Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-18 / 219. szám

1953 SZEPTEMBER 18 NAPLÓ PARI ÉS PÁRTÉPITÉS * 3 Leveleink nyomában A határozatok végrehajtását minden kommunista ügyévé kell tenni Kos.suth-akna III. üzem pártszer­vezetének kommunistái vasárnap tartották taggyűlésüket, ame­lyen a Központi Vezetőség június 27—28-i határozatával kapcsolatos feladatokat tárgyalták. A taggyűlést a vezetőség és a tagság bátor bírálata jellemezte. Ez a taggyűlés minden tekintetben felülmúlta a III. üzem alapszerveze­tének eddigi taggyűléseit. Már az elő készületek is azt igazolták, hogy az alapszervezet vezetősége nagy fon­tosságot tulajdonít a Központi Ve­zetőség határozata megtárgyalásá­nak. Ez mindenekelőtt meglátszott abban, hogy az alapszervezet 117 tagja közül 92-en voltak jelen. Csak a betegek és a szabadságukat töltők nem jelentek meg. Bertus Imre elvtárs, az alapszer­vezet titkára bátran feltárta az alap­szervezet munkájának eredményeit és hiányosságait. Számos területen jelentős eredményekről beszélhetnek. Jelentősen javult a tag- és a tagje­löltfelvétel, augusztusban és szep­temberben 16 tagot és tagjelöltet vettek fel. Gondos kiválasztással biz­tosították a pártoktatás jó be­indítását, a pártszervezetek új fel­építésének megfelelően megszervez­ték a pártcsoportokat, kiegészítet­ték az alapszervezet vezetőségét, termelésben élenjáró kommunisták­kal. Jelentős eredményt értek el a műszaki vezetőkkel való együttmű­ködés terén, bizonyos mértékben javult a tömegekkel való foglalko­zás. A dolgozók ma már nagyobb bizalommal fordulnak a pártszerve­zet vezetőségéhez s a műszaki ve­zetőkhöz kisebb-nasyobb problémá­juk orvoslása végett. Az eredmények mellett számos hiányosság is van. Jelentős eredmények ezek, de a legfontosabb kérdésekben, mint a kollektív vezetés semmit, vagy igen keveset haladtak előre, a javulás ellenére sem mondható jónak a kritikai légkör. A vezetőség beszámolóját a mély felelősségérzet hatotta át a hibák el­követéséért, de mivel a beszámoló sok fontos kérdést általánosan és nem az alapszervezet s üzem sajá­tosságainak megfelelően tárt fel, nem rázta fel a tagság felelősség- érzetét. Bertus elvtárs igen helye­sen elemezte a Központi Vezetőség határozatát, de a sok pozitívum mel­lett sem sikerült helyileg részletei­re feldolgozni. Elmondta az eredmé­nyeket és hiányosságokat s azok okát, de nem mutatta meg konkré­ten a területet, ahol hibát követtek el, nem bírált senkit személy sze­rint. Ez azt vonta maga után, hogy a hozzászólásokban is megmutatko­zott ez a hiányosság. Bíráltak ugyan, de saját munkája hiányosságát egyet len felszólaló sem elemezte. Jellem­ző, hogy tizenhárom pártcsoportbi- zalmiból összesen ketten szólaltak fel és főként termelési problémát vetettek fel. Arról azonban egy szó sem esett, hogy ők is felelnek az el­követett hibákért és mily módon ja­vítják ki a hibáikat. Pusztán az a tény, hogy a hármas üzem augusztusban 99.5 százalékos, szeptember első dekádjában 92.5 szá­zalékos termelési eredményt ért el, fényt vet a politikai nevelőmunka gyengeségére. Bertus elvtárs elmon­dotta, hogy csak az utóbbi hetekben ü‘lt össze tanácskozni a vezetőség, ezt megelőzően nem dolgoztak a ve­zetőség tagjai, nem kaptak sem a pártcsoportbizalmiak, sem a népne­velők rendszeres megbízatást, ennek hiányában a dolgozókkal való fog­lalkozás sem volt kielégítő. Még min dig túl magas az igazolatlan hiány­zók száma, a munkaidőt nem dol­gozzák ki minden csapaton és a kommunisták simán elmennek az ilyen hiányosság mellett. Éppen a pártcsoportbizalmiak, népnevelők és csapatvezetők feladata megmagyaráz ni a pártonkívüli dolgozóknak, hogy jövőnk, a további életszínvonaleme­lés a dolgozók kitartó munkájától, a termelés növelésétől függ. Több figyelmet az alulról jövő bírálatra. A pártszervezetnek fel kell figyel­nie olyan jelenségekre, amelyek sér­tik a becsületes dolgozók érdekeit, Kristofecz Mátyás elvtárs arról szá­molt be, hogy sűrűn cserélgetik mun kahelyét, ez a teljesítmény és a ke­reset rovására megy. Azért, mert fel­fedte a műszaki vezetők munkájá­ban tapasztalható hiányosságokat, Tógyer Lajos elvtárs nyolc hónap óta nem kapott rendes munkabeosz­tást. Kollár Lajos elvtárs a múlt hé­ten megsérült a bányában, amikor kijött, a fürdőben magára hagyták, hideg vízben kellett megfürdenie. Bien elvtárs, Kardos elvtársnő sé­relmezték, hogy rendszertelenül ér­kezik a bányába az anyag s emiatt jelentős mennyiségű időt veszítenek. Rámutatott a taggyűlés, hogy még mindig rosszul foglalkoznak az új munkásokkal, a népnevelők nem lá­togatják a szálláshelyeket. Győri Miklós elvtárs már több mint egy hónapja Komlóra jött, de még senki sem kereste fel, sem a munkahelyén sem a szálláshelyén. Ahelyett, hogy meggyőzték volna a bányászszakma szépségéről és fontosságáról, elrémí- . teni próbálták. Győri elvtárs öntu­datos dolgozó. Hasztalan volt az el­lenség próbálgatása, de lehet, hogy egy öntudatlanabb dolgozónál ered­ményt értek volna el. Azt javasol­ja Győri elvtárs, hogy a szálláshe­lyeken legalább hetenként szervez­zenek előadásokat. Bérces elvtárs bírálta a beszámo­lót, mert nem volt névhez szóló a bírálat. Stefán elvtárs javasolta, hogy a vezetőség fordítson nagyobb gondot a politikai nevelőmunkára. Nem kétséges, ha a vezetőség és a tagság a beszámolóban és a hoz­zászólásokban felvetett hiányosságok kiküszöböléséhez bátran fog hozzá, az eredmény sem marad el. Baris István az „Uj Komló“ felelős szerkesztője. Mi fontosabb Nyugatszenferzsébefen ? I evél érkezett a szerkesztőségbe, amely felsorolja a nyugatszenterzsébeti földművesszövetkezeti boltnál tapasztalható hiányosságokat. A le­vél írójának igaza van, azok a hiányosságok, amelyek a levélben szerepelnek, mind meg találhatók a helyszí­nen. Pártunk és kormá­nyunk egyre nagyobb gondot fordít a falvak dolgozóinak áruellátá­sára. A Baranyame- gyei Szövetkezetek Szövetsége a napok­ban létesít ott is ..kis­boltokat". ahol eddig nem volt elárusító- hely, hogy ne kelljen kilométereket gyalo­golni a legszüksége­sebb árucikkekért. Nyugatszenterzsébe- ten van földműves- szövetkezeti bolt, de nem tölti be a fel­adatát. Nincs a bolt­ban szeotember 10 ó*a az ellátatlanok ré­szére kenvér. A bolt­kezelő kifogása így hanezik: ..Szigetváron a Dékek nem mérik le a kenyeret és így én ráfizetek, mert ne­kem mérni kell." Az ügy könnyebbik ol­dalát fogta a boltke­zelő: egyáltalán nem hozat kenyeret! A he­lyes eliárás az lett volna, ha intézkednek, hogy a szigetvári oék- üzletben merjék le a kenyeret. Ha pedig ezt esetleg megtagad­ják, a járási tanács kereskedelmi ' osztá­lyán kellett volna in­tézkedni. Ez mind el­maradt a kenyérrel együtt. Emiatt egyes nyugatszenterzsébeti dolgozók legkevesebb négy kilométert gya­logolhattak, ha kenye­ret akartak fogyasz­tani. A kenyéren kívül hiányzik a boltból az ecet, ritkán van élesz­tő, hosszú időn át nem volt a csomagolású rz papír. Aki vásárolni ment, annak papírt kellett vinni, vagy szalvétát, ha nem akarta, hogy kötényé­be vagy kalapjába mérjék a sót, cukrot és egyebet. Ha eset­leg megfeledkezett a vevő a papírról, vehe­tett a boltkezelőtől 60 fillérért egy-két hó­nappal ezelőtt megje­lent újságot, vagy kap­hatott 20 fillérért egy iskolai rajzlapot. Aki szalvétát vitt, az még rosszul is járt, mert azzal együtt mérte Wallner Mátyásné a sót, ami legjobb eset­ben is csak 97—98 de­ka volt az egy kiló helyett. A „papír- hiányt" megszüntette a boltkezelő, kedd es­te óta — hosszú he­tek után — már nem gond a zacskó a nyu- gatszenterzsébetiek- nek. A levél azzal is fog­lalkozik, hogy a bolt- kezelő kivételeket csi­nál. Ez is igaz. Pél­dául, ha „Munkás" ci­garettát vittek a bolt­ba, abból nem kap­hatott mindenki, csak elsősorban a jóismerő­sök. E hibák nemcsak a boltkezelő Wallner Má tyásné hibájából fa­kadnak. A hibákért felelős a nagypeterdi földművesszövetkezet vezetője is, mert a boltkezelőt nem tá­mogatta kellően, nem tanította arra, hogyan kell foglalkozni a vá­sárlókkal, hogy nem a vásárlók vannak a földművesszövetkeze­tért, hanem megfor­dítva. A boltkezelő Wall­ner Mátyásné is látja, hogy gyenge a mun­kája, ezért úgy dön­tött, hogy felmondja állását. A felmondás megtörtént, az okról tudnak azok, akiknek tudni kell. Erre min­denki azt gondolná: no, ezután egyik nap­ról a másikra meg­változik a nyugatszent erzsébeti földműves­szövetkezeti bolt hely­zete. Ez csalódás, mert majd csak két hét múlva, ha lejár a je­lenlegi boltvezető fel­mondási ideje. Addig még annyi árut sem kap a szövetkezeti bolt, mint eddig (!?) Bizony, így szól az il­letékes nagypeterdi eredetű „határozat". Ezt megérteni bizony nehéz. Csak egy kér­dés merül fel ezzel kapcsolatban: mi fon­tosabb: Wallner Má­tyásné felmondási ide­jének letöltése, vagy pedig az, hogy már holnap ne legyen áru­hiány a boltban? Az utóbbi, — úgy gondoljuk, — fonto­sabb. Herczegh Ilona Állami gazdaság segítése a termelőszövetkezetnek A bári állami gazdaság és a bári termelőszövetkezet kapcsolata iárom brigád munkáit gyorsítja már a géni vakoló módszer a Komé-kenderföldi Építkezésen Az állami gazdaságok feladata az is, hogy szakmailag és politikailag segítsék a közelükben lévő termelő­csoportokat. Erre különösen nap­jainkban van nagy szükség, hogy a termelőcsoportok megszilárduljanak, leküzdhessék a nehézségeket. A bári Uj Élet term. szöv. elég jól dolgo­zik, egyik legjobb szövetkezet a me­gyében, mégis szüksége van, hogy segítse a bári állami gazdaság. Kell ez, hisz az állami gazdaság egy fej­jel mindig előrébb áll, mint a tsz, magasabb termelési formában, szer- vézettebben, tervszerűbben dolgoz­nak, mint a termelőszövetkezet tag­jai. Az állami gazdaságban természe­tesen a feltételek is jobban megvan­nak a kimagasló eredmények eléré­séhez. Biztosítva van a megfelelő géppark, jobban tudják alkalmazni az új módszereket mind az állatte­nyésztésben, mind a növénytermesz­tésben és nem utolsósorban megfe­lelő szakemberekkel rendelkeznek. Ez igen fontos kérdés. A bári Uj Élet tsz és a megyében még jóné- hány termelőcsoport — egyelőre hiá­nyát érzi a szakembereknek és ez különösképpen arra figyelmezteti az állami gazdaságokat, hogy a legjobb tudásukkal támogassák, segítsék a tszcs-ket. Segítség a baromfi­tenyésztésben A bári állami gazdaság sok eset­ben segít az Uj Élet tsz tagjainak. Különösen dicséretet érdemelnek a baromfitenyésztésben nyújtott segít­ségükért. Ezelőtt három éve még az a 25 darab baromfija volt a tsz-nek, amit a tagok összeadtak. Ezt a ne­hány darabot, bárki gondozhatta volna, hisz rendes parasztházban en­nél több baromfit nevelnek, ember ehhez nem kellett. De az illet tsz tagjai bizakodóan nagy et szőttek, azt akarták, hogy aságukban százával legyen tyuk, kacsa és más szárnyas allat. ;z pedig szakemberek kellettek, nek kiképzéséhez az állami gaz- g segítette a szövetkezetét. A két tagja három hétig az állami aságban sajátította el a baromií- észtés néhány fontos módszerei, ekkor már többszáz csibe nevel­őt. A két tsz tag, három hét önállóan gondozta a baromfia- Répási Elemér elvtárs, a gaz­ig baromfitelepének vezetője, ez- i is sokszor meglátogatta a tsz smfijait. Ha a telepre ment, ha- ■ észrevette a hibákat és tana cat adott a szövetkezet tagjainak, Egy ilyen látogatás alkalmával lát­ta, hogy az egészséges baromfiak kö­zött tartják a betegeket is. A bete­geket azonnal külön rakatta és el­mondta, hogy milyen orvosságot ve­gyenek és azzal ápolják a baromfiak szemét. Javasolta, hogy meszet és homokot is adjanak a csibéknek. „A mész erősíti csontjukat, a ho­mok pedig az emésztést segíti“ — magyarázta a kezdő baromfigondo­zóknak. Egy másik alkalommal azt javasolta; amikor a libák kezdenek tojni, etessék zabbal, mert ettől ke­ményebb lesz a tojás héjjá. Sok fá­radozásba, gondos munkába került, amíg elértek napjainkig, mikor már 820 darab baromfival büszkélkednek az Uf Élet tsz tagjai és a baromfi­beadási kötelezettség teljesítéséhez nem kell vásárolni a csibéket. Ez a szám nem egyszerűen azt jelenti, hogy 820 baromfija van a szövetke­zetnek, hanem azt is, hogy nem kell kiadni 12.000 forintot hat mázsa baromfi vásárlására, amellyel a be­adást teljesítik, — hanem ezt az ösz- szeget a tsz-tagok életszínvonalának emelésére fordíthatják. Olykor az állami gazdaság is kér segítséget a tsz-től. Mikor a gazda­ságban fertőző betegség volt, a tsz- től kértek legelőt, hogy oda vándor­óllal elvihessék a baromfiakat. A szövetkezet 25 hold legelőt adott használatra, amiért cserébe két ván­dorólat kapott az állami gazdaság­tól. Ha a két vándorólat úgy kel­lett volna csináltatnia a tsz-nek, vagy készen kellett volna vásárolnia, legalább 700 forintba került volna. Tervszerűbbé, állandóbbá kell lenni a kapcsolatot Az ilyen együttműködés nagy se­gítség a szövetkezetnek. Nem vélet­len, hogy éppen a baromfitenyésztés­ben ért el ilyen eredményeket a bári tsz. A növénytermesztésben és állat- tenyésztésben — jórészt a segítés el­maradása következtében, már komo­lyabb nehézségek vannak. Azt nem lehet állítani, hogy ilyenirányú segít­séget egyáltalán nem ad a gazdaság, mert sok „aprósággal“ segítette már a tsz-t, de ez csak alkalmi segítés. Mint a jó szomszédok, elbeszélget­nek egymással, ha találkoznak a ha­tárban, kölcsön adják egymásnak a gazdasági felszereléseket. Ha hegesz­teni kell, vagy bognármunkára van szükség, szívesen megcsinálják a gaz daság mesterei. De mélyreható szak­mai és politikai támogatás még nem volt. Igen üdvös, hogy az állami gaz­daság vezetői tárgyalnak arról, hogy meglátogatják a tsz állatállományát, és tanácsokkal, javaslatokkal segítik a szövetkezet tagjait. Annál is in­kább szükség lenne egy ilyen láto­gatásra, mert a multhavi istállóátlag már négy literre csökkent. Meg kel­lene akadályozni az esetleges további csökkenést, segíteni kellene, hogy emelkedjen a fejési és az istálióát- lag. A növénytermesztésnél is el kel­ne a segítség, aminek különöseb' akadálya nincs, hisz kiváló szak­emberek vannak az állami gazda­ságban. Erre mutat az a tény is. hogy a szép gyapotért táviratban di­csérte meg őket a minisztérium. Ugyanakkor a szövetkezetnek olyan rossz volt a gyapotja, hogy ki kel­lett szántani. Bizonyára, ha az ál­lami gazdaság szakemberei elmond­ták volna, hogyan készítik ők elő a talajt a gyapotvetésre, mikor, mi­lyen időben és hogyan vetnek, — a szövetkezetnek sem kellett volna ki­szántani, és most az ő gyapotjuk is szépen kovadna, mint a gazdaságé. A kü'öobözű területen dolgozók cég'igék egymást Ezért meg kell javítani, még szi­lárdabbá kell tenni a kapcsolatot. Először is Nagy László elvtárs, a gazdaság igazgatója, Oláh Jeremiás elvtárssal, a tsz elnökével tartson szoros kapcsolatot. Jelentős gazdaságról adhatnak már számot az Uj Élet tsz tagjai: 873 hold föld, 15 hold szőlő, 290 sertés, 67 szarvasmarha, 22 ló, hat csikó és 820 baromfi tulajdonosai. Egy ilyen gazdaság vezetése, ko­moly szaktudást, sok munkát kí­ván. Tehát nagy szükség van a se­gítségre. Igen jó volt az eddigi kapcsolat, de ezt még fejleszteni kell — szorosabbá kell tenni. Ne Csak akikor beszéljenek egymással, ha véletlenül találkoznak a határban, időközönként látogassák meg egy­mást és az igazgató elvtárs mond­ja el a tsz elnökének: milyen mód­szerekkel irányítsa a gazdaságot, milyen a munkaszervezés, hogyan szilárdítsák meg a munkafegyelmet. Németh Sándor elvtárs, a gazda­ság pártszervezetének titkára, a tsz párttitkárát segítse a politikai mun­ka végzésében. Közösen védjék a szövetkezet ügyét, verjék vissza az ellenség hangját és politikai mun­kával győzzék meg a megtévesztett ‘sz-tagokat, a társas gazdálkodás előnyéről. Ehhez nagy segítséget ad­nak a megjelent rendeletek, ame­lyek elsősorban a szövetkezeti tagok boldogulását, még magasabb élet- színvonalát segítik. Csak egy példát említünk: a legutóbb megjelent új begyűjtési rendszer szerint 25 szá­zalékkal kell csökkenteni az ön­álló tsz-ek és hármas típusú terme­lőcsoportok beadási kötelezettségét, ugyanakkor az egyénileg gazdál­kodók beadását csak 10 százalékkal csökkentik. Az élőállat, állati ter­mék, tej-, tojás- és baromfibeadási kötelezettséget az önálló tsz-efcnél és hármastípusú csoportoknál 30 ►zúzalékkal, az egyéni dolgozók ter­vét pedig 15 százalékkal kell csök­kenteni. Azaz a termelőszövetkezet itt is mégegyszer olyan kedvez­ményt kap, mint az egyéni terme­lők. Jó lenne, ha a tsz és az álla­mi gazdaság vezetői közösen meg­beszélnék ezeket a kedvező rende­leteket és kidolgoznák a módszere­ket, hogyan ismertessék ezeket a szövetkezet tagjaival, hogy meglás­sák: szorosan összefüggenek ezek az ő életükkel. Az állami gazdaság agronómusai- tól is nagy segítséget várnak a tsz tagjai. Amellett, hogy szakmailag figyelemmel kísérnék a növényter­mesztő és állattenyésztő brigádveze­tők munkáját, javaslatot tehetnek a munka megjavítására, szeretnék, ha előadásokat tartanának a tsz tag­jainak. Legalább havonta egyszer, vagy minden kampánymunka be­indulása elölt jó lenne egy elő­adás, amelyen elmondanák a ma­guk módszerét és tanácsot adná­nak a szövetkezetnek, hogy milyen módszerekkel tehetik jövedelmezőb­bé gazdaságukat. A termelőszövetkezetnek hama­rosan el kell kezdenie egészévi ter­melésük alapját képező üzemterv elkészítését. A brigádvezetőknek kü­lönös felelősségük van már a terv- készítésnél, mivel külön kell csi­nálni brigádtervet. Nagy gyakorlat­ra, tudásra van szükség ennél is, mert úgy kell elkészíteni, hogy azt egész éven keresztül be is tartsák és évről-évre növekedjen a termés­átlag. Nyilvánvaló, hogy ennél a munkánál sem maradhat el az álla­mi gazdaság segítése, a tanács, a javaslat, a tervkészítéshez. így lesz még eredményesebb, az Uj Élet tsz tagjainak munkája, a közös erő az eddigieknél is na­gyobb eredményeket kovácsol, még boldogabban élhetnek. Lipóczki József Négy háromemeletes — egyenként huszonnyolc lakásos — épületet fedtek be eddig piros cseréppel a Komló—kenderföldi építkezésen. — Ezekben a házakban már a belső munkák folynak. Ettől függ. hogy október 15-én teljesítik-e vállalásu­kat az építők: átadják-e az 514— 516-os épületeket a kenderföldi vá­rosrész első lakóinak. Ebben a küzdelemben nagy fel­adat hárul a vakolóbrigádokra. A sztahanovista iskolán tanuló 11 ta­gú Jánoki és 14 tagú Zsóri brigá­dok gépi vakolás alkalmazásával gyorsítják munkájukat. így igye­keznek a szerelőipari vállalatoknak mielőbb munkaterületet biztosítani. Az 515-ös épületben már elkészült a belső vakolás, az 516-osban szer­dán estig kell végezniük. Az egymással párosversenyben dolgozó brigád tagjai alig néhány hete ismerkedtek meg a vakológép­pel. de eddigi eredményeik azt bi­zonyítják, a gépek jó gazdára talál­tak. Jánokiék 211 százalékos telje­sítés mellett fejenként 537.48 forin­tot kerestek szeptember első tíz napjában. Hasonló kereset bizonyí­totta nárosversenytársuk, Zsóriék jó munkáját is. Jánokiék és Zsóriék saját ered­ményeiken túlmenően tapasztalatai­kat átadták a Kaposi brigádnak, amely szerdán reggel kezdte meg a gépi vakolást az 514-es épületen. A kezdő vakolok munkájának megkönnyítésére a Jánoki és Zsóri brigád sztahánovista instruktorok irányításával kedden délután mun­ka módszerét adásra hívták meg m Kaposi brigádot. A gépi vakolás gyakorlati alkalmazásának bemuta­tása közben azt is elmondták az új vakolóknak, hogy ők kisebb üzem­zavarok esetén nem töltik tétlenül idejüket. Maguk látnak az eldugu­lás megszüntetéséhez, vagy segítsé­gükkel meggyorsítják a szerelők munkáját. ígéretet tettek a Kaposi brigádnak, hogy munkájukban az­után is segítségükre lesznek. Szerdán reggel már négy vakoló­pisztoly szórta a habarcsot a kender földi épületek falaira. Három bri­gád egymással versenyben, egy­mást segítve, újult lendülettel in­dult harcba még jobb eredménye­kért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom