Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-13 / 137. szám

2 N Ä P L O 1953 JÜNIüS 13 KÉT NAPPAL A BÉK E- VI LAGT A NÁCS ÜLÉSE ELŐTT Budapestre érkezett Kuo Mo-zso vezetésével a Béke-Vilái>tauáes iiléAn résztvevő kínai küldöttség 14 tagja és két ausztráliai bekeküldött Pénteken délelőtt a Béke Világ­tanács ülésén résztvevő kínai kül­döttség 14 tagja érkezett Budapest­re. A küldöttség vezetője Kuo Mo- zso, a központi népi kormány közigazgatási tanácsának alelnöke. a Béke Világtanács alelnöke. A küldöttség tagjai között vannak: Mao Tun író, a Béke Világtanács Irodáiénak tagja, U Jao-cung, a Kí­nai Keresztény Ifjak Egyesülése Országos Bizottságának tagja, Liu Ning-ji, az összkínai Szakszervezeti Szövetség alelnöke, az ázsiai béke összekötő iroda főtitkára. A kínai küldöttséggel együtt ér­keztek meg az ausztráliai küldöt­tek. A küldöttségek fogadására meg­jelent Andics Erzsébet egyetemi ta­nár, az Országos Béketanács elnö­ke. a Béke Világtanács tagja. Ró­nai Sándor, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tag­ja, Darvas József közoktatásügyi miniszter, az írószövetség elnöke és közéletünk több más kiváló szemé­lyisége. Jelen volt a fogadáson a Szovjetunió magyarországi nagykö­vetsége részéről I. F. Filippov ta­nácsos, valamint a nagykövetség több tagja, Huan Cen, a Kínai Nép köztársaság budapesti nagykövete, * a nagykövetség több tagja. *A kül­döttek fogadására megjelent a Bé­ke Világtanács korábban Buda­pestre érkezett több tagja is. A küldöttségeket Rusznyák Ist­ván, Kossuth-díjas, a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke köszön­tötte. Kuo Mo-zso. a kínai küldött­ség vezetője az üdvözlésre válaszol­va köszönetét mondott a baráti fo­gadtatásért s a kínai nép testvéri üdvözletét tolmácsolta a magyar dolgozóknak. Pénteken délben a Béke Világta­nács ülésszakára Budapestre érke­zett Li Toe-csuan, egészségügyi mi­niszter. a Kínai Demokratikus Nő szövetség alelnöke. A világ minden becsületes dolgozója békét akar ELISA BRANCO elvtársnönek, Brazil Nőszövetség vezetőjének, Budapest. Forró üdvözletemet küldöm önnek abból az alkalomból, amikor mi magyar dolgozók és köztük én, Pandur Gyula. Pécs, városi tanács fel­vonókezelője Budapesten hazánk fővárosában köszönthetem önt, a Bé­ke Világtanács ülésén, mint a Brazil Nöszövetség vezetőjét. En is békeharcos vágyói- a saját munkahelyemen. Nekem is az a célom, mint minden egyes becsületes dolgozónak: a béke megvédése. Ezt oedig munkám állandó javításával és csoportom politikai nevelésével igyekszem elérni. En nem vagyok fiatal ember. Sok rosszban volt részem azelőtt. Le­néztek. mert munkás voltam. Nem akarok háborút! Azt akarom hogy béke legyen az egész világon. Azt akarom, hogy két kis unokámat bol­dognak, vidámnál: láthassam, ölt is azért harcol, hogy béke legyen az egész világon. Megakadályozta harcos kiállásával azt, hogy brazil kato­nákat vigyenek Koreába. Arra kérem az elvtársnőt hogy továbbra is harcoljon azért, hogy kevesebb könny. kevesebb szenvedés érje a koreai népet, ne engedje többi békeharcos társaival együtt azt. hogy egykét nagytőkés érdekeiért millió dolgozó pusztuljon el. Ne engedje, hogy ki­végezzék a koholt vádak alapján halálraítélt Rosenberg-házaspárt. Mi, magyar dolgozók, békeharcosok — és a sok-sok millió között én, Pandur Gyula, Pécs, városi tanács dolgozója, kérem az összes Béke Világtanács résztvevőit, hogy hassanak oda, hogy az ártatlanul elítélt Rosenberg házaspárt mentsék meg a kivégzéstől, adják vissza a szülő­ket gyermekeiknek. A világ minden egyes becsületes dolgozója egyet akar. Azt. hogy békében, boldogan tudjon élni, dolgozni. Ezt pedig úgy tudjuk elérni, ha béke lesz az egész világon. Én minden erőmmel, tudásommal és még jobb munkámmal harcolok a világbékéért. PANDUR GYULA Pécs, városi tanács felvonó­kezelője. Befejezte munkájáé a nők világkongres§zu§a Szenlpálpiüszliíu megkezdték az aratást A pécsi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat szentpálpusztai üzem­egységének dolgozói már régen készülődtek az ősziárpa aratására. „Ko rán vetettünk, korán kell kezdeni az aratást" — mondogatták a dol­gozók. — A várvavárt nap csütörtökön délután elérkezett. A délutáni órákban az aratópárok nekiálltak a sárguló árpa aratásához. A kövér szemekkel telített kalászok dőltek az élesre fent kaszák nyomában. Az aratás megkezdése után néhány órával sorba rakott árpakcrcsztek hir­dették, hogy megyénkben, a szentpálpusztai dolgozók elsőnek kezdték cl az aratást. Rákóczi ünnepségek Pécsett A Rákóczi szabadságharc 250 éves évfordulója alkalmából országosan Rákóczi-ünnepségek lesznek. Pé­csett június 14-én, vasárnap a Tiszti Klubban lesz ünnepség, a Társada­lom és Természettudományi Tár­sulat történelmi szakosztálya és a néphadsereg pécsi helyőrsége ren­dezésében. Ez ünnepi előadást V á r- k o n y i Ágnes elvtársnő, a kuruc kor ismert kutatója tartja. Utána színvonalas kultúrműsorral zárul a megemlékezés. Ö far n os bank egyeket bocsa! ki a taieti 8mk -szabadságharc kélszáziüvenidik évlorduidja alkalmából A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Rákóczi-jzabadságharc 250. év­fordulója alkalmából a Magyar Nem" zeti Bank ötvenforintos címletű bank jegyet bocsát ki. A bankjegyen Mányoki ismert Rá­kóczi Ferenc portréja, a hátoldalán egy ismeretlen festőtől származó ku­ruc labanc osafajelenet látható, A bankjegyet június 13-án az or" szágos Rákóczi-ünnepségeket meg­előző napon hoziz, forgalomba a Ma* gyár Nemzeti Bank. A papírgyiijtési versenyben a sástli járás vezet Kopenhága (TASZSZ): Kopenhá- gában befejezte munkáját a nők vi­lágkongresszusa. A kongresszus jú­nius 10-i éjtszakai ülésén Maria Maddalena Rossi (Olaszország) elnö­költ. A kongresszus egyhangúlag elfo­gadta a nők jogainak deklarációját, a Nemzetközi Demokratikus Nőszö­vetség tevékenységét támogató ha­tározatot és a világ nőihez intézett felhívást. A szövetség főtitkárává Marie Claude Vaillant Couturiert válasz­tották. A nők jogainak deklarációja Kopenhága (TASZSZ) Hetven or szag ttokszázmillió asszonyának kül­döttei a nők világkongresszusán egy­hangúlag elfogadták a nők jogainak deklarációját. A deklaráció a többi között a következőket hangoztatja: ,„llinden nő számúra — fajra, nem­zetiségre és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül — el kell ismerni azt a biztosított jogot, hogy dolgozhas. sék, szabadon választhasson hivatási és foglalkozást, betölthessen bármi­lyen közigazgatási, vagy közéleti tisztséget, egyenlő lehetősége legyen a haladásra, a tevékenység bármely ágazatában, egyenlő munkáért egyen­lő bért kapjon, egyenlően részesül­jön a társadalombiztosításban. A deklaráció a továbbiakban ki­mondja, hogy a nőknek joguk vem az állami anya- és csecsemővédelem­re, ezen belül fizetett terhességi és szülési szabadságra, a városokban, ipari központokban és falvakban kel­lő mennyiségű szülőotthonok, női és gyermektanácsadók, bölcsődék és óvódák létesítésére. A deklaráció kijelenti, hogy a me­zőgazdasági munkásnőknek egyenlő jogot kell adni az ipari munkásnök- kel. El kell ismerni a parasztasszo­nyok jogát a föld birtoklására és használatára• a nők jogát a műve­lődé., és szakmai képzés minden for­májára.“ A deklaráció követeli, hogy minj den nőnek adják meg minden hatalmi szervbe a választás és választható­ság jogát korlátozás és megkülönböz­tetés nélkül. A férfiakkal egyenlő polgári jogokat a vagyon, a házas­ság és a gyermekek szempontjából, jogot demokratikus nőszervezetek lé. tesítésére és ezek szabad tevékenysé­gére, valamint a. mis demokratikus szervezetekben való részvétel jogát. „Mindezeket a jogokat — emeli ki a deklaráció — törvényben kell ki. mondani és meg kell teremteni a szükséges feltételeket tényleges meg­valósításukra. „Szükséges a lakásépítés kibővíté­se és a szociális szükségletekre^ szánt összegek növelése a háborús előirány­zatok rovására, mert csak a lakosság életszínvonalának emelése és a béke fenntartása alapján lehet javítani a nők életén és biztosítani a boldog családi tűzhelyet.'' Megyénkben is megkezdődött a papír és a rongy gyűjtése. Baranya a megyék versenyében jelenleg el­ső helyen áll. Az eddigi eredmé­nyek alapján az előirányzatot papá­ból 16.5, rongyból 25.6 százalékra ’eljesítettük. A versenyben a sásdi járás dol­gozói vezetnek. Eddig már 1731 kg papírt és 3878 kg rongyot szállítot­tak a begyűjtő helyekre. Nem sok­kal maradt a versenyben mögöttük a pécsváradi járás, ahol 1609 kiló papírt és 2645 kiló rongyot gyűjtöt­tek. Dicséretet érdemelnek a két járás dolgozói jó munkájukért. Igen szép eredményeket értek el még a mohácsi, pécsi, sellyei és a sziget­vári járásban is. A villányi és a siklósi járásban azonban komoly elmaradás mutatkozik. Villányban ■papírt még egyáltalán nem gyűjtöt­tek, rongyból eddig csak 158 kiló gyűlt össze. A siklósi járásban még meg sem kezdték a papír és rongy- gyüjtést. Az elmaradt területeken az élen­járó járások példájára szervezzék meg mielőbb a munkát, kezdjék meg teljes ütemben a papír és a rongy gyüitését. A pártszervezetek, DISZ és MNDSZ szervezetek adjanak fo­kozott segítséget ehhez a munká­hoz, a párt- és tömegszervezetek tagjai saját példamutatásukkal jár­janak élen. A jugoszláv dolgosé nők kegyetlen kissákmányolása C/YÜJTENEK AZ ASSZONYOK Akárkitől érdeklődtünk Szászváron, hol vannak az Uj Remény termelőszövet­kezeti csoport asszonyai, mindenki tudta, A kapá­val a hátukon a mezőre tartó parasztasszonyok, a Népbolt pénztárosnője, a tanács nyilvántartója gon­dolkodás nélkül kivágta: — Az asszonyok? Gy-íj tenek... A Flerkú-maTm mögötti mezőn... Rogy mit gyűjtenekf Természetesen szénát. Bő, kövér széhát teremnek a rétek, kár otthagyni belő- ’r akár egy szálai is. Ez. ért vonult a kmzdlÓK, zerdán délután U c sok szövetkezetes asszony, a 7Ü tagból vagy tizenkettő, é% gyűjtötték, hordták, rak'ők a jószagu, napszít­ta levágott füvet. Igaz nemcsak asszonyok mun­kálkodtak a Flerkó malom möoött. Először is ott szorgoskodott közöttük maga a cső port el nők, fel­túrt nadrágban, kibontott ingben, mert ez a munka, a boglyarakás bizony job­ban befűt, mint a napsu. oár. Azután ott volt még if hí Kiss József is. Az édesanyja helyeit jött, ne­hogy egyetlen nap is ki­essék a munkaegység, könyvből. A harmadik fér. fi pedig a szénagt/üjfőqé- pen ült. a két lovat igaz. gáttá. Mert a szövetkeze- teseknek már a széna- gyűjtésnél is gép qnorsit- ja, könnyíti a munkát. Az Uj Remény termelő, csoport tagjai talán nem is tudják, hogy mennyire rajtuk van a falu szeme. Pedig így van. Tudják a falubeliek, a csoport min­den eseményét. Nemcsak azt, hogy mit dolgoznak, hanem azt is, hogy honnan dolgoznak. így például akárki elmondja: az Uj Remény asszonyai olyan szorgalmasak, hogy pár. jukat ritkítják. De kell is, hogy szorgal­masak legyenek, hiszen a csoporttagság többsége nő. A harminchét tagból csupán 18 férfi, a többi szoknyát hord. Es megáll­ják a helyüket az asszo­nyok az állattenyésztés, ben éppenúgy, mint a nö­vénytermesztésben. Még a férfi munkái i„ elvégzik, igaz, hogy férfi munka­egységet is kapnak érle. A szénával együtt a mun­kaegységek száma is nö­vekszik. A sok szorgalmas asz- szony között azonban bi­zonyára akad szorgalma­sabb, legszorgalmasabb is. Hiába kérdezné azonban akárki Jäger Ferenc cso­portelnököt vagy Szapna- nos Jánosnál, Révész íst- vdnnét, a munkacsapatok vezetőit, erre már nem tud nah válaszolni, Hogyan is tudnának? Hiszen minden asszonynak 60—60 munka egysége van. legfeljebb egy-két mun ka egy ség ny i különbséggel. Bizony a sok jó között itt is egy kis rosszat sej- tünk és nem is hiába. Mert Jäger elvtárs elmond ja. hogy hiába osztották fel egyénekre a művelésre váró területet, — a kuko. ricút■ krumplit, répát — az asszonyok mégis együtt bandában végzik a mun­kát. Innen ered azután, hogy nincsen élenjáró és lemaradó. Sőt. az elnök elvtárs se szeretné, ha ilyen lenne. Valósággal til tokozott, nehogy valakit külön megdicsérjünk, vagy megbíráljunk... Az egye­netlenséget kellene... Pedig ennek az egyenet­lenségnek sok haszna len­ne és semmi kára. Először is az lenne a haszna, hogy a kukorica nem állna nyakig gyomban, kapálat- lanul, fia egy asszony, csak egyellen.egy is meg­kapálta volna a saját te­rületét, menne utána a többi. U(jy mindenki tud­ná, hogy saját parcellá. jóért ö a felelős, vem más, őt éri a szégyen, ha gazos a tengeri. lay azonban: közös a felelősség, helye­sebben egyedül az elnöké a felelősség, hogy bele­nyugszik a banda mód. szerbe. Mi lenne a másik hasz­na a felosztotton művelt területnek? Az, hoay a, szövetkezeti tagoknak töb­be! hozna a konyhára, több jövedelmet és köny- nyebben számont artható jövedelmet jelentene. Min­denki tudná: mit végzett és azért mennyi jár. Es ha egy-egy parcella különö. sen bőven teremne a több­szöri kapálás, gondosabb művelés nyomán, a veze­tőség azt is tudná, hoay kinek juttassa a több ter­mésért kijáró jutalmakat, a prémiumot! De ezzel még nem mond tűk el a területfelosztás minden előnyét. Vájjon igazságos.e, hogy Bencze Istvánná, aki szerdán dél­után saját háztáji vetetné nyesel kapálgatta, éppen­úgy munkaegységet kap. ion, mint a szénagyüjlés nél a közösségnek dolgo. sók! Bizony nem igazsá­gos, és a szászvári Új Re­mény tszcs-nél mégis így van. Vannak, akik a leg­nagyobb dologidőben a háztájiban dolgozgatnak és ez meg sein látszik munkaegységeiken. Arról talán szólni sem kell, hogy a versenynek meny­nyire nyakátszegi az ilyes­forma egyenlősdi. Az egyenlősdinek pedig a kapálatlan kukorica lát­ja kárát, helyesebben a csoporttagok isszák meg a levét, akiknek valósággal elszívja jövedelmük egyré- szét a tengeri között nö­vekvő, izmosodó dudva és gyom. Hogy mi a teendő, azt talán el sem kell monda­nunk: Jáaer elvtársnak sokkal erélyesebben meg kell valósítani a terület egyéni felosztását — és természetesen nem csak papíron, réget kell vetnie az egyenlősdinek és az asszonyok, férfiak mén jobb munkát végezhetnek a bő termés, a több jöve­delem érdekében. A falu szeme a csoporton függ- Es a csoporton áll, hogy az egyénileg gazdálkodók nagy eredményeket látva, az ősszel rátérjenek a kö­zös gazdálkodás egyedül helyes útjára. „A nő kevésbbé munkaképes, mint a férfi. Ha ehhez még hozzátesz- szük, az abból adódó idővesztesé­get, hogy gyermekeit is táplálnia és gondoznia kell, stb., nyilvánvaló, hogy tehertétel a munkában." Ha az ember e cinikus sorokat olvas­sa, azt hihetné, hogy a nők alacso- nyabbrendűségének elméletét hir­dető hitlerista értekezés akadt a kezébe. Pedig a Borba című titóís- ta lap írja ezt 1952 június 16-i szá­mában. A cikkíró befejezésül meg­állapítja: „A nőknek tisztán fizikai okokból háziasszonyi teendőket kell ellátniok." Ne csodálkozzunk ezen a kijelentésen! Jugoszláviában vé­res terrorral próbálják meggyöke­reztetni Hitler elméletét és gyakor­latát. A múlt év végén az oszieki „Po- virtar" üzemből elbocsátották Ma­ria Becsarovics munkásnőt. Miért? Maria Becsarovicsnak a titóista „munkatörvények" értelmében sem volt semmi bűne. Fiatal, erős, dol­gos nő. Csap éppen férjhezment és gyereket várt. Ám ez a titóisták sze mében nagy bűn, mert terhes nő nem végezhet munkát, ráadásul fi­zetett szabadságot és családi pótlé­kot is kell neki adni. Sem egyik, sem másik nem fér össze a titóis­ta „munkavédelemmel", Maria Be­csarovics az utcára került. Maria Becsarovics sorsát sokezer jugoszláv nő osztja. Egyedül 1951- ben 59.056 másállapotos munkás- és tisztviselőnőt dobtak ki az utcára. Jugoszláviában a munkanélküliek óriási hadserege 70 százalékban nőkből áll. Egyedül Belgrádban 20 ezer, Zágrábban pedig 5.552 nő — köztük 900 családfenntartó — van munka nélkül. Szlovéniában tavaly 14 ezer volt a munkanélküli nők száma. Hivatalos, távolról sem tel­jes, adatok szerint az utolsó né­hány évbén több, mint 130.000 nőt bo csátottak el a jugoszláv vállalatok. A munka nélkül maradt nők gyer­mekeikkel együtt éhezésre, nyo­morra vannak ítélve. Súlyos azoknak a jugoszláv nők­nek a helyzete is, akik még nem ve­szítették el munkájukat. A titóisták megkülönböztető politikát alkalmaz­nak a dolgozó nőkkel szemben. A legnehezebb fizikai munkára kény­szerítik, 14—16 óra hosszat dolgoz­tatják őket, gúnyt űznek belőlük. A zágrábi „Iszkr" fémfeldolgozó üzem ben a nők 350 kilós ládákat cipel­nek, nehéz sajtók mellett dolgoz­nak. Így bánnak a munkásnőkkel sok más üzemben is. A nehéz fizi­kai munkánál persze kiderült, hogy a nők teljesítménye alatta marad a férfiakénak. A titóisták erre le­vonták azt a „következtetést", hogy a nők nem teljesértékű dolgozók. Ennek alapján napibérüket a férfia kénak felére csökkentették. A titóisták cinikusan lábbal ti­porják a nők jogait. Nemrég egyes falvakban — Szaramanevicsiban. Szoko Banjaban és másutt — meg­tiltották, hogy nőket jelöljenek a helyi államhatalmi szervek tagjai­nak. Egyes helyeken nem engedik a nőket gyűlésekre. A helyi állam- hatalmi szervek küldöttei között Zágrábban csak 2 százalék, Vinko- vacben. Szplitben, Riekában és más városokban pedig mindössze 1 szá­zalék a nő. Jugoszláviában a nők lealacsonyí­tó sorban élnek. „Az ország olyan vidékein, — ismeri be a Borba, — mint Bosznia, Macedonia, Koszovo, stb. virágzik a leánykereskedelem. A lányok pénzforrásul szolgálnak a szülők számára. Az a fiatalember, akinek nincs legalább 100—150 ezer dinár a zsebében, nem is gondolhat családi életre. Ennek következtében sok fiatalembőr nőtlen marad." A jugoszláv nők azonban nem nyugodnak bele ezekbe a szörnyű viszonyokba, a megkülönböztetésbe, a könyörtelen kizsákmányolásba. — Bátran harcolnak a belgrádi satra- pák ellen. A kenyérért, ,a jobb jö­vőért és a békéért vívott harcuk szerves része annak a harcnak, amelyet a jugoszláv hazafiak foly­tatnak a véres Tito-fasiszta uralom megdöntéséért. Ez a harc nem megy áldozatok nélkül. Egyedül a pami női koncentrációs táborban 300 asz- szony és leány sínylődik. A jugo­szláv nők azonban még ebben a ha­láltáborban is bátran tovább foly­tatják a harcot. Jelica Tadics 17 éves jugoszláv lány más foglyok jelenlétében arcába vágta az UDB hóhéroknak: „Állatiasságban túl­szárnyaljátok a Gestapo ügynökö­ket. De tudjátok meg, hogy a nép haragja el fog söDörni benneteket a föld színéről." \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom