Dunántúli Napló, 1952. júlis (9. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-01 / 152. szám

DUNÁNTÚLI

VíLÁO PROLETÁRJAI

NAPLÓ

A MAI SZAMBÁN:

A párt felvilágosító munkája a tömegek között. (2 —3. o.) A körefi műszak jelentősége. (3. o | - A ■vi’lánykpvesdl Uj Alkotmány tsz tagsága bef« jpzie a búzaaratást. {3. o.) — Követeljük az ©Fenséges elemek azonnali elláyoiitósát. (4. o.) — illa Jép életbe a gabcnniorgalom ideiglenes kor. iáozása, (4. o.)

J

AZ MO P B ARANVAMECYEI PA'RTBl ÍOTTJÁCÁN A K LAPJA

IX. ÉVFOLYAM 152. SZÁM

\KA 50 F1H.Éli

KEI>1>, ltjő2 JULIUS i

A párt felvilágosító munkája a tömegek között

Horváth Márton elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén

Az MDP Központi Vezetőségének ülése

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952 június 27-én és 28-án ülést tartott. Az ülés napirendje a következő voll: 1. A párt felvilágosító munkája a tömegek között (előadó Horváth Márton elvtárs), 2. A párt munkája az ifjúság között (előadó Farkas Mihály elvtárs.)

A Központi Vezetőség beható vita után, melyben Rákosi Mátyás elvtárs is felszólalt, mindkét beszámoló politikai irányvonalát egyhangúlag jóváhagyta. _________________________

A Központi Vezetőség ülésén tartott ij& zámotó elején Horváth Márton elv- társ. a szocializmus építésében elért eredményeinkről beszélt, hangsúlyozva: legjelentősebb győzelmünk a dolgozó nép öntudatának fejlődése. Kénünk öntudatának fejlődésében döntő része van pártunk felvilágosító munkájának, lendületesebb, állandóbb gazdagabban érvelő és erősebben a termed felé forduló agitációnknak.

E kedvező fejlődés azonban nem i!- tglánps. Pártunk gyakorlata azt bizonyítja, hogy pártszervezeteink és párt

bizottságaink elég jelentős része még mindig nem ismerte fel eléggé az agitáció döntő jelentőségét a tömegek nevelésében éj mozgósításában — noha pártunk határozatainak egész sora hangsúlyozza ezt.

— Mi magyarázza — folytatta Horváth elvtárs — szembetűnő eredményein^,-mellett is agitációnk gyengézéséi? Először: nz önelégültség, az ■r'ddn'ényeken való meg pihenés. Rákosi elvtárs emlékezetes' 1930 február H)-i beszédében már figyelmeztetett ennek veszélyeire, jjmikor ezt mondotta:

„Ahol elharapózik az önelégült" séS. az elbizakodottság, az a szellem. hogy elég erősek vagyunk egyedül hogy nincs szükségünk 8 dolgozó tömegek támogatására, ott rögtön meglazul és később elvész a pjji-t és a tömegek egészséges kapcsolata. Pártunk elszigeteltünk a dolgozó néptől.“

Spk Pártfunkcionáriusunk úgy gondol kötik, hogy a pártvezetés jó politikája. a helye* párt. és állami intézkedések. eddig megszerzett tekintélyünk (jijonyog értelemben önmagukért agitálnak. Pártbizottságaink gyakran a könnyebb végén fogják meg a fei- ■4,Jaíot: túl egyoldalúan támaszkodnak pjrtunk vezetőinek megnyilatkozásai- ?z agitáció központi eszközeire, a ajtóra és rádióra. Túl egyoldalúan támaszkodnak arra, hogy pártunk politikája, államunk intézkedései „önmagért beszélnek“. Természetesen he- ha minderre támaszkodnak, de ?ra helyes, ha mindez megnyugvás. ’n’j; az eredményekkel való megelégedésben, a helyi politikai tömegmun- ta Iéhecsfilósében nyilvánul meg. El- a párt tekintélye és jó po- uikája, a tömegek jó hangulata és xlaadó hűsége nem üríigy a pihenésre, hanem ok az erősebb mozgósf- asra, a nagyobb feladatok vállalására ós alaposabb elvégzésére,

A tömcgfgiyiiágosító munka lebe- e®ülóeének másik oka a párt baono- polhelyzefévei kapcsolatos. Vannak. Okik úgy képzelik, hogy a hatalmon lévő osztály és párt számára nincs olyan jelentősége a meggyőzés és tö- ma3mozgósítás erőfeszítéseinek, mint a álomért vívott harc szakaszában.

Pe ha a kérdés másképpen is áll ’ .a lp-nyeg ugyanaz maradt. Az el- I szétvertük. A tömegeket megró pártunk és politikánk száma‘"rt’lvott győzelmeinket nem for. icirwa visszájára semmi más, csak ha „itni,'UuS,izilk kezünket, ha megpihe- habérainkon, ha nem látjuk to- ,'s elsőrendű harci és napi fe'" meo-ek nák és kötelossegilnknek a tö- ».oiegnyerését és mozgósítását, ebből f Jbaég. az elbizakodottság és az ‘(7'yó opportunizmus az ellenség „rr'ífKu 8*&évé válik. Megakadályozza S7rt*yünk kihasználását, a veresé- sét Á'nvsdett ellenség megsemmisíté- ú„ ,z ék* politikai és ideológiai «1 ini°n,Pulásához, gvakorlatias, ad- rendszabályokkal való ell.Réséhez vezet és egyértelmű fív harc*t"0s ideológiákkal vívott ak- U A n való lemondással. ln k'tikaj nevelőmunka lebccsülé.

S!rvikm P’újrnyugvás hangulatának w8súlyosabb következménye;

ellenséggel vívott harc és az éberség gyengülése. •

A szociál demokratizmusró „

Általános jelenség a szociáldcpio. kmtizmus veszélyességének lebecsülése. Sokan elintézettnek vélik a kérdést azzal, hogy nyílt szociáldemokrata szervezetekbe nem ütközünk többé. Tudnunk kell: ha küzdenünk kell egyes munkásrétegek elmaradottságával, ha fontos harci kérdésként vetjük fel a munka- és bérfegyelem ügyót, ha a munkaverseny itt ott formálissá válik, ha felüti fejét a demagógia ha ellenséges kártevő munkába ütközünk üzemeinkben — akkor nemcsak általában „polgári maradványok kai'1, hanem konkrétan szociáldemokrata ideológiával, esetleg szervezett szociáldemokrata tevékenységgel állunk szemben, üzemeinkben ma is akadnak olyanok, akik tudatosan, vagy öntudatlanul szociá'demokrata nézeteket hangoztatnak és . utánpótlást“ kapnak a nHinkásosztáiyba beáramló deklasszált elemektől és az új munkások legelmaradottabb rétegeiből. A legteljesebb mértékben időszerű, amit Rákosi elvtárs a szociáldemokrácia leleplezéséről mondott már a DISZ-kongresszuson. Rendszeresen meg kell mutatnunk a szociáldemokrácia áruló magatartását az osztályharc legkiélezettebb történelmi szakaszaiban: az 1914—18-as imperialista háború ügynökei, az 1919.es proletárforradalom orgyilkosai, Horthy fehérterrorjának segédcsapatai, 1945 után a reakció álcázott szövetségesei, akiknek veszélyességét különösen fokozta, hogy a munkásosztályon belül vetették meg lábukat. Meg kell mutatnunk mai nemzetközi szerepüket az imperializmus támogatásában. Mindezt elsősorban az ifjúság számára amely alig ismeri tevékenységüket, a volt szociáldemokrata munkások számára, akiknek a szoeiáldo- mokratizmus elleni élesebb ideológiai harc testvéri segítséget jelent a kommunista ideológia' és öntudat megszilárdításához. Ennek az ideológiai harcnak ugyanakkor számottevő napi gyakorlati jelentősége is van. Alátámasztja harcunkat a szociáldemokra- tizmus helyi, üzemi aknamunkája ellen, amely fegyelmezetlenségre béréé táppénz,csalásra Ufczit, rémhíreket terjeszt, de ha kell. szabotál is. önelégültségünk miatt és éberségünk hiánya következtében nem egy helyen tapasztalható bizonyos szociáldemokrata tömörülés olyan budapesti és vidéki nagyüzemekben, amelyekben a fordulat éve előtt erős szervezeteik voltak.

Az ilyen üzemekben a terv gyenge teljesítése, a magas selejtszázalék, egyes rétegek politikai magatartása arra enged következtetni.' hogy egvik. másikban bizonyára szervezett ellenséges szoedem tevékenység folyik* A szociáldemokratizmus elvi és gyakorlati leküzdése a kapitalizmus befolyása ellen vívoil harcunk legfontosabb feladata üzemeinkben

A klerikális reakcióról

Nem kisebb hiba, hogy párt- és ál- ,amj. szervezeteink elhanyagolják a klcnkahs reakció elleni harcot és íjra ért hódítanak az egyházi reakció , ár álmatlanságáról“ szóló illúziók. A Mmdszenty. és Grősz-per, a Wall Street ea a Vatikán ma£ryaror*ízáíri megbizottaira mért csapások persze az ellenség számára sú'yos verséget jelentettek. az egyházak és az állam kiűzött létrejött megegyezések persze né pi demokratikus rendszerünk ereiét bi zonyítják és kétségtelen eredmény a papi békemozgalom erősödése is, de mindez még nem jogosít arra. hogy most már azt birrgvük: Mindszentv és Grősz embereiből a tegnapi farkasok, ból mára ártalmatlan bárányok lettek.

Megengedhetetlen, hogy pártfunkció náriueaink és tagságunk egy része elfeledkezik Központi Vezetőségünk 1950 június 1-i határozatáról és opportunizmust tanúsít az osztályharcnak ezen a frontján. Tarthatatlan állapot, hogy egyes helyeken pártfunkcionáriusok résztvesznek egyházi megnyilvánulások011Hogyan neveli népét, hogyan végzi majd pártmunkáját, amelynek elvé laszthatatlan része a klerikális reakció ellepi harc, aki saját gyermekének nevelésébe olyanoknak enged beleszólást, akik a le kj terror minden eszközét felhasználják arra, hogy szembefordítsák a gyerekeket az állammal ,az iskolával, a tanulással és nem utolsó sorban a kommunista szü lökkel isi

A mi evtársaá-nfcat gyakran roogóé- veszfi az, hogy az egyházi reakció, amely Mindszenfcy és Grősz példájából megtanulta, hogy a mai erőviszonyok mentit merw elenállással elsősorban ő jár pórul — taktikát vál- toatatott és kényszerűségből résziben „demakrabának“ álcázza magát. A má álláspontunk mindig is az voit, hogy a. fekete reakció leleplezése mellett támogatni kei; a béke ügyéhez és az államhoz hű papokat és bizonyos ke retek között be is kell vonni őket a békemozgailomba, bár ugyanakkor óvakodni kéül a jx> etikai vagy valósi tevékenységükkel kapcsolatos illúzióktól. Sok heiyeu nemcsak a béke hívének ismerik ©l az ilyen papot, hanem mindjárt be ia vonják a tszcsbe, mint Kuncsorba községben történt (Szolnok megye), sőt felkérik, hogy a tezcs-vezetőségben tássa cl a gazdasági vezetést, mint Nemesbük községben (Veszprém megye).

A kerikáiis reakció módszerei rendkívül változatosak, méltóak az alkalmazkodás és szemforgatás évezredes jezsuita hagyományaihoz. Fel keli számolnunk a« egyházi feakció áEítóla- gos „békés“ szándékaival kapcsolatos hamis eképzeteseket. Rendszeres pro. pagandamunkával világossá kéül tenni a párton belül azt a százéves marxi megállapítást, hogy a vallás ópium a né[Aek. Funkcionáriusainktól, öntuda tosabb párttagjainktól meg kell köve. tenni, hogy ezen a bérein is, egyénileg is mutassanak példát a párttagság egészének, sőt a*t pártszerű formában számon is kell kérni azoktól, akik erről megfeledkeznek, akik résztvesz. nek (vagy máskép segédkeznek) egyházi rendezvényeken, vagy gyermekeiket hittanra járatják. Figyelmeztet, ni kell párttagjainkat is a helyes kommunista magatartásra, s ahol szűk séges, alapos nevelő, felvilágosító munkával segíteni kell őket abban, hogy a kommunista párttaghoz méltatlan vallásos elmaradottságot leküzdjék magukban. Nem kisebb aktivitást kö’J kifejtenünk a kevésbbé öntudatos eerae.k, a pártonkívüli hívők tömegei közt. Nem szabad megengedni, hogy elhalványuljon az az éles lény, amelyet Grösz és cinkosainak leleplezése a klerikális reakció földalatti, sötét tevékenységére vetett é* sokk au tervszerűbben és intenzívebben kell. felhasználni a népnevelőmunkában ennek a pernek a tanulságait. Tovább kell szélesíteni az előadásos természet tudományos és világnézeti felvilágosító munkát. Különös figyelmet kei fordítani olyan poildtikailag és gazdaságilag fontos rétegre, mint a bányászáig — a nők jelentős tömegeire és az ifjúságra, amely a klerikális re akció erkölcs és fegyelemronfó tevékenységének központjában áll

A kulákok aknamunkájáról

Az opportunizmus egyik legsúlyosabb megnyilvánulás} formája az a megengedhetetlen liberalizmus, ame lyet falusi párt és tanácsszerveink nagy része a kulákokkal szemben ta. nuslt. a falusi osztályharc első vonalában harcoló ovtársaink gyakran éppen a fő ellenséget tévesztik szem elől Megfeledkiseinek arról, hogy ma Magyarországon a kizsákmányoló ősz tályok legerősebb és utolsó kepvisetöjj^ndsxerrel.

je a kuiák. Nem nevezhető másttok, mint az osztóyérzék eltompulásának az a gyakorlat, hogy gyakran a küldik beadási terheit hárítják át a dolgozó parasztok váhaira, ahelyett, hogy érvényt szereznének államunk rendelkezéseinek, amelyek tudvalévő, leg a dolgozó parasztot védik a kutakkal szemben és nem megfordítva. A serbésbeadáei kötetezettség e Iszá moitaibása során a hátralékban lévő knlákok közül országosan mindössze 10 százaléknál történt igénybevéteL Somogyban csak a kulákok 60 százalékára v-atettek ki sertésboadást de ebből is csak 30 száz® ék teü-jesíUgtt határidőre. Fejér megyében a dolgozó parasztság 88.2 százaléka, a kuAá kok 45.7 százaSéka teljesítette sertés, beadási kötelezettségét. Miközben egyes tanácsaink a kulákokkal k ülő libákét kötnek, a hiányt jogtalanul ki vetik a dolgozó parasztokra. Például/ a soregélyesd kulákok 67 sertéssel tartoznak. de ahelyett, hogy rajtuk kennetek volna, egyszerűén kivetették alsókra a dolgozó parasztokra, akik már teljesítették kötelezettségüket. — Vannak párt- és tanácsszierveink, péi. dáuí a mátészalkai járási begyűjtési osztály, am-eyek azt váüaeaolják erre, hogy a kulákok szegények. Tenné szetesen: a kizsákmányolás „jogában“ korlátozott kuiák, különösen ha nem nagyon fütik a foga a munkához, remélhetőleg valóban „szegényebb“, mint void. S az is természetes, hogy a becsületesen doigozo pairasztok egyetlen kategóriájára sem il Mk ma miár a „szegény“ jelző. Vájjon tudják- e egyes falusi párt- és ta,nács*zorve- irtk, hogy az ilyen „vedd, álról éred“ begyűjtéssel a párt helyes paraszti osztálypoldtikáját helyettesítik ész revétlenüi ellenséges osztálypolitikával? A tények azt bizonyitják, hogy tan ácsszerveink a kulákok nagy részére nem vetettek ki hízottsertés be adási kötelezettséget a félévi különki. vetés keretében. Nem követelik meg a földjüknek megístelő számú állat tartását és eltűrik, hogy a kulákok az ailaitólíomáiny lecsökkentésével szabotálják beadási kötelezettségüket. Ä Központi Staisztikai Hivatal jelentése szerint egy év alatt kerek százezer kai. holdira tehető az a kuUkföldterü- let, amelyet a fennálló rendelkezések megsértésével a he yi tanácsok különböző címen nem kulákfölddé minősítettek. Eltűnik a kulákföld, sbkszor a kuiák és arz állatállománya-' később a kuiák megkerül, mint „új belépő dolgozó paraszt a tszcs-be“, a földje pedig valamelyik sógor, vagy koma „dolgozó paraszti tulajdonaként“. Elég esz egyetlen szégyenteles példa erre. A csongrádrutgyei Csorvás község Kiss Imre termelőszövetkezete airról az elvtársról van elnevezve, akit két éve a kulákok átlatiasan meggyilkoltak. Érmek a szövetkezetnek a vezető tisztségeibe kulákok épültek be és kdüldöztélc a dolgozó parasztokat. Kuák volt a tsz-etnök a tanácselnök és a tsz párttábkár, akinek a mukban 26 hold földje ós füszerüzilete volt. Minderről tudott a járási bizottság, de mindaddig szemet hunyt, amíg a sajtó és a fölsőbb pártszervek közbe nem léptek. Amint mondták, attól féltek, hogy a szövetkezet felbomlik, ha a kátétokat kizárják.

Fel keni vetni olvtársak: mi az alap_ ja az ilyen nem egyedül átló, rothadt opportunista magatartásnak? Az éberség és az osztályérzék eltompulá- sa és sok esetben cimborálós az ellen séggel. Fel kel lépni a falusi felvilágosító munkában a kutók veszélyességének lebecsülésével, a „szétvert ellenség“ hangulatával! szemben. Fel kel tárni a-falu népe előtt a mai meghunyászkodó kuiák múltbeli tisvé. kenységét. Meg keli szólaltatni azokat, akiket közvetlenül kizsákmányolt, volt cselédeit napszámosokat, igaköl csönvevőket A tat usi agiitációban a kuiákságot nemcsak személy szerint, hanem mint ellenséges osztályt is le kell leplezni, amely a nagybirtokrendszer utóvédje-, az. imperialisták háborús terveinek szövetségese. Háború arán szeretné visszanyerni régi kizsákmányoló szerepét a nagybirtok, l u csen. dór terrorral, a dot.

goto parasztok nyomorává, együ-tf. A kuiák „passzivitása“ — ha ugyan azt az elbujást passzivitásnak lehet nevezni — csapda, aimralíyol a dolgozó parasztságot akarja megtéveszteni. A törvény tkljes szigorával, ke1: lesújtani a feketevágó. adócsaló, a beadási és a földmegműveiést szabotáló. a rémhírterjesztő, a szövetkezetbe cso- íá rd módioTi befurakodó kutakra.

Az egészségvédelem kérdéséről

Az osztály-érdek eítompulása nem csupán a falusi osztályharc, hanem az ipar területen is jelentkezik. Egyre gyakrabban találkozunk különösen átkán i- és szakszervezeti funkcionáriusoknál 0'lyan jobboldali opportunizmussal, amely mtm keres „elvi“ alátámasztásit, de anná sűrűbben jelentkezik a napi munka gyakorlatában, a dolgozók Irányában tanúsított létek- Wien, bürokratikus magatartásban, különösen a munkavédelmi intézkedéíe.k bűnös elhanyagolásában. Hasonló nemtörődömség -mutatkozik a túlórái, tatások területén. A munkások pihenési jogának egyik egdurvább megsértése, ha az igazgatók nem biztositják a dolgozóknak a heti rendszeres szabadnapot.

Mindez nem egyéb, mint a dolgozóknak. a koitektív szerződésre. a munka biztonságára a pihenésre vonatkozó elemi jogainak seminlbovéte- le. Nem kis számban akadnak egyébként becsületes, nmnkássorból kikerült eóvtársa-ink, akik az igazgatói és minisztériumi íróasztalok mellett nem csupán új munkakörükhöz szükséges szaktudást iglyekezti;k elsajátítani, hanem rájuk tapadt va ami a régi igazgatói és nvinisztériumi hivatalok fölé. nyes. a dolgozókat lebecsülő, a munkások életbiztonságát ós jogait sem- mibevevő szelleméből. Vannak szak- szervezeti funkcionáriusok, akikre mintha ráragadt volna valami a rógá szakszervezeti vezetők — enyhénszól- va — bürokratikus magatartásából. Az ilyen elvtársaikat alaposan fel ke’4 ébresztem. Az az igazgató, aki az UB és gyakran a pártszervezet halig® tó* lagos jóváhagyásával ‘elsősorban a munkások biztonságát szolgáló kiadásokon takarékoskodik, az pazarol a dolgozók életével és egészségével és írem méltó arra, hogy a proletáréit* latéra idején igazgató legyen. Az ilyen eljárás nemcsak bűnös, hanem ostoba is. Miféle „takarékosság“ az, ha ennek következtében sok munkanap esik ki és munkabér helyett táppénz- fizetés terheli az államot. Nem véletlen, hogy Komló egyszerre „vezet“ a munkavédelem bűnös elhanyago ása. ban és a terv nemteljesítésében. A munkavédelem elhanyagolása, a termelésre is káros túlóráztatás, a törvényes pihenőnapok semmibevétele, a szállások, üzemi konyhák, m, elemi higiénia elhanyagolása egyútta a munkásosztálytól való elszakadás tünetei az ilyen jelenségekért felelős funkcionáriusok részéről. E jelenségek tenné szetesen nem általánosak, de e éggé elterjedtek ahhoz, hogy a lélektelen bürokratizmus visszataszító megnyü- vánulását lássuk bennük amely ellen felvi;ágas:tó munkánkban is lei kell vennünk a harcot.

A vezetés színvonalához

A tömegek meggyőzésének legkirívóbb hiányossága, amely szorosan összefügg az ellenség elleni harc gyengülésével és agitációnk elkényel. mesedéséve!, az, hogy pártbizottságaink nagy részénél a tömegmozgósítás éx poitikai nevelőmunka helyett at állami leiadatok közvetlen végzést kerül előtérbe.

Ez a hiányosság olyan jelentőségű, hogy nemcsak a tömegmunkát, hanem az egész helyi pártvezetés jó kialakítását akadályozza. • Sztálin elvtár« ígv határozza meg a vezetés legfontosabb fo adatát:

„Mit jelent a vezetés, ha a párt politikája helyes, s az élesaput és az osztály közti helyes viszony zavartalan? A vezetés Uj én feltételek nielleti azt jelenít, hogy meg tudjuk győzni u tömegeket a párt politikájának helyességéről, olyan jelszavakat tudunk kiadni ésmeg- .valósitani, amelyek a tömegeket (Folytatás a 2. oldaKon)