi terv teljesítéssel segítik vállalatukat a további versenyben. Vákiz a mohácsszÉgeti lanyavilágból A felső-lögi szállások úgy elvesznek a mohácsszigeti tanyavilágban, hogy a madár is csak tévedésből repül arrafelé. Ilyenkor még hagyján — a fagy sima „betonutat“ csinált a dűlőkből — könnyen szalad autónk Csóka Péter tanyájáig. De mi van itt esős őszökön, meg hóolvadáskor? — Tengőig érő latyak, igazi, vendégmarasztaló szigeti sár.. — A kerítés lécein köcsögök száradnak. A fiatalabbik Csóka kinyitja a cserény- ajtót és tovább ismertet a sziget téli „örömeivel“. — Nem is járkál akkor erre senki, csak akit ezért fizetnek, a postás. O sem az úton jön, hanem az árokszéli akácák között válogatja a szárazját. Egyszerre kihoz a városból három-négynapi újságot, aztán megint magunkra maradunk egy hétre. Zavarban vagyok, hiszen ha ilyen ólomlábakon jut ki a nyomtatott betű, akkor hiába jöttem: nem tudnak itt semmit sem még az új begyűjtési törvényről. De amikor szó- váteszem, megtudhatom: a jó hír a szelek szárnyán jár, nem ragad a sárba. Nemcsak újságból olvashatja a híreket az ember, a nagyládán ott a rádió is, meghát működik az eleven rádió — a szomszédolás is. Ismerik már a rendeletet és már ki is számolták: majd tizenhárom és félezer forinttal többet árulhatnak jövőre a szabadpiacon. hízik, jövőre tizet fogunk be húzóra. Csókáék jómódú és jóhírű középparasztok. Tömött góréjuk, téglából épült teli disznóólaik bizonyítják —. nemcsak a szót cséplik, gazdálkodnak is és okosan gazdálkodnak! A felszabadulás előtt csikókat neveltek jó. pénzért az olasz és német kereskedőknek. Ahogy beszél újesztendei szándékairól, nem kétséges, meg is csinálja. — Tehenet sem volt érdemes eddig tartani, sok volt utána a beadás. Most meg az gondolkodik ésszel, aki minél többet tart. Mi is kicseréljük a hitványát és jobb tejelőket veszünk. Igazam van-e? Hogyne lenne — bár így fordítaná sorsát minden dolgozó paraszt. De csak az állattenyésztésre gondolnak? Nevet, amikor megkérdezem és a feleségével előhozatja a papírokat: egy hold pannonbükkönyre, kétezer négyszögöl kenderre, egy magyar hold ricinusra meg sok egyébre kötött termelési szerződést. Csak ezért tizennyolc mázsával csökkent a beadása. — Milyen a búzájuk? Kikelt-e? — A búzánk? Nem sikerült úgy, ahogy mi szeretnénk, talán egy nagy hó segíthet rajta. Tavasszal rr.egpéti sózom az egészet, hadd erősödjék. Még most a télen megveszem a műtrágyát, legyen kéznél, ha eljön az ideje. Megadunk mi mindent a gabonának, meg a többi növénynek is, ami csak szükséges, de van úgy, hogy nem rajtunk múlik. A Magtermeltető Vállalat már két hónapja hiteget bennünket, nem küldi a gépiszántási utalványt, nem szántatha- tunk a gépállomással. Pedig hát jó ovaink vannak, de nem versenyezhetnek a traktorral... Ennyivel több terményt, jószágot, baromfit vihet szabadpiacra a mohácsszigeti Csóka Péter középparaszt — csupán a begyűjtési törvény kedvezményeiből. A közel 13 és félezer forint érték árából kerékpárt, rádiót Vehet és tetőtől talpig felöltöztetheti az egész családot. — Ennyit, csak ennyit, ha úgy gazdálkodnánk, mint eddig. Jövőre máskép lesz! A Nagy Imre beszéde után, ahogy megtudtuk, nem tagosítanak, — egyszerre több, mint felét megtrágyáztuk földjeinknek. Nyolc holdat. Az öreg Csóka kint szánt valahol — ezért viheti a fia a szót. Csa- 'ádos ember az ifjú Csóka, a maga embere már, — de az öreg keményen tartja a gyeplőt. Ha itt lenne, csak 5 beszélhetne a jövő évi szándékokról. — Ez az új törvény megint nagy segítség, különösen kifizetődik a jó- szággal-bánás. Azelőtt is, akármeny- nyi kukoricánk termett, az mindig kevés volt. Az OFA földekért kevesebb a beadás, úgy gondoltuk apámmal, tavasszal még három holdai elvállalunk az őszi négy mellé. Többet dolgozunk az igaz, de több állatot is nevelünk. Most öt disznónk ... Rég elhagytuk a felső-lögi szállásokat, már valahol a Vörös Fény gyümölcsösénél járunk, de még mindig Csókáékra gondolok. A kormányprogramm megváltoztatja a szigeti parasztemberek gondolkodását is. Csókáéknál, Nagy Gáborék- nál, a messze tanyákon megeredt a párt vetése: azon tanakodnak a népek, hogy adhatnának el minél több búzát, hízott disznót, tejet. A maguk hasznára. A haza javára.