Dunántúli Napló, 1953. április (10. évfolyam, 78-100. szám)
1953-04-22 / 94. szám
2 NAPLÓ 1K3 ÁPRILIS 2? Ch. E. Bohlen, ez Amerikai Egyesüli Afíamok rendkívüli és meghatalmazott nagykövete átadta megbízőlsvelét K. J. Vorcsiíovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének Moszkva (TASZSZ): K. J. Vorosilov a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke április 20-án a Kremlben fogadta Ch. E. Bohlent, az Amerikai Eqvesüit Államok rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövetét. A nagykövet átnyújtotta megbízólevelét és bemutatta a követség munkatársait K. J. Vörös:" lovnak. A megbízólevél átadásánál jelen volt: G. M. Puskin, a. .Szovjetunió külügyminiszterhelyettese is. A megbízólevél átnyujtásakor K. J. Vorosilov és Ch. E. Bohlen beszédet mondott. Ch. E. Bohlen kijelelhette: Az Egyesült Államok kormánya reméli, hogy a két kormány között rende. zésre szoruló valamennyi kérdés ba. rátsemosan megoldható lesz, majd hangsúlyozta: — Arrn fog törekedni, hogy becsületesen kiíejezze a Szovjetunió népei iránt őszinte baráti érzéseket tápláló amerikai nép reményeit és vágyait. K. J. Vorosilov válaszában kijelentette hogv a szovjet külpolitika a béke politikája, amelv a Szovjetuniónak 'más államokkal kötött szerződései és egyezményei feltétlen tiszteletbentarlásán alapul. Kiíejezte meggyőződését, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjet Szc- cialistr, Köztársaságok Szövetsége között rendezést kívánó valamennyi kérdést barátságos módon Iahet megoldani. K. J, Vorosilov befejezésül megjegyezte, hogy a nagykövetnek az Egyesült Államok és a Szovjet, unió közti barát; kapcsolatokat fej. lesztő tevékenysége a szovjet kormány részéről megértéssel és teljes támogatással találkozik. A megbízólevél atnvujtása és a beszédek elhangzása után K. J. Vorosilov elbeszélgetett Ch. E. Bohlennel. A beszélgetésben G. M, Puskin is résztvett. A hete^ és a sebesült hadifoglyok kicserélésének első napja Keszoii (Uj Kína) Hétfőn reggel kilenc órakor sor került ötven koreai, harminc amerikai, tizenkettő angol, négy török, továbbá egy kanadai,. egy fűlöpszigeti, egy délafrikai és egy görög, valamint a koreai néphadsereg fogságba esett négyszáz tagjának és a kínai népi önkéntesek foglyul ejtett száz tagjának felcseré lésére. A koreai néphadsereg 'hazatelepí. tett tagjai között sokan voltak olyanok- akiknek karja, vagy lába hiányzik. Egyesek közülük az amerikai hadifogolytáborban vesztették el végtagjaikat. Az egyik hazatelepített akkor vesztette el jobbkarját, amikor ak amerikaiak, műit év május 7-én, páncélosokkal. lángszórókkal, gázbombákkal és kézigránátokkal törtek rá a kocsedószigeti tábor . hetven- hatodik részlégének fegyvertelen ha difogiyaira, mert a hétezerhatszáz hadifogoly megtagadta a „rostálásban1’ való részvétek. Av ugati lapok Adenauer amerikai útjáról (MTI) A nyugati burzsoó körökben növekszik az aggodalom annak láttán, hogy az amerikai imperialisták egyre félreérthetetlenebbül a nyugatnémet reva-nslsztákat tekintiv elsőszámú nyugateurópai partnerüknek. A .,Líbre Belgique” című belga lap így ír a bonni diktátor amerikai uta. zásáról: ,,Mint Caesar, Adenauer is felkiálthatott: Vént, vidi. vlcil (Jöttem, láttam, győztem!) Ez alatt Parisban, Londonban és másutt is a másik latin mondásra gondolhattak: Sic transit gloria mundi! (így loszIik szerte a világraszóló dicsőség!)“ A lap Adenauer nagyhangú ame rikaj kijelentéseit elemezve megállapítja: „Adenauer azon a véleményen van, hogy más népeknek a német kérdéssel kapcsolatos érzelmei nem számítanak. A Német .Szövetségi Köztársaság fegyverkezni akar, és- pedig minden áron.“ „Túl avakran támad az a benyomásunk — folytatja „ belga lap — hogy a bonni politika célja: eleve lehetetlenné tenni minden hasznos megbeszélést a Szovjetunióval. A „New Statesman and Nation” című angol burzsoá lapban Richard Crossman munkáspárti képviselő foglalkozik az Adenauer.rezsim jelenlegi helyzetével és céljaival. A lap ar- -ól ír, „Adenauer a legalkalmasabb ember arra, hogy tárgyaljon azokról a katonai és gazdasági tervekről, amelyek öt éven belül lehetővé teszik, hogy ötven'millió német uralja a Nyugatot. Majd ha megteremtették a német hatalmat, íeláMtották a 12 hadosztályt, akkor telválthatja az Adenauer-kormányt egy még sokkal keményebb rendszer.“ „Ha Németország katonailag semleges terület volna, elvesztené Amerika érdeklődését, kiapadnának c dollárok. Hidegháború nélkül telkopna a bonni kormány és a ruhr vidéki iparmágnások álla“ — állapítja meg Grossman. Imperialistaellenes tüntetés Szíriában Beírat (TASZSZ): Mint az ,,-Asz- Sarha“ című lap jelenti, április 17- én a francia csapatok Szíriából való kivonulásának 7. évfordulója alkalmából a száriai Aleppo város lakosság^ hatalmas imperialista-ellenes tüntetést rendezett amelyen resztvettek Damaszkusz, Homsz és Ai~ Gesire városok küldöttségei iá. A tüntetők a város főútvonalain haladtak végig és ilyen jelszavakat hangoztattak: „Le a közös védelem tér. vezetővel!“, „Le az arab—török szövetség tervével!“, „Éljen a sziriai népnek egységes nemzeti frontban, a demokratikus szabadság jogokért vívott harca!“ „Éljen a Szovjetunió politikája, a béke megőrzésének, a Tlépek nemzeti függetlensége és biztonsága megvédésének politikája!“ A tüntetők és a rendőrség között összetűzésre került sor; tíz tüntetőt letartóztattak. fi Siov'e’unió Mwsz’ertanácsa P. F. Jugvint po!>fiFai tanácsadóvá nevez'e ki a n?me országi szövet ellenőrző bizottság elnöke me'lé Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertanácsa Pavel Fjodorovics Jugyint politikai tanácsadóvá nevezte ki a németországi szovjet ellenőrző bizottság elnöke mellé. A Szovjetunió Minisztertanácsa Vlagyimir Szemjonovics Szemjomo. vbt más munkakörbe való beosztása miatt felmentette a németországi szovjet ellenőrző bizottság elnöke mellett betöltött politikai tanácsadói tisztségétől. Az sugol gyarmati terror újabb áldozatokat követelt Kenyában Nairobi (MTI) Az ,.AFPT‘ jelentése beszámol arról, hogy a >,King’s African Rifles“ ezred Kenyában, Fort fiat! körzetében hétfőn „rendőri akciót“ hajtott végre, amelynek során hét bennszülöttet megöltek és 24-et foglyul ejtettek. Április 30-án mutatlak be a „Föltámaőot’ a tenger“ című új, színes magyar történelmi f Intet A „Föltámadott a tenger” című új, színes,- kétrészes történelmi játék filmet, Illyés Gyula kétszeres Kossuth díjas író művét április 30-án vidéki filmszínházaink is műsorra tűzik. Miskolcon, Pécsett, Debrecenben, Komlón, Sopronban és Vese- prémben, HÁROM FÉNYKÉP Felső kép: Ilyen lakásokat építtetett a bonni bábkormány az amerikai megállóknak Középső kép: Ilyen lakásokban laknak a nyugatnémet dolgozók Alsó kép: Ilyen lakásokat építünk mi a dolgozóknak Lj-mcszesen, HATVANI BÁCSI HŐSTETTE — Novella — Az erdőben, bár a mezők fölött halványan világított a Hold, olyan sötét volt. mint egy zsákban. A iák rejtelmesen hajlongtak mintha bó' kohiának. Az erdő szélén terebélyes galagonyabokor sötétlett guggolva leskelődött ki a törzsek közül. A bokor hirtelen megrázkódott, egv riadt madár surranvn repült ki belőle — Mj az? — kérdezte egy ijedt hang. — Hallgass! Mit tudom én! — dörmögte rá ' valaki válaszul. Egy percig csend volt, csak a bo. tcor aljából hallatszott gyenge mc- corgás. Az ijedt fiúhang ismét megszólalt. — Stévó! Látsz ti valamit? — Igen! Ott világít valami — sut. lógta társa. — Arra van a határ? A dörmögőhangú úgy látszik megunta a nyöszörgést és idegesen társára mordult. — Nem tudom. Ha biztos lennék a dolgomban, nem feküdnék itt. — Dühösen káromkodott. Aztán hirtelen határozott — odamegyünk. *— Nem! Ne! Elárul minket — tiltakozott remegve a fiatalabb. _ Nem fog zajt csapni, akárki is az . Gyerünk!... Hatvani bácsi, — az ő háza áll az erdő közelében — ablakában hal. ványan derengett a világosság. az egyetlen lény — bármilyen gyenge is — 112 egész vidékén. A két térti odaóvakodott a ház elé Az ajtó előtt settenkedtek. _ Meni te elől — dörmögte a nagyobbik árny. Hatvani bácsi az asztal mellett ült és olvasott Az ajtónyikorgásra felnézett — Ki lehet az? A járőr tél. óf múlva jön visszafelé, meg nem lehet itt — gondolta. Hunyorogva nézett ki a petróleumlámpa lény- köréből. — Jó estét — lépett előre a fiatalabb magas durvaarcú szeplős suhanó. Társa, Stévó — zömök, széles- vállú. borostásarcú bandita, öklét zsebében tartva, az ajtóban állt. — Jó estét.— bólintott az öreg.— Mi járatban? — Ids megyünk a faluba. Itt dal. gozunk, illetve csak ní... mert... Belezavarodott a mondókába és önkéntelenül hátralépett és nekiütközött társának. Stévó télretolta ma. ga elől a fiút. — Az állami gazdaságba jövünk dolgozni. Idénymunkásnak. Hatvan; bácsi bólogatott, majd ígv szólt: — De ez határszél ám! A nagydarab ember az asztal mellé lépett és leereszkedett a lócára. — Rendben vannak „ papírjaink. Határsávunk is van. A városban szerződtünk és ott kaptunk mindenféle igazolványt. Az öreg nézegette a „vendégeket — Nem nagyon tetszetlek. De ha rendben vannak a papírok akkor nem lehet kifogás. — Itt kell őket tartani amíg vissza nem jönnek a határőrök — határozta el magában. Stévó szétnézett. — Mindig itt laksz öreg? — Itt. Télen, ha nagyon logos az Idő, behúzódom a családomhoz a faluba. — Nem nehéz itt egyedül? A bandita izgatottan leste a választ, aztán még hozzátette: — öreg ember .vagy atár, nehezen megy a munka. Az öreg vállat vont, kicsit megsér. tődötten: — Nem vagyoR, még olyan tehetetlen, boldogulok magam Is. Stévó felvillanyozódott. ‘ — Merre vannak földjeid? Erre a 'határ télé? — fejével az ajtó felé intett. Hatvani bácsi ránézett, — ez nem tudja, merre van a határ — viHant át agyán. Vagy. ,. vagv éppen azt akarja megtudni? ... — Arra a határ felé — bólintott. Látta, hogy a nagydarab ember elégedetten mosolyog szemmelláthatóan meg van elégedve magával. Vagy csak én képzelődöm? — gondolkozott. — Mindjárt meglátjuk! Sötét vad már — kezdte a szót. Stévó nem telelt várta a folytatást. — Nem igen tudtok eltalálni az erdőben. Eltévedni ugyan nem lehet benne, de minek kódorognátok ösz- sze-vissza? No, nem igaz? Stévó némán bólintott. — Nemsokára jönnek vissza a határőrök, azokkal bementek a faluba fejezte be. A szeplős suhanc ijedten kiáltani akart, hogy „nem!“, de Stévó közbevágott. — Ugv is van! Bemegyünk a járőrrel. Ez jó. Társa kékült-zöldült igyekezett úgy ülni, hogy a lámpa eltakarja. — Hiszsn várhatunk — nyögte ki a másik is nagynehezen. Hatvani bácsi gondolkozott. Tévédét- volna? Igaz a fiú nem nagyon lelkesedett a gondolatért, de az sem ellenkezett. Mindegy, nemsokára ideér a járőr, majd tisztázódnak a dolgok. ; Stévó is nyugtalankodott: — Ugye nem kall sokat várnunk? Fáradt vagyok, — tette hozzá. — Egy óra mulvn jön erre a járőr — mondta az öreg nyugodtan, maga is csodálkozott, hogy milyen hirtelen ötlött fel fejében a gondolat, hogy félrevezesse ezeket. Stévó is az időt számítgatta. Egy óra, A határ nem lehet messze, nem > kel] elsietni. At öreggel végez tíz perc alatt, aztán hajrá! Zsebében megtapogatta a pisztolyt. Egy pillanatnyi csend, — az öreg kakukkos óra kattogott csak a falon és világosan lehetett hallani kintről kél halk dobbantást. .. A fiatalabb teher szájjal rebegte: — A határőrök! Stévó előkapta a pisztolyt. Arcán Iddagadtak <jz izmok és végigcsor gott rajta a hideg veríték. Feszülten hállgatözták, de semmit sem hallottak. A fiú megkönnyebbülve sóhaj, tott fel, kezetejével törölve arcát. Stévó lassan az ajtó felé fordult, véreres szeme csillogott, mint n vadállaté. Nem is bánta, hogy így fordult. Az öreg az órára pillantott. Pár perc s Itt vannak a határőrök. Addig nem mehetnek, el ezek. — Odaátról jöttök? Stévó a fejét rázta. — Nem öreg! Megyünk! De előbb... befejezzük a beszélgetést!... A fegyver csövén megvillant a tény. A fiú íelsikoltott. — Nem!... Ne! — s gyorsan hozzátette — meghallják! Stévó intett. — Menj ki. — Az ajtó. kivágódott, még utána szólt — ügyelj kínt! A két férfi egymásra nézett. — Meghalsz öreg. Hatvani bácsi megfogta a lámpát. Tartóztatnom kell — gondolta. —- Nem félek, öreg ember vagyok, engem akarsz meggyilkolni? — Ne papolj! A fiú halálraváttan ugrott be. — Jönnek! Hatvani bácsj diadalmasan feine, vetett és a lámpa csörrenve csapódott a földre. Stévó vaktában lőtt a hirtelen támad t sötétségbe, aztán az ajtó télé ugrott. Társa már a kukoricás leié futott, a derengő éjtszakában tisztán leheted látni alakját. — Állj! — hallatszott. A fiatal kém futott tovább. 4F-,’Í • • • • • — kiáltott újra a járőr. Aztán két éles dörrenés és n futó a löldrebukolt. Stévó derntedten nézte. Engem nem vehettek még észre — gondolta lázasan. Okosan kell menekülnöm, a ház hátamögé. Az eresz árnyékában siklott a '-sötétben. Hatvani bácsi kiugrott a, házból és a határőrök íelé kiabált. — Erre! Erre gyertek! Itt a társa! Nagy Jóska őrvezetö lihegve futott oda. szőke haja csapzott. — Merre van? , Durr! A lövedék mellettük - csapódott a latba. Beugt attak az ajtóiéi Iához. — Hijnye. azt a!. . — nem keltett már mutatni.., Stévó még egyre eregette a., golyókat az ajtó • íelé. El akarta zárni a kijáratot. Nagy Jóska nevetett: — Bajba lesz a legény, társam a hátába kerül. Pár perc muha már hallhatták a felszólítást. — Fel a kezekkelI Stévó látta hogv reménytelen az Hlenállás. Kellemetlen volt hátában érem; a töltött géppisztolyt Felemelte kezét. Nagy Jóska az . Öreg Hatvani ‘ bácsihoz fordult: : Mi történt? Meg akarták crvil. kölni? . . óz öreg mnvolvqoit: Rámlött a bitang de én előbb , lelöktem a lámpát és a sötétben nem talált el a gazember. Nagy Jóska is megnyugodva ■ elmosolyodott. ' — Nem történt baj. Csak a lámpa törött el, igaz? . , Ezen már csak nevettek. Boldogan, teleszájjal. <3ALL ISTVÁN ~
