Dunántúli Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-01 / 257. szám

Á klerikális reakció a Horthy-rendszer szolgálatában * _______________________;___________________NAP E Ö A klerikális reakció azzal erősítet­te' meg a magyar uralkodó osztá- > léok és nem utolsó helyen saját ha­talmi helyzetét, hogy az uralmon lévő rendszer politikai és társadal­mi tételeit a kötelező hitoktatás ke­retében a vallástanból vezette le. Ezeket a tételeket, szokása szerint, az „isteni" igazságok köntösébe buj­tatta, hogy nagyobb nyomatékot ad­jon nekik. * Kárát ennek a minden pedagó­giai követelménynek ellentmon­dó hitoktatási rendszernek első­sorban az ifjúság vallotta. A hitoktatás még a politika napi kérdéseitől mentesítve sem illett volna bele a tanrend keretébe. Állí­tásai, alaptételei nemcsak minden tudományos alapot nélkülöztek, ha­nem egyenesen ellentmondottak a I e ge gy szer ű bb természeti udomán yos igazságoknak. Századunk első negye­dében például már nem lehetett a természettudományokat úgy tanítani, hogy azok ne cáfolják meg a vallás­tan alaptételeit. Ebből követikezett, hogy a természettudományok tanára és a hitta.nár ellentmondottak egy­másnak. A kettő közöt,t versődő diák köteles volt az ellentmondó téte’e- ket (például a világ keletkezéséről. az anyag örökkévalóságáról, a.z em­ber származásáról stb.) egyaránt meg tanulni és belő’ük szabályszerűen le­vizsgázni. Emellett a h i t o k t a tá s lelki kényszerrel is párosult. A vasárnapi istentisztelet kötelező volt. Szigorúan ellenőrizték és min­den távolmaradást számon kértek. Az iskolarend módot nyújtott a hit- tanárnak arra, hogy az elmaradozó- kat érzékenyen és az előmenetelre kihatőam megbüntesse. Hány diáik nyomta vasárnaponként a fűtetlen templomok padját fogcsikorgatva és fűszerezte káromkodással az „áhitat óráját". Négyszer évente gyónni és áldozni is kellett. Erre az iskolarend is kö­telezett! Azok, a.ki,k nem szükségel­tek az efajta gyakorlatokat, de kény szerből résztvettek bennük, jogos fel háborodásukban gúnyt űztek belő­lük. A gyóntatószék dohos homályá­ban szennyes ,jbűn"-'lajstromoksit olvastak fel, vigyorogva jöttek ki onnan, az utánuk következő kezébe nyomták a listát, aki hasonlóképpen cselekedett. örömmel állapítjuk meg. hogy a kötelező hitoktatás munkáskörökben okozta a legkisebb kárt. A tanonc és szakiskolák fiataljai már hazulról magukkal hozták a proletárcsai'ád keserves harcokban megedzett éles­látását, józan ítélőképességét és nem sokat hederítettek a hittanár szavai­ra. A munkásmozgalom — minden hiányossága ellenére — éreztette hatását és áttörhetetlen falat vont a proletárifjúség és a klerikális reak­ció közé. Ezzel magyarázható, hogy a „keresztény" munkásszervezeteik — mögöttük a klerikális reakció húzta meg magát, — nem igen hódí­tottak, teret a magyar munkásság köreiben. A klerikális pénzzel támo­gatott sárga szakszervezetek (a val­lásaié,p 1924-ben százmillió koroná­val, ami kb. százezer pengőnek felel meg, támogatta ezt a mozgalmat, a prímás 15 millió koronát (15 ezer pengő) adott a dorogi titkárságnak, a pécsi és veszprémi püspök saját költségükön szervezték meg a szak- szervezeti irodákat, — v. ö. Orsz. Levélt. Valii Közokt. Min. I—1924— 16—1825) akciója csődött mondott: a munkásság zöme megvetéssel fordult el ezektől a szervezetektől. Egyes helyeken még azt sem tűrték meg a munkások, hogy szóba hozzák őket. így pld. a klerikális Nemzeti Újság bevallása szerint ..Bánszállás bánya telemén szóba sem lehetett hozni a vasárnapi keresztónyszociailista mun­kásünnepen való részvételt." (Nem­zeti Újság, 1923. május 6.) A kötelező hitoktatás elvét a Horthy-rendszer is magáévá tet­te. Amennyire lehetett, még az iskola tanmenetét is a hitoktatás szellemé­hez idomította és a hitoktatás és a természettudományok közötti elient- mondást is igyekezett letompítani. Ebben az u. n. keresztény irányzat­ban saját hatalma megerősödését látta. A hitoktatás ettől kezdve a keresztény megújhodás eszméit hir­dette. A leleményes klerikális reak­ció új típusú vallástanát időszerű tétellel gyarapította. Ez a szemtist- váni gondolat volt. Vallásos felszín alatt sovinizmus lappangott. A hitta- nárck ahelyett, hogy az ifjúságot megtanították volna elhelyezkedni az új életkeretek között, a hódítani akaró magyar imperializmus őrült eszméit terjesztették és ezzel az elé­gedetlenséget szították és az új há­ború útját egyengették. A mindjobban teret hódító fasiz­must nyomon követő fajelméletet a magyar nemzeti küldetés mezébe öl­töztették. Ezzel egyidőben — ami újabb lépés volt a háború felé — az iskolában és a hittanórán is meg­hirdették a harcot az „istentelen" bólsevizmus és a Szovjetunió ellen. Szovjetellenes hangulatkeltésre hasz­nálták a hittanórákat és a magyar AHOL AZ ACÉLT EDZIK 1953 NOVEMBER 1 AZ UJ GAZDA A UlISgioliíika hírei — N L cm lesz ebbSl ember sóba — dobta haragos kedvvel zsíros ka­lapját az ablakba Fehér Kálmán. Ez a haragos szó a fiára célzott. Jani megint elfelejtette megalmozni a tehén alá az istállót. A legelőről ha­zatérő jószág üres jászolt talált. A libaitatóba is hiába nyújtogatták nyakukat a libák, nem volt ott egy csepp víz sem. — Hát ilyen ez a gyerek — zsör­tölődött tovább Fehér. — Nincs ben­ne egy fikarcnyi se az apjából — ebben a mondatban kis öndícséret is meglapult Az asszony észrevette. — No! Te talán különb voltál? — nagyon szerette egy szem fiát A családi pörlekedés mindig miatta volt. ' — Különb bizony. Ilyen korom­ban már öreg kommenciósnak szá­mítottam — érvelt Fehér. — Azt akarod, hogy a fiad is cse­léd legyen, mint te voltál... most más világ járja — ezt kissé sértő­dötten mondta, olyan hangsúllyal, mintha annak a régi világnak vág­ná a szemébe. — Hagyjuk ezt, veled nem politi­zálok — ez volt az öreg szavajárá- sa és az asszony tudta, hogy vitá­nak tovább nincs helye. Azért hüm- mögött hozzá, hogy látszatra is, de az övé legyen az utolsó szó. Fiókos ládából elővette hosszú­szárú pipáját. Szétszedte és a nad- rágszíjjhoz kötött szurkálóval tisztí­tásához látott. Közben a termelő­szövetkezeti tagsági könyvön járt az esze. Ma írták be a havi mun­kaegységet. Jó lenne odadörzsölni az asszony orra alá, hogy ezt add össze. A fiad meg én az kettő, de várt. Úgyis megkérdezi. Kifúrná az oldalát a kíváncsiság. Akkor majd előrukkol vele. Abban aztán nem lesz köszönet. Az asszony nem soká­ig váratott magára. — Neked beírták a munkaegysé­get? — kérdezte mosolyogva, hogy Fehér is elhúzta a száját. — Be! Itt van! — kivette a belső zsebből és az asztalra tette. Lassan nyúlt utána az asszony. — Sok van benne? — Majd meglátod. Több, mint a fiadnak. Ebben igaza volt. A fia tájára sem járt a szövetkezetnek. Pedig eleget hallgatott miatta. Az öreg Fe­hér azért nem erőszakolta, mert vé­konyka legény volt. Most gyógyult fel a tüdőgyulladásból. Meg aztán az ősszel sor alá kerül. Addig meg­lesz idehaza. A baj ott kezdődött, hogy nem igen volt meg Jani oda­haza. Két krajcár érőt nem tudtak bevasalni rajta. Csak az erdőben, meg a gáton cserkészett. Élethűen utánozta a madarak énekét. Ebben lelte örömét. Fehér kitömi készült. Most min­dent az asszony szemére vet. ö a hibás. Sokat megenged « gyerek­nek, de a felesége megelőzte. — Ez .., ez nagyon sok — és anyásán megsimogatta az öreg haj­lott hátát. — 72 munkaegység egy hónapban. Akkor már 700 felé jár az egész évi. Fehér elmosolyodott. Jólesett, ha dicsérték. Egészen elfelejtette, hogy neheztel a fiára ... ­... A fia vacsoránál került szóba újra. — Már megint hol van? Egész nap csak csavarog. Lesz. majd be­lőle egy semminekelő. Hiába dolgo­zok én ... hiába — vakarta a fe­jét Fehér. — Majd hazajön, ha megéhezik! — védte az asszony Janit. — Majd ... majd ... ezt hallom mindég... — a tűzhelyre nézett. — Mi az ott hátul, abban a zománcos lábasban? — és összehúzta szemöl­dökét. — A fiamnak főztem. Nem sze­reti a lecsót — ejtette lassan a szót az asszony. — Kényeztesd csak ... hej! Majd a katonaságnál megtudja, mi az vá­logatósnak lenni.., • • • is India Fehér Jinos. Az első napok nehezen teltek. — Lassan szokta meg a rendet, a kö­hittanárok is a háborús uszítok so­raiba állottak. * ^ A hitoktatás arra is jó volt, hogy az ifjúságot a népellenes rendszert támogató és szolgáló vallásos szer­vezetekbe beszervezzék. A szabad, egyéni elhatározás itt nem sokat szá mított. A diákot nem igen kérdez­ték meg, hogy akar-e a Mária Kon­gregáció tagja lenni. A fővárosi Rá- kócziánumban például az a szokás dívott, hogy a növendékeket a fel­vétellel párhuzamosan a kongregá­cióba is beírták és a gyűlések láto­gatása, bár ezt nem mondották ki nyíltan, kötelező volt és az elmara­dást oly rossz szemmel nézték, hogy annak még a bizonyítványban is nyo­ma maradt! * A kötelező hitoktatás a klerikális reakció előtt minden iskola, az ál­lami intézetek kapuját is tágra nyi­totta. Ezzel a felekezeti iskolán kí­vül maradt ifjúsághoz is szabaddá tette az utat. Ezzel magyarázható, hogy a klerikális reakció mindenho­vá eljutott és káros szellemével az egész országot megfertőzte. * k A felszabadulás után még a Kis­gazdapárt körei is belátták a hely­zet tarthatatlanságát és a klerikális reakció legnagyobb bosszúságára fel­vetették a fakultatív hitoktatás kér­dését. A klérus a hitoktatásit itt Ba­ranyában is politikai célokra hasz­nálta fel és a magyar népi demo­krácia ellen lazított. Pécsett például mind a fakultatív hitoktatás beveze tése, mind pedig az iskolák államo­sítása ellen heves harcot indított és erre még az ifjúságot, a diákságot is felbujtatta. A ciszterciek pécsi gimnáziumában Kühn Szaniszló ig. mondott lázító beszédet. A klerikális iskolákban tiltakozó íveket köröz­tek, a jezsuiták Pius intézetében pe­dig véresre verték Szdkola Lászlót, egy munkás kisfiát, aki nem volt hajlandó a tiltakozó ívet aláírni. — (Dunántúli Napló, 1948. május 19.) Az a szellem garázdálkodott Pé­csett is, amely Asztalos Sándor pócspetrei plébánost fűtötte, aki fellázította a tömeget és gyil­kosságra bujto*ratott. Népünk élt a szabadsággal és fel számolta a régi, elavult rendszert. A hitoktatás terén tapasztalt vissza­élések után érthető, hogy éber fi­gyelemmel kíséri a hittanítás ’kér­dését és nem tűri, hogy a hittan ör- , ve alatt bárki is veszélyeztesse a. szocializmus építését és megfertőzze az ifjúságot. zösságet, a közös életet. A koszt?... Az meg egyenesen kifelé kívánko­zott. Nem volit az rossz, de mikor otthon azt ehetett, amire éppen a foga fájt. Egyszóval a kiszabott étel­nek volt kesernyés íze. De aztán lassan hozzáéhezett. A második hé­ten már nem maradt semmi a tá­nyérjában. Hanem a renddel nem ment ilyen gyorsan. Azt szokni kell,' de úgy, hogy vérré váljék. Ez aztán a ne­héz dolog. Négyen voltak egy fa­luból. A többieknek könnyen ment. Azok már otthon a DISZ-ben, meg a szabadságharcosoknál megszokták a rendet, itt csali folytatták a fe­gyelmezett életet. Ő még a DISZ-be sem lépett be. Pedig Szabó Piros — a szíve választottja — eleget pi- rongatta érte. Ö egyre csak azt haj­togatta: „Majd párttag leszek, ha eljön az ideje. Csak nem megyek gyerekek közé." Arra nem gondolt, hogy meg is kell érdemeim a tag­könyvet. A rend és Jani nem voltak vala­mi jóbarátok. Nehezteltek is rá ezért a falubeliéi: — Mindig azt mondják, hogy a miklósiak rendetlenek, pedig csak egyedül te állsz hadilábon a rend­del. Miattad minket is elneveztek rendbontónak. Ettől a naptól foglalkoztak vele. Segítették, hogy helyesen ossza be idejét. Jusson is maradjon is. Elein­te igen húzta az orrát Jani. Külö­nösen akkor, amikor a Kerekes Pista, aki nála egy évvel fiatalabb volt, magyarázott neki. Ilyenkor lángvörös lett. Melle kidagadt. Ke­zét úgy tartotta, mintha husángot szorongatna ütésre készen... de hallgatott, mert a többiek körüláll­ták és bólogattak, helyeselték Ke­rekes szavait. Egyszer aztán olyan dolog tör­tént, amire sokáig vissza emléke­zett. Hanyagságból nem tisztította meg a fegyverét. Az ellenőrző pa­rancsnok észrevette és magához hi­vatta: RÓMA Firenze-megyében a legkülönbö­zőbb szakmák dolgozói hétfőn 0 órá­tól 13.00 óráig általános sztrájkot tar tottak. Ez a sztrájk folytatása volt annak a sztrájknak, amellyel Firenze városának dolgozói szombaton a Pignone-gcpgyár bezárása ellen til­takoztak. BUENOS AIRES Amint a „Democracia" című ar­gentin lap közölte, Arthur Gardiner, az Egyesült Államok új cübai nagy­követe sajtóértekezletén kijelentet­te, hogy az angol csapatok Brit- Guyanába vezénylése és az angol hatóságok egyéb intézkedései az Egyesült Államok kormányának tud Iával és beleegyezésével történtek. NEWVORK Santiagói jelentés szerint a Chilei Ujságírószövétség tiltakozást jelentett be amiatt, hogy az argentin rendőrség Buenos Airesben letartóz­tatta a IV. Világifjúsági Találkozó­ról hazautazó chilei fiatalokat. VARSÓ Október 25-én a lengyelországi Jordanow városában ünnepélyes ke­retek között felavatták azoknak a — Holnap jelentkezzen nálam. Ez fenyítést érdemel — és magára hagy­ta a meglepődött harcost. Fehér Jani arca elsápadt. Ilyen még nem volt. ö fogdában üljön... Kap vagy tíz napot... Talán jobb, ha meg sem éri a reggelt... vagy itthagyja a laktanyát... ilyen és hasonló gondolatok járlak az eszé­ben. Nem aludt semmit egész éj­jel. Csak gondolkodott: mi lesz holnap? Másnap a parancsnok látszólag szí gorúan fogadta. — Tudja, hogy vétséget követett el? — Igen! — felelte Jani bűnbá­nóan. — Azt is tudja, ho>gy fenyítés jár érte? — Igen! — és elcsuklott a hangja. — Én azonban nem fenyítem meg — mondta a parancsnok minden szót külön kihangsúlyozva, — első vétsége. Bízom magában, hogy ilyen nem fordul többet elő. Kóválygó fejjel ment ki az irodá­ból. Nem ezt várta ... Bíznak ben­ne ... ez motoszkált a fejében ... ahelyett, hogy megfenyítették vol­na ... Piroska ... toppant elébe hir- telen a lány képe ... tegnap írt... dicsekedett. Valami meglepetésről beszél, amit a szülei készítenek ne­ki... gondolnak rá ... pedig ő nem dicsekedhet el semmivel... ha most megfenyítették volna... eh! nem vagy legény Jani... a többiek mind rkülönbek. Itt valamit tenni kell... Érezte, de akarta is, hogy ez nem mehet tovább. Sokáig küzdött még önmagával, de végül is felülkereke­dett benne az erő, a javulni akarás. Nem is volt bej vele többet, sőt — egyszer meg is dicsérték. ... a második évben DISZ-tag lett, de ennek is hosszú sora van. Igen megtetszett neki a népitánc. Mindig is szerette a ropogóst. Ott­hon elötáncos volt. Itt is ő tanítot­ta a többieket. Egyszer aztán a hős szovjet harcosoknak emlékmű­vét, akik a lengyel városok és fal­vak felszabadítása alkalmával, a hitleri területirablók ellen vívott har cokban estek el. Az avatási ünnep­ség résztvevői lelkesen tüntettek a lengyel és a szovjet nép barátsága mellett. RÓMA A térni acélművek ügyében meg­egyezés jött létre a szakszervezetek és a kormány között. Az egyezmény előírja, hogy az elbocsátott kétezer munkás közöl kétszázat vissza kell venni, a többi ezernyolcszáz munkás elbocsátását pedig háromhónapi fel­függesztésre kell változtatni. Két átképző tanlolyamot is indítanak az ilymódon felfüggesztett munkások számára. A három hónap elteltével a szakszervezetek és a kormány új­ból megvizsgálják a helyzetet. A kormány azonban máris köteles min den lehetőt elkövetni, hogy emelje az acélművek termelését és ez által lehetővé tegye, hogy az állásukból felfüggesztett munkások újból mun­kába állhassanak. Ebből a célból a kormány négymilliárd lírát utalt ki az üzem gépi berendezéseinek rendbehozatalára. DISZ-titkár elhintette a bogarat a fülébe. Az egyik táncpróbán azt ta- , lálta mondani a szakaszagitátornak: — Az ilyen aktív harcosnak a DISZ-ben a helye — és Fehér Ja­nira mutatott. Este Jani azon gondolkodott, vaj- ion miért mondta ezt a DISZ-titkár. Meg is kérdezte a szomszédját: — Hallod? Karcsi... Mondd már... lehetek én DISZ-tag? — Kérdezd meg a titkárt. — Az azt mondta, az ilyen aktív harcosnak a DISZ-ben a helye. — Akkor én már rég beadtam volna a felvételi kérelmemet. Fehér Jani másnap bekopogtatott a DISZ-irodába és előadta felvételi kérelmét... * | Tanom a két év is csak 2 • *' u év és elmúlik egyszer. Az öreg Fehér nem győzie eléggé nézni a fiát, amint megint civilbe bújt. Alig ment rá a régi ruha, de ez még csak a kisebbik hiba, hiszen jut a 45 mázsa búzából ruhára is. Ennyit kapott az idei elszámolásnál, a csoportból. Mikor megjött a fia, szó nélkül a csoportirodába vette útját, de nem egyedül. Vitte Szabó Piroskát is, akivel közben már meg­tartották az eljegyzést is. Mert nagy terveket szőtt Jani. Még az ősszel kitoldják a házat egy szobával és utána lakodalom lesz, de még mi­lyen. Fehér nem bírta sokáig szó nél­kül: — Mi lelte ezt a gyereket? Nem válogatós ... még a lecsót is meg­eszi, a munka végét is megfogja mégpedig keményen ... — Drága jó fiam az nékem — tő- > rölgette a szeméi az asszony elérzé- kenyülve. — Úgy az enyém is, mint a tiéd — tömte meg a pipáját sértődötten az öreg. — Miénk a lelkem ... megválto­zott .. . ember lett. — Ember — fogta meg a szót Fe­hér, maid így folytatta: — Hosszú volt kivárni a két esztendőt... de érdemes volt.. . embert faraglak » fiamból.., Gáldonyi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom