Dunántúli Napló, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-14 / 111. szám
1933 MÁJUS 14 NAPLÓ 3 PARI ÉS PÁRTÉPÍTÉS NÉPÜNK KÉPVISELŐ JELÖLTJE A mecsekaljai népnevelők jó munkája a választás győzelméért Bj agitáció« fegyvert kaptak a mecsekaljai népnevelők k> a kezükbe: Rákosi elvtárs nagy jele n-tőségü bejedét, amely hosszú időre iránymutatója munkánknak, fejtődéstiffik- uék, Ezzel mennek a népnevelők, minden házhoz, családhoz, hogy felvilágosító munkájukkal győzelemre 'pyék a választás nagy csatáját. Az egységes pártvezetőség döntő „rohamra" indította a népnevelőket 'lost látogatják harmadszor a csalását. Egyetlen ember sem maradhat leivilágosuiatlanul. mert a pártezer- ''«zet munkába állította a DISZ, “NDSZ és a többi tömegszervezetek lúgjai közül a legjobb népnevelőket, ^enkívill közel ötven pártonkívüli népnevelőt is bekapcsolt a munkába. Az üzemi népnevelőkkel együtt 140 népnevelő látogatja Mecsekalja dolgozó népét. A lelkes népnevelőmunka során felébresztették a dolgozók érdeklődéit a választás iránt. Olyan népnevük harcolnak a csatasorban, ®int Amibrus Jánosáé, aki fáradságot nem ismerve végzi munkáját, legdöntőbb feladatként a választás győzelmét tűzte maga e':ó ,s így bestéi róla: ,.Első és legfontosabb fék adatunk a választás győzelmének ^segítése. Kis időre félretettem a 'úsi munkát, az ráér. A visszatérő fövid időt -jól fel kell használnunk, *áfco2- végzünk igazán jó munkát.“ Ambrus JÁnosmé eleven példákkal magyarázza meg — a község életéből is, _ hogy amit pártunk és uorrnányzatunk négy évvel ezelőtt J?őrt, azt maradéktalanul végre is "Ujtótta. Legutóbb Keresztény Györgynek mondta eí, hogy az ö családja is igyekezzék: *l elsők között adja le szavazatát a népfrontra. A’yomban megadta a feleletet arra lA hogy a család hol szavazhat. Az egységes pártvezetőség arról Sem feledkezett meg, hogy fellendita választási békeversenyt és kö- lelwe^Pteljesítósre. szólítsa fel, a do;J- ttózó parasztságot. Egéd'i György Pártonkívüli népnevelő, dolgozó pa- .ra*zt élenjár abban, hogy másokat ’s választási in unkaverse nyre serkentőn. Versenyre hívta Rózsa, Vendel no'gozó parasztot azzal a célkitűzésül,' hogy határidő előtt elvégzi a Növényápolást. „Netn elég csak most 0ers*nyfízni, — mondotta, — hanem ” versenyt tovább kell folytatnunk á® új kenyér betakarítására. Szem- ^szte ség nélküli (íratásra is verseny. r® hívlak'* — mondotta Egé-di György f Nlgozó paraszttársának, aki lelkesen csatlakozott a versenyhez. A jó példát sokan követték. A mecsekaljai népnevelők nem tűrnek fegyelmezetlenséget az álam iránti kötelezettség teljesítésében, Szekeres József dolgozó paraszt az elmúlt héten is a hátul* kulilogók között volt. A népnevelők agitációs munkájuk során rossz példának említették. Neve ott volt a falitáblán. Amikor megtudta, hogy minden családnál róla beszélgetnek és a többi lemaradókról, gyorsam felkereste a tanácsot és nyombari teljesítette félévi beadási kötelezettségét. A családot ismét felkeresték a népnevelők és «Szekeremé így vélekedett: „Látják, nem hallgattunk a maguk jó szavára, szégyenkeznünk kellett az egész falu népe előtt. De most már nincs szegyeim valónk, mert megtettük a kötelességünket," Az egységes pártveaetőség célul tűzte, hogy a választásra való fel* készülésben öntudatos embereket neveljen, olyanokat, akik később tagjelöltek is lehetnek. Ezek közé tartozik Kovács Lajoené is, aki mint pártonkívüli népnevelő, másokban is almélyíti a párt, a haza iránti szeretetek Mórdog Istvánná népnevelőtársával felkereste Borba« Béla családját Crögben. Beszélgetésük sorén az* tapasztalták, hogy a család nem teljesíti beadási kötelezettségét. Jó érvként hasznosították ennél a csilládnál is a Magyar 'Függetlenségi Népfront választási felhívását, amely nek segítségévéi! bemutatták eddig elért eredményünket, a jövő távlatait. „Ha. többet termelnek, ha jobban gazdálkodnak, azt nemcsak a család, hanem az ipari munkásság is megérzi. Ha jól dolgoznak, akkor több áru jut majd a családnak is.“ Amikor a népnevelők ismét a Borbás családnál jártak, már örömhírt hallották. Borbásék teljesítették a beadási kötelezettségüket. A népnevelők magukkal vitték az MSZT csasztuska brigádot, azok mondtak dicséretet a tsa Iádnak. Borbás Bélé ék házát, béke- házzá avatták. Búcsúzáékor Borbásék így beszéltek: 1949-ben is a népfrontra szavaztunk, most is arra adjuk szavazatunkat, A mecsekaljai népnevelők közel kerülnek a dolgozókhoz. Tetteiken keresztül megszerettetik a pártot, megtanítják őket még jobban becsülni, tisztelni államhatalmunkat. Majorlaki János elvtárs népnevelőt is annyira megszerették a dolgozók, hogy az egész utcarész, ahol népneveíőmunkát végzett, azt kívánta, hogy zászlósán, énekszóval vonuljanak szavazni a Szentkút lakói. Kérésüket teljesíti és egy emberként, hazafias egységben a népfrontra adják szavazatukat. A hatalmas lelkesedés, ami bent él dolgozóinkban, nem szabad, hogy. elterelje népünk ellenségeiről a figyelmet, A hátralévő idő alatt, akkor végezhetnek még jobb munkát a mecsekaljai népnevelők, ha felfigyelnek az ellenség legkisebb .megnyilvánulására is. Az ellenség nem alszik akkor sem, ha nyíltan nem hallatja szavát. Erre figyelmeztetett ■ bennünket Rákosi elvtárs vasárnapi beszédében, amikor fokozottabb éberségre tóvta fel figyelmünket. Markó Istvánná elvtársnőnek, az egységes pártvezetőség titkárának is alaposabban kell foglalkoznia az ellenség elleni harc feladataival ahhoz, hogy még eredményesebb legyen eddig végzett, jó munkája. A mecsek.afjai' párt és pártonkí- vüli népnevelők, fokozzák még jobbam politikai felvilágosító munkájukat. Zárják még szorosabbra azt a kapcsot, amely szóitépheíetlen a közös elhatározásban, hogy egy emberként a népfrontra szavazzon Mecsekalja népe. Molnár István elvtárs sztahanovista vájár kordot értek el: egy hónap alatt.3í métert és 50 centimétert mélyítettek. Az országosan ismert Molnár-brigád a jövő kibontakozó új életét látta maga előtt. , , ..Szocialista várost építünk“. — adta ki pártunk a jelszót. Ez még Lendületesebb munkára serkentette a Molnár-brigádot is. Ugv érezték, hogy tőlük is többet vár a párt és az egész dolgozó magvar nép Molnár elvtárs műszak végeztével, bosszú éjt szakákon -át tanult, a szovjet szakkönyvek egész sorát elolvasta. Megszületett benne az elhatározás. hogy meg kell gyorsítani a feltárás ütemét. Molnár elvtárs kidolgozta a robbantó lyukak telepítésének és a robbantás időzítésének új módszerét. Azé'ott az volt a szokás, hogv 22 lyukat fúrtak a kőzetbe. Molnár Tstván 14 lyukfúrással megoldotta. hogy ugyanazt az eredméílvt elérték, mint azelőtt, amikor még 22 lyukat fúrtak. Megkezdődött .a harc a gyors előrehaladásért. A sok nehézség közepette Molnár elv- társ mindig a párthoz fordult segítségért. a párt támogatta a havonta kitűzött 10*0 méteres előrehaladási mórijaimat, amit elindított. Molnár elvtárs 1953 május elsején dupla telvén vés sztahanovista lett. Az 1952-es évi kiváló munkájáért el- nverte a szakma legjobbja kitüntetést. oklevelet kapott. — Nagv kitüntetésnek veszem — mondta Molnár elvtárs —. hogy képviselőjelöltnek választottak Arra törekszem, hogv e7titán is fo’-ozOiiaL’i erővel harcoljak nőnünk nacv ügyéért. Dolgozó társaim bba ’ t azzal hálálom meg. hogy mindenben képviselem ügyüket. Nagy lelkesedéssel választották képviselőjelöltjüknek a komlói dolgozók Molnár István elvtársat, a szakma legjobbját. Mindannyian szeretik, Létesülik Molnár elvíársat. Molnár elvtárs apja is bányász volt, a fiatal Molnár István is bányásznak készült. Meesekszabolcsön nevelkedett. Molnár elvtárs az elsők között lépett be 1945-ben a Magyar Kommunista Pártba. Harcolt a dolgozók ér dekeiért, jó népnevelő munkával magyarázta meg hogy az országnak több szénre van szüksége. 1948-ban került a komlói aknáméivítőkhöz. Itt hasznosította azt a tudását amit öt év alatt elsajátított a bányászatban. Brigádot szervezett és 1948-ban az új akna építésénél országos reEGY BÁNYÁSZCSALÁD SZAVAZÁSBA Gyula, a iegkisebbík Kovács fiú az éjszakai vonattal utazik a fővárosba. Váratlanul hívták fel, most örömmel készülődik. Anyja ott sü- rög-forog körülötte. Apjának, Kovács Péter bányafel'vigyázónak ötödik osztályos leánykája, a szőke Marika terít vacsorára. — Óh, a fiaim, mind kirepülnek a házból., — sóhajt Kovácsáé. Örül is, bánkódik is, bárom fia közül ez ■volt még itthon. És valóban „kirepülnek". A legnagyobb — Péter -— tüzéralhadnagy, Józsi pilóta — most már Gyűszű is az lesz. IS éves a fin, most szavaz először. ■*- Az én fiam jól választ — mosolyog az anyja, miközben megköti a kis hátizsákot — most már mind szavaznak. — Válasszanak, ök már tudják mit. akarnak — mondja Kovács elvtárs, s szavaiban titkolt büszkeség cseng. —, Kaptam egy karórát a bátyámtól, — dicsekszik Marika. Meg is mutatja. — Megvesznek ezek mindent neki — nevet az apja. — Már kerékpárt is hoztak. Vadonatúj női kerékpárt, háromnegyedeset, mert alacsony a, Marika. — Majd megnő idővel. — Az még soká lesz, — veti ellen Kovács elvtárs. — Én is csak katona koromban nőttem meg. Én is ilyen kis „mrmófc' voltam, mint a lányom, de nekem nem vettek órát, biciklit, nylonkabátot, meg mifenét, hanem már tizenkét éves koromban a bányába mentem dolgozni. Mikor beálltam a csillék közé, meg sem láttak. Takarító gyereknek azért jó voltam. Marika apjára nevet,... — Tizenöt évig voltam bányász- mentő -— móndja Kovács elvtárs. — de voltam én már minden. Gázmérő, szállítási fel vigyázó, most meg 10- mesteri vizsgára készülök 4 választási békeversenyben felajánlottuk, hogy behozzuk a lemaradás1 Béke-aknán. Ez i-t szavazás a népfrontra- azonkívül, amit vasárnap teszünk majd az urnák előtt. Kovácsné is szavaz, mert a népfront a békét, a békével pedig fiai életét, lánya jövőjét és a saját egyenesbe jutott életiét védi. Marika pedig szorgalmasan próbál a zenekarban, ő dalokkal köszönti a szavazókat. L. M. Vasárnap mi is megyünk szavazni V „Dunántúli Napló1 pályázatára be. érkezett levél. . Kis tájunkban. Németiben vidám ma az élet. szirtié feledésbe megy a múlt, amely sö- p? árnyával ráterpeszkedett helységünkre, foj- fíjptva földhözragadt lakóit. Azok a fiatalok, ma 20—23. évesek, alig-alig emlékeznek ebvalamire. Utolsó múltbeli emlékükként a há- j>orüs ével; eseményei de főleg a német csapa- ők garázdálkodása maradt meg. Ezért kerek szemmel figyelve hallgatják, ha s,bilu egy-3gv korosabb lakója beszélni kezd a r®9i életről. Gyakoriak az ilyen beszélgetések '^Unfc. Hosszú téli estéken melegre húzódva, már ilyenkor tavasszal, munka után, n kis- ,QDuban ülve a pipalüsltel együtt előjön ® múlt Jz öragek emlékéből. Nem. is olyan régen, talán néhány hete ta- őja voltam egy ilyen beszélgetésnek. A 16 éves ^Yurák Miklós bácsit körülülték az emberek^ 'Neg a fiatal legények „ lányok és a szürkülő at>aszi estében a figyelőp előtt kibontakozott Né 'Neíi múltja: — 560 hold jó fold volt a határ. Libapusztor r:°rom óta egy maréknyi nagygazda birtokolta rj'{ egészet. Amúgy, kisebb gazda nem sok volt. rjtább cseléd napszámos, kubikos. Kicsi volt a “!ü talán 260 lelket, számlált gyermekkoromban. JÓ a kevés ember megélt volna a tőidből, ha a éhségnek jut egy kicsi, De mi csak rabjai, rostosai voltunk, nem gazdái ennek a határnak. "bkodban, amikor én legénykedni kezdtem. nr- v°n nehéz volt az élet. Nem annyit dolgoztunk. N'tet most. Sokszor még a hold lent volt. és mi "ter útban voltunk kapáim, vagy kaszálni. An- igv tavasz felé meg uyáro-n nem aludt a falusi ember. Csépiéikor volt úgy, °9y semmit.-. A házakat is, amit mostanában építenek, elnézem. Cserepes, téglaházak. Az én időm. yn úgy néztek ki a házak, mint. egy vakondtu- '9s. sárból, nádból zsuppíedélből. Nyirkos is v°l-t meg penészes, mint az istennyila. Volt, ami- °r a víz js feljött betine. — Akkor is volt ugyan cseréptetős ház, de 'Sak néhány, ü legmódosabb gazdáknak. — Abban az időben, amikor én házasodtam, vkor őrült a fiatal pár, ha az öregek segítségé.6! sárból, kóróbój össze tudtak ülni egy kis ka- 7'hót. Ha nem volt módjuk hozzá, akkor men- ere öregek nyakára. Hej, de sok veszekedés. Némeüben vidám ma az élet verekedés volt a szűk, közös lakások miatt! — Most pedig ha valami nem úgv van, ahogy szeretnétek akkor már azonnal nyafogtok gyermekeim — fordult a nagyobb legényekhez Miklós bácsi, — Úgy gondoljátok, hogy add meg uramisten, de moS[ mindjárt. Nem egészen úgy kelj azt elképzelni. Csak sorjában, csap módjával. Annakidején még a házasság is úgy ment, hogy megválogatták a fiatalokat n szülők. Szegény ember Ha nem vehetett el módosabb lányi, mert már azok arra spekuláltak, hogy tőlük tehetősebbhez adják; hadd nöjjön n vagyon. Ma meg, meglátják egymást, beszélgetnek táncolnak egy-egy búiban, és kész: mennek az anyakönyvvezetőhöz. Nem számít a vagyon. S így van ez jól. Nem veszekednek legalább, hogy melyikük mi! vitt a házhoz. — Mit tudtok a ebből — mondta Gyúrók bácsi, — még azt sem tudjátok, hogy az én időmben nem volt még üveg. Dehogynem — szólt közbe az egyik iskolás gyerek — hát azt már régen feltalálták. — Csak nem nekünk, — Miből volt akkor az ablak? — Hogy miből? Hát mikor miből. Leginkább marhahólyagból, bekenve valami zsiradékkal. Az is akkora volt mint. a tenyerem. — Bizony úgy volt az. — szólt közbe Fcrencz Antalné, 74 éves parasztasszony,.—- mit tudtok ti erről! Az én időmben még becsületes fekvőhelye sem volt az embernek. A szegényebb, töldhö;- ragadtabb helyen csak úgy aludtak a földön, — Ahány családtag, annyi szalmazsák, vagy annyi nyaláb szalma. Meg az edények is. Még fiaitól menyecske koromban nem is ismertem a porcelántányéft, meg a pléhkanalat. Akkor az ilyesmi csak Iából volt mifelénk, a mi fajtánknak. Arról jobb nem is beszélni hogy mi volt az éhségünk kivált így kora tavasszal. Kamra üresen, zöldféle, meg gyümölcs egy csepp se. Úgy tengettük magiunkat zsiratlan fántottlevesen. Gyengék voltak az emberek, könnyen betegedtek. Nem volt, ami ellent álljon a betegségnek. Ha messze városba orvoshoz mentünk, az sem tudott mit csinálni betegeinkkel. Sok volt akkor a tüdöbajos, beteges, rokkant ember. Így hali meg az én emberem is. — Sok mindent lehetne erről mesélni. Az ember tán éltében nem fogyna ki a szóból. Amikor beszélni kezd akkor jut csak eszébe ez is, az is, amit már csaknem elfelejt. — Rossz volt az élet. de as a fontos, hogy éltükben jót is látnák. Igaz? — kérdezi cgv mély léríihang a nagy kapu mellől. — Hát bizony. Szinte nem tudom észbetartani annyi minden történik mostanában. Nem olyan láradt a>z élet. mint az én időmben — veszi át ismét a szót, Gyurák bácsi. — mint tavasz- Szag a méhkas, olyan a falu. Villany, telelőn rádió, kövesút, könyvtár, mozi mind olyan dolog, amit nem is láttam-, legénykoromban meg így nem is ismertem. Hát csakugyan figyelhet az ember, ha mindent látni akar. Lassan egészen besölétedik. Hűvös szellő lekben végig a falun. A beszélgetők megborzongnak majd a két öreg után elballagnak, eltűnnek egy-egy kiskapu mögött. Én is hazafelé irányítom lépteimet. Elgondolkozom a hallottakon. Mennyire igaza van a két öregnek. Mennyi fájó seb maradt gyógyítat- lan azelőtt. Nyomor, betegség, tudatlanság nemzetiségi üldözés, megaláztatottság. Még annakidején az én életein is így indul/. Mint kis kulákcseléd kezdtem, majd végig inas- kodtam, végigtrógeroskodtam az országot Az lett. a vége, hogy megbetegedtem kórházlöltclék lettem szegénységi alapon, Talán örök nyomorúság lett volna osztályrészem, ha nem jön a felszabadulás. De így nem lettem nyomorgó! Szabad tanult etpber lett belőlem. Államunk módot adott rá. liogv tanulhassak, s délszláv tanító lettem, s most ép tanítom a jövő boldog embereit, s én nevelem őket harcos, kemény emberekké akik felnőve kemény ököllel vágnak oda. _ ahonnan bánialom éri őket. Ezek a gyerekek már a kommunizmus polgárai lesznek. Tudom, hosszú út áll még addig előttünk. — Kemény csatákat kell megvívnunk. Terveket, nagy leiadatokat k-ll megoldanunk, teljesítenünk. Még sok embert kell meggyőznünk igazunkról, elvinni Gyurák Miklós bácsi és Ferencz Antalné. meg a többi öregek esti beszélgetésére, hogy jusson eszükbe: honnan indultak. Legtontosabb leiadatunk hogv győzelemre vigyük a választást, s Rákosi elvtárs útmutatása után túlteljesítsük a második ötéves tervet. Akkor leszünk igazán boldogok. JAKOBOVICS BÉLA tanító. Hémetl. Meesekalja-Patacs községben — a faiunkban — sok házban mn rádió. A dolgozó parasztok többsége, öreg, fiatal, egyaránt otthon hallgatta Rákosi elvtárs beszédét. Mi is hallani akartuk Rákost elvtárs beszédét. Még tizediké előtt arról beszéltünk, hogy vájjon mit fog mondani rólunk, dolgozó parasztokról, mert minden beszédében említette az egyénileg gazdálkodókat é*3 bőven kaptunk feladatokat is. Rákosi elvtárs azt mondotta; ,.A parasztságnak az a rész-e is, amely még nem határozta el magát, hogy a szocialista termelési mód útjára lép, egész más ma, mint a felszabaduláskor, vagy négy évvel ezelőtt volt.‘‘ Úgy éreztük, ez ránk is vonatkozik. Sokat változtunk mi is. Arra gondoltunk, hogy az unokánk kőműves ipari tanuló Komlón. Amellett, hogy elsőrendű ellátásban, ruhában részesül, havonta még §40 forint fizetést is kap. De mi is 6ok mindent, köszönhetünk Rákosi elvtársnak. Négy hold földünk megművelésén* meg van minden lehetőségünk, ami elősegíti, hogy beadásunkat mindig pontosan és elsőnek teljesíthessük. Az idén már a. félévi előirányzatnál is több baromfit, tojást adtunk be. Adófizetésben sem maradiunk le. Tudjuk, hogy mindezt visszakapjuk a napköziotthonok, a hatalmas építkezésekben, mely a mi érdekünket szolgálja. Rákosi elvtárs azt mondotta: mindenki a béke harcosa, aki jó! végzi munkáját. A mi családunk jól végzi munkáját és, jól végezzük továbbra is. Vasárnap mi is megyünk szavazni. A megváltozott életünkért ó» a még szebb jövőn,kért az egész család a népfrontra fog szavazni! Rózsa Vendel és Rózsa Yendelné palacsí 4 holdas dolgozó paraszt.
