Dunántúli Napló, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1952-09-14 / 216. szám

1*8» szettembe« m ü jrplo n (Folytatás az L oldalról) C) A kukorica holdanként! termés­átlagát 1951 hez. viszonyítva orszá­gosan legalább 2 mázsával, a, állami gazdaságokban 4, a termelőszövetke- zttekben pedig 3 mázsával kell emel­ői. Széle* körben el kell terjeszteni a kukorica négyzetes, fészkes veté­sét és gépi művelését, a vctésterü- étnek 1953 ban legalább 30 1954 ben legalább 40 százalékban a hibrid kukorica vetöma<j alkalmazását 1953- han a vetésterület 15, 1954 ben leg alább 30 százalékának, a pótbeporzás­nak egyszeri, de inkább kétszeri el­végzését, D) Az árpatermelés fokozása érde­kében növeljék az ósziárpa vetését 1952 észén az összes árpa vetésterü letnek 53 százalékára, (a, 1951. évi őszi vetésnek közel kétszeresére), 1953 észén pedig 59 százalékra. Mind az észiárpa, mind a tavaszi árpa és a zab vetésénél térjenek rá a kereszt­soros vetésre az állami gazdaságok vetésterületén 1952—53 ban legalább 35, 1953—54 ben pedig legalább 75 százalékban, a termelőszövetkezetek vetésterületén 1952—53 ban legalább 25. 1953—54 ben legalább 70 százalék­ban 1953. évtél kezdve a takarmány­gabonafélék vetésterületének egy ne gyedén nemesített vetőmagot kéül használni. E) A pil'langésvtrágú szá’.astakar mánynövények terméshozamának nö­velésére fokozni kel! a lucerna nyári vetését, pótbeporzását és kerosztso- ros elvetését, valamint a hengeres, illetve a petrencés szénaszárítási módszert. F) Tovább kell növelni a másodnő vények vetésterületét: 1952 höz vi­szonyítva 1953 ban 43 százalékkal, 1954 ben pedig 68 százalékkal. G) A szántóföldi takarmányterme- lé$ területét országosan mintegy 100 ezer kát. holddal kel) növelni első­sorban eddig nem művelt teiepterüie- tek és parlagok művelésbe vonásá­val. H) Ai állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek használják ki ön­tözési lehetőségüket a takarmánynö­vények terméseredményeinek nőve lésére Is. 2. A rétek és a legelők hozamá­nak fokozása érdekében a következő tennivalók szükségesek: A) Minden rét- és legelőterületen »égezzék el gondosan a felszíni ápo­lást 1953 őszétől kezdve a kiritkult részt fümagkeverékkel vessék felül. A legelőkön minden év tavaszán szervezzék meg a szakaszos legelte­tést, B) A felületi javítás mellett meg keH kezdeni a rétek, legelők gyöke­res megjavítását. 1952 őszén a terü­let 15 százalékán, 1953 őszén pedig ifjabb 15 százalékán, a gyökeres meg­javításra kijelölt réteknek, illetve le gélőknek évente 1/8 részét fel kell tömi és kétéves szántóföldi haszná­lat után pillangós évelőnövények és pázsitfűfélék keverékével újra kell vetni. 1954 ig 1952 höz viszonyítva kétaze reíére kell növelni a fümagtermelő vetések területét. 3 A fejlődő állatállomány részére különös gonddal kell a takarmánytar­talékok gazdaságos felhasználását megszervezni. A) Minden termelőszövetkezet, ál­lami gazdaság, hizlalda és sertéste­nyésztő gazdaság, valamint egyéni­leg dolgozó paraszt használja fel ta­karmányozásra a.1 összes erre a cél­ra alkalmas melléktermékeket és anyagokat. B) Széles körben «1 kel! terjeszteni a takarmányok silózását: 1951-hez viszonyítva 1952 őszén 50 1953-ban 35 és 1954 ben 128 százalékkal több silótakarmányt kell készíteni. C) El kel] terjeszteni széles kör­ben azokat a7 élenjáró módszereket, amelyek segítségével az értéktelen takarmányokat feltárás útján értékes takarmányokká lehet átalakítani. Elsősorban meg keld szervezni a szalmafeltárást, faharaus kezelés, me- szezés, pécolás, gyors silózás útján. D) A földművelésügyi minisztéri­um, az állami gazdaságok és erdők minisztériuma, valamint a begyűjtési minisztérium fordítsanak nagy gon­dot arra. hogy a termelőszövetkeze­tekben az állami gazdaságokban és a hizlaldákban a takarmánykészletek­kel takarékosan gazdálkodjanak. E) A hulüadékanyagok jobb fel- használása' érdekében a különböző üzemeknél, vállalatoknál sertéshízla- lást keld szervezni. F) A termelőszövetkezetek a kő zös állatállomány, valamint a ház­táji állatállomány takarmányszükség­letét feltétlenül maguk termeljék meg. V. A* állattenyésztés és a takar mánytermelés fejlesztése érdekében Jelentősen meg kell javítani a szak mai propagandát, valamint a mező- gazdasági tudományos intézetek mun­káját. 1, A2 állattenyésztőt munka minő­ségének megjavításához szükséges szakmai ismeretek tömeges elterj esz tése érdekében a következő intézke­dések szükségesek: A) Az Agrártudományi Egyetem állattenyésztési és állatorvosi karain, valamint a Mezőgazdasági Akadémia,, fordítsanak nagv gondot a fejlett ál­lattenyésztési módszerek gyakorlatá­nak oktatására. B) A legjobb állattenyésztési dol­gozókat öt hónapos brigádvezetói tan­folyamon kell továbbképezni. C) A földművelésügyi miniszter és az állami gazdaságok és erdők mi­nisztere ez á Hot tenyésztési dolgozók részére szervezzen hároméves téli esti üzemi állattenyésztési tanfolya­mokat. D) A földművelésügyi miniszter és az állami gazdaságok és erdők minis® tere írja elő, hogy a különböző állat- tenyésztési és állategészségügyi mun­kakörök betöltéséhez milyen szakkép­zettség szükséges. E) A földművelésügyi miniszter, va­lamint az állami gazdaságok és erdők minisztere az eddiginél nagyobb számban adjon ki szakkönyveket. F) A földművelésügyi miniszter szervezze meg, hogy az Agrártudomá­nyi Egyetem, valamint . az állatte­nyésztési technikumok és a tudomá­nyos Intézetek &z állattenyésztés és a takarmánytermelés élenjáró dob gozóinak rendszeresen tartsanak szak­mai előadásokat. G) A földművelésügyi miniszter, va­lamint «z állami gazdaságok és erdők minisztere és a helyi tanácsok segít­sék elő, hogy az állattenyésztési dpi gőzök, brigádeík é* farmok között ki­szélesedjék a szocialista munkaver seny, A 2. pont az állattenyésztői tudo­mányos munka színvonalának emelé se, valamint eredményességének fo­kozása érdekében Ír elő különböző tennivalókat. Így többek között ki­mondja, hogy: a földműveslésügyi mi niszter 1954. év végéig a magyar­óvár! keszthelyi, debreceni és szarva­si tudományos intézetekben is szer­vezze meg az állattenyésztési kutató munkát. VI. VII. Aj SEattenyésztésl terv végrehajtá sáriak elősegítése érdekében meg kell erősíteni az állattenyésztést irányító szervezetet. Az állattenyésztés fejlesztési fel­adatainak gyors megvalósítása érde­kében meg kell javítani az állator­vosok munkáját, s általában az állat­egészségügyi rendszabályok alkalma zását A-, állattenyésztés fejlesztés« nagy feladatokat ró a mezőgazdaság min­den dolgozójára. Megköveteli az ál­lattenyésztés fejlesztése érdekében az eddig fel nem használt összes lehe­tőségek és tartalékok kiaknázását. Az állattenyésztés fejlesztése le­gyen egész dolgozó parasztságunk egész dolgozó népünk egyik legfon­tosabb ügye, ötéves tervünk sikeres megvalósításában. Tito ki akarja szolgáltatni a monarchofasiszta hóhéroknak a jugoszláv földre menekült görög hazafiakat Szófia (BTA) A „Hellas Press" hír­ügynökség közli, hogy a görög és « jugoszláv kormány tárgyalásikat foly tatott Jugoszláviában őrzött görög politikád foglyok és Görögországban fogvatartott ju go szlávok kicserélésé- rőT. A belgrádi árulók — é'lapitja meg a „Hellas Press" — miután a görög gyermekeket már kiszolgáltatták az athéni monarc-hofasisztákcak — arra készülődnek, hogy a görög demokra­tikus hadseregnek Rankovica börtö­neiben sínylődő katonáit és tisztjeit kicseréljék a monarchofasiszta Görög­országba menekült cselnikckért, ust- tasákért és a jugoszláv nép egyéb árulóiért, akikre Titonak most szük­sége vám fasiszta politikájának meg­valósításához. Gavrilidisz egészségügyi állapota súlyosra fordult Szófia (BTA): A Helte» Preos je lenti: Két-három nap óta Jelentősen rosz- szabbodott a Lemnosz szigetére de­portált Kosztasz Gavrilídisznek, a görög agrárpárt (AKE) főtitkárának egészségi állapota. Az egységes de­mokratikus baloldali koalíció (EDAI követelte, hogy szállítsák Gavrilidiszt gyógykezeltetés céljából Athénbe. A görög agrárpárt politikai bizott­sága ebből az alkalomból nyilatkoza­tot tett ametyben a többi között hangsúlyozta: „Kosztasz Gavrilidisz élete közvetlen veszélyben forog. A Pla&ztirasz kormány — hogy eltegya láb alól — Lemnosz szigetére küldte őtr ahol nem lehet gyógykezelni az angina pectorisban szenvedő súlyo« beteget. Emlékeztetjük a kormányt: Fel kel» ismernie, hogy milyen súlyos fa. lolősség terheli ezért az újabb qaz­Nyolcévi börtönbüntetésre ítéltek egy súlyos balesetet okozó munkavezetőt Az állattenyésztés 1952—54. évi tervének sikeres végrehajtása, az ál­lattenyésztés fejlesztése érdekében 1952 höz viszonyítva, 1953 ban hu szonnégy 1954 ben pedig negyven­kilenc százalékkal több beruházást kell végrehajtani. 1, A beruházások segítségévei biz­tosítani kell, hogy az állami gazda­ságokban 1953 ban a növekvő állat­állomány elhelyezéséhe, szükséges épületek fölépüljenek. 1954 ben már meg is kell kezdeni az állami gaz­daságok régi állattenyésztési épüle­teinek korszerűsítését is. 2. Az állattenyésztési célokat szol­gáló épületek építésénél és tervezésé­nél fordítsanak nagy gondot az anyag­takarékosságra, törekedjenek minél egyszerűbb megoldásokra. A budapesti központi Járásbórság szeptember 12 én tárgyalta Nagy Ist­ván munkavezető ügyét, aki a minisz­tertanács és a SZOT üzemi ba-eset- elhárításról szóló határozatát sem mibevéve, egy építkezésnél vétkes mulasztásaival súlyos balesetet idé­zett elő. A vádlott augusztus Aején szak­munkások helyett segédmunkásokkal csináltatott meg egy állványzatot an­nak ellenére, hogy szakmunkások is rendelkezésére állottak és figyelmez­tették arra. hogy a segédmunkások ezt a szakmunkát nem tudják megfelelő­en elvégezni. A balesetelháritó rend­szabályok figyelmen kívül hagyásá­val nem adott utasítást az állványzat aíátámasztására, nem ellenőrizte sem az állványzat anyagát, sem magát az elkészült állványzatot, sőt az előírá­sokkal ellentétben nem Is tartózko­dott a munkahelyen, Nagv Istvánnak ezek « sorozatos mulasztásai súlyos balesetet idéztek elő, egy épitőmunkás az állványról lezuhant és meghalt, többen pedg megsérültek. A tárgyaláson kiderült hogy Nagy István a felszabadulás előtt vállalko­zó volt, az infláció Idején teherautó­val feketézett és emiatt 1948 ban börtönbüntetésre ítélték. A bíróság Nagy István nyolc évi börtönre és ezer forint pénzbüntetés­re ítélte. LELEPLEZŐ TÉNYEK II. A Tito banda, amely ma mór nyíltan árusítja az országot, mely ma már leplezetlenül feltárja az or­szág értékeit a külföldi tökének, mely Bia már kénytelen bevallani, hogy Jugoszlávia a nyugati agresszív tömb­höz tartozik („Jugoszlávia a nyugati védelmi közösséghez tartozik“ — je­lenteti« ki Tito e hét szerdáján egy tengerészeti díszszemlén), már rég hozzákötötte szekerét az angol-ameri. kai Imperialistákhoz. A Tájékoztató Iroda 1919. november 29-én megje­lent megállapítása tehál komoly fi- gyalmeztetésként csendült: „Ez a kémesoport nem Jugo­szlávia népeinek akaratát fejezi ki. hanem az angol-amerikai Impe­rialisták akaratát; ennélfogva el­árulta a* ország érdekelt, felszá­molta Jugoszlávia politikai függet­lenségét és gazdasági önállóságát“. Tito és klikkje nmerikaharát. sőt nácibarát politikája már a felszaba­dító háború idején is megmutatkozott. A jugoszláv nép árulói már akkor szt a feladatot tűzték maguk elé, hogy szovjetbarál jelszavakat hangoz­tatva, a hatalmat a környező népi demokráciáklvan is a fasiszták, ameri kabarát tőkés elemek kezére játsszák és így egv békeellencs — természe­tesen ezzel párhuzamosan szovjetelle­nes — tömbül alakítsanak ki. F’ero Popivoda tálvornok, n jugo­szláv hadsereg egyik emigrált pa­rancsnoka 1919 szeptember 29-én töb­bek között ezeket Irta a Pravdában: „Mint a JUKP tagja, a pnrtlzán- morralom tevékeny résztvevője és mint a néphadsereg több köteléké­nek parancsnoka, a felkelés kitö­résétől a háború végéig, Jugoszlá­via legkülönbözőbb területein for­dultam meg és a salát tapasztala, 'aim alapján győződhettem meg »'oknak a bűnös mesterkedéseknek --edményelrAL amelyekrl 11141 óta ' •to és cinkostársai Illők bna úgy un, •te rendszeresen folytatlak.“ Pero Popivoda cikkében beszámolt arról, hogyan dezorganizálía Tho és cinkos bandája a partizánmozgalmai, hogyan paktáit le a németekkel és hogyan küldte a vágóhídra a legjobb kommunistákból, legbecsületesebb bar cosokból álló hadtestjeit, brigádjait. Ugyanakkor azonban Tito már a béke ellenes blokk megalakításának gondo­latait is fejében forgatta. A Pécsett megjelenő „Dunántúli“ című fasiszta­klerikális lap 1944 szeptember 14-1 számában például egy cikket közöl, mely elmondja ezeket az angol su­galmazó*™ megindult kísérletezéseket „Tito Almai nagy jugoszláv ál lamszövetségröh Brit torrisból szár­mazó híresztelések szerint bolgár, körök és Tito között tapogatóetzás történt Bulgáriának egy Tito veze tése alatt álló nagy jugoszláv ál­lamszövetségbe való bevonása tár. gyában.“ Ismeretes, hogy Dimitrov elvtár» a délszláv államszövetséget szükséges­nek tartotta a Szovjetunóval való ba­rátság elmélyítése és az országépítés szempontjából egyaránt. „Egy olyun államszövetség —» mondotta Dimitrov a BKP V. kon­gresszusán, — amely a Szovjetunió­val való barátságra és a többi nép­köztársasággal való testvéri együtt­működésre támaszkodik, sikeresen meg tudná védeni népeink szabad­ságát és függetlenségét és biztosí­tani tudná ezek helyes fejlődését.“ Ezzel szemben — amerlkai-ango! gazdáik útmutatása szerint — a Tito klikk nem i'lyen államszövetségre gon. dőlt, hanem olyanra, melyet — mint a „Dunántúl“ is leírta — Tito vezet, melyei egészen egyszerűen Jugoszlá­via, helyesebben a Jugoszláviát le- igázó árulók likk uralma alá helyez­nek, „mert ilvmódon Jugoszláviával együtt könnyebben szakadhatnak cl a Szovjetunó táborától és kapcsolód­hatnak a nyugati államok tömbjéhez.“ (Kosztov) De valamennyiünk állal jól Isme­retesek azok a későbbi próbálkozások is, mikor Tito nálunk éppen úiv> mini a többi népi demokratikus or­szágban, áruló rajkuk. koszlovok út­ján meg akarta dönteni a népi demo­kratikus hata'mat és el akarta szakí­tani a szocializmust építő országokat a Szovjetuniótól. Ugyancsak Pero Popivoda írta meg a Tájékoztató Iroda lapjában, » „Tar­tós Békéért, Népi Demokráciáért“ cí­mű folyóiratban 1ÍM9 október 21-én azokat ’a tényeket, melyek !e7ep’ezik. mini készítették elő a titoisták Jugo­szláviát már a felszabadító háború idejön az imperialista megszállásra: „Az angol-amerikai imperialisták már befejezték az előkészületek et Jugoszlávia megszállására Egyes parttzáncsapatok, mint például a 7. jugoszláv népi felszabadító hadtest, amely Szlovéniában és a szlovén tengerparton operált, közvetlen uta­sításokat kapott a föparanesnoksá . tói, hogy ne gördítsenek akadályo­kat az angol-amerikaiak elé, hanem fogadják ókét baráttau és aegltse- nek nekik.“ Ezt a tényt Is bizonyíthatjuk he­lyi rtokum nUunokkal is. Ugyancsak a „Dunántúl“ című fasiszta lap közli 1944. szeptember IKK számában az NTI egyik híradását, amelyből — a Tájékoztató Iroda határozatait ismer­ve — egyenesen következtethetünk a Tito-banda imperialistbarál, szovjet- ellenes politikájára: „A szovjet távirati iroda nyilat. kozatot közöl, amely szerint Tito a szovjet főparancsnokság kérésé re engedélyt adott a szovjet csapa­toknak arra hogy délszláv terüle­ten felvonulhassanak... Az enge­délyt azzal a ténnyel kapcsolatban kell megvizsgálni, hogy az angolok, akik albániai és dalmáctai partra­szállásukról terjesztenek híreket, Tito Ilyen engedélyére nem tud. nak hivatkozni és Eden az alsó. házban Tráciának a bolsevista megszállók által való kiürítését kö ■ vételt c." A Tito-klikk. me’v olvan természe­tesen hagyta az imperialistákat pari­raszállni, a daCmát partokon, minden alkalmat megragadott, hogy gátolja a szovjet csapatok, de különösen a jugoszláv nép segítségére érkezett bolgár csapatok tevékenységét. A bol­gár néphadsereg a visszavonuló ré­met csapatokat akarta — a szovjet parancsnokság által kapott feladat végrehajtásaként — szétszórni, meg­semmisíteni. Ezek a hadműveletek a Vardar, Morava és Tbar folyók völ­gyében folytak volna te. A titolsta főparancsnokság azonban, a Tájé­koztató Iroda által megnevezett gaz­dája parancsa szerint — meg akarta akadályozni a bolgár néphadsereget felvonulásában. t944 szeptember 19- én az ötvenedik jugoszláv hadosztály parancsnoksága ezt kérte a 4. bolgár hadsereg parancsnokságától: „A macedóniai főparancsnokság­tól kapott utasítások alapján fel­kértük Önöket, hogy Macedóniában tartózkodó katonai osztagaikat von- júk vissza. Semmilyen átvonulás tudtunkon kívül végre nem hajtha­tó.“ Az angolokat tárt karral fogadó tiloista klikk tehát egyszerűen visz- szataszitoita a jugoszláv nép felé nyújtott segítő kezet és 18 napon ke­resztül tétlenü1 vesztegeltetle a bol­gár csapatokat. így természetesen nyi­tott kapu maradt a fasiszta német csapatok számára és a német parancs­nokság valóban 14 hadosztályt sétál tatot| ki ezen a nyitóit kapun. Ezek a hadosztályok azután segítették Kö- zép-Európa fclperzselését, segítették a fasiszta fenevad végső agóniájának megnyújtását. 1944 okióber 7-én — miután Tito írásban szabad mozgási biztosított a bolgár néphadseregnek — Szvetozár Vukmanovics, a hírhedt Tempo, a következőket irta a Kriva Palanika te­rületén működő bolgár hadsereg pa­rancsnokának: „Ismételten felhívom figyelmét n u kővetkezőkre: ahhoz, hogy jugo­szláv területre lépjen, Tito marsall előzetest jóváhagyására van szük­ség, Minden olyan határátlépés, amely Tito marsall' előzetes jóvá­hagyása nélkül történik, a jugoszláv felszabadító néphadsereggel szem­ben elköretett ellenséges cseleke­detnek minősitiink és a szerint fo­gunk eljárni-...“ Ez « lavirozá-s, a THo-kKkk oép­elleoes tevékenysége, a felszabadító mozgalom hátráltatása természetesen tetszett az akkori magyar fasiszta kormányzatnak. Ezért hozták az ak­kori lapok, köztük a „Dunámtól" is nagv betűkké! az Interinf jclenlésé.t: „MInt rádlófelMvdsokbót kitűnik, úgynevezett .Jugoszláv hadsereget** akartak alakítani Bulgáriában. Mon- csilovics, Taskovics és Csilcurics, jugoszláv emigráltak felhívást in­téztek a lakossághoz egy macedón önkéntes dandár megalakítására, a fasizmus elleni harcra. Tito azon. ban kijelentette, hogy ezzel a ju­goszláv hadsereggel semmiléle kap­csolata nincs." C,Dunántúl” 1944 szeptember 24.) Nem nyilvánvaló-«, hogy a segítség­nyújtás következetes elhárítása, a né­met fasiszta csapatok elvonulásának segítése ezzel párhuzamosan, az au- goíok partraszállási kísérletén«* tá­mogatása csak egyet jelenthet: az im­perialista térhódítás 6» megszállás elő­segítését, a náci csapatok megőrzését é* bevetésüknek előmozdítását a S*qv- jetumió elleni A régi kapcsolatok a Tájékozta­tó Iroda határozatai és megállapítását után — nyíltan előbontakoztak az ed­digi ködösítések fátylaiból. Az ország érdekeinek elárulását egyre inkább saját bőrükön érzik a jugoszláv dol­gozók. Es nem kétsége«, liogy Pero Popivoda tábornok igazat irt a Prav­dában. amikor ezeket irta: „A jugoszláv kommunisták és Ha­zafiak nagyon jól tudják, hogy leg* első és légiialasztliatatlanahh fet- ódáink e bűnös fasiszta banda megdöntése és nicgbUnletéae, amely oly sok szerencsétlenséget é.s szé­gyent hozott ránk. Nem férhet két. sé* althoz, liogy a jugoszláv kom­munisták teljesítik e feladatot. Ne kételkedjenek ebben Jugo*rl barátai sem.“ (Folytat Juli '

Next

/
Oldalképek
Tartalom