Dunántúli Napló, 1953. február (10. évfolyam, 27-49. szám)

1953-02-01 / 27. szám

2 W R Pl O <«w* PWB»r»n f PARI ÉS PARTÉPITÉS « ■—■ ......................... ■■■■ — ............... "■ ■■ ■ — ■ A beivárdoyuiai Győze em tsz kommunistái hasznosítsák harci tapasztalataikat a további munkákban is A bányász szakszervezet fe’adatai a váita ások teljesítése érdekében A betvárdgyulai Lenin és a Béke lenn előszőve! kezeti csoportok novem herben a zárszámadás idején egyesül­tek. A Lenin tszcs-nek 260 hold terü­lete volt, a Béke tszcs tagságának ennél is több: 308 hold. A nagyobb földterület jobban fizetett, például hatvan mázsával több volt a Béke tszrvben a kukoricatermés. Szóba került többször is: ha egyesülnének a csoportok, nagyobb földterületen magasabb termésered tn'ényt érhetnének el. A Béke tszcs távjai azonban azt mondták: „Vár­junk még legalább egy évig, aztán majd meglátjuk.“ így vélekedőik még a kommunisták is, Szabó Gvu'la elv- társ pártvezetőségi tag maga is így beszélt:-T Alig egy éve, hogy megalakult a Béke, még korai lenne az egyesü­lés. Ki tudja mit hozna ez a szövet- kezlnek, meg azután, ha egyesülnénk, dem volna kivel versenyezni. Jobb így versenyezzünk csak tovább. N'eim így látták jónak a Lenin tszcs tagijai, akik bizonygatták, hogy közös erővel sokkal többre képesek, mint kulön-küilőn. A Béke tszcs tagjai jobb helyzetben voltak, nem volt hi?£\ férfi erő ben. A Lenin tszcs-ben viszont kilenc családban nem volt férfi. A munkaerőt úgy pótolták, hogy o/rrvezetlebben dolgoztak, mint a Béke csoport tagjai. így voll ez a réfkaszálásnáC is, amikor s Béke-raoportnál bandában végezték a munkát, Doszpod György elvtár®, a Lenin tszcs párttitkáTa tizedmagáva! ment a rétre kaszálni. Ugyanazt a munkát végezték, mint túl amazok. Doszpod elvtárs látta, hogy lemarad nak, mert csak tizen vannak, Miután megebédellek, kimérte saját területét, amit aznap el akart végezni. A töb­biek kérték titkárukat, hogy nekik is mérje ki a területet. Aztán megindult a munka. Másfél nap alatt közel 30 hold füvet lekaszáltak. A két termelőszövetkezeti csoport komm írni® iái, dolgozói így vetélkedtek egymással. A versenyt eredmény kísér­te mindkét részről. Mégsem lett ltelő- 'e egyesülés, özv. Király Sándomé és a Sziksza: család tagjai, de mások is szzal érvellek az egyesülés ellen bogy a Lenin tszcs-nek kevés a takar­mánya. Mások hozzátették: „Ha el­osztjuk a 60 mázsa kukorica többlet- termésünket magunk között, akikor szó lehet az egyesülésről.“ Ext már nem hallgatták el szót­lanul a Béke tszcs kommunistái. Szabó Gyula elvtárs. Szabó Józsefivé •clvtársnő, Keresztes István pártoniki- vüli így válaszoltak: „Szeretitek-e az. állatokat? Kára vagy haszna lenne az országnak abból, ha elhullanának az állatok?“ Erre aztán elecsendesedlek a hangoskodék, de néhány nap múlva újra elkezdték .,. Doszpod György elvtárs, a Lenin tszcs pántlikára nyitott szemmel járt. nyelt, hibáit. Arra is gondolt, hogy nehéz gazdálkodni, ha a két csoport állatállománya nyolc különböző he­lyen van. Szóbahozta ezt a kommu­nistáknak és értettek a szóból a Béke tszcs pártonkívüli dolgozói is. Király Sándorné csapatvezető, Bog­nár Gyula né egyre jobban kiálltak a kommunisták oldalán, ezt tették a többiek is. Kátai János tagjelölt is erről beszólt a szövetkezeti tagok kö­zött. Doszpod elvtárs pedig felkereste a Béke tszcs elnökével Palotai elvtár­sat. — Te jól gazdálkodsz Palotai elv társ, de mégis látnod kell, lun’y külün-külön ti Ls, ml is gyengék vagyunk. Ilyen körülmények között gondolni se leh-ct komolyabb építkezésre. Pedig erre is nagy szükség lenne, hiszen egyre szaporodunk. Ott van Brozo- vúcz András, Tankovics István meg a többiek, akik az ősszel léptek a cso­portba. Aztán a Táncsics I. típusú tszcs-ből is mindig többen kerülnek közelebb a hármas típusú tszcs-hez. Mi úgyr látnánk helyesnek, ha közös útra lépnénk. Gondolkozzatok, rájöt­tök, hogy jobb lesz. A sok beszéd nem volt hiábavaló. A két csoport egyesült, az új belépőkkel együtt 646 hold lett a Győzelem tszcs területe. Nemhiába választották a Győzelem nevet. Sok harc árán sikerült győz­niük. A két csoport egyesüléséért ví­vott harcban erősödött, izmosodót! mindkét pártszervezet. Még nem vá­lasztották meg a közös pártszerveze! vezetőségét, de már beszéllek róla. Mindkét pártszervezet vezetősége sók •apasztalatot szerzett a vezetés,, a tö­megek közti munkában. Látták: ha előbb mozgósítják a tag­ságot, a népnevelőket, akkor sokkal előbb célt értek volna. A Győzelem tszcs minden tagja ma A jó békcgyűlés jó előkészítő munkával kezdődik Vers étidről azonban nem hihet azt moij ini, hogy olt a békegyűlést jól előké­szítették. A hangszóró közvetítését a dolgozó párasztok a „nagy szél” miatt nem hallották meg. külön• külön pedig mm értesítették őket. A dolgozó parasztok legnagyobb része még csak nem is tudott C békegyűlésről. Hibát követeti el Nagy Sándor né elvtársnő, a megyei békebi-fottr ság titkára is. Nagy elvtársnö meg­ígérte. hogy a békegyűlésre ki íog menni, ds nem tartotta be ígéretét, s a versendiek hiába vál­tak. Nagy elvtársnő tavasz óta tudja már, hogy a versendi béke­harcosok leváltották Keleti Kál­mán volt békeíelelöst. mert nem törődött a falu békemozgalmának fejlődésével. De mégsem segített a versendieknek abban, hogy új bé­tnár azt mondja: „a mi szövetkeze tünk.“ Ha szóbakerül, hogy mit vé­geztek, elmondják: hogy teljes-ftetiék az őszívetés tervet. 37 hold ősziárpát keresztsorosan vetettek eiL Ugyancsak a fejlett szovjet agrotechnikai ©.‘já­rást alkalmazták az őszibúzánál. imelynek felét szintén keresztsorosan vetették eL A silózási tervet január első napjaiban 100 százalékra teljesí­tették. Jól gondozzák állatállományukat. Egyetlen állatuk sem hullott cl. Most bővítik az istállókat és a jelenlegi nyojc helyről öt istállóba vonják ösz- sze az állatállományt. Az abrakot úgy oszlották be, hogy számítanak a tavaszi munkák kezdetére, amikor jobban kell abrak ölni. Tizenkét kocsi hordja a szántóföl­dekre a trágyát, visszafelé pedig ko­csira rakják a kukoricaszárat, me­lyet nem szállítottak be időben. Ezt is felhasználják takarmánynak, szecs­kát vágnak belőle. Munka végez! év© a kocsikat megtisztíva a sártól, fedél alá rakják. A tavaszi vetőmagot már kiszelektálták s az a raktárban készen áll a vetés idejére. A tavaszi vetés! keresztsorosan végzik, a kukoricát pedig négyzetesen fogják elvetni. A pártszervezet előtt most az a feladat áll, hogy helyesen ossza el a kommunistákat a munkacsa­patokban és brigádokban. Nagy feladat áll a Győzelem tszcs tagsága elölt is s ezt a feladatot csak ibhan az esetben tudják jól megolda­ni, ha a pártszervezet mind n egyes kommunistát és népnevelőt aktivizál. Feladat még az is, hogy példamutatá­sukkal — a növénytermesztésben, ál­lattenyésztésben kifejtett jó munká­jukkal példát mutassanak a Táncsics I. típusú tszcs tagjainak, hogy ők is rálépjenek a fejlettebb módszerekkel dolgozó szövetkezeti gazdálkodás út­jára. kéiehlöst válasszanak, sói a népek békekongresszusa határozataivá' foglalkozó január 3-i kiadású „Bú- keharcos’‘-t továbbra is Keleti Ká'.- máiMiap küldte ki. Keleti Kálmán a „Békeharcos’ -t nem adta tovább hanem magánál tartotta, a versendi békeharcosok kezében pedig nincs agítációs anyag. A következő „Bé- kehnrcos•’ is nagy segítséget jelent­hetett Volna a vcrsgndi békehar­cosoknak, de a megyei békeiroda azt estije 28-án, 29-én adta lek A versendi békeharcosok okul­tak a hibákból és azonnal hozzá­láttak c kijavításukhoz. A szerda esti gyűlésen, mivel többnyire nép. nevelők vettek részt, íeltérképez- ték az utcákat és pontosan meg­határozták, ki melyig utcában vagy ulcarészlegben tartja meg majd a békekisgyűléseket A versendi b(- keharcosok elhatározták, hogy a békegyülések utárj utcai békebi­zottságokat is választanak. A szocialista munkaverseny nem Irodai ügy — tanítja Sztálin elv-társ — hanem a dolgozók mii Hóinak for- ractemi önkritikája. [A J égte, nem egy helyen azt lá‘­*-'-*• juk, hogy' üzemi bizottságaink és műszaki vezetőink, a dolgozók megkérdezése nélkül teszik meg a vállalásaikat. így törtárat példáuHs"- ván-atenián is. ahol 35 válla'ást viee- vaa kellett adni hogy az UB beszél­je meg a dolgozókkal. A szocialista munkaverseny ma már minden dol­gozó ügye. Egyetlen vezetőnők sem 4U jogában, hogy önkényesen a dol­gozók megkérdezése nélkül hozzáte­gyen, vagy elvegyen, többet, vagy nevesebbet vállaljon, mint amire a dolgozók önként vállalkoztak. A szakszervezeti és műszaki vezetők feladata, hogy helyes irányba terel­ek a dolgozók alkotó kezdeménye­zését, jelöljék ki a reálisan megvaló­sítható célokat és megvitassák a dol­gozókkal — hogyan lehet a felada­tokat megoldani. Pártunk Közoont: Vezetősége rá­mutatott arra, hogy a dolgozók jog­gal követeli^ meg vezetőiktől mun­kájuk elvégzéséhez szüksége® félté- ‘elek maradéktalan teljesítését. Ho­gyan van esz. biztosítva a pécsi bá­nyáknál? Bányász dolgozóink legna­gyobb részénél a lelkesedés, a len­dület megvan. Azonban ezt „ lelke* >edést, lendületet üzemi bizottságaink nem tudják úgy irányítani, segíteni, fejleszteni, hogv a szocialista mun- kaversíiny emeője, lendítőereje le­gyen. A másik hiba, hogy dolgozó­nkkal nem tudatosítjuk politikai ne­velő munkával, hogy a szocialista munkaverseny a tervek teljesítésé­nek, túlteljesítésének legfőbb esz­köze. Ez a fő oka annak hogy például (sivár-rknán a Rózsa-csapat több napon keresztül nem tudja tervelő­irányzatát teljesíteni, — bár itt a műszakiak is komoly hibát követtek el. A csapat előirányzata 140 csille a faanyag munkahelyre való előzetes beszállítása mellett. A felső kijárat és a lógvágat elhanyagolása miatt a fát néhány napon keresztül alul­ról kellett, beszállítani és emiatt a faanyag egy részét a termelő mű­szaknak kellett a munkahelyre sztár Utáni, ami néhány órás termelési ki­esést jelentett. Ez 30—40 csille sze­net tesz ki. Ha az UB ezt a kérdést előzetesen megbeszélje volna, mind a termelő csapattal, mind a ktezo1- gáló csapattal, megértette volna, hogy a fennálló nehézségeket bizo­nyos átcsoportosítással, a műszakiak­kal karöltve, gyorsan ki lehetett vol­na javítani úgy, hogy 2—300 csille szénnel nem károsodott volna meg népgazdaságunk. Dolgozóink versenylendülete és a termelési eredmények között lévő különbség másik oka, hogy sok üzem­ben a műszaki értelmiség nem bizto­sítja megfelelően n versenyben vál­lalt fe'adatok teljesítéséhez szüksé­ges feltét:.!eket. így például a hidasi üzemben — ahol egyébként komoly lemaradás van a terv teljesítésében (58.5 százalék) a január havi műn- kaversenyben 388 fő tett felajánlást 100 tonna széninek terven felül való kitermelésére és 53 folyóméter feltá­rásra. Január 15-lg egyetlen egy műszaki sem tett vállalást a műsza­ki előfeltételek biztosítására. Nincs párosversenyben az egyik körlet, vagy bányarész a másik körlettel, zagy bányarésszel, holott a déli bá­nya terv teljes kése 98—99 százalókon áll, amíg az északi rész alatta ma­radt Ez a bányarész nem adta át :ó tapasztalatait az északi bányarész-t rek, nem hívta ki versenyre a déli bánya vezetősége az északi bánya­rész vezetőjét. Ezek mind olyan hiá- yosságok, amelyeket feltétlenül ki kell küszöbölni versenyszervező arankánkból. . [VJ űszak: értelmiségünk nem egy 1 esetben adta már tanujelét nagyszerű képességeinek. Több eset­ben kivívta magának a párt, sze­mélyesen Rákosi elvtárs és a kor­mány megbecsülését. így augusztus 20, a bányásznap tiszteletére folyó munkavt.rsenyben kimagasló ered­mények születtek. Ezeken a kima­gasló műszakokon úgy ment minden mint a jól olajozott gép. Ezeknek a napoknak a titka, hogy a műszaki vezetők alaposan felkészülteik. Miért nem készülnek fel most te bányáink műszaki vezetői, a mérnö­kök, bányamesterek, aknászok, lő- inesterek ugyanígy „ versenyre? A felelet egyszerű és kézenfekvő, mert mi, szakszervezeti funkcionáriusok, nem gondoltuk át eléggé pártunk Központi Vezetőségének útmutatásait, amelyek megkövetelik a műszaki ór* ‘elmiség fokozottabb bevonását a munkaversenybe. Különösen nálunk bányászoknál áll fenn az: ahelyett, hogy a műszaki értelmiség©! meg­győznénk arról, milyen szerepe és 'el adat a vau a munka verseny ben csak bíráljuk a műszakiakat, de nem segítünk nekik a hibák kijavításá­ban. Ez már odáig fajul, hogy az eV 'en-ségnuk több helyen sikerül mű­szak .-ellenes hangulatot szítani a dolgozók között, mint például Hida­son te. ahol minden nehézségért a míVzokiakat okolják. Oariunj,. a szakszervezetekre bír- ta a munkaverseny szervezését, a Sztahánov-.nozgalom fejlesztését, agyszóval a munkaverseny gazdájá­vá tette a szakszervezetet. Azonban, hogy ez Jgv van, azt minden üze­münkről nnm mondhatjuk el. Bár vannak eredmények ezen a téren, különösen a havi verseny bevezetése óta, például Petőfi-aknán, ahol a bi* zalmí-usebkönyvet rendszeresítette az UB. A felajánlásoknál az UB a biza - miiak és műszakiak munkájára tá­maszkodik, rendszeresen megtartják a bizalmi órlekc.zleíeket, ahol meg­beszél közösen a műszakiakkal, a csapatvezetőkkel a feladatokat és közös erőfeszítéseket tesznek a hi­bák kijavítására, tapasztalatcseréket rendszeresítenek, a műszakiakkal kö­zösen teszik meg a felajánlásaikat. Döntően fontos ‘ ez a kérdés külö­nösen most, amikor a havi munka- verseny bevezetésének értékelésénél édesen vetődnek fel ezek a hiányos­ságok. A területi bizottság is bele­esett abba a hibába hogy megelége­dett a tervezet alapján meghatározott értekezletek megtartásával és tovább útim törődve a verseny szervezésével azt hitte, hogy a doloq megy magától és elhanyagolta az ellenőrzést. En­nek tudható be, hogy a felajánlások csaknem a hónap közepén történtek meg. Nem tettünk intézkedéseket, hogy a hibákat menet közben kija­vítsuk, nem kértük a párt segítségét, rém figyelmeztettük a minisztériu­mot időben, hogy a tervfeübontáe későn történt meg. Nem vettük észre, aogy a havi munkaverseny lénye­gét nem értették meg biza'm: óink, JE- nik és a műszaki értelmiség egy része sem. Nem ellenőriztük az ide­vonatkozó határozatok végrehajtását következetesen. Nem következő**- még be a kívánt fordulat, amely a határozat célja, hogy kiküszöböljük a munikaverseny bürokratikus kinö­véseit, szüntessük meg a munkaver- jenyben megmutatkozó általános é® ivem konkrét értékelhető vállaláso- cat. Nem használtuk fel az agitáció minden eszközét a munkaverseny népszerűsitése érdekében. Különösen fennáll ez a kultúragitáció terén. ’— Kultúrcsoportjaiok egyetlen egy esetben sem adtak műsort üzeme­inkben, hogy népszerűsítsék a ter­melésben élenjárókat, a felajén'ások teljesítőit, bírálják a lemaradókat Pedig lett volna csoportjainknak fel* adatuk a dicséret és birálat terén is. Dicséret illeti a Szlavek-csapatoi. amely felajánlását 27*'.g 117 százalék­ra teljesítette, de ugyanígy Ney Fe­renc csapatát is, amely 102.1 száza- ékra telje«'tette múlt havi tervét. Jól kapcsolódott be a havi mun­kaversenybe a Komlói Aknamélyító Vállalat Arania-aknai üzeme amely 3C-'g 109.7 százalékra teljesítette ter­vét. Kimagasló eredményt ért el az Aknamélyítőknél a Molnár István DISZ-jrigád, a szászvári üzem, ahol a pártszervezet a népnevelőkön ke­resztül nagy segítséget adott a szak- szervezet versenyszervező munkájá­hoz; 26-lg 104,4 százalékos tervtelje- sí lést ért el. Feladatunk, hogy az első hónap tapasztalatai felhasználásával, a fenn­álló hibákat kijavítva gyökeres for­dulatot érjünk el versenyszervező munkánkban, a határozat pontról* pontra való megvalósításával szün* fessük meg a verseny bürokratikus kinövéseit, tartsuk meq a szoros kap­csolatot a műszaki értelmiséggel — Vonjuk be fokozottabban a ver- senyszervezésbe és ellenőrzésbe a bi­zalmiakat, a népnevelőket. Kérjük minden esetben a pártszervezetek se­gítségét. Biztosítsuk a reszortbizott­ságok bevonásával a munkaverseny nyilvántartását és nyilvánosságát, s felajánlások válogatásnélkült gyűjtö­getése helyett biztosítsuk „ kétoldalú versenyszerződések megkötését, har­coljunk következetesen a vállalt kö­telezettségek teljesítéséért. A helyes ellenőrzés megszervezé­se tehát szakszervezetünk verseny* szervező munkájának legfontosabb feladata. A havi munka verseny re va­ló áttérésnek azért van óriási jelen­tősége. ni'Sirt ennek „ módszernek qyik loci--követőbb követelménye a rendszeres és tömegméretű ellenőr­zés. Ennek segítséqével fel tud'uk számolni az „objektív" nehézségekre való hivatkozást. Mert a leggyako­ribb eset, hogy a vállalás nemtől jc* /‘tjénél err? hivatkoznak. ’észen bizonyos, mint ahogy a nógrádi és komáromi példa f* ram tat ja. hogy g munkaversenynek et a formája és megfelelő áttanulmá­nyozása a meglévő hibák kilküszöbö* őse után nagy lépéssel viszi előre8 munkavnrsonvt. Búzhh István SZMT tér. híz. elnök. kelt. Meglátta a két csoport ercdané­CIFRA HÁZ/-ÁLDÁS A mtltnap történt Magyarüigén. Aki nem hiszi, az ** nézzen utána. Elmúlt a déliran és Magyarürgén beostoledett, ez különben országos jelenség. A házak tövében egy jó> fáiplált sok zamakót meq miegyebet látott férfiú trap­péit. Balkarjára testes kosárnak a füle feszült, jobb hóna alatt pedig göngyölegbe gyűrt ruhát szorongatott. Különös este ígérkezett Magyarürgén. A leghűsége­sebb, a leghiggadtabb kutyák is odahagyták őrhelyü­ket, egy vakkantásm sem érdemesítették többé a ho - da*, hanem ehelyett nyomába szegöd*ek az e’őbb em1!- tett férfiúnak Orrukat magasra emelve poroszkáltak, majd galoppoztuk a városi ruhás járókelő mögött. Az a:iq győzte már szusszal, mart mkradúnóalan hátrafor­dult, hogy emigyen rivalfjon a kutyafa'kára: — Hord­játok el magatokat, rusnya dögök! Kutyáknál is ku­tyábbak!— míg ez és ezeknél százszorta cifrább sza­vakat morzsolgetott ajkai közölt, adóig te jobban a hóna alá szorította a ruhacsomót és kezefejéve! buz­gón takargatta cl a ruhával fedett kosárból kibukkanó Oiregymáaokat. Jól megnézte a házakat és fájó szívvel lépdelt m'nc’- eqylk'ől tovább. Némelyiknél azonban megállapodott. Egy kiesé ktiiszuszogta magát, majd gyorsan beugrott * kertkapun és kivülhagyta a kutyákat. A háziakba rmgy dicsértedét .ke! lépett be. Válasz* M sem vdiv,, előhúzta hóna alól a reverendát és á.- Vedlett azzá aki volt pappá. Ahol leültették, ott leült, ahol nem ültették le, ott állva maradt. d_> mindenütt elkezdte a mondókáját: — Haj, haj ... Szegény az eklézsia nem öltünk az Idén disznót, pedig de jó is „ jófé’e sonka meg kol­bász Magam ia szeretem szívesen mogetmém. — Áhol már meg tinták a sok célzást és adtak néki valamit a felfüstölt holmiból, ott gyorsan befejezte a beszélge­tést. A kolbászt disznósajtot belegyömöszölte a kosár­ba, bcj7.ent©lte a házat és csókra nyújtotta a gyorsan előhúzott feszületet, majd maga te vniára fohászkodott. De hiába volt minden buzgalma, mert a kutyák csa,u •árták odakünt. így ment ez jóidéig csakhogy közben egy pár pc- hár borocska, i® akadt, ha nem is a kosárba, de a saját torkába. így történt azután, hogy a kutyák is — ha követni akarták, — kénytelenek voltak egyet jobbra, egyet meg balra és csak azután előre lépni. A tisztelendő atya egyre bizonytalanabb lett a házi áldásban is. Gyorsan eltette a disznóságot, hamar elhadarla az áldást, egy-kettőre kihúzta a feszületet és már ment is tovább. Csakhogy mi történt a végén? Ott te elmondta már a szentelést, ájtatös képpel előhúzta a feszületet és a házigazda szája elé tette. Azonban csak hitte, hogy ez így van. mert a mágyarürgei bor hevületében egy szép szál kolbászt húzott k; a kosárból. A gazda egy darabig nézte, de azután csak bele­harapott. — Látod asszony. így kell csinálni — mondta — Lyen fokhagymáson szeretem. Az asszony te megkóstolta és így a tisztelendő cSak azt vehette észre, hogy jóformán az ujja maradt meg. Nagy tüzet is csinált, elmondta a háziakat min­dennek, szentségitörőnek meg egyéb ilyen aprószent­nek. Kereste u megszentelt munkaeszközéi, A háziak is megmérgesedtek és miután látták, hogy a pap vu.óságos mozgó hús és tejkereslcedelmi. vissza­vették. amit adtak. Érre az atya leszedte a házról és tóiul- a szenteltvizet és kitámolygott az ajtón. Odakint Is folytatta á-kozódásait, mindúntnlan meg- megállt és a fígyelmasen hallgató kutyáknak elmesélte az esetet, hogyan ették inog a pogányok a kegy.’»ért és hogyan szedték vissza a disznóölés mannáját. Most mór minduntalan megbotlott. Ha nincs ott egy nagy komondor, hát el te ősik. de így sem kerülte ol a sorsát mert orra bukott és a kosara elgurult. ,A kutyák szorgalmának sem maradt el a jutalma, annyi jófélét ettek, hogy még harmadnap sem fogadták fi a csontot Viszont az‘ mr.q kell adni. hogv ' azóta sincs a faluban hűségesebb hív© a papnak náluknát. Miért nem sikerű t Versenden a békegyűlés?

Next

/
Oldalképek
Tartalom