Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-29 / 228. szám
t953 SZEPTEMBER » NAPLÓ 3 Akik a jólét, a boldog élet ellen törnek megkapják méltó büntetésüket toásnM aíemelöszöyei'-ezete'í és gépállomásoV vezetőinek és élen árő doigozóinsk III. megyei tanácskozásán A ltulákak és dolgozó népünk min den rendű és rangú ellensége a falvakban azon mesterkednek, hogyan tudják megkörnyékeani a dolgozó parasztokat, hogy letérítsék őket a termelőszövetkezeti gazdálkodás által biztosított jóléthez, boldoguláshoz vezető útról. Néhány karcolat Vámpli Miklósról Ez a célja Vámpli Miklós ranód- fai volt tsz elnöknek is, akire igen nehéz lenne azt mondani, hogy a dolgozó parasztok soraiba tartozik. Erről az oldaláról kevesen ismerik, — viszont többen tudják azt, hogy a fuvarozás mellett kupeckedéssel is foglalkozott. Vámpli Miklós különös adottságokkal rendelkező ember, olyan, mint a Csinn-Bumm cirkuszban a Bukfenc, aki mindent tud. A ranódfai Uj Élet tsz tagjai közül néhány an sajnos, minden tréfa nélkül ezt így is hitték és eszükbe sem jutott, hogy megnézzék, miért keveredett a tsz annyi adósságba, miért nem szeretett dolgozni, milyen „nagy tettek“ miatt lett Vámpli a tsz elnöke és milyen „mártíromságból“ járta a járás községeit, hogy szegénynek, mint Müller József, az Uj Elet egyik brigádvezetője mondta: „A sok szaladgálásban, az ügyek intézésében prár tönkre ment a motorja". Aki egyszer beszél Vámpli Miklóssal röviden, tömören így fejezheti ki véleményét: „Minden hájjal megkent“. Általában a kupecek soha sem voltak „csiszolatlanok“ és ezzel a „csiszoltságával“ vezette félre Vámpli az Uj Élet tsz tagjait, akik eddig nem láttak át a ravasz elnök kártevő munkáján. Már a kezdet kezdetén sem állt Vámpli a termelőszövetkezeti mozgalom mellett. Amikor 1952 őszén a ranódfai dolgozó parasztok — akik a földosztáskor kapták meg jussukat „báró“ Biedermann földjéből, ahol cselédeskedtek — elhatározták, hogy közösen dolgoznak a szebb életért, Vámpli volt az egyik, aki ellene volt a tsz megalakításának. Végül is, hogyan hogyan sem, amikor már nem volt erő, amely meggátolta volna a többség elhatározását és Vámpli minden „érve" hiábavalónak bizonyult, ő is tagia lett a tsz-nek. Ekkor már Vámpli „nagy barátja lett“ a tsz-nek, ő adta a „legokosabb“ tanácsokat és vezetővé, elnökké, „küzdötte“ fel magát, mivel őt „bekényszerítették“ a tsz- be. (Hogy ki, arról senki nem tud és nem is tudott.) A tsz-be földjét bevitte, de lovait nem, amelyeket tavasszal adott el és árán 125-ös Csepelt vásárolt. Ez ellen sem mertek szólni a tsz tagjai, átadták magukat annak, hogy az elnök „rosszat nem csinál“. Amiatt sem szóltak, hogy a bevitt állatokért és gazdasági felszerelésért nem kaptak a mai napig egy fillért sem, hisz az elnök „jól tudja, mit csinál". Még az sem tűnt fel a tsz tagjainak, hogy Vámpli miért éppen Tantos Béla szigetvári lakossal tartotta fenn szoros kapcsolatát, akit nemrég ítéltek 14 évre fegyver és robbanóanyag rejtegetésért. Általában azt is el lehet mondani, Vámpiival kapcsolatban, hogy „báró" Biedermann is, meg az intézői is alacsony színvonalú iskolában tanulták meg a parancsolgatást, basáskodást, — Vámpli ezt náluk sakkal jobban csinálta. A tagok ezt azért nem vették észre, mert Vámp- Ü valóságos glóriát vont feje köré, és a fényben úgy tűnt mindenkinek, mintha a tsz mozgalom egyik legagilisabb alakja lenne. Az ilyen vélemény kialakításához nagyszerűen értett lázas tevékenységével. Igaz, ami igaz, Vámpli félrevezette a ranódfai Uj Élet tsz tagjait. Ez csak néhány karcolat Vámpli Miklós magatartásáról, tevékenységéről, életéről. 1953 július 4-e után eljött az idő szak — Vámpli szerint, — amikor igazán kiforrhatta magát és élére állhatott annak a tevékenységnek, ami minden kuláknak, léhütőnek, kupecnek, ingyenélőnek a célja: letéríteni a termelőszövetkezetek tagságát a boldogulás útjáról. Romboló körúton a járásban A 125-ös motor gyorsan járt Vámpli Miklóssal a kormányprog- famm megjelenése után. Az út mindig odavitte (helyesebben a célja) ahol termelőszövetkezet volt. Az egyik ilyen állomás Kárászpuszta volt, itt a tagok Tavasz-nak nevezték el közös gazdálkodásukat. Ide is ellátogatott Vámpli. A látogatásról Szentgyörgyi János elvtárs, a tsz elnöke így beszél: „Amikor Vámpli Miklós ellátogatott ide, első útja — miért — miért nem — Böngyik János és Böngyik József kulákokhoz vezetett. A kulákokat nemrég zártuk ki a szövetkezetből, mert bomlasztó munkát végeztek. Vámpli, amikor kijött a kulákoktól, azt mondta, hogy azért ment be hozzájuk, mert a csoport holléte után érdeklődött. Kárászpusztán a legkisebb gyerek is tudja, hol a csoport. Vámpli megjelenése után néhány nappal csoportunk tagjai közül többen beadták kilépési nyilatkozatukat azzal, hogy kilépnek, mert a ranódfai Uj Élet is felbomlik.“ Az ingadozókat kereste Katádfára már nem csak egyszer ment el Vámpli. Egyszer kuglizni, máskor motorgyertya ügyben, harmadszor pedig szüreti mulatságon vett részt. Jó alkalmak voltak ezek Vámpírnak. Sok emberrel lehetett kis helyen beszélni és az emelkedett hangulat méginkább megoldotta nyel vét. Kiss László elvtárs, a katádfai Kossuth tsz elnöke a következőket mondta: „Vámpli látogatása után, de különösen a szüreti mufhtság után nálunk is az a hír járta, hogy a ranódfai Uj Élet felbomlik. A sűrű látogatásnak az lett a következménye, hogy 11 tag ki akart lépni csoportunkból.“ Lukács Sándor, a tsz egyik brigádvezetője így beszél Vámpiival való találkozásáról: „Tőlem is azt kérdezte, hogy „mi lesz a csoportotokkal? Megmaradtok?“ Én azt a választ adtam, hogy szó sem lehet felbomlásról, hiszen sokkal több a jövedelmünk a közösben, mint az egyéni gazdálkodásban volt". Ezzel Vámpli tovább is állt, Lukács Sándor sem volt „könnyű dió", mint ahogyan nem voltak még sokan. Ezért Vámpli azokat kutatta fel, akik valamilyen oknál fogva ingadoztak a nagyüzemi gazdálkodás és a régi, a kisparcellás földművelés között. Lukács Sándornak egy szót sem szólt Vámpli a ranódfai felbomlásról. Hóból községbe is ellátogatott. Szigetvár felől érkezett, amikor a községbe ért, a főúton leállította motorját és Kelemen Pálnéval, a tsz egyik tagjával kezdett beszélgetni. Erről Kelemenné így beszélt: „Azt kérdezte tőlem, hogy felbomlik-e csoportunk? Én azt válaszoltam neki, hogy még nem tudom, majd meg látjuk. Erre azt mondta, hogy nem muszáj bentmaradni a tszcs-ben, hiszen a mi csoportunk is felbomlik. Ezzel felült motorjára és elporzott Gyöngyösmetlék irányában“. Járt ezen kívül Szentdénesen, Szigetváron ahol ugyanúgy a tsz-ben megtalálható ingadozókát kereste és ranódfai tsz felbomlásáról beszélt. Félrevezette a tsz tagjait Ezek a látogatások nem egy napon történtek. Közben a ranódfai tsz tagjai kapáltak, arattak, betakarítottak és úgy tudták, hogy az elnök a csoport ügyét intézi. Közben airól terjesztett rémhírt, hogy szétbomlik szövetkezetük. Ha becsületes ember lenne Vámpli, akkor ha a hír igaz is lett volna, arról kellett volna beszélnie, hogyan szilárdítják meg a tsz-t és nem magának az elnöknek kellett volna a nagydobosnak lenni. Vámpírnak a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy valamit is tegyen a tsz mellett. Mindent ami az ő céljainak malmára hajtotta a vizet, elbeszélt fűnek-fának, de arról egy szót sem szólt például a szövetkezet tagjainak, hogy mit jelentenek nekik a megjelent kormányrendeletek és határozatok, és ezért nem tudta azt sem megmondani senkinek, hogy miért bomlik fel az Uj Élet tsz. Nem beszélt arról, hogy a tagok egy munkaegységre 4 kiló búzát, egy és fél kiló árpát kaptak csak előlegként. A tsz tagjai a mai napig sem tudják, hogy például az új begyűjtési irányelvek szerint 175 mázsa gabonával, 8.22 mázsa élőállattal és 2310 liter tejjel növekszik jövedelmük. Október 1-vel a háztáji tehén utáni beadási kötelezettség eltörlése egy- egy tagnak 660 liter többletet jelent. Sőt mindazokat, akik a tsz-be akartak menni, hogy segítsenek a tagoknak, Vámpli megfenyegette, hogy „oda senki be nem teheti a lábát, mert...“ C’Ija nem ei1'érült — megkapja méltó büntetését így kiskirályoskodott, így vezette félre Vámpli Miklós a termelőszövetkezet tagjait és így próbálta szétrom bolni a járás területén a termelőszö ■ vetkezeteket. Célia nem sikerült. Kárászpusztán, Katádfán és Szentdénesen egy tag sincs, aki a kilépés gondolatával foglalkozna. A napokban éppen azért indítottak harcot a tsz-ek tagjai, hogy határidő előtt befejezzék az őszi munkákat. Célja nem sikerült Vámplinak és oda kerül, ahova komája, a szigetvári Tantos Béla, mert a dolgozó nép nem tűri, hogy a Vámpli félék a ióléf, a boldog élet ellen törjenek. Legyen ez tanulság a ranódfai tsz és minden tsz tagiainak, legyenek éberek, tegyék lehetetlenné az ellenség minden kísérletét. (Folytatás az 1. oldalról) lefonon felhívtak, hogy másnap reggel 8 órára bélyegzővel együtt jelenjek meg a Terményforgalmi Vállalatnál. Ott azzal fogadtak, hogy van egy újabb rendelkezés és tekintettel arra, hogy nem október 1-én, hanem 14-én adtuk le a ricinust, nem 250, hanem 170 forinttal számolják el mázsáját. Kértem, hogy mutassák meg ezt a rendeletet. A rendeletet nem tudták megmutatni és világos, hogy nem voltam hajlandó aláírni a számlát. 2700 forintról volt szó. Amikor látták, hogy nem vagyok hajlandó aláírni a számlát, azt .mond ták, hogy „ilyennel még nem volt szerencséjük, rosszabb vagyok egy fafejünél.“ Amikor ki akartam menni az irodából — mert nem volt semmi intézni valóm — egy nő odaugrott és bezárta előttem az ajtót és csak nagynehezen nyitották ki. Ezután az állatbegyüjtéssel kapcsolatban mondott el hasonló esetet, amikor jelentős összeggel károsították meg a termelőszövetkezetet. — Biztosítsák ezek a vállalatok, hogy a jövőben ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Kúszik Károlyné a mnjii Táncsics tsz elnöke: Jobb munkát kell végezni a gépállomásoknak Felszólalásában először a gépállomások munkájában található büroRésztvettem a pécsszabolcsi termelési értekezleten. Teljesen egyetértek Szilas László elvtárs, Szabolcs kerületi üzemvezető elvtársnak azzal a megállapításával, hogy az együttműködés „felül", a párt, a szakszervezet és az üzemvezetés között megvan, de lenn a bányában, a körletekben, csapatokban ez már kevésbbé tapasztalható. Nálunk, Pécs VI. kerületben a pártbizottság, a szakszervezet és az üzem vezetőségének kapcsolata jónak mondható — kisebb hibáktól eltekintve. Ma már nagyon ritkán fordul elő olyan eset, hogy az üzem vezetőség a pártbizottság és a szak- szervezet megkérdezése nélkül dönt például dolgozók fegyelmezése ügyében. Sajnos, lent a bányában már nem mondható kielégítőnek a párt, a szakszervezet és az üzem megbí- zottainak — a pártcsoporfcbizalimi- nak, a szakszervezeti bizalminak és a csapatvezetőnek, illetve körletvezetőnek — együttműködése. Ez természetesen nem vonatkozik minden egyes csapatra, vagy körletre. Vannak olyan munkahelyek, mint például a Páncél, Brindza és Kiskovács fejtések, ahol „ ->n szoros az együtt működés a pártcsoportbizalmiak, szakszervezeti bizalmiak és csapat- vezetők között. Ez meglátszik a termelésben is. Páncél elvtárs csapata első az országos versenyben és Brindza, Kiskovács elvtársak csapatai is jó eredményeket érnek el a tervtelkratikus intézkedésekről beszélt. Elmondta, hogy termelőszövetkezetük három traktorost adott a gépállomásra, hogy azok a tsz-ben jól elvégezzék a munkákat. A gépállomás pedig mind a három traktorost egyszer re elküldte iskolára és ott maradt a tsz traktoros nélkül, ami a tagság megrövidítését jelenti. A továbbiakban arról beszélt, hogy van egy kom- bájnosuk, aki szántott, de azt is bevitték a gépállomásra, hogy javítsa meg a kombájnokat, mert most van rá keret. Tehát — mondotta — három traktorosunk, egy kombájno- sunk volt, de egy sincs. Nem lehetett volna az iskolázást szakaszosan megoldani? így kellett volna, akkor nem lenne a tsz-nek ilyen nehézsége. — Ezen kívül is bírálatot kell mondani a gépállomás minőségi mun kájáról. A traktor olyan egyenetlenül dolgozta meg a földet, hogy az aratáskor a kombájnnal dolgozók majd tengeri betegséget kaptak. Az idén kértünk egy Zetort a vetéshez. •Jött is a Zetor, de csak fél órát vetett és 10 órát állt. Bevitték a gépállomásra, hogy megjavítsák, ahol azt mondták, megjavítanák, de nincs rá keret. Jobb munkát kell vcgez- niök a gépállomásoknak! Ezután a tsz-ben lévő nehézségekről, megoldatlan kérdésekről beszélt Kúszik Károlyné és kérte a megyei tanács, valamint a minisztérium segítségét azok elintézéséhez. jesítésben. Nálunk a hiba főleg ott mutatkozik, hogy a körletek szak- szervezeti bizalmijai nem tartanak fenn jó kapcsolatot a körletvezetőkkel s meg kell mondani, a körlet- vezetők egy, része nem is igyekszik ezt megteremteni. A körletvezetők javarésze nem kérdezte meg a körletbizalmiak véleményét, nem kérte segítségüket a munkaverseny szervezéséhez, a munka megjavításához. A jó kapcsolat hiánya miatt elsősorban mi, a szakszervezet vezetői vagyunk a hibásak, mert mi sem adtunk elóg támogatást a bizalmiaknak, nem láttuk el őket feladatokkal, tanácsokkal. Az újonnan megválasztott és még megválasztandó bizalmiak követeljék a szakszervezeti vezetőség segítségét munkájukhoz. Kérjenek feladatokat, tanácsokat és igyekezzenek jó kapcsolatot kialakítani a bányában a pártcsoportbizalmiakkal, csapat-, illetve körletvezetőkkel. A harmadik negyedévi terv teljesítése után is azért kell harcolniok, hogy a dolgozók zömét bevonják a munkaversenybe és új sikereket érjenek el a IV. negyedévi terv teljesítésében. Pillanatnyilag 104.4 százalékra teljesíti kerületünk a tervét. Ez az eredmény jónak mondható, de még jobb lehet, hogy ha szorosabbá tesz- szük lent a bányában is az együttműködést a pártcsoportbizalmiak. a szakszervezeti bizalmiak és a csapat, ületve körletvezetők között. Elmondta: Szandtner J. ÜB-elnök Kurilla Vince A kormányprogramm megvalósítsa új feladatok végrehajtását je enti a Porcelángyár dolgozóinak is Szorosabb egyiittmuködist apart-, szakszervezeti bizalmiak csapat- és körletvezetok között Kukorieabegyűjtésben a pécsváradi, napraforgó és burgonyabegyiijtésben a szigetvári járás vezet A kukorica, napraforgó és burgo- nyabegyüjtésben néhány járás szép eredményeket ért el. A 26-i értékelés szerint a járások sorrendje a következőképpen alakult: Kukoricabegyüjtésben: első a pécs- váradi járás, második a mohácsi, harmadik a villányi, negyedik a siklósi, ötödik a sellyei, hatodik a sásdi, hetedik a pécsi, nyolcadik a szigetvári járás. Napraforgóbegyiijtésbcn a szigetvári járás vezet, második a sásdi, harmadik a seliyei, negyedik a mohácsi, ötödik a pécsi, hatodik a pécsváradi, hetedik a siklósi, nyolcadik a villányi járás. Burgonyabcgyüjtésben ugyancsak a szigetvári járás érte el a legjobb eredményt, második a mohácsi, ha- madik a Sellyéi, negyedik a pécsváradi, ötödik a sásdi, hatodik a pécsi, hetedik a villányi, nyolcadik a siklósi járás. Ez több, mint pazarlás Az országutat járva mindenütt szorgos betakarításban és a szép rmésben gyönyörködik az utas. »gy halomba szedve vár elszólásra a kukorica, burgonya és cukorrépa. A cukorrépából is ár régen volt ilyen bő termés, 1 ez nem jogosít fel arra, hogy vasútra szállítás közben az utat «igszórják vele. Amerre a kőik haladnak, próbaképpen feledtük egy kilométer hosszban az szórt cukorrépát. Bizony na- ron szép eredménnyel járt a fa- óságunk (de annál szomorúbb), gyanis a Pécs—barcsi út 76-os lométerkövétől a 77-esig ponto- « 83 kiló 75 deka répa volt elszórva. Ez pedig több, mint 4 kiló cukornak felel meg, ha elért volna a cukorgyárba. Megyénkben többszáz mázsára tehető az így megsemmisült répa mennyisége. Ebből a mennyiségből egy nagyobb község cukorellátását meg lehetne oldani, azonfelül a szállítót, — legyen az akár állami gazdaság, termelőcsoport vagy egyéni gazda, — érzékeny veszteség is éri ezáltal, Ezt könnyen el lehetne kerülni, •csak a szekereket kell gondosabban megrakni, hogy arról ne hulljon le, akkor még több cukor jut a dolgozók asztalára és még több cukorka a gyerekek szájába. —pef—i A Pécsi Porcelángyárra a kormányprogramm meg valósításával kapcsolatban jelentős feladatok hárulnak. Újfajta, eddig még nem gyártott, ködös időben is üzembiztos 100 kilowattos szigetelőket kell gyártanunk a Mátra- vidéki Centrálénak. Ezek a szigetelők — gyártás szempontjából — a legkényesebb típusok és súlyban is meghaladják az eddig gyártott legnagyobb szigetelőket. A kormányprogramm megjelenése óta exportgyártásra vállaltuk — üzemünk profiliába nem tartozó, rendkívül munkaigényes — kisfeszültségű szigetelők gyártását. A dolgozók szükségleteinek megfelelően pedig több és jobbminőségű színes háztartási készletedóny gyártását vállaltuk évi tervünkön felül. Ezeknek a feladatoknak a megvalósítását nehezítette az a körülmény, hogy két alagútkommcén- ket a tervezettnél hamarabb kellett átépítés és iavitás céljából leállítani. Az átépítést és javítást a kőművesek határidő előtt elvégezték s a fent megjelölt feladatok végrehajtásában is említésremél tó eredményeket értünk már el. A korongosműhely dolgozói például kiváló munkát végeztek a ködszigetelők gyártásában. A rendkívül -kényes szigetelők nyersgyártásában alig volt több selejt, mint az egyéb, sorozatban gyártott 100 kilowattos szigetelőkben. Kiváló eredményt értek el ifjú Eicher József, Lon- gauer Károly, Rein Lajos és Katona Ferenc korongosok. A korongosok ered ményeit elősegítette ifjú Villányi Lajos és Krum- paph Ferenc műszakiak újítása, amely a többmázsás szigetelők kézierővel való emelgetését megszün tette a korongosműhelyben. Jó eredmények születtek a kényes szigetelők szárítása területén is. Legnehezebb feladat itt a körkemence dolgozóira jutott, mert ott még most sem volt elkerülhető az óriásszigetelők kézi átemelése. Habár voltak kezdetben kiesések, mégis elérjük, hogy a megjelölt határidőn belül elszállíthatjuk a szigetelőket a Mátravidéki Centrálé részére. Az exoortterv teljesítő* sénél már nem értünk el jó eredményt. Ennek az a legfőbb oka, hogy a technológiát nekünk kellett kidolgoznunk és az üzem lei melésének kárára — menetközben Kellett változtatnunk rajta. Gyakorlott szakmunkások sem álltak rendelkezésünkre, az utolsó évben szabadult fiatal korongos-segédekkel kellett megoldanunk a problémát. A fiatal korongosok nem tudtak rövid idő alatt nagy gyakor latra szert tenni és ezért — tekintettel a szigetelők nagy munkaigényességére — elmaradtunk a tervteljesítéssel. Annyi eredményt értünk el, hogy a negyedév második felében a selejt a minimálisra csökkent, mert a fiatal korongosok tudásukhoz mérten kitettek magukért. Most minden igyekezetünk azon van, hogy a harmadik negyed év visszaléyő napjaiban megszorítsuk ezen a területen is a munkát és pótoijuk az elmaradást. A negyedik negyedévben főleg az edénygyártásban hárul a gyár dolgozóira még fokozottabb feladat. Hogy végrehajthassuk ezt, tervbe vettük egy zsengéid (alacsony- tüzü előégető) kemence építését. Ennek megépítése lehetővé teszi, hogy fokozhassuk az edénygyártást és amellett a minőséget is javíthassuk. A minőség megjavítására is számos műszaki intézkedést tettünk. Megnövekedett az igény a készülék szigetelőkben is. Hogy ezt az igényt jól kielégíthessük, a több szaktudást igényló munkák elsajátítására már be állítottunk több korongost akiket régi szakmunkások segítenek a fogások elsajátításában. A IV. negyed évi terv teljesítése érdekében a gyár már üzembehelyezte az új masszamalmot, amely biztosítja a korongosok zavartalan anyagellátását. A jövő negyedévben a termelékenység emelése érdekében meg akarjuk oldani a nyersgyártás kézi munkáinak fokozatos gépesítését. Most az a feladatunk, hogy teljesítsük a harmadik negyedévi tervet és jó! kezdjük meg negyedik negyedévi tervünk teljesítését, s ha nagyok is a feladatok, megoldjuk azokat. Richter Vladimir '"mérnök, "’écsi Porcelángyár)
