Dunántúli Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-11 / 239. szám
4 N A P C 6 1053 OKTÓBER Cl J Gondosan tároljuk a burgonyát A felszedett burgonyái rövid ideig szárítani kell. A szárítás időtartama az időjárástól függően lehet 20—30 perc, illetve 1—3 óra. A gumók szedés után még élénk életműködést fejtenek ki és vizet párologtatnak el. Éppen ezért soha nem szabad a prizmázott burgonyát már az első napokban leföldelni, hanem a hűvös időjárás beálltáig szalmatakaró alatt kell lehűteni. A Szovjetunióban kétféle módon tárolják a burgonyát: földfeletti prizmában és veremben. Mindenfajta burgonya jól áttele!, ha gondosan készítjük a prizmákat. Oroinszellőzésii és alul szellőzőcsatornás burgonyaprizma. 1. Teljes téli takaró; 2. Ideiglenes földtakaró: 3. Hőmérsékletellenőrző eső; 4. Szalmaréteg; 5. Burgonya; 5. Alsó szellőzőcsatorna; 7. Vízelvezető árok. Az átválogaiott burgonyát elegyen getett, felsepert, tiszta földre kell rakni. Prizmázás céljaira talajvízmentes, magasabb helyet kell kiválasztanunk. A prizmák orma az ural kodó szél irányában — észak-dél irányúban — húzódjék. A Szovjetunióban használt méretek rendszerint a következők: szélesség — 2 méter, magasság — 0.8—0.9 méter, hosz szúság — tetszés szerinti, lehetőleg nem több 7—10 méternél. Meg nem szikkadt burgonyát 1.25—1.75 méter széles prizmákba szoktak rakni. Fontos, hogy a prizmát helyesen takarjuk szalmával és földdel. A szalmát — lehetőleg száraz, tiszta rozs- vagy búzaszalmát — alulról felfelé rakják a prizmára, 40—50 centiméter vastag rétegben és vékony földréteggel takarják, öt-tíz nap múlva — késői burgonyaszedés esetén azonnal — 20 centiméterre vastagítjuk a földtakarót. A prizma ormát, míg a hőmérséklet. 4—5 Celsius fok aló nem süly- lyed, csak szalmával takarják. * A prizma alá hosszirányban háromszög alakú szellőzőrácsot helyeznek, amelyet lécekből készítenek. Alapmétere 25—30 centiméter. A szellőzőrács helyett sok gazdaságban a prizma hosszirányában, a prizma középvonalában 30 centiméter széles és 25— 30 centiméter mély szellőző csatornát ásnak, amelyet ráccsal fednek. Verem földdel rétegezett burgonya eltartására (méretek centiméterekben) 1. Szalmaréteg; 2. Végleges földtakaró: 3. Első földréteg: 4. Hőmérsék- letellcnörző eső: 5. Burgonya; 6. Vízelvezető árok. A közönséges burgonyaverem mélysége 1 méter, szélessége felül 1 méter, alul félméter. Szalma- és földtakarók vastagsága attól függ, milyen mélységben fagy át a talaj. A szalma- és a földtakaró ugyanilyen szélességben érjen tű! a verem szélén, hogy a burgonya oldalról ne fagyjon meg. Ha huzamos ideig, így például a nyári ültetésig akarjuk eltartani a burgonyát, a vetőgumót a veremben rétegezzük földdel. A verem hosszúsága ilyenkor rendszerint 10 méter, szélessége 1 méter, mélysége 1 méter. A kiválogatott és osztályozott burgonyát elterítjük a verem porha- nyósra lazított aljára, majd 4—5 centiméter vastag földréteggel fedjük. A rétegezést mindaddig ismételjük, amíg a verem meg nem telik. A felső burgonyaréteg ne érjen a verem faláig. A földdel rétegezett burgonyával megtelt vermet 15—25 centiméter vastag, 20—30 centiméterrel a verem szélén túlérő földtakaróval fedjük. Ahogy az idő hidegebbé válik, vastagítjuk a földréteget. Mire beállnak a fagyok, a földtakaró valamivel vastagabb legyen a talaj ótfagyásá- nak mélységénél s ennek megfelelő szélességben érjen túl a verem szélén. Kemény fagyok esetén pótlólag szalmával vagy hóval takarjuk a ver met. A tárolt burgonyát havonként ellenőrizni kell. Télen körülbelül piusz 3—plusz 5 Celsius fok hőmérsékleten kell tartani. Nulla foknál alacsonyabb és plusz 5 foknál magasabb hőmérséklet* már veszélyes. A prizma hőfokát prizmahőmérővel hetenként ellenőrzik. / A burgonyaprizmákat és vermeket nem célszerű túlságosan betakarni télire, mert könnyen befülledhet a burgonya. Az első fagyok után gyakran huzamosan felenged az idő. A földtakaró egy részét ilyenkor el kell távolítani a prizmáról vagy veremről. Huzamos fagyos, szeles idő járás esetén viszont hóval, szálmá- Val, szérümaradványokkal vastagíta ni kell a takaróréteget. (D. Zsukovszkij és G. Ma- tuszevics cikkeiből) A Huai folyó gátjának felavatása Kínában . , , , . --------- — — “"“"p »ián ueieiezieK a Huai f. ° r° 1T’aSy<>,l> elmozt*ítható gátjának, a Sanhó-gátnak az építkezését. Julius 2(,-an reggel tartották meg a megnyitó ünnepélyt. A gátépítés be fejeztével veget vetnek a Huai folyó alsó folyásának hagyományos ár- yizveszelyenek es egyidejűleg megkönnyítik a hajózást a nagy csatornán es Eszak-Kiangszu síksága megművelt hatalmas földterületeinek öntözé- set. A Sanhó-gát totálképe az ünnepélyes megnyitás előtt. A gát Eszak- Kiangszu tartomány Huai Yin járása Hungce tavának délkeleti nél helyezkedik el. csücskéEgyre szebb less életünk Irta: BÓJÁN HRISZTOV. a bulgáriai Szokolarei falu termelőszövetkezet tagja Családunknak a múlt ban nem volt egy darabka földje sem. Haj naltól késő estig szolgáltuk az uraságot és mégsem volt meg a betevő falatunk. Életünk igen nehéz volt, éheztünk és rongyokban jártunk. A felszabadulás meghozta számunkra a szebb, emberibb életet. Emlékszem, elsőként Pavel Szvetkov kommunista, aki ma a falutanács elnöke, — érdeklődött életünk felől. A földosztáskor húsz dekár földet kaptunk, — családommal, anyámmal és apómmal együtt, új életet kezdtünk. Amikor 1950-ben megalakult nálunk is a termelőszövetkezet, apám elhatározta: mi is belépünk a szövetkezetbe. Első évben 2000 kilogramm búzát, 1200 kilogramm kukoricát és 42 liter olajat kaptunk munkaegységeink fejében és véglegesen búcsút mondtunk a szegénységnek. A következő évben mór háziállatunk is volt. Lakásunkat szépen berendeztük, új bútort vettünk. Házunkba bevezették a villanyt is és megszólalt a rád’ó. Anyám boldogan csillogó szemekkel mondogatta: „Fiam. a mi életünk a szövetkezet.‘‘ Anyám már öreg. nem nagvon tud dolgozni, de állandóan érdeklődik a szövetkezet eredményeirőlLányom, Marianna. 8 éves, második elemibe jár és örömtől csillogó szemmel megéli, hogy a tanítónéni meg volt elégedve házífel- adatával és megdicsér te, hogy szépen írt. — Szépen ír. mert szépen él. Öltözéke nem hiányos, jól van táplálva és mindene megvan ahhoz, hogy jól tanulhasson. Gyermekeinknek már nincs gondjuk. Ezévben körülbelül 400 munkaegységet teljesítettünk és búzát, árpát, olajat és pénzt kaptunk előlegbe ... Most már nem marad más hátra, minthogy felépítsük szép új házunkat. / Uogyaa, h»I nem Ur' mégr Bub'einyik1 * nál I — kiáltott fel csodálkozva Va- szilij Overkovics. A Kraszilnyikovszki kerületi bizottság soffőrje, aki régi jó ismerősöm. — Pedig, én, mondom, valóságos csemege lenne ő egy íróember számára. Mindjárt fel is hívom, bes.'.éijen vele és kérjen egy kocsit az állomásra, mert még jó öt kilométer a falu. Maga Bublejnyik nem volt a faluszovjetben, de a titkárnő biztosított, hogy meg lesz a kocsi. Felültem a helyiérdeküre és másfél óra múlva leszálltam egy csendes kis pusztai állomáson. Egy lovas bricska állt az útfélen. A bricska oldalának düleszkedve nagybajuszú vén kocsis várt, csizmaszárában sudár fűzfavessző rezgett. Mustrálgatta az utasokat. Végre odajött, s megszólított: — Tán bíz' maga volna az a kiküldött, aki a mi Bublejnyikunkhoz igyekszik? Bemutatkoztam. Aztán elhelyezkedtünk a bricskán és az egyes kocogni kezdett velünk. A kelő őszi vetések kékeszöld borostával verték ki a mellettünk elhúzó, távolbavesző mezőket. A zöldelő táblák közt szerte, gyomláló aszonyok kendői tarkóltak. Aztán mintha egyenest a földből termett volna. — lassan kinőtt előttünk egy silótorony. Először a piroscserepes kerek tető, majd a téglából rakott törzs egész robosztus nagyságával. Körül, frissen épített cserepes házak négyszögei sorakoztak. Kívülről még vakolatlanok. Az öreg kocsis hallgatott mellettem. Végül kérdőre fogtam, hogy mondja el, miféle ember is eZ a Bublejnyik, a faluszovjet elnöke^ és mi mindent csinál. Erre mintha kicsit lenézően tekintene rám az öreg bozontos szemöldökei alól, megrándítja a gyeplőszárat és megszólal: — Hát csak nézzen szét. Ez itt mind, tisztára a Bublejnyik portréja. Bizonyára annyit jelentett ez. hogy ha egyszer a mező rendben van, a munkákkal idejében elkészülnek, újjáépítették a házakat, meg aztán minden csatornán hicat építettek — hát akkor ugyan mit kell itt még kérdezősködni a faluszovjet elnökéről! Megérkeztünk a faluszovjet házához, A tornáclépcső alján lábtörlő. Meglátszik rajta, hogy ném egy látogatója lehetett Bublejnyiknek ma a mezőről, meg az állattenyésztő telepekről. Az elnök fehérre meszelt szobája szinte kéknek latszot. a ragyogó napsütésben. A falon pthkátok tarkállanak. Megcsördü) a telefon. A kályha mellett fapad. rajta egy testes asszony ül. Napbarnított, kerek arcából bánatos szemek tekintenek az elnökbe. — Itt Bublejnyik beszél! — kiáltott katonás hangon a kagylóba egy szikár, 'dősebb em'*i. — Igen, már mondom is. Írjad: Lófogatos ma- tógép — nyolcvan, lógerébiye — száz ... \ — Lediktálta a lajstromot, majd az asz- ' szony felé bólintva halkan ehié/e- kért tőlem és kezetnyújtött: egy iskotakerülo dolgát kell még eligazítanunk, addig mér csak várjon egy kicsit. — Vagy én vagyok érteden. Gregor Panaszo vies, — szólt az elnökhöz, az, asszony, — vogv pedig Vas/tlka ellensége önmagának? Mór a tanítónő is ; felhivnto'-t, meg Miktta Szaveljics is szóvá tetté a dolgot a pártban. De hát mit esiA TERMÉSZET URAI Irta: JEFIM DOHOS náljak?! Nem megyek iskolába! — mondja a gyerek és nekem ezzel kell beérni! —- Egyetlen jó szer van csak erre kedvesem, — szól közbe az öreg kocsis: a jó suhogós fűzfavessző. — Ne szóljon bele Sejnoga bácsi — szólt az öregre a titkárnő, aki ott serénykedett az asztalnál. — Letelt már nálunk annak a vesszőnek az ideje. — Hót hol van ez a gyerek — hadd beszéljek a fejével, — mosolyog az elnök. Az aszony kifordul att ajtón, s már hoeza is Vaszilkáf, aki — látnivaló, — nem sok örömét leli ebben. Csontos, napbarnított arcú kamasz, összehúzott szemöldöke alatt merészen csillog a szeme. A korai dohányzástól rekedt, kamaszhangon felel Bublejnyik kérdéreire: — Tanuljanak csak a lányok. Azok úgyis örökké arról álmodoznak, hogy tanítónők, meg orvosnők lesznek. Nekem jó a brigádban is... Kolhozparaszt akarok lenni! Ha gyárba, vagy üzembe mennék, akkor persze kellene a számtan is, de így ... — Valóban kolhozparaszt akarsz lenni? — csodálkozik Bublejnyik. — Tévedsz fiam, muzsik lesz belőled, nem kolhozparasz.t. Az elnök felállt, csontos kezét a régies, zsinórból font övébe dugta, keskeny, egyenes válla kissé felhúzódott, — Honnan a csodából mászott a fejedbe az az ostoba gondolat, hogy csak a lakatosnak, meg az esztergályosnak kell a szakképzettség, a földműveléshez, meg nem fontos? Azt hiszed, hogy az eleven földdel könnyebb elbánni, mint a holt vassal . .. Vatziiek összegyűrt ás^gpupirt botort ’ eiö zsebéből és tüntető hanyag mozdulatokkal hozzáfogott cigarettái sodorni. Azért félszemével csak figyelte, mit csinál az elnök. Bublejnyik keresgélni kezdett a mögötte álló szekrényben, ahol megszáradt kalászok, fűmaggal telt dobozok, viaszból készített gyümölcs- és zöldségminták álltak sorban; a nemrég tartott kiállítás maradványai. Kivett egy élénkszíftűre festett almamintái, nyitott tenyerére tette. Nézd csak, ez a föld — mondjuk! Itt az óceán — és ujjúval a rózsaszínű részére bökött, — itt meg a pusztaság — mutatott a sarg« telére — köztük pedig itt a kolhozíöl- dek. VaszileK rágyújtott, de látszott, hogy már nem unulmában, «hanem azért, hogy jobban tudjon figyelni. Mérgesen nézett anyjára, amiért megrecsegtette a padot. Az asszony félszeg mosolygással csöndben elment. Arányló napsugár sütőit be az ablakon, végigszaladt az elnök barna arcán, majd kihunyt az őszülő hajfürtök között. A cigarettafüst kékes ködgomolyként lengte körüt az almát. — Mi jön az óceán felől hozzánk? — kérdezte szigorúan Bublejnyik. — Hát, felhő!... — válaszolt kicsit kiábrándultán Vaszilka. — És a puszta felöl? — Hát... a forró szelek. — felelte a gyerek kissé bizonytalanul. — A felhők és a szél... Évezredek óta játszanak velünk akár á macska az egérrel! — mondta Bublejnyik. Beszélt a szárazság okairól. Nekem úgy rémlett, hogy látja, amint hömpölyögnek az égbolton a páratelt légrétegek és hogy ütköznek ösz- sze a szembejövő száraz széllel; aztán, amint lassan félretérülnek és a tajga vadonára. meg a lucskos tundrára öntik az esőt. Az ukrán vetésekből pedig közben az utolsó csepp víz is kiszárad, és por borit el mindent. így pusztítanak folyvást az élő, meg a holt erők... És az olyan vakok, mint te is. csak segítenek nekik. Eszedbe sem jut, hogy az ember a tudós erejével megfékezheti a pusztítást. Nem, ez még csak eszedbe sem jutna; — úgy túrnád ma is a földet, mint a disznó a tölgyfa alatt! Vaszilek arcán nem látszott már az a fölényes, magabiztos vonás, amellyel bejö'.t ide a faluszovjetbe. Előredülve ült, fejét tenyerével feltámasztva figyelt, még a szója is kinyílt. — Itt van a mi áldott kolhozföldümk — mondta Bublejnyik szenvedélyesen, szinte fanatikus hévvel. És beszélni kezdett a füves vetésforgó művelési rendszerről. Beszélt a lucerna, a lóhere, a komócsin, sárkerep, meg a csillagfürt csodás tulajdonságairól... Mintha csak a mezőn állana Bublejnyik éj; körülötte hullámzó dús fűtenger rengne zizegő, suhogó levelekkel, csillagos, meg barkás virágokkal. A gyökerek közt pedig, a föld rögöcs- kéiből, újraterem'.ődne a termőtalaj. Az elnök arcán a tudomány hatalmas erejébe vetett hit tükröződik. És én arra gondoltam most, hogy Bublejnyik bizonyára elfelejtette, kivel beszél és kinek mondja mindezeket. — Minden könyvben ezekről írnak — mondta. — És még vannak emberek, akik nem értik meg. Itt vad például a sevesenkovoi kolhozelnök. Hiába beszélek annak a füves forgóról, egyre csak a magáét hajtja: „Tartok tőle Gregor Panaszovics: úgyis gazos a földünk. — aztán ráadásul még... vessük is a füvet." Pedig fű kell a sztyeppére, meg fa, hogy megfogjuk a vizet, meg a száraz szeleket, aztán akkor majd nem hiába várjuk az esőt. Bublejnyik megtörölte izzadó homlokát, majd elgondolkozva így folytatta; — Éz az ember fiam, a tegnap felé tekint- get, s az ilyen ember muzsik, nem pedig kolhozparaszt. Mert a kolhozparaszt arra igyekszik, hogy az egész föld — akár ez az alma, szép ' legyen, meg hasznos, A kolhoz-paraszt — ura a természetnek. Ahhoz pedig. fiam. soka'.; nagyon sokat kell tanulni. így van bíz. a’ —* helyeselt az elnöknek Sejnoga apó is, — mert, míg nem volt kolhoz, az apa tanította fiát a maga munkájára. De most már más a paraszti tudomány is. IVo, ered’...— fordult hirtelen szigo- ‘ rúan Vaszükához az elnök. — Maga meg Sejnoga apó, nézzen körül a dolgában, mert nekem még beszélnem kell az elvtárssal, a szovjet munkájáról. A falu éleiéből GYÜMÖLCSFA-ÜZEM Moldvában, a „Virágzó Moldva"* szovhozban tízezer hektáron valóságos „gyümölcsfa-üzemet“ létesítettek. Innen származó gyümölcsfák díszítik a kislnyevi Pobjeda-teret, továbbá Bender és Kalarasa utcáit. A szovhoz közelében lévő falvak kolhoznarasztja a szovhozt „új gyümölcsösök és szőlők gyárá“-nak nevezik. A „gyári* faiskolái a legkiválóbb fajta alma-, körte-, cseresnye-. birs-, szilva-, barack- és diófa-csemetéket, ribizlibokrokat és szőlődug ványokat szállítják a köztársaság kolhozaiba. A szovhozzal szoros kapcsolatot tartanak fenn a tudósok. A szovhozokban kísérleti állomás is van. itt tudományos kutatásokat folytatnak. A kutatásokat Grieorij Alekszejevics Kablucsko, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a kisinyevi „Frunze“ mezőgazdasági főiskola tanára vezeti. NÖVEKSZIK A MŰTRÁGYATERMELÉS A ROMAN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN A román vegyipar nagy figyelmet fordít a műtrágyagyártás fejlesztésére. Jelenleg a Román Népköztársaság vegyipara nagymennyiségű szuperfoszfátot gvárt. A szuperfoszfát termelése 1948-hor. viszonyítva 1.363.6 százalékra emelkedett. Az ország fejlődő mezőgazdasága egyre nagyobb követelményeket támaszt a vegyipari dolgozókkal szemben. A román vegyipar legfontosabb feladatainak egyike: egyre többfajta műtrágyát gyártani. A laboratóriumokban intenzív munka folyik annak érdekében, hogy rövidesen megkezdhessék a szemcsézett szuDerfoszfát előállítását. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítása érdekében új gyáregy ség énül, amelyet korszerű gépekkel szerelnek maid fel. A szemcsézett szuperfoszfáfok pvártása mellett rövidesen megkezdik a nitrogén- és kóliumtartalmu műtrágyák gyártását is. Erre a célra két gyáregység épül. amelyeket 1954-ben helyeznek üzembe. Itt HTBRinKTTKORTOAT ÁMÍTOTTÁK ELŐ ALBANIABAN A tiranai Mezőgazdasági Kutató Intézet dolgozó) Idén megkezdték a legjobb hazai kukoricafajták keresztezését. Az intézet tiranai, korcsai, skodral és gvirokasz.trai kísérleti gazdaságain kíviit több több terme- ’fí.rövei kezel ben I« megkezdték a leg több knkorleafajták keresztezését. Az fii hibridkukorica-vetőmag előre 'áthatóan 15—20 százalékkal magasabb termésh-nramot biztosit, mint az eddigi fajták.
