Dunántúli Napló, 1952. augusztus (9. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-20 / 195. szám

NAPLÓ T*55 AUGUSZTUS 2» EMLÉKEZZÜNK A MÚLTRA! Egy veszteség-nyereség számla nyomában ■taarau*' »Alimat ” Ml!»« »WtM* «*••»•* *• 14 p «»<•«< fi !<••• •05.599.»« «eiTi/tM 09.?90.92 „Ku,<4. WIW.44 M .749*54 Cu*l • »•)t*** rr.M4.Oi * Apr*«* 7.592.2? 4M 5.079.05 lll*4r 72C. •*» «***•(«- 9.50Í.4! l|Mti »mjImJÍ 1.590.71 fkllilini J4UI» T.200.— HitMot* ia*Ki 7.000.— ÜIUIÍL. ftult»*« JCttte **. 2.« I0.T9 »tt ••»**» t*Hti •*•»*>« •<•««•_, 2.9J0*T* IiOTmÜ------­279.096.«« >W. tmtin m 51. N»1Mí/e »4.39« Ja 4.704.— A Fleischer testvérek veszteség'- nyereség számláját Krausz Sán­dor elvtárs, a Posta Központi Hírlapirodájának dolgozója fe­dezte, fel a í.uakulatura-papír kö­zöli. Krausz elvtárs látta, hogy érdekes számokat, leleplező adato­kat tartalmaz ez az 1939-ből szár­mazó nyereség-vesztoségkimutatás és így elküldte szerkesztőségünk­be: nézzünk utána, milyen volt a tejüzemi dolgozók élete a múltban és milyen ma, a népi demokrá­ciában. A nyereség-veszteség számla már önmagában is sokat elmond. Elmondja például azt, hogy a két Fleischer testvér fizetésként és bérként az 1939. évben 103 399 pen­gőt fizetett ki, ugyanakkor kivél és haszonrészesedés címén ösz- szeseti 20.237 pengőt vett, fel saját szitumra. Ezek szerint a gyáros urak fejenkint 843 pengőt vettek fpl hivatalosan havonta, inig a vállalat 150 dolgozója fejenként átlag 58 pengős bért tett zsebre nehéz, nem egyszer napi 12—14 órjin keresztül tartó munkájáért. Természetesen van sok olyan dohig is. amit a nyereség-veszte­ség számla nem árul el. Ezért for­dultunk Feil János elvtárshoz, a pécsi Tejüzem raktárosához, mondja el, milyen volt az élet az 1939-es időkben a Fleischer- léJo tejgazdasági vállalat üzem­egységeiben- Fei! elvtárs Pécsvá- radon dolgozott, a tapasztalatok, az elmondottak azonban illenek a másik két üzemre, a véméndire és a himesházira is- , ~ 1937-ben kerültem a Flei- schcr-féle üzembe — mondja Feil János —, mint fejgazdasá­gi munkás. Az én feladatom volt a takarítás, a vasútra cso­magokat vittem, a postáról cso­magokat hoztam, egyszóval afelé mindenes voltam. Pedig volt nekem kitanult szakmám is. Kereskedősegéd volt az egyik szakmám, sütő a másik. De egyikben sem tudtam elhelyez­kedni, még szerencse, hogy né­mi protekcióval nagynehezen felvettek a tejgazdasághoz. — Hajnaltól késő estig dol­goztam. A hivatalos munkaidő reggel héttől este hétig tartott, •le ritkán tartottuk be’ ezt a »munkaidőt*1. Gyakran hajnali négy órakor kezdtünk és nem cgszer este 11 óra után hagy­tuk csuk abba a munkát. Mind­ezért a fizetésem havi fit) pengő volt. Tgy hát egyezi-k a veszteség- nyereség számlának a fizetésekre és munkabérekre vonatkozó része a valósággal Nézzük meg, hogyan felel meg a tőkések kimutatott nyereségrészesedése a valóság­nak:- Fleischer Arnold, az egyik régtulajdonos Pccsváradon la­kott cs állandóan az üzemben tartózkodott. Nem egyszer dol­gozott is — meséli Feil elvtárs. — Horribilis összegeket keresett naponta- Talán 21)00 pengőt is zsebre vágott ő egyedül... Any nyit keresett, amennyit akart.. Tehát Fleischer úr úgy csalt, ahogy tudott. Becsapta az adóhi­vatalt,’ saját fivérét és üzlettársát, de port hintett a dolgozók szemé­be is. ‘.-Dolgozott’* az üzemben — természetesen nem hajnaltól késő éjtszukáig. mint munkásai — „le­ereszkedett” a dolgozókhoz is és ezzel elérte azt, hogy a munka- vállalók nem lázadoztak az em­bertelenül alacsony bérek, a hosszú munkaidő, a gátlástalan kizsákmányolás ellen. Később raktáros lettem — folytatja a Tejüzem raktárosa- ~ Akkor már jobban kerestem, 9(1 pengő Vólt a havi fizetésem (ebből ment le az OTI és a töb­bi levonása kereseti adó stb). Persze ez sem volt sok: heti 20 pengő. Mi ez ahhoz képest, amit Fleischer Arnold keresett! Ter­mészetesen fizetéses szabadság, mnnkaruha vagy más juttatás neiu volt. 1940-ben. “ mikor a háborús konjunktúra kezdődött ~ már kedvezni akart Fleischer a munkásoknak Akkor kaptunk lietenkinl 10-20 deka vajat, egy­szer kaptunk levonásra egy ceignadrágot, sőt, mikor a cél kö­tött az egyik ruházati üzemmel egy -rekonipenzációs üzletet, ak­kor kaptunk olcsón, hosszú rész­letfizetésre egy> öltöny ruhát is.... Talán mondanunk sem kell, hogy az ilyen „kedvezményeken“ is nehéz ezreseket keresett a tő­kés- A tejtermékekért kedvezmé­nyes áron textilneműt kapott, azt haszonnal magvarratta és ismét haszonnal adta tovább a dolgo­zóknak. E mellett még gondosan tudatosította, hogy a ruhaakció­val „szívósságét tesz“ a munká­soknak­Arról természetesen neon beszél a veszteség-nyereség számla, hogy milyenek voltak a Fleischer fivé­rek vállalatánál a munkavédelmi, egészségügyi berendezések. Azt azonban tudjuk, hogy a motorúk nagyrésze nem volt földelve, hogy a véméndi üzemrészben a gépek nagyrészén nem volt védő­korlát, hogy a dolgozók nem kap­tak védőruhát, felszerelést. Nézzük meg azonban azt is. milyen ma a tejüzemi dolgozók helyzete, hogyan részesülnek ma a munkások abból a jövedelem­ből, mely kezük munkája nyo­mán fakad. Milyen ma Feil János elv társ helyzete ? — Ma a pécsi Tejüzem raktá­rosa vagyok. Munkaidőm nyolc óra: reggel fél nyolctól délután fél ötig tart, ebédszünettel. Azonban fél hétre szoktam be jönni — habár nem kérnek erre — de akkor érkezik meg vona­tom Pécsváradról, meg szeretek is a raktárban tenni venni.. Fi­zetésem havi 915 forint. Min­den évben fizetéses szabadságot kapok, akárcsak a többi mun­katársain. Feil elvtárs még nem ment ed­dig kedvezményes üdülésre, mert betegsége helyi kezelést igényel­De könnyű megtudni, hogy az. üzemből az elmúlt évben 12 dol­gozó ment jó munkája jutalmául üdülésre, ebben az évben pedig máris tizennégyen voltak a leg­különbözőbb üdülőhelyeken és még elmegy hat vagy nyolc dol­gozó ezután. A véméndi sajtüzem­ből eddig még nem mentek üdül­ni — úgylátszik nem tudatosítják megfelelőképpen a dolgozókkal az üdülés jelentőségét és az üdü­lők életét — de az ottani dolgozók rendelkezésére is megfelelő számú beutaló áll. A dolgozók ma már m eg felelő védőm háza tot kapnak. A ruha ugyan hamarabb tönk­remegy mint amennyi időre az üzem szánta, de ezen könnyen se­gíteni. Meg kell nézni a vásárolt vagy kapott anyag minőségét és a dolgozókat is arra kell szoktat­ni. hogy az üzemtől kapott védő­ruházatot legalább úgy megbe­csüljék, mint a sajátjukat. A betegbiztosítási díjat termé­szetesen a vállalat fizeti. A beteg dolgozók pedig olyan gyógyszert kapnak, amilyenre szükségük van, nem pedig olyat, mint az OTI an­nakidején előírt: „Derékig aszpi­rin. azon alul ricinus!“ A tejipari dolgozók jelentős szo­ciális jellegű létesítményt kaptak u felszabadulás óta. A Pécsi Tej­üzem dolgozói számára megépült a fürdő zuhanyozókkal, elkészült kilenc darab háromrészes öltöző- szekrény, kultúrotthon épült szín­paddal, a táncosok jelmezeket kaptak, a könyvtár könyvállomá­nya eléri a 250 darabot, a spor­tolók az üzem által vásárolt dresszekben röplabdáznak, fut- baloznak, a felszerelést természe­tesen ugyancsak a vállalat bizto­sította. Aki pedig könnyebb sportra vágyik, annak ott van a két asztalitenisz-felszerelés és asztal. A himesházai tejüzem is ka­pott öltözőszekrényeket és zuha­nyozókat, a véméndi telep pedig szeptemberben kapja meg a már megrendelt 23 darab háromreke- szes öltözőszekrényt, mintegy 20.000 forint értékben. Ezeken túl­menően a dolgozók rendelkezésé­re áll a kedvezményes üzemi ét­kezés, melynek árához mintegy 30 százalékkal járul hozzá a válla­lat. Tgy térül vissza a dolgozókhoz — és nem csak a tejüzemi dolgo­zókhoz — az az össAeg*melyet a vállalat haszonként könyvel el. Ma már nem a Fleischerek, Rót- hok. Robozok és a többiek gazda godnak, hanem a dolgozó nép életszínvonala emelkedik, élete szépül a mindennapi munka nyo­mán. Az alkotmány pedig bizto­sítja, hogy a régi világ, a Horthy- urak, bankárok világa, a Flei- scherek kizsákmányoló világa ide többé vissza ne térhessen. íme, ennyi minden van egy da­rab összegyűrt, tépett papírlap mögött, melyet Krausz Sándor elvtár* Budapestről küldött be szerkesztőségünknek. Alkotmánynapi ünnepi műsor Pécs városában neggel 6 órakor zenés ébresztő a Honvéd-zenekar közreműkö ­désével. Délelőtt 10 órakor a tíeisler Eta-u. 8. szám alatti újjáala­kított épületben ünnepélyes keretek között megnyílik a megyei könyvtár, amely igen jelentős esemény Baranya és l’écs kulturális életében. A megnyitóval egybekötve Alkotmány-könyvkiállítás is lesz a könyvtár olvasótermében. Ugyanebben az időpontban a gyermekek szórakoztatására „Üs séd, üssed, botocskám” c. mese kerül színes keitekkel előadásra, a SZÓI’ kultúrotthonban. Fél 12 órakor „népi díszítőművészeti kiállítás“ megnyitása a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályán. Rákóczi-út 15. sz. alatt. Déli 12 órakor térzene a Felsősétatéron. amelyet a Honvéd­zenekar szolgáltat. Délután 3 órakor a Balokány-ligetben sportműsor. Uszóverseny és vízilabda mérkőzés, amelyen az itt tartózkodó olimpikonjaink is résztvesznek. ' Délntán 5 órakor az óvodás és napközi otthonos gyermekek ré­szére a Doktor Sándor kultúrotthon udvarán (rossz idő esetén a teremben) mesedélután lesz. Este fél 8 órakor a Balokány-ligeti szabadtéri színpadon kultúr műsor. A kultúrműsort a brigádversenyben első díjat nyert Pos tások brigádja, a vasutas táneesoport, és a Munkaerőfnrtalékok Hivatalának színjátszó, népi tánc- és énekkara adja. A műsor után éjfélig tánc. Rossz idő esetén a kultúrműsor és a tánc a Doktor Sándor kultúrotthonban lesz, ugyancsak fél 8 órai kezdettel. A szentlőrinci Vidám Vásár egyik kulturális eseménye: Az „Aranycsillag lovag ja“-cí mii film bemuta»ója A Nagy Honvédő Háborúból a Szov, letunió Hősét megillető aranycsillag- gai a mellén tér haza Szergej Tutari- nov szülőfalujába, * nagy lelkesedés sei, hatalmas akaraterővel lát mun­kához Nincs megelégedve a kolhoz eredményeivel, hiányzik a villany, nincs rádió, se mozi. „Villanyerőmü vet kelt építeni enélkül nem indul meg az új élet“ — mondja a járási pártbizottság titkárának. Tervét megbeszéli a tahi Lakosai­val is. ,,A7 építkezéshez sok fa kell, Iánk pedig nincs“ — hangzik innen is, onnan if,' az ellenvetés. Ezt a ne­hézséget is leküzdik. A távolabbi er­dőben van fa és a iolyón leusztatják. Az úsztatás a filmnek egyik legíes- tőibb Jelenete. A sok munkától Tutarinovnak alig marad ideje, hogy szerelmesével: Iri­nával találkozzon. Pedig őszintén sze. réti a lányt. Közbsn az öregasszonyok összedugják fejüket, s megindul a szóbeszéd. „Nem való Irina ilyen ki, váló emberhez“, „Tutarinov a Szov­jetunió Hőse, Irina pedig csalc egy­szerű lány, aki az ökröket hajtja.“ Irinának is fülébe jutnak ezek a sz a. vak, elgondolkoztatják s mikor Tu­tarinov szülei lánykéróhe mennek hozzá, kikosarazza őket. Befejezéshez közeledik a nagv mű építése. Közben iskolát nyitnak az. üzem szakembereinek kiképzésére. Ide jár Irina is, hogy méltó legyen az aranycsillag lovagjához, szerelmesé­hez. A várva-várt felavatási napon már mint Tutarinov felesége áll Tu­tarinov mellett Irina, az erőmű kap­csolónője. Lassan feltűnnek a7 első csillagok az égbolton, s az ünneplők kíváncsi­an várjálc a fényt. Irinát boldog öröm hatja át. Először nyomja be a kap­csolót, s kígyóinak a fények a há­zakban az utcán, a tereken, megvi­lágítják a Tétek bársonyos zöldjét, s szikrázó lény borítja az utakat- Terjed a fény a sztyeppén és a bol­dogan ünneplő nép úgy érzi, hogy még ragyogóbb jövőjüket világítja meg, de megvilágítja a mi jövőnket is. Az Aranycsillag lovagja“ című színes, magyarul beszélő szovjet film megmutatja, milyen lesz a nagyüze mi gazdálkodást folytató magyar dolgozó parasztság élete. A 48. PARAGRAFUS Alig több, mint egy hónapja annak, hogy főiskolásaink letet­ték évvégi vizsgáikat A körülbe­lül félszáz matematikaszakos hallgató között sikeresen vizsgá­zott Vörös elvtárs is. Vörös elv­társ bizonyára nem gondolt ar­ra hét-nyolc évvel ezelőtt hogy pedagógus lesz. Hiszen alig járt néhány évig az elemi iskolába, mikor őt is elnyelte a bánya: a bányászgyerekeknek korán hozzá kellett járulni a család kereseté­hez. Szükség volt arra a néhány pengőre, amit mint csillés kere­sett fáradságos munkájával. Pedig Vörös elvtárs nagyon szeretett volna tanulni. De még a viszonylag szűkös ismereteket nyújtó polgári iskola is elérhetet­len volt a számára. Már-már le­mondott arról, hogy tovább tanul­hasson. mikor a felszabadulás után előtte is tág lehetőségek nyiltak. Szakérettségis tanfolyam­ra került. Tanulhatott. Nem volt könnyű újra ismer­kedni a betűkkel. Keze elszokott az írástól, gondolatait is nehéz volt a trigonometriára meg az elektrodinamikára összpontosíta­nia. De megfeszítette akaratát és sikerült. Jó eredménnyel elvégez­te a szakérettségis tanfolyamét és beiratkozott n Pécsi Pedagógiai Főiskolára tanárjelöltnek. Itt még nagyobbak voltak a kö­vetelmények. de most már megta­nult tanulni, hozzászokott ismét az állandó szellemi munkához és ez év végén sikeresen leszigorla- tozolt a matematika fizika sza­kon. Vörös elvtárs a maga sorsán keresztül bizonyosodott meg ar» ról. hogy nem távoli, ködös cél, hanem konkrét valóság alkotmá­nyunk 48. 5-a: „A Magvar Népkü/<:irsas;ig biztosit ia a dolgozóknak a művelődéshez való jogát”. Vörös elvtárs már meg is kapta beosztását a jövő tanévre. Vár­aljára kerül az általános iskolá­hoz. Olt tanít majd matematikát és fizikát. Mikor múltkor beszél­gettem vele, azt mondta, hogy már a lakása is megvan, s maga nagy lelkesedéssel készül nemes1 feladatát: a dolgozók gyermekei­nek oktatását és nevelését minél tökéletesebben megvalósítani. „A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségé­nek és minőségének megfele­lő díjazást“. Vörös elvtárs számára tehát nemcsak a továbbtanulás lehető­ségét biztosította Népköztársasá­gunk, hanem többszáz évfolyam­társával együtt tanulmányai be­fejezése után azonnal munka­helyről is gondoskodott a magyar dolgozó nép állama. Ahogyan al­kotmányunk 45. §-ában olvashat­juk: Vörös elvtárs és többszáz évfo­lyamtársa magabiztosan, öntuda­tosan kozd neki hivatásának a* új tanévben. Es ezzel kapcsolat­ban lehetetlen vissza nem gondol­nom a magam kezdő éveire. Én a szakvizsgám letétele után két esztendeig díjtalan gyakornokos- kodtam az egyetemen, mert nein kaptam egyetlen középiskolába sem megbízást. De nemcsak én voltam így. A velem végz.ettek kö­zül csak hárman kaptak állást. » többi ott. olyan munkában he­lyezkedett el, ahol tudott S mikor a harmadik esztendőben végre óraadó tanár lettem, a díjtalanul végzett munka után én is keres­tem. Perszp nem sokat. A fizeté­sem 80 pengő volt egy hónapra, •le abból is levontak 3 pengő 8* fillért. Es a nyári hónapokra még ezt sem folyósították. Most végzett főiskolásaink ki­vétel nélkül megkapták beosztá­sukat. Ez a tény is bizonyíték arra. hogy hároméves alkotmá­nyunk nemcsak egész társadal­munknak gyors és egészséges fej­lődését biztosít ia, bnnem mindé*1 egyes embernek, elsősorban fia; tulságunk száméra. lehetővé teszi, hogy képességeink megfele­lően rész* kérjen és kapjon tár­sadalmunk feladataiból és a matr" ereiével is előbbre vigvo fejlődé­sünké* a »•'ncl<«lÍ7.r»"S Ú* ’án Dombi Béla főiskolai tané*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom