Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)
1953-08-12 / 188. szám
2 1953 AUGUSZTUS 12 NAPLÓ Gf M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén (Folytatás az 1 oldalról) India jelentékenyen hozzájárult a békeszeretö országoknak a koreai háború megszüntetését szolgáló erőfeszítéséhez. Indiához fűződő kapcsolataink erősödnek, kulturális és gazdasági kapcsolataink fejlődnek. Reméljük, hogy a továbbiakban India és a Szovjetunió kapcsolatai a barátságos együttműködés jegyében tovább erősödnek és fejlődnek. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy Pakisztánhoz fűződő kapcsolataink sikeresen fejlődtek. Biztosítottuk a két állam mindenoldalú kapcsolatainak megszilárdulását. Ez kétségtelenül pozitív szerepet fog játszani az ázsiai béke tartóssátétele szempontjából. A szovjet kormány következetesen folytatja a gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének politikáját a külföldi országokkal. Növekszik azoknak az országoknak száma, amelyekkel a Szovjetuniónak kereskedelmi kapcsolatai vannak, ugyanakkor növekszik a Nyugat és Kelet országaival lebonyolított áruforgalom is. Kereskedelmi egyezményeket kötöttünk Francia- országgal, Finnországgal, Iránnal, Dániával, Görögországgal, Norvégiával, Svédországgal, Argentínával, Izlanddal, fizetési egyezményt Egyip tómmal. Sikeresen haladnak a tárgyalások több más állammal is. Szán dékunk, hogy még nagyobb állhatatossággal kövessük a Szovjetunió és a külföldi államok áruforgalma fejlesztésének vonalát. Érthetők és idejénvalók több ország üzleti köreinek törekvései arra, hogy a nemzetközi áruforgalom útjá- ból elhárítsanak mindenfajta megkülönböztető intézkedést, amely szűkíti a világkereskedelmet. Régóta megégett a szükségesség, hogy hely- reálljának a normális kereskedelmi kapcsolatok az olyan országok között, amelyek számára az árucsereforgalom szilárd hagyomány. Mindenki, aki helyesen úgy véli, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlesztése a béke erősítésének ügyét szolgálja, szükségszerűen elősegíti a nemzetközi kereskedelem egészségesebbé válását. A Szovjetunió kormánya elsőrendű jelentőséget tulajdonít a demokratikus tábor országaival való kapcsolatok további megerősítésének. Ezeket a kapcsolatokat a szoros együttműködés és az igazi testvéri barátság jellemzi. Hatalmas és megbonthatatlan barátság fűzi össze a Szovjetuniót a Kínai Népköztársasággal; gyors ütemben és jelentős mértékben növekednek e két ország gazdasági és kulturális kapcsolatai. Bővül és erősödik a Szovjetunió sokoldalú együttműködése Lengyelországgal. Csehszlovákiával. Romániával. Magyarországgal. Bulgáriával, Albániával, a Mongol Népköz- társasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. Állandóan erősödnek baráti kapcsolataink a Német Demokratikus Köztársasággal; a Szovjetunió segítséget és támogatást nyújtott és nyújt továbbra is a Német Demokratikus Köztársaságnak, amely az egységes, békeszerető, demokratikus Németországért folyó harc támasza. A demokratikus tábor egyik döntő előnye, — és ebben elvileg különbözik az imperialista tábortól —, hogy nem marcangolják belső ellentétek és harcok, hogy erejének és haladásának döntő forrása a demokratikus tábor valamennyi országának érdekeiről való kölcsönös gondoskodás és a szoros gazdasági, együttműködés. Éppen ezért a demokratikus tábor országainak baráti kapcsolatai és testvéri együttműködésük töretlenül fejlődni és erősödni fog. A Szovjetuniónak és az egész demokratikus tábornak a békéért vívott tevékeny és céltudatos harca bizonyos eredményekkel járt. A nemzetközi helyzetben bizonyos változás történt. A feszültség fokozódásának hosszas időszaka után. a háború utáni években először vált érezhetővé a nemzetközi légkör enyhülése. Az emberék százmillióiban egyre inkább szilárdul a remény, hogy meg lehet találni az utat a vitás és megoldatlan kérdések rendezéséhez. Ez tükrözi a népeknek a tartós és állandó békére való mélységes törekvését. Feltétlenül látni kell azonban, hogy vannak erők, amelyek a nemzetközi feszültség enyhülésének politikája ellen cselekszenek, megpróbálják mindenáron meghiúsítani ezt a politikát. Éppen ezért volt a huzavona a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon, ezért létesülnek katonai fe! vonulási területek Nyugat-Németor- szágban és Japánban, ezért szerveznek provokációkat a demokratikus tábor országai ellen, ezért folyik az atomzsarolás politikája. Az agresszív körök makacsul szembcszállnak a nemzetközi helyzet enyhülésével, mert félnek, ha az események alakulása ezen a vonalon halad, ajkkor csökkenteni kell a fegyverkezési hajszát, amely hatalmas profitot hoz a fegyvergyárosoknak és mesterségesen tartja fenn az ipar foglalkoztatottságát. Reszketnek mesés profitjaikért. Ezek a körök attól is félnek, hogy a nemzetközi légkör feszültségének enyhülése esetén újabb és újabb embermilliók értik meg, hogy az északatlanti tömb, amelyet állítólag védelmi célokra hoztak létre, a valóságban a béke ügyének legnagyobb veszedelme. Az agresz- szív körök arra is számítanak, hogy míg most, a feszült nemzetközi helyzetben az északatlanti tömböt belső harc és ellentmondások mardossák, addig e feszültség enyhülése a tömb szétesésére vezethet. Teljesen nyilvánvaló, hogy a békeszerető erők mellett a világban működnek olyan erők, amelyek túlságosan odakötötték magukat a nemzetközi helyzet kiélezésének politikájához. Ezek az erők háborúra alapozzák számításaikat, a béke nem felel meg nekik. A feszültség enyhülését szerencsétlenségnek tekintik. Kalandorúton haladnak és agresszív politikát folytatnak. E politika szolgálatába állították az úgynevezett „hidegháború stratégiáját" és a nemzetközi provokációk minden fajtáját. A nemzetközi kapcsolatok története nem látott még olyan méretű aknamunkát, olyan durva beavatkozást az államok bel- ügyeibe, olyan rendszeres nemzetközi provokációkat, amilyeneket mostanában folytatnak az agresszív erők. A dolog odáig jutott, hogy egyes amerikai körök a kormánypolitika színvonalára emelték a szuverén országok törvényes kormányai ellen folyó aknamunkát. E célból az Egyesült Államok állami költségvetéséből hatalmas összegeket juttatnak arra, hogy a társadalom söpredékéből diverzóns bandákat toborozzanak. E bandákat azután a demokratikus országokba küldik, hogy ott kártevő munkát végezzenek. E célból kormányszervezetek hálózata létesült. E szervezetek egymásufán követik el a nemzetközi provokációkat, a békeszerető j országok elleni erőszak és a gyűlölet kultuszát propagálják. Jellemző, hogy az Egyesült Államok elnöke mellett működő ..pszichológiai háború kérdéseivel foglalkozó bizottság" éppen akkor tette közzé hivatalos jelentését, midőn lehetőség nyílt a nemzetközi helyzet komoly enyhülésére. Egy gondolat, egy következtetés hatja át ezt az egész dokumentumot: az Egyesült Államok egész külpolitikai tevékeny ségének a továbbiakban még nagyobb mértékben kell szolgálnia a „hidegháború", vagy a „pszichológiai" háború érdekeit. Mivel kell foglalkoznia az amerikai diplomáciának a jelentés szerint? Kiderül, hogy: — „hidegháborúval." Mit kell szolgálnia az Egyesült Államok kereskedelmének és gazdasági tevékenységének? A „hidegháborút". Milyen feladatok megoldására szol gálnak az Egyesült Államok kulturális kapcsolatai más országokkal? A „hidegháború" feladataira. A tények azt bizonyítják, hogy a . hidegháború" politikája egyre inkább arra vezet, hogy a normális diplomáciai kapcsolatokat a parancsolgatás politikája váltja fel. a „hidegháború" politikája egyre inkább dezorganizálja a nemzetközi kapcsolatokat, mesterségesen kiélezi az országok közötti kapcsolatokat. A „hidegháború" politikájának vég rehajtása terén mutatkozó mérhetetlen buzgalom arra vezet, hogy e politika végrehajtói lábbal tiporják az államok közötti kultúrkapcsolatok elemi törvényeit és e téren gyakran nevetséges helyzetbe kerülnek. Nemrégen az egész világ tanúja volt annak, hogy a „hidegháború" hírhedt stratégiáját alkalmazták még az Amerika és a Szovjetunió csapatai közötti sakkmérkőzés rendezésének kérdésében is. Az igazságügyi minisztérium és a külügyminisztérium megfosztották az amerikai sakkozók által vendégül hívott szovjet sakkozókat attól a jogtól, hogy pihenni kiutazzanak a szovjet ENSZ- képviselet villájába, Glencoe városba, amely 12 mérföldre van New- vorktól. Mint ismeretes, a Szovjetunióba látogató külföldi vendégek ezrei, köztük amerikaiak is. utazgatnak az országban és elmehetnek oóldául Taskentbe, Tbiliszibe, Kiev- be vagy más vidékekre. Kiderül, hogy az Egyesült Államokban a meghívott vendégek közlekedését 12 mérföldön belül tilalmazzák, míg a Szovjetunióban a külföldi vendégek szabadon megtehetnek ezer mérföldeket. Hogy mernek ezután a Szovjetunióban lévő „vasfüggönyről" fecsegni? A nemzetközi események fejlődése azt mutatja, hogy a „hidegháború" politikája, a nemzetközi provokációk politikája megmérgezi a nemzetközi légkört. Egyes magasan álló, de — enge- delemmel szólva, — szűklátókörű óceánontúli személyiségek a nemzetközi helyzet kiélezésének irányvonalát követve gyengeségünk megnyilvánulásának tekintik a Szovjetuniónak azt a törekvését, hogy biztosítsa a népek közti békét, gondoskodjék a nemzetközi feszültség enyhüléséről. Éppen ez az esztelen feltevés magyarázza meg azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyes körei nyilvánvalóan értelmetlenül nyúlnak hozzá a vitás nemzetközi kérdések megoldásához, ez magyarázza meg zsaroló és mindenfajta kalandokba bocsátkozó politikájukat. Persze, ebben a „filozófiában" nincsen semmi új sem. A világnak még nem volt ideje elfeledni, hogy nem más, mint Hitler bocsátkozott országunk elleni bűnös kalandba abból az esztelen számításból kiindulva, hogy a Szovjetunió „agyaglábú kolosszus". Ismeretes, hogy ez a né met fasizmus teljes bukását eredményezte. Engedtessék meg, hogy megkérdezzem: milyen alapon ismétlik most meg egyes amerikai politikusok a Szovjetunió gyengeségét emlegető szólamokat? Egyetlen józanul gondolkodó em bér sem fogja tagadni, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete jelenleg szilárdabb, mint valaha, hogy velünk együtt testvéri egységben halad a hatalmas demokratikus tábor, hogy a szovjet állam következetes harca az új háború veszélye ellen hatalmas tekintélyt és bizalmat biztosított számára az embennil- liók szemében a világ minden országában. Még országunk leggonoszabb ellenségei is elismerik, hogy a második világháború befejezése után a Szovjetunióban évről-évre jelentős mértékben fejlődik a gazdaság, a kultúra és a nép jóléte. A szovjet társadalom egysége még' sohasem volt olyan összeforrott, a szovjet népek testvéri barátsága még sohasem volt olyan erős és megbonthatatlan, mint most. Igaz, külföldön akadtak olyan politikusok is, akik országunk gyengülését láttak abban, hogy lelepleztük és ártalmatlanná tettük Beriját, a nép ellenségét. De ezek rövidlátó politikusok. Mindenki számára világos, hogy az, hogy olyan hamar és idejekorán sikerült leleplezni és ártalmatlanná tenni az imperializmus megrögzött ügynökét, az egyáltalában nem tanúskodhat a szovjet állam gyengüléséről. Ismeretes, hogy külföldön a háború hívei régóta illúziókban ringatták magukat, az Amerikai Egyesült Államoknak az atombombagyártás terén meglévő monopóliumát illetően. Az élet azonban bebizonyította, hogy itt mélységes tévedés történt. Az Egyesült Államok már régóta nem monopolisták az atombombagyártás terén. Az utóbbi időben a béke óceánontúli ellenségei úiabb vigaszt találtak. Az Egyesült Államok — úgymond — hatalmasabb fegyverrel rendelkeznék, mint az atombomba, monopolistái a hidrogénbombának. Ez szemmelláthatóan bizonyos vigasz lett volna számukra, ha megfelelt volna a valóságnak. Ez azonban nem így van. A kormány szükségesnek tartja jelenteni a Legfelső Tanácsnak, hogy az Egyesült Államok a hidrogénbomba gyártása terén sem monopolisták. Amint látják, a meggyőző tények szétzúzzák a Szovjetunió „gyengeségét" hangoztató fecsegést. Azok azonban, akik az ilyenfajta fecsegéssel töltik idejüket, jobban szeretik a tényéknél a feltevéseket és kitalálásokat. Így járnak el még egyes hivatalos személyiségek is, akik az Egyesült Államok legagresszívabb csoportjainak ideológiáját és p; ’itikáját fejezik ki. Ezek a személyiségek mindenféle feltevéseket és kitalálásokat felhasználva az úgynevezett „kemény irányzat" folytatását követelik a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal szemben, nyomást gyakorolnak atlanti tömbbeli partnereikre, rendszeresen élezik a nemzetközi viszonyokat. A „kemény irányzat" politikájának hívei szüntelenül fenyegetik a Szovjetuniót. Nyíltan hangoztatják — mint például Wiley szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnökei teszi, — hogy az Egyesült Államok intézzenek a Szovjetunióhoz több ultimátum-jellegű követelést és „támasszák alá azokat erővel." Az amerikai külügyminisztérium ismert képviselői azt követelik, hogy az Egyesült Államok csakis egy nyelven, „a erő nyelvén“ tárgyaljanak a Szovjetunióval. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, azt válaszoljuk Wiley úrnak és mindenkinek, aki az erő politikáját hirdeti a Szovjetunióval szemben: „Hetvenkedsz koma. pedig rosszul ropod a táncot.“ Elvtársak! A nemzetközi viszonyok alakulásának jelenlegi szakasza különösen fontos és felelősség- teljes. Bűn volna az emberiséggel szemben, ha a nemzetközi légkör észrevehető bizonyosfokú enyhülése a feszültség új fokozódásának adná át helyét. A szovjet külpolitika világos. A Szovjetunió következetesen és álhatatosan a béke fenntartásának és megszilárdításának politikáját fog ja folytatni, fejleszteni fogja az együttműködést és a kereskedelmi kapcsolatokat azokkal az országokkal, amelyek a maguk részéről erre törekednek, erősíteni fogja a testvéri barátság szálait és a szolidaritást a nagy kínai néppel, minden népi demokratikus országgal. Szilárdan azon az állásponton vagyunk, hogy nincs jelenleg olyan vitás, vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján. Ez az Amerikai Egyesült Államok és a, Szovjetunió között fennálló vitás kérdésekre is vonatkozik. A két rendszer békés egymás mellett élése mellett voltunk és vagyunk. Úgy véljük, hogy nincs objektív alap az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti összeütközés számára. Mindkét állam biztonságának érdekei éppúgy, mint a nemzetközi biztonság érdekei, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kereskedelme fejlesztésének érdekei biztosítottak lehetnek a két ország közötti normális kapcsolatok alapján. Napjainkban minden ország kormánya, — ha komolyan gondoskodik népe sorsáról, — köteles intézkedéseket ,jtenni annak érdekében, hogy tettekkel segítse elő a vitás nemzetközi kérdések rendezését. A nagyhatalmak közti tárgyalások, természetesen, nem csekély szerepet játszhatnának. Magától értetődik, hogy ehhez meg kell teremteni a megfelelő előfeltételeket. Az utóbbi időben Angliában és több más országban fokozódik a széles közvéleménynek az a követelése, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket a nemzetközi feszültség enyhítésére. Ezeknek az országoknak politikai köreiben egyre inkább elismerik a vitás kérdések rendezésének lehetőségét. Ma azonban már nem elég az, hogy csupán szavakkal ismerjék el ezeket a lehetőségeket. Az Egyesült Államok elnöke április 16-i beszédében az Amerikai Lapszerkesztők Társaságában kijelentette: „A vitás kérdések közül, legyenek azok nagyok vagy kicsinyek, egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tiszteletbentartására." Ez fontos kijelentés, amelyet csak üdvözölni lehet. Sajnos azonban, Eisenhower elnöknek ezzel a kijelentésével az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreinek politikája kibékíthetetlen ellentétben van. Ka komolyan arról van szó, hogy valamennyi ország jogait tiszteletben tartsák, akkor le kell mondani az agresszív politikáról, a nemzetközi kérdések rendezésének áljára kell lépni az érdekelt felek kölcsönös megegyezésének alapján. Ha komolyan arról van szó, hogy tiszteletben tartsák valamennyi ország jogait, akkor véget kell vetni annak a politikának, amely semmibe veszi Kínát, akkor helyre kell állítani a Kínai Népköztársaság megsértett jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A nagy kínai hatalomnak el kell foglalnia jogos helyét, mind az Egyesült Nemzetek Szervezetében, mind pedig a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Az egész jelenlegi helyzet kiemeli a nagyhatalmak különös felelősségét a nemzetközi feszültség tárgyalásokkal és a vitás kérdések rendezésével való további enyhítéséért. Az ENSZ alapokmánya éppen rájuk hárítja a fő felelősséget a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért. A béke és a nemzetközi biztonság megerősítésének létérdekei követelik, hogy a nagyhatalmak minden erőfeszítést megtegyenek a valódi haladás elérésére, a fegyverkezés csökkentése, az atom- és más tömegpusztító fegyverek betiltása terén. Az emberiség érdekében bizonyos nagyhatalmaknak fel kellene hagy- niok az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötése kérdésének elfogult -kezelésével. A Szovjetunió a maga részéről kész minden szükségest megtenni e kérdések kedvező megoldása érdekében. Meg kell oldani olyan halaszthatatlan kérdéseket, mint a német kérdés, amelynek elsőrendű jelentősége van. A néme’t kérdést rendezni kell és rendezni lehet. Ehhez minden európai állam biztonsága, elsősorban Németország nyugati és keleti ■ szomszédai biztonsága megerősítésének érdekeiből és ezzel együtt a német nép nemzeti érdekeiből kell kiindulni. Ennek érdekében le kell mondani Németország agresszív katonai tömbökbe való bevonásának politikájáról, az agresszív militarista Németország újjáteremtésének politikájáról. Azt ajkarják tőlünk, hogy egyezzünk bele az agresszív militarista Németország újjáélesztésébe és megengedik maguknak, hogy ezzel taocsolatban az európai béke biztosításáról beszéljenek. Népünk fiainak és leányainak milliói azonban nem azért ontották vérüket a militarista Németország ellen vívott háborúban, hogy újjászülessék ez a legveszélyesebb európai háborús tűzfészek. A nagyhatalmak arra kötelezték magukat, hogy fenntartják Németország nemzeti egységét, nem pedig arra, hogy szétzúzzák, arra kötelezték magukat, hogy biztosítják Németországnak békeszerető, demokratikus állammá való alakulását, nem P°nio arra, hogy elősegítik a német militarizmus újjászületését. — A Szovjetunió minden erejét latbaveti, hogy a maga részéről elősegítse ezeknek a kötelezettségeknek teljesítését. A német nép komoly következtetéseket vont le saját történelméből. Nem akarja ismét vérét hullatni annak a militarista klikknek érdekében, amely már nem egyízben juttatta Németországot pusztulásba. Egy militarista Németország —1 függetlenül attól, vájjon korábbi' mezében, avagy „az európai védelmi közösség“ álarcában lép-e fel, halálos ellensége Franciaországnak és a többi szomszéd államnak. Éppen ezért minden olyan kísérlet, hogy Franciaországot hozzákapcsolják az „európai védelmi közösséghez“, azt jelentené, hogy ' Francia- országot kiszolgáltatják a német re- vansistáknak. _A francia nemzet kiutat keres abból a zsákutcából, amelybe Francia- ország a külföldi parancsnak való engedelmeskedés következtében jutott. Kiút feltétlenül van. A kiút visszatérés az önálló, független külpolitikához, amely megerősíti az ország biztonságát és meg fog felelni Franciaország újjászületése érdekeinek. Ezen az úton teljes szívből sikereket kívánunk a francia népnek, amellyel né- Pünket sokéves barátság és a közös ellenség, a német militaristák elleni harcban közösei) kiontott vér köti össze. Nem feledkezünk meg arról, bogs' a Szovjetuniónak és Franciaország' nak szövetségi és kölcsönös segély* nyújtási szerződése van, amely alá' duI szolgálhat az országaink közti kapcsolatok fejlesztése és megerősítése számára, szolgálhatja az európai biztonság ügyét. Rendezni kell az osztrák kérdést is, ami mindenekelőtt a négy. hatalom között fennálló egyezményeknek ellentmondó „rövidített szerző' dés‘‘-féle mesterséges akadályok eltávolítását tételezi fel. Senki sen1 vitathatja, hogy a német kérdés helyes rendezése elősegítené az osztrák kérdés megoldását is. A béke megszilárdítása ügyének fontos feltétele az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintélyének és szerepének emelése. Ma ez a nemzetközi szervezet ténylegesen mély válságban van, mert az északatlarú1 tömb egyik előmozdítójának szerepére süllyesztették. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének vissza kell térnie arra az útra, amelyet az ENSZ alapokmánya megszabott. Az Egyesült Nemzetek Szervezeté' nek egyenes kötelessége, hogy elősegítse a nemzetközi problémák rendezését és kizárja azt a lehetőséget- hogy az ENSZ bármelyik tagi® agressziót kövessen el más államok ellen- A szovjet kormány e téren erőteljes támogatást nyújt. . A Szovjetunió rendíthetetlent** folytatja és fogja folytatni békés politikáját. A Szovjetuniónak nine* szándékában bárkit is megtámadni(Folytatás a 3. oldalon.)
