Dunántúli Napló, 1952. júlis (9. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-20 / 169. szám
6 w Ä p I. o 1952 JULIUS 2« KOZMA LAJOS: TŰI A nemrég vágták tea. örcgstónáiA WMdek helyéin hflUvanyzóld a iu, m mnyitva, hogy vastag volt a rend^ A rómok boglyák hosszú á™Y^ ve nek és'a lefelé csúszó nap rabontja sarjadó fűszátekra. A retina. S o-ldak ^lé egy ember igyek- Lic Hosszú árnyéka imbo.yog utana, ?Tajd beleolvad a Duna gafcjanak szeles árnyékába. * «rát tetején magas vasrudak A meiedeizniük. oldalukon a fo- ' ««tícarék bordákkal':. Ez a zsimp. Ide Szétesik Világosi Simon & vktstoU átoami gaadaság szivattyukerelóje A •tótra érve széttekint és nagyot szap a Duna mellettá erdők teheMcte. A gát mellett széles, mozdulatlan holtág terjeszkedik és a teher tevi- rdosák levelei feletit misg-megcsil.an napfény a hallak, oeobogtatta viz- «eppeken. Világosi Simon odaér a srivattyú- hézhoz- Ügyes mozdulatokkal uzem- “^t ömTmotorba, itt kihúz egy fogantyúi, ott be'jebbcsavar egy anyát, megigazítja a csöveket, majd c^vot ránt a tonditékeréken es mar Böfög is a motor. EJeinte néhány rend- **Lmeset tüsszent majd egyenletesen oaeketaá kezd, a cső végén pedig vastag sugárban buzog a víz. Vua- fxy&i úgv gondolja, hogy ma este a iobboldajli réztáblát árasztja él, a tob- .tet még nem lehet mert rajta vannak a boglyák. Hogy jobban '.ásson, fe,aül * berregő, reszkető motor tarpaza.a m és megelégedve jártat ja végig sze. mért a tájon. Távolabb sárguló gabonatáblák hulilámozmak, kövér __ répa- földek húzódnak, közvieitlen előtte példán a szó táradó víz simogatja a me Ä 'A-* Db szép töt minden — gyönyörködött efl önkéntelenül a szivattyúke. Be'ö. — Lmí M termés, lesz kenyér bőven, nem úgy, mint a földesúr idejében. Eszébe jut ac az idő, amikor még Bsetódember volt. Látja a felfúj tképű In/tézöt, amint veri a nádbuzogányt «zakftó gyerekeket. Az ő fia is köz-j tűk voít. Azután eszébe jut az is, j •hogy ilyenkor, aratás előtt már nem volt kenyere a családnak, sóval ették g vöröshagymái- Most meg... Most persze egészen másként van. Szívesen leedvesen kérdezi a felesege, ha el jön hazulról: — Mit főzzek estére Simon? Jó lesz káposztás tészta? Hlinosolyodik, megsimogatja _ hajú-. «át Eszébe jut, hogy ma estére ká- ooeajöáetiészta várja. Kihúzza maga. megveroegieti a gépet és érzi, igazan érai hogy 6 is valaki: megbecsül «aber az áffiami gazdaságban. Ahogy nézelődik, tekin-iget, szeme «sitolik a túilsó oldalra. Ott, alig 40 mótwivo tőle, más képet mutat a -táj fknbemyi magas dudvaitenger húzó Óik széles sávban, mögötte pedig %árgo, Jcopott legelők, ásítanak. E(jy flom-yedthátú, középkorú ember nagy rftamt oeztevér marhát teregiget. Alig bír az éhes jószágokkal. Az altatok mundemAwn Világosi szivattyuhaza felé eJoamalk jönni. Vonzza őket az öntözött zöld rét illata. Az ott Jugoszlávia. Jól tudja ezt Vi- llgpsii Simon, hiszen mindennap ide jár dolgozni a szivattyúhoz és sok mindent tát, ami odaát. történik. — De há nem is lennék állandóan ti*. — szokta. mondogatni, — akkor sem voüná nehéz megállapítani, hol Jobb a dodgoaófenak. Itt-e vagy ott f — Ez ágy van — magyarázgatja^eL jwdolfcozva, - mint, amikor két búzaföld van egymás mellett. — a- sgylkbm majd leroskad a szar a Ka löszök alatt, a másikban meg csak ft*~olt lézeng egy-egy kalasz a sok gaz, kótó között. Most is erre gondok ahogy figyeli a íkőníi jugbsz'év határőr ha-ztkoból kfhaliatiszó orditozást. hátú még hajilottaibban, még szánalma, sajbban indul még a ' rémült csorda után. Egyik lábát maga után húzza és stet, nehogy az őrház félé vissza- igyekvő fütyörésző, részegen gajdo’ó katon'ák belekössenek. A nap már lecsúszott az erdők mö gé, csaik sötét piros fénve bujkál a fák között, de Világosi Simon még mindig ott ájl a szivattyú talpán. A motort közben Leállította, de szemét nem tudja levenni a szedett-vedett rendedén ruhájú jugoszláv katonákról. > — Ezek nem is emberek, hanem állatok! — gondolja. —r Egy emberi semmiért összerugdosni! Úgy „dolgoznakakárcsak nálurüc valamikor a esendőről:. — Azután," hogy niegve- tósének látható jelét is adja, nagyot köp feléjülc. ,Amazok közelebb jönnek, megállnak a száraz gaz szé ébe’n. Világosi Simon jóT hallja vihogásukat, gúnyos megjégyzéseákét. Azt is látja, hogy rágyújtanak és az égő gyulát vigyorogva a gaz közé dobják. Kis füst gomolyog fel, vékony.fekete esik száll az égnek, aztán az is eltűnik Világosi Sution .szíve a torkában . dobogott i gyorsan, mert ha a tűz átterjed a ha. jVfI lehel au?... Kit ütnek? r” Bizonyára részegek a jugoszláv katonák. Sokszor előfordul Óyeetui náluk. Kíváncsian lábujjhegyre ágaskodik • giép talpán, nya'kát megmerevíti, mint a gém, ha a sas kóvályog fölöt. te, úgy figyel. Az örházból katonák fiitinaik ki. Fék taton durva kiáltozással rohannak a jószág, a magyarföld fe'é igyekvő szarvasmarhák felé. A görnyedt!tátú ember kétségbeesetten futl&oz,ik, vissza akarja terelni az Átlótokat. Nem sikerű t neki. Ha egyik oldalira szalad, akkor a másikon bo Ion du Inaik meg a tehenek és fejüket felvágva igyekeznek a tilos felé. .Közben a katonák is odaérnek. Si mon keze ököLbeszorulit, torka kiszáradt, úgy figyelte, mi történik odaát. A jugoszláv határőrök fe lökik a teheteü’er.ü'l szaladgáló pásztort, alaposan megrugdos-ák. azután „hajde, lsajde'1 megzavarják a csordát a kopár, kisült I gieló felé. A görnyedtHa meggyullad a gaz, á tűz áttér fed .a határon! Úgy marokra fogta szivét a Iájda Lom, mintha saját háza égne. Meggyullad a búza, a:lerjed a tűz a boglyákra,-oda'a, kenyér/ Szeretett volna átszaladni a határon, bekmárkölni a giyújtogátók' torkába és addig szorítani,1 amíg csak tort bennük a léletezét. Dé hamar elhessegette a gondoCiatöt. A termés nu gTnervtésére göndólt: — Szaladok a tanyába! Nem, aznem jó, mert messze van, meg az embe rek sincsenek Otthon'. Ilyenkor javában kapálnak ... Haaafutok az asszo rtyért, és a gyerekért. De a-z sem jó, hárman nem sokra megyünk ... A 1üz már nem füstöli, hanem, magasan lobogott a jugosz'áv oldalon Világosi Simon pedig még mindig tépeiötlik, hogy mit tegyen. Ha elmegy, átterjed a tűz a búzára, na ittmairád,,. Önmaga nem tudja eloltani. Egysatrre futásnak ered. Eszébe .jutott az egyetlen mentőgondolat: megy a határőrökért. Átugorja a csatornát és közben eszi magát': „Miért nem jutott ez már élőbb eszembe!" Eszre sem veszti,hogy két határőr siet feléje a csatorna másik oldalán, csak akkor eszmét fé\. amikor azok fáköszönnek. Akkor azután boldog. De vissza se köszön, úgy hadarja: —. Tűz van elvtá rsak! — Mii égi. — Meggyújtottrik odaát a. gazt.-. Ha áttlsrjed a tűz a haitáron, leég a búza, meg a boglyák .. . Szaladok az őrsre, a többiekért •:. — Ne az őrsre menjen Világosi elvuárs, hanem inkább haza — mond_ ja á járőrparancsnálc, aki • néhány perccéü eOőbb a Hgyelöhelyrö1, már je’ezte az őrsnek á veszélyt. — A ha. tárőr elvtársiak már úgyis jönnek. Maga inkább hozzon ásót, meg kapát! Világosi már csak ’'futtából kérdezi: — De az 'élvtársak itt- maradnak, ugye? ' — Itt hát, csak igyekezzék! ö pedig igyekezik. A földeken keresztül szalad toronyiránt, hogy hamarabb érjen. Homlokáról csurog a verejték, még a szemöldökén is túljut, úgy, hogy csontos öklévé! kell törödgetnie, nehogy a szemébe jusson. Végre hazaérkezik. — Hé asszony! Hol a fiú!? Egyszerre jelentkezik a kettő: — Itt vagyok apám, mi a baj? — mondja a gyerek és kidugja fejét az ajtón. Az asszony pedig azonnal kíváncsiskodni kezd: Miért szaladtál ennyire? — Keresd meg gyorsain a nagytollú ásót mag » gerebl.yét! Meggyújtoltók a túloldalon a g&zit. El kell oltani, de1- IV táron, elég a búza — hadarja, az ember türelmetlenül és már' legszívesebben menne is visszaem lenne jobb á vödör? — érdeklődik a fiú izgatottan, közben a bakancsot fűzi. a küszöbön. — Hozhatod azt is — szól Világosi, de már az udvarról, mert. ö már siet a-határ felé egiv nagyfejű ásói apáttal', a váUján. Után,a üget a fiú, bukdácsolj va a lógökön, az asszony ■ pedig mezítláb kocog a gyerek mögött. Az őrsön mindenki talpöjj vök. Veszélyt jelzett a járőr: tüzót. Elterjed:, a hír: az őrsparancsnök elvtárs már kiment előre. Mégis-, annak ellenére, hogy mindenki készül, végigszalad' a szobákon egy elvtáís: „Tűz van a határon, elvtársak!‘‘ ■ A határőrök már is. készültek. — Mit vigyünk? — kérdezi Hangya elvi Ars. — Hozzad az ásódat! — válaszol Nagy tizedes. . j — Én kapát viszek!. — mondja, valaki a másik szobában. Tóth hgtórőr pedig semmit sem szól, csjak két.ved- rtöt bilKiegtet a kezében. , „ — Igyekezzünk elvlársak!—sürgeti Nagy tizedes, a párttitkár az embereket. — Minden percért kár! És nemsokára indái is már a kis csapat. Útközben csatolják fél a derékszíjakat, gombolják be zubbonyukat a határőrök. De kellett is sietniük. Mire odaérnek, a - fűz már egészen köze' ér az egyik boglyához. Világosi, meg családja az őrsparancs- nokkail javában ássa a földet a búzatábla mciltett. Egyre szélesedik ■ az árok, a kidobóit föld pedig aDfojtja a kígyózó lángokat. A nagy munkában őszire sem veszik, hogar az egyik boglya afja már füstöl. De észreveszi az érkező Nagy tizedes. Odarohan, gie- reblyéjét neki akasztja a boglya Oldalának és egy szakítással lerántja a csóvát. Erre már Világoskék -is oda- •Szaladn'áík. Arcukat beüiepto a szürkésfekete forró pernye, de nem tö Tődnek vss/e. Ki • lábával, ki- földdel oltja a széthúzgák zsarátnokot. A levegő ize kesernyés a füsttől. A .tangók már kihunytak, cs'ák a nyers, .frissien felve fett föld között sziporkázik Ltt-ott a parázs. Az árkok megállították a tüzet. ViLágosiné, meg a fia .pedig vederré hordák a csatorna viliét, segítettek olta/ni. Most valameny- nylon. — a határőrök meg Vllá.goeiék is — fáradtan, kormosán állnak a hg- tó-rsaélerL — KöszőnjiUr maguknak, amit tét- lek, Világosi elvtárs! Jó munka volt! — mondja az örsparancsnok és kezet .nyújt. Világosi Simon örömmigj fogadja el a kinyújtott kezet, melegen m egszo rítja. — Mi köszönjük magúknak, hadnagy elvtárs! A kenyerünket mentették meg! A határőrök mosolyogva nézik Világosit, meg parancsnokukat. Végülfe Nagy tizedes, a pártitWkár szobi meg: — Mindnyájunkét mentettük meg! Most veszi csak észre, hogy este lett. A tájat bevonta a sötétség és a szél lassan már ellhordja a pernye .szagát. Odaát az őrház beleveszett a tótét be. A vizalafciak azonban tudják, hogy ott a ház és lakói éhes szemmel figyelték mi történik ideát Világosi arrafelé bök, amerre ’ a jugoszláv határőröket sé^tiés megelégedetten mondja: _ — >No, azok most szívhatják a fogúikat! — Szívhatják bizony — helyesel az önsparancsnok és előtíbálja zsebkendőjét, hogy meglörölje homlokát. — Eitapostuk a tüatt... A sötétből megszólal az egyik határőr: — De el ám! Ä gyújtogatók pedig előbb vagy utóbb, ráfizetnek! Készülődés Móricz Zsigmond halálának 10. évfordulójára Az írószövetség a megyei és a városi tanács népművelési osztályával együtt megkezdte a szeptember 7-i nagy Móricz Zsigmond ünnepély előkészítését. A színvonalasnak ígérkező műsorban előreláthatólag fellépnek a Pécsi Nemzeti Színház művészei, a Zencknnzer- atórium énekkarának, a pécsbányn- teiepi kullúrcsoportuatk, a pécsi MÁV és a pécsi Éle 1 miszerk iskeresk eüíhni Válla la! táaccsoportjáiiak lasjiai, valamint a szigeti MNDSZ, DISZ, Határőrség szín játszói. A Móricz Zisgmond ünnepséget ;i Pécsi Nemzeti Szfnházhtgi tartják majd meg. n végleges műsor! ös«zc- álliíó megbeszélésre csütörtökön délután kerül sor m gyei lanúcs nép művelési osztályán. Szorgalmasan, jól dolgoznak tanulóink az állami gazdaságokban 100-150 százalékra teljesítenék normájuka! a Luőwey Klára g mnázium diákjai Vidám, feketére sült csapat diák érkézét! vissza a napokban a vilii nyí szölöoltványtermeltető állami gazdaságból. A Leőioey Klára gimná-yiüB növendékei, akik még a vizsgák elölt lelkes vállalást tettek, hogy munka jukkái segítik ötéves tervünk mié őbbi teljesítését. Sokan közülük a szőlő eddig csak a piacról vagy az üzlet kirakatából ismerték és dehogy h .volt fogalmuk mennyi fáradság, .ismeret, gondos munka szükséges, amH a szőlő megterem. Most némi ízelítőt kaptak és megtanulták, hagyat lesz a vadvesszőből oltvány és termőszűlő. A vesszőt is épp úgy „iskolát zák-‘. akár a diákot és sok idő telik el, míg megnő. Az állami gazdaság zenekara o-faérkezésükkor vidám zeneszóval kő ÍZ öntötte a diáklányokat, akik viszonzásul énekejtek _ nekik Hóién*',, ói tepedős, rugós ágyak, puha, Unom takarók és kitűnő el átás fogadta a ló nyokat. Minden elismerést megérdemel az állami gazdaság vezetősége aX figyelmes és szerető gondoskodással vette körül a diáksereget, és min- •dent elkövetett, hogy minél kellemesebben érezzék magukat. A lányok zöme szép munkateljesítménnyel, a norma 100—150 százaié, kos teljesítésével megmutatta, bogy komoly mankakészség van bánná1* Megható volt, mikor a brigádokba tömörült lányoktól aziránt érdeklődőink mire fogják a végén a keresetüket fordítani, mind hasznos dolgot: ruhái, ó pőt mondott, egyik sem gondolt valami léhaságra Ebből az látszott, nőtt) komó'yan készülnek az életre és szüleiken igyekeznek segítem. Voifü* persze olyanok is. a kik nem váltották be a hozzájuk tűzött reményeket, dl ezek a jövőben vegyenek példát azokról a társaikról, akik nem hátráltak meg egy kis napsütéstől, hajtadozástól és akik dicsőséget hoztak az iskoli. ra és az állami gazdaságra egyaránt. DR SZABÓ ENDRÉNK kliTúrjelelös. Akik sohasem késnek Július 12-én meglátogattam a pécsi állami gazdaságban dolgozó pajtásokat. A vasút mellett elterülő kertben szorgalmas kis kezeik gyomlálták a paradicsom mellől a gazt. A napbarnította lányok és'fiúk énekétől hangos volt a kert. 27 pa jtás dolgozik itt Kerekes Sándor nevelő felügyeletével. Különböző iskolákból gyűjt össze ez a kis csoport. Július elsején kezdték a munkát, de a jó hangulat azt bizonyítja, hogy e rövid idő alatt már családdá forrtak össze. A család tagjai 10—14 éves fiúk és lányok. Kerekes Sándor pedig, a család feje szerető gondoskodással irányítja őket. A pajtások reggel halkor kezdik a munkát és egy óráig dolgoznak, közben egy óra pihenőt tartanak. Ezidő alatt megbeszélik miről ír a Szabad Ifjúság és a Pajtás. Utána még marad idő játszásra is. Beszélgetés közben az együk pajtás azzal dicsekedett, hogy, náluk nincs késés. Háromnegyed hatkor mindenki ‘ pontosan megjelenik munkahelyén. Az őrsvezetők jelentést adnak a csapattanács elnökének, az pedig Kerekes elytársnak. Mindjárt értékelik az előző nap végzett munkát, mgedícsérik t legjobbakat, meghatározzák az azfl* pi feladatot. Kozma Erzsi. Makra Vera, "Kapó* vári Anna pajtások beszélgetés kőt ben elmondják: szívesen jöttek de' gozni az állami gazdaságba, hiszen [ tervet segítik vele, meg a koreai paj tusokat is. De nemcsak ez n húr oft pajtás vélekedik tgy. Ez a véLemén? mindazoknak, akik a városból idiejő te.k, hogy munkával segítsék a ®n> cialista építést. — Mivel foglalkoztok munka utá« — kérdeztem. — Ha végeztünk, meglátogatjuk balokányi strandot, kipihenjük m* gunkat, hogy másnap friss erővel do go zhass unk — feleli Kerekes Kláraörömmel dolgoznak hát a gyerek* a pécsi állami gazdaságban. Mikor * búcsúztam tőlük, még haKottam * dám éneküket: „Úttörők vágyniuk mi, vidám gyett keik, .Szabadságba® élünk, részünk s*' retet... Szentirányt József városi úttörő titkár. Az Egészségügyi Minisztérium és az SZTK központ figyelmébe „A Dunántúli Napló szerkesztőségéhez fordulok az SZTK-val kapcsolatos panaszommal, remélve, hogy a megyei pártsajtó közlése után kérésemet meghallgatják az illetékesek — írja levelében Akácos Károly vasas! Petőfl-aknal vájár. 1932-től 1948 augusztus 18-ig, balesetem napjáig, mint aknavájár dolgoztam. Augusztus 18-án. munkám végzése közben motorkerékpár szerencsétlenség ért, amikor Is négy helyen eltörött ballábam. Azóta többször műtéten estem keresztül, de járóglpsz és mankó nélkül nem tudok járni. Orvosi javaslatra Is járógéppel kellene járnom, mivel Ilyen hosssii ideig a lábam a gipszet már nem Bírja. A járógép megszerzése ügyében a pécsi és budapesti SZTK központban már többször Is eljártam, de 1951 október 22. óta mindig csak ígéretet kapok. A nagy hőségben lábamat már ki- sebesítette a gipsz, ez állandó fájdalommal jár. Remélem, hogy a Dunántúli Napló bírálata ulán az SZTK minden bürokráciát félretéve, gy®* san megoldja egy bányász jog*1 kérelmét.“ Akáeos Károly VeTCle nyomán «’ jártunk Strenger elvtársnál, a gyed Rendelőintézet főorvosánál, a* elmondotta, hogy a járógipsz cE* tást az nehezíti meg, hogy az égé*/ ségügyl minisztérium és az SZf® központ rendeleté szerint azt es<* Budapesten lehet beszerezni. TM hetetlen azonban az, hogy egy d®' gozó nyolc hónapig nélkülözz!)* egy Ilyen fontos egészségügyi kés*))' léket. Ha a budapesti központ t>>) terhelt és az egészségügyi készül^ keket gyártó üzem csak ilyen kést* tud szállítani, ágy meg kell vált®*’ tatnl az eddigi gyakorlatot éa tn*' dot kell adni a Megyei Rendeli' Intézet számára, hogy Pécsett ts k*" szíttessen járőglpszcj. A* Így cl®' álló köllségtöbblet megtérülne ** utazási költségek megtakarításáv®1 és a dolgozók mielőbbi gyógyulás®' val. „Szocialista orvoshoz méltóan viselkedtek“ Nemrég jelent meg a Dunántúli Naplóban egy bírálat, egy dolgozó asszony gyermekéve1 kapcsolatban, aki kálváriát járt, hogy orvost ta1 díjon. Szeretném azok elé, akiket a bí rálát érintett, példának állítani a Gyermekvédő Intéző egészségügyi a! kalmazottait. 16-án a délutáni órákban kislányom egy óvatlan pillanatban lúgosvizei ivott: Feleségem kétségbeesve sietett a gyermekkel a Gyermekvédő Intézetbe. Ott azonnal foglalkoztak vele. A portás betessékelte és sürgősen út baigazitotia■ Az udvc.ron találkozott egy elvtárssal, aJct ugyan nem útbaigazitást, de maga sietett orvo5* keríteni, aki szinte futva sietett * gyerek segítségére. Néhány perc múlva kislányom gyomormosáson eset1 át és állapota javult. Ezúton mondok köszönetét a Qy®f' mekvédő Intézet orvoskarának dolgozóinak, akik szocialista orvosh®* méltóan viselkedtek, mikor légiéitek lebb kincsünkről, a gyermekről voI* szó. MOLNÁR JÓZSEF, ' a pécsi Porcelángyár dolgozója.
