Dunántúli Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-21 / 247. szám

2 NÄPCö 1953 OKTÓBER ZI III. Szakszervezeti Világkongresszus október 19-i délelőtti ülése Bécs (TASZSZ): . A III. Szakszervezeti Világkon­gresszus október 19-i délelőtti ülé­sén felszólalt V i a 11 o, a Szudáni Dolgozók Szakszervezeti Szövetségé- nak főtitkára, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség Végrehajtó Bizottságá­nak tagja. Kiemelte, hogy a fran­cia, angol, belga, portugál, spanyol gyarmatosítók szétmarcangolják az afrikai kontinenst. Afrikát katonai támaszponttá, nyersanyagforrássá próbálják változtatni, az afrikaiakat pedig ágyütöltelékként akarják fel­használni. Afrikában mindenütt faji megkülönböztetést alkalmaznak, a bérezésnél, a munkásfelvételnél, a. magánéletben, a társadalmi életben és a törvényhozásban egyaránt. Ezután Kaidi Lakdar (Algír) szólalt fel,. Kijelentette, hogy Algír politikai, gazdasági és szociális éle- t' a súlyos gyarmati rendszer nyo­mass alatt sínylődik. Detuleon (Belgium) Belga- Kongó dolgozóinak súlyos helyzetét lameriette beszédében. Belga-Kongó — mondotta — most mindinkább a nyugateurópai és ame rikai hadiipar olcsó nyersanyagszál­lítójává válik. Az imperialisták, hogy mindenáron elfojtsák a dolgo­zóknak a vadállatias kizsákmányo­lással szembeni ellenállását, óriási elnyomó apparátus^ létesítettek. — Csup^n 1952-ben mintegy tízezer benszüiöttet vetettek börtönbe, hat­ezret pedig elviselhetetlen éghajlatú vidékekre száműztek. A szónok kiemelte, hogy a kon­gói munkások harcának legközeleb­bi célja a szakszervezeti jogok és a szabadságjogok biztosítása. Ezután Oscar Gonzales, a pa­raguayi üvegipari munkások szak- szervezetének főtitkára emelkedett szólásra. « Elmondta, hogy Paraguay gazda­sági rendszerét teljes egészében alá­rendelték az amerikai monopóliu­moknak, amelyek az országot az Egyesült Államok nyersanyagszállí­tó függvényévé változtatták. Paraguay munkásosztálya és né­pe nevében — mondta a szónok, — kérem ezt a kongresszust, az egész Világ dolgozóinak kongresszusát, hogy tegyen lépéseket Obdulio Bar­te, a paraguayi munkások egyik vezetője és a több, mint negyven hónapja börtönben sínylődő más szakszervezeti vezetők szabadonbo- csátásáért. Kamerun képviselőjének rövid beszéde után L. C o s t i 1 i o Flo­res emelkedett szólásra, aki a gua- temalai parasztok nevében üdvö­zölte a Szakszervezeti Világkon­gresszust. Országunk, ahol a lakosságnak több, mint háromnegyed része ru­hátlan. írástudatlan és éhezik, most a szabadságéi folyó kitartó harc­ban mutat példát — mondta a szónok. — Mi tudjuk azonban, hogy egymagunkban nem fejezhetjük be sikeresen ezt a harcot, mert nem­csak a 22 feudális család ellenállá­sát, hanem a külföldi társaságok el­lenállását is le kell küzdenünk, — Ezért a guatemalai parasztság ne­vében azzal a felhívással fordulok az egész világnak ezen a dicső kon­gresszuson képviselt munkásosztá­lyához, hogy vállaljon szolidaritást Guatemala népével, amely a szabad életéhez való alapvető jogáért száll síkra. Ezután Baraka >t, a transzjor- dániai munkáskongresszus megala­pítására létesült előkészítő bizott­ság képviselője beszélt, majd a dél­előtti ülés végén Ahmed As-Safia, a szudáni szakszervezetek képvise­lője szólalt fel. A III. Sz«kszerve-eti Világkongresszus október 19-i esti ülése A III Szakszervezeti Világkon­gresszus október 19-i esti ülésén Vidzsadzsaszasztra beszámolójával kapcsolatban felszólalt Li Sze-Bo (Kínai Népköztársaság). Jose Melan- dez (Kosta Rica), Jose Moréna (La­tinamerikai Dolgozók Szakszerveze­ti Szövetsége), Abdulla Húszéin (Szí­ria). Mumne (Libanon), Alfonse Droi- re (Franciaország), Tham Ngve (Bur­ma), Ziantidesz (Cyprus)'és Csikaja (Közép-Kongó). Kinevezték az új nyugatnémet kormányt Bonn (MTI): A DPA jelentése tetlen. szerint Theodor Heuss, szövetségi elnök kedden délelőtt átnyújtotta Adenauer második kormánya mi­nisztereinek a kinevezési okmányo­kat. Adenauer javaslatára az elnök 18 minisztert, köztük négy tárcanél­küli minisztert nevezett ki. A pos­taügyi miniszteri tárca még betöl­§>zövetségi kancellár és külügy­miniszter: Dr. Konrad Adenauer. Alkancellár és gazdasági együtt­működési miniszter: Franz Blücher. Belügyminiszter: dr. Gerhard Schröder. KÜLFÖLDI HÍREK MTI Nagy-Britannia, Ausztrália és Uj Zéland képviselői — mint az „AFP" jelenti — az elmúlt napokban érte­kezletet tartottak Canberrában. Az értekezleten, amelyen a Csendes- Óceán és Délkelet-Azsia „védelmé­vel" foglalkoztak, Nagy-Britanniát Swinton, a nemzetközösségi kapcso­latok ügyeinek minisztere és Har­ding tábornagy, birodalmi vezérkari főnök képviselte. Ausztrália küldött­ségének vezetője McBride ausztráliai hadügyminiszter, Uj-Zéland küldötte pedig Centry tábornok, vezérkari főnök volt. MTI Casey ausztráliai külügyminiszter, aki résztvett a „Colombo-terv" bi­zottságának Újdelhiben tartott érte­kezletén, nyilatkozatot adott a ,,PTI" indiai hírügynökségnek, nyi­latkozatában — mint az „Indinfo" jelenti — kijelentette, reméli, hogy India is résztvehet majd a koreai politikai értekezleten. Az ENSz új tagjainak felvételéről szóló vitával kapcsolatban Casey a különböző belpolitikai rendszerű or­szágok felvétele mellett foglalt ál­lást. PARIS Szaigonból Párisba érkezett hírek szerint a Bao Daj által egybehívott „Vietnami nemzeti kongresszus" megtagadta feloszlását. A „l'Humanité" hétfői számában vezércikkben foglalkozik a kongresz- szussal és azokkal a mesterkedések­kel, amelyekkel az amerikaiak a maguk céljaira akarják felhasználni a kongresszust. PARIS A múlt hétfőn Párisban lezajlott küldöttgyűlés határozatainak megfe­lelően ma harminckilenc megyében, Franciaország nyugati, keleti és északi vidékein, valamint a párisi övezetben megkezdődött a francia parasztság akcióhete, amelynek kere­tében a parasztok megtagadják a párisi és más nagyvárosi piacok hús­sal és más mezőgazdasági termel- vényekkel történő ellátását. A pa­rasztság megmozdulását az váltotta ki, hogy a Laniel-kormány önkénye­sen, a termelési költségekre való tekintet nélkül, szabta meg egyes mezőgazdasági termelvények árát és így a végső nyomorba taszítja a ha­talmas adókkal amúgy is roskadásig megterhelt parasztgazdaságok száz­ezreit. A piac-sztráik keretében a parasz­tok megtagadják a gyümölcs- és főzelékfélék szállítását is. A bíráskodás régen és ma Az állsmi gazdasfgo'< és gépál'omáso' lél gépjavításával kapcsolatos in ii '7'erianácsi határozat végrehajtásáról A minisztertanács az állami gaz­daságok és gépállomások téli gép­javításnak előkészítésére hozott ha­tározatában kötelezte a kohó- és gépipari minisztert, hogy ez év vé­géig a gépállomásoknak és az álla­mi gazdaságoknak terven felül adjon át mintegy harminckettő millió fo­rint értékű új, illetve használt, de kijavított szerszámgépet, mérőmű­szert és kéziszerszámot. A kohó- és gépipari minisztérium illetékes osz­tálya a miniszter utasítására hala­déktalanul megkezdte a miniszterta­nácsi határozat végrehajtását. Legnagyobb nehézipari üzemeink a szükséges gépeket készséggel bo- osálják a mezőgazdaság rendelkezé­sére. Ezidéig száz darab használt, jó állapotban lévő, üzemképes szer­számgépet választottak ki. Ezeket a gépeket legkésőbb november 5-ig át­adják rendeltetésüknek. A minisztertanácsi határozat arra is kötelezte a kohó- cs gépipari mi­nisztert, hogy 1953 december 31-ig az állami gazdaságok és gépállomá­sok részére gyártasson le kétezeröt- száz darab műhelyberendezési tár­gyat. A kohó- és gépipari miniszté­rium illetékes főosztálya a kétezer- ötszáz darab műhelyberendezési tárgy elkészítésére a minőségi laka- tosárugyárat jelölte, ki. A minőségi lakatosárugyár a műhelyberendezési tárgyak gyártását vállalta, ezenfelül a földművelésügyi minisztérium újabb kilencszázhatvan darabos igé­nyét is kielégíti december 31-ig, amennyiben a szükséges hengerelt­árukat. faanyagokat cs hegesztőclck tródákat megkapják. A minisztertanácsi határozat ki­mondja, hogy az állami gazdaságokat és gépállomásokat meg kell erősíteni megfelelő szakmai képzettségű, gya­korlott műszaki káderekkel. A mi­nisztérium harminc főből álló sze­relő-csoportot állított össze a gépja­vítások minőségi ellenőrzésére. Az ötven mérnök, nyolcvan technikus és a kilencszáz szakmunkás átadása is folyamatban van. Mull hónapban valami dolgom akadt a Megyei Bíróságon. Annak az írónak, akit kerestem, ajtaján „Zárt tárgyalás" feliratú szigorú tábla til­tott el mindenkit a hívatlan belé­péstől. Kénytelen-kelletlen leültem a folyosón egy idős asszony mellé. Sokáig kellett vámunk. A mellet­tem ülő néni megvigasztalt, sorra kerülök én is. sőt megkérdezte, váj­jon, én is válni akarok-e. Beszél­getésbe kezdtünk. Kiderült, hogy a néni legnagyobbik lányának házas­sági bontópere folyik a zárt ajtók mögött. ..Eljöttem vele, mégse legyen egye­dül — mondta — ha már otthagy­ta a férje. Amiatt!" A túlsó pad felé intett, ahol egy jólöltözött, kissé kifestett fiatal nő ült. Elmondta azt is, hogy a veje jól kereső szakmun­kás, munkájában szép eredménye­ket ért el, de egy idő óta feleségé­vel nem törődik, most pedig el akar válni. Az asszony segédmun­kás. férjétől hónapok óta egy fillért sem kap gyermeke tartására, de nem akar válni, reméli, hogy visszatér hozzá a férje. Végre kinyílt a tárgyalóterem aj­taja, vérpirosra gyúlt arccal, bosz- szus vonásokkal egy fiatalember ro­bogott ki a túlsó pádon ülő nőhöz és felháborodva morogta: „Micsoda bürokrácia! Másfél órán át vallat, s a végén sem választ el, hanem 3 hét múlva új tárgyalásra idéz." — Mögötte szerényen, de nyugodtan és határozottan egy fiatal asszony jött a mellettem ülő nénihez és azt mond ta: „Mégis csak jó kezekbe került az ügyünk, gondoskodnak a gyerek­ről. kötelezték a férjemet, hogy havi tartásdíjat fizessen a gyerme­künknek, sőt a munkaadója ezt egyenesen az én kezemhez fizeti." Nem kétséges, az asszonynak iga­za van. A nép bírái gondoskod­nak a gyermekről. De vájjon iga­za volt-e a férjnek, mikór a három heti halasztást bürokráciának bé­lyegese? Mielőtt válaszolnánk, bön­gésszünk egy kicsit jogtörténetünk lapjain. * Egy kicsit messze megyünk visz- sza. 200 évvel ezelőtt, 1746 szeptem­ber 16-án meghalt Pécsett egy jó­módú, nemes ember. Vránovics Ta­más. Nagy vagyonának örököse, egyetlen fia, Ferenc még kiskorú volt, gyámságra szorult. A jövedel­mezőnek ígérkező gyámságra Ele- fánti Jaklics József, az örökhagyó ..rokona" és Zsidanovics István, a gyermek nagybátyja is pályázott. Az ..atyafiságos szeretettől" telített ro­konok számítása azonban nem vált be, mert Vránovics Tamás végren­deletében fiának gyámságából ro­konait kizárta és gyám rendelésére a püspök-főispánt és a nemesi vár­megyét kérte. A vármegye pedig gondoskodott arról, hogy a jó jöve­delemhez tekintélyes urai jussanak hozzá- A kirendelt gyámot, Her- sching János főadószedőt felhatal­mazta, hogy a gyermek minden va­gyonát vegye birtokába és kezelje azt, Hersching János kezébe is vette i vagyont és 13 évig „kezelte". — Óvakodott azonban az átvett vagyon leltározásától, s mire ezt elvégezte, a gyermek ingóságai sehol sem vol­tók. Ezekről csak azt állította, hogy eladta őket, vételárukat pedig a gyér mek javára kölcsönadta. Hogy mek­kora volt az ingóságok vételára, so­ha többé nem lehetett megállapítani. Ettől kezdve számadást vezetett 1758-ig, de mint afféle lelkiismere­tes gyám, a gyermek tartására mind össze évi 72.— forintot, taníttatására 30.— forintot, saját gyámi díjául el­lenben évi 200.— forintot számolt el. 1760-ban Baranya megye köz­gyűlése megszüntette a gyámságot és Vránovics Ferencet most már feljogosította vagyona szabad keze­lésére. Hersching János nem soká meghalt. Vránovics Ferenc kezéhez az özvegy kiadott némi készpénzt, egy csomó oklevelet, meg köny­vet, de úgylátszik, hogy más is járt volna az immár gyám nélkül ma­radt ifjúnak, mert Herschingné asz- szony nem volt hajlandó kiszolgál­tatni a férje által ímmel-ámmal ké­szített leltárt és eredeti számadá­Vránovics Ferenc hiába követelte az özvegytől a számadásokat, s nem volt más hátra, pert kellett indíta­nia ellene az alispán előtt. 1762 no- bemberében volt a perfelvételi tár­Krúdy Gyula születésé iek 75. évíordulújira C zerte az országban ezekben a napokban emlékeznek Krúdy ^Gyulára. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1878 október 21-én született, „amikor a fel­hőt hozó szelek rohantak át a nyír ségi tájakon." Ifjúsága jelentős részét Nyíregyházán és Debrecenben töltötte. Édes apja ügyvéd volt, nagyapja pedig honvédkapitány a 48-as szabadságharc­ban. A családban tehát még élénken éltek a szabadságharc eszméi. Az apa is ebben a szellemben nevelte fiát. A szülői házból kikerülve, ifjú­korának igen jelentős állomása: Podolin volt. E szepességi város lakói­nak élete mély hatást gyakorolt Krúdyra. Alig volt 20 éves, mikor írói tollat vett kezébe, hogy soha többé el ne eressze azt. Szülei akarata ellenére Debrecenbe, majd Budapestre ’ ment, s mint újságíró kezdte meg pályáját. Budapesten a Milleneum ígéretektől terhes levegőjébe telepedett le. Sorra jelennek meg tárcái, elbeszélései vidéki lapokban. Első írói sike­rét az 1910-ben megindított „Színdbád" sorozat jelentette. Ezt követte a „Mohács", a „Festett király", és az „Első Habsburg" című regény tri­lógiája. Művein keresztül hamar megbecsült alakja lett a századeleji szellemi életnek. írásaiban a regényesség fényét különös ‘ melankólia tompítja. A szépséget a szomorúság teszi megkapóvé. („A vörös posta­kocsi", „A hét bagoly".) Eredeti egyéniség volt, — álmai, képzelődései vitték őt előre írói pá­lyáján. Ez érthető Krúdynál, mert egy hanyatló társadalom életét fi­gyelte, ezért néha elvágyakozott abból a világból, amelyben élt. Érez­te, hogy a kapitalista társadalom pusztulásra van ítélve. Csendesen, csipős humorral figyelte a századeleji dzsentrik életét, s megírta léha életüket. ÍZ rúdy írói Képzelet világának megtestesítője a „Színdbád". Ábrán- dozva barangol velünk az író. Bejárja a kisvárosok csendes utcáit, s az óbudai patinás házak falai között szinte érezzük a régi vi­lág levegőjét. Majd megáll az író egy dzsentri házánál. Humorával kipel lengérezi az „uraságot", aki mélán szemléli a világ folyását, — jóllehet csizmára pénze nincs, de az agarait el nem adja csak azért, mert ez az utolsó szimbóluma annak, hogy: „uraság" volt! Ez a világ Krúdy világa, a valóság és a képzelet aranyszálaiból épít egy egészet. Krúdy életének egyik igen jelentős állomása az az idő, amikor fel­ismerte a „dzsentrik dekadenciáját, maradiságát." Azután úgy írt ró­luk, hogy „becstelen és szemtelen osztály." Ez a felismerés egyre kö­zelebb vitte őt a feltörő forradalmi eszmékhez. 1918-ban megjelent „Ká­naán könyve" című munkájában már az új eszmék vezetik, s az új hangú Krúdy szólal meg: ..Belélegzettem a forradalom kábító füstjét.' követhettem tekintetemmel felszálló röppentyűjét, amelyet hiába vártak a legjohb magyarok a múlt században." Az osztály azonban, amelyben élt, visszahúzta. — Élete a Horthy-rendszerben hajsza volt, s örökös küzdelem a létért. De ő harcolt egy ideig erősen, míg végül a kilátás­talan küzdelem megtörte testét, öss zeroppant. 1933 májusában halt meg, amikor virágzott az orgona a csendes ta­báni házak udvarán. Születésének 75. évfordulóján kegyelettel emléke­zünk Krúdy Gyulára. Egy letűnt kor hiteles krónikása volt, igazi író! Élete és munkássága számunkra azért érték, mert műveiben a hanyat­ló polgárság őszinte képét adja. Egy pusztuló társadalomban élt, de lát­ta az új világ kibontakozását és emberséges lelke várta azt a kort, ámenről a „múlt század nagyjai csak álmodozhattak." í’ letműve. fogyatékosságai ellenére is haladó hagyományaink egy részét képezi, s Krúdy Gyula neve ott áll irodalmunk fényes lapjain. Haladó író volt. műveit olvassuk, s szórakozva merítünk erőt új, országéDítő munkánkban! (H. I.) Angol minisztertanács London (MTI) Az „AFP" jelentése szerint hétfőn délután ülést tartót! a brit, minisztertanács, hogy előké­szítse az új parlamenti ülésszakot. A minisztertanács ülésén Edén be­számolt a londoni hármas külügymi­iszteri értekezlet eredményeiről, najd megvitatták a gyarmatügyi mi­niszternek a britguayanai helyzetről tett nyilatkozatát, valamint a trieszti kérdést. Az alsóház kedden ül össze. gyalás. Herschingné asszony ügy­védje azonban minden hájjal meg­kent perhúzó volt, egy teljes évig halogatta az érdemi válaszadást. — Hol az idézés módját kifogásolta, hol a bíróság hatáskörét. Minden vonatkozásban bizonyításra ‘kénysze­rítette a felperes ifjút, s a bíróság egyik tárgyalásról másikra halasz­totta az ügyet, hol Siklóson, hol Bólyban, hol Ürögön. csak ritkán Pécsett tárgyalva. Már 1763-at ír­tak, amikor az alispán végre Her- schingnét válaszadásra kötelezte. Az özvegy most meg azt kezdte tagad­ni, hogy köteles volna számotadni férje tetteiről. Férje ügyeiről külön­ben sem tud semmit. Mindezt vég­telen hosszúságú periratokban, több változatban is kifejtette, s ezzel is­mét elhúzta a pert újabb két esz­tendeig. 1765 végén a formális ki­fogásokból kifogyott, gondolt egy merészet, s most már egyenesen azt kezdte tagadni, hogy a férje gyám és elszámolásra köteles lett volna. Szegény Vránovics előkerestelte a megye levéltárából a gyámrendelés­re vonatkozó iratokat. Kiderült, hogy a számadások megvizsgálására valamikor régen kiküldött bizottság munkájának nyoma sincs a levél­tárban. Hogy a bizottság tagjait el­járásuk felől nyilatkozatra bírják, külön vallatóparancsot kellett ki­eszközölni, egyenesen a királynőtől. Ezzel persze rengeteg idő telt el. úgy, hogy csak 1769-ben Volt végülis kénytelen bemutatni Herschingné asszony a 20 esztendeje készült el­sárgult leltári iratokat. Ekkor me*i azzal vádolta a gyámság alól fel­mentett felperest, hogy a gyám ha­lálakor feltörte szekrényeit, szét­szórta iratait és ebből származtak a zavarok. Vránovics kénytelen volt magát e vád alól tisztázni, csak azután te­hetett megjegyzéseket az elszámo­lásra. De minek is folytassuk to­vább? Summa-summárum: az alis­pán 8 esztendei huza-vona után 1770 novemberében ítéletet mondott Az özvegy számadásait fogadta el és felperest követeléseivel elutasította. Fellebbezhetett szegény, meglett em­berré serdült ifjú Vránovics Ferenc, Baranya vármegye tekintélyes tör­vényszéke újabb 3 esztendei haloga­tás után 1773 szeptemberében az al­ispán ítéletét helybenhagyta, Indo­kolásul leszögezvén, hogy a volt gyám állása — tudniillik a főadó­szedés — feltehetővé teszi, hogy ó az összes kiadásokat a gyámoflt érde­keire fordította, csupán a „körülmé­nyek" tették lehetetlenné az igazo­lást. így bántak el az uralkodó osztály egyik tagjával, a vagyonos nemes ifjúval is, csak azért, mert tehetet­len gyermek volt, férfi korában pe­dig szembe mert szegülni a várme­gye uralkodó klikkjével. Mi történ­hetett a jobbágy-gyermekkel? Erre is akad péida. i769-bcn meghalt Pete Gergely mérei egész­telkes jobbágy, özvegye, 2 fia és 3 ’anya maradt. Földesura, Tallján Adám, „nehogy az özvegy újra férj­hez menvén elpazarolja az : árvák iavait," atyai gondoskodással saját kezelésébe vette a telket, s az álla­tok 'eladásából befolyt 121.— forin­tot. Kötelezte magát, hogy e pénz utón kamatot fog az özvegy kezé­hez fizetni, a telket cs a pénzt pe­dig visszaadja, mihelyt a fiúk „job­bágyi kötelességre alkalmatossal« lesznek", magyarán mondva, mikor a fiúk képesek lesznek robotolni, ki­lencedet, tizedet szolgáltatni,, stb- Hogy addig is el tudja tartani az özvegy a gyermekekét, kezéhez ad egy borjas tehenet, egy házat és egy negyed telket, amely után „az öz­vegy csak esztendőnként 26 napot köteles robotban dolgozni." Hiába folyamodott az özvegy még a vár- meeve közgyűléséhez is. hogy leg­alább az első házasságából magával vitt jószágot hagyják a kezén, a vár­megye „az árváik érdekében" a föl- desúr határozatát helybenhagyta. A nyomorult jobbágy-árvákat te­hát a földesúr gyámkodás címén cg? szerűen kifosztotta, a gyermekek tényleges táplálását, nevelését ped’í az anyára hagyta, boldoguljon a ke­zén hagyott vagyontöredékkel ahogy tud. Aki azt hiszi, hogy minder, túl­zás, vagy éppen rágalmazás, ner.z< meg Baranya megye levéltárába* 1762. évi XXI. 215 számú percsomőt és Somogy megye jegyzőkönyvébe* az 1771. évi II. kötet 1957—1961 lap* iáit. Degré Alajos, T. T. I. T. történelmi szakosztályának előadója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom