Dunántúli Napló, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-12 / 240. szám

NAPLÓ 1952 OKTÓBER TJ Egy diákotthon, amelyről megfeledkeztek az illetékesek Mér több, miat egy hónapja, hogy ^egkeadödött az iskolaév és meg­nyitották kapuikat az iskolák, diák. ^otthonok. A diákotthonok lakói már ottbonérzik magukat és a kezdeti idegenkedés a legtöbb helyen feloldó­dott, eátűnt. így van ez a legtöbb diákotthonáéi, de nincs (gy mind­egyiknél, nincs így például a Deák Ferenc utea 8 szám alatti építős diák Otthonban sem. A% építőipari technikum diákotthonában nem érzik és nem érezhetik magukat otthon a fiatalok. Hát hogyan érez nék magukat otthon egy olyan épü­letben. mely ridegségével inkább ta­szít, mint vonz, melynek falai csu­paszon merednek a lakóra, látogatóra egyaránt és inkább régi horthysta ka szárnyára, mint valóban otthonra em lékeztetnek. De ez csak a kezdet. Az egyik tanuló padlóján dézsa, ebbe csurog a mennyezetről a víz, a 171 hallgató állal lakott épületben mind­össze S használható mosdó áll a ta­nulók rendelkezésére (azaz az előírt 10 tanuló helyett 19 mosdik — vagy nem mosdik — egy mosdókagylónál), a WC-k rosszak, használhatatlanok, * 260 ott étkező személyt mindössze 170 tányér várja, négy kályha hiány, zik és így lehetne még sorolni a hiá nyosságokat, melyek egyet bizonyita- nak: a diákotthon megnyitása üze­meltetése körül hibák, méghoz7.á nagy hibáié történtek. Fekete Béla elvtárs, * megyei ta­nács diákotthon-előadója ezzel szem ben kijelenti, hogy az oktatási ősz tály részéről mulasztás, saját maga részéről hiba ,,természetesen” nem történt. Szerinte nem hiba, hogy 171 tanutó lehetetlen tisztasági viszonyok között kénytelen már több, mint egy hónapja élni; Fekete Béla szerint nem hiba az, hogy míg a többi kollégium­ra többtízezer forint körüli összeget áldoztak, addig erre az újonnan meg­nyitó diákotthonra mindössze 6000 fo­rint hitelt kértek, mert — ahogyan a diákotthoni előadó mondja — ,,nem létező kollégiumra nem lehet hitelt kérni.. Fekete Béla. hogy ténylegesen el­követett mulasztását leplezze, mon­dott még egyebeket is. így például ezt, hogy a kollégiumban fellelhető diákotthon végleges települési helye. Csodálatos azonban — vagy talán nem is olyan nagyon csodálatos, — hogy Fekete Béia kijelentésével szem beh Ambrus elvtárs, a diákotthon igazgatója meg tudja mutatni megbí­zólevelét, amelyen Július 23-i kelettel &z áll: Foglalja el a Deák-utca 8 sz, a’.attí építős j;4kotthonban igazgatói helyét. De több esetben «téved" Fekete Béla, mikor a hiányokat igyekszik magyarázni. „Téved", mikor azt állít­ja, hogy a kollégium vezetni nem kérték eddig segítségét, hiszen Rét. faiviné. » gondnok, több esetben szó­vá tette a hiányosságokat. Ambrus Géza igazgató elvtárs pedig már szép. tember elején szólt, hogy szükség lenne sakkra, asztalitenisz felszerelés­re, rádióra, egyszóval a gyermekeket szórakoztató eszközökre. „Téved" ak­kor is a kollégiumi előadó, mikor azt mondja, hogy konyhafelszerelést és asztatrienisz-felszerelést Pécsről a vi­déki diákotthonokba vittek, mert itt nem volt rá igénylő. „Téved" először azért, mert az építősök igényeltek és „téved" azért ás. mert sem Szigetvár, ra, sem Bakócára nem vittek innen ágyakon és bútordarabokon kívül semmit, ilyesmire pedig a Deák-utcai kollégiumnak nem volt szüksége. De szüksége vám. fazékra, káposztát esze­idre. tányérra, tökgyalura és lei győz­né még felsorolni mi mindenre, me­lyet Fekete Béla elfelejtett annakid'e. jén bekalkulálni a költségvetésbe. Igen, innen ered minden hiba! . A diákotthoni előadó csupán 6000 fo­rintot irányzott elő egy új kollégium megnyitására és átalakítására (termé­szetesen a berendezésen kívül), nem gondolva azzal, hogv ezen az össze­gen éppen kifestetni lehet egy olyan hatalmas épületet, mint az építősök diákszállója. És Fekete elvtárs a hiba elismerése helyett köntörfalaz a hiányosságokat felvető elvtársak­nak, sőt nem átallja az új — kollé­giumi munkában járatlan — igazga­tót vádolni: ,.ő tehet róla. mert az átvételkor nem nézett jól körül, nem vetle észre a hibákat," Igaz, Ambrus elvtárs is észrevehet te volna. hogv a mosókonvha betonja repedezett és folyik, észrevehette hiányok onnan erednek, mert csak I volna, hogy kevés a mosdó, de augusztus 15 én tisztázódott az építős I elsősorban u gyakorlott, a helyzettel ismerős Fekete Bélának kellett volna mindezeket a hibákat észrevennie és a jóelőre betervezett költségvetési ke­retből kijavíttatnia! Nem ezek azonban az egyedüli hi­bák a diákotthonban. A kollégiumban a diákotthoni előadó jóváhagyásával még mindig benn lakik egy idegen, a pedagógiai főiskola hivatalsegédje, akire éppen úgy vonatkoznak a ren­deletek, mint bárki másra: a diákott­hon területén idegen nem tartózkod­hatok. nem lakhat. Igaz, Fekete elv­társnak a pedagógiai főiskoláról „be­csületszavukat adták“, hogy időben kiköltöztetik a hivatalsegédet, de vájjon jogában áll-e Fekete Bélának, hogy egy becsületszóért megszegje a rendeleteket? Az építősök a mostoha viszonyok ellenére szorgalmasan tanulnak, ké­szülnek jövő feladataikra. Sokban hoz­zájárul ehhez az iskola jó szelleme, jó hangulata. Hozzájárul az is, hogy szómba,tönként műsoros est, filmvetí­tés, vita vidítja fel a kollégium éle­tét és ezeket a szombat estéket min. den kollégista már vasárnaptól várja. A fiúk a helyzet javulása reményé ben kitartanak, tanulnak és lemor­zsolódás nincs Más vonalon — így a fegyelem, tisztaság vonalán — azon­ban érezhető még az iskolában is a diákotthoni állapotok visszahatása. Érezhető abban, hogy a diákotthon la kői még nem járnak élen jó példá­val a fegyelemben, tanulásban, az iskola rendjének, tisztaságának meg­óvásában. Sürgős segítségre szorul tehát a Deák Ferenc utcai diákotthon! Fekete elvtárs szerint nem lehet póthitelt kérni. Szerintünk azonban lehet, ha az oktatási osztálv előadja a minisz­tériumnak. hogy rfim a véletlenek összejátszása, nem az Idő rövidsége, nem a sok munka miatt, hanem a rossz tervezés, az oktatási osztály, szeméfy szerint pedig Fekete Béla hi­bája miatt 171 tanuló — jobbára dol­gozó parasztok és munkások gyerme. kéj — akadályoztatva van nyugodt tanulásában, a legelemibb egészség- ügyi követelmények élvezetében. Vizsgálja ki a minisztérium az ügyet és ne hagyja, hogy 171 gyermek, jö­vőnk reménységei állják egy hibás tervezés, egv rossz költségvetés min den súlyos következményét! Siímikjük mec, avai ó14got I] Az emésztés élettana KÉT FRONTON KELL HARCOLNUNK: A SEMATIZMUS ÉS AZ IRODALMI ÖNCÉLŰSÁG ELLEN Szeretném elmondani, hogy mit ta­nultam Révai elvtárs: „Megjegyzések egy regényhez" című tanulmányából. Elsőnek csak annyit: valahányszor átolvasom, újból tannlok belőle. Amikor a tanulmány első része meg jelent a Szabad Népben, két írótár- aammal együtt éppen úton voltunk vidéki trócsoportok vezetőinek buda­pesti értekezletére. Az ötórás vasúti utazásnak jóformán az egyetlen be •zédtémája Révai elvtárs tanulmánya volt. Ahogy közeledtünk nlunk cél­jához, úgy mélyült el bennünk a cikk mondanivalója. Másnap megjelent a tanulmány má­sodik része. Az értekezlet szellemét már ez fűtötte át, mert bár kora reggel megkezdtük a tanácskozást, mégis, ha lopva is, vagy a szünetek­ben, de előkerült újból és újból a Szabad Nép. Azt hiszem valamennyien éreztük, hogy az Trókongresszus óta ár a legjelentősebb elvi segítség, ame­lyet a párt az irodalomnak, de álla­tában kulturális életünknek adott. Egy héttel később a Magyar írók Szövetsége pécsi csoportjában megvi­tattuk Révai elvtárs tanulmányát. Szinte már elöljáróban láttuk, hogy a „Megjegyzések . . nemcsak egv re­gényhez, hanem irodalmi életünk egé- azéhez, így milioz.zánk is szólnak. Dérv könyve csak az alkalom az elvi megállapításokra. A csoporton belül egy elvtársunk komoly formában feldolgozza a Du­nántúl folyóirat részére Révai é'.vtárs tanulmányának jelentőségét a típus­alkotás és az írói elika szempontjából. A magam részéről máris hasznút vettem Révai elvtárs figvelmeztctéseinek, tanácsainak és igyekszem további munkámat a tanulmányban felvetett követelményekhez mérni. Komlóról szóló könyvem cselek­ménye pár évvel ezelőtt kezdődik. Mosf már tisztán áll előttem, hogy nemcsak az akkor:, pillanatnyi hely­zetet. ellesett, találomra választott eseményeket keil ábrázolnom, mert •z nem tesz más, csak homályos pil­lanatfelvétel. Láthatunk rajta embe­reket, alakokat, de néni tudhatjuk meg, ki jut előre, kinek ível sorsa fel­fele, kinek az osztálya van feltörek­vőben és kié pusztulásra ítélt. A történeti igazság fejlődéiben nézi a Kérdéi-eket. A képet tovább keli pergetni és akkor megtalálhatjuk azokat a szereplőket, akiknek életét, sorsát érdemes figye­lemmel kísérni, meri a jövőt formáló erőt, a születő újat testesítik meg. Az, eddigieknél élesebben látom, hogv a szocialista realizmus akotó módszere állásfoglalást követel. Nem ábrázolhatunk a gyorsíró „objektivi­tásával“, hanem kizárólag az élet igazságának felismerésével, a lényeg megragadásává1'. Hiszen nemcsak a szereplőknek van jellemük, egyéniségük, de az írónak is. Helyes az, ha reálisan ábrázolja az ellenségei, de ha azonosul vele, helyette él. cselekszik, beszél, az több, mint „objektivitás.“ [Vénkor vagy saját jellemével meggyőződésével ellentétben cselek­szik. ami nagy hiba, vagy éppen jel­lemével, meggyőződésével van a baj, ami még nagyobb hiba. Nyilvánvaló, — és itt főleg Révai elvtárs szavaira támaszkodom — eb­ben az esetben az írónak kei? tanu­lással, a tanultak pártos alkalmazá­sával fejleszteni ítéletét, szilárdabbá tenni meggyőződését, odaadással és helytállással! feltétel nélkül azonosulnia kell a harcban és bajban születő szocializmussal. A továbbiakban az egyik legfonto­sabb tanulságként azt vontam le, hogy a példamutatást megtestesítő, a nevelő szándékot érvényre juttató hő. sök megalkotása nélkül nem oldhatom meg sikerfel a feladatot. Irószövelségi és szerkesztői mun­kámban a tanulmány éberségre in­tett: Két fronton kell harcolnunk, — a sematizmus és az irodalmi öncélú- ság ellen. Szántó Tibor. (4) A ,,lá!szat-etetés“-néll nyert ta­pasztalatoktól eltérően izolált gyomor nedvelvá'lasztása az evés után öt-hat, sőt olykor nyolc óra hosszáig is tart. Ez úgy történik, hogy először a táp­lálék ingerli a gyomorfal idegvégző­déseit, másodszor a fehérje-lebontás néhány terméke az emésztés alatt a gyomorfalon keresztül a vérbe jut. És ameddig ezek az anyagok a vérben vannak, ingerük a gyomormirigyeket, és nedvet váltanak ki belőlük. Az ilyen „kémiai" nedvkiválasztás kiegé­szíti a reflektorikus kiváíasztást. amely biztosítja a gyomormirigyek normális munkáját arra az időre, ameddig az étel a gyomorban van. Pavlov kutatásait folytatva I. P. Rázenkov szovjet tudós érdekes kísérletet végzett, A fehérjék emész­tési termékeit a kutya vérébe vezette. Erre a gyomornedv tartós elválaszió- dása kezdődött el, amely akkor is folyt, amikor a kutya gyomrában nem vo<t táplálék. A gyomormirigyekből efválasztódó savanyú nedv fokozatosan átitatja a gyomorban lévő táplálékot, és főkép a fehérjéket bontja fel. A szénhidrá­tok a nyál fermentumainak hatása alatt bomlanak feL A nyál a táplá­lékkal! együtt kerül a gyomorba. A gyomorsav- jelenléte azonban a nyál fermentumáit közömbösíti. Ezért a szénhidrátok felbomlása a gyomor­nak olyan részeiben történik, ahova a gyomornedv nem hatol el. Amilyen mértékben megtörténik az emésztés, olyan mértékben a táplá­lék kis adagokban a vékonybelekbe kerül. A vékonybelek kezdeti részébe, amelyet nyombélnek nevezünk, a nagy emésztőmirigy két vezetéke nyílik. A nagy emésztőmirigy a gyomor alatt van elhelyezve és hasnyálmirigynek hívjuk. Az általa kiválasztott nedv olyan fermen.tumok.at tartalmaz, ame­lyek hatással vannak a tápanyagok mindhárom csoportjára: a fehérjékre, zsírokra és szénhidrátokra. Paváor, hogy a hasnyálmirigy mun­káját tanulmányozhassa, e mirigy egyik csatornáját a testen kivezette. E kfsén'.etek azt mntatták, hogy a has nyálnedv reflektorikus úton is, de ké­miai anyagok hatása útján is eljut a bélrendszerbe. Az embernél a hasnyálnedv kivá­lasztását abban az esetben lehet meg­figyelni, ha a szájon keresztül a nyömbélbe vékony gumicsövet veze­tünk. Azonban ilyen „hasnyá'lka- szon­dán“ keresztül nemcsak a mirigy­nedv csorog te, hanem a nyombél egész tartama is, Pavlov tanítványá­nak és ügye folytatójának K. M. Bikov akadémikusnak sikerült az em­beri hasnyálmirigyek munkáját és az általuk kiválasztott nedv tulajdonsá­gát más ólon tanulmányoznia. Olyan betegen végzett kísérleteket, akinél sérülés következtében fisztula keletke­zett ezen a mirigyen, és a hasfalon lévő nyíláson keresztül hasnyál-nedv vált ki. Pavlov speciális fisztulákat alkalmazva a kutyákon tanu'lmányoz- ta azoknak a mirigyeknek a munká­ját, amelyek a vékonybél falán van­nak elhelyezve, és fermentumban gaz­dag nedvet váltanak ki. így tehát ő valamennyi emésztőszerv munkáját tanulmányozta és bebizonyította, hogy mindezek a szervek az étel mennyi­ségének és összetételének megfelelően egyöntetűen do'lgoznak, és hogy tevé­kenységük szoros kapcsolatban áll az egész szervezettel. A ilegfontosabb sze­repet ebben a folyamatban az agy nagy féltekéinek a kérge játsza. Mindig újabb és ifjabb feltételes ref­lexek keletkezése ‘eredményeképpen az emésztőszervek munkája mind tö­kéletesebb lesz és jobban alkai'.mazko- dik ilyen vagy olyan feltételiekhez. Bikov akadémikusnak és nagyszáméi munkatársának kutatásai bebizonyí­tották, hogy az emésztőszervek tevé­kenységében a feltételes reflexek ha­tása alatt bármilyen más változás is bekövetkezhet. Sőt az emésztőcsator­na ilyen vagy ólyan részének a mun­kája is új reflexmozgások kiinduló­pontja lehet, amely aztán hatással van a szervezet tevékenységének leg­különbözőbb megnyilvánulásaira. A feltételes reflexek lefolyásától függ jelentős mértékben a Rázenko* tanár által megállapított ama tény, hogy egy állat táplálkozási rendjének átállítása — például vegyes táplálko­zásról túlnyomóan hús vagy kenyér vagy főzelék táplálkozásra —> éles változásokat idéz elő nemcsak a* emésztőszerveknek, hanem az egész szervezetnek a működésében- » Pavlov egyik tanítványa, Uszievics tanár jelentős sikereket ért »1 a gyo­mor szekréciójának, valamint a gyo­mornak és a bélrendszernek tanul­mányozásában. Munkatársaival együtt ugyancsak tanulmányozás tárgyává tette az agykéreg állapota és a belső szervek, nevezetesen az emésztőtrak­tus tevékenysége közötti kapcsolatot, A legkülönbözőbb irányú ilyen kuta­tások között legérdekesebb eredmény­re vezetett a gyomormirigyek kivá­lasztási munkájában folyó változások tanulmányozása. A különböző ideg­rendszerű állatoknál lényeges eltérése­ket fedezlek fel a gyomornedvef ki­váltó mirigyek munkájában. A nyu­godt típusú kutyáknál az agyműkö­dés hatása a gyomorneídv kiválasz­tására és összetételére nem hirtelen és nem is éles formában következik be. Ingerlékeny állatoknál ezek a vál­tozások gyorsak és élesek. Ezek a ku­tatások, amelyek teljesen egybevág­nak Bikov akadémikus eredményeivel, szemléltetően bizonyítják a központi idegrendszer szerepét még ilyen finom folyamatokban is, ami­lyen a gyomornedv elválasztása és összetételének szabályozása. Az élenjáró és Pavlov mutatta úton haladó szovjet fiziológiai eredményei, olyan kiváló elméleti tudósoknak a kutatásai, mint Bikov akadémikus, Rázenkov tanár és Leporszki, az agy­kéreg vezetőszerepét mutatják a gyo­mor és bélrendszer folyamataiban, és közelebb hozzák a kísérleti munkát az orvostudomány gyakorlatához, Fi- ziológusaink és klinikusaink együttes munkája, amely az emberi szervezet tevékenységének kérdéseit taglalja, a szovjet orvostudományt új sikerek felé vezeti. MEGJEGYZÉSEK EGY KIÁLLÍTÁS LÁTOGATÁSÁRÓL Naponta százak és százak tekintik meg a megye tanács által rendezeti .ötéves Terv, a Béke Terve" kiállt lást, hogy az ott összegyűjtött doku. menlációs anyag segítségével mégis, merhessék népi demokráciánk s ben­ne a mi megyénk iejlődését, hogy ezáltal még erősebb, edzettebb har cosaivá váljanak ötéves tervünknek. Városunk iskolái is felvonultatják a tanulókat, hogy az ott látottakat felhasználják a tanításban, nevelés ben, s tudatosítsák tanulóinkban azt a hatalmas erőfeszítést, melyet a szó. cializmust építő munkásaink végez nek a terv sikeres beíejezése érdeké­ben. Azaz. így kellene lennie. Valószínű, azonban, hogv a Mátyás király utcai és n Fiume úti iskola igazgatói nem ígv értelmezik a Tervkiállítás és ta nltós-nevclés egybekapcsolását Leg­alább is erre enged következtetni az a lény, hogy egyszerűen „elrendelik", Hogy az iskola tanulói a tanítás be­fejezése után, 1 órakor egyszerre te kintsék meg a kiállítási. Természete­sen minden előkészület és előkészítés nélkül, Így történt azután, hogy pél­dául a Áfdtyós király-utcai iskola pénteken 1 órakor a maga ezres tö­megével szabályszerűen megrohamoz ta a kiállítást, s mint feldúlt csatate rét hagyta el annak helyiségeit. A kísérő pedagógusok képtelenek voltak fegyelmezetten együtt tartani a tö­meget, de ez lehetetlen is volt, meri a tanulók a termekben pillanatok alatt szétszéledtek, ki eltűnt, ki fo­gócskát játszott, vagy éppen lovagias ügyeiket intézték el a tömegben — •óbb hijján, — hiszen a kiállításból úgysem láthatott senki semmit. Egy egy pedagógus próbálgatta a köré csoportosult tanulóknak a ügyeiméi egyes jelentős alkotásokra felhívni, azonban a tömeg ellenállhatatlanul elsodorta őkel is. Vájjon nem lehetőit volna egy egy óra keretében osztályonként elhozni a tanulókat, végigvezetni a kiállításon s magyarázattal kiegészíteni a látót takat? Vagv talán a Tervkiállítás nem ér tel egy tanítási óra jelentőségével? Hiszen mindén tárgyunkban fel kell használni ötéves tervünk eredményeit, s így a kiállítás megtekintése is tu. lajdonképpen egy tanítási óra, még pedig igen értékes és pótolhatatlan tanítási óra. De ha éppen nem is le­hetne (amit nem hiszünk) egy tanítási órát lelhasználni a kiállítás megte­kintésére, akkor is lehet találni egy egy lyukas vagy helyettesítési órát, amikor hasznosan lehet beiktatni ép pen a Tervkiállítás megtekintésÁt. fgv azután hasznossá yált volna az az idő. amit jelen esetben haszontala­nul fecséreltek el, sőt, inkább még károsan. Ez a látogatás romboló volt a gyermekekre nézve, mert látni, ta­nulni, nem tanultak semmit, s azzal a tudattal mentek végül haza, amit az egyik tanuló ki is fejezett a folyo­són: .,Kár volt eljönni1" Ez a tanuló s a többiek is ezután mindig hasonló gondolattal fogadja egy kiállítás meg tekintésének gondolatát, „ahol úgy sincs semmi érdekes.'" Az igazgatók pedig ezekutón jóleső érzéssel írják meg jelentésüket, hogy „Iskolám valamennyi tanulója meg­tekintette a TervkiállítástIgen, megtekintette, de az nem szerepel a jelentésben, hogy nem láttak semmit, nem tanultak semmit, összetörtek pár cserép virágot, felfordítottak * egy tablót s megbotránkoztatták az éppen jelenlévő látogatókat, kiknek sietve kellett távozni, nehogy áldozatul es­senek a tanulóifjúságnak. £7 nem más. mint formalizmus, bel. ső tartalom nélkül; ,.a rendeleteknek, utasításoknak eleget teszünk, azon­ban, hogy müyen körülmények kö­zött, s hogyan, az reánk nem tarto­zik. Az eredmény, az pedig egyálta­lán nem fontos.1' Ez a jelenség két. séqteleniil számos iskolánkban fenn­áll. s egy mélyebb vizsgálat meg is győzheti a látogatót, hogy sokkal több a kilété való mutatás, mint a belső tartalom, sőt egyes helyeken, mint a fenti példák is mutatják. éppen az cél, hogy minden külső követ“l- .énynek formálisan eleget trgyünk, akár a tartalom rovására is. DR BÁCSKAI

Next

/
Oldalképek
Tartalom