Dunántúli Napló, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1952-09-28 / 228. szám
1952 SZEPTEMBER 28 NAPLÓ 5 így mutat példát a határmenti villányi járás dolgozó népe a békeharcban, a békekölcsön jegyzésben A jugoszláv határmenti villányi járás dolgozó parasztjai példát mutatnak a békekölcsön jegy zésben. A haza, a béke, a párt, a kormány iránti szeretetnek ezernyi jel6 található a lelkesen jegyző villányi járás dolgozó paraszt jai között. Népnevelők járják a községek házait, beszélnek a dolgozó parasztokkal a múltról, a megváltozott, szép életről, a jugoszláviai dolgozók sorsiról — így győzik meg a járás dolgozóit, hogy jegyezzenek a haza javára, a magák hasznára III. békekölcsönt. „Nézzétek meg fiamat“ Ivánbattyán községben Farkas Gyula dolgozó paraszt is népnevelő-jegy- zésgyüjtő. A napokban jött haza fia Budapestről, akit most avattak a • néphadsereg hadnagyává. Farkas Gyula, — aki a múltban fiával együtt nincstelen zsellér volt, — karonfogta fiát és úgy ment el dolgozó társaikor. — Nézzétek meg ílamat, ismeritek mondta, — ismertek engem is. A 'múltban kik voltunk — jól tudjátok, zsellérek, nincstelenek. Nézzétek fiamat a régi zsellérgyereket, rá sem lehet ismerni, hadnagy, katonatiszt Látjátok ti fiatalok, ti Is lehettek tisztek akár a fiam — ilyen ma a vi- lág, ilyen ma a dolgozó ember sorsa, jó sors ez. így járt házról-h ázra Farkas Gyula és hadnagy fia Ivánbattyán községben és agitációjuk nyomán a fél falu jegyzett náluk III. békekölcsönt Alacsony jegyzés az egész községben nem található, az egy főre eső átlag 450 forint. Mi jegyeztünk, be is fizettük , Márok községben idős Sidó Kálmán és Vass István dolgozó parasztok is azt a megtisztelő feladatot kapták, hogy legyenek jegyzésgyüjtők. Még mielőtt egy lépést is tettek volna — a múlt világ két nincstelenje, fog. ta a ceruzát és leírta; „idős Sidó Kálmán 450 forint, Vass István 200 forint.“ Amikor hazafias kötelességüknek példát mutatva eleget tettek, fog- ták a jegyzett összeget és bevitték a postára, ahol kézhez kapták a III. Békekölcsön kötvényét és úgy mentek dolgozó társaikhoz; „Mi jegyeztünk, máris befizettük, itt a kötvény. Egy tégla ez a szocializmus építésében“ — mondták. Középparaszt jegyzésgyüjtők Magyarbóly községben Sándor Já nos középparasztot felkeresték a nép. nevelők. Rövid beszélgetés után Sári, dór János 400 forint harmadik békekölcsönt jegyzett. Amikor aláírta nevét, odacsatlakozott a népnevelőkhöz és elment Hangi János középparaszt- hoz, akinek elmondta: „Én 400 lorin- tot jegyeztemHangi János német ajkú középparaszt rövid gondolkodás után ugyancsak 400 forintot jegyzett és ő is beállt a népnevelők közé, — Sándor János és Hangi János ma- gyarbólyi középparasztok együtt járják a község házait, gyűjtik a békekölcsönre szánt ö^szegeket. Két levél Jugoszláviából Sárok, közvetlenül a jugoszláv határ mellett fekszik, a falu végén van a két ország határa. A sárokiaknak ismerőseik, rokonaik vannak Jugoszláviában, kapnak tőlük leveleket is. Most a békekölcsönjegyzés idején a sárokiak példát mutatnak a jegyzésben. A község népnevelői elmennek a falu dolgozóihoz, így járja a házakat Krizics Pántó és bátyja, Krizics Voiszláv is. Mindketten 400—400 forintot jegyeztek. Nemrég kaptak levelet Jugoszláviában élő rokonuktól és azt is elviszik magukkal a jegy- zésgyüjtés során. Ebből olvasnak fel a dolgozó parasztoknak: „Az aszály következtében kukoricamáiét eszünk — írták a levélben, — mindenünket elvittek, a kevés termésből nem maradt semmi,“ — Látják, — mondta ezután Krizics Voiszláv, — nálunk is volt aszály, de ennirralóról nem panaszkodhatunk, de nem lehet panaszunk másra sem, más a mi életünk, hát erre jegyiünk mi. A sárokiak világosan látják, hogy mennyivel más az itteni élet, mint ju. goszláviai rokonaiké. Ezért jegyeznek példásan. SzokolovicS Mile délszláv dolgozó, a magyarbóiyi Tartós Béke tsz elnöke. Szokolovics Mile 600 forintot, ii° Szokolovics Boskó DISZ fiatal 500 A Szigetvári Cipőgyár dolgozói jó munkával köszöntötték a Harmadik Békekölcsön jegyzésének napját, — erről ad hirt a pártsajtóhoz küldőt! levelében Loránd Ernő elvtárs, az üzem versenyfelelőse: „Örömmel jelentjük, hogy Rákosi elvtársinak ebben a negyedéviben tett ígéreteinket maradéktalamul teljesítettük. Szeptember huszonötödikéig, a túlteljesítésként vá’Halt 2.410 pár cipő helyeit már 2.428 párat gyártottunk terven felül. A Harmadik Békekölcsön jegyzésének első napján dolgozóink az eddiforint békekölcsönt jegyzett. A jegyzés után elmentek agitálni a többi tszcs taghoz, ök is magukhoz vették a nemrég Jugoszláviából, rokonaiktól kapott levelet, amelyben többek között az áll: Nálunk a nemzetiségiek el varrnak nyomva, nyomor van, tűt és cérnát akartunk venni, de nem lehet kapni. Ezt a levelet Olvasta fél Szokolovics Mile és Boskó fia, Kucsáncsányi Jován héthoidas és Kucsáncsányi Szvéto háromholdas dolgozó parasztoknak is, akiknek elmondták: „Látjátok, nálunk a nemzetiségieket megbecsülik, ugyanolyan ember, mint a másik, látjátok, én is tszcs.elnök vagyok. De a többi is lehet tehetségéhez mérten, ami csak akar.“ Kucsáncsányi Jován 400 forintot, Kucsáncsányi Szvéto 200 forint békekölcsönt jegyzett. i Új belépők a tszcsk-be Igv folyik a békekölcsönjegyzés a villányi járásban a jó népnevelömun- k.a nyomán. De nemcsak a békekölcsönjegyzés összege növekszik, hanem a jegyzés összegével együtt emelkedik a tszcs-tagok száma is. Kiskassán Rózsa Ferenc kilenc és félholdam egyéni gazdát is felkeresték a népnevelők és 500 forint békekölcsönt jegyzett, majd így beszélt a népnevelőknek: „Intézzék el, hogy beléphessek a ts^cs-be." Rózsa Ferenc kérés« teljesült is, a kérése óta már j ki is töltötte a belépési nyilak.; kozatot, be is lépett a csoportba. Ez nem elszigetelt példa a villányi j járásban, Villányban, a járási szék- \ helyen azóta, hogy a népneve!ők jár- | ják a házakat a jegyzésgyüjtő ívekkel öt dolgozó paraszt kérte felvételét a termelőcsoportba. tervüket ginéi sokkal nagyobb lelkesedéssel dolgoztak: napi tervüket 118 százalékra teljesítették. Export kiszállítási vállalásunkat öt nappal korábban teljesítettük és 2.400 kvadrát felsőbőr megtakarítási vállalásunkat is túlteljesítjük e hó végéig. Büszkén jelentjük továbbá, hogy harmadik negyedéves tervünket szeptember 25-én teljesítettük. Tervteöje- sítésiünk ebben a hónapban 2ő-ig, 105.8 százalékos volt, Loránd Ernő versényfeCelős, Szigetvári Cipőgyár. Mnrcnics János MDP járási titkár. A Szigetvári Cipőgyár dolgozói a békekölc-önjegyzés első napján teljesíteiték negyedévi EMLÉKSZEL? Alacsony vékony asz szony tart sietve a pécsszabolcsj István- akna felé. Hűvös van, az asszony megigazítja nyakán a kendőt. Kicsit fáradtnak érzi magát. De nem maradna otthon, dehogy mar radna! Elmosolyodik és még jobban kilép. Már jóval maga mögött hagyta a frissen meszelt meszest bányász- ház.akat. A Csertető felé 'pillant, s arca ellen, morodik. Az öregebb bányászok elbeszéléséből maga előtt látja az 1937-es csertetői csendőr sortűz mártírjait. Ezek a mártírok meghaltak azért., meri nagyobb darab kenyeret mertek kérni az uraktól. Csepel Jánosné kis sóhajt nyom el. De aztán, mintha szerető kéz simítaná végig arcát, zene száll felé: „Drága föld, szülőhazámnak földje ...“ Piros zászlókat lobogtat a szellő, sokan mennek az aJina fiié, ismerősök mosolyognak rd. Milyen vidám mindenki! Kapu felől hang. szóró köszönti: „Ünnep ez a. nap dolgozóinknak.“ Az aknabejárat előtt felírás: Emlékszel?" Mindenki megáll iff egy percre. Csepel Jánosné gondolatban Pesten van. 1944-et mutatott a naptár. Arra .a lakására gondol, ame. lyet szétvágott a bomba. Csépelné arca el-' komorodik. Piára és leányára gondol, akik most a Ganz Villamossági Gyárban műszerészek. Mindkettő kisgyerek volt még. Milyen riadtan, kalapáló szív. vei fogta kezüket, míq rohant le <x tört szélit pincelépcsőn, hogy mentse életüket! Aztán telitalálatot kapott a ház, s ők óit maradtak a romok alatt. A Szovjet Hadsereg katonáinak köszönhetik életüket, akik önfeláldozó munkával kiásták miyd annyinkat a romok alól. Nem, nem felejtette el, a bejárat előtti felírás névszerint szólt hozzá. Emlékszel Csepel Jánosné? Most újból ezt akarja az ellenség! Itt az aknán senki sem felejtette el... A felvonóban férfiak beszélgetnek: „Tévednek, ha azt hiszik, ugyanolyanok vagyunk, mini negyvenben, vagy azelőtt. Mindannyiunkkal szembe találják magukat" A felolvasóterembcn már nagy a zsongás. Mindenhol feliratok, piros szalagok, ünnepel az üzem. A bányászok jókedvünk. Elterjedt a híre, hogy a női öltözőben egy Tavaly Ibolya nevezetű csillésnő helytelenül nyilatkozott a béke kölcsönről. „Ilyen is akad?“ „Ki az?" Nem ismerik. Nemrég került ide, „Majd szeme közé nézünk." — Ezzel felelünk neki — kiált egy fiatal lány és a táblára mutat, amelynek a szélén nevek vannak és mellette számok: .Jambri. csek-csapat 134 száza, lék. Szabadságharcos- brigád 123 százalék“ és így tovább. Röpgyülés! — szalad végig a sorokon. Kikapcsolják a hangszórót, a zene elhallgat. Egymásután beszélnek a dolgozók. A felolva- sóteremben parázs han. gúlát támadt. Minden példamutató jegyzés után nagy taps tör fel. Csépelné ott áll a többi bányásztársa között. Mellette állnak a Tavasz-brigád tagjai is, akikre büszke az egész üzem. Már hónapok óta övék az első hely a termelésben is. Csépelné szive gyorsan ver. Milyen sokan mutatnak példát már a jegyzésben. Egy hónapi keresetét jegyzi. Töb. bet mint tavaly, de többet is keres. Becsületes bányász lett. Eszébe jut, mi mindent hozott az elmúlt év. Vett magának szép ruhát, cipőt, soha sem hitte, hogy valamikor ilyenben járhat. Teleki-téren vásárolt azelőtt hasz. nált ruhaneműi, de még arra is ritkán tellett. Fuvarozásból nem ju. tott... mióta demokrácia van, ő is bányász lehetett. Most egyike a legjobb női dolgozóknak, s keresete 1000 fo- rint között mozog. Előtte egy szőke lány em.elkedik szólásra. „Ezer forintot jegyzek" — mondja. Csépelné odafigyel. Gyűrűs Erzsébetnek hívják. Az. előtt mezőgazdasági munkás volt, most a DISZ szervezet vezetőségi tagja. — ..Meg akarjuk védeni eredményeinket — hallja Jambricsek frontmester elvtárs hangját. — Éppen ezért ezerhaJszáz forintot jegyzek." „Én ezer forintot“ — gondolja Csépelné és nagyot lélekzik. — „Nem akarok többé háborút, elég volt belőle, ezret jegyzek elvtársak" — mondta. Csépelné körülnéz, Mindenki igyekszik a felvonó felé. ,JTöbb csille szénnel is a békét védjük“ — gondolja. „Katonáink ott, mi itt a bányában. De ha kell fegyvert is fogunk a béke védelmére.“ A hangszóróban megszólal egy hang. Számok, számok hosszú sora. Mindenki mosolyog, büszkék ezekre a számokra, a pécsszar bolcsi Isiván-akndn. CSORDOS GÉZA Tanulóifjúságunk is megünnepli a Néphadsereg Napját Néphadseregünk napjára nagv lelkesed éssej készül tanulóifjúságunk is. A nógrádverőcei általános iskola az őt patronáló honvédalakulattól kul túrparkot és csapatzászlót kap ajándékba. A pákozdi általános iskola tanuló. ifjúsága szeptember 28án a községben felállított emlékműnél ünnepi csapatgyűlést tart. Borsod megye DISZ-fiataljai a DISZ alapszerveaetekben röpgyüléseket tar. tanak, amelyeken méltatják a Néphadsereg Napjának jelentőségét. Ónódon a készülődés során a miskolci és mez»csati járások fiataljai egé&znapos találkozót rendeztek. Miskolcon három nagy sportpályán hatezer fiatal részvételével »portversenyt rendeznek. Hasonló nemes vetélkedésben vesznek részit az ózdi, putndki, edeflényi, ricsei járások fiataljai is. „Áldozat s tett, mely a valódi ho „Most, amikor visszanyertük nem- ■éti függetlenségünket, most még •okkai inkább, mint eddig, elérkezett az ideje, hogy visszanyúljunk Hunyadi, Rákóczi, Kossuth, Petőfi éltető és erőt adó hagyományaihoz. E hagyományok azt hirdetik, hogy hazánk akkor volt erős, megbecsült és független, amikor sorsát a nemzetközi haladással kötötte össze. Mi jogos örökösei, egyenes folyta, tót vagyunk mindannak, ami ezeréves történelmünkben haladó, életképes és jövőbe mutató.“ (Rákosi Mátyás) Ma, amikoT pártunk vezetésével, egyre jobba-n tudatosítjuk haladó hagyományainkat, a magyar nép évszázadok sűrű homályán át büszkén tekint vissza nagyjaihoz. Visszatekint azért, mert szereti hazáját, meg akarja őket ismerni, tanulni akar tó. lük, mert tudja, hogy nagyjaink azért nagyok, haladó hagyományaink azért haladóak, mert éltető erejük mindig a Lángoló hazafiság. Hunyadi János a XV. században az ország függetlenségét védte a török hódítók eilen. Bátran támaszkodott a népre, ő volt az -első, aki a népből szervezett hadsereget. Magyarországon, ámult el Nándorfehérvár várkapitánya: „... tódulva jönnek, mint a hóvihar... Nem volt köztük egy nagyúr, egy nemes sem. Mindazok, akik összegyűltek, a népből valók vol tak, parasztok, szegényemberek, la- hisi papok, diákok, koldulóbarátok, földművesek, szántóvetők, kapások“, — írj« az egykori krónikás. Es en. ®ek a népből lett hadseregnek, olyan höä. katonái voltak, mint Dugonics ez a két tükör, ifiút megmutatja" Titusz, aki Nándorfehérvár védelmében: — Nem mégy magad? — veled megyek, S kísérlek utadon! Halnom csekély, ha általa Megél a drága hon“ — átkarolta a törökök zászlóvivőjét és magávail rántotta a iüeiybe, de megakadályozta, hogy a törökök zászlaja felkerüljön a vár falára. Hunyadi dicső tettei arra tanítanak bennünket, hogy ha a. nép védelmezi a hazáját, akkor nem lehet legyőzni. Dózsa György a hazáért vezette harcra a parasztságot. Nem a parasztságé volt akkor az ország, hanem az áruló földesuraké: övék voltak a földek, a kastélyok, az állatok, az erdők, a vizek, a -parasztságnak csak a robot és éhezés jutott. Az, hogy a földesurak helyett, hogv a határainkat támadó törököt verték volna. Dózsáék ellem vonultak, parasztok ezreit kegyetlen kínhalállal végezték ki — ez megmutatta, hogy a földesurak hazaárulók, Hiába égették meg Dózsát izzó vastrónon De szellemét a tűz nem égeié meg. Mert az maga a tűz... úgy vigyáz, zatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok! — írta a földesurak felé Petőfi. * 1552 ben a föurak árulása miatt a törökök már Eger váráig nyomultak. A várat Dobó István védte alig két> ezer harco-ával, a hős egri nőkkel, így szólt Dobó a várvédőkhöz: — Ha Eger elesik, utána nem állhat meg se Miskolc, se Kassa. Az apró várakat lerázza a török, mint, a diót. Nincs többé ellenállás. Es akkor Magyarországot beírhatja a török a halottak könyvébe... Dobó tovább beszélt: — Meg kell esküdnünk egymásnak ■.. — Esküszöm az egy élő istenre ... hogy véremet és életemet a hazáért és a királyért az egri vár védelmére szentelem Sem erő, sem fortély, meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár tesladá-sáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom... Minden kard villant. Egy lélekkel kiáltották: — •’Esküszünk! Esküszünk! .. (Gárdonyi: „Egri csillagok.“) és Dobó Istvánék betartották esküjüket. A várat megvédtek, á török megszégyenülten elkotródoU alóla. * Zrínyi Miklós, 14 év múlva. 1566 ban maroknyi csapatával védte Szigetvárat Szulimán hatalmas serege ellen. A Habsburg ház hadereje Szigetvártól néhány óra járásnyira tétlenül vesztegelt. Zrínyi Miklós maroknyi csapata élén kirohant a várból. katonáival együtt utolsó leheleté ig kaszabolta az ellenséget. Zrínyiék az utolsó szálig elhulltak a harcban, de példájuk arra tanít: inkább meghalni a hazáért, de gyávának, meg- fntamodónak, megalkuvónak lenni — soha! sí. 1703-ban újra felharsant a szabadság kürt szava a magyar földön. — Harcba indultak II. Rákóczi Ferenc kurucai, a szegénylegények. A felkelt nép már az ország nagyobbik részét felszabadította, amikor a szabadság- harc elbukott, ismét a főurak, a főúri tábornokok árulása miatt. Rákóczi leghívebb embereivel együtt bujdosóvá lett, száműzetésben halt meg a törökországi Rodostóban 1735 ben. Emlékiratában ezt írta: „Egyedül a szabadság szeretet« és a vágy: hazámat felmenteni az idegen járom alól, volt célja minden tettemnek.“ * De a nép, 1848~49-ben, a megalkuvó, áruló főurakkal is szembeszállva, olyan vezérekkel, mint Kossuth és Petőfi, újra felkelt. Petőfi „Talpra magyari’-jára végigszáguldott az országban a forradalom és szabadság- harc szele Kossuth pedig néhány hó_ nap múlva az országgyűléstől 200.000 katonát és 42 millió forintot kért. Az országgyűlés egyhangú lelkesedéssel telte magáévá Kossuth indítványát. Ekkor mondotta Kossuth híressé vált szavait: „ . .. Leborulok a nemzet nagysága előtt Csak. azt mondom: annyi ener. giát a kivitelben, mint amennyi ha- zatiságot tapasztaltam a megajánlásban — és Magyarországot a poklok kapui sem lógják megdönteni.“ Követendőül állnak előttünk azok a szavak, amit Kossuth hagyott ránk: „A nemzet lelkesülve van az áldozatra, s ez az erőnek kimeríthetetlen forrása ,.. Bízzunk magunkban, s ha magunkhoz hívek leszünk, megtartjuk amit nyerünk; ami még hátra van, azt megszerezzük, s a nemzet lelkesült erejével kivívandó béke szent ölén ... magyarhon szabad földe kevés évek alatt paradicsommá virul.“ Petőfi így szól hozzánk: „Áldozat s tett, ez a két tüköt, mely A valódi honfiút mutatja." * „Ha megköveznek, ha tízszer sta~ táriális bíróság elé állítanak, altkor is vallom, hogy 1849 óla Magyaror szag minden uralkodó rendszere a leg nemzetietlenebb és leghitványabb külpolitikát folytatta — mondotta Rákosi elvtárs Horthy vérbírái előtt, «2 akasztófa árnyékában. — Beíelé elnyomta a nemzetiségeket, de elnyom, ta a magyar dolgozó népet is a heza- tiság jelszavával az uralkodó osztály, kifelé ugyanő eladta az országot és kiszolgáltatta idegen érdekeknek, 1848 óta csak egyetlen egyszer, a magyarországi proletárdiktatúra alatt folytatott Magyarország valóban nem. zetí külpolitikát... Szovjetmagyarország háborúja a rabló imperialisták ellen 1848 óta Magyarország leg dicsőbb ténye volt." . A Tanácsköztársaság bukása után bitófaerdő, éhezés, nyomor: ez volt a nép sorsa. De a népet nem sikerült megtörniök. A halálraítélt Lenín-fi- lik ezt írták kivégzésük előtt: én és tizenhárom társam az elnyomottak felszabadításáért küzdöttünk és ezért halálra ítéltek... En meghalok az elvért, de ez meg lesz bosszulva..." • 1945-ben Sztálin katonái megbosx. szullák, Sztálin elvtárs, a magyar történelem legnagyobbjává lett ö váltotta azt vallóra, ő adta meg azt nekünk, amiért Hunyadi János, Dugonics Titusz, Dózsa György, Dobó István,, Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth, Petőfi, a Lenin fiúk harcoltak és meghaltak Ma szabad hazában élünk, nemcsak névleg szabad hazában, hanem a teljes valóságában. A legnagyobb magyar hazafi; Rákosi elvtárs vezet bennünket. Nem engedjük az irapería, listáknak Budapestet, Sztáünv árost, Inotát, a mi Komlónkat, a mi Balatonunkat. Nekünk ma nincs, szükségünk arra, hogy életünket áldozzuk « hazának, a haza jó munkát, a haza békekölcsönjegyzést kér ma tőlünk. Magyar László
