Dunántúli Napló, 1952. augusztus (9. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-10 / 187. szám

6

H R P L O

1952 AUGUSZTUS 11

Az Állami Népi Együttes látogatásának tapasztalatai

Mr Bqifi még Komlón, Szabolcson, pfeaett. Mohácson dolgozóink ezrei, ■áptánoDsaink ázását gyönyörködtek NB AH*<m Népi Együttes műsorában Tie »imrmir Komló és Szabolcs bá- w]i itatni. Pécs én Mohács munkásai és dolgozó parasztjai nézték csodát- bnra az ogryűttns szebbnél-szebb számé*

eljOtlek a környék lakosai élt elsősorban knltúrmnnkásai is,

fcepy további munkájukhoz tapasztaltokat gyfljteemek. A Népi Együttes Mncfcart maga Is igyekezett a, elő- adápofcoa kivin tapasztalatcseréken átadni tudásét, segíteni a megye tánc. csoportjait. A aaoportok oktatói és Wnmwi is égyszólván napok óta eaak nx ÁRaml Együttesről beszélnek és arról, hogy mit és hogyan fognak tenni ezután, hogy még jobb mm.kát tudjanak végszói. Nézzük meg csak, mik azok a legfontosabb kupasetalatok, amiket kaptunk.

Eltazör tnten vtaegáAjuk meg mfi- •OTpohtBcájukat. Műsorukon elsősorban magyar néptáncok az ország Wtómbftzó vidékeinek néptáncai — • „Kátteá kettős", „Méhkeréki sarkantyú»", „Lőrinc-révet pontozó" — (terepeitek, de ematfett láttuk a bje. torusaz „Krumplicskát" amit Moj- nzejev együttese annyira megkedvel- totzrtt vríűnk és láttunk kínai táncokat la. Nekünk fa legelőször magyar néptáncaikat kel! tamilnurúr, mert csak az a csoport, amelyik magyarul Jól megtanul táncolni, lesz képes fői táncolni oroszul, ukránul, románul, albánul is. A pécsi csoportok legelőször megyénk különböző részelnek as ormányságnak, Észak-Bara- eyínak, megyénk délszláv lakosainak táncait mutassák be és emellett az •ersráp mág részeinek, a Szovjetuniónak ét a baráti népi demokráciáknak táncait.

'Táncaikat mind bár azok a leg- mageeabb technikai fejlettség** icí- TárirtAk. leónrryedén égy oldották meg, kogv a technikai feldolgozás, a kü- lotihőxó térformák mind a tánc aiap- pandotatát, tartalmát szolgálták ésso- Iwb váltok öncélú erzkdrökké, mtat-ezzt még sokszor látjuk csoport- jnJnknáű. A „Völgységd leány nézó" ktartarogd rerbunkjánái például amy- «rftra lenyűgöz a két legénye so pórt vatatkedése, hog^ csak mér utána döbbenünk né, hogy milyen nehéz

technikai követelményeket is állít ez a tánc a táncosok elé Ugyanígy a „Fonó játék" legváltozatosabb tértor mái is mindig a táncból magából adódnak és sohasem erőltetettek. — Hogy ilyen átéléssel és szépen tudjunk táncolni az előttünk sem lehetetlen, hiszen például ott láttuk a táncosok között Oszer Imrét, aki két éve még köztünk táncolt a pécsi MÁV-náÍ do a többiek is még nemrég különböző üzemi és fahisd együttesekben táncoltak, csak meg kell tanulnunk úgy dolgozni, ahogy ók dolgoznak, hogy ilyen szép eredmé 1 nyekfet érjünk el.

Elsősorban is szerezzünk.minél több személyes élményt néptáncainkból,

' gyiijtsiínk minél több néptáncot saját magunk. Ehhez megyénk gazdag néphagyományai nagy segítséget ad.

! nak, hiszen jóformán nincs olyan falu, ahol egykét eredeti néptánc ne akadna. Az Együttes is maga gyüj- i főtte táncaihoz az anyagot. Szorgal I másán tanulmányozta egy.cgy vidék- I nek nemcsak táncait, hanem dalait,

1 viseletét, szokásait, embereit is, hogy \így megfelelően tudja továbbfejleszteni táncukat. Ugyanekkor szorgalmasan fejlesztették technikai leikészültségükét, hogy a feldolgozott lánc már ne Jelentsen technikai nehézséget, hogy így minél több gondot tudjanak fordítani az átélésre. így nemcsak próbáik előtt, * 1 hanem minden egyes fellépés előtt Is alapos hatot t- ; tréninget tartanak. A minél jobb előadás biztosítására pedig

alkalmazzák a nagy orosz rendező Sztanyipzlavs/kij útmutatásait.

Oktatóink is igyekezzenek tréningekkel a táncosok számára megfelelő technikát biztosítani, hogy minél több gondot tudjanak így az átélésre fordítani: Rendszeres tréninggel a legnehezebb technika is elsajátítható. Természetesen et. nem jistent-i azt, hogy rmmdjáirt vágjunk bele a legnehezebb táncokba, hanem minden csoport. csak olyan követelményeket állítson maga elé, aminek meg is tud felelni. De szorgalmas mur.kávaJ eljuthatunk addig, hogy könnyűszerrel táncolhatjuk majd akár: a „Bihari sairkantyús" f is.

Táncaik ■ sSkeréhon igazán négy része volt a kitűnő zenekarnak. Fel kellett figyelnünk arra. hogy a legszebbek anok a táncok voltak és i legnagyobb sikert ja ontok aratták. «melyekhez játék kapcsolódott, vagy énökkajr díszítette a táncosok munkáját, mint például a „Fonójáték"- nál vagy az „Ecseri lakodaVmas"-nál.

Megyénk csoportjai is próbálják meg, hogy

énekkarral epryüft adjanak elő egy-egy számot, |

hiszen ahol Jó tánccsoport van, ott i legtöbbször jó énekkar is akad és megfordítva.

Végűi pedig nem szabad szó nélkül elmenni az együttes gyönyörű ruhái mellett, amiket MaHós Gitta tervezett. Láthattuk, hogy mennyire segíti a számokat a színes népviselet a jól tervezett megfelelő ruha. Tánc csoportjaink is, ha csak tehetik saját környékük egy falujának népviselete szerint készítsenek maguknak táncruhát, amit kis alkalmi átalakításokkal (kőténycsere, kendő helyett pruszlik, más lejdísz alkalmazása, stb) több tánchoz is stílusossá tehetnek.

Ezek röviden azok « tapasztalatok, amiket mint legfontosabbakat, érdé mes kiemelni. Do ezek mellett számtalan más megszívlelendő is akad, amit majd a csoportoknál a beszél getésék és viták homok felszínre. Minden csoport Jól tárgyalja meg a látottak alapján saját munkáját, mert így lesz igazán a bemutató gyümölcsöző .

Még egyszer szeretném megköszön, ni megyénk dolgozói, de elsősorban táncosai nevében a Magyar Állami Népi Együttesnek, hogy eljött szórakoztatni és tanítani bennünk ért és azzal akarom befejezni amit az utolsó előadás után a mohácsi járási kul. türház táncszakkörének vezetője mondott, miközben átnyújtotta ajándékukat: Most, hogy az Állami Együttest láttuk, látjuk csak igwe zán, bogy milyen feladatok állnak előttünk néphagyományaink tovább- ibijlesztése terén, hogy déli határainkat még jobb kultúrmunkával is segítsük védeni, amihez nagT segítséget nyújtott az Állami Együttes mos tand szereplés»« és reméljük, hogy a továbbiakban az együttes még inkább fog miniket segíteni.

Kelta Frrenc megyei táncszakel&adó.

A Komlón dolgozó diáklányok ajándékzászlót készítették a tisztiiskolásoknak

Vidáman táncol a td a fürge ujjak között. Mosolygó leányarcok hajolnak a vörös selyem lölé. A munka azonban csak látszólag ennyire szorgos, hiszen a leányoknak minden percben választ kell adnlok a körülöttük ülő látogatók kérdéseire.

Most éppen Varga elvtársnő kezében áll meg a tü.

— A komlói DISZ leánytábor igyekszik becsülettel megállni helyét a termelésben — mondja nem kis büszkeséggel a hangjában. — Ven olyan brigádunk is, — igazé lányok,.— amelyik 200 százalékos eredményt ért ej!

— A ml brigádunk ts megközelítette már a 200 százalékot — szól közbe egy csendes harnahajú kislány — Még parancsban Is megdicsértek bennünket. Sőt dicséretképpen a tábor zászlaját már többször mi húztuk lel

Varga elv társ nő most kérdezés

nélkül szólal meg. — Nekünk pedtj az a megtiszteltetés jutott, hogy alán* dékzászlót készíthetünk n Dórsí gyalogos tisztiiskola növendékeinek A vörös selymen már kirajzolódik a zászló formája. Nem Is csoda, át szén a lányok a munka befejezés• ütdn minden nap hozzáfognak a var ráshoz. Egyik oldalon már a betűk hímzése is elkészült. Mit friak ró! Nézzük csak:

Barkó elvtársnő szeretettel elsimít la térdén a vörös selymet: — „A lt(h Jobb kiképzési eredményt elért alegi. ségnek — « komlói DISZ leánylé bori*.

Arra a kérdésre, hogy honná* tudják meg, vájjon melyik elegy»# érte cl a legjobb kiképzési eredményi szinte kórusban felelnek:

— Majd a szemük közé nézünk annak a bizottságnak, amelyik átvess1 az ünnepségen a zászlót...

Azóta már elkészült az a ján dók zászló nemsokára már át üt adják

Lelkesítse ez még jobb munkára tiszti iskolás növendékeinket, akikből nép hadseregünk tisztjei, parancsnokai, békés építömunkánk őrei lesznek. '

Anka Béla tiszt

Mfcr Jóideje bányászcsaládok laknak •«okban » kökönyöci házakban, amelyeknek tégláit Cinkor Anna, Kossnth- •fjaa brigádja tüneménye« gyorsasággal rakta egymásra.

Mind Hatolok vetlek és mind váratlanjai cseppentek bele a Kossulh- díjjel járó ünneplés boldogságába. Bizony nemigen hagyták őket dolgozni a vendégek, a fényképészek és az új- ' ságiról,

Mindannyian egy kissé hitetlenkedve pislogtak a brigádvezetőre. Cinkor Annára, aki közben mér belejött a nvllatkozgatásba és tovább dolgozott, amíg beszélt. A hitetlenkedés annak ásóit, hogy milyen fiatal ez a kislány, milyen soványka; s kezei aprók, a hangja la halk és szerény. Mást vártak a látogatók, valamilyen kispor1 tolt, iatnos leányt, aki közkívánatra egy ujján pörgeti a habarcsos ládát, r ' Amikor a Rádió mikrofonját dugták elébe, bizony elíogódott voli és agahsdkoxott, i nem tud a Rádióba heszélni áe aztán amikor arra keriKt t sor, hogy műnk»módszerét mondja al, akkor már meat a dofog, mint a kgrikacsapás. Olyan hévvel magyarázott a körfalazási módszerről és a kalodákról, hogy s vágók-oczibu.-» győzte a technikus a hangfelvevőre rárakni a lemezeket.

Találkoztam egy budapesti fróvaf, i aki, többszőr is lent járt Komlón, •na! a céRal, hogy könyve; írjon Czu- kór A nejről. Amciról, mert Annának esek az idegenek szólították.

— Nézd — mondta ez az Író — «agy megírom az életregényét, vagy megváltoztatom a nevél és akkor nem hőt a vadósig, hanem rábízhatom magam a fantáziámra. Megírom, hogy munkavezetői iskolára kerül és kél hónap múlva már. mint munkavezető egy egész ház építkezését vezeti. Az- . után hol van *z megírva, hogy Magyarországon nem lehet nőj épitésve- eető? — kérdezte emeltebb hangon.

Valóban, ilyen már akkor sem volt sehol megírva. Nem is emiatt nem fejezte be a barátom a könyvét, hanem. mert az bizonyult szegényesnek ebben az eaelben. amire a legbüszkébb volt: a fantáziája.

Azóta már egy höCcsőóe megtelt azokkal a gyerekekkel, akik a kökö- nyösi házakban látták meg a napvilágot. A Cxukor-brigád rakta téglákra pedig vidám vakolat került és valahol a Tervhivatalban dolgoznak mág a második ötévé*, terv nagy-nagy építkezéseinek e’őkéarffisén. RajzolczdgcoR maelorersegy

gatják már azokat a terveket, ame-1 Cyeket majd Czukor Andi építészmérnök a kezébe vesz, hogy tucatnyi építésvezetőnek elmagyarázza a munkát,

Ugyanis, Czukor Anci másodéves építészmérnök hallgató & novocserka- szi egyetemen.BizonV nem erre szánták, ae.m erre nevelték.

Ki góndolta volisaf

Előbb a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztálynak kellett kezébe vgnnie a hatalmat. De még akkor U csak pyolc elemit végzett az Anci. A nyolcat sem járta végig, hanem munkába átlőtt. Éppen a munkának köszönheti minden örömét.

Most- szemben ülők vele az egyik fehér kökönyös: kockaház második emeleti, lakásában. Az asztalon szép ceeeae-becaék Kagylóból formált kit vitorlán, fából faragott medve, orosz szánkó, elölte alacsony kis ló. Szovjet művészek munkája, ezeket még akkor hozta ház* Anci. amikor s Fekete '.'«toger partján üdült. Mos! szov jet rádiót, Pobjeda karórát, ruhákat hozott ís meleg, mély hangján arról beszél, hogyan segítették Át őket a kezdeti nehéziégeken a Jjomsxonvilis- ták, a tanárok és a felsőbbével magyar egyetemi hallgatók.

— A komszemo Idák tlrelme

solisem fogyott eL Éjjel egyóráig tanultak velünk. A fé'.gőbbéves magyarok iS rengateget segítettek, de néha bajban voltak. Például ók nem tanultak geodéziát! így azután előbb a szovjet elvtársakkal elmagvaráztatták maguknak és azután fordították le nekünk. '

Anci geodéziát lami!. én meg szégyellem megkérdezni tö.e, hogy mi is az.

De már másról i» beszélünk.

—• A mi egyetemünk nagy. óriási — mondja Anci és azután elmagyarázza, hogy mekkora.

Moszkváról beszél. Keskeny kis ajkai körül villognak fehér fogai. Ma a szem kiveliteué azokat a képeket, melyeket az emlékezés felidéz, akkor most Anci fekete szemében feli'énv- íene a ragyogó Metró, az óriási Gorkij illett, a esődé'ad os Vörös-tér és akkor én is látnám.

— Három napra utaztam Moszksá- ba, de szerencsére lekéstem a vonatot

és így egy hétig Toltam ott, de Moszkvát megismerni ennyi idő nem elég.

A szovjet embert azonban egypár

szóból, mozdulatból és tettből megismerte és megszerette.

Egyszer az egyik órán — ex még a kezdet kezdetéu volt — a szovjet tanár észrevette, hogy a magyar hallgatók nem figyelnek oda az. előadásra. Persze, hogy nem figyeltek oda, mert csak minden huszadik szavát értették.

Az előadás után a tanár odameni hozzájuk: „Van-e szótár?" — kérdezte. •

— Van.

.— Adják ide és hatra i Jöjjenek Vissza. *■ -ridlti'S'

Hat órára visszamentek, ekkor a tanár egy kis füzetet adott át nekik. Ebben a füzetben leírta a teljes előadását, egyszer oroszul és 'föléje pedig a szótár segflzégével magyarul. Még azt is feltüníette. hogy az orosz szavak milyen ' nyelvtani módban, alakban szerepelnek. Végül az egész alá odaírta a nevét: ..Morszkoj", majd mellé zárójelbe tréfából odaírta ennek is a magyar fordítását: Tengerész.

Időnként megérkeznek n szovjet lányok mamái. Megnézik leányaikat, híznak-e, tanulnak-e rendesei», megismerkedtek a magyar lányokkal is és azután:

— Alighogy elutazlak a nénik —I meséli Anci — már jöttek is a csomagok Bennük a évéi: ,.A magyar kislányoknak is adjatok, mert azoknak messze az édesanyjuk". Megvolt r-e- küiik mindenünk, de azért nagyon jól esett ez a szereiét.

Bizony Czukor Anci nem ügy érkezet haza, mint akinek étkezési vagy ruházkodási gondjai vannak. Havonként kilencszáz rubel ösztöndíjat kapnak. Ebből olt kosztolnak, ahol jólesik és azt vásárolnak, amit akarnak Bőségesen futja az ellátásra, hiszen mindent lehet kapni és minden rendkívül olcsó. Ruházkodásra is bőven jut beö'p. mozira, színházra, könyvre, szovjet és magyar .újságokra, tengerparti fürdésre, sőt haza is a < su ád nak. «melleit átlagban .1000 forintért jegyeztek békekölcsönl.

E'kérrelhető, hncv nnivCn a szovjet do g zóV életszínvonala-, amikor az átlagos-« havi kereset 1.400—l.öOO ruUJ.

Anett is hívták, de a praktika, *

gyakorlati tanulás miatt nem mehet * közeli bányavárosba, Sahtiba. Csorna ErZsi, a pártcsoport vezetőjük ellátogatott oda az egyik szovjet kislány szüleihez. Idősebb, sztahánovlsto vájár volt á házigazda.

Vasárnap ellustáCkodtak éa ti óra lett, mire Erzsi felkelt, ekkor bőségesen sókat ettek. Erzsi azt hittel, hogy ebédet, de amikor egy órakor hozták a tényleges ebédet, akkor rájött, hogy tévedett, A háziak pedig nagyon fel voltak háborodva, hogy a* magyarok nem tudnak enni.

Különben az idősebb vájárnak zte- mélvautója van és minden gyerekét főiskolán, egyetemen taníttatja.

De nemcsak az ismerősök körében tapasztalták a szovjet ember vendégszeretetét. Egyszer praktikán, fötdmé- résen voltak a város mögött. Bementek egy háidja vizet kérnL Olyan kedvesen fogadták őket, hogy náég vacsorára is ott kellett marsdniok, sőt azt is mógígértették, hogy leljönnek máskor is.

— Szeretnek bennünket magyarokat

és mi is odakint tanultuk meg igazán becsű'ni és szeretni hazánkat. A

zovjet emberek olyan sokat tudnak a népi demokráciákról, — hiszen már az iskolákban is megtanulják a történelmüket. földrajzukat, — hogy mi alig mertünk leállni vitatkozni velük, kénytelenek voltunk magunk is szorgalmasan tanulmányozni hazánk multiét. néprajzi és osztás »-viszonyait ahhoz. hogy ne maradjunk szégyenben a szovjet emberek ©lőtt.

Négy egész két tizedes átlaggal vizsgázlak a magyar hallgatók. Rosztov- ból szólít fel velük a repülőgép. Elzúgtak -a hatalmas Volga Tton csatorna fedett és elindultak hazafelé.

Epy áv t tö (Bitek a Szovjetunióban. Mindannyian kíváncsian, mgv várakozással indultak útnak: Mi változott ezalatt odahaza? Mennyire jutó1 tunk előbbre az olyan boldog élet felé, amelyben ők olt élnek.

A repüő után vonatra ültek. Már a repülőt «gm találták eiég gyorsnak, hát még n vonatot! Mégis, amikor Záhonyba értok és olt az első diáktársuk leszállt, már annyira testvéri közösségbe fonódtak össze, hogy hívására cgypárnn vendégeégbe vele mentek. Ez történt Budapesten it.

Anci a eok marasztalás után eset napok múlva ért KomCórn, igaz viszont, hogy ttt már öt ts meglátogatták a lányok.

— Ó... nagyon mogSrfilteoá

amikor megláttam, hogy mekkorát nőtt Komló. A szénosztályozónak akkor mégcsak az alappillérei voltak meg. most már termel. Aztán az emberek ia fejlődtek. Bcnéc* Irén **” előtt Tőit eljönni a szemináriumra, valósággal könyörögni keltett neki, hogy jöjjön. Most a kökönyösi pártszervezet oktatási felelőse.

— Azért volt olyan esel is, e»i» csodálkoztam — folytatta a beszéde1 Anci. — Akadt, aki megnézte a tenyerem, hogy nem munkaszolgálaton vagyok-e kint. — Anci szemében njé< most i* a megrökönyödés iW, mert bizony elég szomorú, hogy ilyen ostób» ember is van még. Bizonyára ereded „amerikai“ értesülései vannak.

A holnapi mérnök, a mai egyetemista és a tegnapi kömfivesl&ny megnézi az óráját. Injjof Jánost várja» vele együtt kimennek újból az építkezésre. János is kőműves volt, , ő most van az Oleg Koeevoj kollégiumban és ősszel indul a szovjet egyetemre. Addigra Anci inár másddeve» Cesz.

Picit sóhajt, — az örömtől. — Bizony nem cserélnék senkivel. Ha végeztem, akkor szeretnék ide visszajönni Kom’óra. Hacsak addigra nei* fejeződnek itt be a munkák.

Odakünf süt a nap, —bárcsak est** az eső. — A komlói dombok, mint » frissen sült kenyerek halmai a pék polcán, úgy sorakoznak. Innen fentröl, mintha ezernyi címkét ragasztott vo^ na rájuk a pék, úgy' fehérlenek az új házak.

A szénosztályozó már dolgozik, » nagycsarnokban Is járnak a gépek, a fürdő most épül, a főiér is, szemben a dombon majd holnap kezdik a munkát. Eehet, hogy azt is befejezik, mire Anci hazajön, de nzért lesz munka, mert az építést sohasem hagyjuk abba.

Czukor Anci pár hét múlva visszaindul n Szovjetunióba, egv kicsit a mi jövőpkhe utazik. Tamil, fejlődik, igyekszik majd jobban tanulni, miut eddig, igyekszik, majd jobban helytállni, mint eddig, nem azért, minth* panasz lenne rá. de sietnie kel), hiszen már tizenkilenc éve».

Szántó Tibor