Dunántúli Napló, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-29 / 75. szám
1953 MÁRCIUS 29 NAPLÓ 5 Kevesebb Ígéretre, több tettre van szükség István-ahnán Egyetértéssel a szép, boldog életért A felszabadulási hét megindulása •lőtt István .almám is lelkes készülődés folyt. A műszaki vezetők tervet készítetek; és ezt ismertették a csapatokkal. A felszabadulási hét megindulásakor minden dolgozó tudta: mi tesz a feladata a felszabadulási héten, mát kell végrehajtania ahhoz, hogy István-akna teljesíthesse első negyedévi tervét. A felszabadulási héten Istvániaknának kettős feldata van:- pótolni az elmúlt hónapok rossz termeléséből adódó elmaradást és bizto- sátaná a jövő negyedévi terv teljesí. tésének sikerét is. A feladat jó végrehajtása elé néhány nappal a felszabadulási hét megindulásakor komoly akadály ütközött. Elromlott az üzem légsűrítő kompresszora, két atmoszféra nyomással csökkent á nyomás a bányában. Lassabban jártak a fúrógépek. a fejtőkalapácsok, vontatottabban ha ladt a szállítás, lomhán működtek a rázómotorok. Közben néhány órás áramszünet is adódott. István-akna ezekben a napokban még súlyosabban elmaradt tervének teljesítésével. Pénteken, 20-á.n 87, 21-én 91 százalékra teljesítette napi tervét. Kétség- beesésre azonban most som volt ok és a műszaki vezetők közül sokan mégis pánikba estek. Amikor a terv- teljesítésre terelődött a szó. rögtön azzal védekeztek: — Nincs hírem megfelelő levegőnyomásunk. És különben is áramszünet volt. A kéftségbeesés, a siránkozás hangját átvették a dolgozók is és bármilyen hiba adódott, ha egy csapat nem teljesítette a tervét, mindjárt a fenti nehézségekre hivatkoztak. A kompresszorjavíitók hősi munkája eredménnyel járt: hétfőn reggel hat órakor újból átadták rendeltetésének és ettől a perctől kezdve megjavul! az akna légnyomása, kisebb erőkifejtéssel jobban mehetett a munka. Helyesebben mondva jobban mehetett volna, mert a tervtoljesífésben 23-án sem volt semmiféle változás, sőt még 9 százalékkal alacsonyabb teljesítményt értek el, mint azon a napom, amikor levdegőhiány és áram- hiány is gátolta a munkát. Kedden javult az eredmény. 94 százalékra emelkedett a tervtelj-esífés, de szerdán már újból 89 százalékra, csökkent. Azóta pedig egybeliybentopogás van azzal a. különbséggel, hogy a műszaki vezetők újabb nótát fújnak. „Közönyösek a mi dolgozóink!“ Természetesen — ez sem így áll. Az 1st vám-aknai dolgozók nem közönyösek, minden igyekezetükkel azon vannak, hogy teljesítsék a tervet. A hiba ott van, hogy ezt nem veszik észre, nem értékelik az alma műszaki vezető nem hallgatják meg a dolgozók kívánságait, nem érdeklődnek tőlük: milyen nehézségek gátolják a munkát. A felszabadulási hét kezdetén az akna műszaki vezetői vállalták a frontfejtésekben dolgozók patronálá- sát. Orósz György bányamester a Dobszai és Lukács-csapat, Börzsei György bányamérnök a Háromszéki és Bokor-fejtés, Sziláé László üzemvezető a Mehlimann-osapat, Markó Imre bányamérnök a Ney-csapat, Hámori Győző bányamester a Buch- mül'ter, Tátrai József pedig a Szlávok és a Bion-csapat segítségét vállalták a felszabadulási héten. Vájjon milyen lehetett a ,,segítségnyújtás“, a ,,patronál ás“, ha a felsorolt csapaitok közül csak a Bokor, és a legutóbbi napokban a Mehímann-fejtés dolgozói teljesítik a tervet? Vájjon hogyan foglalkoztak a patronáló élvtársak a csapatokkal, amikor nem ismerik nehézségeiket, vagy ha ismerik is, nem nyújtottak közvetlen segítséget a hibák kijavításához. Ha megkérdezték volna az elmaradó csapatok tagjait, mint ahogy ezt pénteken délután Verjike István elvtárs, az István- aknal pártbizottság titkára tette — milyen ötletük, milyen javaslatuk lett volna az elmaradás gyors póttá sára, biztosan sok javaslatot, ötletet kaptak volna erre. A Bittér-csapat ‘agjai őszintén feltárták elmaradásuk okát és elmondták azt is, hogy nagyrészt a helytelen műszaki szervezésen múlott, hogy többszáz csille adóssá, got szereztek rövid idő alatt maguknak. Ugyanis a fejtésük középső részién három süvegfa hosszan olyan alacsony a telep, hogy alig lehet átbújni rajta. Ezen a részen csak nehezen tudnak dolgozni a vájárok, az ácsolá/slioz szükséges faanyagot a szűk helyen nőin is tudják elkészíteni. Az ő munkahelyük felett még három másik is van, amelyeken minden esetben (egy nap nagyon sokszor) le kelllett állítani a munkát.. így az alacsony helyen dolgozók és a fejtés felső részén elhelyezett vájárok kölcsönösen zavarták egymást a munkában: ha a felső munkahelyeken dolgoztak a vájárok, akkor a telep alacsony részén nem tudták zavartalanul végezni a munkát. Sok drága idő és csille szén veszett így el és legnagyobbrészt ezen múlott, hogy a Bittér-csapat eddig 75—80 százalékra teljesítette a tervét. A csapat dolgozói most új javaslattal álltak elő: engedjék meg a műszaki vezetők, hogy két dolgozót áthelyezzenek az éjszakás műszakba és a fejtés alacsony részét mindig éjszaka hozzák egyenesbe. így zavartalanul dolgozhatnak a fejtés felső részében is a reggelesefc és a dölutá- nosok, viszont az alacsony telepben dolgozók munkáját sem zavarja senki. Pálfat és Vertike elvtársak — a Biti er-csap at tagjai — már megpróbálták: Ilyen körülmények között ketten nem a szokásos egy süvegfa, hanem öt süvegfa hosszan tudják ki. réselni a szenet egy-egy műszakon. Kiszámították azt is: ha a műszaki átszervezést végrehajtanák, a csapat csökkentett létszámmal is gyorsan pótolhatná az elmaradást és teljesítené a tervet. Ilyen és ehhez hasonló egészséges Isvas'at száz és százszámra szil eine István-aknán, ha a műszaki vezetők is megindítanák a harcot ezek felkutatására, ka kikérnék több esetben a dolgozók tanácsait. Sajnos jelenleg pontosan ennek ellenkezője tapasztalható. Pénteken délelőtt például négy műszaki vezető is tartózkodott a Szlávek fejtésben, közülük kettőnek nem is volt ott dolga. Mégis mind a négyen parancsolgattak, kiabáltak a dolgozókkal és kijelentették, hogy ,,nem csinálnak a Jambricsek.csapat tagjai sem,mit“. Azt azonban a -négy elvtárs közül egyik sem kérdezte meg: milyen problémáik vannak, mi gátolja itt te a gyorsabb előrehaladást Pedig a dolgozók biztosan elmondták volna nekik, hogy nincs kellő egyetértés a két harmad csapatvezetője. Jambricsek és Szlávek elvtárs között. Ugyanis már hosszú idő óta borsot törnek egymás orra alá azzal, hogy egyikük beépíti a rázócsúszdát a fejtésbe, a másik pedig minden műszakon kidobatja onnan. Az eset híre már elterjedt az aknán, de a műszaki vezetők még mindig nem tettek semmit, tehetetlenül nézték a két csapatvezető marakodását és tűrték, hogy a csúszda állandó ki- és beépítésével töltsék az időt, termelő munka helyett! A felelősségre vonást olyan- féleképpen képzelik cl István-aknán, hogy Grósz élvtárs, a bányamester, leszidja a csapatvezetőket, aknászokat, ha nem megy jól a munka és ezzel el van intézve. Ennek persze nincsen semmiféle foganatja. I>e ha egy-két csapatvezetőt megbüntetnének hanyag munkája, az utasítások be nem tartása, a tervteljesítés akadályozása miatt, ha felkeltenék az egyszerű dolgozók, aknászok, műszála vezetők felelősségérzetét a tervtelfe- sítés iránt, akkor gyökeres fordulat állna be. A hibák surgfis kiiavjtásra várnak, egy percig sem lehet már odázni a tervteljesítést, mert István-akna a negyedév végén nagy szégyenben marad. Sürgősen üljenek össze azok, aikik a különböző csapatok patroná- lását vállalták és a csapatok tagjainak meghallgatásával, tanácsaik megvalósításával teremtsenek gyökeres fordulatot a termelésben! Kevesebb Ígéretre, több tettre van szűk. ség István-aknán! Ling Fü’öpnék, Kátoly leggazdagabb kulákjának múltban volt egy csökönyös lova. Olyan csökönyös volt, akárcsak egy szamár. Nógathatták. üthették, az bizony nem akart húzni. Lingnek 4 állandó cselédje volt. Ha a négy közül egy délszláv került a csökönvÖ9 tóhoz kocsisnak. Ling így biztatta: — Nem akar húzni? Üsd mintha svábot ütnél!... Ha németajkú volt a kocsis, art mondta: — Nem akar húzni? üsd, mintha vadrácot ütnél!... Ha magyar volt 8 kocsis akkor így nógatta: — Nem akar húzni? üsd. mintha svábot ütnél!... A másik alkalommal pedig így: — üsd mintha vadrácot ütnél!... Elővették az ostort, a csökönyös lovat ütötték, A csökönyös ló végül is szántott és húzott. De még más is történt. Annak is a lángéi,. látták hasznát, A falu kettévált. A falu közepén, egy ártatlan kilométerkőnél. A falu egyik részén a délszlávok laktak, a másik részén a németajkúak. A ma' gyarotk vegyesen. A kilométerkő volt a ,.demarkációs vonal“. Ez amolyan íratlan, de betartott törvény volt a faluban. A ..demarkációs“ vonalat más nemzetiségű nem léphette túl büntetlenül. Vasárnaponként többször előfordult, hogy az egymásbakarolt dé1- szláv lányok és legények, németajkú lányok és legények egymás területére tévedt:k. Ilyenkor mindkét olda* Ion megállt az énekszó, a lányok hát. ralhúzódtak, a legények egymásra meredtek. Többszőr botokkal, pumpákkal ököllel estek egymásnak. Bevert fejek, vérző orrok, kék foltok jelezték mindkét félen a csata nyomát * . Kitört a háború. Sok kátolyí embert frontra küldtek az urak. Sokan elestek sokan fogságba estek. Ezek közölt volt Kollár Mátyás V a De' cember 21 tsz mostani alelnőke. 1945 júniusában egy új szovjet főhadnagy érkezett táborukba. A szovjet főhadnagy félrehívta Kollárt: — Honnan tudsz te három nyelven? — kérdezte. — Honnan tudok? Hát én is szláv ember vagyok. De laknak a tálunkban németek is .., — Szláv ember vagy te Is? Milyen vidékről? — Baranyából, a déli határszélről. A szőke szovjet főhadnagy szemöldöke fe’húzódott a csodálkozástól: — Ah! Te baranyai vagy? Hisz én!.,. Ketten beszéltek egymással. A felszabadult és a felszabadító. A felszabadító elmondta Kollárnak, her gyan szabadítottál,, fel Baranyát. Emlékezett nemcsak Pécsre és Mohácsit komlói városi tanács irattárában régi. poros, megtsángult akták között találtam egy kérvényt. Az írást fakóvá marta az idő. a papírt megsárgította az elmúlt évtizedek pora. Nehéz munkában kérgeseden bányászkéz rótta a reszkető sorokat. „ ... Alázattal kérem Komló köz ségét, hogy végre rokkantsági és öregségi járadékomat megadni méltóztassék!“ Igv végződik a kérvény, így írta alá Panta József, komlói vájár. Sokáig nézegettem az ide-oda dűlő szálkás betűket, az egymásba hajló sorokat... Próbáltam felidézni a múltat. Próbáltam magam elé képzelni a kérvény Íróját Panta József vájárt. A papír hátlapján megdöbbentő ridegséggel meredt rám két sor: „Elutasítjuk, mert balesete Németországban történt.“ Alatta halvány pecsét és olvashatatlan alátrás. Mennyi szenvedés, kegyetlen nyomor nőhetett naggyá o két sor nyomán? Pánt., József talán még él És ha már meghalt, talán vannak még Komlón, akik ismerték történetét, s akik többet tudnak mesélni a poros akták titkairól. 1 900 tavaszán a szászvári bányászok, a bánya mélyén éhségsztrájkot kezdtek. A bánya urai csalogatták őket, mézes szóval csendőr- fenyegetéssel. csak éppen tárgyalni nem akartak a bányászokkal.' Fenyegették őket, de a 10 százalékos bér csökkentés visszavonásáról hallani sem akartak. A sztrájk harmadik napján aztán ördögi tervet agyaltak ki az urak. „Ha nem jöttök elő — üzenték le a bányába. — akkor úgy döglötök Italomra, mint a csatornába fulladt patkányok.“ Az elcsigázott emberek válasza erre az volt: „Majd ha teljesítik kérésünket, előjövünk, de addig nem.“ A bánya ural lezáratták az akn&nyílást. betöm ették a léggurltót. A bányát elzárták a külvilágtól. Megszűnt a levegő áramlása és a levegő helyébe egyre vastagabban nyomult a fejtésekből szivárgó gáz, A sztrájkolok már a nagy akna alá •toroltak Hiába, nem volt menekülés, a gáz ott Is utolérte őket. A sztrájkolók két választás előtt álltak — vagy megfulladnak vagy megadják ma- guka/t. Az ötödik napon diadalt arattak a tőkések. Pokold tervük sikerük, a sztrájkolók megadták magukat. A bánya urai bosszút álltaik a sztrájkért... Elbocsátották valamennyit. A Komié Városi Tanács megsárgult aktái... I gy került Panta József is a kivándorlók vonatába. Hosszas bolyongás, munkanélküliség után Dortmund környékén a Brandbauer bányában kapott munkát. Ott dolgozott 1914-!g,A világháború kitörésia, a háborús nyereség lehetősége egyre vadabb iramot diktáltatok a bánya- társaság uraival. Még jobban elhanyagolták az amúgyis hiányos biztonsági berendezéseket. Ennek a háborús hajszának az áldozata lett Panta József is, aki akkoriban feltörésben dolgozott. A tőkése^ takarékoskodtak a bányafával, a ritkított ácsolatúk nem bírták a nyomást. Panta József feltörésének eleje is összement Az omlás maga alá temette a vájárt és a mentésére siető társai, súlyos combzúzódásokkal húzták ki a szén alól. Orvoshoz vitték, azonban a háború elleni tiltakozásul a nagyobb darab kenyérért, akkor sztrájkolta^,, az újoncok. Az orvos azt mondta Panta Józsefnek: ..Majd ha vége Tesz a sztrájknak akkor megvizsgálom, de addig nem.“ A vájár betekig feküdt otthon, míg végre kórházba szállították. A kórházban, anélkül, hogy alaposabban megvizsgálták volna, össze roncsolt lábát gipszbe rakták, majd két hét múlva amikor már a gipszen is keresztülhatolt a gennyesedés levágták jobb lábát. Panta József megrokkant, de hiába kérte a társaságtól nyugdíját és beteg?égéiyző járulékát. Nyugdíj helyett a német kormán,, határozatát kapta: „Maga 10 évig volt Magyarországon adófizető ... Tartsa el az a község, ahoj született.“ Ég hogy Panta József ne kereshesse tovább igazát, a porosz Junker-kormány rendőrkar» hatalommal víssmtoioncolta Magyarországra. Mit tehetett, miihez kezdhetett fél lábbal és hat gyerekkel? l?gy ideiig Bikái község nyáját őrizte családostól. A község kulákokbó] álló íanács- testülete azonban alig várta a pillanatot, amikOT megszabadulhat a sokgyermekes rokkanttól... 1929-ben kedvező alkalom kínálkozott erre, mert Panta bácsi idősebb fia a komlói bányába ment dolgozni. — Oho — gondolták a kulákok — az isteni parancsolat is azt mondja, ... a fiúnak kötelessége gondoskodni öreg szülőjéről. Egy percig ®em gondolkodtak tovább, A fiú után elküldték az apa iratait is. „Amíg nálunk lakott — írták n kísérő levélben, — addig mi gondoskodtunk róla. A mai naptól kezdve, gondoskodlon hát Komló község, hiszen Panta József Komlóra költözött.“ Komló akkori vezetői a gazdag sváb kulákok fölszisszentek erre. „Még mit nem? Hogy gondolják a bikallak... úgyis elég ingyenélő lóg a község nyakán. Szó sem lehet róla.“ Végül is a bölcs tanácskozó testületek kisütötték. — A bikaliaknak van igazuk. Az isteni parancsolat Komlón csak olyan parancsolat, minit Bikalon, hát gondoskodjanak a gyerekek öreg szüléikről. Panta József pedig Járta a kálváriát. Egyik kérvényt irta a másik után. A komlói községházán máT el sem olvasták, csak a jegyző pecsétet ütött rá és az aktatárba rakta, Panta bácsi végül is Szel; úrhoz, folyamodott, a komlói bánya teljhatalmú urához. — Hogy képzeli? — kezdtp Szeli, — A bánya fizessen magának? Semmi közünk egymáshoz. Maga nem itt rokkant meg. — Dehát méltóságos úr, két fiam dolgozik a komlói bányában, kevés a keresetük, ök Is nehezen vannak, nem élhetek a nyakukon. Mit mond? — üvöltött Szeli. — Hogy nálunk kevés a kereset? Mars ki, vén disznói — És ezzel Szeli úr végleg megnyugtatta a lettciismere- tét. • LI így Panfa bácsi megnyugodhasson é.s öreg- ségi végnapiaira fénv. derüliön. ahhoz el kellett tűnni „ Szeliknek kulákoknak, klzsákmá. nyolóknak, az egész átkos múltnak. A szabadságból nem sokat élvezhetett, de látta még hogy unokáiéból már megbecsült ember lett, látta még nagyobbik fia sztabánovísta okleve’éi. Ott vo’t az új város első házalnak alapozásánál... és amikor haldoklótt, azzal búcsúzott fiaitól unokáitól: „En csak egyet sajnálok... Nem dolgozhatok már, ezért az új világért.“ ® P anta József emlékét egy régi fénykép a ■*- tanácsházán porosodó akták idézik, de élete arra figyelmeztet mniden komlói bányászd, minden magyar dolgozót — úgy kell dolgoznunk, úgy kell harcolnunk új életünkért a kökönyösi városrészért, Kom'óért hazánkért, hogy soha többé ne térhessen vissza az átkos múlt, hogy a 8 év© kapott szabadságot minden körülmények között megvédj ük. Sz. R. ra hanem még Szederkényre Is. Még Kollár kicsiny falujáról is tudott. Kátoly? Kátoly? — kérdezte maga elé a szovjet főhadnagy. — Már emlékszem ... A ti falutokba egy repülőtere t építettek, a németek. De nem voltak komoly harcok. Ne nyugtalankodj pajtás, nem történt a falutoknak komolyabb bajai Barátok lettek. Kollár elmondta, hogy milyen volt az életük „ felszabadulás előtt. A szovjet főhadnagy elmondta hogy milyen, volt az életük a forradalom után. Innen tudta meg legelőször Kollár Mátyás, hogy a nemzeti ellentéteket az ellenség szítja és hogy a nemzeti ellentéteket meg lehet szüntetni. Először is meg kell semmisíteni azokat, akik szítják. * Nemrég taggyűlést tartott a December 21 tsz tagsága. Együtt ültek a kultúrházban a délszlávok, német, ajkúak és magyarok. Megtárgyalták a kultúrházban a délszlávok néme‘- azt, mit vállalnak a felszabadulási hétre. Hogyan köszöntik azokat, akik felszabadították őket. Azokat, akik az új életre tanítják őket. Gondolkoztak. Mit vállaltjának? Miért a tavaszi munka zömét addig már elvégezték. Jeránt János és Hoffecker József traktorosok éjjel-nappal szántottak. A szántásra azonnal ráhajtottav a lovasfogatok. Elől ment 8 fogas, az megboronálfa a talajt. Közvetlenül utána a vetőgépek. Azok elvetették a magot. A vetőgépek után mentek a magtakarók. Azok eltakarták « magot. A mugtakarók után a hengerek. A henger^ földbe nyomták * magot. így ment a munka. Reggel még fe’szántat.’.an táblára mentek, este lehengerelt tábláról jöttek. A tavaszi búzát március 15-re elvetették. A zabot még februárban, A tavaszi árpát március 8-ra. Simftóz* ‘ak fejtrágyáztak. Vetettek még lent. köményt és egyéb növényeket. Április 4-ro nem marad más, mint a burgonya kukorica, tarlórépa és gyapot. A begyűjtéssel vájjon ilyen Jóiéinak-’? Kaszapovics András elnök felolvasta, hogy bizony nem, A sertée- és baromiibeszolgáltatást túlteljesítették. a tojással és tejjel azonban lemaradtak. A tagság vállalta, hogy április 4-t* teljesíti első negyedévi beadási kő* „telezettségét. Ennek érdekében — szólt a tagság ünnepélyes határozata. — addig, míg a beadást nem teljesítik egy darab tojást és egy deci tejet sem visznek a tez-böl haza. — Elvtársak! — folytatta Kaszapovics Andiás. — Tízezer kanadai nyár- facsemetét kapunk holnap. Vállaljuk a tízezer nydriacsemete elültetését? Fásítsuk be a Kossutbrlerell — Vállaljuk! — mondták a délszlá. vök. németajkúak és magyarok. Másnap megindultak a mumkacsa pa-tok. Szokás szerint, a munkacsapat- vezető létf ki először az utcára. Nem szól senkinek semmit. De nem is kel’. Mindenki tudja hogy ha a munka- csapatvezető kimegy, munkába ktfl menni. II Innen Is. onnan ts, kialakulnak * munkacsapatok. Elöl megy Kl'elcs Mária munkacsapatvezető, kannával a kezében. Utána Horváth Katalin, Iloldzer Jánosit» Andrics Antalné, Bámolse János, né. ásóval a vállán.. Együtt mennek, együtt beszélgetnek, együtt sietnek fát ültetni. Most mennek el a ,,demarkációs* vonal előtt, mégsem történik semmi. 1A „demarkációs“ vonalat mér rég e'felejtették Kátolyban és a magyar, délszláv és németajkú dolgozók úgy do'goznafc hogy soha ne zavarhass, meg senki a szép. boldog életüket, egyetértésüket. M. L. A felszabadulási hét élenjárói: Ándrás-akna: százá!ék Sudár Ferenc 229.3 Nagy Antal 5. 206 Szűcs Ferenc 163 Kelovcsák Ferenc 162.3 Ech ter-körlet 124 4 Róth-csapat 293.3 Széchenyi-akna: Ragoncsa János 221 Farkas Tűire 146 Varga Gyula 127.9 Gulyás-körlet 133.2 Mohácsi I. sz. Tég’ngvár TT-es prés-brigáid 14S ! Rakodó-brigád 133 I Les prés-brigád 143 Mészáros Sándor 139 Pécsi Porcelángyár: Arnold Ferencné 147 Schmidt Lajos 152
