Dunántúli Napló, 1953. július (10. évfolyam, 153-176. szám)

1953-07-05 / 156. szám

6 1953 JC'LIUS 5 N A P I ó SZÜNIDEJÜKET TÖLTŐ DIÁKOK KÖZÖTT A z évvégi vizsgák után megyénk sokszáz diákja nyári munkára jelentkezett. Ezek a Hatolok most ffz állami gazdaságok gyapotföldjein, Kotfiló épülő házsorainál gyárainál, gazdasági életünk tontos helyein segítik elő munkájukkal a nagyobb, még szebb eredmények elérésé/., a tervek teljesítését. A mun­kában lévő. fiatalokról a lehető legjobban gondoskodnak a vállalatok, valamint a DlSZszervezetek. Életük vidám, s gondtalan, Erről a vidám életről közlünk néhány riportot, amely egy-egy órájukat, vagy érdekes ka­landjukat örökít meg. KÁROLY MAJORBAN Gyors nyári zápor ver végig a határon. A gya- ootfötdön. dolgozó pécsi lányok SikongVa futnak a fák § a közeli pajták ere sze alá, Fürgeségük elle­nére jókora ízelítőt kap­nak ar üdítő esővízből A menedék biztos védelmé- bő.', külatóa-n figvelik az eget, maid elunják a vizs. qálódást.' szállásuk leié igyekeznek, be Károlymo- jorba, . Szerencse. hogy ideiében hazaérnek mert ameddig a szem ellát, — mindenütt felhők árnyé­kol fák az eget. ,szomcr rúftfíA fordul az idő. , Bent a szálláson annál vidámabb a. hangulat — Mint mindenütt, „hol sok fiatal, életvidám lány tar. lózkodik egvütf, megindul a beszélgetés nótázás — Kii ben egymás kezéből i.aokndva a mosdótálakat, mosakodni kezdenek Ké­sőbb vidám nótaszó veri te' az udvar csendjét. A szomszéd épületben va­csorázó emberek az álla­mi aazdaság dolgozói, jó­kedvűm kacsintanak ősz­*!P' — Nincs semmi baj! A kislányok megszokták a hr7vet. vidámak! "Mert' bizony az első órákban, de az egész hét­fői nap. amikor még pa- avon szokatlan volt a ka, pa.vvél. gok panasz hang­zott el: — Nekem melegem von — igy az egyik. — Feltörte a kezemet a kapa — panaszolta a má­sik. — Én nem tudom me­lyik a gaz. s melyik a gyapot — tanácstól anko- dotl a harmadik Ez csak az első nap volt így. Laki István aa- ronómus elvfárs megtaní­totta a lánvokat. hogyan kell kapálni, hogyan könnyebb melyik a gya­pot, melyik „ gaz. A me­leggel nem tudott m<t esi nálni. Erre csn.k a hűvös­ben való heverés az orvos ság. de a lányok nem azért 'öttek — örömmel készülőd­tünk ide Károlvm.aiorha. Az állami gazdaságban nagyon összefutott most a növényápolás, meg az aratás — mondja egy kis­lány nagy szakértelem­mel — segíteni akarunk az itteni dolaozóknak, „z becsül"*boli kötelességünk — ezért jöttünk. Nem lóg juk el oz időt. Persze ke­resni is akarunk ~ l®szi hozzá nevetve. Hogv becsületes mun­kát végeznek azt Ivanics József elvtárs. az üzem­egység vezetője is bizo­nyítja: Jól dolgoznak a kislá­nyok. sokat segítenek ne. künk Elvállalták a gyc- potiöldek kezelését és eny nyivel js kevesebb a gon­dunk, teljes erőnkből arat­hatunk Az első nap kiváló eredményei is bizonyít­ják a becsületes munkál. Hétfőp ugyanis már há­rom ..élmunkás“ is ke­rült ki a csoportból. Ép­pen most érkezne?„ meg, kissé ázottan, mert jócs­kán elmaradtak a többiek tői. kint a gazdaság vé­gén lesték az időt kide­rül-e. vagy véglegesen el- ronti„ a mai munkát? Ahogy a három kislány a három Ilonka — Hegyi. Faust és "Varga-Ma ior ,— víztől nvönqyözö hajjal, sáros lábbal kapával a vállukon beállít „ szállás­ra, kitör a társasáéból a nevetés, amihez különben sem kell nagv biztatás. A három sároslábú kislány valóban komikusán hat a többiek között, akik mór rendbeszedték ma­gukat é$ olyan csinosak, akárcsak vasárnap dél­előtt a pécsi, korzón. — Hol jártatok gyére­itek — neheztel rájuk a vNük lévő tanár elvlárs- nő. — miért nem vigyáz­tok magatokra, még meg­fáztok — lordul aggodé­ra a hangja és maga igy' i. szik gyors kézzel hogy a később érkezettek minél előbb megmosakodjanak, átöltözzenek. A kis ..élmunkások“ rá sem hederítenek n meg ázásra. — Hozzá vagyunk szok­va az ilyesmihez — mond­ja Hegyi Ilonka —, én például nem először va­gyok vidéken. Hetedikes koromtól minden nyáron mezőgazdaságban dolgo­zom. — így könnyű élmun­kásnak lenni — támad-, nak rá a többiek, akik abban a hitben voltak, hogy Hegyi Ilonka is elő­ször fogott az idén kapát a kezébe, úgy, mint ők, — ezért vagv hát első! — Majd megtanuljátok ti is — vigasztalja őket jókedvűen a versenyka­pás. Lassan elcsendesednek a lányok A későnjövők öl­tözne], a többiek pedig levelet írnak szüleiknek. Kint a szabadban, még utolsó rohamra indul a szél, megrázza a vizes Iákat, végigsepri az ázott országutat, maid végkép elcsendesül eláll az eső. A lánvok elkészülve az öltözködéssel s a Ie.vélírós- sal. felszedelőzködnek. E'- indúlnak szokott esti sétá jakra, be Kislippóra. Egy- másbakarolnak, s m^ssze- csengő induló hangjára egyszerre lépnek az eső­től pormentesített úton. KOMLÓN A dombok mögött lassan lecsúszik a nap. Sorra kigyúlnak a villany­lámpák. s rövid idő múlva teljes s’ánD’>mpájukban ragyognak Komló fényei, ■ * A város központja fö ött, 8 Ikueg-dombon tangóharmonika hangját sodor ja a szél. Később friss fiútorkokból felcsendülnek a leg­szebb magyar népdalok. ' majd nép- szert^ slágerekre térnek át. Pihen a DISZ-tábor. Az egésznapi munka után jól esik a heverés, nótázás. zenehallga­tás. Mert akármilyen kemény legé­nyek a somogyi, zalai, tolnai, meg a baranyai diákok, az egésznapi munka után mégis szívesen heve- rednek le. Jogos is a fáradság, mert ahogy a statisztika mutatja, szép ereméhyeket érnek el a fiúk. — A nagykanizsai—zalai brigád például a 73/3-as épületszerelő vállalatnál 150 —rlfiO százalékot is elér a munkában. De nem sokkal maradnak le a szi­getvári diákok, meg a csurgói és szekszárdi brigádok sem. Az idő múlásával egyre sűrűbbé válik a sötétség. A dombon, a tá­bor körül, egy méterre sem lehet látni, mert ide már nem jutott ele­gendő1 villany. Elhalkul a nótaszó. lefekszenek a fiúk. A sátrak mellett sötét árnyak su­hannak el. Viharkabátban, lámpával és bottal felszerelve, 5—6 fiú igyek­szik a tábort körülvevő drótsövény irányába. A távolban szürke ruhában sim- léderes sapkában, nagy táskával a hóna alatt feltűnik a postás bácsi, amint az -iskola felé ballag. A fi­gyelmesszemű lányok azonnal ész­reveszik s a gyapotföldek felől sül- dónyulat megszégyenítő fürgeséggel futnak az öreg után. hogy hamarabb megkapják a levelüket. — Postás bácsi, nekem jött le­vél? — Az enyémet tessék nézni! — A csomag az enyém — zajong- ják körül az öreget, aki hirtelen a nagy rohamban azt sem tudja, hogv melyik lábára álljon. A lányok egy-kettőre megkapják a levelet, s olvasni kezdik mohó szemmel. Aki most nem kapott, az sem szomorkodott, hiszen holnap is nap, akkor meg ő örül majd a szülői levélnek. Az elolvasott oldalak hamar a zsebbe kerülnek, s lányok napirend­re térnek a posta fölött, s ügyes kezükben dolgozni kezd a kapa. — Gyorsán fogy egyik gyapotsor a má­sik után, s szinte szemlátomást szü­letnek meg a szép, kiemelkedő ered mérlyék, 'amelyek az állami gazda­ság gyakorlott kapásainak is becsü­letére válna. A bérelszámolókönyv — őrségváltás! — harsan a kiál­tás. A leváltott őrök kopogása, szösz- mötölése hallik még kis ideig, majd csend borul a táborra. Alszik a sok fiatal keménykötésű fiú, hogy reg­gel pihenten újra munkába lendül­jön. Álmukra vigyáz az őrség, mely éber szemmel, figyelmes füllel lesi, nincs-e valahol rendzavarás. nem akar-e idegen béfiatolni a tábor te­rületére. Az éj sötétjébe minden kis zaj erősebben * hallat­szik, s az óvatos léoteket is meg­hallja a vigyázó fül. — Ki járkálhat itt ilyenkor — tűnődik Götthe Viktor, az egyik legügyesebb őr. Még jobban figyel. — Semmi kétség, itt valaki jár — állapítja meg határozottan, s megszorítja sajótkészítményű „lán­dzsáját", a zsebkéssel ellátott hosz- szú botot. Csendesen a hang irányába igyek­szik. Lépteire elcsendesül az előbbi zörej. Tanácstalanul megáll, s ke­rekre nyitott szemmel néz a vaksö- fét éjtszakába. A másik oldalon, most már sok­kal csendesebben, az őrség parancs­noka, Várnai Ferenc elvtárs. a tábor vezetőségi tagia kúszik az őr felé Próbára akarja tenni beosztottját Amikor az őr tanácstalanul megáll kissé csalódottan állapítja meg: — Nem elég éber, nem veszi ész­re közeledésemet­1 MAJSl ISKOLÁBAN hirdeti is a munka sikerét: Kárászi Mária 130, Szomják Mária 152. März Anna 120 százalék. Mellette oedig ott büszkélkedik a szép napi kereset. Bármi yen hosszúnak s tűnik a oap, mégiscsak alkonyodni kezd, s negpihennek a kapák. A lányok hazamennek. A szállásukon, a majsi skolában kezdődik meg igazán a vidám diákélet. Este, annak ellenére, hogy rá­adtak, csak eltagadják egymás elő' sötétedésig kint „zakatolnak" az ud­varon. Az énekhangra, s a friss, fia­tal lánykacagásra közelebb húzód­nak a falusiak, s mosolyogva nézik bécsi vendégeik mulatozását. A lányok annyira belefelejtkez­nek a zakatolásba, hogy észre sem veszik, amint feljönnek a csillagok, s jelzik: .későre jár az idő. Velük lévő osztályfőnökük. Arató László- né elvtársnő figyelmezteti őket: — Késő van gyerekek, gyerünk lefeküdni, mert reggel nem lesz. ak: ‘‘elkeljen — Csak egy kicsit maradjunk még! — Fel tudunk kelni! — Nem lesz semmi baj — ptóbai­Ujra kúszni kezd. — Állj! Ki vagy?! — csattan fel a kiáltás. — No végre! — mosolyög a sö­tétben a parancsnok. — Állj! Ki vagy?! — harsan fel másodszor is, de most már fenyege­tően. Várnai elvtárs csendben meghúzó­dik, várja a fejleményeket. Kíván­csi, milyen leleményes Götthe elv­társ. Mégegyszer vészjóslóan elhangzik a kiáltás, s az őr közelebb lép a lopakodóhoz. Éles zseblámpafény csapódik arcába. Egy pillanatig meg­vakulva áll, majd megvillan a fény­ben a nyitott zsebkés a bot végén.- Megállj te! Meg ne szúrj! — riad meg az örs- oarancsnok. — Ellenőrző vagyok. Saját arcába világít, hogy megismer je a diák. — Akkor jó! — nyugszik meg a fiú. — Ügyes vagy Götthe elvtárs, — dicséri meg Várnai Ferenc, — csak ilyen ügyesen őrködj továbbra is. — Nem lesz semmi baj parancs­nok elvtárs! — válaszol a másik, s újra méregetni kezdi lépteivel a tá­bor hosszát. Az ellenőrző visszahúzódik sátrá­ba. s most már véglegesen csend borul a dombra. Csak néha hallat­szik fel idáig egy-egy távoli vonat- fütty, vagy valamelyik építkezésről a habarcskavaró gép lármája. iák a lányok kikérni az engedélyt, de nem sikerül. Majd hirtelen eszükbe jut valami, s- tüneményes gyorsasággal lefek­szenek. Tanárnőjük el sem tudja képzelni, hogy hirtelen mi lett ve­lük. A turpiság este tizenegy után derül ki. amikor a szomszéd terem külső ablakai alatt felcsendül a sze­renád. A mellettük lévő szobában ugyanis a Pécsi Tanítóképző Intézet csoportja fekszik, s ők már több, mint két hetet töltöttek a gazdaság­ban, s a Leőwey gimnázium szere- nádozó lányait itthagyva, reggel út­iak indulnak. A búcsúzás tiszteleté­re száll hát a dal. Ezért feküdtek le olyan hamar, hogy meglepe­tést készíthessenek elő színlelt al­másukkal. De őket is meglepetés éri. Vem gyertyafény gyúl ki az abla­kok mögött, hanem maguk az ün- lepeltek jelennek meg az ajtóban lizsamában. vállradobott kabátban. \hogv az éne’sss* elhalku', az ígész falura mély csend borul. Al­szik a vidék, csupán a határőrjá’rőr ■si.zmáinak halk koppanása hallik. -unint őrködve sétál a közeli ország­úton. Tenkcly Miklós AFRIKÁBAN Hangos kiabálás, ha- jódudálés, 'SzáUítódaruk csikó rgása, hajóláncok csörömpölése töltötte be a kikötő levegőjét. Feihérburnuszos sovány magas ben néz rfc öttek igyekeztek a dokkok felé. A szokatlan to­longás odavonzotta a kíváncsi bámészkodó semmittevőket, küllői, dieket, katonákat, csa­vargókat. Az egyik si­kátorból hangos rikol- tozáeeal egy csapat gye rek rohant ki érdekes­ségre lesve. — Mi lesz Ht Uram? — kérdezte egy torzon, borz csavargó a törnek élén az egyik férfit. — Most jönnek MIL dötteink a Békekon­gresszusról. A kikötő raktárai előtt két angol katona nézte a hajó érkezését, s a hazatérő küldöttek fogadtatását. — No, Joe fiam lát­tad? Ezek voltak a bé­keküldöttek — szólalt meg egy idő múlva az idősebb, egy deresedé bajuszu zömök, széles, váílú őrmester. — Láttam Vili apó. Elég ágrólszakadtak szegények — válaszolt a fiatalabb, egy magas, karcsú, szőke közle. gény. — Az igaz, hogy eleg szegények, de boldo­gabbak, s gazdagabbak mint mi, mert. nagy terveik, eszméik van­nak. önállóságért küz­denek. Mi pedig? Jobb róla nem beszélni. Alábbvalóak vagyunk az alábbvdióknál. — No-no apó, kicsit csendesebben, mert az ilyesmiért lefokozás és rács jár. — Nohiszen, akkor dicső Mrálynőnknek jő. néhánnyal kevesebb fegyverese lenne! — Az bizony lehet, de mégis jobb lesz hal­kabban. Lassan ballagva in. dúltak el a város felé. Hosszas séta után, fá­radtan ültek le egy kocsma hűvös teraszán. — Joe! — No * * — Mi is voltál te odahaza? — Motorszerelő. — Hol? — A Reynolds Mo. tors cégnél, Londonban — Mennyit kerestél? — Valamivel mindig kevesebbet, mint ameny- nyi a családnak kellett volna. — No látod? S tu­dod-e, hogy miért vagy katona és miért vagy Afrikában? — Hogy védjem a Birodalom érdekelt. — Fenét! Azért, hogy fegyveresen törd le az itteni nép mag- mozdulásait, hogy be. lelőj a tüntetőkbe, hogy a dzsungel mélyén pa. roncsra kutasd és meg­öld azokat, a benszülöt. tekét, akik nem tet­szenek őfelsége, a ki­rálynő helyi hatalma, sóinak. _ Dp apó ez lázit ás! — Hát ha Idzitás, akkor legyen lázitás. De ez az igazság, s szeretném, ha te is meg látnád, Mondd fiam sztrájkoltál te már? (Elbeszélés) — Mikor? — Tavaly, a bevonu­lásom előtt. — Miért? — Béremelésért. — S tüntettél mái:?., — Igen. — Mikor? — 1951-ben, amikor nem akarta a kormány kiadni az utazási en­gedélyt a Berlinbe in­duló ifjúsági küldőt, t cinknek. — No és mit szólta, tok volna, ha belétek lő a rendőrség, — Szembeszálltunk volna, s azonnal sztájk- ba állt volna a londoni ifjúság. — No látod? — Hát nekünk pedig bele kell lőnünk a, tün­tetőkbe. Rosszabbak va gyünk, mint a londoni rendőrök, pedig azok is kitesznek magukért., ha a munkást kell ütni. — De Vili apó, a Pa­rancs az parancs. — Lári.fári, a paran­csot ki lehet jáiszanj! — Ez igaz. — S mondd hadse­regünk büszke mester- lövésze, mit csinálsz majd, ha leszerelsz? — Dolgozni fogok, meg talán megnősülök, — mondta pirulva a hosszú szőke legény, s ügyetlen kézzel előhúz, ta a messze honban vá­rakozó menyasszonya fényképét. — Hát bizony jobb volna szépen csendesen éldegélni, felnevelni nagynehezen egy pár gyereket, s majd foly. látnák azok, ahol mi abbahagyjuk, — Egy szóved hát hall gass mindig énrám édes fiam. Légy ember­séges, ne vakítson el az okosok szajhózáia. Tudd mindig, hogy mit csinálsz. Hiszen londo. ni munkás vagy te, va­sas! — Rendben van fiam? Mindenesetre, gondol­kozz a dolgon. — Jó. — Nézd csak Joe! Ott jön a kis fekete ba­rátod! — szólt az őr­mester a fiatalabb ka' fonónak. — Halló boy! A 10—12 év körüli gyapjas hajú fekete gyerek hirtelen megállt a hangra, majd villogó hófehér fogsorral kö. zelehb nyargalt a kato­nákhoz. Régi ismerősök voltak. A tengerparton barátkoztak össze nem régen. A gyerek ra­gaszkodott a jószívű közlegényhez, aki egy­szer megmentette a ki. kötőbeli csavargók ke­mény kezéből. — Megjöttek édes. apám rokonai! Az éjjel összejönnek a nagy tisztáson, a tóparton. — Pszt. Csendesen te kis buta — szólt rá feddő hangon Vili apó — ne mond senkinek te csacsi! Ezt nem sza­bad. A gyerek, aki tisztá­ban volt azzal, hogy mit mondott, csodálkoz­va nézett rájuk: — Nektek sem? — Senkinek! Te ne tudj semmit. — Jó! — húzta fel a vállát a kis legény, — de most elmegyek. A mombaszi angol laktanya kapui döngv* bezárultak, A környék elcsendesült. Éjfél kö„ rül _ történhetett. Aa alvó katonákat riadó verte fel mély álmuk“ hói. Kapkodva lcészü. lődtek. — Kezdődik, — súg­ta oda Vili apó fiatal barátjának. — Az, a! — mérgedő. dött a közlegény. A laktanyából három irányba indult el futó. lépésben a riadókészuh- sóg. Az őrmester és Joe, Harrison főhadnagy, vezetésével indultak a, dzsungel irányába. A két barát megsej­tette, hogy a nagy tisz. fáshoz mennek, a ka­tonai hatóságok meg­tudták. hogy ott béke. gyűlés van. Mindkettő­jüknek torkában vert a szive az izgaiiomtói. Ahogy közeledtek az erdő felé, feljött a hold. Vészes gyorsasággal közeledtek az ösvényen az angolok. Kíméletlen osörtet'ésükkel felzavar, ták az alvó madarakat! kisebb vadakat. MásJ kor szívesen álltak vol­na meg egy.egy szép madár lepuffantáisára, de most nem volt sza­bad lőni, nehogy eL árulják magukat. Már csak negyven, ötven méterre járhattak az erdő szélső fáitól, amikor megzörremtek a közeliben lévő bokor ágai. Egy alacsony, vé­kony futó alak tűnt fel a holdfényben. Az erdő felé igyekezett. — Joe! Mesterlövész! Lelőni! — adta ki a parancsot a főhadnagy. Joe a szokottnál 'las­sabban vette le vállá­ról a puskát. — Gyerünk már, mert megelőz bennünket, e kirepülnek a csapdából, a madarak! A fiatal mesterlövész ahogy vállához emelte fegyverét megdöbbent, s pillanatig ingadozott. A futó alakban kis né­ger pajtását vélte fel­ismerni. Az őrmester zilálva figyelte a közlegényt. — Vájjon mit fog csinálni1 Lő-e? Vagy megtagadja a párán, csőt? A lövés eldördült. A futó alak fölött, ott ahol az ösvény belesza­lad a duzsungelbe, egy száraz galy zörögve le. esett a bokrok közé. — A szentségét ma­gának mesterlövész! — káromkodott Harrison főhadnagy, — hát azért kapta maga a kitünte­tést ? •— Dühösen rán. tóttá elő a revolverét s a menekülő után lőtt de az már eltűnt a síi rűben. — Na ezt jól megcsi, nálta maga mafla. Me. hetünk vissza, ügyit meghallották a lövést De csak várjon, kaf. még ezért az ügyetlen­ségéért, — dohogott i tiszt. Vili apó nagyot só hajtott. Remegő kezévé megtörölte hideg hóm lokált, majd észrevétlc, nül melegen megszórt tóttá fiatal barátja ve mos karját. T. M. — Igen. Újabb vidám szórakozóhely nyílt Komlón Komlón. a kökönyösi Vidám parkban — az új szabadtéri színpad és az épülő sportpálva közelében — július 4-én, szombaton délután újabb vendéglőt adtak át a város dolgozóinak: az ötszáz személy be­fogadására alkalmas Vadászkert halászcsárdát. A mintegy százezer forint értékű berendezés, — bútorok, vázák és egyéb dísztárgyak, háziszőttes térí­tők — népművészeti munka A fel­szolgáló dolgozók kasmir paraszt ruhát viselnek. A csárda egyik legszebb dísze a budapesti Budagyöngve stílusár* tervezett függőkért, amely főváros kertészek szorgos munkája nyomár valósult meg. A Vadászkert nyárivendéglőbei ital- és ételkülönlegességek — cse megeborok, nyársonsült, hal-külön legességek, esetenként disznótor fagylalt, feketekávé várják Komi« bányászait és építőit. A vendégek szórakoztatását bu dapesti zenekar biztosítja, a köze! jövőben pedig neves fővárosi szóló énekeseink látogatnak el az új vén déglőbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom