Dunántúli Napló, 1952. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-07 / 262. szám
Klffín * komm ti ni zirm st 6pít/> Szovjetunió, a hóké ós biztonság támasza, éljen a világ népeinek Jángeszű vezére, Sztálin ! i. Onnspre kénrflk tegnap az nr^rjjc ki. eg«M meg.ve. Ünnepre készültök Szilántán ebben i kis déleeláv községben * dolgozó p*.ra«7.tok Minth» a határ, * mező is ünneplő köntdebe öltözött volna. Mintha ismeretlen kezek egész hegyodalnyi szőnyegeket fektettek volna le, úgy díszlett mindenütt a frissen zsendülő halványzöld, üde vetés és a mélyen szántott föld nedvesen csillogó, harsogó barna színe. I vetésazönyeg zöldje majd - *- hogy el nem éri a falu legszélső házának, a virágokkal megrakott verandájú, jellegzetesen színes, szép délszláv háznak a küszöbét. Benn a házban is ünnepre készülődtek a háziak. I vesz tea Istvánná, az 58. számú ház 16 holdas gazdájának fe 'őségé lisztet szitált, tojást ütött fel, diót reszelt és nemsokára már nyű lőtt is sárgán, zsírosán a tészta i nyújtófa alól. Az ötéves Ilonka .-elő leget’4 is vett fel az ünnepi ebédre: hol egy kis cukrot csent el a készülő kalács mellől, hol pedig diót kunve ráit szorgalmasan dolgozó édesajtvjá tói — aki pedig, hogy békében hagyja. még a szánkót is lehozta neki a padlásról. Persze Ilonka — mint az Ötéves, bőséghez szokott gyermekek .általában — nem elégszik meg kevéssel. Néha pedig valósággal követe lésekkel áll elő: — Én dióskalácsot is akarok ám!.. Ezt a kívánságát a mai napon már szíves-örömest kielégítik szülei Hiszen olyan természetes Ivestiea Ist- ránéte portáján a sütemény november hetedikén, mint amilyen természetes volt valamikor régen az, hogy időről időre bekopogott — azaz. nem is Kopogott, hanem valósággal betört — ajtajukon a végrehajtó. Ivesziceék még emlékeznek jól a régmúltra és éppen ez az emlékezés teszi még szebbé, még holdogobbá ünnepünket. Mert hogyan is volt régen? — Adósságunk a* sok »ok, a hajnak szála sem látszott ki belőle. — így gondol vimu.a a múltra Iveszies- pé. A dédnagymama 78 évével még többre is emlékszik: — Sok adósság volt, az igaz ... Csak a kamata mennyi volt! Sok disznót kellett eladnunk a törlesztésért... És mennyi minden jut eszükbe még Tveszieséknek, ha a múltra gondolnak: Hol volt néhány évvel ezelőtt még villany? Akkoriban a nép m-ég gyalog járt be Péosre, nem pedig autóbusszal! A horthysta jogvzősé- gen bizony nem értették és nem is akarták érteni az urak a délszláv dolgozóik szép, zengzetes anyanvel- vét! De hol volt a múltban minden háznál rádió?! Tveszieséknél • méghozzá nem is vezetékes van, mint a falu legtöbb házánál, hanem világ vevő Xépszuper. Meg ha motorkerékpár pöfögését hallják a gyerekek — a kilencéves Aniee é* az Ötéves Ilona — bizony kinyitják szemüket: nem édesapjuk jön-e néhány éve vá »troli Csepel motorján. GARAIHM LÁS'/.LÓ, 0NNIPEL6K D usán Zavojcsevics listán a fényes íróasztalba beépített csen- gőgombok felé nyúlt és megnyomott közülük egyet, a kéket. Ezután ismét kényelmesen hátradőlt forgatható karosszékében és szerteágazó macska- bajszát simogatva várt. A csengőszóra igyekvő személyzeti főnök ünnepélyesen leszedegette kabátjáról, nad rágjáró1 a szemmel alig látható pl kéket, nagvhirtelen előrángatott csodálatos színekben pompázó zsebkendőjével leporolta cipőjét és óvatosan kopogott a párnázott ajtón, »mely az /.Igazgatótanács elnöke" feliratú büszke zománctáblát viselte. Az ajtó mögött az igazgatósági titkár, magas, monoküs, Üzoforinfri- zuráju fiatalember fogadta. A titkár Rada Radosevlcs láttára felugrott és •civéíyesen átölelve derekát, vezette a szentély, a nagy főnök szobája felé. — Nagy megbeszélés lesz drága Radám — újságolta, miközben a hoMzú. elegánsan berendezett titkári s«obán keresztililépdelt' k. A hol napi ünnepélyt tárgyaljuk meg... Állítólag kormánykll dótleég is érke zik a (ni gyárunkba. Ki ke,! tennünk m tgunkérl... — No végre, hogy ideértek. .Már azt hittem, hogy suba nem t i álnak d- — fogadta Dusán /.tvojesevies tiszt' ist tőit Azok a derékban kívsé meghajolva, uniformioe/erü, Icgbájo- Mbe mosolyukat felvéve néztek rá. Az igazgatónak tetsaett a néma hó Hát valahogy Így néz ki, ha össze vetik Iveszicsék a múltat és a jelent. De talán a dédnagymama mondja el legkifejezőbben a különbséget: — Régen a magunkfajta paraszt bizony csak paraszt maradhatott. Ma pedig az lesz belőle, amit éppen akar... A nagylány, a kilencéves Anice. már kinézett magának egy „testhez álló" mesterséget: varrónő szeretne lenni. Anicénél azonban messzebb lát már testvére,az ötéves Ilona. „Én tanítónő leszek! — hajtogatja — és Péeset.t járok iskolába!’4 Nem elérhetetlen a kívánság, mi sem könnyebb annál, csak tanulni kell. Legfeljebb az okoz gondot Ive szicsnénók, hogy milyen iskolába írassa jövőre a kislányt: a ez^lántai magyar általánosba, vagy a németi délszláv tanítási nyelvű általános is kólába. így hát sok mindent ünnepelnek ezen a napon Szalántán. sok-mindent ünnepelnek ezen s napon Iveszios Istvánok házában. A szabadságot, egyenjogúságot, boldog, gazdag életet, az autóbuszt, villanyt, rádiót és ki győzné felsorolni még mi mindent. rrerméazeleien nemcsak kalács*• sütéssel ünnepelnek Iveszicsék. Többet érdemel ez a nap. Nyugodtan készülhettek, nyugodtan ünnepelhetnek. A magot — mint a faluban minden dolgozó — már földbe tették, a» államnak sem adósai, becsülettel beadták már az előirt mennyiségű bort is. a cukorrépát is már kiszedték — levelét a marhák eszik — {fry elvégezve az őszieket, nem nyomja már váltókat semmiféle teher, semmiféle sürgős munkának homlokráncoió gondja. így már csütörtökön előszedhette a menyecske az ünneplőruhákat, tűt vett a fogai közé és átnézett minden gombot, kapcsot, varrást a dúsan hímzett ingblúzon, a harangalakú ráncolt szoknyán, de még a aapkaszerü fejfedőn a kapicán is. Még a bütykös harisnyát is bizonv- nyal Atvizitálta. llát hogyne! Hiszen az ünnep előestéjén ő is. férje is benn szerepeltek a városban, Pécseit, a Nemzeti Színházban — az egész megye vezetői, legjobb dolgozói előtt. Iveszios István még reggel külön is bemotorozott Pécsre., hogy rendűién legyen a szereplés körül minden, sehol né legyen fennakadás, fi már gyakorlott szereplő, nem új kulturos, szerepelt már a szentlörinci vidám vásár ezerszemű közönsége előtt is. Az asszonyka azonban most lépett fel osak először a kiiltúrcsoporttal. Azám. a kultúresoport! Ez in új dolog Szalántán, osaik augusztus 20 tiszteletére, az alkotmány tiszteletére alakult. Ha jól megnézzük, hát akkor a kultúresoport tulajdonképpen és végeredményben november 7. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére alakult meg, hiszen alkotmányunkat js a forradalomnak köszönhetjük. Milyen szép is az, mikor a gyakorlatban élvezik alkoCmánv- bi/.tosította jogaikat a délszláv dolgozók! Milyen jó érzés, hogy a váll. doiat. Igv hát enyhébb hangon folytatta: — Kendben van nrarm. foglaljanak helyet és kezdjünk hozzá. fi maga i« felkelt és nagy teste ellenére rugalmas, kipihent léptekkel sietett a dohánvzóasztal felé, be'o- mélyedt a fotőlybe és helyet mutatott a másik kettőnek is, maga mellett. — Kezdjünk hát hozzá. — ismételte saját magát és fontoskodva rá kezdte: rosi dolgozók legjava szíves-örömest hallgatja a szép délszláv dalokat, szívesen gyönyörködik a szinpompés szalántai viseletben ós elmerül a Ku kunyostve és a többi ősrégi, tüzes délszláv tánc csodálatában. De ez kttlönlegos készülődés, hi säen nem mindenki szereaxil a kuttúr csoportban, neip mindenki lépett fel tegnap este a pécsi színházban. Az azonban már minden háznál látható volt, hogy megkevesibedett a kertben a virág, hogy jusson a kapura kerítésre — hadd ünnepeljen nemcsak az ember, hanom a ház, az utca, de nem egy helyen még a háztető is, A tanács a villanyoszlopokra vörös zászlókat kötözött, a falakról lekerültek I/cnin. Sztálin ós Rákosi elv- társak képei, hogy az ablakokba állítva emeljék az ünnep fényét, örömét. A németi délszláv iskolában a safl neteket is kihasználták a tanulók, a pöttömnyi iskolásgverekek éa próbáltak. Az „Ellentábor“ című. érdekes. termelőosoport-probJémit tárgya lé. a nők egyenjogúságát dokumentáló darabot kéráaltak előadni az apróságok. Nagy volt az tagaioen persze nemcsak a szülők, hanem a többi felnőtt és gyerek körében la. Csütörtökön délelőtt kipimR aTceal, lobogó hajjal szaladt végig egy kislány a szalántai fötucán. Ahol csak gyereket látott, mindannyinak oda- kiabálta: — Gyerekek, osak az nézheti meg a színdarabot, akinek jegye van! Micsoda rrmánkodás, könyörgés indult meg ezután a jegyért, ftizonv meglátszott, hogy minden gyerek, de még a felnőttek is szeretnének ott lenni a november 7-i ünnepségen. Ahogy a tanácson mondják, soha annyi dolgozó paraszt nem eaokott összejönni, mint május elsején és november 7-én. 500—000 délszláv dolgozó paraszt is eljön, mikor ezeknek a nagy ünnepeknek ideje van. Ilyenkor látszik meg. bogy a mnnkás- paraszt szövetséget, a felszabadulást meghozó november 7 ünnepét milyen nagyra értékelik Szalántán is. Ezév- ben szépre tervezik az ünnepséget. L’ttörftk éneke, a knltórgárda műsora, » falu és az eszterágpusztai sertéstermelő-telep dolgozóinak labdarúgó mérkőzése, valamint az esti tánc- mulatság tesz: soká emlékezetessé Szalántán a Nagy Októberi Szocialista Forradalom S5. évfordulójának ünnepét. D egg«I 9 órakor pedig meg- indul a falu népe a teme:ő felé. Ott mentiek majd a tömött sorokban az ünneplőruhába öltözött ringó- szoknyám asszonyok és bársonynad rágós férfiak között Iveszicsék is: Iveszios István, felesége ós két kislánya mennek a Sza'ánta felszabadításáért elesett szovjet hősök sírjához, hogy jó munkájukon, helytálláuikon túlmenően is köszönetét mondjanak szabad, szép életükért, hogy leróják hálójukat egyenjogúságukért, a Nagy Iktóberi Szocialista Forradalom ma gyár földben nyugvó gyermekeinek. 11 int tudják uraim. holnap ünnepli hazánk és népünk, ■ népcsalád a- I az egész jugoszláv népcsalád a Szocialista Forradalom s. évfordulóját. Természetesen a mi üzentünk is fényei külsőségek között ilii meg ezt a napot, mint arról kormányunk idevágó rendelet* intézkedik. Az is természet«*, hogy osak a forradalmat és nétn a Szovjetuniót ünnepeljük. Tudjuk valamennyien, hogy mi *'• i»i!- jllk az Igazi stoelalizmud. l'gy, ahogy azt valamikor Lenin eN'lára elképzelte. Élthez az épitédie* pedig legnagyobb és legkomolyabb segítséget amerikai barátainktól kapjuk. Igv. hát és/szerii és logikus, hogy ez az ünnepség az amerikai jugoszláv barátság jegyében folyjon le és a gyárba érkező kormunykü dőttség és amerikai vendégeink valóban •e'ke* tflmegmOT.dnfásl lázinak. Dusán ííavujc?evies k>. szünetet tui-tott. Lxa’atl mind a titkár, mind a személyzeti főnök sebtiben fe’je- gvezle kis íróíömbjérc: •.Lijeoz.es!!!44 „Tömeg!" Hada fíadtvevii-K. a eze mélvz.eti főnök óvatos és hódoló mosollyal fűszerezett közbevetést kockáztatott meg: — Ha kivezényeljük 2í*)0 kényszermunkásunkat, impozáns látványnak lösznek ameriikaj barátaink tanúi. Az igazgató száját ostlcsöritve fontolgatta az ötletet: — Ha az amerikaiak jönnek... Majd meglátjuk... Arról úgy is előzetesen értesít bennünket a minisztérium... Ha nem, akkor elég. ha a rendes munkások vonulnak fel.» De vigyázzanak az urak, ha idén is előfordul olyasmi, mim tavaly, hogv a diiztribünre valaki ráfesti: ..Éljen a Szovjetunió!“, akkor itt valaki röpül, méghozzá nem is egyedül. No, de beszéljük meg a részeteket. Reg gél 7 órakor — jegyezzék kérőn» — reggel 7 órakor a művezetők vezessék fel osztagaikat a tribün elé, (Vak a hullák maradhatnak a bara- kokhan. Aki él és mozog, az ott legyen az ünnepségen ... Vtüe Sz'ankovics káromkodva kotorászott az esztergapad belső fogaskerekén. Időnként megvakarta fllletövét. orrát M jókora széle« fáradt*1»j-haju*zt húzott sas orra alá.- A fene vigye rwt a masinát. - szlezeg'e félhangosan — nem ér többet, mint azok, akik esinálták! Naponta negyvenszer bedöglik és akkor csodálkoznak. hogv cink a fe'ét csinálom az előírtnak. — Ne mérgelődi clruz-c! — Viqaaz talta a kezét, arcó" törő gető elkenő redelt Miiét a műhely k'-dvence, a horpadtmeliú, szemüveges Györgye Lukici. — Legutóbb k• vosobb autó« tengely- jut Zavojcsevicséknok. — Miért Znvojcscvioékn'kí Mondd rögtön ért Is hozzaá. hogy «7 amerikaiaknak. Hiszen an. övék itt iru-nd an. nwy; a patkányok is USA bélyegzővel a hátukon sealadgáknék Györgye otthagyta gépét és átkerült Mile oldalára. __ |Va néizök osak arzt a qé1 ” pet — mondta. — Próbáljuk mogicsmásoi együtt! Mii* Sztanikovias oKxkükoeva izétz. te. Nem árért mrntha ritkáin segít-et te rotnia őt György« Lutoks. hívnom azért, mert se művezető, »e egyéb hajcsár nem volt a közelben. Így notu volt túl sürgős a gépkvjavstáa. — Hátha már itt vagy, csináljuk, — fogadta H a segítséget és már hajolt le, hogy most már ketten mélyeidje. nek bele a fogaskerekek t«nulznán.yo zásába. Gyöngye szórtban csak vak tóiban kotorászott a köreitek között. Nem is nézett ujjai aló, hanem körbe körbe teleintgetwtt a nagy gépteremben és közben óvatosan szűrte fo goi köraött a sraót: — Hát ünnepeliüny holnap. MII*? Ax látta, hogy valamit teker sz a bevezető kérdés, c*«k art nem tudta. hogy mit. így bét düihöeen válaszok; miközben újabb olajbajuszit másolt magának: — Ünnepe tónk. ünnepeüttnk s fene vigye «XI Már ftt volt a lenyaltfrizu- rájú igazgatósági titkár és elmondta: Dusán Zavojcsevic* igazgató ár és maga Tito marsa U kivónságia, hogy az idén minél többen és minél lettbe »óbbon üravopeljük a Forradalom 35. évfordulóját. — Sztamkovlcs nagyot köpött, úgy folytatta: — Fuj! Keveroq a gyomrom, ha a hóján, man&üröaött Zavojcueviarre gondolok. A német megaaáUás alatt az „Eritá”-t érvékelve kellett munkába mennünk az ő parancsára, az előtt meg azzal dicsekedett, hogy Ckrvoár Martkcrvtcs minister kebelbarátja Most meg a forradalmat akarja ünnepeltetni. Hát ünnepeljen neki az őrdöig, a fene vigye el... De még az ördög se ünnepelne üres has saL Októberben egy sárga dinárt se kaptam, egész havi munkámból nem tellett az tize-mi rbéd ée vacsora bére, még 240 dinárral adós 1* maradtam ... — Ne tüzelj Drúzsé! — csltftgatta Gyoigye Lukics, — No, de dolgozzunk egy kicsit, mert tón a mester . — Légiveszély ebrröV. ... — ntá- rvoete halkan a szirénát, miután eltűnt a fenyegető mester a láthatárról — Hát folytassuk, ahol abbahagytuk. Én azt mondom neked, hogv üninepeWjüsiik kell, tnégihozzá nem I* akárhogyan.., — Az amerikaiaknak? \fila Sztuakovloa nrra maga volt ' ■* az eleven mogrőkónyödóttség. Ugv néo-.ett Gyorgyéra, mintha most látná először é'.etéftxm. Hát hogyne. Tiaenkétéves gyerekkora éta. tóbb, mint húsz éve, együtt dolgozik már ezosel a saemöveges, a legnehezebb helyzetokiben U vidám fickóval, együtt mászták meg a macedón hegyekéi a partizántdökben, együtt ló- völdőzték a visszavonuló nómctelket. Most meg ttt ven ni: ez la olyan lett. mint Ro«la Radosevics. a személyzeti f&nők. aki a zsíros koncért, a ké nye’mes Vróaaetalért alfelejtette már azt !s, hogy valamikor 6 is az «szter. g«pad mellett dolgozott... — No, ne Ijedi meg — nyugtatta qveg a hosszúranvőtt embert a .'raeoiüve ges, — Mi nem úgy akarunk ünne- pc'ni! Hogv. hogy mi? Ki az a mi? — érdeklődött most már feJviWanyozv» Sztankovic*. — Hát természetesen ml kommunisták. Mert a forradalmat meg akar. juk ünnepelni. Csak rém úgy. mim ez«k, hanem ógv, hogy ezek is meg emlegessék! A két férfi ezután még haUtabbm fogta a hangját Kisvártatva rá meg indult Mile Sztankovics gépe és Gvorgve Liűdcs új munkahe'y felé. máaiv dolqozó fe'é indult: — Ne mérgelődj drazsé, secrftrk megjuvítautl — harsogott ét hamjia az' egész gépcsarnokon A? .őrkéiite-4’ munkások sűrű drót.sövénnyel körülvett barakkjaikban pihrróre tértek az emberek. A nyirkot f/nlnij ropog,it'.n kívül semmi sem *.ör‘e meg a csendet. A napi 13 —14 órát dolgozó családinktól t szr kilőtt, kényszermunkára hurcolt em iM< ■kkai bcr.-k tőbbiéc but'ó! lá/i t< honi. A nvuu hamar vége és négy öf ilcyelö. való, csór tölt be az yporodo't. bűzös le. veuöjü barakkb.i ,\ murkafi ''gvelók mi mi! magi a «/-inNvc-M főnök. Ra d’i Rád urvics léoett eló. I ‘ mór nem bn og.rott szívé yes m isollya’. It' már nem húzta be hasát é* hajtotta félre alératos Iigy« emme! fejét, mini n zihál va, iákor feküdt és pl* 'ómnak azocban o*ak •tt. Kivág időt! az attól igyncvezei! m'tnkuf ban bfl'!ftnö' és ha ax igazgatót kodéba*», hanem aagy- hujiigoo. napóleoni pózba* raodefVexett: — Emberek! Mags*^ réazieMi kehrt iyak a nagy jugoszláv áliamesEnio diadaláne-V. a jugoszláv szocialista tiaza felépítésének. Részesei lehetivk, ha nem is Icgsajátabb akaratukból. Maguk húzódoztak az őnJoéntes munkától és azt »e lehet mondani, hogy itt legjobban látják el feladatukat. A1 vasútvonal építés» igen lassú é* vontatott, ameriload barátaink pedig igen rooaemóven veezik, ho^y terve- i-nileet osak megkésve teljesítjük Ha* neác cltóoérc azonban lehetőséget adunk nuwguknak, hogy róazlvogyenek a gyár holnapi ünnepségében, hogy részjtvogiyenek a Nagy Októberi Forradalom megünneplésében ,.. — Inkább adjanak kenyereit hallntraott a »ötét barakk mélyéről. pET pülsuiuUg;, egy hosszú. Ige« hosacsú pnliarmtig csend volt. Csak a hairagvó, a gryfflftlettfi! maid azétvetődő «zlvek hangos lüktetése hallatszott Azután meginduTtak * m unka felügyelők. Magasra emelkedtek a guumbotok ós mire harmadszor- negyedezer emelkedtek » levegőbe, mér ttnmnoeak vo+tak • vértől, • padlóra hintett rothadó «Balmán pedig nyögő .«dk«Wozó fiatalok fetrem}- t»k. R-adoamrtcs ttndorml betnnVjott néhény előtte fekvő testbe, ami tán nagy leodfiéetlel megfordult és kiment • barakból. — Pszetót — Kutyák! — mondtt ha«rappai. Vagy kótazárx, haragtói, gyűlölettől iraó szempár követte a novemberi itódbe vewző árnyékát A kőd kostán bemyújtózott, beömtótt a berak «jtt iá*. A frlbftoőn ott ült a* igaagotó * katonai parancimok ogérsrüike egy«*» ruhában, mellettük mngeor «.érig’, a többi hajcsár. A méze« mosolyok, idvaria* alázatos bólogat Ások ngé* raja üdv ömölt« a tribünre masírozó anverikwi fcüldőttat. Az, magas, mi- kár, kiszáradt tányérsapkád jóivá- sait' katona, a felé áradó hódoáettKÁ méginkább megnőve. el-eppjáve' együtt «(foglalta díszhelyét az emf* vényen. Ahogy elfoglalta helyét, fd” csendült az Intemnacionálé. — Ez nekünk »zó 11 Fel héti -i Gyöngye Luk let hang?« ttklhartogv* a rezesbanda hangját — áUrüvöltÜlt • !« vegén. A hatalmáé gyárudvaron rendező- . dőtt eorok egy piüanat a»ft megbomlottak. A gyér munkásai, kén* mennünk áml a trfcünhőz roiiantak- Néhány tövis is elcsattant, de a grv-a', őrség, igazgató, amerikai „vandác' néhány piJtónat alatt ott Feszengett * inunkárirezek «Borításéban. Nébárf piHomtt múlva mér Györgye Lukk* beméit az emel vényről. Vékony, gór. nyedl alakja valósággal megnő’. <■ »•^müveg* épenmaradt W’üvegjéeől szikrázva verődött vissza a dovemberi nap-iiigár. — Drug ovi 1 drugárice! Elv tár»»* és efvtárrsnőfc! — a hang, ax éve* óta először hallott «rabért hang me«*- so* szállít. — Régi kőnuondáeunk tift* tartja: Bolje g»ob, nego rob! — Jobk a temető, mint a vzolgaaágl Ml, koV' mimlsták azonban megváltoztatni* ezt a mondáét anri nem temet6b'° okumnk feküdni azolga.ságh«J-y«tt,li* nem élni akarunk. Élni, tnégpedü szabadon... A völgyben plroeló gyárat körűL vevő hegyek vissza zengték: „Szabé doni" — MS láttuk a forradalom fialt, fi* hozták el nekünk negyvennégyben * szabadságot. A kapok azahadaáiT* azonban nem vigyáztunk Most, * Nagy Októbori SzociaMata Forradalom P.nnepe lelkesített bennünket, ho<^ vősnaaszcreimlik «za bad«Agunkat * harcoljunk a többi Jugoszláv do!*<y zó szabadságáért la Példa n*kűrJ* a szovjet nép élete és harc«, P^* nokürk a forradalom, mert e y>é<‘* nyomán lewzörtk ml la ««a bad ok. Kő. «(V»Kk Neked .. Mile S/.tankovic*, aki eddig rag*1’- qó saeti.ckkel hallgatta barátját. bírta tovább. Odafordult a mellet'* álló könnytől homátyoa «»«mű kéo,‘ *»ermunkú«ho* A* »ugva magyaré*»* — Látód, druzse, lived ok v«JT*y ml. *»/.t«vgályo»ok .,. Mert Gyo«P* vetem dolgozik, velem Mtony.-- 1 tód. mirtodn kommunista .,. IV!#■« fodfa folytatni, mart fclh**' »unt »'. éden A gvári-dvST.»* ■ cpzegvfllt ezrekrerúgó tömeg hold'* «Ágtól mámoro-'an éltette art a* bért. tikinak »jelleme, akinek ja már iinnyj harcot, Igamáqo* ilisn ck irúan »’- Ríjon Sztálini Zaivlo Srtálln Azután c iaduit a menet M, • ,ivrk fe'é Tito képmása "é*»*«Y Rjj ima? alatt oa la tokká .»kadt cinbe'cl a'p* «lati. A kapuná. " c»c l uktca vH«i»fo»duít: E vtArUM kié»»«** ^ ’ iiink im méf
