Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-09 / 211. szám

DUNÁNTÚLI ViLÁP Pß?Oi ETA fi3A ! EGYX"SÜL JETEK! A MÁJ SZÁMIJÁN: A nyugatnémetországi választások utá%i... (2 o.) — A Minisztertanács határozata a termeld szövetkezetek­ből az iparba távozott termelőszövetkezeti tagok vissza engedéséről (2. o.) — Gabi bányász m;*:ad (2. o.) — Hírek a sellyei járásból az őszi mezőgazdasági munkák ról (3. o.) —Mi újság Baranyában? (3. <A) — Készít­sünk minél több jóminőségű silótakarmáiúvt (4. o.) — A bomlasztókat kizárjuk a csoportból! (4. o.) AZ MDP BAR ANYAMEGYEI PARTBI ZOTTIÁCÁNAK LAPJ x. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1953 SZEPTEMBER 9 Kormányunk már cselekedett, most rajtunk a sor A baranyai bányák és üzemek dől S°zói nagy örömmel fogadták a párt fe a kormány új határozatának — árleszállításnak hírét. „Ez a há­lózat nagyon sokat jelent az én Családomnak, egy évben 1200 forintot hárítunk meg. Nekem most az a Hadatom, hogy ezentúl még jobban 'felgozzam, száz százalék felett tel­ítsem a tervem és saját munkám­mal segítsem elő az életszínvonal to- vábbi emelését" — mondta Bán­áti Ferenc, a Pécsi Bőrgyár egyik 'felgozója, a hétfőn tartott röpgyűlé- s#r>. „Kormányunk már cseleke Jelt, most rajtunk a sor“ — írta a szer- '^osztőséghez küldött levelében '^tany Ferencné, a Porcelángyár Ményöntő sztahánovistája. „Nekem 52 a válaszom, hogy 150 százalékos átlagteljesítményemet 152 szazalék- rA emelem szeptemberben". Megyénk dolgozóinak zöme ugyanígy gondol­kodik. Bányáinkban, üzemeinkben megfogad'ák: jobb munkával, a mi­nőség javításával, takarékossággá' fe­linek a párt és a kormány határo­lóra. DoLgozóink most még jobban látják, hogy milyen hatalmas erő van munkájukban, tudásukban, szor­galmukban, most még jobban bíz­lak pártunkban, kormányunkban. — látják, hogy a pórt és a kormány tk;m szűkkeblű, valóraváltja ígére­tét és gondoskodik az életszínvonal írandó emeléséről, de ugyanakkor látják azt is, hogy ez az ő munká­inkra épül. Ebből pedig azt a követ­keztetést vonhatják le: az életszín- vonal további emelkedésének ügye °tt dől el, ahol a mindennapi hős­tettek születnek: a bányában, a műn tapadóknál. Ezért jutottak sokan ályan elhatározásra, hogy' a jobblét elősegítése érdekében még szorgal­masabban dolgoznak, becsületesen teljesítik terveiket, javítják a termé­kek minőségét, csökkentik h selej­tet. Szakszervezeteinknek most nagy eladatot kell megoldaniok. A pár: ®s a kormány határozata hatalmas elkesedést váltott ki a dolgozókból, piszén mindenki tudja, mi kell ah- “Oz, hogy az egyének, a családok tervei valóravéljanak. Az kell, hogy magasabb legyen a teljesítmény. — r8akis ezzel nő tovább a kereset, t?y lesz több. olcsóbb és jobb áru. "Mindebből pedig az következik: job­ban kell dolgozni 1 Ez a gondolat fog- alkoztatja most bányászainkat, üze­mi munkásainkat, értelmiségünket és ad most új szárnyakat a munka- versenynek. Szakszervezeti bizottsá­gainknak szervezniük, irányítaniok *ell ezt a versenyt, mégpedig abban ? tudatban, hogy minél elevenebb a munkaverseny, annál könnyeb küzdjük le a nehézségeket és megyénk területén a bánya- és az 'bar termelésében mutatkozó hibá­it. Bányaüzemeink teljesítették az ígusztusi tervüket és a szeptem- tervteljesítésnél is jól indultak, még mindig találhatók hibák a munkafegyelemben. Még mindig sok ® bányában a munkaidő alatti lógás, ^csorgás, amelynek következtében ®fyes fejtési, fenntartási, vagy elő- ijási és biztosítási csapatok nem '’égzik el feladatukat, akadályozzák tórsaík munkáját. A most életrekapó versenyt fel kell karolmok üzemi Szakszervezeti bizottságainknak és kell érniök, hogy a verseny telje­sítse feladatát: segítse elő minden “ánya és ipari üzemben a harmadik itógyedévi tervek teljesítését és ad- tón új lendületet a negyedik negyed­év előkészítéséhez, megindításához. . A verseny megfelelő időközön­ként való értékelése és az eredmé­nyek nyilvánosságrahozatala nélkül nincs előrehaladás ezen a téren. A tó versenynyilvánossóg velejárója a ^rvteljesítés. A Pécsi Bőrgyárban a szakszervezet állandóan gondoskodik * legjobb dolgozók, a párosverseny­zők, az üzemrészek közötti verseny, sőt az üzemek közötti verseny nyil­vántartásáról, faliújságon, hangos- híradón népszerűsíti a jóldolgozók munkamódszereit. Egyszóval: segít abban, hogy a verseny továbbfejlőd­hessék és elérje igazi célját, a terv teljesítését és túlteljesítését. Sokhe­lyütt azt hiszik az üzemi szakszer­vezeti bizottságok funkcionáriusai, hogy a versenyeredmények megszo­kott, sablonos, sőt unalmassá vált nyilvánosságrahozatalával már e’vé- gezték ezen a téren feladatukat. Tá­volról sem így áll ez! A dolgozók várják — és jogosan —, hogy az ille­tékesek gondoskodjanak arról, hogy meghatározott időközönként — ha lehet naponta, de legalább ötnapon­ként — értékeljék valamennyik eredményét és hozzák azt megfelelő eszközökkel nyilvánosságra. Nem segíti a Szigetvári Konzervgyárban a verseny továbbfejlődését az a mód­szer, hogy egy brigád eredményét írják csak ki a falitáblára, felsorol­va a brigád tagjainak neveit, egy­ugyanazon százalékkal. Szakszervezeti bizottságaink több üzemben a lehető legszűkebb keretek közé szorították a verseny nyilván­tartásának lehetőségeit és ezzel együtt a versenyt csupán a teljesít­mények emelésére korlátozták. A versenyeredményeket igen sok ötlet­tel, leleményességgel, követendő mó­don tartja nyilván és ismerteti a dolgozókkal a Pécsi Porcelángyár szakszervezeti bizottsága. A tervü­ket teljesítő dolgozók fényképeit az elért eredménnyel — ízléses táb'á- kon helyezik el. faliújsógeikkeket ír­nak a jól dolgozókról, dicsérik az újítókat, észszerűsítőket, a hangos- híradóban ajándéklemezekkel kö­szöntik őket. Termelési értekezlete­ken megbeszélik a tervteljesítésben mutatkozó hibákat, a verseny to­vábbfejlesztésének módiát és ott adják ki a jelszót: az elkövetkezen­dő időkben mi legyen a verseny leg­fontosabb célja. Bányáinkon jelen­leg a munkaidő fegyelmezettebb ki­használása, a fejteljesítmények nö­velése a legfontosabb feladat. A Pé­csi Bőrgyárban és a Porcelángyár­ban a tervteljesítés mellett a termé­kek minőségének javítása kerül elő­térbe. Másutt az önköltségcsökken­tésnél vannak sürgős kijavításra vá­ró hibák, vagy éppen az anyagtaka­rékosság területén. A most folyó versenynek segítenie kell ezeknek a fontos feladatoknak a megoldását, — és hogy mennyire fogja segíteni, az szakszervezeti bizottságaink jó, vagy rossz munkájától is függ. Teremtse­nek minden üzemben, sürgős válto­zást a versenynyilvántartásban, nö­veljék tovább ezen a téren elért ered ményeiket és javítsák ki a hibákat. Főleg bányaüzemeinkben vigyenek színt, eleven életet a versenynyilván tartásba, gondoskodjanak arról, hogy a dolgozók napról-napra számontart- hassák eredményeiket s tisztában le­gyenek azzal: mennyit kerestek az elmúlt műszakon. Alkalmazzák szak- szervezeteink a szemléltető agitációt, ahogy ezt Vasason a bányaüzemnél teszik. Mutassák be rajzokkal, gra­fikonokkal, hogy mennyivel gyorsab­ban emelkedik azoknak az életszín­vonala, akik becsületesen teljesítik tervüket, ellátják munkahelyükön a feladatukat. Bizonyítsák be. hogy aki többet termel, jobban is él. A termelés növelése, a minőség javítása, a munkafegyelem megszi­lárdítása, az anyagokkal való taka­rékosság, az önköltségcsökkentés — nagy feladatok ezek. De megvalósí­tásukért a baranyai bányák és üze­mek dolgozói lelkesen indultak harc­ba. Szívesen vállalkoznak megoldá­sukra, mert tudják, hogy jó munká­juk a további jólét és felemelkedés záloga.; JOBB MŰNK A LEÓ VEN A V AL 4S5Í Kezünkben tartjuk életszínvonalunk további emelésének kulcsát További feladat: még jobban teljesíteni a tervei Az árleszállítás híre Jambriesek József frontmestert szombat este családja körében érte. ők is hall­gatták a rádiót s amikor a be­mondó éppen a bútorok árának le­szállításához ért. össze nézett fele­ségével. Nem szóltak, de mindegyi­kük egyre gondolt: olcsóbb lett a konyhabútor, amit a hűségjutalom­ból akartaik megvásárolni. Már va­sárnap meg is vették volna — hi­szen voltak nyitva üzletek — de Jambriesek Józsefnek más fontos elintéznivalója akadt Pestre hív­ták. a minisztériumba. Ott tudta meg, hogv jó munkájáért a „bá­nyászat kiváló dolgozója“ kitün­tetést kan. Hazafelé az útón. kicsit elgondol­kozott. Egyszerre három öröm érte. Hűségjutalom, kitüntetés és az ár- leszállítás. Sorba vette mindegyiket és arra a megállapításra jutott, hogv mindezeket tó munkaiának köszönheti. A hűségjutalomban 2850 forintban — azért részesítet­ek, mert nem mulasztott egy mű­szakot sem, és csapatával napi ter­vüket a bányás/.napi versenyben sorozatosan, szinte minden nap 10 tonnával túlteljesítették. Ez, a terv becsületes teljesítése, sőt túltelje­sítése juttatta a „bányászat kiváló dolgozója“ kitüntetéshez és terve teljesítésével járult ő maga is hozzá a nagyhorderejű árleszállításhoz. Jambriesek József így is számolt, nemcsak forintokban — bár jól jött a konyhabútorvásáriásnál a 300.— forint megtakarítás. A számadás vége az lett, hogy Jambriesek Jó­zsef elhatározta: még jobb munkát végez csapatával a tervteljesítés ér­dekében. A csapatbeliek, — mind a 13 tag — is kaptak hűségjutalmat. Szeretik is munkájukat, van ben­nük akarat. így nem lesz nehéz megmagyarázni nekik, hogy kezük­ben tartiák életszínvonaluk további emelkedésének kulcsát. Eoyetfeu selejtes edényáru sem kerül ki kezem alól Nagy örömmé1 hallgattam és olvas­tam a kormány és a párt határo- To+ít 37 árcsökkentésről. Nagyjelentőségű esemény ez az én családomnál is. Számításokat készí­tettünk, hogy mit nyertünk az árle­szállításnál. Mi eddig két kiló ke- nvprpt foavacvtotttmk naennto a há­rom forint negyvenesből. Ezentúl csak három forintot kell adnunk a fehérkenyér kilóiáért. Ezzel naponta 80 fillért takarítunk meg. Kisfiam edd'<? naDoc's ecv forintot kapott zsemlyére. Ezentúl csak nyolcvan fillérbe kerül a két zsemlye, húsz fillért itt Is megtakarítunk. De csak akkor látjuk igazán, milyen sokat nyertünk, ha kiszámítjuk: évente mit jelent nekünk az árleszállítás. Nagyobb fiam minden filmet meg­tekint a moziban, kisfiámmá! heten­ként nézünk meg egy-egy jó filmet. Már itt is nyertünk minden jegy árá­nál egv forintot. Minden darab szap­pant egy forinttal olcsóbban kapok ezentúl a boltban, 10—15—20 száza­lékkal olcsóbbak lettek a ruházati cikkek is. Egy táblázatot készítet­tem. amelyre az alábbi számokat írtam: cikk: régi ár: évente: új ár: évi megtakarítás Kenyér 2448.00 Ft 2.160.00 Ft 288.00 Ft zsemlye 360.00 Ft 324.00 Ft 36.00 Ft szappan 336.00 Ft 288.00 Ft 48.00 Ft cukor 403.20 Ft 314.00 Fi 28.80 Ft ruházkodás 1800.00 Ft 1.440.00 Ft 360.00 Ft szórakozás, film 624.00 Ft 419.00 Ft 205.00 Ft Összesen: 5.911.20 Ft 5.005.40 Ft 965.80 Ft Az árleszállítással nyert megtaka­rítás tehát egy év alatt 965.80 forint, amelyen megvásárolhatom évi tüze­lőmet, vehetek rajta hat pór jómi­nőségű cipőt, vagy szandált, vagy vásárolhatok nagy fiamnak egy szép 'élikabátot. Csak a mozijegyek csök­kenésével nyert 205 forinton két férfinget és egy női kötényt vehetek Pártunk és kormányzatunk szere­lő gondoskodására csak az lehet a válaszunk, hogy ezentúl még szor­galmasabban dolgozunk. Kormá­nyunk már cselekedett, most rajtunk a sor. Egyetlen selejtes levesestál, vagy egyéb háztartási edényáru nem kerül ki a kezem alól és eddigi 150 százalékos átlagteljesítményemet szeptemberben 152-re emelem. Tu­dom. hogy csakis jó munkánkkal harcolhatjuk ki a további árleszállí­tást és életszínvonalunk emelését. Arany Ferencné, a Pécsi Porcelángyár edényöntő sztahánovistája. Örömmé] értesült családunk az ár- le szállításról. Kissé meglepődtünk, mert őszintén megmondva: már vár tűk, de mégsem gondoltimb, ilyen nagyarányú árcsökkenésrei Tízezer cikk lett olcsóbb! Kiszámítottuk, hogy csak a kenyérnél egy hónapban 48 forintot takarítunk meg, — ennyivel emelkedett csak a kenyérnél a forint értéke. Az elmúlt héten kiválasztot­tam, hogv milyen cipót veszek a gyerekeknek. Az elmúlt héten még 160 forint volt az ára most Pedig 102 forintért megkapom. Két pár cipőn annyit megtakarítok, hogy a harma­dik gyermekemnek is vehetek egy pár lábbelit. Tudom, hogy az árleszállításban n* kém is részem van, mert tervemet mindig teljesítem. Azt is tudom, hogy a további feladat még jobban telje­síteni túlteljesíteni „ tervet. Az ár- leszállításkor megfogadtam: az eddi­ginél jobban dolgozom. Elhatározá­somat tett követte: másnap már 103 százalékra teljesítettem tervemet. TOKAI KAROLYNE gépvezetó, Dohánygyár. Az új árleszállítással sokat emelkedett életszinvona’unk Szombat este feleségemmel egv fiit a KIOöZ—K1SZŐV kultúrteremben voltunk és ott hallgattok meg az árleszállításról wóki rádióadást Valamennyien, akik o#t egybegyűl- tünk, nagy örömmel hangoltuk a kormány és a párt újabb határoza­tát, amely életszínvonalunk emel­kedését nagyban elősegíti. Felesé­gemmel mindjárt számolni is kezd­tünk. Most, a napokban akartam venni egy lódenikabátot és leg­nagyobb örömömre ez a kabát az új árleszállítással 750.— forint he­lyett 610.— forintba kerül. Csupán ennél az egy darabnál 140— forint ármegtakarításunk. Ezenkívül fele­ségemnek kulikabátra van szüksége s mivel még ezután vesszük meg, ennél is megtakarítunk 160 forintot. A megtakarított 500.— forintot más, a_ családban szükséges „beruhá­zásra“ fordíthatjuk. Ebből már meg tudjuk venni H éves kisfiamnak azt a ruhát, aminek vásárlására csak később kerülhetett volna sor. Most már könnyebben tervezhe­tünk és több olyan holmit vásárol­hatunk meg hamarabb, amit csak később akartunk. Nekem és csalá­domnak az új árleszállítással sokat emelkedett az életszínvonalunk, ezért még jobb munkával törek­szem arra. hogy a kormánypro- gramm megvalósításából még jobban kivegyem részemet. Kovács Ferenc pécsi Szabó KSz dolgozója. Kirándulók a Mély völgyi-vízesésnél Négy kiránduló baktat a lejtőn. Csúszós, sziklás az út. A férfiak asszo­nyaik kezét fogiák, ne­hogy elessenek. Feneket­len ez a Mélyvölgy. A társaság egyik tagja, fehérruhás asszony, ki­kapja kezét és előresza­lad. Nagy sziklafalat lát, több emeletes magasság­ban'. Oldalai kormosak, tüzet raktak mellette a turisták. A néma, komor szikla­fal tövében forrás bugy- gyan elő a föld mélyéből. A fehérruhés asszony le­hajol, megízleli vízét, majd csalódottan kapja fel a fejét. Kicsiny ez a forrás, a csermely hogyan tudna szemet gyönyörköd tetni? Nem válaszol senki. A többiek még nem értek ide. Csend van. Csak a fék társalognak maguk között. Az emberrel nem állnak szóba, a földre csak halk susogásuk hal­latszik. Az asszony megremeg. Hol vannak a többiek? Túl ünnepélyes ez a ko­mor csend. Végre jönnek. Vidám nóta veri az erdő csend­jét. Vezetőjük, a kopasz, rövidnadrégos férfi éne­kel: csak úgy maradsz fiatal, hogy ha kirándulni mégy... A kiss forrás patakká dagad, szinte észrevétle­nül. Már ott is állnak a lépcsők előtt. Egymás után következnek, sorban, mintha egy mesebeli óriás vájta volna magának. Száraz fatörzsek torlód­nak a vízben, néha által vetik magukat a párton. Talán mókusok járnak rajta, amikor nincs em­ber közelükben. Ott, ahol legmélyebb a vízesés, nagy cserfa áll a part és víz között. A víz mossa-mossa, a cserfa el­lenáll, gyökereit mint meg annyi óriáskígyó dobálja a partra. Kirándulóink a vastag fagyökerekre állanak, on­nan nézik a vizet, amely most már furcsa, barna- alakú kövek között csorog lefelé. Semmi sem állja útját, csak egy fatörzs próbálja megakasztani. — Vagy talán nem is fa­törzs? Ki tudná megmon­dani? Lehet, hogy a fi­nom hordalék lepte el, azért mered mint egy ba­zaltoszlop. Alját kékes­zöldesre festette a víz, ha letörsz belőle egy darabot, finom sziklaport morzsolsz ujjaid közé. Talán évszá­zadok óta áll itt ez a csőn ka fatörzs. A természet titkos mű­helyétől megilletődve bal­lag tovább a kiránduló társaság. Nem énekelnek, ritkán szólnak, a környe­zetet nézik. Balíelől a hegyoldalon, sziklák áll­nak őrt, belepi őket a moha, csak tetejük látszik ki, mintha hósipkát visel­nének. Jobbról simára csiszolt meredek, szikla­meder, most holt, de mi lehet itt esőzések idején? A fehérre koptatott néma mederág a lezúduló víz szörnyű erejéről tanúsko­dik. Szélesül, világosul a völgy, dúsgazdag búja nö­vényzet terpeszkedik min­denfelé. Füst száll a bok­rok között, elfeledteti a közelgő ősz savanykás levélillatát. Falatoznak a turisták.., Néha-néha még felcsen­dül a dal a fiatalságról, a kirándulásról, de végül az Is elhal. Csak a fák susognak, csak a vfz cso­bog. Pihennek a kirán­dulók

Next

/
Oldalképek
Tartalom