Dunántúli Napló, 1952. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-22 / 274. szám
o NAPLÓ ' Í982 NOVEMBER 29 ADY ENDRE IDŐSZERŰSÉGE 1 Ti éwet ezelőlt, 1877 november 22én született Ady Endre. Adyt azonban nem .születésének ez a neveztes és-forduíója teszi időszerűvé, hanem mindenekelőtt az, hogy költésfele népünk mai feladataiban is útmutaió és nézetei jirodaími életünk mai kérdéseiben i« segítséget adnak. Ady költészete annak a nagy sóvárgásnak. elszánt és megindító sóvárgásnak a költészete, amellyel nemzetünk megújhodását várta. Ebből a sóvárgásból fakad Advnak az a forradaómisá- ga, amelyik egész költészetének lényeié®Költészetének lénye a forradalm-iság, Ady észrevette, hogy kora, az imperializmus kora; a forradalmak kora. Sok idevágó bizonyíték helyett csupán azt említem, hogy ennek a felismerésnek a következménye, hogy állandóan idézi a nagy magyar forradalmi de na ikratának. Petőfinek az alakját. S az ő emlékét a forradalom szimbólumaként állítja elénk. Igv A márciusi Naphoz c. költeményében: Petőfi Szavánál van .szükség jobb szóra: Mindent nieglátőra. mindent felrugóra. E fényes Március c.sala.sorba állít: Nem véletlenül idéztem éppen ezt a versel. E vers ugyanis alkalmas annak a megvilágítására is. hogy Ady ugyanakkor, amikor az ő forradalmidig» — a sajátos magyar viszonyok között helyesen — polgári demokratikus forradalmiság. érzi azt is. hogy áz ' imperializmus koráiban a polgári .demokratikus forradalom már kevés, érzi, hogy ..Petőfi szavánál van szükség jobb szóra'1. •' Ady-nak ez a forradalmiság» az időszerű, a követendő a mi számunkra is. -Mi forradalom nélkül jutottunk függetlenségünkhöz, népünk szabadsága hoz. Ez. azonban nem jelenti azt, liogv forradalmi átalakulásra nincs szükségünk és ebből következik az, hogy forradalmi tulajdonságokra mindnyájunknak szüksége van. Szükségünk Van arra a forradalmi hazaiiságra. amiben Ady hazafisága számunkra olyan nagyszerű útmutató példa. Ady forradalmi hazaflságának leglényegesebb vonása: * réginek, az elavultnak a gyűlölete. Ez a gvűlöef átita'ja egész költészetét. A már em lített költeményénél maradva figyeljük meg ennek a gyűlöletnek izzó hőfokát: S verje meg az isten n verejtékünket. Verje meg veréssel egész életünkéi» Ha tovább tengődünk ilyen kábultárván. ('.sókunkat a szánkban, álmunkat a párnán, Gyermeket Ígérő legszebb ingerünket, Verjen meg az isten, verjen meg bennünket. Verje meg a teltünk, verje meg az álmunk, Dunai Tiszai rétíi megállásunk. Verje meg múltunkat, verje meg jövőnket, S betyáron magunkból elkövetkezőket, Ha el nem tiporjuk, kik utunkat állják: Magyar Márciusnak minden akadályát. Verje meg. verje meg, ha van erő isten, Aki esak egy kicsit ósdit akar itten. Mert itt kárhozat van, itt le kell gyilkolni, Mindent, ami régi, ezeréves holmi, Mindent, ami senyveszi, mindent, ami árui S Etel-kö/.t leszi meg hű magyar határul. Lán$oíó szenvedéllyel gyűlölte Ady azt, amit ő hívott magyar ugarnak, magyar mocsárnak, magyar temetőnek. téli só-kertnek, magyar pokolnak- büz-lehii bús-tónak, h alá hónak, trágyadombnak. mocsaras rónának, szürkeségnek, pocsolyának. Ezzel a szenvedéllyel szórta az átkokat azokra, akiket a niggyar ugar megtestesítőinek tartott. Igv szórta az átkot Tisza Istvánra, akit geszti bolondnak, kerge kosnak, bom’otleszű és bomlottfejű kajánnak, bujló. új. kan Báthory Erzsébetnek nevezett és megfenyegette: .■Fráter! gyermekeidben bűnhődő “ és „Ez a gazember még lakolni fog'. Adv költészetéből. az ő forradalmi bazafiságáböl először is ezt az elszánt gyűlöletet, a haza szerrtetéivek igazi mélységéből fakadó gyíilö'etot kell megtanulnunk. Ady forradalmi liaz&fiságátiak másik motívuma, Hogy a keserű valóságért, a nemzet elmaradásáért felelőssé 'ette nemcsak a magyar urakat, hanem a magyar népet is.A Fajtám sorsa e. versében írja: „Mert gyáva volt és szolga volt S életét élni sohse merte, A sorsa, a sorsa Hajh be megverte, be megverte**. Még erősebben szólal meg az A hő kölés népe c. versében: Ez a hőkölő harcok népe •S mostl lapulá.sa is rávall Hogy az úri kíméletlenség R»suhintott szijostorával. Mindig ilyen volt: apró kiláttok Kévén minden igának barma, Sohse harcolt még harcot végig, fisok léhán és gyáván kavarta. Erőt mutattak, erőt látott, Vertnek született, nem verőnek, Önerejét felette mindig, Sohse szegzett erőt erőnek. Betyár ural így nevelték, Ne tt rúg vissza, csak búsan átkoz, S ki egyszer rugott a magyarba, .Szinte kedvet kap a rúgáshoz. Ezért a népéri úgyis mindegy, Ebsorsol akar hát — akarja. Adv költészetében a felelősségérzet ilyen keserű hangon szólalt meg azért, mert nem tudta, hol van a matystr nemzet új vezető osztálya. Erre a ke sérti ségre nekünk nines okunk. Van okunk azonban arra. hogy Ady hazafiságinak ez. a mély fefclősségteljessé- ge arra indítson bennünket, hogy sorsunkért továbbra is mindnyájan felelősek vagyunk. Mindnyájunknak minden nap helyt kell állnunk a munkában ’érveink végrehajtásában, az állami fegyelem megvalósításában, függetlenségünk megvédésére való elszántságunkban. Szinte a szívünkbe fájditó ténv, hogy Adv-t épített ezért a felelősségérzetéért bélyegezték tűnőkul haza- fiatlannak. Az idézett és hasonló szavaira hivatkozva állapították meg. hogy Ady olyan költő, aki nem érzi magát egynek népével és nemzetével. Az úri bitangság sok hazúgaágot kobo! a maga hitvány lényének és tetteinek álcázására. De ezek között is a ’eghitványisbbak közé tartozik Ady nak ez a tnegrágalmazása. Ma már nem kelC magyarázni, hogy éppen az ellenkezője az igaz: éppen ebben a- keserű és önki ázó bíróinkban jutott leginkább kifejezésre Ady igazi haza fisága. patriotizmusa, magyarsága. A nacionalizmus alkonya c. cikkében Ady maga világította meg e kérdést, már l!M>3-han: ..a nacionalizmus nem hazafiéiig. Aki ellensége a haladásinak, a jobbra törésnek, az emberi szellem fíltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli’*, Majd hozzáteszi: ..Dolgozni az elnyomottak felszabadításán, minden ember boldogságán: ez a cél“. ,.Az új haza fiság az emberi, a populáris, a szociális hazafisági“ íme « nemzeti életünkben oly időszerű Ady. akitől nekünk ma lftöü-ben tanulnunk lehet és tanulnunk kell! * A 7ó éves Ady útmutatónk és segítségünk nekünk abban t», hogy az. irodalmi életünk legújabb és legelevenebb kérdéseiben helyesen fog aljunk állást. Ady felfogása a költészet, az irodalom hivatásáról teljesen meg- egvezik a legutóbbi irodalmi vita tanulságával: ne a műgond, hanem a nép gondja legyen az író legfőbb gondja, és a műgond is ennek az érdekében legyen az írók jelentős problémája. Petőfi óta felesleges annak a vitatása, hogs' a költők igazi nagysága a nemzeti élettel való összetorrott- ságban rejlik. Érdemes azonban felhívni ajrx a figyelmet, hogy e nézette! 18+8 után nagyon sokszor és nagyon csúfosan visszaéltek. A nemzeti gondolat kifejezésének a leiadata a szabadságharc bukása után is megmarad az írók jelszavának, de elveszti azt a lényegét, amit éppen a 18-as gondolat jelent. 18+8 ugyanis éppen azt jelenti a nemzet fogalmának fejlődésében, hogy a nemzeti jelleg most már világosan és határozottan egyet jeleni a dolgozó nép sorsával. A szabadságharc bukása után az Uralkodó osztályok irodalmi áramlatai a nem zeli jelszó alatt népeílenes tendenciákat keltenek életre. Újbóli bekövetkezett a nemzetnek és a népnek a szem beállítása és ezzel az általuk hirdetett nemzeti jelszó hazuggá vált. A XX-ik század elején azután irodalmi életünk új törekvéseiben megkezdődött a harc ez ellen. A fürdővízzel azonban lyü-ntötték a gyermeket is. A hazug nemzeti jelszó ellen küzdve kialakult az a felfogás, amely szerint az írók élményed tisztáit egyéni élmények és a költészet akkor „igazi“i Ha nincs összefüggésben a politikák a társadalmi élet menetével. Adv költészetének. a költészetről vallott felfogásának legfőbb értéke, hogy ezen a pon'on is visszatér +8 örökéhez. A* ö költészete csodálatosan össze van forrva népének forradalmi vágyaival és reménységeivel. Mindaz, amit hirdet. a magyar nép évszázados elkeseredésének, elnyomatásának, i’elszaba- dttlási vágyának a kifejezése. S ez a legfőbb érdem lett természet szerűlég a botránykő nemcsak a Rákosi Jenők, a Tisza Istvánok, hanem —• nnvi figyelemreméltóbb — a Nyugat szerkesztői és írói, az Osváthok és * Kosztolányink szentében is. Osváthi Ignotus és iskolájuk lelkesedéssel üdvözölte Ady nyelvújítását, versújí- fását, szeretettel és megértéssel elemezték egyéni költői sajátosságait. * nagy francia lírával való kapcsolatait, de e vonásak igazi alakjával nem sókat törődtek, ttom látták meg, bosj Ady költészetének lényege és alapja» hogy visszatér a költészet hivatásának legigazibb felfogásához. Ok Ady forrndalmiságát * zseni szeszélyének tartották. Ignotus esztétikája szerint a költő azt mondhatja, amit akar, mindegy, hogy mit mond, csak jól tudja kifejezni azt, amit akar. S ha Ady-nak időnként fórra- dalmiságra van kedve, miért ne. ha a versek, mint versok sikerültek. Adv költészetének ez a hamis eb esztétizálásn új irodalom tört éne tünkben még nem kapta meg a kelllő megvilágítást. Még nem számoltunk i® igazán Kosztolányi Dezső tudatosan rosszindulatú tanulmányával. Még nem számoltunk le azokkal az ,,irodalmi' nézetekkel sem, amelyek viszont *z d- esztétizálú felfogással szemben Adyt prófétává, messiássá egyszerűsítették, hamisították. Ady költő volt. nem próféta, nem jövendőmondó. Az ily®# Ady-imádotot ugyanúgy el kelti utasítani, mint elesztétizáió meghamisítását. Ady szüle lésének 75-ik évfordulói* arra senkent bennünket, hrtgv írók «• olvasók egyaránt többet foglalkozzunk alakjával. Ady költészetét nem nélkii* űzhetjük népünk nevelésében. H* magunkat meg akarjuk ismerni, ismer műnk és szeretnünk kell őt is. Pataki l.ászló az írószövetség pécsi exportjának elnöke. Békeőrök a Sátorhely-pusztai állami gazdaságban . Közben arra jött két ki«gy<*rek, rgy kislány és egy kisfiú. marhát le* geítetni. Bálint, amikor meglátta okét. azt mondta nekem, hogyha kiabálok, vagy ha a gyerekek véletlenül is meglátnak bennünket, ük a gyermekeket meggyilkolják . . (Yersztovsek Borisz jugoszláv emigráns vallomásából). JVyolc-tis évvel ezelőtt még nem az ember, hanem a természet volt Gerechát-pusztán az úr. A ti tok zatos, suttogó nádrengeteg csendjét dárdaként meredezö sásbuzogányok őrizték, c víztisztásokon messzirehal- latszó vidámsággal lubickoltak a fekete. piroskarikás szemű vöcskök, a nádcsomók között pettyes, színes to. jósokban lüktetett az élet. A nádas igazi urai: a rétisasok, barna kányák komoly méltósággal, kiterjesztett, merev szárnyakkal köröztek birodalmuk lelett és egy-egy szárnylebhentésük — ti£iy tetszett. — nem más, mint az alattvalóknak szúnt leereszkedő legyintés. Ember ritkán, nagyritkán tört csak be ebbe az elzárt, nedves, sáros bíró dalomlya. Néha-néha az uraság nád- törő cselédeinek munkája riasztotta csak lel a vadmadarak seregét, más kor úri vadászok puskalövései okoz tak. riadalmat a vadvizek népei között. Az örökké vartyogó, káricáló, hápogó népség ilyenkor hangos jaj- veszikejéss"! igyekezett más, bizton tágasabbnak látszó nádasrész leié. sí ratva o romlásnak hagyott fészkeket. ■ tehetetlen kicsinyeket. Sátorhely, Izabella/öld-puszta. Ge. réchát-puszta asrtédeinek azonban még a vadmadaraknál is rosszabb so ruk volt. A madarak otthagyhatták helyüket, kereshettek maguknak nyu godal masabb, háborítatlanabb fészket, a cselód' k nem A pusztához, az urasághoz kötötte őket a kenyérgond, az adósság, a tehetetlenség, meg azok a hírek, melyik Baranya e távoli sarkára is eljutottak a mim- kanélkfítiségröl, kény értei enségröl. A szivattyútelep olyan messziről, mént egy téglaégető. Valami kis épít let áll egy égnekmeredő, karcsú torony mellett Pedig ez a szivattyútelep változtatta meg Gerechát képét, fűitől, sűrű erdők, gazdagon termő tekele földek váltogatják egymást a | meg hét-három asszony rakta a kin Duna-ág lágy haji ólában, Á vadlu- dak. vízicsibék tanyáját elfoglalta, meghódította az ember és a szivattyú telep kéménye úgy uralkodik a táj felett, mint egy diadaloszlop. A gerecháti álon hangos zakatolás, sál. bősz pölögéssel iromba nagy úthenger küszködik. Hatalmas henge rei alatt sírnak a kavicsok, nyomában símán. szalagszerüen kanyarodik ki az út. Készen van már az új műül, illetőleg készülőiéiben van Ge- recháttól Kölkedig. Irahetlalöld-pusz- ta. Gerechát már nem a világ végén, sőt azon is túl. hanem megközelíthető helyen — ha a híd is elkészül, — igen könnyen megközelíthető helyen — terül el. Vadvíz-országból, sár-országból így írsz kultúrvidék 11 araszt I 1st ián — ahogyan az aliami gazdaságban hívják: Ha raszti bácsi — élő tanúja ennek a változásnak. Az 52 éves tagbasza kadt, erős ember mór 1927 óta dolgozott <rz uradalomban, a leiszabadulás óla pedig az állami gazdaságban. Valamikor pátyamunkás volt, kukoricatöréskor megbízott hrigádve zetö lett, most pedig az állatokat vi- gyázza, gondozza. Ért mindenhez, hosszú tapasztalat okosította ki, hosz- szú harcok, nagy nélkűlözések rdzet ték meg. Ismeri mindenki. Az állami gazdaságiak természetesen ismerik, a határőrök szintúgy. De ismerik á köveket, kavicsot, sódert és homo kot szállító TEFU-sok és útburkoló munkások is. Különösen azóta ismert Haraszti István neve. amióta letörlek a gercháti kukoricalöld utolsó cső kukoricáját is. Október negyedikén délután csendes, békés volt a gerecháti határ - Marton tizedes és Szabó határőr 'elv társak a magaitigyelőből gyönyörködve nézték a földeket. - ügyelő lábánál szorgoskodó munkásokat. — Haraszti István, Szabó Áron bácsi, csétöl meglosztott íöldröl az utolsó kukoricát, a piros, mosolygós, nagy csöveket a kocsira A szekér elé lógott lovak vágyakozva nyújtogatták nyakukat a linóm csemege felé. A magasligyelö mögött vidáman csillant a későőszi napfényben a haragoszöld lóhere. Odább, az út másik oldalán tavaszias színekben, üdén, 7sengén sarjadt ei nemrég vetett őszi- á rpa. A rnagashgyelövel sz"mközl. vagy 100 150 méternyire, a kiszáradt, ki öregedett Duna-ágon túl más tájékot, másféle határt, másléle életet látott a két magasligyelőbeli elv'.irs. A dróton, Duna ágon túli komor vidé ken csak a jugoszláv őrházikó, ahogyan a határőrök nevezik, karola. mutatta, hogy odaát is élnek. — Lovasok... Katonák! — hívta lel Marton tizedes ügyeiméi a határontúl rnegelevcrtedésére Szabó halár őr, — /ff meg egy kordé jön Róth elv társsal, az agronómussal! emelte a látcsövet a szeméhez a tizedes, hú- /átfordítva a lóh-résr.ek, melyben valóban ott poroszkill az egylovas ho moktutó, ülésén Róth Károly elvtárssal. a gazdaság fiatal agronómusával. A két határőr már észre »em vette, hogy az agronómus üdvözlőén integet feléjük a távolból, csak a túloldalt, a ,,fugákat” Ügyelték — öten vannak... — A karola leié tartanak... — Nem hiszem, elkerülik a karolát. Közben a lovasok a magasligyelö közelébe értek. A két határőr önkén- teleniil erősebben markolta géppisztolyát. A lovasok megszorították a lovakat, mintha érezték volna a felé liik 'áradó gyűlöletet. A magasfigye- lö előtt már vágtáztak — Ugye mondtam, hogy nem a ka. rolóba mennek... Az anyátok úris lenét... Lőnek! Az iilip kétszáz méterről n juqo — szláv karola lelől kiiöti puska- golyó ott fütyült el Szabó határőr Idle mellett Ugyanakkor, egy pillanat ra rá a kocsit rakó Haraszti István is (Hkáromkodla magát: — Ne lőj jelek, a piszkos csibész mindenteket! Volt is oka a kilakadásra! Másléj méterre tőle túrta lel a port a go lyó. Ha odaát jobban megtanulnak célozni, hát... A magasfigvelőhen megcsillant az elviársak kezében z csőre töltött legyver, A kukoricatöldről is előkerült egy-két határőr ök is tudták, merre kell lartaniok a géppisztoly csövét, — Hozzuk át az egész provokáló bandát, az egész karolát! — javasol la egyik tüzeslejü határőr a kukorica földről ledczvi a dolgozókat, a másik csitította: — Mi nem provokálunk... Mi nem lóvünk át a haláron ... De megvéd- jük ezt a földet! Nézd csak, rájuk fogjuk a fegyvert, hogy meglapulnak! Haraszti István bácsi Hitében is mérgelődött; — Az anyjuk ... Még dolgozni sem hagyják az embert! Nem jövök én ide többet semmi pénzért! Ji/Jcgis kiment. Talán már ép- 1 pen másnap, vagy harmadnap. Miért? Talán mert gondolkodott és rájött: ^ ,.jugók\ azaz Tito mindenre elszánt pribékjei éppen ezt akarták elérni, azért lőttek a békésen dől gozó emberekre, a népre vigyázó határőrökre... Talán erre gondolt, ta- 'án arra, amit az esel elmesélésekor mondott: Mindegy ezeknek, hogy civil, vagy katona.,. Ezeknek csaj; vér kell... Híj, de ha én egyszer a kezembe kapnék legalább egyet Ha ezek ide akarnának jönni, hát 52 év iúg vágy oda, én ia megvédeném magam meg másokat Is... Ha nagy, szép szavakat szeretne használni Haraszti bácsi, bizonnyal hozzátenni még; a szép, új, épüld ha/átl © Október negyedikén, 10 óra 30 perckor történt az eset. Délután, tél őt óra tájt. Nemsokkal később már búcsúzott a nap. ha:<fndult a kocsi, vissza leié poroszkúlt Rolh eiidárs csézája is Azután sorra múltak * munkás,eseménydús napok, ífy-.n ei* mély azonban nem történt már Ge- recháton. Csak a rádió hozta hírül1 Államvédelmi Hatóságunk lelartózt*' ton egy emberrabló, gyilkos titóisl® kémbandát. Gerccháton talán egyet- len dolgozó se mulasztotta el a hit* két, a pert hallgatni. I íaraszti István is ott Ült a rá' dió mellett óraszám és az á/' ságban ismét, elolvasta, hogyan akt11 ták vezetőinket, c legjobb kommá' nistákat orvul m.ggyilkolni Tito barátai, áz orvul átlövő lesipuskások társai. — Még a gyerekeket is?... "! csodálkozott el. azután a negyedik*1 eseményekre gondolt és már ne’* csodálkozott. Ezután ígv mesélte. rr” történt negyedikén délután a hátát' szélen: éfcbikfőftek, egyszerű dolgozók' ra ... Katona vagy civil, mindegy ü®" kik. Az emberrablók gyér. keket altattak megölni, itt meg minket, legV' vertelen munkásokat... A tál azóta ismét békés. Odaátrá^ a holtágon tütról rosszindulatú, a’0' hó szemep figyelnek csak át a 'ir< oldalunkra. Legszívesebben mázsánY1 köveket hengergetnének a szorgalt*® San döcögő úthenger elébe, csóva- vetnének a földeit termővé, term*' kénnyé varázsoló szivattyútelepre, k1' perzselnék a Halai vetést puha ágy® hói. A magasfigyelőben azonban vannak az elvtársak. A lötdeken k1 'ményöklü emberek dolgoznak, akik nem adják vissza a földet Albrrcfl1 főhercegnek, se bármely pereprdáya nak. Róth elvtárs, az agronómus nü* aJ.ar ismét cseiédkedni, Haraszti bá' esi se szeretné, ha fia, a népéi ad»1' reg tisztje ott görnyedne a lóhere0# úr taposómalmának kíméletlen Iá1' mában. Hej, ha én agyszer a k kapnék legalább egyet,,, — fohá*^ kodik Haraszti htván és kezét, rn* a többi harasztiiilván k zét *** nézve, bizony nem jó sor vár átok ra, akik elirigyük a mi boldogsM701' kall „ QAKAM1 IASIL°
