Dunántúli Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-25 / 251. szám
2 N A P E Ö 1953 OKTOBER M PARI US PAR I ÉP 11 ÉS * A DISZPÉCSER Fordítsunk nagyobb gondot a bányász-párttaggyütések megszervezésére Pártunk Központi Vezetőségének június 27—28-i határozata hosszá Klóré megszabta feladatainkat. Feltárta azokat a fogyatékosságokat, melyeknek kijavításáért komoly har ' cot kell vívniok pártszervezeteinknek, a kommunistáknak. Mindenekelőtt a pártélet megjavítását tűzte elénk a határozat. Az elmúlt tag- ■gyűlések, az azóta megtartott népnevelő és. pártcsoport értekezletek ■ azt bizonyítják: a tagság megértette ipiről van szó és ennek tudatában látott hp/zá a soronkövetkező feladatok megoldásához. , Nőit párlszervezefeinkhen az aktivitás, a tagság sokkal bátrabban veti fel a problémákat, bírálja nemcsak sa- „ ját, hanem a felsőbb vezetés gyenge - »égéit is Hz a fejlődés tapasztalható í>á- ÍVSászpártszervezeteink munka iában is Mis. ■m bizonyítja ezt jobban, mint az. hogy bányászaink többsége lelkesen versenyzik a Vagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére tett vállalások te! jesítéséért, a több szénért. Pécs VT. kerület bányászait mártsak néhány százalék választja él a 100 százaléktól cs minden remény megvan ahhoz. hogy vállalását a kerület teljesíti. A Béke-aknai bányászok, a kommunisták mozgósításával és élen járásával elérték ayt. hosv egyre csökken azoknak a fejtéseknek sz»í-< ni;., amelyek nem teljesítik fogadalminkat. .Jól'ehet bányászszervezefeink a KV határozat végrehajtásában megvalósított eredményei szépek, de távolról sem mondhatjuk el azt: most már mindent megtettünk. most már pihenhetünk. 'A határozatban megjelölt feladatok, a kollektív vezetés megjavítása, az ideológiai munka (népszerűsítése és megjavítása, a dolgozók* problémáival velő rendszeres és beható foglalkozás megteremtése, nem megy máról-holnapra NTem olyan könnyű dolog a régi. de megszokott rossz módszereké' egyik napról a másikra felcserélni Ezt fényesen bizonyítója az. ístván-aknai pártszervezetek példája is. Istváu-akfián is, niint a többi bányakerületben taggyűlésre készülnek pártszervezeteink. A taggyűlések mindig hatalmas jelentőséggel bírtak pártszervezeteink életében, de a mostanit különös gondossággal kell előkészíteni. hisz nem kisebb feladatok megbeszéléséről van szó, mint a pártélet további javításával a negyedik, negyedévi,' illetve évi tervünk teljesítéséről, a pártoktatási munka beindulásának értékeléséről, az e téren elkövetett hibák gyors kijavításáról,' valamint1' a !pártépítés — mint például a tag- és tagjelölt felvételi munka megjavításáról kell, hogy szó essék, A most folyó és a jövőhéten sor- rakeriilő bányász párttaggyfilések- nek tehát hatalmas jelentőségük van, ftpnén ezért a taggyűlések sike reinek biztosítására fokozott követel ménvekét állít pártbizottságaink az alapszervezetek vezetőségei. az egész párttagság elé A fokozott követelmények alaposabb hozzáállást, nagyo]>b lelkiismeretességet, konkrétabb segítségadást igényelnek az Ístván-aknai pártbizottságtól is. Október 23-án az l-es számú alanszervezetnek kellett volna taggyűlést tartania. Azaz csuk kellett volna, de a rossz szervezés, a pártbizottságtól kapott kevés segítség miatt — elmaradt. Az alapszervezetnek 108 tagja van. Ebből csak 24 jelent még és ezzel a vezetőség megakadályozta azt. liogv a tagság bírálatot mondjon munkájáról. A taggyűlés sikertelensége már a vezetőségi ülésen kezdődött. A' vezetőség tagjai megjelentek ugyan az ülésen csak az-volt a baj. hogy' B:en József párttitkár elvtárs csak a párt bizottságtól kapott elv! szempontok alapján figyelmén kívül hagvva az í-es alapszervezet sajátos problémáit — tartotta meg a vezetőségi ülést. Igv természetesen a kérdéseket is csak általában tudták meg- fárgvaJni. A vezetőségi ülést pártcsoportbi- zalmi értekezlet követte. A pártcsoport b'zalmi értekezleten röviden megbeszélték ugyan a vezetőségi ülés anyagát, úgy általában, de főként a taggyűlésre való mozgósítás volt az értekezlet feladata. Pontosan meg is beszélték a taggyűlés időpontját, csak arról esett a legkevesebb szó, hogy hogyan mozgósítsák a part tagságot, hogyan biztosítsák a tagság megjele nősét a taggyűlésre. A pártcsoport- bizalmi elvtársak felületes segítése az alapszervi vezetők részéről és az általános „instrukció“ odavezetett, hogy a taggyűlésen a 15 pártcsoport bizalmi közül több mint a fele, vagy is nyolc nem jelent meg. Ezek után nem kell fejünket törni azon, mi az oka annak, hogy a 108 párttagból miért csak 24 elvtárs jelent meg. Azért, mert a távolmaradó nyolc pái'tcsbportbizalmi elvtárs sem értette meg a taggyűlés jelentőségét, így nem is beszélgetett el csoport jóba n dolgozó elytarsaikkal ,a megjele nős fontosságáról .annál is inkább, mivel saját maga sem szándékozott elmenni a taggyűlésre s így nem is érzett^ erkölcsi alapot ahhoz, hogy mozgósítsa az elvtársakat. Az ístván-aknai f-es alapszervezet példájából nemcsak Bien elvtársnuk hanem valamennyi aknai pártbizottságnak, pártszervezetnek le kell vonnia a .tanulságot. A jövő bélen megtartandó taggyűlések sikere érdekében — mivel már a vezetőségi ülések megtörténteik — feltétlen fontos a púrtcsoportbizalini értekezletek ala posabb megszervezése, á pártcsoport bizalmiak jó felkészítése oly érielemben is, hogy minden pártcsoport bizalmi elvtárs erezzen felelősséget aziránt, hogy csoportjának mindenegyes Magja necsak megjelenjen a taggyűlésen, de hozzászólásával is -cguse a taggyűlés eredménvességéf Bírálattal nyújtson segítséget az alapszervezet vezetőségének, bátran tárják fel azokat a körülményeket, amelve.k akadályozzák a jelenleginél aktívabb pártélet megteremtését Aknai pártbizottságaink pedig ne elégedjenek meg az egyszerű „szem ppntadással‘\ hanem ellenőrzésük so rán nyújtsanak közvetlen segítséget az alapszervezetek vezetőségeinek nemcsak elvben, de módszertanilag is. • Heller András MB politikai munkatárs Jobb agiláeióval, a „kis hibák66 kijavításával küzd őn vállalása tejesítéséért az ístván-aknai Pernecker-csapat A diszpécser is a termelés katonája. Az elért termelési sikerek egyik névtelen hőse az üzemben. Az ö neve sohasem szerepel a versenytáblákon, nem kap céljutalmat, nem szervezik be a verseny be. Mégis, napról-nap- ra, óráról-órára küzd, hogy jól láthassa el a feladatát, hogy összekösse a bánya mélyét a külszínnel. Egész nap ír, rajzol, utasításokat továbbít, jelentéseket közöl. Rajzai, a különböző grafikonok — mint pontos műszer, jelzik: milyen az élet a bányában, ki, hol jár, melyik csapatnak mire van szüksége, mennyit termelt, stb. * Délelőtt tizenegy óra van. A pécsbányatelepi diszpécser iroda a szokott képet nyújtja. A szoba közepén íróasztal, rajta .telefon és tucatnyi könyv, füzet. Az egyikben a csapatok számai, nevei találhatók, a másikban a termelési grafikont vezetik, a harmadikba a telefonjelentéseket írják és így tovább. A falon a bánya térképe látható. A szinteket, vágatokat, telepeket, fejtéseket piros, kék vonalak és pontok jelzik. Sasi János diszpécser van éppen szolgálatban. Nemrég még mint lőmes-ter, később pedig, mint szállítási felvigyázó dolgozott a bányában. Ismeri a bá nya majdnem minden zugát. Ha telefonálnak odalentről, — és ez percenként megtörténik, — szinte maga előtt látja a jelentést- tevő által említett mun kahelyet és szempillantás alatt tud válaszolni a kérdésekre. Egyszer megszámolták: 1 műszakban közel 400- szor csengett a diszpécseri telefon és ez a szám átlagosan azóta sem csökkent. Alig jut ideje beszélgetésre. Közeledik a déli 12 óra és ilyenkor egyre sűrűbben jelentenek odalentről. A bányában nem mehet elegy műszaki vezető sem a telefonok mellett, hogy ne jelentkezzék onnan, ne jelentse be a diszpécsernek: merre megy ezután, illetőleg, hogy végzi feladatát. 11 óra 40 perckor Szabó elvtárs, az egyik lakatos, jelentkezik. — Bejelenti, hogy végzett munkájával, most a Dudveiler csapathoz megy, csövet átépíteni. Egy perc múlva Kálmán Sándor mozdony- vezető telefonál. — 20-31-16! — mondja jó hangosan a kagylóba. Közben hallani motorja zúgását, fent az irodában pedig a piros ceruza sercegését. Sasi elvtárs egy tintával keretezett mezőben pirossal rajzol. Ferde vonalakat húz megszakításokkal. A megszakítások helyén kis lépcsők alakulnak ki. Egy lépcső, egy keresztvágatot jelent a szinten — a bekerete-. zeit mezőben. A rakodó egy vízszintes vonal. Innen indult el az n Sasi elvtárs piros ceruzája és a negyedik keletibe vezetett az útja. A mozdonyvezető rövid számjelentése, Sasi elvtárs .rajza röviden ezt jelzi: a mozdony a VI. szint második keresztvágatáról 16, III. keresztvágatáról 31, negyedik keresztvágatáról pedig 20 csille szenet hozott az aknához. Alig tette a helyére a telefonkagylót. Molnár János mozdonyfékező hangja hallatszik távolról: „András-akná ról felértem a fő- keresztvágatra. ötvenöt csille!" Valaki reklamál a Balogh csapattól. A vitlakötelet kellene ná luk kicserélni, már odaszállították a kötelet a mozdonnyal.de a lakatos késik. De Sasi elvtárs tudja: Salamon lakatos már a munkahely felé tart. Megnyugtatja őket: — most jelentkezett, percek alatt ott lesz. A diszpécseri irodában kétóránkérit feljegyzik azt is, menynyit szállít az akna.-— Móber 24-én 15 percre kikapcsolták az egyik szállítógépet. — Déli tizenkét órakor mégis csak néhányszáz csille szén kiszállítása volt már csak vissza. ICirsching bányamestgr elvtárs örömmel, bizS- kodva mondta: ma meglesz a száz százalék. Újból berreg a telefon. Sasi elvtárs Markó Győző aknásszal beszél és máris jegy* zi: „Csík bányalakatos a VI. szint harmadik telepi alapvágatán felületesen végezte el a munkáját. Addig nem szállhat ki a bányából, míg hibáját ki nem javítja." Nemsokára Csík elvtárs is telefonál. — Sasi elvtárs továbbítja az utasítást. Csík szabadkozik, majd bejelenti, hogy máris indul. Máskor jobban ügyel majd. * Műszak vége felé jár már. Egyre szaporodik Sasi elvtárs munkája- A Podolák csapat jelent, majd Zákányiék jelentkeznek. Vereokei Rezső elvtárs üzemvezetőhelyettes jelentést kér a termelés állásáról és szüntelenül cseng a telefon. Sasi elvtárs szorgalmasan jegyez, rajzol, hogy mire elérkezik a mű- szakváltás ideje, mindent-rendben adhasson át váltótársának. Négyen vannak diszpécserek. Spiesz Károly, Dénes Győző, Szokoup Antal és ő. Hárman mindig váltják egymást, a negyedik a bányát járja. — Mindig bőven akad számukra munka, hisz ők a bánya összekötői, szemei, fülei, Ok is felelősek a munkáért; a tervek teljesítéséért. Október első napjaiban úgy emlegették Háromszéki Vilmos elvtárs fejtését, mint István-akna egyik legjobb csapatát. Ennek meg is volt az oka. Már az első napokban túlteljesítették a csapat dolgozói tervüket és elhatározták, hogy november 7. tiszteletére 5—5 csille szenet termel mindkét harmad terven felül. Az első dekádban nem is volt probléma a vállalások teljesítésében Je'en'es azonban azt mutatja a versenytábla. hogy. á ‘Háromszék! fejtés ■nemhogy a vállalását, de még a tervét seré teljesíti. Október húszadikáig a fejtés csak 92.9 százalékra . tett eleget kötelezettségeinek. A lemaradás elsősorban is Háromszék! elvtárs váítóharmadának termeléséber) mutatkozik meg, annak ellenére liogv ebben a harmadban is hasonló jó vájárok dolgoznak, mint a Három széki fejtésben. Az e'őirányzat itt is 150 dsille. a, vájároknak nem kell ' fát adniok. nincs gondjuk a fejtés biztosítására, mert az. éiieles kiszol- gá ó csapat rendesen ellátja feladatát. A fejtés szép, a szénfal sem mondható keménynek. Az előirányzott létszám. 16 ember is biztosítva van. Mi tehát a bai? Miért nem tudja teljesíteni tervét Pernecker elvtárs harmada? Á 'tervteljesítést akadályozó tényezők több jelentéktelennek látszó hibából erednek. A fejtés a'só részében két rázómotor működik, kötet egymáshoz. A két gén kü'ön- böző te'ípsí'ményű. Az alsó gyengébb a fp'cőnói, fgy. amikor az a’sé már H«m bírja a terhe'ést. a felső is ktevtelen megállni. A hiba köny- nyen kijavítható még pedig úgy. • hogy az alsó rázó g-mre vezető kis átmérőid töm'őt. na^vohb átmérőié töm'ővel cseréljék fel. Ezá'tal több sűrített levegő jutna a gép működéséhez, jobban bírná a terhelést, A ^ csillések lelkesen végzik munkájukat. D? ugyanakkor mérgelődnek is, mert a töltőgaratnál rossz a világítás. Ez megnehezíti a palaválogatást és a töltés sem megy olyan gyorsan, mint ahogy azt szeretnék. Ez érthető is. Az ellenben már nem, hogy az ott járó műszaki vezető elvtársak miért nem építtetnek be egy csapot a légvezeték hálózatba, hogy a csillések fel tudjak szerelni a sűrített levegővel meghajtott lámpájukat. Ezek volnának azok a kisebb „jelentéktelennek" látszó hibák, melyek nagymértékben akadályozzák a csapat munkáját. A főhiba azonban a politikai felvilágosító munkában keresendő. A fejtésben hiába keresi valaki a pártcsoport bizalmit, mert, nincs.. Azt minden dolgozó tudja, hogy ki a szakszervezeti bizalmi, de csak ízért, mert nemrég választották. A oolitikai munkát azonban sehol nem falálni. A politikai nevelő munka elhanyagolását mutatja a pénteki eset is. Hegyi nevezetű csillés délelőtt fél 12 órakor otthagyta társait azzal az ndokkal, hogy ki kell szállnia, mert fáj a foga. Hegyi ki is szállt anélkül. hogy valakinek is eszébe jutott volna, beszélgetni kell azzal a dolgo- 7óval. meg kell győzni he'vlolon gon dolkodásáról. A tervteljesítésben mutatkozó lemaradás még nem veszélyes. De veszélyessé válhat akkor, ha a csapat tagjai nem veszik fel keményen a harcot a hibákkal szemben, ha hagy ják azokat elburjánzani. A frontmester, Pernecker Jakab elvtárs régi harcos, kiváló szakember és sok tapasztalattal rendelkezik. A csapat tagjai, tisztelik és becsülik. Á csapatban kiváló vájárok dolgoznak, olyanok, mint Suhajda Antal, Jamb- ricsek Imre, Leja Gyula elvtárs és a öbbí’ck. Ezekre támaszkodva a meg 'evő hibákat máról-holnapra meg lehet szüntetni A hibák kijavítása pedig azt jelenti: a csapat nem csak a tervét, de november 7-i vállalását is túlteljesíti Teljesítik A Cemoniáruipari Vállalat dolgozói munkaversenyt indítottak november hetedike tiszteletére. A verseny eredményeként október első dekádjának tervét 128 százalékra tel jesítették. A második dekádban pedig 119 százalékot értek el. Ez még jobb munkára lelkesíti az üzem d.olgozóit. Lusek Józsefné elvtársnő, finomcsiszoló, azt vállalta, bogy november hetedikéig naponta az előírt 1370 darab cementlap helyett 1430 darabot Csiszol műszakonként Válla lását túlteljesíti. Van olyan műszak, amikor 1600 darab cementlapot csiszol. ígéretűket Lusek olvfársnő. a csiszoló brigád vezetője. A brigád minden tag.l* nemcsak a tervteljesítésben mutat példát, hanem november hetedik® tiszteletére tett vállalások teljesítésében is. Megígérték: követik brigád vezetőjük példáját és annyi cement lapot csiszolnak naponta, ahányat Azóta minden nap túlteljesítik vá> látásaikat, egyenként átlagosan 1500 cementlapot csiszolnak. Átlagered' mén vük 170—180 százalék. A brigád nem elégszik meg az.eh ért eredménnyel: November hetedi' kéig nem 1300 darab cementlapot akarnak készíteni, naponta és fejen ként, hanem 1600-al. |íöv*d MTl e rn es közölté az elmúlt ’ • napokban, hogy a bányászok versenyében országosan a negyedik helyre is pécsi csapat, Tóth Ferenc, Széchenyi-aknai/csapata küzdötte fel magát ~ A 23-as telepre évtizedek óta a legjobb fejtési csapatokat telepítik, a legjobb vájárokat küldik, akik már nem egyszer bebizonyították, hogy mesterei szakmájuknak. Ilyenek azonban sokan vannak. Legutóbb Páncél Ferenc csapata döntötte itt a szenet, de a nyomással nem bírtak és‘ a fejtés összement. A Tóth-csapat csak azután került ide. A telepet nem volt nehéz megtalálni, csak meg kellett számolni az egymásután következőket. A 23-asnal Szécsi elvtárs, a pártbizottság szervezőtitkára hirtelen hanyatfeküdt és eltűnt egy rókalyukszerű odúban. Néhány métert a hátunkon csúsztunk, aztán hirtelen derékszöget vett a lejtő és máris lefelé másztunk vagy négy métert (500 méternyire a föld alatt ez már nem sokat számít) az oldalt combnyi vastagságú fatörzsekkel Jjélelt kútszerű fekülépcsőben. Jobbról vagy négy-öt méternyire bányász- lámpa törte meg a sötétséget és gyér fényét a vájárokra vetítette. Balról recsegett, ropogott az ácsolat és deréknyi fatörzsek, mint a nádszál, hajoltak meg középen. — Nálunk a nagy nyomás miatt megvalósíthatatlan, amit általában ideálisnak tartanak, hogy egy ember szeneljen Is és ácsoljon is, — magyarázta Bareith elvtárs, a csapat egyik legrégibb vájára,, miközben egy kétméteres fa- törzzsel küszködött, hogy egyenesbe hozza. — Hárman-hárman dolgozunk minden munkahelyen, egy fejt, kettő biztosít. A fejtés .egyetlen hatalmas faraktárhoz hasonlít, oldalt deszkák, felül deszkák és a rengeteg tárnia, — kétszer annyi, mint másutt, — s Országosan a negyedik mégis a fedünek a nagy nyomás miatt laza szénrétegéböl szinte állandóan potyognak a dió- nyi, tojásnyi széndarabok, s főleg oda, ahova a legkevésbbé kívánja az ember. A fejtés 65—70 méter hosszú, dőlése ugyanennyi fokos. Hogy a lejtőn meg tudjanak állni, szakaszosan fejtik a szenet, kisebb dölésfokkal és így az egymásra következő szakaszok 3—4 méterrel esnek lejjebb. Három kútszerű fekü- lépcsőt is megmásztunk, míg a fejtés alsó végére értünk. S ahogy lejjebb haladtunk a fejtésben, a 7. szint felé, reflektorunk mint ködben az autó, fénykúpokat rajzolt a fojtogató szénporban. Tóth elvtárs, a csapatvezető épp akkor adta ká az utasítást a locsolásra. Igazat e d em adn Börzsei elvtársnak: * itt az elsők közé kerülni — valóban nem kis dolog és óriási munkát jelent. — Hogy mi az eredmények titka — ismételte kérdésemet a csapatvezető, — hát a legelső kétségtelenül az, hogy kihasználjuk a munkaidőt. Míg fentről a fát készítik be, Szándtner és Pincei elvtársak az alsó végén fejtenek, ök velem jönnek mindjárt a VII. szintre. 9 órára, mire a többiek elkezdik a szenclést, már 20—25 csille szenet termeltek. — A fejtés alsó végébe a fát már előző műszakon odakészíti váltóharmadunk — kapcsolódott a beszélgetésbe Fekete Ferenc vájár, miután két támfa közé egy fészkét illesztett, nehogy összenyomódjanak. — Mi természetesen ugyancsak hagyunk bent fát Hubiékmak és ez az együttműködés nagyon is hasznosnak bizonyul. — A harmadik vájár — folytatja Tóth elv- birs, — aki velem ezalatt a lépcsőzetet rakja mélyebbre. A nyomás következtében ugyanis a talp felduzzad és hogy a régi és új pászta egf szinten maradion, ezt a felső, már laza, réteget egyszerűen lehámozzuk — ez is 8—10 csille széf' Közel egy órát tartózkodtunk a fejtésbe” és feltűnt, milyen keveset beszélnek az embe' rek. Utasítás, parancs szinte alig hangzik. Mindegyikük ismerte saját feladatát és anélkül, hogy egy szót szóit volna Sehwáb elvtárs, Jenczej Viktor kezébe adta a fejszét, a deszkát Koré Gyula mellette, mögötte biztosított... Egymá^ kezére dolgozott itt mindenki, segítették egy' mást, tudták, mi a teendő. És ha nem? — Feri bácsi, legyen szíves, mutassa meg- hogyan kell ezt a támfát beállítani — kért® Küsmédi Bálint a csapatvezetőt. S Tóth elv.tárí fogta a rudat, lyukat vájt, elmondta, mire ügyek jen, hogyan kell állnia a támfának, hogyan ka' rolja át, mikor felállítja, stb. Küsmédi mél csillés, mos4 nevelik vájárnak. A fejtés alsó végén épp akkor szerelték á* a csúszdát az új kijáratra. A Havas-csapat máf elkészítette. Dódig még 1-2 napig a régit Is has'Z' nálhatták volna. — Nemde, az együttműködés, az összefogás egy cél érdekében — aranyat ér? — búcsúzol* el tőlünk Tóth elvtárs, és mi igazat adtunk neki. — Az alapvágaton Csertán Gyula akkor tol' ta ki a 84. csillét. Megkérdeztük, nem szeretne-* más csapatba menni. iy|éj»hn«r- e menni ? — csodálkozott * kérdésen. Innét nem megy el senki- Kétségtelen, nem a legszebb munkahely, de h* valamennyien összefogunk, láthatja, hogy a” megy. Ma talán 150-et is adunk a 100 csille he' lyett, s a keresetem 2.200 forint volt széptan»' berbem, B. J.
