Dunántúli Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-14 / 267. szám

1953 NOVEMBER 14 NAPCÖ i,A h bók kijavításával biztosít u'< : december 16-a e'őtt tel es tjük évi tervünket" Ez csak nem kulák? — Ez kulák! Bányaüzemünk nem teljesítette elmúlt havi tervét, pedig ígéretet tet­tünk arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére férjük a száz százalékot. Ígéretünk teljesítését több ok gá- t°lta. Legelsősorban a létszámhiány Az ősszel igen sok szerződött dol­gozónk elment, lejárt a szerződése. nem indítottunk idejében meg­ölelő agitációt ezek meggyőzésére fs ennek következménye a létszám- ?tány. Az elmúlt hónapban odáig Jutottunk, hogy a földalatti mű- ^skszámunk 84 százalékra csökkent ®s a termelés is csak 85 százalékos !°lt a hónap közepén. Október 12- en a sok áramszünet miatt álltunk ^ Így örültünk, hogy a hónap vé- aere elértük a 98.2 százalékot. 107 "inna szénadóssággal zártuk tehát 4 hónapot és előttünk állt a fel- jklat: pótolni a lemaradást és ha *esve is, de túlteljesíteni tervün- s®t. Erre kötelezett az évi és a ne­gyedévi terv határidő előtti teljesí­tésére tett ígéretünk is. Megfogad­juk ugyanis, hogy egy nappal előbb teljesítjük negyedik negyedévi ter­einket és december 16-ig évi ter­ünket is befejezzük. November első napjaiban mi is versenyt indítottunk. A létszám kezdett „föltöltődni.'* állandóan vannak jelentke- “°k, akiket felvethetünk. Ta­nítunk az elmúlt hetek tapasztala­dból is, most gondoskodunk arról hogy új munkásaink megfelelő •álláshoz és ellátáshoz jussanak. J;l0st alakíttatunk át a faluban egy .^t, negyvenszemélyes legényszálló ®s?- belőle. Ide azokat helyezzük jnuid el, akik szorgalmasak és nem "árasztanak. Mióta majdnem teljes . létszámunk, 98 százalékos a föld- ,latti müszakszámunk is. Természe­ten ezzel egvütt.iár a terv'.eljesítés úvekedése. Novemberi tervünket Öár teljesítjük, sőt túl is teljesítet­lek eddig esedékes részét. Novem- 7-ig 107, november 10-ig 111.6. ^azalékot értünk el. Most az a fel-l ®atunk, hogy ezeket az eredmé­nyeket növeljük. Ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha munkánk kü- önböző területein javítunk. Legfontosabb ilyen területünk a munkafegyelem, amely az utóbbi időben kissé meg­lazult. Az elmúlt hónapban 12 iga­zolatlanul mulasztónk volt, ebben a hónapban már kettő. Ez nem ve­szedelmes szám a mi viszonylatunk­ban azonban mégis nagynak tűnik, mert nemrég voltak olyan hónapok, amikor senkisem maradit távol iga­zolatlanul munkahelyétől. A fegye­lem megszilárdítása érdekében az üzemvezetőség, a párt és a szakszer­vezet vezetői egyenként beszélgetnek a mulasztókkal és meggyőzik őket eljárásuk helytelenségéről. Van olyan eset is, amikor ez nem sike­rül. Cselenkó Ferenc főcsatlósit hiá­ba figyelmeztettük sorozatos mulasz­tásaiért. nem tudott magának, illet­ve torkának parancsolni. Ivott és elfelejtett" műszakra jönni. A múlt hónaoban négyszer mulasztott. Cse- lenkót leváltjuk főcsatlósi beosztásá­ból és alacsonyabb munkakörbe he­lyezzük. Helyébe pedig egy olyan fiatalít teszünk, aki most szerelt le. szorgalmas és biztosak vagyunk ab- han is, hogy nem mulaszt műsza­kot. Cselenkó esetét röpgyűlésen is­mertettük. Gátolja a jobb eredmények eléré­sét az is. hogy igen sok vájárunk nem dolgozik biztonságosan, nem tartja be a biztonsági szabályokat A legfőbb veszélyforrások nálunk az omlás, a sújtólég, a tűz és a gáz Főtetüzés, és oidaltüzés közben vagy iövesztésnél lepattannak kisebb- nagyobb kődarabok, amelyek meg­sérthetik az óvatlan vájárokat, csil­léseket. Sűrű tűzéssel és óvatosság­gal kell az omlás ellen védekezni, azonban gyakran fordul elő mégis hiba, mert sok dolgozó csak a mennyiségi termelést tekinti fontos­nak, biztonságára már kevesebbet ad. A kisebb-nagyobb balesetek el­kerülése érdekében az elmúlt héten biztonsági értekezletet tartottunk. A szakszervezet munkavédelmi megbí­zottja javaslatára elhatároztuk, hogy prémiumot adunk azoknak a brigá­doknak, amelyeknek Ragjai baleset nélkül dolgoznak egy hónapon át. Ez a verseny havonta megismétlődik majd és reméljük meghozza a kí­vánt eredményt. A másik lépés, amelyet a bizton­ság érdekében tettünk: elsejétől „függetlenített" dolgozók vizs­gálják a bányában a gázok jelen létét és veszélyességét minden munkahelyen. Külön légellátási felelősünk is van egy idő óta. Neki az a feladata, hogy ügyeljen a légvágatok jókarbantar­tására. a levegő „szökésének" meg- gátlására és arra, hogy elegendő le­vegőt kapjanak a fejtések és a vága­tok. A légellátási felelős metánméré­seket is végez és jelentést tesz az üzemvezetőnek tapasztalatairól. Igen komoly segítséget jelentene bányánkban a szállítás gépesítése. A csillézés jelenleg kézierővel törté­nik, mert a múltban így tervezték a bánya tulajdonosai. Ezért már a jö­vőévi műszint-tervek készítésénél úgy tervezzük a vágatok hajtását, hogy kötélpályát építhessünk be. 'A harmadik szintet is úgy fogjuk már kihajtani, hogy az alapfolyosón a szállítást gépesíthessük. Úgy érezzük ha a felsorolt nehéz­ségeket leküzdjük, hatalmas lendü­letet adunk Szászváron a szénterme­lési terv teljesítésének. A dolgozók nagy lelkesedéssel dolgoznak. A 2-es fejtési csapat, amelynek Acs János elvtárs a vezetője, 210 csille helyett már 292 csille sze­net termelt ebben a hónapban. Budai Mihály sztahanovista vá­jár csapata 397 csille helyett 577 csille szenet adott a hazának. Susi Mihály elvtárs kétszeres szta­hanovista brigádja 137.2 százalékra teljesítette eddig esedékes novemberi tervét. Ha kijavítjuk a meglévő hi­bákat, biztosak vagyunk abban, hogy valóravál tihatjuk ígéretünket, sőt de cember 16 előtt is befejezhetjük évi , 'érvünkét. Elmondták: Drenyovszky Béla üz. vez. főmérnök és Endrei József üz. vez. helyettes Szászvár, szénbányaüzem. Lakatos József elv­társ, a bólyi tejüzem igazgatója értesítette a szerkesztőséget az aláb bi esetről: A kormányprogramon megjelenése után a bo­ly: tejüzem dolgozói is megfogadták, hogy jobb munkát végeznek a dolgozók ellátása ér­dekében, segítséget nyújtanak a tejbe- gyüjtési tervek teljesí­téséhez. Az üzem dol­gozói azt fogadtá t. hogy rendszeresen el­járnák a környező hat községbe és ot elbe­szélgetnek a dolgozó parasztokkal, az áliam iránti kötelesség tel­jesítésének jelentőségé rői. A tejüzem rit.go- zói lelkesen járják is a községeket, értek is el eredményeket. Ez a történeit előzménye. A folytatása pedig az, mivel nincs ál­talában kiírva a házak ra, hogy ki és miféle lakik benne, a tejüzem két dolgozója bekopo­gott Rótt Márton ba- barci lakoshoz is. Úgy ahogy az Íratlan tör­vények előírják, a kö­szönésen kívül illen­dően bocsánatot kér­tek az esetleges zava­rásért, majd elmond­ták jövetelük célját. Mivel gyorsíró nem volt jelen a beszélge­tésnél. így szorul szó­ra sajnos, nincs leje­gyezve a párbeszéd, de a lényege azért meg­van. — A tej, polgártárs, ! az fon ... Valahogy (gy kezdődhetett, de a ,jtos" kimondására már nem kerülhetett sor, mert Rótt Márton, -- akinek 304 liter tej van az illetékes he­lyen bejegyezve, mint hátralék, — mint az a bizonyos alamizsnát ké rő bibliai koldus, el­kezdte: — Adjanak abrakot... én nem fogok beadni, mert nincs miből. Abrak nem volt kéz­nél, ilyesmit általában az ember nem hord magánál és az ügyér' lelkesedő két dolgozó legfeljebb cigarettát ajándékozhatott volai, Nyugtalan az emberi természet. Szereti ki- fundálni, hogy miért nem, egyáltalán min­dig keresi a miértet, így volt a tejüzem két dolgozója is. — Dehát erejéhez mérten törlessze hát­ralékát, havi kötelezett ségét — hangzott a kutatásnak szánt mon­dat. S mivel az em­ber különböző jeladá­sokon kívül nézésre is használja két szemét, a tejüzem két dolgozója (van szakismeretük) — észrevette az asztalon a köcsög tejet, a tej­színt. Kínos pillanatok voltak. Rótt egy pilla­natra azt sem tudta, mUévő 1 égvén, s mi­vel halványan emléke­zett olyasmire, hogy egyes hadvezérek a tör ténelem folyamán tá­madással védekeztek, — ő is úgy határozott, hogy a helyzetet meg­mentse. Merthogy mit is mernek gondolni, hogy ő leadjon. hát még mit nem. mert, hogy 6 becsületes em­ber, mint a börtönvi­seltek ... Ez már furcsa volt. Ahogy a részeg soha nem ismeri el illumi- nált állapotát, úgy a bűnös is büntetlennek titulálja magát azese* tek többségében, mi­óta világ a világ. —• Ilyen „becsületesség" szeget ütött a két tej­üzemi dolgozó fejébe és halványan derenge­ni kezdett valami ben­nük: ez csak nem ku­lák?! Végül, már kinit az utcán, amikor bé­kességgel elhagyták Rótt házát, a „csak" és a „nem" szócskák elmaradtak — ez ku­lák! Kint az utcán fü­lükbe csengett a ku- lákészjárás diktálta mondat: „Először én jövök, azítán én, az­tán megint én, ezután még mindig én jövök, tizenötödiknek is én, ezután is én, aztán ... aztán a kötelezettség." Valahol a sor végtelen végén. Ezzel a történet második felvonása le­zárult. Most pedig idézzünk a levélből: „Mi elhisszük, hogy Rótt Márton és ha­sonszőrű cimboráik nem lelkesednek népi demokráciánk eddig elért eredményeiért, de azt tudjuk, hogy a ku­lák ott árt, ahol csak tud. Igyekszik gátolni népgazdasági terve­ink teljesítését. Ha a kormányprogramm szé­dítette volna meg Rótt v>i'ákot. akkor kijóza­níthatjuk. ha pedig nyeregnek képzeli el dolgozó népünk hatal­mái'. akkor lesz gon­dunk arra. hogv on­nan elképzelésével együtt leráncigáljuk." A befejezésnek követ keznie kell. A kulák p7ol t ségét. vagy felel mu­lasztásáért. de ez ke­serűbb lesz. mint az * asztalon talált tejszín és tej. amelyet jelenleg elad. Népiskola, ahol írni, olvasni tanítottak, csak évvel ezelőtt nyílott Pécsett. A pécsi egye- Jt viszont Európában az elsők között alapi­ig. Mikor Nagy Lajos 1367-ben megnyitotta Jit, kevés ország dicsekedhetett még hason- De hogy Pécs a magyarság szellemi fővá- lehetett, annak természetesen előzményei annak. A város első püspöke, a francia szár­on Bonipert, tudományos oktatás céljából 1008-ban kér Frankhonnól, Fulbert camoti töktől könyvet: Priscian nyelvtudományi 'kaját. — Ilyen előzmények után nem csoda, ä magyarság ajkán szállóige lett a „megjárta ahyát!" mint műveltséget dicsérő díszítő jel­óz is természetes, hogy a magas műveltség- Sondolva megszülethetett ez a szójáték is: ranya — az ország aranya." Mária Terézia uralkodása előtt, ki a tankö- ^ttséget hazánkban törvénybeiktatta, három 1 szerény kis iskolája volt a városnak. Kettő a belvárosban. Az egyik német volt. Ez tér­ítés, hisz a török kiűzése után, 1686 első n jóformán csak katonaság lakta a várost, következő évben is még mindig 400 körül a város polgári lakossága. A hosszú harcok tö® munkát végeztek: elüldözték, illetve kúr­ák a magyarságot. A Habsburgok aztán az szerzeményű területre" — ahogy ők hívták ^agy kedvezmények adásával telepítették a eteket. így volt nekik egy kis iskolájuk is "Jásik a bosnyákok iskolája volt Mehemed háza mellett, a mai belvárosi iskola helyén, a a mohamedánná lett szerbek, „potur"-ok °fokökkel jöttek Pécsre, s a Teítye aljában "ifitek meg főként — az ősi Malomszegen. rmadik a szigeti külvárosban volt. Ezt a ~ar iskolát 1770 körül létesítették. Csakha- - a Krajcár kaszárnyát óní, «"ék’d° m Iyet Ferencz József laktanyának hívtak. E három iskolában mindössze három mester "’SatLa a fiúkat, lányokat vegyesen. De nem­iemre. korra sem voltak tagolva, elkülönít- ® tanulók. Az osztályokra való szétosztást, az j® netel szerint való megkülönböztetési sem rték. a tanulók ide általában 7. 8. 9. 10 a,.púikban jártak, s akkor hagyták abba az abajárást, amikor nekik jólesett. A tanító 1 elgondolása szerint oktatott és szintén úgy, ?y. neki tetszett. A tanító feladata volt, hogy Oltványok valahogy olvasni, kicsit írni és "ht számolni megtanuljanak. Az frás és olvasás tanítása terén — még elv Vvel ozelőtt is — oly módszer uralkodott, valóságos réme volt a tanulóknak. . ^csett katolikus iskolák voltak, tehát a Volt S Alphabetus" című könyvet használnák. * a népiskola egyetlen tankönyve. A^Tunt belelapozunk a kis. alig 40 lapnyi, 1706-ban napvilágot látott könyvecs­PÉCS, A DIÁKVÁROS/ kébe, különös dolgot tapasztalunk. A „tahköpyv" az írás és olvasás tanulásának módját három la­pon intézi el. A könyv többi része: a vallás tör­vényei és imák. E szövegek bilinquis formában találhatók, latin és magyar nyelvűek. — írni és olvasni csak három-négy év alatt tanult: meg valahogy, nehéz, gyötrelmes munkával a tanuló. A népiskolai tankönyv így tehát tulajdonképpen három tanlapból állt. — Az „egvetlen könyvön“ kívül a .tanítónak segítségére volt még a ..kis és nagy betűk összefoglaló táblája". E falitáblán volt látható a betűknek kis és nagy alakja: a tudományok alapköve. Ide a falhoz csoportosul­tak a „betűzök", akik a tanító mogyorófa pál­cájának mutatásaira egyenként, vagy karban mondogatták a hangokat. Majd egy az olvasás­ban jártasabb tanuló kezébe került a pálca, ki tovább mutogaitott addig, míg a mester megfa­ragta a tollakat, vagy lapokat vonalazott a „ka­rakter" írásához az írásban jártasabb tanulók részére. Rendszerint két lúdtollat adtak be a ta­nítónak a gyerekek A mester aztán az egyiket megfaragta, a másikat pedig munkadíj fejében megtartotta. Vonalas füzetnek még u "v? sincs ekkor, s a papír is igen drága portéka. A betűk írásának megtanulására egy esz­tendőre volt szükség. Ezután a második fokba került a tanuló, a ..kis foglalók" csoportjába.— Most jött még csak az igazi szenvedés. Még mindig gyakran kísértett a falitábla, de még gyakrabban a mogyorófa pálca! A tanulók va­lóban, szószerint égj7-egy mester „keze alá" jár­tak ... Az ábécé jegyeit a tanító mutogatására össze kellett foglalni, kezdetben értelmetlen egy- tagúakat. maid kettő és háromtagú szókat. Es hangzott a keserves kórus a fenyegető néma pálca nyomán: be er a, — s a pálca eltűnt, mi­re össze kellett, foglalni ezt a kicsit a „kis fog­lalónak" így: bra. Néha aztán értelmes szócska is kisikerült az összefoglalásból. Mire valaho­gyan össze tudták foglalni a tanulók a hango­kat egy-két szótag erejéig, újra eltelt egy esz­tendő. A „nagy foglalók" már mondatoka,t fog­laltak össze. E testet-lelket fárasztó két év után végre könyvvel ment már a tanuló az iskoláit: De hiába vitte büszkén a „Libellát", mégsem volt igazi diák, csak „kis olvasó" volt a neve. A kis olvasó már sillabizált: pé a: pa. er a: ra — tehát para, dé, i: di, paradi, — csé o em: csőm — paradicsom. A negyedik évben már „nagy olvasó" lett a tanuló, a diákok közé lépett, kik már latint olvasnak. — Természetes, hogy ilyen módszerrel kevés írni-olvasni tudó ember volt Pécsett. De másutt sem akadt sok belőlük. Az olvasás álta­lában még csak ment, az írás azonban már rit­kán. 1777-ben aztán Mária Terézia a 6—12 éves gyermekek tankötelezettségét törvénnyé tette. Ekkor jelenik meg az iskolának osztályokra való elkülönítése is. Az első ilyen „királyi nemzeti iskoládban egy igazgató és négy osztálytanító működött. Az állapotokra fényt vetnek azok a régi iratok, melyekből kitűnik, hogy például az I. osztály tanítója: Szeidl Frigyes csak csehül és németül beszélt, s mégis 12 éven át volt itt szol­gálatban. A magyarfaló Szeidl Frigyest, ki 176 évvel ezelőtt 12 éven át a németesítés kérlelhe­tetlen ügynöke volt, végül is sikerült a városnak kicsapongásaira és házsártoskodásaira hivatkozva eltávolíttatnia. — II. József halála után a nó- metellenes magatartás már országos méretűvé tágult,: 1790-ben az országgyűlés elrendelte a ma­gyar tanítási nyelvet. A négy évfolyamú elemi iskola három osztályúvá lett. A latin nyeiv ta- vb- került. A III. osztályban pél­dául míg a magyar nyelvre heti három és fél óra jutott, a latint kilenc órában tanították. — Az olvasás tanításának módja változatlanul a sillabizáVis maradt. És a bot változatlanul nagy nevelői szerepet játszott. Módszertani szempont­ból íehát fejlődésről nem beszélhetünk. — Még tzagyszüleink is úgy tanultak, mint 250, vagy Hl tudja, hány évvel azelőtt. Kutatásaink során a tanítás színvonalára jel­lemző adatot találtunk 1825-ből. Az I. osztályba 217 tanuló jár Mendlik János keze alá. a II.-ba *o.i n^rn^nov .tó^aí t^,'í'4hiz ° HT_br 119 Baják György tanító keze alá. — Aránylag elég ritkán került ilyen körülmények között egv-cgv tanulóra a felelés, de a tanító is igen keveset, szinte alig foglalkozhatott a tanulókkal. Petőfi is ilyen né­pességű osztályokba járhatott. 1848-ban az iskolai naplóban az elvégzett tananyag Tűzésénél még ott. olvashatjuk: „Sylla- bisieren oder Buchstabieren", — tehát még akkor is sillabizáltak. — A ma élő idősebbek is még így tanultak. Mondják, három évig jártak iskolába és még nem tudtak olvasni, csak a ne­gyedik esztendőben. Az ő idejükben is Pécsett még csak három iskola volt. A Sörház-utcai kis tornyos sarki viskóban (ma Ibárruri Dolores- utca és Ágoston-tér sarok) két osztályba 467 ta­nuló járt, a szigeti külvárosban az országút mel­lett (ma Doktor Sándor-utca 21, a Petőfi-mozi építése miatt lebontott Zsivanovics-félc ház ke­leti szomszédjában — a Placz-féle házban, mely ma is ugyanolyan rozoga állapotban áll, mint száz évvel ezelőtt), a négy osztályba 184 fiú és 133 leány, összesen 317 tanuló járt. a belvárosi iskolában pedig, mely a legősibb pécsi népisko­la. 504 voir, a tanulók száma. — Ezt az iskolát 1850-ben fogházzá alakították át: bilincsbeverve itt zsúfolódtak azok, akik a szabadságért harcol­tak. S 100 év múltán, e hajdani fogház falai között ragyogó szemmel és pirosló arccal, tiszta szívből csengő hangon szavalják az egykori ra­bok dédunokái: „Világszabadság!" <tr. Harcos Ottó Elmaradó fár«a kn *k ízesítenek, a masuk munkáját foválth javít ók a villányi «r'ktnrosok Sok szén felaiá»’,,»ssal és az ik­retek becsületes valóra váltásává' »et te Ismertté nevét a villányi határban a gépállomás ifi-munkaoseoata. a Kossuth traktorosbrigád. November 7-i válla'ásuk tc'jesitése során ide­iében végeztek az őszi szántás-vetés­sel saiát munkaterületükön, a lippói Béke Őre tsz-hen. amelynek szorgal más tagjai. Az ünnep után sem pihentek m°c, hiszen hátra van még ezévi tervük­ből több, mint ezer norniálholdnyi munka. Készülnek a gépjavításra és a mélyszántásra. Addig is, amíg eh­hez hozzákezdenek, e'határozlák: ki­segítik elmaradó társaikat. Így kerültek néhány nappal ez­előtt az ivándárdai Sarló Kaiapaes termelőcsnport földjére. A fiatalok úgy gondolták: ezen a területen sem dolgo7,hatnak rosszabbul, mint a ma­guk csoportjában. Ezért vállalták: az elmaradás behozásához azzal já­rulnak hozzá, hogy műszakonként gépenként fél katasztrális holddal nagyobb területet müveinek meg, mint amit á terv előír. Éjjel-nappal búgnak azóta a G 35- ös traktorok az ivándárdai termelő­szövetkezet tábláin. Az ifik úgy állnak helyt szavukért, hogy a hét végére már visszatérhetnek a maguk munka területére. Mindegyikük teljesíti fel­ajánlását. A verseny élén — itt is, mint Lippón — a 18 éves Horling Frigyes halad, aki idén lett önálló traktorvezető. Nemcsak édesapját — aki váltótársa — de a többieket is maga mögött hagyja. Több, mint 200 normálholddal többet végzett már, mint éves tervelőirányzata. Ös/J idénylervénél eddig 17 normálhold- nyi talajmunkával teljesített többet. Nemcsak az elvtársi segiteniaka- rás, a verseny füti Horling Frigyes fjúinunkást. Méltó akar lenni arra a bizalomra, hogy fiatal társai közül őt jelölte a gépállomás vezetősége háromhónapos traktorostanfolyamra. SZINNYEY HENRIETTA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom