Dunántúli Napló, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-09 / 237. szám

DUNÁNTÚLI Vuio proletárjai eoyesüueteki A MAI SZÁMBAN: A* SZKfbiP Központi Bizottságának beszámolója a párt XIX. kongresszusa elölt (2. o.l — Schünherz Zoltán em­lékezetére (3. o.) — Szívós politikai felvilágosító munká. val készítik elő a Széchenyi-aknal V. alapszervezet pro­pagandistái hallgatóikat az oktatási évre (3, o.) — A tanuló ifjúság helyzete (3. o.) — Ml Is érezzük a kon­gresszus történelmi jelentösését (3. o.) — Három baranya- megyet gyapotszedö szárnyalta túl Gulyás Rózsi gurjátű gyapotszedő 190 kilós napi csúcsteljesítményét (4, o.) V__ ________________________________________________—----------------------------------— AZ MDP B ARANYAM EGYE1 PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 237. SZÁM AHA 50 FILLER CSÜTÖRTÖK. 1952 OKTÓBER 9 A II. országos kultúrverseny elé Az SZK(b)P Központi Bizottságának beszámolója a párt XIX. kongresszusa előtt C*. n. Malenkov elvtársnak, a* SZK(b)I* KI1 titkárának előadói beszéde Hazárckban kultúrforradaiom van. Megmutatkozik e kultúrforradaiom hatása könyvtáraink forgalmán, az iskolákba beiratkozott munkás- és parasztszármazású diákok gyorsan •gyarapodó számán, az erejük teljében tévő dolgozókon, örog parasztbácsd- kon, akik életük delén vagy éppen alkonyán iratkoznak be az iskolába, indulnak a tudás várának meghódítá. »ára* A kultúrforradalom erós, küzdőké pes csapataivá nőtték ki magukat né­hány év alatt falusi kultúrcsoportja- ink. Olyan rohamcsapatokká, me­lyek napi munkájuk mellett a kultúr, munkát is jól ellátják, melyeknek tag. »ága a munkasikerek mellett jelentős kulturális sikereket ért már eddig is e!. A mohácsi, alsószentmártoní, ká- to.;yi, s megyénk számos inás kultúr- csoportja mindennél ékesszólóbban bizonyította be, hogy a mi népünk sze­reti, ápolja a kultúrát és képes azt minden nálunk eddig ismert szint fölé emelni, hasonlóvá tenni a Szovjetunió szocialista kultúrájához. Most új seregszemlére készülnek falusi kultúrcsoportjaink. a II. or­szágos kuitúrversenvre. Ez a sereg - szemle nagyobb feladatokat állít cső. portjaink elé, mint az eddigi kultúr versenyek — ami fejlődésünket to- kintvo természetes is. A versenyfel­tételek köz:‘t többek között az is szerepel, hogy a benevezett csopor­tok szervezzék meg a szakmai tanú lést, azaz a színjátszók ismerkedje nek meg a színpadi díszletekkel, a dráma írod alom problémáival, az át­élés kérdésével és így tovább. Da szerepel a továbbiakban a feltételek között az is, hogy saját Uiluja dolga zói bírálják meg a csoportot, döntsék el: alkalmas-e arra, hogy résztvegyen a km árversenyen, nem hoz e szé­gyent a csoport a rossz műsorválasz- tással, felkészüléssel, előadással a csoport nemcsak saját nevére, hanem az egész falu dolgozó népére is. Ép­pen ezért nd tekintsék csak forma­ságnak a tanácselnök elvtársak. mi­kor s nevezési lapon ezt a részt alá írásukkal hitelesítik! Beszélje meg a tanácselnök a falu dolgozóival, a be­mutató előadás közönségével, alkal- mas-e a csoport a kultúr versenyen való szereplésre vagy sem. A jó darabválasztás, az átélt elő adás vagy tánc természetesen meg­követeli azt, hogy előadói tudják, mi ért vesznek részt a kultúrversenyben, tudják, mi célja van kuMúrforrada:- munknak. egész építő munkánknak. Éppen ezért tanácsos, hogy a kultúr- versenyben részvevő csoportok tagjai rendszeresen olvassák a „Szabad Né­pet", vegyenek részt politikai okta­tásban és emellett olvassák a művé szed folyóiratokat, szaktanácsadókat is. A tanulás nemcsak a jó előadást biztosítja, hanem azt is, hogy a cso­portok műsora mindig a legfontosabb term lesi kérdéseket támogassa, min- di<j leleplezze az ellenséget és mé­lyítse el e*-zel párhuzamosan az igaz hazafiságot. Komoly felkészülést igényel, nagy 'követelményeket támaszt tehát kul­túrcsoportjaink elé a II. országos kultúrverseny. Éppen ezért kettős hiba, hogy a megyei tanács népmű vetési osztálya elég hosszú időn ke­resztül nem loglalkozott kellő súllyal a kultúrverseny kérdésével. Egészen addig, míg a népművelési bizottság ta­nácsadói meg nem jelentek, a megyei tanács népművelési osztálya meg sera moccant, pedig már e kiadvány nél­kül is meg lehetett volna 1, :zdeni a felvilágosító munkát, a megye kul- túrcsoportjainak ielmérését, mozgó gftását Szigeti elvtárs azonban ezt a ‘kérdést harmadrendű, vagy még an­nál is hátrább álló feladatnak vette és az egészet a művészeti előadó ra bízta — habár tudta, hogy Molnár oívtársnő alig néhánv hete dolgozik az osztályon. A kultúrversenyt hírül adó körle­velek azonban mégis kikerültek a falvakba, (kivéve a «ósdi járást, ahol a népművelési csoport vezetője, Al­máéi elvtárs csak „hiszi-’, hogy „jött valamilyen körlevél-’) és a falvakban ennek nyomán meg is indult a moz­golódás, a készülődés. Szigetváron például Kisfaludy „Kérők" című mű­vével készül a kultúrcsoport, 17—18, 19 én helyben meg is tartják majd a bemutatót és 21-től a környéken is előadják a darabot. A szigetvári já­rásra általában a lelkesedés a jellem zö és ez a járási tanácsról indul ki. Szentegét, Dióspuszta. Ibafa, Ádorján- puszta, Rózsafa már választ is adott a körlevélre: indulunk a kultúrverse. nyenl A népművelési előadó azon­ban nem úgy mozgósította a csopor­tokat, hogy ,,kiküldőm a körlevelet és ezzel mindsn rendben van-’ — hanem számos községben már kinn járt és megbeszélte a párttitkárral, tanácsel­nökkel, népművelési ügyvezetővel, ta­nítóval, kultúrcsoporttagokkal: rnj a verseny célja, mi c jelentősége, ho­gyan lehet benne résztvenni. Nem minden népműve'ési előadó intézte azonban ilyen lelkiismeretesen e fontos feladatot: a kultúrverseny előkészítésének ügyét. A sellyei járá3 népművelési előadója, Kisgyöri elv­társ például csak szerdán, 8 An küld te szét a körlevelek egy részét, mert „nem volt gépirópapírja ’’ Ez annyira nevetséges kifogás, hogy utána mér nem lehet csodálkozni, ha Kisgyöri elvtárs egyetlen csoportnak sem is­meri a műsorát, nem tudja megmon­dani még a helybeli, sellyei csopor­tokról (számszerűit hatról! sem, hogy mivel is készülnek a kultúrverseny re! Hát hogyan irányítja ezek után a sellyei járási tanács népművelési csoportja a községek műsorpolitiká­ját? ! Hogyan érj el, hogy a bemutató­ra a színjátszócsoportok osztályharcos jelenetekkel, a határszéli községek dolgozói Ti'lót leleplező darabokkal Induljanak? Ahogyan a mohácsi népműve'ési előadó tudta, hogy a sátorhelyi álta­tni gazdaság leánytáncosai szovjet tánccal készülnek, ahogyan a pécsvá. radj népművelési előadó ki tudta ér- tea-tend mind a 34 községet, ugyan­úgy módjában állt volna ez a sellyei és sásdi népművelési előadó vagy csoportvezető elvtársaknak is! Különösen azért igen fontos a já­rási tanácsok állandó segítsége és fokozott figyelme a falu csoportjai fe­lé, mórt ezidén — éppen ügy, mint eddig — az ellenség sem néz) tétle­nül a kuitúrversenyi készülődéseket és ahogyan agitál az őszi vetés, a beadás ellen, éppen úgy agitál majd a kultúrverseny ellen, vagy igyek 6zík annak céljait meghamisítani. A pécsváradi népművelési előadó elv- társ azt hiszi, hogy az idén n.em lesz­nek a kultúrverseny során ellenséges megnyilvánulások. Az éberség el- tompuása ilyenben reménykedni! Az ellenség megpróbálja minden hízóny- nyaj az idén is akadályozni kultúr- munkánkat. Felüti egyes heiyek;n a fejét a formalizmus, előkerülnek a kulák vagy a pap ládájából a pókhá­lós népszínművek és tőkéscé'okat szolgáló színdarabok, megjelennek a narodnyikizmus jelei, a szociáldemo- kratizmus a haza fia Hanságot akarja beleplántálni majd művészetünkbe és a kultúrversenynek nemcsak ki keli i.eriilnie az ellenséges megnyilvánu iásokat, hanem tevékenyen e'ő kell segítenie az ellenük folyó kíméletlen harcot éppenúgy, mint a kulákellenCs. Tito-ellenes harcot is. Nemzetiségi csoportjainknak még ezen felül meg kell küzdeniük a sovinizmus, náció nalizmus ellenséges irányzatával. Ve­gyenek példát a nemzetiségi csopor­tok a versend! kultúrosokról, akik — cigányok, dé.sziávok. magyarok és németek — egy csoportban harcolnak q kultúrforradáomért. Induljanak dél­szláv csoportjaink saját táncaikkal, dalaikkal, ismertessék meg azokat a magyar és német csoportokkal is, ugyanaidcor pedig sajátítsák el ők maguk más nemzetiségek táncait, da. Iáit, művészetét! A II, országos kultúrverseny. e ha talmas seregszemle legyen egyúttal megyét átfogó tapasztalatcsere-mozga •om, nagyszerű munkamódszerátadás Ne állomás legyen a most induló kul- túrverseny a sikerek útján, hanem újabb hatalmas hajtóerő, mely kul- túrforradailmunkat mielőbb a szocia lista kultúra, a szocialista realista mű­felé repíti. Szerdal számunkban közöltük G. M, Malenkov elvtársnak az SZK(b)P XIX. kongresszusán tartott előadót beszédének első részét. Az alábbiakban közöljük az előadói beszéd többi részét. Malenkov elvtárs foglalkozik az áru forgalom, a közlekedés és hírközflés kérdésével, majd a takarékosság kér­désére tér rá. A Szovjetunió népgazdasága saját tartalékaiból, belső felhalmozási for­rásaiból fejlődik. Ezért pártunk min­dig nagy figyelmet fordított és fordít a szigorú takarékosságért folyó küz­delemre, s a takarékosságot a gazda­ságon belüli felhalmozás megterem­tése és a felhalmozott eszközök he­lyes» felhasználása fontos feltételének tekinti. A takarékosságnak — mint a szocialista gazdálkodás módszeré­nek — naey szerepe volt az ország iparosításában. Most, amikor orszá­gunkban a népgazdaság újabb hatal­mas fellendülése megy végbe, s ezzel egyidejűleg rendszeresen csökkentik a közszükségleti cikkek árát, a takaré­kosság még fokozottabb jelentőségű. Minél teljesebben és észszerűbben használjuk fel a teimelési tartaléko­kat, minél takarékosabban és körül­tekintőbben vezetjük gazdaságunkat, annál nagyobb sikereket érünk el a népsazdaság valamennyi ágának fej­lesztésében, annál nagyobb eredmé­nyeket érünk el a nép anyagi és kul­turális színvonalának emelésében. A beszámoló foglalkozik azokkal a hibákkal] amelyek a szovjet népgiaz- das-ág különböző ágaiba,, munkaerő-, anyag- vagy pénzpazarláshoz vezet­nek és megállapítja a feladatokat. A feladat az. hogy véget vessünk a gazdasági vezetők és pártszerveze­tek közömbösségének a gazdá'kodás terén mutatkozó gondatlansággal és pazarlásul szemben, A legszigorúbb takarékosság megvalósítása kérdései­nek mindig egész gazdasági és oárt- munkánk középpontjában kell állnia. Fáradhatatlanul gondoskodnunk keil arról, hogy a szovjet embereket a kö­zösségi, a szocialista tu’ajdon óvásá­nak szellemében neveljük. Gyökeré­ben ki kell irtani minden felesleges anyag- és munkafelhasználást, vala­mint pénzkiadást és rendszeresen biz­tosban! kel] a termelési önköltség­csökkentés feladatának teljesítését és túlteljesítését. Fokozni k;’í a harcot a gondatlanság ellen, erősen csökken teni kell az általános költségeket az iparban, az építkezésnél, a közleke­désnél, a merőgazdaságban, a keres­kedelmi. beoyüitő és értékesítő szer­vezeteknél, határozottan m-:g kel! va­lósítani az állami és gazdasági népe zet egyszerűsítését és olcsóbbá tételét, fokosul! kell a rubel-ellenőrzés! a nénzügyi szervek részéről, továbbá az ellenőrzést a gazdasági tervek telje sítése és a takarékosság elvének be­tartása telett Gazdasági káderein« nek a tökéletességig e’ kell sajátíta niok a szocialista gazdálkodás mód szereli; kötetesek emelni technikai és gazdasági felkészültségük színvonalát, rendszeresen javítani a termelési mód szereket, felkutatni, megtalálni és felhasználni a népgazdaság méhéb -:i rejlő tartalékokat. A népgazdaság fejlesztése terén ránk váró feladatok sikeres megoldá­sa szempontjából óriási jelentősége vad a szocialista munkaverseny to. vábbfejlesztésének. A párt mindig nagy ügyeimet fordított a verseny megszervEzésére és azt tartotta, hogy a szocialista munkaversenyben az a legfontosabb, hogy e.őrelendítse az elmaradottakat, hogy azok elérjék a legjobbak munkáját. Társadalmunk viszonyai közepette a szocialista épí lés minden szakaszán óriási szerepe van a munkában a példamutatásnak. A szovjet emberek saját tapasztalatai, kon nap. mint nap arról győződnek utca. hoqv a termelés jobb megszer vezése. az új technika bevezetése, a mindenfajta tökéletesítés és talál­mány foltét'enül azzal jár, hogy könnyebbé lesz a munka, fokozódik a dolgozók anyagi jóléte. A szocia­lista építés minden szakaszán tömege­sen aka^ példája a dolgozók alkotó kezdeményezésének, amely biztosítja a szocialista termelés szüntelen nőve. kedését és tökéletesítését. 2. a nép jólétének, egészségének és kulturális színvonalénak további emelkedése A népgazdaság minden területén el­ért sikerek a szovjet társadalom anyagi és kulturális életszínvonalának további emelkedését eredményezték. Ez teljesen indokolt, nem is lehetett másként, mivel országunkban a szo­cialista termelés célja a társadalom állandó növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása. A szovjet nép egyr« növekvő anya­gi jóllétének legfontosabb mu'atószá- ma a nemzed jövedelem szüntelen -melkedése. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1940-től 1951-ig 83 száza­lékkal növekedett. A Szovjetunióban az egész nemzeti jövedelem a dolgo­zók közkincse, ellentétben a kapitá­lisig országokkal, ahol a nemzeti jö- vedeflem nagyobbik felét a kizsák- nyoió osztályok elsajátítják, A Szov­jetunió dolgozói személyes anyagi és kulturális szükségleteik kielégítésére a nemzeti jövedelem háromnegyed ré­szét kapják meg, a fennmaradó részt pedig a szocialista termelés bővflé- sére és más állami és társadalmi szükségletekre fordllják. A munkások és alka’mazoHak reál­bére és a parasztok reáljövedelme nö­vekedésének legfontosabb forrása a közszükségleti cikkek árának a kor­mány által következetesen végrehaj­tott csökkentése. A szovjet kormány az 1947—1952. közti időben öt ízben szállította le az állami kiskereskedel­mi árakat, s ennek eredményeképpen az élelmiszerek és iparcikkek ara mos! átlagban 50 száza ékkai alacsonyabb, mint 1947 negvedlk évnegyedében. A munkások és alkalmazottak pénz­bérének növekedése, a parasztok pénz­es természetbeni bevételeinek növe­kedése. a közszükségleti cikkek ár- csökkentése, és a lakosságnak az ál­lam költségére nyujlott egyéb jutta­tások eredményeképpen az egy mun­kásra és alkalmazottra juhi reáljö­vedelem 1951-ben mintegy 57 száza­lékkal, az egy dolgozó parasztra jutó reáljövedelem mintegy 60 százalékka! voll magasabb, mint 1910-ben. Az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete, a Szovjetunió nemzeti jöve­delmének legalább hatvan százalékos emelését irányozza elő az ötéves terv Során, előirányozza továbbá — a kis­kereskedelmi árak leszállítását is fi- gye.embc véve — a munkások ét al­kalmazottak reálbérének 35 százalé­kos növelését és a kolhozparasztok pénzbeli és természetbeni jövedelmé­nek legalább 40 százalékos növekedé­sét (pénzben kifejezvel. Maienkov rlvtárs foglalkozik a la­kásépítés és egészségvédelem terén el­ért eredményekkel, majd átlér a köz­oktatás és tudomány kérdésére: A közoktatásra ford'tott kiadások az 1940. évi 22.5 milliárd rubelről 1951-ben 57.3 milliárd rubelre, vagyis több, mint két és félszeresére emel­kedtek. Figyelembevéve, hogy n tudomány egyre növekvő jelentőségére tesz szert társadalmunkban, a párt állandó gon­doskodást tanúsít a tudomány fejlesz­tése iránt. A szovjet állam tudomá­nyos kutatóintézetek nagy hálózatá­nak építését és felszerelését indította el, a legkedvezőbb feltéteteket terem telte meg a tudomány felvirágzása számára, biztosította a tudományos kaderképzés nagy lendületét: 1938-tó! 1952. elejéig 1560-ról 2900-ra emelke­dett a tudományos kutalólntézetek. laboratóriumok és más tudományos intézmények számi a Szovjetunióban. A tudományos dolgozók számi ez alatt az idő alatt majdnem kélszere­sére emelkedett. Az állam 1946-tól 1951-ig 47.2 milliárd rubelt fordított a tudomány fejlesztésére. A beszámoló részletesen kitér az irodalom és művésze! teljesítményei­re és problémáira és megállapítja: A nagy harcban, amely az újnak és a ragyogónak társadalmi életünkben való kineveléséérl, s az elavultnak és az elhallnak lársadalmi életünkből való kiirtásáért folyik, óriási kötele­zettségek hárulnak irodalmunk és mű­vészelünk munkásaira. íróink, művé­szeink. zeneszerzőink, filmművészeti dolgozóink kötelessége, hogy mélyre­hatóbban tanulmányozzák a szovjet társadalom éleiéi, nagv népünkhöz méltó nagy művészi alkotásokat te­remtsenek. (Taps.) F.lvtársak! Nagy sikereket ériünk el a szovjel nép anyagi jólétének növe­lésében és kultúrájának fejlődésében. Nem elégedhetünk meg azonban ered­ményeinkkel. A feladat abban áll, hogy az egész népgazdaság fejlesztése alapján biztosítsuk a szovjet embe­rek anyagi és kulturális életszínvona­lának további szüntelen emelését. Pártunk ezután is szüntelenül gon­doskodik a szovjet emberek állan­dóan növekvő igényeinek maximális kielégítéséről, mert a szovjet ember jólléte, a szovjet nép virágzása pár­tunk számára a legfőbb törvény. (Vi­haros. hosszantartó taps.) 3. A szovjel társadalmi és ál'ami rendszer ícvábbl megszilárdu'ssa A párt XVIII. kongresszusa óta eb telt időszakban szovjet államunk 60 vább növekedett, fejlődött és erősö­dött. Megnőtt és megizmosodott államunk; gazdasági a.apja, a termelési eszkö­zök szocialista tulajdona. Az említett időszakban még jobban erősödött a szovjet szocialista társadalmat a’ko- tó munkások, parasztok és értelmisé­giek baráti együttműködése. Társadalmi és állami rendszerünk, mint a háború tapasztalatai bebizonyi. tották. óriási nehézségek ideién is a világ legszilárdabb, legéletképesebb és megingathatatlan rendszerének bi­zonyult. A szovjet szocialista rend­szer megdönthetetlen hatalmának aj a nyitja, hogy ez a rendszer igazi né­pi rendszer, amelyet maga a nép te­remtett. amely élvezi a nép hatalmas támogatását, amely biztosítja a nép minden anyagi és szellemi erejének virágzását. A marxizmus ellenségei és vulgarizátorai azt az — ügyünk szempontjából rendkívül kártékony — elméletet hirdették, hogy a szovjet állam kapitalista kör. nyezetben elgyengül és elhal. A párt, szétzúzva és elvetve ezt a rothadt el­méletet, azt a következtetést vetette tel és alapozta meg, hogy olyan kö­rülmények között, amikor a szoclalia, ta forradalom győzött egy országban, a többi országok többségében pedig a kapitalizmus uralkodik, a forrada­lom győztes országának nem szabad gyengítenie, hanem minden lehelő módon erősítenie kell államát és hogy az állam megmarad a kommunizmus­ban is, ha megmarad a kapitalista környezet. Nem értük volna el azo­kat a sikereket békés épl’.ömunkánk- ban. amelyekkel most büszkélkedünk, ha megengedtük volna, hogy álla­munk gyengüljön. Fegyverteienül áll­nánk az ellenséggel és a háborús ve­reség veszélyévei szemben, ha nem szilárdítottuk volna meg áramun­kat, hadseregünké’., büntető és felde­rítő szerveinket. A párt a szocialíz. mus megdönthetetlen erődjévé tette a szovjet országot, mert minden le he’.ő módon erősítette és erő-úti a szocialista államot. (Viharos taps.) Az országunkra támadt fasiszta hó­dítók a szovjet társadalmi és állami rendszer be'sö ingatagságára, a szov­jet hátország gyengeségére számítot­tak. Mint ismeretes azonban, a há ború rácáfolt ezekre a számításokra. Teljes egészébe,, beigazolódó*.! Sztá­(Boly tatás a -■ oldalon) vészét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom