Dunántúli Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-22 / 248. szám

2 NAPES 1953 OKTOBER ib Az amerikaiak ú abb mesterkedése a felvilágosító munka akadályozására Keszon (Uj Kína): Az Uj Kína hírügynökség külön- tudósítója írja: Az amerikaiak azzal az újabb ha­zugsággal hozakodnak elő. hogy a koreai-kínai fél az engedélyezettnél több megbízottat küld a felvilágo­sító részlegbe. L. A. Hamblen dan­dártábornok, az ENSZ hazatelepíté­si bizottságának vezetője a semle­ges nemzetek képviselőiből álló ha­zatelepítési bizottság hétfői ülésén azzal fenyegetőzött, hogy megszigo­rítják a felülvizsgálatot a katonai demarkációs vonalnál felállított el­lenőrző állomáson. Az újabb amerikai koholmány mö gött' az a sötét szándék rejtőzik, hogy minél több időt fecséreljenek el a koreai-kínai megbízólevelek fe­lülvizsgálatával és ezzel is hátráltas­sák a felvilágosító tevékenységet. A koreai—kínai felvilágosító meg­bízottak és a felvilágosító táborba, vágy onnan közlekedő egyéb sze­mélyzet zaklatása és feltartóztatása jelentős tényezője a felvilágosítások ellen szőtt amerikai mesterkedések­nek. Az amerikaiak eleinte azt akar­ták. hogy a felvilágosító táborba utazó vagy onnan visszatérő koreai­kínai személyzet a demarkációs öve­zet amerikai részén át kerülőt •te­gyen. Csak a semleges nemzetek Austria francia tterszillísi övezetét az amerikai övezethez akar ák csato ni Bécs (TASZSZ): Helmeí. osztrák belügyminiszternek a Tirolban és Vorarlbei'gben állomásozó francia csapatok kivonására vonatkozólag tett kijelentésével kapcsolatban az österreichische Volksstimme meg­állapítja, hogy e csapatok helyébe amerikai egységek jönnek. Tirolban már folytak tárgyalások ebben a kérdésben a kormánypárt képviselői és az amerikaiak között. ■ Mint a lap hangsúlyozza, Tirol hozzácsatolása az amerikai megszál­lási övezethez, ellentétben áll a szö­vetségesek Ausztriára vonatkozó összes megállapodásaival. Az ameri­kai francia tervek ismét azt tanúsít­ják, hogy a nyugati hatalmak visz- szaélnek helyzetükkel és kizárólag háborús előkészületeikre gondolnak. képviselőiből álló hazatelepítést bi­zottság határozott követelésére épí­tették meg az utat a demarkációs vonaltól a Tongjangninál lévő fel- világosító részlegig. A semleges nem­zetek. képviselőiből álló hazatelepí­tési bizottság javasolta az indiai őri­zetes térség olyan kiigazítását, hogy ez az útszakasz beletartozzék. Az amerikaiak azonban elutasították ezt a javaslatot. Ehelyett ellenőrző állomást létesítettek az útvonalon az őrizetes térség bejáratánál. A semleges nemzetek képviselői­ből álló hazatelepítési bizottság jó­váhagyta a Tongjangninál lévő fel- világosító részlegbe naponta elláto­gató koreai-kínai megbízottak szá­mát. Hamblen fenyegetése újabb amerikai kísérlet a semleges nem­zetek képviselőiből álló hazatelepí­tési bizottság jogos hatáskörébe va­ló beavatkozásra, a koreaiak és kí­naiak mozgási szabadságának kor­látozása céljából. Li Szan-Csu itá- bornok, a katonai fegyverszüneti bi­zottság koreai-kínai rangidős tagja a bizottság október 14-i ülésén kije­lentette. hogy a koreai-kínai fél nem hajlandó eltűrni semmiféle beavat­kozás'., amely gátolni akarja felvi­lágosító megbízottainak és egyéb személyzetének mozgási szabadságát a demilitarizált övezetben. A s'oviet teneerészek bu gáriai tartózkodása Szófia (TASZSZ): Kedden V. A. Parhomenko altengernagy. a bulgá­riai Sztálin kikötőjében baráti láto­gatáson tartózkodó szovjet hajóraj parancsnoka a bolgár nemzetvédelmi miniszter meghívására tisztek és tengerészek egy csoportjával Szó­fiába érkezett, A szovjet vendégeket P. Pan- ■csevszki vezérezredes, bolgár nem­zetvédelmi miniszter fogadta. A szovjet tengerészek ezután megtekin­tették a bolgár forradalmi mozgalom múzeumát, valamint a bolgár fő­város nevezetességeit, megkoszorúz­ták Georgi Dimitrov mauzóleumát. Délután Vlko Cservenkov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke fogadta a szovjet tengerésze­ket. A fogadáson megjelentek a Bol­gár Kommunista Párt és a kormány vezetői, valamint M. F. Bodrov, a Szovjetunió bulgáriai nagykövete. A tanácsválasztások harmadik évfordulója (A vezércikk folytatása) mutatni arra, hogy tanácsainknak a tömegekkel való kapcsolata a kor- mányprogramm megjelenése előtti időben több helyen meglazult. A tö­megkapcsolatok kiszélesítésénél a tanácsok működése alatt jelentkező nagyarányú fejlődés törést mutatott és különösképpen a tanácsülésekkel, állandóbizottságokkal, fogadóórákkal és beszámolókkal kapcsolatban mu­tatkoztak komoly hiányosságok. Ezek a tömegkapcsolati területek kétségkívül eredményesebb munkát mutatnának, ha tanácsaink még oda- adóbban, még harcosabban foglalkoz nának ezekkel a kérdésekkel. Meg kell mondanunk. azt, hogy különös­képpen a tanácsülések előkészítő munkája nem mindenütt hibamen­tes tanácsaink részéről. Azt a jelen­séget, mely szerint egyes községek­ben a tanácstagok passzivitást tanú­sítanak a tanácsülések iránt, döntő­en azzal kell magyaráznunk, hogy a tanácsülések megszervezési munka- módszere nem mindig vezet el a si­keres tanácsülésekhez. Ha valamely községben a tanácsülés gyengén si­került, azt legtöbbször az előkészítő munka felületes, kapkodó volta in­dokolja. A tanácsülések legdöntőbb hiányosságát abban kell látnunk, hogy a tanácsülés! határozatoknak a dolgozók előtt való ismertetése nem megfelelően és csak elvétve tör­ténik. Többet kell foglalkozni tehát a kisgyűlések kérdésével. A tömegkapcsolatok kiszélesítését döntően hátráltatja az a körülmény is, hogy tanácsaink munkájában sók esetben még megmaradt a régi ál­lamigazgatásból a bürokratikus in­tézkedési módszer. Ezen a téren egész sor hiányosság van. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a valóban szocialista államigazgatás legfőbb követelménye: „Megjavítani, valóban átalakítani az államapparátust, ki­űzni belőle a bürokrácia és a bom­lás elemeit, elérni azt. hogy a nagy tömegek magukénak érezzék és bíz­zanak benne ..Ezen a területen Vhát feltétlenül minél előbb fel kell számolnunk a bürokratikus, mecha­nikus intézkedési módszereket, me­lyek nem alkalmasak a dolgozókkal való kapcsolat szorosabbra fűzésé­re. j Tanácsaink a dolgozók bejelenté­seire, figyelmeztetéseire nem kellő mértékben és nem''kellő időben rea­gálnak. Még nem látják tanácsaink elég tisztán azt, hogy az ügyfelekkel hogyan kell foglalkozni, hogy azok­nak ügyes-bajos dolgait — ha a ta­nácshoz bejönnek — helyesen és ma­radéktalanul elintézzék. Tanácsain­kat most különösen az új kormány- programm megjelenése után a dol­gozók második otthonává kell tenni. Éppen ezért a dolgozókkal előzéke­nyen, udvariasan kell bánni, nem küldözgetni egyik ajtóból a másikba, egyik emeletről a másikra, ahelyett, hogy a helyszínen azonnal elintéz­nénk a panaszos különböző problé­máját. Tanácsaink feladata az is, hogy szigorúan ragaszkodjanak a szocia­lista törvényességhez. Népköztársa­ságunk törvényeinek betartását kö­veteljék meg minden állampolgár­tól, de ugyanakkor biztosítsák azo­kat a jogokat is, amelyek a dolgo­zók állampolgári jogai és különös­képpen a legutóbbi időben az élet- színvonal fokozatos emelését céloz­zák. A szocialista'' törvényesség ne jelentsen megalkuvást az ellenség­gel szemben, ellenkezőleg, éppen a szocialista törvényesség ad módot arra, hogy leleplezzük népünk előtt a kártevő ellenséget. A szocialista törvényesség terén eddig megmutat­kozó komoly hibákat tehát taná­csainknak sürgősen fel kell számol- niok. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy tanácsaink eddigi munkájába több esetbe^ hiba csú­szott be a káderekkel való foglalko­zás terén is. Feladatainkat csakis politikailag és szakmailag megfele­lő káderekkel oldhatjuk meg, éppen ezért tanácsaink fő kérdésként te­kintsék a káderek kiválasztását és azok nevelését. A nagyüzemi mezőgazdaság ki­építése során a termelőszövetkeze­teknél több helyen megsértették ta­nácsaink a szigorú önkéntesség el­vét. A szövetkezeti demokrácia meg­követeli azt, hogy csakis az önkén­tesség alapján, a szövetkezeti tagok egyöntetű akaratával találkozva építhessük tovább a nagyüzemi me­zőgazdaságunkat. Természetesen hibák voltak taná­csaink munkájában egyéb területe­ken is. A kormány programmjának értelmében a tanácsoknak sokkal nagyobb gondot kell fordítaniok, mint eddig, a dolgozók szükségletei­nek a kielégítésére. Meg kell javí­tanunk mennyiségileg és minőségi­leg az életszínvonal emelését bizto­sító áruk termelését. Mindezekből következik az, hogy tanácsaink csakis úgy tudnak to­vábbra eredményes munkát végez­ni, ha minden intézkedésüket áthat­ja a dolgozók érdekeiért való hatvá­nyozott felelősségérzet. A tanácsok munkája tükrözze vissza a kormány- programmnak azt a legfőbb elvét, , ■*:ely megköveteli azt,.hogy minden kérdés középpontjába az embert he­lyezzük. Az előttünk álló feladatok meg­oldásában legyenek tanácstagjaink példamutatóak. A tanácstagok fiatal­jai harcoljanak azért, hogy ifjúsá­gunk a szocialista haza rettenthetet­len őre legyen. A végrehaitóbizott- ság tagjai érezzék felelősségüket azért, hogy határozataik dolgozó né­pünk érdekében pártunk és kor­mányunk határozataival, törvényei­vel találkozva, szolgálják az új gaz­daságpolitika célkitűzéseit. Tanácstagjaink, tanácsaink bizto­sítsák azt, hogy megyénk területén szocialista iparunk maradéktalanul teljesítse tervét. Szénbányászatunk, gyáriparunk újabb és újabb sike­reit a tanácsok agitációs munkája nyomán ql-je el. A tanácsok biztosít­sák hős bányászaink és ipari dol­gozóink részére az eredményes mun­ka feltételeit: gondoskodjanak a la­kás. élelmezési és egyéb igények ki­elégítéséről. A tanácsok mozgósít­sák a termelőszövetkezeteket és megyénk összes dolgozó parasztjait az őszi mezőgazdasági munkák si­keres elvégzésére. Járjanak élen ta­nácsaink abban, hogy a jelenleg le­maradásban lévő őszi munkák üte­me meggyorsul jon és biztosítsuk azt, hogv megfelelő mennyiségben és minőségben a földben legyen jövő­évi kenyerünk alapja: a búza. rozs és az árpa. Tanácsaink munkája eredményezze nagyszerű termelőszö­vetkezeteink megszilárdítását, az ál­lami gazdaságok határidőre való tervteljesítését, a gépállomásokon újabb és újabb szíahánovista trak­torosok kinevelését. Legyenek taná­csaink igaz harcosai a megbontha­tatlan munkás-paraszt szövetségnek, a falu szocialista átépítésének. A tanácsválasztások harmadik év­fordulóját csakis úgy ünnepelhetjük méltóan, ha a kormányprogramm irányelvei alapján az eddißi hiányos­ságokat kijavítjuk, az előttünk álló feladatokat a dolgozók életszínvonal- ■ emelése érdekében maradéktalanul <■ megoldjuk. *686 oU'AEor 22 nagy nap volt Pécs törté­netében; a több, mint 160 évig életet sápasztó iféüiold ekkor fogyott el a város egéről. Három /emberöltőn keresztül egy percre sem szűnő re- /ménnyel várta a magyarság a ragyogó napot: / a szabadságot. E nap vágyában éltek a leigá- zott apák és fiúk, ez a remény éltette őket. ez:t ápolgatták nemzedékeken át a szívekben. Es a tömény győzedelmeskedett! Az unokák végre megérték a félhold eltűnését. Megérték, hogy nem a pogány szab törvényt a városban. Meg­érték, hogy nem gyaur a nevük, h~°v nem néznek rájuk úgy, mint a kutyákra szokás. — Megérték? Már a város ostromának hírére mindenki, aki csak tehette elmenekült Pécsről. Az egy hé ig tartó heves harcok után, akik a Mecsek­ből visszaovatoskodtak a város düledező, üsz­kös falai közé, borzongató dolgokról beszéltek. A keresztény testvérek felprédálják a várost, fosztogatják és egymásközt osztogatják a háza­kat, birtokokat Ha pedig valaki tiltakozni mer? —> A kardokon nem tud megszáradni a vér. A7. alig négyszáz lélekre apadt város meggya- lázottan, kiszolgáltatottan vergődik a „felsza­badítók" lábainál. A napot sötét, fekete, vihar­ral terhes felhők takarták el. Három hatalmasság is került a város élére — Vincens Krisztián volt az egyik, aki török 'helyett német szóval becsmérelte a magyar­ságot, s akit nemcsak Pécs, hanem Siklós és Kaposvár roppant határainak is teljhatalmú uradalmi, prefektusává, felügyelőjévé nevezett, ki a császár. Gróf Vecchi Gábor szintén olasz származású Habsburg szolgálatba szegődött ge­nerális. Szigetvár és Pécs katonai parancsnoka volt a másik. Radonav Mátyás, az egykori za- lavéri kapitány a harmadik. Vincens Krisztián nem sokáig tartotta titok­ban örömeit: ige* szerette a fénvt, pompát, bort, s nem csekély mértékben a nőket, mindenek- fclett pedig a pénzt. Vincens . udvartartása" te­hát sok pénzt igénvelt. Nem volt mennyiség, ami elég lett volna. Igv érthető hogv a felügye­lő mellékjövedelmeinek növelésére minden lehe­tőséget megragadott. Nagy szenvedéllyel vetet­te magát tehát elsősorban a jólfizető rézre. — Ossz® is harácsolt nvnden rezet, amit csak a fel­ügyelete alá tartozó területen talált. Még a templomok rézlapokka! fedett tetőzetét is lesze- dette. Eme ötlete után is állandóan egyetlen gondolat járt a fejében: jövedelmeit hoevan nö­velhetné. — Ekkor jelent meg a városban Ra­donav. Radonayra úgy lett figyelmes a pécsi és pécskömyéki Jakosság, hogy fejadót és tizedet kezdett tőlük'követelni azon a címen, hogy ő a pécsi püspök. Vincensnek az úí adó- és dézsmaszedő se- , hogysem volt ínvére, Vecchivel is épp elég volt osztozkodni... Es ekkor remek gondolata tá­madt: Radonayt nem ismeri el püspöknek, a tizedeit viszont szedni fogja. így is tett. Egyik Pécs, Bécs zsákmánya legközelebbi, 1687 augusztus 16-án kelt jelenté­sében pedig, amelyben a bécsi kamarának a gazdasági ügyek állásáról számol be. hogy ma­gát előre mentse, az ellene érkezendő panaszo­kat megelőzze, vádat emel Radpnay „jogtalan" erőszakoskodásai ellen. Két általa sugalmazott panaszlevelet is mellékel, melyekben Pellérd jobbágyai tőle kérnek segítséget az ellen, „aki pécsi püspökként akarja tisztelietni magát." E levél megírását követő napon, augusztus 17-én vívta Lotharingiai Károly. Badeni Lajos és Savoyai Jenő, a három nagy hadvezér Nagv- harsánynál azt a roppant csatát, amely a török magyarországi ereje! es hatalmát végkép meg­pecsételte. — E csata előtt 2—3 héttel még a, török portyázók Mohácsot égették fel, Sásdot dúlták, s mivel Pécs megrohanása és felgyújtsa is fenyegetett, a lakosság újra a Mecsekben ke­resett menedéket. — Vincenset azonban mindez nem érdekelte. Egyetlen gondja volt csupán: saját -zsákmányának sorsa. A nagyharsányi csata után lassan folyt — munkáskezek h'jján — a cséplés. .az első csóp- lés a török alól felszabadított földeken, illetve az új „újszerzeményű területen" — ahogy a Habsburg-udvarban mondták. A- úí pK«p«tk is az első termésből igyeke­zett dézsmáját biztosítani. A behajtásnál azon­ban minduntalan tapasztalnia kellett, hogy Vin­cens őt.itt is, ott is megelőzte. Augusztus 27-én végül is egy terjedelmes levélben keményen megleckézteti a felügyelőt. „Személyek barátja, ügyek ellensége — kezdődik a levél. — Min­denesetre csodálkozom, hogy olyan ügyekbe avat kozik, amikhez nincs köze. Azonnal hagyjon fel a püspökség tizedeinek és javainak szedegeté- sével, amelyeket eddig beszedegetett... Minde­nütt, ahol szükség lesz rá. be fogom bizonyítani, hegy őfelségének nem admin4sztrátora, hanem csalója ... Ezeknek a részeknek leghaszontala­nabb embere ..." — és így tovább. Egy hét múl­tán pedig folyamodvánnyal fordult a császárhoz, hogy a végső nyomorúságra jutott püspökségnek a kinevezési oklevélben megígért birtokokat és tizedeket adja vissza. Szeptember 23-án pedig megírta Vincensnek az előbbinél is borsosabb levelét, amelynek végén valóban ostor csattan: „Isten térítsen magadhoz, te haszontalan, sem­miházi ember — kezdi a püspök. — Megjnt tapasztalom, hogy az egyházi javakat tovább is rontani és lopni akarod. Hagyd abba és légy békében. Már korábban megszerezled magadnak az akasztófát. Amit az Isten és a császár nekem adott, te el akarod kártyázni és rossz szemé­lyekre vesztegetni. Sem neked sem másn.'V nem engedem a tizedeimet és á püspökséget. És hn nem maradsz békében, kiverlek" —- Ezután még az első vasárnap a belvárosi templomban kihirdette, hogy a prefektust egyházi átokkal sújtotta. De még egy esztendő sem telt el, mi­kor az új dézsma begyűjtésekor Radonay — Vin­censnek tett ígéretét is beváltotta. A kővágószőlősiek három kocsi gabonatize­det szállítottak augusztus 30-án a pécsi prefek- turaházba. Radonay e kocsikat éppen úton ta­lálta, s az üröei erdőbe irányította. Mikor Vin­cens tiszttartója, Pávich Ignác ezt megtudta, a kocsik után lovagolt. A püspök eXkor már tizen- harmadmagával botokkal felszerelve várta a tá­madást, s a megjelent tiszttartónak mind neki­estek, s alaposan elpáholták. Amikor pedig Vin­cens is és ispánja is megjelelt, a püspök vesz- szővel, s három paraszt, kezükben cséphadaróval rájuktámadt, miközben a püspök „huncut", „lur­kó" és hasonló gyalázkodó kifejezéseket kiáltott feléjük és megparancsolta a parasztoknak, hogy verjék agyon a kamarai urakat. Vincens ekkor pisztolyt rántott, mire Radonay és parasztjai visszavonultak. Vecchi pécs-szigeti katonai parancsnok köz­ben állandóan azon fáradozott, hogy saját „va- 7tot-fü».tét" minél jobban növelje, s ezért a katonai hatóság ügykörébe igyekezett vonni minden jogot, tehát Vincens mindenhatóságát szorította kisebb körre, tekintélyét csorbította. Mikor Vincens ezért szót emelt Vccchinél, azt a választ kapta, ha nem hallgat, nem részesíti katonai segítségben. Ezután Vincens jobbnak látta a hallgatást, hisz karhatalom nélkül „kis" ügyeit nem folytathatta volna. Bánatát azon­ban állandóan borral locsojgatta. — Wagner el­lenőr jelenti Vincensről: „...man H. v. Vicenz mehrern thails. absoderlich aber nachmittag also bezech'er antrifft, das er in zuweilen selbst nit weis, ob er generis masculini oder feminini ist" — tehát, hogy délutánonként úgv leissza magát, hogy azt sem tudja, fiú-e vagy leány. Vecchi tábornok közben tudomást szerzett Vincens réz-gvüjteménvéről. Egy nao megjelen­tek a generális katonái Vincens házánál, s a rezet lefoglalták, s elszállították tőle. A prefek­tusnak ez már nagyon fájt, jobban, mint Rado­nay vesszőcsapásai. Vincens tehetetlen dühé­ben feljelentette Vecchi tábornokot Bécsben az­zal, hogy húsz mázsa rezet és egy széDművű tö­rök kutat is harácsolt magának. — A Habsbure- udvar e jelentést megköszönve, a rezet is, •• kutat is, felszállíttatta Bécsbe. Jellemző hírek a tőkés országokból BECS Amint az österreichische Volks­stimme jelenti, az utóbbi időben je­lentősen emelkedett a szén ára Ausztriában. így a Ruhr-vidékröl behozott koksz ára 11 százalékkal, az antracit ára 12 százalékkal, a kőszén ára 10 százalékkal, a Nyugat- Németországból behozott brikett ára 8 százalék' 'ív lett. paris A párisi sa.'ió szenzációs címek alatt közli, hogy nagyméretű sik­kasztásokat lepleztek le az úgyne­vezett „Lakásépítési Kölcsönhitel Társaságnál." A társaság könyveinek néhány évre visszamenőleg történt, átvizsgálásakor majdnem 10 milli-. árd frank hiányt fedeztek fel. így többtízezer betét-tulajdonos, aki ab­ban a reményben, hogy valamikor lakáshoz jut, a társaság pénztáránál helyezte letétbe megtakarított pén­zét, pénz és hajlék nélkül marad' NKWYORK Amint a newyorki Daily Worker írja, nyolcezer detroiti iskolásgyer­mek nem tud iskolába járni, mert nincs sem ruhája, sem cipője. A de­troiti . oktatási bizottság a gyerme­kek megsegítésére ruha- és dpó- gyiijtési akciót szervezett a lakos­ság körében. PARIS , Font messare. Pécstől északkeletre egy 12 éves fiú ekkor gyújtó beszédet intéz a németek ellen harcoló katonákhoz. De hiába, gyenge még a gyermek. A hős anyát, a szigetvári hős mél­tó utódját. Zrínyi Ilonát gyermekeivel együtt rabságba vetik és Bécsbe szállítiák. Es a gyer­mek a munkácsi vártól búcsúzva, feltekint az alkonyi égboltra, a lobogó bíborban úszó felhőd­re. Olyanok ezek a felhők, mint a piros tafota selyem zászlók, melyekre csak rá kell himezni: „Pro libertate." dr. Harcos Ottó ötödik napja zárva vannak a\á- risi állami színházak: a Nagy Ope­ra, az Opera Comique és a Comédie Francaise. A sajtó jelentései sze­rint az említett Bzínházak igazgató­sága levelet intézett 2300 színész­hez és színházi dolgozóhoz, amely­ben elbocsátásukról értesíti őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom