Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)
1953-08-11 / 187. szám
DUNÁNTÚLI i NAPLÓ VILÁG POOLETÁR3AI EGYEIÜLJCTCKl A MAI SZAMBANi G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén (2—3. o.) — A villányi járás teljesítette gabonabeadási tervét (3. o.) — Átadta megbízó- levelét Anglia új budapesti követe (3. o.) — Átadta megbízólevelét a Mongol Népköztársaság új budapesti követe (3. o.) — Amíg csak élek és mozogni tudok, a termelőcsoportban dolgozom (4. o.) — Hírek a kor- mányprogramm megvalósulásáról (4. o.) A T.MDP BA R A NVA ME C V EI PA'RTB 1ZOTTJ ÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM ARA 50 FILLER KEDD, 1953. AUGUSZTUS 11 G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén az ipar és a mezőgazdaság feladatairól, a szovjet nép anyagi jólétének további emeléséről, a szovjet kormány békepolitikájáról, Korea újjáteremtésének segítéséről s arról, bogy a hidrogén-bomba nem az Egyesült Államok monopóliuma Moszkva, augusztus 8 (TASZSZ): Augusztus 8-án a Nagy Kreml Palotában befejezte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának 5. ülés- «aka. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésén * küldöttek és a vendégek melegen köszöntötték a kormánypáholyok- öan megjelenő G. M. Malenko- yot, V. M. Mólót ovot, N. Sz. ötuscsovot, K. J. Vorosilo01, N. A. B u 1 g a n y i n t, L. M. Aaganovicsot, A. I. Miko- Já n t, M. Z. S z a b u r o vo t, M. G. “ervuhint. , A Szovjetunió 1953. évi állami költ bevetésének vitájában felszólalt Jan Kalnberzin küldött (Lett SzSzK). Ezután G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kapott «ót. Nagy figyelemmel hallgatott beszédét többizben szakította meg v'haros, hosszas taps. G. M. Malenkov felszólalása után ezárult a Szovjetunió 1953. évi ál- ‘*tni költségvetésének vitája. Arszenvi j Z v e r j e v, a Szovjetunió pénzügyminisztere zárszavában k|jelentette, hogy a Szovjetunió Mi- bjsztertanácsa megvizsgálja és tekintetbe veszi a küldöttek felszólalásaiban elhangzott megjegyzéseket felvetett kérdéseket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa milliárd 204 millió 720 ezer rubeles bevételi, 530 milliárd 532 mil- iió 48 ezer rubeles kiadási összegül hagyta jóvá a Szovjetunió 1953. ®v> állami költségvetését. A bevéte- ek 13 milliárd 732 millió 672 ezer [Ábellel haladják meg a kiadásokat. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa egyhangúlag elfogadta a Szovjetunió 1953. évi állami költségvetéséül szóló törvényt. Ezután jóváhagyták a mezőgazdasági adóról szóló | rendeletéit és módosították a Szov- törvényt, a Szovjetunió Legfelső Ta-1 jetunió alkotmánya 128. cikkelyének nácsa Elnökségének törvényerejű | szövegét. fokozottabb erősítése alapjának szakadatlan növelését. Az állami költségvetés tükrözi a szovjet állam gondoskodását a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának töretlen emeléséről. A közoktatási, egészségvédelmi, szociális és kulturális, a nyugdíjakat szolgáló kiadások, valamint a lakosságnak a kölcsönök nyomén jutó kifizetések ebben az esztendőben 139.5 milliárd rubelt tesznek ki az 1952. évi 129.6 milliárd rubellel szem ben. Ezenkívül a költségvetés terhére kiadásokat irányoztunk elő az állami kiskereskedelmi árak leszállítására. Ezek a kiadások évenként több, mint 46 milliárd rubeles hasznot biztosítanak a lakosságnak. Több más intézkedés is közvetlenül szolgálja a nép anyagi jólétének emelését. A lakosság az idei év költség- vetéséből összesen 192 milliárd rubelt, a költségvetés összes kiadásainak több, mint 36 százalékát kapja, szemben az elmúlt évi 147 milliárd rubellel. A dolgozók ugyanakkor személyes jövedelmükből adók és illetékek, valamnit kölcsönjegyzés formájában 65 milliárd rubellel, azaz az elmúlt évinél 21 milliárd rubellel kevesebbel járulnak hozzá a költségvetéshez. Ilymódon ebben az évben a munkások, kolhozparasztok, alkalmazottak 127 milliárddal többet kapnak majd a költségvetésből, mint amennyivel személyes jövedelmükből hozzájárulnak. A lakosság 1952-ben 61 milliárd rubellel kapott többet, mint ameny- nyivel a költségvetéshez hozzájárult. Az állami költségvetés 110.2 milliárd rubelt irányoz elő honvédelmi kiadásokra. Ez az összeg a költségvetés valamennyi kiadásának 20.8 százaléka az 1952. évi 23.6 százalékkal szemben. G. II. HaleukoT elvtárs beszéde Moszkva, augusztus 8. (TASZSZ): Augusztus 8-án tartotta záróülését a Szovjetunió Legfelső Tanácsának födik ülésszaka. Az ülésen besgé- ?et mondott G. M. Malenkov, a Sz, jpvjetunió Minisztertanácsának elakit valamennyi jelenlévő viáöke ^aros éljenzéssel fogadott. Alább kövezik beszédének szövege: vjp Küldött elvtársak! Az állami , °Uségveté8 tervezete, amelyet a ormány a Szovjetunió Legfelső Ta- z*Csa jelen ülésszaka elé terjesz- megvitatásra, teljesen biztosítja • . ftépgazdaság fejlesztését szolgáló ‘adatok pénzellátását 1953-ban, an- |j?k az ötödik ötéves tervnek hármaik évében, amelynek teljesítése t a8y lépés lesz előre a kommunista £ rsadalom országunkban való felütésének útján. Az állami költségvetés tükrözi a j"“.0yjet kormány és pártunk politi- amely a szocialista népgazda- Vj®, fejlesztésére és szakadatlan fel- ragoztatására irányul. I^Az 543.357 millió rubelre rugó itségvetési összbevételek túlnyomó a «-e __ se százaléka — az iparból ^^ezőgazdaságból és a népgazdaság Veti faiból származik. A költségív k kiadásokban viszont a legna- ti°ob tétel a népgazdaság pénzellá1953. évi költségvetés 192.5 o. 'árd rubelt irányoz elő a népi -^asag fejlesztésére, vagyis az •óin S. költségvetési kiadások több évi'1*' ^ százalékát, szemben a múltai ifi).8 milliárd rubellel. A költőén e^si előirányzatok mellett a ^Dgazdasági tervnek megfelelően l^/anerre a célra fordítjuk a válla- 83 k és gazdasági szervek majdnem etojjüilárd rubelnyi saját anyagi ta^ozét, amely jövedelmükből és dón ^orrásokból képződött. Ilymó- a népgazdaság finanszírozására ebben az évben összesen több, mint 290 milliárd rubelt fordítanak, szemben az 1952. évi 265 milliárd rubellel. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartani, hogy a .végrehajtott árcsökkentés következtében a rubel vásárlóereje növekedett és következésképpen a népgazdaság finanszírozásának mértéke reálisan még inkább növekedett. A népgazdaság fejlesztésére előirányzott anyagi eszközök biztosítják a társadalmi termelésnek, mint a nép jóléte további fellendítése és országunk védelmi képessége még I. A kormány, midőn az említett ösz- szeget javasolja a honvédelmi kiadásokra, abból indul ki, hogy kötelességünk fáradhatatlanul tökéletesíteni és szilárdítani a szovjet fegyveres erőket, hogy megóvjuk hazánk biztonságát és készek legyünk pusztítóin visszaverni az agresszort, ha megkísérelné megzavarni a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége népeinek békés életét. 4z ipar és a mezőgazdaság területén előttünk átló halaszthatatlan feladatokról és a nép anyagi jólétének további emelését szolgáló intézkedésekről Elvtársak! A költségvetés megtárgyalásával kapcsolatosan szeretnék szólani az ipar és a mezőgazdaság terén felmerülő néhány halaszthatat lan feladatról, amelyeknek megoldása lehetővé teszi, hogy sikeresebben hajtsuk végre fő feladatunkat: a mun kások, kolhozparasztok, értelmiségiek, valamennyi szovjet ember anyagi jóléte további emelésének biztosítását. Az 1953-as év első felének, valamint az 1951. és 1952. évek gazdasági eredményei azt mutatják, hogy iparunk sikeresen teljesíti az ötödik ötéves terv feladatait. Az 1953. évi ipari termelés körülbelül két és félszerese lesz a háborút megelőző 1940. évinek. A nehézipar alapvető ágai termelésének emelkedését a következő adatok jellemzik: 1953-ban több, mint 38 millió tonna acélt termelnek, vagyis több mint kétszerannyit, mint 1940-ben szenet több, mint 320 millió tonnát bányásznak, vagyis 93 százalékkai többet, mint 1940-ben; kőolajat több. mint 52 millió tonnát termelnek ki, vagyis majdnem 70 százalékkal többet, mint 1940-ben; cementet több, mint 16 millió tonnával termelnek többet, vagyis majdnem háromszor annyit, mint ezerkilencszáznegv- venben; villamosenergiát 133 milliárd kilowattórát termelneK vagyis 2.8-szer többet, mint 1940-ben A vegyipar termelése 1953-ban 1940- hez képest háromszorosára növekszik, a gépek és berendezések gyártása 3.8-szeresére. Ami a közszükségleti cikkek termelését illeti, a következő kép áli előttünk: 1953-ban 5,300.000.000 méter pamutszövetet termelnek, vagyis 34 százalékkal többet, mint 1940-ben: gyapjúszövetet több, mint 200 millió métert, vagyis körülbelül 70 százalékkal többet, mint 1940-ben; selyemszövetet több, mint 400 millió métert, vagyis több, mint ötszörany- nyit, mint 1940-ben; cukrot 3.600.000 tonnát, vagyis majdnem 70 százalék kai többet, mint 1940-ben; állati zsiradékot,400 ezer tonnát, vagyis majd nem 80 százalékkal az állati zsira- cjékipar termelésének háború előtti színvonala felett. Ezek az adatok szembetűnően tanúskodnak iparunk sikereiről. Ismeretes, hogy a párt az ország iparosításának ügyét a nehézipar — a kohászat, a fűtőanyag- és energetikai ipar fejlesztésével, a hazai gépgyártás fejlesztésével kezdte. Enél- kül nem is lehetett volna beszélni hazánk önállóságának biztosításáról. A párt szilárdan és tántoríthatat- !anul tartotta magát vonalához a trockisták és a jobboldali kapitulán- sok és árulók elleni harcban, akik ellenezték a nehézipar építését és követelték, hogy az eszközöket a nehéziparból a könnyűiparba irányítsuk. Ezeknek a javaslatoknak az elfogadása forradalmunk pusztulását, országunk pusztulását jelentette volna, mert fegyvertelennek bizonyultunk volna a kapitalista környezettel szemben. Emlékeznek az elvtársak, hogy milyen volt iparunk, amikor a párt célul tűzte ki az ország iparosítását. A párt XIV. kongresszusa előtt, az 1924—1925. gazdasági évben a Szovjetunióban csak 1,868.000 tonna acélt öntöttek, mindössze 16,520.000 tonna szenet bányásztak, a villamos-* erőművek hárommilliárd kilowattóra villamosenergiát sem termeltek. Vas és színesfémek termelése, szén- és olajkítermelés, valamint villamos- energia-termelés terén a nagy kapi- taiista államokhoz képest az utolsó helyen álltunk. Nem volt traktor-, gépkocsi-, repülőgép- és szerszámgépgyártó iparunk. Nem volt valamennyire is komoly vegyiparunk és mezőgazdasági gépiparunk. Ma országunknak hatalmas, tech-* nikailag tökéletes nehézipara van. A párt XIV. kongresszusa óta eltelt 28 év alatt az ipari termelés 29- szeresére nőtt. Az 1924—1925. évhez képest ma acélt 21-szerte, szenet 19-«zerte, villamosenergiát 45- szörte többet termelünk. Még gyorsabb ütemben nőtt a vegyipar és a gépipar, amelynek legtöbb ágát újonnan létesítettük. Ez alatt az idő alatt új ipari központok létesültek a Volga mentén, az Uraiban, Szibériában, a Távol- Keleten, az északeurópai vidékeken, Kazahsztánban, a középázsiai köztársaságokban és a Kaukázusontúl. Fejlett nehéziparunk van országunk minden gazdasági vidékén. A nehézipar elsősorban! fejlesztése feladataink megoldása gyökeresen megváltoztatta a nehéz- és köny- nyüipar közötti viszonyt, a teljes ipari termelésen belül. Jelenleg az összes ipari munkások körülbelül 70 százaléka a nehéziparban dolgozik. Míg 1924—1925- ben a Szovjetunió egész ipara termelésében a termelési eszközök részesedése 34 százalék volt, addig 9 második ötéves terv végére. 1937-re már 58 százalék, 1953-ban pedig körülbelül 70 százalék. Ilymódon a nehézipar részesedése, amely 1924—25-ben éppúgy, mint a forradalom előtti Oroszországban mindössze egyhármad volt, ma több mint kétharmada a teljes ipari termelésnek. A nehézipar fejlődésével együtt növekedett és fejlődött országunkban a vasúti és víziközleke- dés. megteremtődött a gépkocsi- és légiközlekedés. Az 1925—1953. évi időszakban a közlekedés valameny- nyi fajtájának teherforgalma 13 é* félszeresére emelkedett. Ugyanakkor a vasúti közlekedés teherforgalma több, mint tizenötszörösére nőtt A továbbiakban is minden eszközzel fejleszteni fogjuk a nehézipart, a kohászatot, az üzemanyagipart, az energetikai, vegyi és a faipart, s gépgyártást, az építőipart, fejleszteni és tökéletesíteni fogjuk közlekedésünket. Kötelességünk mindig emlékezetünkbe idézni: szocialista gazdasági életünk alapjainak alapja a nehézipar, a nehézipar fejlesztése nélkül nem lehet biztosítani a könv- nyűipar továbbfejlődését, a mezőgaz daság termelőerőinek fejlődését, nem lehet erősíteni országunk védelmi képességét. Most a nehézipar fejlesztésében elért sikerek alapján megvan minden feltételünk ahhoz, hogy megszervezzük a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendülését. Ehhez megvan minden lehetőségünk és ezt meg is kell tennünk. A legutóbbi 28 év alatt a termelőeszközök termelése egészben országunkban kö rülbelül 35-szörösére emelkedett, a közszükségleti cikkek termelése ez alatt az idő alatt csak körülbelül 12-szeresére nőtt. Az 1953. évi termelési színvonal összehasonlítása • háború előtti 1940. évi színvonallal, azt mutatja, hogy ez alatt az Idő alatt a termelési eszközök termelő«» (Folytatás a 2. oldalon,.) j.
