Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-07 / 132. szám

1953 JÚNIUS 1

4

k a p l d

A SZOVJET

Megvalósult álom

Megszólalt a csengő, a Moszkvai Egyetem folyosóját vidám zajjal özönlötte el a fiatalság. A tanítás végétért. A diákok siettek a dolguk után, ki a sporttevémbe, ki a könyvtárba, ki a diákszállásra. Nur Bu- hartdinov másodéves hallgató is haza készülj, amikor sürgősen a rektoráéra. ^vatták.-^Talami. történt? — kérdezte izgatottan Nur.

— Csak jöjjön, majd megtudja — mosolygott a titkár.

A rektorátus irodájában az összegyűlt diákok és előadók hangosan beszélgettek. Amint Nur megjelent az ajtóban, odajött hozzá a dékán és a kezét nyújtva így szólt:

'■ — Gratulálok. Mint éltanuló és

kiváló társadalmi munkás, Sztálin- ösztöndíjat kapott. Ez nagy megtiszteltetés ...

Nur Buhartdinov és felesége, Maria, aki nemrég szerezte meg a mérnöki oklevelet, aznap alaposan megtárgyalták az örömteli eseményt. A fiatal pár öröme nem volt indokolatlan. A havi családi költségvetés egyszerre többszáz rubellel növeke- detU- De nem ez a legfontosabb — mondta Maria és büszkén nézett férjére. —- Az a lényeg, hogy ilyen magas kitüntetésben részesültél. Ezt meg kell szolgálni, Nur. Minden erő dot a tanulásra kell fordítanod.

Nur Buhartdinov az iskolában már az első perctől kezdve nem mindennapi képességeket árult el. Rendkívül érdekelték az exakt tudományok, szerette a fizikát, a kémiát és n matematikát. A középiskolában a fiatal technikusok körének lcgbuz- góbb látogatói közé tartozott. Minden szabadidejét repülőmodellek és különböző gépek barkácsolásával töltötte, többlámpás rádió-vevőket állított össze. Arról álmodozott, hogy ha befejezi az iskolát. Moszkvába utazik, az ország legjobb egyetemén fog tanulni, fizikus lesz.

De álma nem mindjárt valósult meg. Amikor Nur befejezte a közép iskolát, elkezdődött a Nagy Honvédő Háború. Nur tiszt lett. A háborúban sokfelé megfordult. És csak néhány év múlva tudott beiratkozni a moszkvai egyetem fizika-tanszakára.

Már az első hónapokban szép ered menyeket ért el. Mélyen átgondolt feleleteit gondosan elvégzett laboratóriumi munkáit a professzorok a legjobb osztályzatokkal jutalmazták. A tanszéken társai megszerették a tehetséges, egyenes, nyíltjellemű ifjút. Nur mindenkivel szívélyes, kész ségesen vesz részt a diák-kollektíva minden megnyilvánulásában.

. . Nur Buhartdinov Sztálin-ösztön- díjas éltanuló, a többi száz meg száz fiúval és lánnyal együtt minden reggel bejön az egyetem épületébe, felmegy a széles lépcsőn és mielőtt belép az előadóterembe, egy pillantást vet a tanrendre. Egyik előadás érdekesebb a másiknál — Nur előtt ismét feltárul a tudás könyvének egy újabb oldala. Ismét a szovjet tudomány újabb vívmányaival ismerkedik meg. Alig néhány éven belül az egyetemen szerzett tudását átadhatja a hazának, a népnek.

Tanulmányaiban sikeresen halad előre és csak egy gondolat nyugtalanítja — a fizika melyik ágában specializálja magát. Egyformán érdekli az optika és a rádiótechnika, mind két tudományban beláthatatlan lehetőségeket lát a kutatómunkára, mindkét tudomány érdekes és nagy hasznára lehet hazájának. De Nur tudja, hogy a választás csak tőle függ. Az lehet, ami akar.

Nur belép a fizika-laboratóriumba. Már rég elmúlt az az idő, amikor mint elsőéves a bonyolult készülékek és gépek között úgy érezte magát, mintha dzsungelben járna. Most már magabiztos. Nyugodtan és hozzáértéssel dolgozik a laboratóriumi asztalnál, ügyesen kezeli a műszereket.

Megjegyezzük, hogy Nurnak és társainak már nem soká kell ebben a laboratóriumban dolgoznia. Rövidesen a Lenin-hegyen emelt új egye térni épületben fognak foglalkozni. Itt a fizika-tanszék óriási épülettömböt kapott, melyet a legújabb műszerekkel berendezett gyönyörű laboratóriumokkal szerelnek fel.

Minél jobban közeledik az új épületbe való költözés nap.ia, annál türelmetlenebbek a diákok.

Nur és társai, emeletről-emeletre menve, szemügyre vették a sok előadótermet, a tudomány palotájának öszes helyiségeit.

A kirándulás a „közeljövőbe“, — ahogyan azt a diákok egyike tréfásan elnevezte — végétért, A diákok kijöttek az épületből. Derült, tavaszi nap volt. Az egyetem épülete körül kertészek fiatal hársfákat, iuharfá- -kat és topolyafákat ültettek. Már ki lehetett venni a parkosított tér pontos körvonalait.

Alant a hegy lábánál a Moszkva- folyó csendesen hömpölygőit a Kreml felé.

PEDAGÓGUSOK ÉLETÉBŐL

A képen: Nur Buhartdinov (jobbról a második) a Moszkvai Egyetem fizikatanszakának másodéves hallgatója a laboratóriumban. Mellette áll Bjelov professzor, a fizikai és matematikai tudományok doktora. (Foto N. Makszimov)

A képen: Szergej Kiszljakov, az általános fizikatanszék asszisztense. Anna Sibajova diáklánnyal konzultál.

A képen: F.lsöos/.tályos iskoláslányok vizsgáznak a távoli Szahallfi

szigeteit.

M. Mozzsuhina, az OSZSZSZK érdemes laníiónüjc tanítványaival.

A SPANYOL NÉP HARCA A FRANCO FASIZMUS ELLEN

Franco, a spanyol fasiszta diktátor Hitler és Mussolini segítségével került hatalomra. Már a spanyol polgárháború alatt, de még inkább utána, Franco, hogy rémuralmához Hitler segítségét megnyerje, lehetővé tette a német tőkéseknek, hogy rátegyék kezüket a spanyol gazdasági élet kulcspozícióira.

A második világháborúban a Szovjet Hadsereg megsemmisítő csa pást mért a hitleri hordákra. Franco mégsem vesztette el rendszerének támogatóit, mert Hitler politikájának azonnal akadtak méltó folytatói.

A hitleri kapituláció után Amerika, Anglia és Spanyolország között egyezmény jött létre, hogy a német javakat ki kell sajátítani és új tulajdonosknak átadni. Franco habozás nélkül játszotta át ezeket a javakat az amerikai imperialisták kezébe, cserébe azért a politikai és dollártámogatásért, amellyel most már amerikai segítséggel hosz- szabbíthatta meg uralmát.

A Wall Street monopolistáinak kezébe került a spanyol gazdasági élet minden döntő ága. A villamosenergia és vegyipar, a vas- és szén bányászat, a fémipar, a mezőgazdaság, de még a biztosítás is. Azok a spanyol személyek, akik a német javak takargatására voltak hivatva, most ugyanezt a szerepet az amerikaiak mellett töltik be, de helyükön maradtak és zavartalanul tovább dolgoznak a német mérnökök, technikusok, igazgatók is, most már amerikai irányítás alatt.

Az embertelen kizsákmányolás következtében az amerikai tulajdonosok és spanyol kiszolgálóik gigantikus profitokon osztozkodnak. Spanyolország valóságos kincsesbánya az amerikai monopolisták számára. Az amerikaiak emellett még potom áron vásárolják a Spanyolországból kiszállított árukat. Egy példa a sok közül: alig hat pesetát fizetnek az olívaolaj literjéért, amikor a spanyoloknak maguknak több mint háromszorosába kerül. 1951- ben a pesetát olyan módon értékelték le, hogy egy dollárért az amerikaiak 16.40 helyett 39.38 pesetát kapnak. Nem meglepő tehát egy amerikai bizottságnak az a megállapítása, hogy Spanyolországban 30 cent jövedelmez annyit, amennvit más országokban csak egy dollár utón kapnának.

Nem csupán az óriási jövedelmek teszik vonzóvá Spanyolországot az amerikaiak számára. A jenkik számára Spanyolország stratégiai bázist is jelent. Tervezett agresszív háborújuk kiindulópontjaként kezelik Spanyolországot, ahonnan akár még a nyugateurópai országokat is sakkban tarthatják, ha azok nem engedelmeskednének amerikai gazdáik parancsának. Az Economist c. angol burzsoá lap megírta. hogy az amerikai katonai erők Spanyol- országban nemcsak tengeri támaszpontokkal. mint Cartagéna. Cadix, Coruna és stratégiai repülőterekkel. mint Burgos. Madrid, Sevilla, hanem hatalmas hadianyagraktórak kai is rendelkeznek.

„Most készülnek végleg tető aló hozni azt az amerikai—spanyol meg állapodóst, amelynek értelmében Franco dollárok ellenében további tengeri és légitámaszpontokat ad át az amerikaiaknak és amelynek értelmében az amerikaiak 25 spanyol hadosztályt szerelnek fel és modernizálnak. Spanyolország a következő 12 hónapban 225 millió dollárt kap támaszpontok építésére és kikötők modernizálására'' — írja május 22-i számában a Paris Presse.

Az amerikai „segítségért'' Franco eladta Spanyolországot. Ez az egyik alapvető oka annak, amint a reakciós svájci Der Bund is megírja, hogy a spanyol külkereskedelem a legnagyobb nehézségekkel küszködik. A gazdasági élet tényezői az akadozó kereskedelmi forgalom miatt panaszkodnak, a bér- és árprobléma fenyegető arányokat ölt és a belföldi fogyasztás állandóan csökken.

A reálbér, amely már 1935-ben is európaszerte Spanyolországban egvlkc volt a legalacsonyabbaknak azóta már a felére csökkent. A mun kanélküliség ijesztő arányokat Ölt. Bndaioz vidékén például á lakosság fele munkanélküli. Badajoz nem kivétel. így Van ez a többi tartományban is.

Idézzük egy angol utazó, Gerald

Brennan szavalt, aki máskülönben híve Francénak és diktatórikus rendszerének: „A nagybirtokosokat és az újgazdagokat kivéve ma Spanyolországban senki sem tud megélni. Még a középosztálybeli családok is csak egyszer étkeznek naponta. A fizetések olyan alacsonyak, hogy abból megélni alig lehet. Ha valaki elveszti a munkáját, az egyet jelent az éhhalállal. A városi lakosok kimerültek, rongyosak.'1

Brennan bevallja, hogy vidéken még rosszabb a helyzet. A munka- nélküliség itt állandó jellegű. Minden tíz foglalkoztatottra száz munkanélküli jut. A vidéken a munka- nélküliek kizárólag füvekkel ésgyö kerekkel táplálkoznak. A makk már értékes tápláléknak számít. Az emberek mindent elkövetnek, hogy éhen ne haljanak. Hamis születéseket jelentenek be, eltitkolják a haláleseteket, csakhogy élelmiszer- legyekhez juthassanak, amire különben csak igen rendszertelenül és igen keveset kapnak.

Még Giron, a munkaügyi miniszter is beismerte egy beszédében, hogy a spanyol nép „eddig soha nem tapasztalt nélkülözéseket visel el.'1

Nem csoda tehát, ha a spanyol nép elégedetlensége napról-napra növekszik a Franco-rends/.er és az őt támogató amerikaiak ellen. Pedig Franco véres diktatúrájában nehéz a harc. Börtön, kínzás, halál vár az ellenállókra.

Az ellenállás élén, a szigorúan illegalitásban élő Spanyol Kommunis ta Párt vezetésével, a hősi spanyol munkásosztály harcol. A harc szám tálán formát ölt és egvségbe kovácsolja a munkásokat. Egyik harci jelszavuk például „A lehető legkevesebbet és legrosszabbul dolgozni az amerikai vállalatoknál." A termelékenység fokozásának amerikai terveit a munkások egységes ellenállása meghiúsítja és az igazgatóságok visszakozni kényszerülnek.

A falakon ilyen jelszavak jelennek meg: „Ki a jenkikkel Spanyol- országból!" „Vesszen Franco!" „A spanyolok sohasem fognak fegyvert a Szovjetunió ellen!"

Az egész ország területén növekszik a partizánmozgalom. Még a Francoért rajongó mr. Brennan is bevallja, hogy a partizánok jól szervezetlek és kitünően informáltak, mert jól kiépített kapcsolataik vannak a városi és falusi ellenállókkal. Beszél a partizánok vakmerő rajtaütéseiről és megállapítja, hogy a csendőrök mutatkozni sem mernek azokon a vidékeken, ahoí partizánok tevékenykednek.

Még a hadseregben is komoly nehézségekbe ütközik a francolsta politika. Irving Brown, a hírhedt Rmcrikai munkásáruló egy Spanyol- országról írt jelentésében a következő beismeréseket teszi: „Még a falangista szervezetekben is nő az ellenállók befolyása ... A spanyol hadsereg nem egységes és még magasrangú tisztek is cgyüttmüköd nek az ellenállókkal... A fasiszta Franco-kormány fennmaradását jelenleg már csak Amerika támogatása teszi lehetővé'1 és végül „Háború esetén a spanyol nép nem támogatná Francot és minden rendelkezésére álló fegyverrel (fr;nép ellen küzdene."

Dolores Ibárruri, a spanyol dolgozók szeretett passionárlája, ezt mondotta: ,.Uj, rendkívül fontos tényezője a demokráciáért vívott harc további alakulásának a burzsoázia részvétele... A Franco-cllenes köz hangulat általános jellegét bizonyi'i- ja ez. És bár ezeknek az erőknek a céljai és törekvései eltérnek a munkások és a többi demokratikus erők céljaitól, és törekvéseitől, mégis van egy olyan pont. amelyben mindnyájan egyetértenek és ez az. hogy véget kell vetni a Franco- rendszernek."

Fernando Claudin, a Spanyol Kom munlsta Párt egyik vezetője, egyszerű szavakkal világítja meg, hogy miért alapjában hibás a Wall Street mágnásainak számítása.

„A barcelonai események megmutatták, hogy a háborús uszítók Spanyolországgal kapcsolatos számításaikban mindenre gondoltak: földrajzi helyzetére, kikötőire és repülő tereire, stratégiai nyersanyagaira és hadosztályai számára, Franco főkolomposainak kommunistaellencs- segére, csak egy „apróságról" feledkeztek n>eg: a spanyol nép akaratáról."

i