Dunántúli Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-14 / 241. szám

N A P L ő 3 OKTOBER 14 MR 7 ÉS PÁRT ÉPÍT ÉS ________*_ A mágocsi Rákosi tsz párfszervezefe a termelőszövetkezet megszilárdításáért/ Fehér Sándor és a többi kommu­Leveleink nyomában t Fegyelmezetlenség akadályozza a tervteüesítést a Komlói Aknamslyitö Vállalat Kossu’h-aknii üzemeken A Komlói Aknamélyítő Vállalat Kossuth-aknai üzeme 71 százalékra teljesítette október első dekádjának tervéi. Azelőtt a Kossuth-aknai üzem volt a legjobb a vállalat hat üzeme közül, most a legrosszabb, s nagy­része van abban, hogy a válla'at le­maradt és csak 99.8 százalékra tel­jesítette dekádtervét. A lemaradás oka — mint az üzemvezetőség helyesen látja — egyrészt az, hogy a tárón át nem tudták ellátni a munkahelyet elég anyaggal, téglával, és homok­kal. Az üzemvezetőség ezen úgy se­gített, hogy újabban a II-es aknán is szállít anyagot. Remény van tehát arra, hogy az anyagellátás ezután már nem okoz gondot. Az anyaghiány mellett a lemara­dásnak voltak más okai is, amelye­ket a vállalat egyik dolgozója írt meg levelében. A levél a többi kö­zött megállapítja, hogy a munkások nagyobb része nem használja ki a nyolc órai munkaidőt és a harmadok közötti együttműködés nincs meg. „Munkába reggel hatra megyünk, fél hétkor szállítanak le bennünket — olvassuk a levélben. — Utunk 10—15 percig tart, míg mindenki a helyére ér. Utána megkezdődik a ké­nyelmes elhelyezkedés a reggelihez, ami eltart fél—háromnegyed óráig, addig amíg a lőmester vagy aknász nem jön. Ha minden „jól" megy, ne­gyed nyolckor megkezdjük a mun­kát. feltéve, ha meg lehet kezdeni Előbb el kell távolítani az akadályo­kat — kidőlt csilléket, stb. — amikét az előbbi harmadok hagytak ott. A múlt hét keddjén például három ki­dőlt csillét kellett visszaállítanunk és a téglát, köveket visszarakni. Ez a munka a Jeszencsák és Lázár csa- Dat háromnegyed óráját vette igény­be." Újra elmúlik háromnegyed óra. A valódi munkát azonban még mindrt nem lehet megkezdeni. Szerszámokat kell keresni. A csapatoknak nincs szerszámosládájuk, a szerszámot egy más elől dugdossák és viszik. Elő fordul, hogy még maguk sem talál iák meg azt a helyet, ahova elte1- ték, de előfordul az is, — ez gyako ribb, — hogy a szerszámnak hült helyét találják, mert elvitte egy má­sik harmad valamelyik csapata. így járt nemrég a Lázár csapat is, amely nek fúróját vitték el a levegőcsőből. A szerszámkeresgélés ismét elvesz naponta negyed—fél órát. Mire a rendes termelő munkához kezdenek a csapatok, negyed—fél kilencet mu­tat az idő. A szerszámberepgélég, a munkahely rendben nem tartása, nem jellemző minden csapatra. Van­nak olyan csapatok is, — mint pél­dául Hartung József csapata — ahol nincs szerszámkeresgélés, sőt az egész műszakra való tégla, homok és faanyagot odakészítik egymásnak a harmadok. Akad ilyen szép példa is, de sajnos, még kevés. A többségre még az előbbi rossz példa a jellem­ző. Ezt meg kellene szüntetni úgy, hogy minden csapatnak lakattal el­látott szerszámos ládát adnak, a tol­vajokat pedig megbüntetik. A negyed-félkilenckor megkezdett munkát folytatják egy óráig. „Egy órakor ismét megkezdődik a szer- számdugdosás, majd pedig a ver- enyfutás az aknához — olvashat­juk a levélben. — Aki ügyes és erős, az fel tud szállni még két óra előtt, aki gyengébb, az két óra után. Gya­kori eset, hogy két óra előtt szállnak ki, 'de előfordul az is, hogy fél­órával a munkaidő befejezése előtt már kint vannak. így történt ez a múlt hét szombatján is, amikor Gungl András elvtárs csapata és még vagy húsz dolgozó félórával a munkaidő letelte előtt szállt ki." Az öntudatos dolgozók látják a hibákat és szeretnék azokat kija­vítani. \ termelési értekezlet volna a hibák feltárására a legjobb hely. A termelési értekezletekét azonban nem mindig tartják meg. A legutób­bit október 7-én azért nem tarthat­ták meg, mert csak heten jöttek össze. A dolgozók egyrésze méjgcsak nem is tudott a termelési értekez­letről, másik részük pedig azért nem ment el. mert vidékiek és attól tar- f attak, hogy nem tudnak időben ha­zamenni. Az Aknamélvítő Vállalat Kossuth-aknai üzemvezetősége és az üzem vezetője, Róth Károly elv­társ. kétszeres sztahánovrslta, szép eredményeket értek el azóta, amió­ta a Kossuth-aknai üzem létrejött. Az eredmények mellett azonban meg kell látni azt is, hogy a fent említö't hibák egyre jobban akadá- 'yozzák a tervteljesítést, s ha nem iavítják ki azokat, a termelés mind nagyobb akadályaivá válnak. A hibákért felelős az üzemveze­tőség is, de a nagyobb felelősség a szakszervezetet és pártszervezetet terheli. A harmadok közötti rossz L együttműködés, a munkaidő rossz ' kihasználása, az agitációs munka hiányát mutatja. Az ellenség ki is használja ezt és olyan hangulatot terjeszt, hogy kevés a fizetés. Az el­lenség nem egyszer még a becsüle­tes dolgozókat is megtéveszti, mint például Gungl András csapatveze­tőt, aki maga is kevesli a fizetését, holott a legutóbb 1781 forintot ka- oott kézhez. De ha úgy dolgozik a Gungl-csapat, mint most és nem hozza be lemaradását, a havi 65 százalékról 100 százalékra, akkor a következő hónapban valóban keve­sebb lesz a kereset. A Komlói Aknamélyítő Vállalat oártbizottsága felismerte a hibákat és a pártbizottsági ülésen napirend­re tűzi a népnevelőmunka megjaví­tását. Elsősorban e pártbizottsági üléstől és az ez: követő politikai munkától függ, milyen hamar szá­molják fel* a fegyelmezetlenséget Kossuth-aknai üzemükben. Amiről elfeledkezett a kozárinislenyi gépállom ás A termelőszövetkezet meg­szilárditósa falusi párt- szervezeteink igen fontos állandó feladata. A mágocsi Rákosi terme­lőszövetkezet pártszervezete előtt ezen a területen Nagy Imre elvtárs beszéde után növekedtek meg a fel­adatok. A hat és fél millió forint értékű közös vagyonnal rendelkező és nagyszerű eredményekre vissza­tekinthető termelőszövetkezetben is akadták olyanok, akik igyekeztek félremagyarázni a kormány pro- arammját. „Na lám — mondták — a kormány ezután az egyénieket tá­mogatja, minket pedig magunkra nagy... talán jobb is lesz egyéni­ig gazdálkodni." Két részről is nap­világra kerüli ez a vélemény. — ~z egyik rész, — akik alig egy éves tagok voltak és erősen húzta őket az egyéni gazdálkodás, — nem tit­kolta örömét: „ ... jobb is lesz egyé- mleg gazdálkodni." A másik rész — és ezek voltak többen, — régi. a szövetkezet ügye mellett szilárdan aüó tagokból állt, akik kérdésként fogalmazták meg: ......mi az. talán Jo bb lesz egyénileg gazdálkodni?" A tsz pártszervezetének vezetősége a elnökével folytatott megbeszélés nyomán arra az álláspontra jutott n°gy akár a tsz féltéséről, akár az égyénileg való gazdálkodás dicsőité- ^orői van egy biztos: sokan nem értik, sokan félremagyarázzák a be­szédet. Nem vártak felsőbb utasítás- ra. hanem cselekedtek. Pártaktívát hívtak össze és elmondták: szó sincs ''óla. hogy nem a termelőszövetke­zeteket támogatja elsősorban és jofc- oan a párt és a kormány. Efelől n° jegyen senkinek kétsége és ezért fő- eg az ingadozóknak kell megmagya­rázni, hogy ezután is jobb lesz a termelő6zövetkezetben gazdálkod­ni. Ez a pártaktíva, hoev tétovázás nélkül tisztázták a legfőbb vitás kérdést és az utána megindult po­litikai munka nagyielentősécű lépés­nek bizonyult, amelynek eredményeit most lehet lemérni. Azonban nemcsak a kommunisták láttak munkához. mint Bakó Pál Pártcsoportbizalmi, aki politikai mun kója során a tsz példáin, a többmil­lióra növekedett közös vagvon ered­ményein, a nagyszerű jövő példáin [miatta meg a közös gazdálkodás fölényét, — hanem az ellenség is _ fnlu néhány kulákja fáradhatat­lanul dicsőítette az egyéni gazdál­kodás hatalmas lehetőségeit, a visz- szaterést a régihez, a rosszabbhoz, ?nai nem is maradt hatás nélkül. — ten rövidesen Nagy Imre elvtárs í^zódének elhangzása után be is dták kilépési nyilatkozatukat. Ezen ívül még 20—25 tsz tag ingadozott a tsz-ben való maradásuk azon út, vagy bukott, hogy kinek a ■ zava győzi meg őket: a párté vagy aí ellenségé. Ebben az időben nem volt köny­viéi* 3 Rákosi tsz pártszervezetének _ sem. A nyári munkák, az k i behordás állt előttük és itt ekec*ni nem lehetett. Helyesen a .fkedett ekkor is a pártszervezet. m_„ a nyári munkák zavartalan fő neteoek biztosítására fordította a eó0t erre a feladatra moz- akt'-i a Pártcsoportbizalmiakat, net • i *■’ A munka zavartalan me- enek biztosításával kapcsolták u ze. a felvilágosító munkát. Emun- eredménye lett, hogy f"etve megállt a kilépni szándékozók száma az ötnél és az ő n„l!me,nyük is n«nit változott. Már ni, a ltak. feltétel nélkül az egyé- {„ ® gazdálkodás mellett, hanem tei beszéltek: „Nem a szövetkezet- le V.ar}. b^unk, hanem sok a mun- D.’alán jobb lenne az egyes tí- mée an dolgozni." Ez természetesen j: ° nern volt győzelem, még min- hm,i J^ak| akik újra és újra elő- half **tak a kilépéssel, továbbra is lmió?zottak innen-onnan a legkü- 'onfelebb kulákmesék. Végül mégis a párt szava 9yOZedelmeskede,t mégis a z kQrnmun istái kerültek ki győzte- n a politikai harcból és ennek / n/?Jat az teremtette meg, hogy a j. Jrtzervezet vezetősége helyesen, kiíi-L figyelt és mozgósított a OHböző feladatokra. Sorra jelen- . m^8 a rendeletek, amelyek azt 8orK 'ták: a párt és kormány első­sé» n — amellett, hogy nagy segít- a °et ad az egyéni gazdáknak is, — termelőszövetkezeteket támogatja, azonban nem elégedtek meg ^.Pártszervezet vezetői, kommunis- >■ hogy „ezt mindenki láthatja a retekből", hanem megkezdték a br-j eletek megmagyarázását is. A ( padokban ismertették a rendele- ts? bogy mit jelentenek azok a mi tagjainak, magyarázták, hogy nden tagnak mi a feladata, hogy pl,eredmények növekedjenek. Bakó **• Németh Károly, Érte István, nista fáradhatatlan munkát végzett. A különböző rendeletek mellett erős agitációs fegyverré vált a részese­dés eredménye, amely ebben az év­ben volt a legtöbb a tsz fennállása óta. A politikai munka legfőbb ered­ménye lett, hogy lényegében zök­kenőmentesen elvégezték az aratást, cséplést. Mire ezekkel a munkák­kal végeztek, nagyobb gondot for­díthattak ismét a kilépni szándéko­zók meggyőzésére, akiknek száma időközben 12-re emelkedett, de ek­kor már 12 belépni szándékozó is volt, A brigádvezetők, a pártcsoport- bizalmiak, népnevelők ismét mun­kához láttak és a lélegzetvételnyi szünetben arról beszélgettek a ki­lépni szándékozókkal, hogy maguk­nak ártanak. Az eredmény még vá­ratott magára, hisz nem változik meg egyik napról a másikra minden kilépni szándékozónak a véleménye, különösen akkor nem, ha valameny nyien egy utcából, az Árpád utcából tevődnek össze. Ez két részről is lé­nyeges kérdés volt. 1. Sűrűbben talál­koztak, mint azok, akik másik ne­szén laktak a falunak. A másik, hogy valami mozgató erő az, ami a kilépni szándékozókat kizárólag egy utcából toborozta össze. Uj erő- vfel folyt tehát a harc. Erős István elvtárs három kilépővel beszélge­tett. Mind a három azóta már beje­lentette, hogy marad a termelőszö­vetkezetben. A pártszervezet vezetősége helyesen látta, hogy az aratás, csép- 'és és betakarítás befejezése utána termelőszövetkezet további szilár­dításának legfőbb feladata az őszi munkák sikeres elvégzése. Egy hét­tel az őszi munkák megindulása előtt a minisztertanács határozata alapján a vezetőség megtárgyalta az őszi munkák elvégzésének módját a határidők biztosítását* és határo­zatot hozott, hogy a munkaterületek '•észor.felelősei dolgozzanak ki ter­het a munkaerő biztosításának mód­járól és a rendelkezésére álló idő jó kihasználásáról, hogy időben elké­szüljenek a munkával. Az elkészült tervet közgyűlés elé terjesztették, hogy a tagság bírálja el, helyes-e a terv, nem kell-e rajta változtatni. Eredetileg úgy tervezték, hogy egy brigád kezdi meg a cukorrépa sze­dését. Ezen változtattak, hogy a brigádok egyszerre kezdjék, mert ?miatt elhúzódhat a munka. 4 ja­vaslatot — amely helyesnek bizo­nyult a gyakorlatban is — elfogad­ták és aszerint dolgoztak. Az őszi munkák többi részére vonatkozó ter­vet a közgyűlés jóváhagyta. Néhány héttel később a vezetőség ismét tárgyalta az őszi munkákat. Ekkor a munkák állását vizsgálták és a munkaerő biztosításának kérdése me rült fel döntő feladatként, mert több a munka, mint a munkaerő. Első­sorban tehát a munkaerő biztosítá­sáért kellett a pártszervezetnek dol­goznia. Ekkor is azonnal munkába kezdtek, igyekeztek összehangolni a háztáji munkában lévő elfoglaltsá­got a közös munkával és gondot for­dítottak arra, hogy azok, akik kilép­ni szándékoznak és nem dolgoznak tartsák be a határozatot és az őszi munkák elvégzéséig vegyenek részt a munkában. A munka eredménye többek között, hogy Dudás Péter is ismét dolgozik a szövetkezetben. Az őszi munkák sikeréért kifejtett mun­ka eredménye, hogy az ősziárpát már egy hónappal ezelőtt elvetették, a búza vetési terv 50 százalékát tel­jesítették, a cukorrépa betakarítá­sát befejezték. Jelentős eredményeket ért el a tsz megszilárdításában a Rákosi tsz pártszervezete. A párttitkár elvtárs Fehér Vince, de a vezetőség többi tagjai is igyekeznek jól összehangol­ni a munkát a termelőszövetkezet elnökének, Sziveri Kálmán elvtársnak és az igazgatósági tagok munkájá­val. A politikai munka nyomán az ingadozók meggyőződtek a tsz-ben való gazdálkodás előnyeiről, a kilép­ni akarókból négyen jelentették be, hogy maradnak és a többi nyolc sem áll már szilárdan a kilépés mel lett és 10 új tagot vettek fel soraik­ba akik jobbnak látják a tsz-ben dolgozni. Nagyrészt szétverték az ellenség híresztelését, kihúzták lába alól a talajt, mert megbomlott az Árpád-utcai egységesen kilépni aka­rók tábora is és már-már az is vi­lágossá válik, hogy honnan fúj a szél kitől indult el a Rákosi tsz-ből való kilépés és az egyes típusú tsz- be való belépés szervezése. Egy már világos, hogy karrierista célok áll­nak a tett háta mögött. E kétségtelenül szép ered­mények ellenére m lehet azt mondani, hogy a mágocsi Rákosi termelőszövetkezet pártszer­vezete nem követ el hibákat, hogy teljesen kielégítő és kívánnivalót nem hagy a munka. Vannak bizony hibák is, amit ha gyökeresen nem számolnak fel, komoly következme- nyekre vezethetnek. Az egyik ilyen komoly hiba az az önteltség, ami el­uralkodott a munkában. Fehér Vince elvtárs azt válaszolta arra a kérdés­re, hogy a sásdi járási pártbizottság hogyan segíti munkájukat: „Kijön­nek az elvtársak nem mondom, de őszintén megmondva, amit mi nem tudunk megoldani, azt a jb sem tud­ja." Hozzátette: „Nem dicsekvéskép­pen mondom". Ha egy esetben for­dult volna csak elő ilyenfajta kijelen tés, akkor is arról kellene beszélni, hogy enyhén szólva ez kissé túlzás, másként mondva pedig önteltség. Mi a tapasztalat? Az, hogy több eset­ben naovilágra került már ilyen álláspont. Egyet a sok közül: a já­rási tanács tervet készített a járás termelőszövetkezetei közgyűléseinek sorrendjére, napjára, azzal, hogy ahol esetleg nem felel meg, onnan szóljanak időben és megváltoztatják az időpontot. Tehát nem volt me­rev intézkedés. A Rákosi tsz-nek keddre volt beállítva a közgyűlés Kedden Szűcs elvtárs, a sásdi járási oártb'zottság mezőgazdasági osztály­vezetője és a járási tanács kiküldött­je el is ment Mágocsra, hogy részt- vegyen a gyűlésen. A gyűlés elma­radt azzal, hogy csak holnap lesz, de erről nem szóltak a tanácsnak. Az eset miértjére ilyen választ kap­tak: „Igazán tudhatnák, hogy a má­gocsi Rákosi tsz-ben, hagyományo­san szerdán van a gyűlés." A másik ifyen hiba, hogy a párt- szervezet munkája nem domborodik ki a tsz munkájából, sok esetben csaknem a felismerhetetlenségig összefonódik vele. A párttagok emiatt nem is látják világosan a oártszervezet munkáját, mert többek között nincs szervezett népnevelő há lózat sem és Fehér elvtárs szavaival élve „mindenki végez népnevelő munkát, aki arra alkalmas, nálunk nincsenek „kinevezett" népnevelők" Az helyes, hogy mindenki, aki arra alkalmas, végez népnevelő munkát, de nem „kinevezésről" van szó a szervezetileg is megalapozott nép­nevelő munkánál, hanem arról-, hogy jól megszervezett népnevelő hálózat, ás a megtisztelő megbízatás — ami­ről helyes ha tud a tagság — nélkül nem lehet jó és állandó a népnevelő munka. Igaz az, hogy Sziveri elvtárs egyik legjobb tsz elnök a megyében, sok Tapasztalattal és komoly tudással rendelkezik. Azonban ez nem jelenti azt, hogy az ő munkájában nem le­het hiba, amit a pártszervezet ve­zetőségének kötelessége észrevenni. Az is helyes, ha Sziveri elvtárs be­számol a vezetőségi ülésen a végzett munkáról, de az viszont semmi eset­re sem lehet helyes, hogy több eset­ben mindjárt meg is szabja a párt- szervezet előtt álló feladatokat, mint ahogyan ez már nem egyszer tör­tént. A pártszervezet előtt álló fel­adatokat megszabni a titkár elvtárs kötelessége. Ezek tehát javításra váró hibák a pártszervezet munkájá­ban, amit- együtt kell elvégezni a soronlévö feladatokkal. Komoly fel­adatok előtt áll a pártszervezet most S. A tsz további szilárdítása mellett biztosítani kell az oktatás sikerét is. ami ugyancsak hozzátartozik a tsz megszilárdításához, mert aki esz­meileg képzettebb, az világosabban látja a feladatokat, könnyebben, jobban tud dolgozni. A tanulás te­rén pedig nagyon téves, káros néze­tek keringenek a tagok között. így például Lakatos József brigádvezetö tavaly is kimaradt az oktatásból, mert hogyan is tanulna Dudás Fe- renctől, aki ugyanolyan tsz tag, mint 5. Ugyanennek a véleménynek adott kifejezést egy elvtársnő is hétfőn délután, amikor a politikai iskola kezdéséről érdeklődött és arról, hogy ki a politikai iskola vezetője. Ezt a nézetet szét kell oszlatni a párt- szervezetnek, és meg kell magyaráz­ni, hogy a politikai iskola vezetői­től igenis tanulhatnak az elvtársak s ha kell, próbára kell tenni őket, hogy szétoszoljon bennük a „tudok én is annyit" gondolkodás mód. Csak a képzetlenség hiányából fakad, hogy Lakatos József elvtárs brigád­vezető is meghátrált már a nehézsé­gek elől, amikor helytállásról lett volna szó. Szép eredményeket ért el eddig a mágocsi Rákosi tsz pártszervezete. A további, az eddiginél még szebb eredmények elérése azon múlik, hogy a pártszervezet vezetői, első­sorban Fehér elvtárs hogyan, milyen gyorsan javítja ki a munkában talál­ható ’hiányosságokat. Ez a tsz :o- vábbi szilárdulását, az eredmények fokozódását hozza majd magával. Kászon József A mánfai dolgozó parasztok tavasz szál 15 hold szerződéses olajlent és mustárt vetettek. A szerződéses nö­vények csépTése július 13.tói 24-ig volt beütemezve a gépállomás sze­rint. A gép meg is érkezett a kitűzött határidőre. de nem kezd e meg a cséplést, arra hivatkozva> hogy nincs aprómag rostájuk, amit a kozármis- lenyi gépállomásnak kellett volna biztosítani. Az aprómagrosta biztosi, tást addig halogatták, hogy a kenyér. gabona cséplését kellett megkezdeni. Ebbe mi bele is nyugodtunk, mert valamennyiünk kenyeréről volt szó és arra számítottunk, hogy utána majd elcsépelik a lent és mustárt is. Ez nem így történt, mert a gabona cséplése után a gépállomás elvitte a gépet és még a mai napig sem kül­dött a helyébe másikat. A len és mustár összehordva csépelt lenül megy tönkre> ami kárt okoz a nép­gazdaságnak és a dolgozó parasztok, nak is. A kozármislenyi gépállomás veze­tősége, ha eddig megfeledkezett er­ről, a kis csépelni valóról, most fel­hívtuk rá a figyelmüket és reméljük hamarosan Mánfán lesz a cséplőgép. A mánfai dolgozó parasztok névé. ben: NAGY JANOS FAR GYÖRGY PANTA NÁNDOR term, felelős. A Komló-kökönyösi nyugati lakótelep építése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom