Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-06 / 131. szám

\

1933 JÜNIUS 6

3

NAPLÓ

)

i

MEG KELL GYORSÍTANI A NÖVÉNYÁPOLÁST

Szervezettel)!] munkát a pécsváradi Dózsa tszcs-ben

A pécsváradi Dózsa tszcs idejében elvetette a kapásnövényeket, amelyek már várják az ápolást, kapálást. összesen 23 hold kukorica, két hold takarmány- répa, öl hold burgonya, öt hold napraforgó cs négy hold tök várja az ápolást, a gyomirtást; A megmunkálásra váró föld is mutatja: sürgősen meg kell kezdeni a kapálást. Eddigi lemaradás oka, hogy szervezetiéhség van a csoportban.

A szervezetlenség oka. hogy bandában dolgozik a lagság, hogy azok is akkor mennek dolgozni, amikor éppen kedvük tartja. De van több olv-m tag is a csoportban. akik még ebben az évben egy munkaegységet sem kerestek. Nem ritka eset az sem, hogy reggel 8—9 órakor szállingóznak ki a tagok a munkahelyre különböző kifogásokkal élve. Hiba az is. hogy a családtagokat nem vonják be a munkába. A 20 családból összesen 28 tag dolgozik rendszeresen, ami annyit jelent, hogy kettő kivételével minden csalódból csak egy tag dolgozik.

A családtagok ahelyett, hogy a csoport munkáiét, segítenék elő, napszámba járnak. Ami a legsúlyosabb, a párttagok családtagjai sem mutatnak példát. így nem is csoda, hogy a pártonkívüliek hozzátartozói sem veszik ki részüket a közös munkából. Vincze farkas es Szalui Lajos elvtársak feleségei ebben az évben egyetlen napot sem dolgoztak a csoportban. Vörös István csoporttag, családjából négyen tudnának dolgozni, de csak egyedül jár munkára. Laci János felesége és 17 éves lánya is mehetne dolgozni. Ezzel azonban nem,törődik senki. A csoport elnöke elnézi, hogy alkalmi munkára járnak és emiatt a csoportban a növénytermelésben csak hét nő és hat férti dolgozik.

A növényápolási munkák lemaradásának oka az is. hogy a csoport tagok nem alkalmazzák az uj módszerekét. Kukoricából csak hat holdat vetettek négyzetesen. Gépi kapálásra csak 10 hold gyapotot szerződtettek. Az új módszertől való idegenkedés miatt jelentős területet’ kell kézzel megművelni.

Helyesen tenné a csoport vezetősége, ha a kapásnövényeket a legsürgősebben felosztaná egyénekre és bevonnának felvilágosító munkával minden családtagot a növényápolási munkába. Ebben mutassanak példát a párttagok, mondják el családtagjaiknak és a pártonkívüliek hozzátartozóinak, hogy a csoport úgy számíthat, ió termésre, ha minden növényápolást határidőre elvégeznek.

A pécsváradi gépáKomáson nem népszerűsítik az e:en árúkat, rém használják ki a géperet

A pécsváradi gépállomás jól felkészült a növé’iy- ápolási munkákra. Lóvontatású ekekapákat kapcsoltak a traktorok után, két kultivátort kijavítottak. Az előkészített munkaeszközökkel azonban keveset dolgoztak. Mindössze 277 hold növényápolást végeztek, holott 2444 holdra kötöttek szerződést a körzetükhöz tartozó csoportokkal.

Mi az oka a lemaradásnak? Elsősorban az, hogy a gépállomás vezetői keveset törődnek a munkaverseny kiszélesítésével. Nem népszerűsítik az újat, az élenjárókat. A pécsváradi gépállomáson is vannak olyan traktoristák, akik jó eredményeket értek el a növény* ápolásban. Ott van Kaszapovics János, aki több, mint 80 holdat kapált meg három nap alatt. Kaszapovics elvtórs vállalást tett, hogy bevezeti az óragrafikont és 1000 hold növényápolást végez el. Ennek érdekében két kultivátort használ.

Ezt is népszerűsíteni kellene, hogy minél több traktoros csatlakozzon Kaszapovics elvtárs kezdeményezéséhez, mert nem tudnak róla. Gyenis János DISZ-tag már alkalmazta volna Kaszapovics elvtárs módszerét, de nem ismertették vele sem.

Hiba az is, hogy egyes termelőcsoportok nem adnak munkaerőt a kapcsolt ekekapához. A berkesdi Alkotmány tszcs vezetői is egyszerűen elutasították a traktorvonlatású kapcsolt gépet, mert egy napra „nem tudtak embert biztosítani.'1 így a gép egész nap munka nélkül állt. Ezidő alatt legalább 35 hold növényápolást elvégeztek volna. Ez azt is mutatja, hogy a pécsváradi gépállomás gyenge kapcsolatot tart a termelőcsoportokkal. Tervszerütlenül kiküldik a gépet anélkül, hogy azt a brigádvezetőkkel előzőleg megbeszélnék.

Hiba. hogy a pécsváradi gépállomás vezetője, Dob- szai elvtárs, nem törődik a versenymozgalom népszerűsítésével. kiszélesítésével. Hogyan akarják a 2444 hold növényápolási munkát elvégezni, ha nem törődnek a versennyel? 277 hold növényópolási „eredmény" bizonyítja a megnyugvást, a nemtörődömséget.

Fel kell számolni a lazaságot a pécsváradi gépállomáson, hogy az eddiginél sokkal jobban elősegítsék a növényápolási munkák gyors elvégzését.

Múltúnk, jelenünk, jövőnk arra kötelez: harcoljunk a békéért

KEDVES PEDAGÓGUS KARTÁRSAM!

Ismeretlenül is szeretettel üdvözöllek. Engedd meg. hogy néhány sorban elbeszéljem Neked, milyen volt a sorsom a múltban és hogyan dolgozom ma, amikor mint a társadalom legmegbecsültebb tagja veszek részt a szocialista magyar jövő építésében.

Sajót sorsomon keresztül szeretnélek arra emlékeztetni, hogy milyen volt a pedagógus sorsa a Hor- Ihy-rendszer alatt. Teszem ezt azért hogy lássad, hogy nem mindig várt ilyen nyugodt, boldog reményteljes jövő a pedagógusokra, mint ma.

1938-ban végeztem el a képzőt. Minden igyekezetem ellenére sem tudtam elhelyezkedni, mint tanító, hanem három évig irodai segédmunkásként lengettem életemet. Végre sok kilincselés után, mint „helyettesítéssel ideiglenesen megbízott" nevelőt égy tanyára helyeztek ki. Ez a tunya, lakóhelyemtől 12 kilométerre volt, s ez az útszakasz teljes egészében földút volt. Lakást ott nem kaptam, így minden nap 24 kilométer utat tettem meg kerékpárral, sokszor esős időben, a hátamon is cipeltem, hogy elvigyem a tudományt a mezítlábas, rongyos ruhás, elhagyott gyerekeknek.

Megváltozott az életünk 1945-ben, amikor a felszabadulás meghozta szá munkra azt a boldogságot, hogy valóban betölthetjük hivatásunkat. Hazánk ifjúsága megkaphatta végre a szabadító magyar tanítót, amilyennek azt Ady álmodta.

Nem akarjuk, hogy mégegyszer visszatérjen a sötét, kilátástalan, gondokkal teli múlt, azért dolgozunk valamennyien az emberiség legszentebb ügyének a világbékének érdekében.

Mi, siklósi nevelők, elmondhatjuk, hogy eddig is jól dolgoztunk a békéért. Bizonyítja ezt, hogy már jó néhány hónapja nálunk van a „Legjobb békeharcos iskola" büszke címet viselő vándorzászló.

Most, amikor a világ szeme Magyarország felé fordul a földgolyó minden tájáról, hisz nálunk ül ösz- sze a Béke Világtanács, iskolánkban újabb lendületet vesz a békeharc. VIII. osztályosaink példamutató év- végi eredményeikkel akarják meghálálni, hogy őket. mint a béke harcos új katonáit, minden középiskola kapuja kitárt karokkal várja.

Mi pedig a tanulók irányításával, dolgozóink között végzett felvilágosító munkával, a Béke Világtanács munkájának minél szélesebb körben való megismertetésével készülünk a nagy ünnepre. Szulczer Györgync siklósi nevelő.

Jobb miiukát a bányagépek karbantartásánál, szigorúbb ellenőrzést a Kossnth-aknai gépUzenmél

Ä magyar löríénész-kongresszus elé

A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat 1953 június 6 és 13 között rendezi a történész kongresszust. A kongresszus beszámoló lesz azokról az eredményekről, amelyeket a magyar, marxista-leninista szemléletű történettudomány elért és a soron- következő feladatokat jelöli meg.

A magyar történettudományra felszabadulásunk után óriási feladatok vártak. Ezek a feladatok a történettudomány felépítmény jellegéből következnek. A történettudományt minden osztálytársadalom uralkodóosztálya előszeretettel használta fel uralkodóhelyzetének alátámasztására. A magyar történelem éppen ezért soha nem tudott a magyar nép történetéyé lenni, fejlődésének egyes szakaszai kísértetiesen összeesnek az uralkodóoszlályok fejlődésének korszakaival, vagyis: amit 1945-ig magyar történelem néven ismertünk, az a magyar uralkodó osztályok történelme volt. És bár mutatkoztak vékony crecskék a magyar történettudományban, amelyek a dolgozó nép történelemformáló sze repéből egyet-mást feltártuk, a magyar íjép története megírásának lehetőségét csak a nép végleges fel- szabadulása, sőt: végleges uralomra jutása, a fordulat éve hozta meg. Ekkor fordult pártunk figyelme erőteljesen a történettudomány felé. S ennek meg is lett az eredménye. A néhány régi nagyszerű marxista történész mellett, azok segítségével, felnövekedett és munkára bátorodott egy fiatal marxista történészgárda, amely azután — a Történelmi Társulat 1948-as újjászervezése alkalmával — felmérte a feladatokat és hozzálátott megoldásukhoz. A szovjet történettudomány segítsége a mi történetírásunk megújhodásában fontos szerepet játszott. A szovjet történettudomány léte, módszereinek s eredményeinek átadása feltétele volt annak, hogy a marxista- leninista szemléletű magyar történetírás fejlődésnek indulhatott.

A Történelmi Társulat 1948-as újjászervezésekor a legsürgősebb feladatként jelentkezett a magyar nép haladó hagyományainak feldolgozása és megtisztítása azoktól a nacionalista, soviniszta elemektől, amelyek különösen a Horthy-fasiz- mus 25 éves uralma idején rakódtak rájuk. Ugyanitt s ugyanekkor sürgősséggel jelentkezett az a feladat is, hogy a magyar munkásmozgalom történetének kidolgozása kezdetét vegye s a magyar munkásmozgalom, amelynek történelmi hivatása a magyar nép évszázados követeléseinek megvalósítása, szervesen beilleszttessék haladó hagyományaink közé, ahonnan olyan szívesen irtotta volna ki a Horthy-rend- szer történetírása. Harmadik feladat volt a szomszéd, baráti népekkel közös történelmi hagyományaink feltárása és rendszerezése.

A fiatal magyar marxista-leninista szellemű történettudomány pártunk és kormányunk segítségével az

elmúlt öt évben derekas munkát végzett. A kongresszusnak van miről beszámolnia. Olyan problémák tisztázódtak ezidő alatt, mint például Hunyadi Jánosnak a magyar és szomszéd népekre támaszkodó nagyszerű küzdelme a hódító török hatalommal, a Rákóczi-szabadság- harc, 1848—49-cs szabadságharc; jelentős munkálatok irányullak a pu- rasztmozgalmak történetének teljesen elhanyagolt területére s e tárgyban kiváló munkák születtek. Feltárták a magyar munkásmozgalom legfényesebb lapjait és legtermékenyebb nemzetközi kapcsolatait, a nemzetiségi kérdés történetének haladó hagyományait.

A soronkövetkező feladatok közül megemlíthetjük, hogy tisztázni kell sok, a baráti népi demokratiku, országokkal közös löiiéneti problémát. Az itt felmerülő kérdések aboó) a tényből fakadnak, hogy az osztálytársadalmak történetírása, a miénk éppúgy, mint barátainké, a;- ura1- kodóosztályok történetével foglalkozott, s amennyiben szó esett például a szlovák népről, ez a szó a magyar uralkodóosztályok történetében s nem a szlovák nép történetében hangzott el, nyilván a magyar uralkodóosztályok, s nem a szlovák nén érdekeinek oldaláról.

De talán mindennél fontosabb — éppen a történettudomány felépítmény jellegéből, tehát abból a feladatából következően, hogy hathatósan segítse népünket a szocializmus felépítésében, hogy leküzdje a letűnt osztálytársadalom történet- szemléletének az emberek tudatában élő és fékezőhatásu maradványait, — a magyar történelem marxista-leninista szemléletű összefoglalása, szintézisének megalkotása. Fontos ez mind a társadalmi szervek, mind a neveléssel foglalkozó intézmények munkájának eredményessége szempontjából. E sorok írója, mint történész-pedagógus vesz részt a kongresszuson. Meggyőződése, hogy a már megjelent munkák mellett a felsorolt területeket érintő egész sor kérdésben új eredményeket is hall és hozhat magával a kongresszusról. E várakozás mellett azonban a magyar történelem, új, marxista-leninista szemléletű szintézisének jelenlegi állása és lehetőségei felől kíván tájékozódni. Biztos, hogy az a történettudomány, amely öt év alatt évtizedekre menő munkát tudott elvégezni, pártunk és kormányunk további, eddig soha nem látott, s el nem képzelt anyagi és elvi támogatása, irányítása mellett, a legnehezebb feladatokat is meg fogja oldani. Erre kötelezi dolgozó népünk, amely néhány év alatt nem évtizedes, hanem évszázados hiányokat tudott megszüntetni építő munkájával. Reméljük, hogy a kongresszus a történetírás és a köznevelés fejlődése területén fontos határkő lesz, szép beszámolója az elért eredményeknek s nagy serkentője az új feladatok megoldásának.

Vas Károly főiskolai tanár

El a gyilkos kezekkel a Rosenberg-Mzaspártél!

Gulyás István komlói dolgozó tiltakozó távirata

Bármely csapatot keressük fel a bányában, bárkit kérdezünk meg a bányászok közül, hogy teljesítette-e 1, tervét, s mi akadályozza előrehaladásában, ezt válaszolja:

— „Szállítás nem megy rendesen“. A készlet itt hever az „orton“. A kaparólánc elszakadt, a gumiszalagot varrták, elromlott a kapcsoló- tábla, gyenge a sűrített levegő.“ — Így hangzanak a panaszok Kossuth- aknán. De mi a valóság és mi az igazság.

keresik a hibák •le nem találják

E fontos problémát tanulmányozva, május 29-én és június 1-én — a IV., V. és VI. szinti munkahelyeken ugyanazokat a hibákat tapasztaltuk, amikor megnéztük, mi akadályozta a szállítást, mi okozza a gépek gyakori állását. A legtöbb eset azt bizonyítja, hogy az egyes gépkiesésért, nem kismértékben maguk a munkahelyen dolgozók felelő- ■ sek.

Kezdjük a 111-as körletnél, a Szakács-féle gurítóban: A Szakács-féle gurító leg felső részén van id. Jere- zánovics Ferenc elvtárs elővájása. A vájvégtől a gurítóban lévő rázórakatig csilléznek, ott bedöntik a készletet. A rázórakatnak az lenne a feladata, hogy a bedöntött készletet elszállítsa, vagyis továbbítsa a zománcos csúszdába, hogy onnan lecsúszva, a gumiszalag majd a ka- parószaíag továbbítsa a csillékbe.

Jerezánovics elvtárs ezzel fogad bennünket:

— Nem tudunk dolgozni, mert nem jó a szállítás. Pedig ha a készlet lemenne, akkor 4—5 métert haladhatnánk előre egy nap alatt.

A rakat valóban csak rángatódzik, de a készlet semmit sem halad előír* benne. Mi lehet az oka? Jerezánovics elvtárs nem tudja. A motorkezelő sem tudja, a bányalakatos sem. Félóráig tanakodnak a rázómotor felett:

„Talán beszorult a tömlő, talán a holdast kellene feljebb húzni. Nincs elég levegő“, — hangzik a megállapítás a bányalakatos részéről.

Az ok, a felhozottak közül egyik sem. Nem ez a baj. A baj az, hogy az ott dolgozók elnézik a hatalmas rendetlenséget a gurítóban. Ócska bányafa, cső. csúszda és egyéb, ott teljesen használatlan anyag hever egymás tetején.

A csúszda? Mintegy háromméteres szakaszon a talpon fekszik a meddő között az előbb említett összevisszaságok közé beágyazva. Egy órai munka. Ennyi kellene ahhoz. hogy a rázórakat kiszabaduljon és rendesen járjon. Három hétig „nem volt rá idő“, azóta kínlódnak, siránkoznak. A következmény? Lemaradás az elővájásokban.

Mivel foglalkozik a szerelő?

A gumiszalagnál sem különb a helyzet. A szalag féloldalt kint jár a terelők tetején. A következmény? — amíg ott tartózkodtunk, a készlet 60 százaléka leszóródott és az első szalag visszahozta a dobra, egy deszka is közé került — leállította a szállítást — ekkor csak 15 percre. De hány ilyen 15 perc esett ki ezen a napon és a többi eken. Mi az oka, hogy ferdén jár? Három tárnia beljebb van a kelleténél és igv nem egyenes a szalag talpazata. Mennyi idő kellene a rendbehozására? Egy műszak! Ezután rendesen menne a szállítás, sót a nép vagyona, az igen fontos gumiszalag sem rongálódna el idő előtt.

Nem különb a helyzet a Vl-os körlet V/a keresztvágat munkahelyein sem. Egy hónapja szerelték fel

a szállító gumiszalagot, de már úgy néz ki, mintha egy éve lenne munkában. Kirojtosodott, össze van faragva.

Egy ott dolgozó csőszerelő azzal foglalkozott június 1-én, a délelőttös műszakban; hogy félóránként leállította a gumiszalagot és mindig lelefaragott belőle egy kirojtosodott darabot. így azután a gumiszalag itt-ott már cakkos is. A hiba itt is ugyanaz, mint a II b keresztvágatban, nem egyenes a vágat és ezért a szállítószalag féloldali a terelőkön jár.

— Előfordult május 29-én, —

mondja Pfeifer Alajos elvtárs, — hogy a kaparószalag elszakadt. Az elszakadás reggel történt, de csak este 10-kor javították meg.

Pfeifer elvtárs megállapítása és az egyéb tapasztalatok azt bizonyítják. hogy a sorozatos gépmeghibásodások fő oka: nincs megfelelő

szakember. Nincs aki a szívén viselné a gépek sorsát, úgy ahogyan kellene, nem rendszeres az ellenőrzés, felelőtlenül dolgoznak a gépüzem egyes dolgozói.

Sürgősen rendel kell tcreniteu i

íme csak néhány példa azokból, amelyek sürgős megoldásra várnak ICossuth-aknán a szállításnál, a gép meghibásodásnál. Ezek a kérdések nem mai keletűek. Ezekért a hiányosságokért a gépüzem pártszervezete, de a Kossuth-aknai pártbizottság is felelős. Felelős azért, mert elmulasztotta az ellenőrzést, egyik napról a másikra tűrte a hibák sorozatos megismétlődését. A gépüzem pártszervezetének, az üzem vezetőségnek az a feladata, hogy a hibákból okulva sürgősen teremtsenek rendet és a lehető leggyorsabban oldják meg a. szakmunkásképzést.

Mi, a szocialista Komló bányaváros dolgozói mély felháborodással vettük tudomásul a békeharcos Ro- senberg-házaspár közeli hetekben tervezett kivégzésének hírét. Az amerikai imperialisták aljas szándékának nem szabad beteljesülnie. Ha életet nem tudnak adni, ne vegyék el a békéért küzdő Rosenberg- házaspár életét sem! Innen figyelmeztetjük a gyilkos imperialisták maroknyi csoportját, akik uralmuMi, a villányi járás dolgozói megdöbbenve cs felháborodva vettük tudomásul, hogy a hamis vád alapján halálra ítélt Rosenbcrg-házas- párt június harmadik hetében ki akarják végezni.

Az USA vezetőinek cs imperialista bérenc bíróinak ezen aljas szándéka arra késztet bennünket, hogy egyemberként álljunk a megfélem- lítőkkel szemben. Követeljük, hogy a békéért küzdő és ártatlanul halálra ítélt házaspárt azonnal mentMegyénk dolgozói lelkesen készülnek az október 4-től 11-ig megtartandó őszi mezőgazdasági kiállításra. Egymással versenyezve eddig 19 tsz vállalta, hogy 150 hold földről 200 mázsás cukorrépa átlagtermést takarít be. 22 termelőszövetkezet 757 holdon a 40 mázsás kukorica átlagtermésért indult harcba, 20 tsz pedig a 100 mázsás burgonya átlagtermésért harcol.

kát ki szeretnék terjeszteni a világ minden részére, vigyázzanak, mert mindenütt szembe találják magukat a dolgozók százmillióinak elszánt békeakaratával.

Mi, Komló szocialista bányaváros dolgozói tervünk teljesítésével és túlteljesítésével adunk méltó választ az amerikai imperialisták minden aljas mesterkedésére. El a gyilkos kezekkel! Szabadságot követelünk a Rosenberg-házaspár részére!

sék fel a hamis vád alól cs bocsássák őket szabadon.

Tiltakozó táviratot küldtek még az Országos Béketanácshoz a Komlói Víz- és Csatornaművek dolgozói, u Komlói Kenyérgyár dolgozói, a Komlói Köztisztasági Vállalat dolgozói, a Bányavidéki Vendéglátó Vállalat dolgozói, a Baranyamegyei Tanács Gépállomás Igazgatóság dolgozói és még sokan mások.

A vállalás teljesítése érdekében a megye tszcs-i bemutatóval egybekötött tapasztalatcserét tartanak a gyöngyfái tszcs-ben, a fejtrágyázási és egyéb új agrotechnikai módszerekről. A csányoszrói tsz 12 hold répavetésén öntözéses rendszert vezet be és vállalta, hogy cukorrépából 210, kukoricából pedig 45 mázsa átlagtermést ér el, — a kukoricát négyszer kapálja meg.

A villányi járás dolgozóinak távirata

Tormcloszövotkczeteink a mezőgazdasági kiállítás sikeréért