Dunántúli Napló, 1953. július (10. évfolyam, 153-176. szám)
1953-07-19 / 168. szám
6 1953 JÜLI US 19 ,\ \ o Az eset, amiről most szó lesz, nem uj, közel két hónappal ezelőtt történt. Keleti Kálmán, Versend község plébánosa magára öltötte ruháját, karjára vödröt akasztott és elindult a mező felé. Nem víz crt, de még nem is borért indult, — földi bodzát akart felkutatni. Útközben azonban jobb ötlete támadt. Ilyen növény bőven terem minden kihasználatlan. műveletlen területen, — annyi van belőle, már a tanácsház előtti földdarabocskán is, hogy Dunát lehetne vele rekeszleni. Ha itt kezdi el -zedni a bodzát, két legyet fit egyesapásra. Nem kell messze fáradni és a hívőkkel is megsajnáltat ja magát: „Óh, a plébános úrnak rrtár zöldségre sem jut, földibodzával él!“ Dékény József, a községi tanács titkára tekintett ki az ablakon: Mi szüksége van ilyen zöldségre Keleti úrnak? Meg is kérdezte: — Kinek gyűjtögeti a bodzát plébános úr? — Nicsak, a titkár elvtárs! — Jó reggelt kívánok, — hogy kinek gyűjtöm? Magamnak gyermekem . . Olyan ebéd lesz ebből, hogy mind a tíz ujjam megnyalom utána. Nem mintha olyan jó lenne, de valamiből élni kell. Ha más nincs, ez is jó. Nem segít engem senki az elethez, a hívők sem, az állam sem. — Én úgy tudtam eddig, hogy az állam fixfi- zetést ad a papoknak a megegyezés óta — mondja Dékány elvtárs, de a plébános úr kézzel lábbal tiltakozik az igazság ellen. — Nem jól tudod fiam. Higyjél nekem. Azt mondom, hogy nem kapok egy fillért sem! Olyan határozottan mondta ezeket a szavakat hogy hogyan, hogyan sem Dékány elvtárs elhitte és vele együtt elhitte az egész falu. Ettől kezdve sokkal merészebb eszközökhöz folyamodott. Annyira vitte, hogy májusban már kezdett kritikussá válni a helyzet. A történet a következőképpen folytatódott: Lay Pétereknél kisbaba született. Alkotmányunk minden magyar állampolgár részére biztosítja a vallás szabad gyakorlását és Lay Péterek is elhatározták, hogy keresztelni viszik az újszülöttet. Két gyereküket már Kis Fran ciska tartotta szenteltvíz alá, a kislánynak sem lehet más a keresztanyja. A keresztelést vasárnapra tűzték ki. Keleti úr, miután befejezte rendes vasárnapi prédikációját, üzent a keresztanyának: „Férjével együtt fáradjanak át a plébániára.“ Miért kell átmenni a plébániára. hisz eddig nem ismertünk ilyen szokást, — merült fel ezután a kérdés. Rövidesen az újszülött keresztanyja is tájékozódott erről. — Hiba van kedves gyermekeim! — mondta a plébános úr. — Ti 150 forinttal tartoztok a plébániának ... Nem rendeztétek az egyházi adót. így pedig nem lehetsz keresztanya, mert hátralékosoknak nem szabad keresztelnem! — Kifizetem én plébános úr, — szólt Kis Franciska — de még nincs annyi pénzem. Most rakom össze és amint meg lesz, magam hozom ide. — Igen, igen! — vágott közbe Keleti plébános úr. — Ismerem már az ilyet, ígéreteket sokat kaptam már, de a járandóságot senki sem hozta... Mondd fiam! Miből éljek én? Egy fillér fizetést nem kapok, ebből tengődöm, amit ti adtok... Nem akartok segíteni? — Nem várhatok gyermekem, nekem is kell a pénz... Különben, aki nem tud fizetni, ne is vegye igénybe az egyházat. Ha én elmegyek a szövetkezetbe, vagy felülök az autóbuszra, ott is pénz kérnek ... Ezt a jogot az egyház is fenntartja. — Tudom plébános úr, de ha most nincs annyi pénzem, vigyem vissza a gyereket? — Fiam, én hátralékosoknak nem keresztelhetek. Itt a plébános úr szünetet tartott és nagy szemekkel a fiatalasszony karjára nézett. — De van egy megoldás — folytatta ... Hagyjál itt valamit zálogba, amíg nem tudod kifizetni az adósságot és már keresztelhetünk is. A fiatalasszony nem tudta mitévő legyen, mit hagyjon a plébánián. Kint már várták a hívők, a község legifjabb megke- reszteltjét. — Nincs nálam semmi zálognak való plébános úr, mit tudnék itthagyni? — Látom van karórád gyermekem, nekem az is jó, ha itthagyod. — De plébános úr ez . . . ez .., zsar ... — Hogy, hogy zsarolás? Ez nekem megjár, nem kívánhatjátok, hogy ingyen dolgozzam! A plébános úr nem tágított. A keresztanya kénytelen volt leoldani karóráját és átnyújtani Keleti plébános úrnak. A plébánián látszólag a keresztanya férje is beleegyezett a zálogosdiba, de annál nagyobb tüzet csinált odahaza. Kis Franciska nem is tűrte tovább, fogott egy abroszt és a plébánián becserélte a karóráért. A plébános elfogadta. Alig telt el néhány nap éppen munkára ment a keresztanya, amikor ösz- szetalálkozott Keleti plébánossal. — Várjál már egy pillanatra lányom — szólt a plébános. — Lesz valami abból a 150 forintból'’ Becsszavamra én elárverezem az abroszt! Kell a pénz nagyon! A keresztanya alig jutott szóhoz ijedtében. Meg ígérte, hogy néhány nap múlva megfizeti a pénzt. Eddig a történet. Keleti úr erősen a lelkére kötötte Kis Franciskának, hogy erről aztán egy szót se sehol. Mégis elterjedt a községben, hogy Kis Fran ciskának egy karórába került a keresztelő. Akik megtudták elmondották, hogy nemcsak kar óra, újabban abrosz van a plébánián, hanem sok más is. Bőgner András Szajkón vett lányának egy pár cipőt és a keresztelés ezt is a pap lakására varázsolta. Nem került vissza még ma sem. A plébános úr készségesen tanítja: „A felebarátod feleségét ne kívánjad. (10) Se házát, se mezejét, se másféle jószágét ne kívánjad.“ Ha így tanítás közben az abroszra, karórára és cipőre gondol a plébános úr. nem érez lelkiiismeret furda- lást? Mikor a templom szószékéről azt hirdeti, hogy nem kap egy fillér fizetést sem, hogyan mer a hívők szemébe nézni? Hisz ez nem felel meg a valóságnak, mert minden hónapban 650 forint fizetést vesz fel a postán. Ezen kívül a keresztelést. esketést és temetést sem csinálja felebaráti szeretetből, sőt a harangozásért is öt forintot szed minden családtól. Kovács Mihály egy- ízben temetni hívta a plébános urat és ezt a választ kapta: ..Pénz nélkül mulatni bajos!“ A község becsületes dolgozói joggal háborodtak fel a plébános úr tettein és nem is tűrik, hogy a vallás leple alatt félrevezesse az egész falut, zsarolja a község dolgozóit. Lipóczki József A komlói napköziotthonok néhány problémája Hozzá kell segíteni a dolgozó anyá kát ahhoz, hogy munkaidejük alatt gyermekeik megfelelő gondozásban, ellátásban, nevelésben részesüljenek Ezt a szerető gondoskodást a napköziotthonok kell biztosítsák a dolgozók gyermekeinek. Vájjon betöl- tik-e ezt a feladatukat a komlói nap köziotthonok. Megmondjuk őszintén, hogy nem. A városi tanács egészségügyi brigádja július 7-én megvizsgálta a napköziotthonok helyzetét. A vizsgálat során a következőket észlelte: Az óvoda-napköziotthonok je enleg nem töltik be te adatukat és nem felelnek meg a követelményeknek egészségügyi szempontból. A kökönyösi otthonok zsúfoltak. — Nincs biztosítva a kicsinyek részére a fektetés, a gondozás, a kellő foglalkozás és ápolás. Az étkezés nem kielégítő, a tűzhely kicsi és a ME- ZÖKER által leszállított zöldségféleségek minőségileg súlyos kifogás alá esnek. A hiányosságokat sorolhatnánk tovább. De úgy gondoljuk, ez elegendő ahhoz, hogy a Szénbányászati Tröszt illetékes osztálya észrevegye az e, területen végzett lélektelen munkát. Feltehető a kérdés. Ki ezért a felelős? Hogy húzódhatott ez az ügy eddig? A felelős ezért a tanács szociális osztálya, a tanács oktatási osztálya, pénzügyi osztálya és nem utolsó sorban a Bányászati Tröszt szociális osztálya Ezek az osztályok ezekkel a kérdésekkel nem foglalkoztak érdemben. Egyenesen felháborító és tűrhetetlen az a közöny, ahogy egyesek foglalkoznak gyermekeink, legdrágább kincsünk ellátásával, gondozásával. Hogyan engedhette meg a tanács egészségügyi osztálya, hogy egy 100 fos napköziotthonban egy ivópohár legyen gyermekeink ré-zére. Nem gondoltak arra az otthon vezetői — az otthon fenntartója, a Tröszt szociális osztálya, hogy ebből a látszólag kicsiny dologból milyen betegségek következhetnek be? A hibáknak tulajdonképpen nincs is gazdája. Herczeg elvtárs, a tröszt részéről úgy ahogy, kampányszerűen foglalkozott ezzel. így az sem csoda, ha a napköziotthon dolgozóinak háton kellett hordaniok a fát az erdőből, ha főzni akartak. Nem volt felelős. Nem volt olyan, aki az egész ségügyi brigád kiküldéséig érdemben foglalkozott volna a napköziotthonok sorsával, elsősorban az ott. lévő gyermekek sorsával. Azt is gondolhatná valaki, hogy azért nincs felszerelés a napköziotthonokban. mert nincs rá keret. Igen a „keret," Hogy is állnak ezzel a kerettel ? Van pénz, csak az illetékes osztály, a szociális osztály és az oktatási osztály kicsiségnek véli a napközi- otthonok kérdését és mindeddig nem foglalkozott ezzel. . Minek a játék Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunió élelmiszeripara az ötödik ötéves terv két éve alatt 27 százalékkal termelt terven felül élelmiszercikkeket. A szovjet élelmiszeripar termelése hatalmas mértékben növekszik. A múlt évihez viszonyítva a zöldségfélékből készült konzervek előállítása 16 százalékkal, a fagyasztott gyümölcsök és zöldségfélék előállítása pedig hatvanhat százalékkal emelkedik. Nagy figyelmet fordítanak arra. hogy mind több friss gyümölcsöt szállítsanak a városokba és az ipari központokba. * Varsó: Evröl-évre javul a lengyel dolgozók ellátása. Az ipar és a mezőgazdaság termelésének szakadatlan emelkedése eredményeként a nemzeti jövedelem is állandóan nő és ez magával vonja a reálbérek és a vásárlóerő emelkedését. A múlt évben az áruházak és boltok száma a városokban hctvenhétogész három a napközibe?" — mondotta Kiss elvtárs, a tanács oktatási osztályának vezetője. Talán úgy gondolta Kiss elvtárs, hogy a napköziotthonba ősz- haiú bácsikák járnak? Keret a napközire van. Csak az a baj, hogy nem használják fel. Hisz a közel egymilliós pénzösszegből július 14-ig csupán 31 ezer forintot ruháztak be. így nem csoda, ha nincs felszerelés, ha nincs rendes foglalkozás a gyermekekkel. Megmondhat iuk azt is. hogy szív sincs az illetékesekben. Az a feladata a komlói városi tanács végrehajtóbizottságának, hogy a legszigorúbb következetességgel hajttassa végre a július 14-én hozott határozatot. Követelje meg az illetékes osztályaitól, hogy a napközi- olthonokkal nap-nap után foglalkozzanak. A tröszt szociális osztálya pedig állítson végre felelőst és szüntesse meg a súlyos, tűrhetetlen állapotot az, általa üzemeltetett napköziben. (Megjelent az „Uj Komló" 1953 július 17-i számában.) tized százalékkal nagyobb volt, mint 1949-ben. Ez év végére Varsóban az üzletek száma még jobban megszaporodik. Ez év első felében Varsóban több, mint háromszáz élelmiszer és egyéb áruházat nyitottak meg, az év végéig még száz üzletet adnak át a forgalomnak. Nowa Hután, a kohászok új városában huszonkét üzlet nyílt meg ebben az évben. * Berlin (MTI): A Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi és közellátási minisztériuma közölte, hogy július 16-tól a Német Demokratikus Köztársaságban és Berlin demokratikus övezetében minden burgonyafajta szabadon és korlátlan mennyiségben vásárolható az eddigi kötött piaci áron. A Német Demokratikus Köztársaságban eddig csak jegyre szolgáltattak ki burgonyát. A «lolsozrtk emelkeilíí életszínvonaláért MAJAKOVSZKIJ Hatvan esztendővel ezelőtt, 1893. július 19-én született a grúziai Kau- kázus-vidék Bagdagyi nevű községében a XX. század kiváló költőújítója, Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij. Népének érző fia, korának gyermeke volt, aki költészetének egész „csengő erejét" a forradalmi harc szolgálatába állította. A valóság jelenségeit csak egy szempontból fogta fel és értékelte: ez a szempont az emberiségnek a kommunizmus felé haladása volt. A költő mindenütt „az élet minden zugában", üldözte a régit és szeretettel segítette növekedésében az újat. Minden, a népi tömegeket foglalkoztató kérdés és aktualitás, az életből fakadó téma érdekelte, eleven visszhangot vert a költő változatos alkotó munkásságában. Az a költő volt, akit a forradalom mozgósított, akit a forradalom tett hivatottá. Majakovszkijt agitátor-költőnek nevezik. Ez a meghatározás helyes is. Versei megírásuk pillanatában, valóban napi eseményekhez, a politikai és kulturális élet folyó jelenségeihez fűződtek. Az agitátor-költő elnevezés azonban nem azt jelenti, hogy nem lírai költő, hanem csak azt, hogy lírájában tekintélyes helyet foglalnak el a politikai jellegű témák, hogy legtöbb költeményének élményalapja bennünk is felkelti a közösségi érdeket szolgáló tettvágyat, munkára és harcra szólít. Majakovszkij lírai költészete mégis minőségileg új lírának nevezhető. Uj minősége abból adódik, hogy költészete a szocialista korszak emberének lírája, pártos, szocialista líra, melynek az a leglényegesebb jellemvonása, hogy feloldotta az egyéniség és társadalom közti ellentmondást. Az orosz irodalomban nem ismerünk egyetlen nagy költőt sem, akinek egész életét, ennyire meghatározta volna az emberiség bol dogulásáért vívott harc, mint éppen Majakovszkijét. A forradalom első napjaitól fogva tömegagitátor, a nép küzdelmeinek „költőkrónikása“. Ekkor írt versei a forradalmi események sajátos költői naplóját alkotják. Ilyenek: „A forradalom ódája", „A mi indulónk", „Napiparancs a művészetek hadseregéhez", „Induló balra", stb. A békés építés éveiben a költő forradalmi lírája még nagyobb lendületet vesz. Nehéz lenne felsorolni mindazt, amiről a költő írt, any- nyira sokirányú volt alkotása. Ezekben az években Majakovszkij legfontosabb témái az új életformával foglalkoznak, melyek átalakították az egész szovjet nép életét. A hazaszeretet és bolsevik eszmeiség mellett rámutat egyúttal a magántulajdonon alapuló bűnökre is, mint a karrierizmusra, individualizmusra, stb. A költő forradalom utáni alkotásaiban a líra mellett tehát helyet kap a szatíra is. Majakovszkij újító természet volt. Mindig új kifejezőeszközöket keresett és új utakat talált a költészetben. Ilyen útkeresés volt a futuriz- mussal való kapcsolata is. A futurista befolyás bélyege kétségtelenül látható korai művészetén, mégis nyugodtan megállapítható, hogy annak túlzásai alig-alig hatottak rá. Rendkívüli érdeme, hogy a költői nyelv hatásait szélesen kitágította, sokat tett a költői mondatszerkesztés érdekében és új rendszert alkotott az orosz yeiselésben. Verssorai lépcsőhöz hasonlítanak Ezzel az volt a célja, hogy az egyet verssorokban kiemelje a tartalom, vagy gondolat szempontjából jelentősebb szavakat, vagy szókapcsolatokat, hogy így az olvasó több figyelmet szenteljen nekik. Mindig arra törekedett, hogy verseinek minden elemét, — szókészletét, mondatszerkezetét, fordulatait- rímeit, ritmusát — szigorúan az alá az egyetlen cél alá rendelje, amely eszméiből és témájából adódik. El akarta érni, hogy — mint ő maga mondotta. — megtalálja minden esz köznek a maga kizárólagos kifejezését. Majakovszkij alkotóművészetének jelentősége abban áll, hogy mint a Szovjetunió ifjúkorának költője belemélyedt az ország építésének első életszakaszába és verseiben mint „élő az élőhöz" szólt. Lírai hőseinek megformálásával megállapította * szépségnek és költőiségnek új szovjet formáját és megvetette az új szovjet líra alapját. Példája a külföldi országok haladó költészete szempontjából is rendkívül jelentős, mert költészete az egész világon visszhangra talált. ~- „Egy költő, Vlagyimir Majakovszkij tanított arra, hogyan kell szólnom aZ emberek millióihoz, azokhoz, akik át akarják formálni ezt a világot1' — mondotta Aragon. Költészete ma is igen időszerűmért a mindennapi élet kérdéseivel foglalkozik. Valamennyi ország haladó kultúrmunkásai az új szocialista ember alakjának költői kifejezését látják műveiben. Munkásságával méltán megérdemelte azt 3 kitüntető nevet, mellyel Sztálin elv- társ jellemezte: „szovjet hazánk legjobb, legtehetségesebb költője“ volt- Csethe Istvánná Társadalom- és Természettudományos Társulat irodalmi szakosztályának titkár»A szovjet mérnökök az új gépek tervezésénél nemcsak a munkák*' melékcnység emelésére, hanem a munkaviszonyok javítására is törekszenek. A leningrádi Sz. M. Kirov fonó- és cérnázó kombinátban új gépeket állítottak fel, amelyeken sürített levegős szerkezet tisztítja met a géprészeket a gyapotportól. A műhelyben most tökéletesen tiszta * levegő. Az új gépeket nem kell megállítani tisztítás céljából, a legjobb minőségű gyártmányt állítják elő és egészségesebbé teszik a munkavis*9 nyokat. A képen: az új gépekkel felszerelt műhelyt láthatjuk. (Foto; V< Fcdoszejev)
