Dunántúli Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-07 / 262. szám
b NAPLÓ A Magyar Képzőművészek és iparművészek Pécsi Csoportjának őszi kiállítása Az MSZT székház nagytermében november 1-én megnyílt megyei kiállításon húsz festő, három szobrász, egy kisplasztikus és egy őtvfts mutatja be legjobb alkotásait. A kiállítás tanúsága szerint képző, művészeink sok igyekezettel keresik a reálista ábrázolás felé vezető utat. Témaválasztásuk több irányú, azonban szinte egységesen fordulnak a kisebb erőfeszítésekeit igénylő tájkép felé. A kiállításon feltűnően kevés az ember-ábrázolás. Tematikus képpel alig találkozunk. Néhány képen, thint mellékmotívum jelenik meg az ember. Ez a minden kiállításon visz- szatérő hiányosság önkéntelenül arra enged következtetni, hogy megyénk képzőművészei nem szívesen nyúlnak az emlélyültebb munkát, anatómiai és mozgástanulmányokat igénylő emberábrázoláshoz. Ennek az lehet az oka elsősorban, hogy képzőművészeink csak mellékhivatásként foglalkoznak festészettel, szobrászattal. Az elmélyült szakmai gyakorlat hiánya megmutatkozik más területeken is. Nem prezhető a képek módszeres felépítése, átgondoltsága. A tér és megoldatlan színérték problémák (valőr) szinte átfogóan jellemzik a kiállítást még ott is, ahol a festői- ség és ft feladat elmélyült, megoldásának szándéka könnyen felismerhető. Ennek a következménye nagyon sok festmény sűrűsége, a képmotívumok közötti levegő hiánya. Ezek a fő és általános hibák, felemlítésük nem azt jelenti, hogy a kiállítás nem jelent fejlődést az előb bivel szemben. Sok területen igen és ami általában érdeme képzőművészeinknek, önmagukkal szemben sok kai nagyobb igényeket támasztanak, mint tették ezt előzőleg. Az általános észrevételek után néz zük meg egyenként a kiállítók munkáit. Balázs József fiatal festő, aki most állít ki Pécsett első ízben. Csendéleteiben sok finomság van, kar, hogy témaválasztásában nem igényesebb. B i z s e János „Tavasz" és ..Komló" festményeit derűs optimizmus és őszinteség jellemzik. Színskálája gazdag, a színértékek tudatos megoldására törekszik, de túlzottan megfontolt. A téma szeretete érezhető kópeip, erről azonban nem mer .hangosan beszélni. Bolváry Alajos egy festménnyel szerepel. „Keleti Mecsek" festménye sok jő igyekezetről beszél. Cseh László képei derűsek, hangulatosak, de nincs elég súlyuk. „Pécsi táj" festménye derűs optimizmust sugározó alkotás. Ilyen derűs életszemlélet súlyosabb mondatokat és mondanivalót is elbír. Érdi Győző pasztellképei nem nagy igényűek, de őszinték és ez adja meg értéküket. E r d ő s i András úgy látszik minden erejét most készülő nagy tematikus képére fordítja és ez az oka annak, hogy csak egy festménnyel szerepel a kiállításon. „Bányavidék" festménye nem tartozik legsikerültebb alkotásai közé, mert túl sokat mérlegel és elnémítja az érzését az ész javára. Észrevehetően gátlásokkal küzd, túl sokat mérlegel, pedig jó képességű festő, aki felszabadulva gátlásai alól, sok értékes alkotással gazdagíthatja képzőművészetünket. Gádor Emil három festményével szerepel. Legsikerültebb alkotása a „Csendélet", „Bányavidék" és „Orosz óra után" festményét tovább kell fejlesztenie, mert mindkét festményen, főleg utóbbin, még sok a megoldatlan rajzi és festői feladat. Ér deme, hogy nem riad vissza a tematikus ábrázolástól és hisszük, hogy a következő kiállításon újabb, befejezettebb, hasonló tárgyú festményekkel jelentkezik. Haraszti Pál „Víztorony" festményét csak részben oldotta meg. Festménye értékben nem egyforma., mert könnyedén megoldott részletek mellett akadnak a kép máskülönben jó hangulatából kieső részletek is. Kelle Sándor festményein nem érvényesül eléggé a térmotívumok közötti levegő. Festményeiben ennek ellenére nagyon sok jólsikerült festői részlet van. Nem eléggé kiérettek festményei, nem volt alkalma eléggé elmélyülni a kép tárgyában és annak megoldásában. Ezt igazolja „Komló" képe, melyen igen szépen megoldott festői részletek váltakoznak kevésbé sikerült felületekkel. Kolbe Mihály hangja a legerősebb a kiállításon, bár nem egészen őszinte ez a hang. Festményei gazdag színkultúráról, bátor és tetszetős ecsetkezelésről tesznek tanúságot. „Tájkép"-ét azonban csak vonaltáv- latban oldja meg, ,.Tájképvázlat"-a erősen formalista ízű. Lantos Ferenc akvarelljei finomak, nem nyuj tanak annyit, mint amennyit joggal elvártunk volna előző sikeres szereplése után, habár egyes festményei részleteiben igen sok szépet találunk. „Balatoni táj" legsikerültebb alkotása a kiállítottak közül. Téma- választása nem minden esetben szerencsés, az akvarell nem bírja a panoráma képet. N i k e 1 s z k'v Géza festményeit de rűs életszemlélet jellemzi. „Szántás". „Tájkép" festményei frissek, fiatalosak. Simon Béla számára nem létezik se tér, se forma, mindent színnel akar elmondani. Mindhárom festményei azt igazolja, hogy nem vesz tudomást a harmadik dimenzióról s ha így halad nemsokára elvont tájakat fest, pedig sok jó festői tulajdonsággal rendelkezik, amint ezt a „Tarlóhántás" egy-egy jól megoldott részlete is igazolja Soltra Elemér a kiállítás egyik 'egíestői'bb egyénisége. Két festmény nyel és öt grafikai művel szerepel. „Zrínyi a költő" nem befejezett alko tás, mindenesetre az elindítása jó. Nem értünk egyet az alak térbehelyezésével és egyes részletek megoldhatatlanságával. „Lévezető leány" festménye értékben alatta marad az előbbinek, habár igen festői, ugyanakkor egy kicsit édes is. Emellett a szabadban! fényhatások reális ábrázolását ezen a festményén nem oldja meg. „öregasszony", „Szénaboglyák" és „Szalmakazlak" grafikai munkái jól sikerültek, előadás-módjuk könnyed, elegáns. Tuty-Nagy Sándor ..Mélyvölgyi táj" festménye azt igazolja, hogy tud más úton is járni, mint amit ed dig tőle tapasztaltunk. Kimozdult modorosságából, közelebb került a természethez. Hátrányosan befolyásolja képének hatását az előtér erős zöldje. Ha barnás, vagy okkeres tónusra hangolta volna át, képe jobb összhatást keltene. T ó k a Vendel in dulása biztató jelenség, a Csoport feladata továbbsegítése. Vincze Győző mostani szereplése jobb, mint az előző. Virányi Endre mutatja a legnagyobb fejlődést, ez azonban még nem jelenti azt, hogy magára talált. Három olajfestménye három utat jelez, de mindhárom pesszimista alaphangú, cselekménynélküli. (•eltűnőén kevés a szobor a k'állí fáson. Zágon Gyula „Zrínyi Miklósba formában gazdag, kár. hogy dombormű hatású, egy nézetre beái-: Irtott. ..Úttörő" fején a formák nem eléggé határozottan megfogalmazottak. Gyermekfeje sokkal jobban érvényesült volna a gipsz fehérjében. T ó k a Vendel gipsz .,Leányfei"-e ió formaérzékről tesz tanúságot. K ö r n y e ? János „Hatónál" fa- domborműve a maga primitívségében. őszinteségében is művészi, kár hogy csak egy darabot állított ki és ez is évekkel ezelőtt készült. J ó d i Péter ötvös-munkái nagy szakmai tu dásról és műgondról tanúskodnak, főleg plamettá díszítésű doboza értékes alkotás. Novotarsz.ki István kisplasztikái ötletesek és szép megoldásúak, nem helyes, hogy régi műveiből állított ki és így'műveinek, nincs kapcsolata a mával. A kiállítás az előző évére} szemben sok pozitívumot, mutat fel és hisseiik, hogy képzőművészeink önmagukkal , szemben felállított és egyre növekvő igényei, a dolgozók igényeivel egyetemben, a következő kiállításon még jelentősebb eredményeket biztosítanak. Hiányoljuk Martyn Ferenc és Bez- zegh Zoltán távolmaradását a kiállításról. Debltzky István TTIT mű. szakoszt. titkára. SZÍNHÁZI szünet A gonosz, keményszívű, hatálomvágyó királynő már trónja előtt fekszik vérében. Fölötte szavak csatároznak. Azután puhán, halkan lehull a függöny. Szünet. A nézőtér még nem ürül. A taps sorra szólítja a függöny elé a „Bánk bán" szereplőit, különösen sok jut beiőle a fiatal színésznek: Árva Jánosnak. Megszerette Bánkot, a ha iaszeíetŐ nádort, a me- ráoi, kígyó éltaposóiát a közönség. Azután csendesül a laps, mint ahogyan a vihar megnyugszik. A közönség kiözönlik a folyosóra, büt'íébe, előcsarnokba. Még az utcára is kimennek egy cigaretta elszívásának idejére az edzettebbek, azazhogy nem is olyan • könnyű eldönte ni: a novembereleji széllel dacoló utcapártiak, vagy a jéghideg büffében dérmede/.ők-e az elszán- tabbgk. De ki fázna egy ilyen forró — sikertől, szenvedélytől, ■ hazaszeretettől egyaránt fűtött — színházi estén?! Az utcán, az előcsarnokban, a folyosón és a büffében — mindenütt — az előadásról. Katona József csodálatos, örökszép és mindig dús tartalommal telt művéről beszélnek. Az előcsarnokban két diák lelkesedik. — Te, Káldi! Mit szólsz hozzá, te Káldi — magyarázza sugárzó arccal az alacsonyabbik. — Bánod még, hogy nem énekelnek? A másik, a Káldinak szólított úgylátszik opera Darát és csak tévedésből váltott jegyet a drámára. De már válasza előtt leolvasható az arcáról, mit érez: — Hát az opera is szép... De Tiborc még Bánk itt... Szóval már nem bánom, hogy eljöttem. Megérte! A folyosón, a Bánk szereplőinek fényképei előtt népes csoport gyűlt ösz- sze. Folyik a találgatás: — Ez, ez itt a Tiborc, ez meg a Bánk-bán. — De lelkem, azoknak bajuszuk, szakálluk vollt — tiltakozik egy fejkendős nagymama. — Az igaz,, csakhogy ragasztott... — Ugy-e? Talán csak nem kócból, mint nálunk farsangkor? — firtatja tovább a néni és szinte elkeseredik, hogv illúzióitól megfosztották. Legszí vesebben megnyugtatnám: — Nem nénikéin! Amíg Bánk és Tiborc a színpadon van, addig ők azok, akiknek mondják magukat. Sőt. addig mi is az ő világukat éljük és abból csak a szünetekben szabadulunk ki 5—10 röpke percre. Szünet. Az emeleti büffébe most kanyarodik be egy ünnepi fekete-ruhás ipari tanuló. Gallérján az 500- as szám mutatja, melyik otthon, melyik iskola tagja, sapkáján a kalapácsfrancia,kulcs pedig azt, hogy vasas lesz a gyerek. — Hogy tetszik? — lép hozzá egy másik, hasonlóan öltözött fiú. — Ez valami csuda! — feleli emez. — Mit gondolsz, megvan a könyvtárban a „Bánk bán?" A sarki pamlagon kedvesarcú, kékruhás fiatalember. Kicsiny, fekete bajusszal szeretné öregbíteni magát, kevés sikerrel. Ismerős: a pécsváradi gép állomás politikai felelőse: Lőrinc József elvtárs. Soká hallgat, majd meg szólal: — Elnézném reggelig! — hosszú szünet, majd megszületik az elhatározás: — Ha elvégeztem az iskolát, februárban ismét bérletet váltók! Igazán kár, hogy a színház művészeti vezetői nem vegyülnek el a szőne tek alkalmával a közönség körében, kér, hogy nem szívják tele magukat. nem táplálják alkotó kedvüket azzal a nagy- nagy örömmel, amit a dicséret, a közönség megelé gedése jelent. Pedig ez nem akármilyen közönség! Tiborc kései unokái: sötétbe öltözött munkások, fejkendős parasztasszonyok. ifjú egénykék, dolgozó értelmiségiek ülnek a székeken. zsibonganak a folyosón. ők a leghozzáértőbb közönség. Bírálatukat is érdemes lenne meghallgatni. Mint például Takács Imre építésvezetőét Komlóról: — Az első sorban ültem és bizony rontotta a hatást az, hogy a színészek rosszul voltak föstve. Ügyelni kellene erre is . . . A másik — jogosnak ér zett kritikát egy kisdiáktól hallottam: — Miért jön ki a függöny elé, a halott királynő? ügy látszik igaz az a vers, hogy „vége, vége van az operának, a halottak a függöny elé kiáll,nak"... Érdemes elgondolkodni, nlncs-e igaza. Gertrud is. meghal. kiiön a fíiegöny elé. az ötödik felvonásban- pedig visszafekszik a ravatalra. .Mi a megoldás? Kovács Sanyi hetedikes megmondja: — Elég lenne, ha az ötö dik (felvonás) után jönne ki!" Rövid csengetés, elhalványulnak a folyosón a fények. A díszlet.ezők kihasználták a szünetet, már áll a színpadon a ravatal, a függöny mögött a művészek felálltak, a közönség tódul befele. Folytatódik az előadás. 1953. NOVEMBER * Vasárnapi gondolatok — Mórica Zsigmond nyomában Az inastól az ipari tanulóig n écsett, a Széchenyi- téri köny- *■ vesbolt kirakatában hatalmas fénykép ragadta meg egyik este a figyelmemet; az új technika valamelyik precíziós gépcsodája tóié érdeklődve hajolnak a fiatalok, kerek- szemű mosolygósképű ipari tanulók, ügyes fényképész készítette. Nemcsak a pillanat történését rögzítette a gép lencséje képpé, de megörökítette ezeknek a fiataloknak és a többieknek is a viszonyát a gépekhez. Megkapta szemükben az érdeklődés tü zét, mozdulataikban a szakértelem biztonságát, és mindezek mögött a lelkesedést, a tanulnivágyast alkotó kedvet. Mindezt egyetlen egy fényképen. Megvallom, irigykedtem ezekre a fiatalokra. Akaratlanul is visszagondoltam az egykori Rét-utcai tanonciskolára, aha^ végnélküli reszeléssel, száraz könyvvitellel Varjas igazga tó „úr“ végnélküli fecsegésével telt- tnúlt az idő. Gépet — egyetlen rozzant gyalugépen és néhány kimus- trált fúrógépen kívül — sosem láttunk — hogyan is hízták volna szúr- tos inasok kezére azokat a drága masinákat! És eszembejutotf a végnélküli inasévek sok-sok keserve, megaláztatása ... Robot reggel tél héttől es;e nyolcig, heti egy pengő „fizetés“ (szerencsés esetben nyald eves- pótlék nélkül), a fa. és vízhordás, mindaz, amin minden inas menthetetlenül keresztülvergődött, míg ke- zébekapla a segédlevelet és nem egyszer azzal együtt a felmondást — nehogy az ingyenrab szolgának „ letöltött, három-négv esztendő után fizet, ni is kelljen . .. lnasévekr. .. Bárhogyan is erőltetem az agyam, semmi, de semmi jó, semmi szép emlék nem jut eszembe, ha. ggndolatban végigbotorkálok az 1939 töl 1942 ig eltelt éveken. Semmi olyan amely felszíthatta volna bennem is — mint ezekben a fényképen mosolygó fiatalokban — a lelkesedés tiizét. az alkotnivágyást, a fiatalság örömét. De nemcsak jómagam voltam így. A velem egyívá- sgak — Réger Ignác. Sipos látván, Joszt Ernő és a többiek — is csak lesték várták a végeláthatatlan hetek, h&napok, éveu múlását, az inasidő lejártát. Borustekintetü, beesett- arcú ólomszínű vánnyadtruhájú fiatalok voltunk valamennyien. így hát cseppet sem csodálatos, ha gyakran megállók a könyvesbolt kirakata előtt és nézem-nézem a lény* képet és ahányszor csak tehetem az életben, a valóságban is elgyönyörködöm a mai fiatalok, az ipari tanulók sürgés-forgásában, eleven életében A kínai filmhét díszelőadásán egy .porj tanuló került mellém. Szép ko- noty sötétkék egyenruhájában olyan nagabiztosan ült a zsöllyén, mint ‘kj otthon van. Szőke haját gondosan kétfelé választotta, fitos orrát nagasbaemelte és egy pillanatra se rette le szemét a vászonról. Nem illtam meg, hogy oda ne hajoljak wzzá és ki ne laggassam. Bár nem álságosán örült, hogy megzavarom, négls rendesen válaszolgatott. — Hirt Tamás vagyok... Géplaka. tos tanuló ... Apám vasúti pályamunkás ... Hogyne tanulnék szívesen! Most kaptunk' új műhelyt... A Sopiana Gépgyárral szemben .-. . Igaz, még kívül belül be kell pucolni, de azért már látszik, hogy szép lesz, jó lesz __ Nem, tizetésl még nem kapo k,' hiszen tíz napja dolgozom, de ruhát — tetszik látni ezt itt rajtam — ruhát már kaptunk... Munkaruhát is .. . Rösteltem tovább zavarni, így hát csendesen elhatároztam, hogy elmegyek abba az új tanműhelybe, szem. ben 0, Sopiann Gépgyárral. C zeptemberröl októberre fordult az év, nyárról őszbe haladt az idő, mire egyik szombat este valóban eljutottam a fanműhely elé. — Messzire világítottak ablakai, mesz- iszire fehérlettek /ri?sen festett íalai a korán leereszkedő éjszakába. És ahogy beléptem, már láttam, hogy belül ís kícsinosodolt. megszépült az eddig csak hallomásból ismert műhely. Mintha a Széchenyi téri könyvesbolt kirakatában annyiszor megcsodált fénykép ití elevenedett volna meg: szürke munkaruhába bujt apró emberei; — 14—lő éves tanulók — hajoltak gépeik fölé, szakavatottéin kezelték a motort, igazgatták az esztergapadok szupportját és nagy diadallal hordták ár elkészült munkadarabokat a mederhez. ’ mércével babrált, szerény mosott) büszkén beszélt a fiatal, alig hónapja elkészült 500 as számú M™ tanműhely eredményeiről. leg/őW pen pedig fiairól, a vasipari est tergályos tanulókról. — . ügyesek, szorgalmasak ... hl" ze csak az elvtárs. itt van ez a P5* tozó, most ezt csinálják „ gyedke 12.7 milliméter és 13.3 mUlimé** vastagság között kell lennie. munkái, figyelmet igényel. Mégswa baj, nincs selejt! És már iordul a két szöghajú í,“‘ Garzó Ferenc és Gyuricza lsb'a’ felé: — Jól van gyerekek rendben vf ügyes fiúk vagytok! IZ őzben körülnézek. Az e9eSt. *-■*- rhíi műhely hosszában vagy rtéof sorban apró esztergapadok állana’" Valamennyi vadonatúj. Mindegyt. erösíényü lámpa, védőrács, mind^ ami csak dukál, \ betonpadló rag?0 ....... ff góan tiszta, csupán az ablakokon ledték rajt a gyerekek a festékföld kát habarcsmaradvány okát, A lakatosok műhelyében hasonló an szép kép fogad, Csakhogy itt rrdj. zajosabb az élet. Sírtak a reszelni' zúgtak a fúrógépek és a munkán)'0, mán formálódig, a salukba tog°v vasdarabokhól a kalapácsok. Itt mogyvári István oktató kalauzolt^ Felnyitotta az egyik szekrényt: olajozott, szállításra váró kész hevederek voltak benne, a tanúd” munkái. A másii, szekrényben ugV^ csak elkészült kalapácsok sorok»1 tál;. Alattuk még befejezetlen rnun* káli mindegyiken szépen, rendV1“ krétával a készítő neve: Bánó, Síf bó. Bubik, Böröcz... A sarokban táblán már n következő tananyag' szegecs. Soha sem hittem volna hódi egy egyszerű szegecset ilyen. mérd1 nj pontossággal, szerkesztés vont lak bonyolult hálózatával tervez meg! De így lehet és így kell nutni! Hát bhorrv más ez mént: a réfj nevelés! Más, mint a miénk volt. más, mint ahogyan ebben az orszád bon általában „nevelték“ a tanon kát. Mert hogy Pécs nem volt' tel azt bizonyítja Móricz Zsigrtid^ egyik riportja is. Mit ír benne? , «Az egész tanonciskolában, oW hatszáz növendék dolgozilc, egyeli(é egy szerszám sincs. Még egy herth pöfögő se, még egy kaknpács se ke' rül, amivel egy szeget beüssenek * falba.“ c ; * Itt pedig: új, korszerű esztergává dók, mindenkinek külön satuja, rt szelője fúrógépek, a tanulókon ín\ gyen munkaruha, ha kimennek," húzzák az ingyen kapott egyení& hát.. i„ a hatszáz növendék számár<* hét tanerő van beállítva — írja, 1°' vább Móricz. — Ezek közül hárO& iparösméster egy férfiszabó, egy *°l. szabó és egy cipész. Ezek a mesterek összesen 3—3 órát adnak eV? héten “ Itt 16—16 tanulóval foglalkozik eítf szerre az esztergályosműhelyben eg)' egy oktató. A lakatosoknál 12 tan1“ ló jut egy-egy oktatóra. Van ^ ; idő és alkatom aJaposa.n megértté Áo 7„ „ ;A) V r < __• _ ___y___ ,'ii * ml es elsajátítani a szakma titkait. ■*. oktatók pedig szakemberek, van áe‘ kik miből adni a fiataloknak. „Harmadik kifogásom:... — tó* Móriig Zsigmohd. — Hatszáz nővri* dék van és összesen csaj. öt tant0 rém. Tessék bárkinek valami lanté< vet s elhelyezési rendet csinál*?' hogy lehet négyszáz fiú- és kétszá- lánynövendéket öl tanteremben velnj szerszám, és szaktanárok V1' m.“ Kondorost Béla elvtárs, az oktató, alapos vizsgálatnak■ vetett alá min den egyes pontozót és miközben a Ma pedig kényelmesen, bőven hely az ipari tanulóknak. Hat °r<,t foglalkoznak naponta. Háromszor epi héten a tanműhelyben, gyakorlati ok" tatáson veszitek részt, a másik há rom félnapot iskolában töltik.. /N hogy tanul, hogy dolgozik úgy látP iisetést. De az újak, az egv hónoP óta ittlévők is megkapják a niftét'1 ton. ellátáson kívül a havi 30 lóri* lot... ’ V rthető hát, hogy miért így őré kitette meg ez a fénykép °f ipari tanulókat. És érthető, hogl ezek a gyereke]■ úgy hallgatják, miÁ1 a mesét, hogy vol/ idő, mikor <r>e9 inasok 'voltak ebben az. országba hogy volt idő. mikor szakma. helyeK favágásra. ,,trógerolásra“ nevelték a- Halálokat hogy volt idő, mikor nyegetésnek számított az ami a1* öröm: vigyázz, mert ipari tanulóna* adlak! Jó, . hogy mindörökre túljutottuk. már ezeken az időkön. garami lászlő
