Dunántúli Napló, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-22 / 145. szám

DUNÁNTÚLI VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! A MAI XZAMBAN: Agitáljanak népnevelőink kézzelfogható érvekkel. (2. o.) — „Ráfizettem a kétUkiságra." f2. 0.) — A Magyar Nép. köztársaság kormányának nyilatkozata. (3. o.) - így él a mwkásiftúság Tito Jifinertáijájában. (3. o.) — Ezer. száz km.es víziül a sivatagban. (4. o.) _További jó ered­ményeink f ej.e.ele a szakszer vezei munka megjavítása. (5. o.) — Az első magyarországi Pavlov szoba, (6 o.j — Köszöntjük a „Dunán»Úl».t. fő ni - -1M , kulákok Iákok irányítják a begyüj'ésl.'‘ (7, o.) AZ MDP BARANVAM ECYEI PA RTBI Z OTT IACANAK LAPJA O V-. IX. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM AltA aU t’lkl.bli • VASÁRNAP, 1#62 JUNIUS 22 A minisztertanácsnak az tünk álló feladatokkal kapcsolat­ban megjelent határozatai kieme­lik azt, hogy ezeknek a nagy inup- káknak a végrehajtása csak ak­kor lesz biztosítva, ha a harcba állandó bizottságaink teljes mér­tékben bekapcsolódnak. Vonjuk be állandóbizottságokba, aktívák közé a falu legjobb, leg­példamutatóbb dolgozóit, hogy az előttünk álló békearatást min­den szemveszteség nélkül sikere­sen tudjuk megoldani. Állandóbi- zottságaink nagy része komoly fej­lődésen ment keresztül és kiválóan felkészült a békearatás nagy csa­tájára. A kisdobszai mezőgazdasá­gi állandóbizottság például munka­terv szerint dolgozik. Gergely elvtáns, a tanács elnöke és az ál­landóbizottság elnöke az aratási munkálatok jó felkészüléséhez el­ső feladatnak tekintették a félévi beadási kötelezettség maradékta­lan teljesítését. A legnagyobb el­maradásuk sertésbeadásban mu­tatkozott,. A lemaradást úgy hoz­ták be, hogy a .sertésbeadásban el­maradottak részére szégyentáblát készítettek. Az első esetben 27 ilyen táblát adtak ki, ma már azonban csak két gazdánál van kint szégyentábla. Éz azt mutatja, hogy ennek a módszernek komoly mozgósító hatása volt és ennek eredményeként a község 100 szá­zalékon felül áll a begyűjtésben. Számos ilyen községről lehetne még beszámolni. Ott van például Mágocs, Dunaszekcső, ahol ugyan­csak kiválóan dolgoznak állandó- bizottságaink, hogy biztosítsák a kenyércsata győzelmét. A jók mellett azonban vannak még rosz- szul dolgozó állandóbizotlságaink is. Mint például Tékes közcéqben, ahol a kulákok még ma sem telje­sítették beadási tervüket s akiket nem is vontak felelősségre. Most az aratási, cséplési, beta­karítási 03 a begyűjtési munkák ideje alatt igen fontos, hogy az állandóbizottságok aktívákon ke­resztül megszervezzék a minisz­tertanács határozóban előirt mun­kák határidő előtti elvégzését. Hogyan lehet ezt biztosítani? El­sősorban a kommunisták, az ál­landóbizottságok, egyszóval az élenjáró békeharcoo dolgozó pá­ráitok lelkes példamutatásával. Az állandóbizottságoknak biztosí­tani kell a jelentőszolgálat helyes működtetését. Minden bizottsági tagot aktívák támogassanak eb­ben a munkában. Minden aktíva ttz-tfz dolrtozó paraszttal tartsa fenn az ösnzeköttetést és állapítsa meg, hogy mennyit arattak, hogy állnak a cséplési munkában, mi- lyep nehézségek vannak a betaka­rítás körül, stb. Tartsák szem előtt és segítsék elő állandóbizottsága­ink az egyre jobban kibontakozó versenyszellemet, amely egyik elő­feltételét jelenti az aratáod mun­kálatok gyors elvégzésének. Az állandóbizottságoknak foko­zottan kell fellépniük népünk el­lenségeivel; a kulákokkal szem­ben, akik mindent el fognak kö­vetni, hogy aratási munkánkat akadályozzák. Erre máris számos példát lehet felsorolni. Nagy Fe­renc molványi kulák például el­dugta aratógépét, hogy ezzel is késleltesse, szabotálja a már viaszérésben lévő ősziárpa aratá­sát. Vagy ott van Nagy Simon vajszlói kulák, aki annak ellenére, hogy már kezd peregni földjén az ősziárpa szem. mégsem fogott hoz­zá a learatásához. De nemcsak sa­ját gazdaságaikban igyekeznek fé­kezni az aratási munkát, hanem hazug, idealista nézeteket is ter­jesztenek, — mint például Péter és Pál napja előtt nem lehet kez­deni az aratást. — annak érdeké­ben, hogy minél több kárt okoz­hassanak dolgozó népünknek. Ál­landóbizottságainknak, vaske- ményséqgel kell fellépniük az ilyen és ehhez hasonló kártevé­sek, hanyagságok, téves nézetek ellen, s meogvőző érvekkel ma­gyarázzák meg dolgozó pararzt- sáqunknak azt. hogy az aratási munkálatok rendes, ideiében való elvégzésével, »salát jövőjüket, ál­lamunkat s a békét erősitik.' Állandóbizottságaink még fia­talok, gyerekcipőben járnak, mén csak most tanulják, hogyan kell a közös érdekben önként, áldozat­készen dolgoznjok. Hosszú utat kell megtenniök addig, amíg olyan nagyszerű eredményeket érnek el és tudnak elérni, mint a Szovjet­unió állandóbizottságai. A szov­jet tapasztalatok felhasználása azonban módot ad arra, hogy ál­landóbizottságaink munkáját fo­lyamatosan javítsuk. Az előttünk álló nagy kampányidényben el kell érnünk, hogy az állandóbizott­ságok szorosan összekapcsolják a ‘anácsokat a széles dolgozó töme­gekkel. Sírnék Árpád VB-titkár. Mezőgazdasági álíandóbizottságamk a gondos betakarításért elöt­A meszestelepi MNDSZ asszonyok versenyvállalása MNDSZ asszonyok elhatároztuk, hogy megerősítjük még jobban a munkás- paraszt szövetséget — elmegyünk aratni. Segítünk úgy az aratási, mint a cséplési munkákban a falusi dolgo­zóknak. Felvilágosító munkánkban szeret­nénk Baranya megye valamennyi bá­nyatele pi és háztartásbeli asszonyai­hoz szólni és a több{ MNDSZ szerve­zethet. Ezért írunk le néhány ver­senyszempontot a versenykihíváshoz. Mi. meszestelepi MNDSZ asszonyok 25 háziasszonyt szervezünk az aratás­hoz, akik szerződést kötnek. Aztán szervezünk 5—fí tagú briaádokat. olyan asszonyokból, akik családi kö­rülményeik minit nem tudnak szer. zödést kötni. Ezeket n háziasszonyo­kat — szerződés nélkül — néhány­nak munkám szervezzük. Verseny pontként szerepeljen az is, hogy az aratási idő alatt melyik cso­port szervez több munkaerőt a növény ápolási munkához, fia az aratási mun­kák befejeződtek, melyik cső por szer­vez több munkaerőt a csépléshez, hogy minél előbb tudjuk elcsépelni a gabonát, ,gy elérjük azt is. hogy a dolgozó parasztok minél előbb tudják teljesíteni kötelezettségüket államunk­kal szemben. Minden brigádnál egy felelőst állí­tunk be, aki felel brigádiáért, hogy azok a munkában pontos időben meg jelentenek, s aki egyben gondoskodik arról is, hogy a munkájukért rende­sen megkapják bérüket. Az MNDS7. városi titkárságának minden hét hét­főjén jelentést adunk brigádjaink munkáidról. VINCE SANDOiVtl a meszestelepi MNVSZ asszonyok nevében. Brigádokban aratnak a vajszlói DlSZ-fiatalok Péntek reggel öt óra. A vajszlói Diaz fiatalok kaszával, sarlóval a kezükben, egymás után gyülekeztek a tanácsiház előtt. iMikor tizenöten összejöttek, elindultak. Ahogy ezelőtt két héttel DLSZ gyűlésen megszervezték az ifjúsági arató- és cséplőbrigádot, most elérkezett annak az ideje, hogy adott szavukat valóra is váltsák. Ugyanis ezen a DISZ gyűlésen válla.) [ást tettek, hogy a községben lévő OFA földről minden kalászost ők aratnak le. Boldogan örömmel men­tek a 3 holdas árpatábla felé, fűtötte őket az a tudat, hogy ők is harcosai a békearatásnak, az új kenyérért ví­vott csatának. Mint minden munkában, Sebők Ferenc elvtárs, az egyséoes pártszervezet titkára és Ravadics Fe­renc VB-elnök elvtárs ebben a harc­ban is segítettek a lelkes fiataloknak. Együtt mentek ki a földre, együtt arattak egész délelőtt. Nyolc óráig kötelet csináltak, utána kezdték az aratást. Elsőnek Ravadics tanácselnök elvtárs vágta bele élesre kalapált kaszáját a hullámzó árpa- tábla szélébe. A fiatal kaszások ke­zében is megcsendültek a kaszák. Voltak köztük akiknek még nehézke­sen ment a kaszálás. A pár fii f kár elvtárs azonban megmagyarázta ne­jeik, hogyan fogják meg a kaszát, ho­gyan dolgozzanak, türelemmel tanít- gáttá őket. Később már nagy lendü­letbe jöttek, még nagyobb erőt adott munkájukhoz az, hogy itt is velük van a párt. Mikor delet harangoztak, már szépen sorban keresztekbe állt a három hold árpa. Ekkor idejük volt a beszélgetésre is. Mindenki azt mondta, ha már el­kezdték az aratást, ne hagyják abba; gyerünk abba a táblába aratni, ahol érett! Ravadics elvtárs minden nap járja a határt, őtudja, hogy van.e érett qa- bona, de nem volt, hiszen amelyik ár­pát lehetett aratni, azt már learatták, nem hagyják, hogy egy szem is kárba vesszen. Junek Júlia azt mondta, mikor né­zegették a learatott árpát: — No látjátok, ennek éppen itt volt az ideje, hogy levágjuk... Ha kés­tünk volna még egy napot, már leg­alább 10 kilót holdanként a földbeta- poshattunk volna... így nem is lát­szik olyan túl soknak a veszteség! De ha ezt jrz ország területére átszá­mítjuk, ahol már százezer holdakról beszélhetünk — bizony néhány vagon termény kárbavész! Junek Júliának igaza van. Aki ilyenkor késik az aratással, az hol­danként egy felnőtt ember negyedévi fejadagját szórja el a tarlón. Egy fio’don 50—100 kg gabona is kipereg A vajszlói fiatalok ezt nem akarják. Éppen azért alakítottak DISZ arató- ós cséplő-brigádot, hogy ezemveszte­sóg nélkül arathassák le az új ter­mést. azért tettek vállalást; ahol leg­nagyobb szükség lesz ránk, oda me. gyünk aratni! Azonban niemcsalk az aratásnál, a oséplésmét és begyűjtésnél Is segítik az új kenyérért folyó csatát, ebből is alaposan kiveszik majd a részüket Már most megszervezték, hogy min­dem éjjel' és minden vasárnap a DISZ-brigád végzi a csépi est. A kultúrcsoport pedig arra készük hogy kuláúrmunkával segítse az ara­tást, cséplést és begyűjtést. Csas®- tuskákkal népszerűsítik majd a példa­mutató becsületes dolgozó parasztok»^ de megszégyenítik a lemaradókat is. Nagyon komoly munkára vá í-aikoz. talk ezek a fiatalok, komoly erő­feszítéseket kell tenmiök, hogy vál­lalásukat becsülettel teljesíteni i» tudják. A* eddigi munkájuk azt bi­zonyítja, hogy megállják helyüket, bátran ehet bennük bízni. A vajszlói dolgozók büszkék is lehetnek aT ilyen fiatalokra, bátran mondhatják hogy egy olyan DISZ szervezetük von, amely méltóan követi a Komszomol - tagok példáját, tudnak lelkesedni min. denért, ami a béke megvédését, sajtit boldogabb életüket segíti elő Erőt és lelkesedést ad ezeknek a fiataloknak az a tudat Is, hogy ma már nem úgy élnek, mint a Horthy- uiailom idején. Elmúlt az az idő. hogy valakinek évekig kelljen szolgálnia a kulákok földjén és szórakozni ne legyen ideje. Ma már tanulhat minden fiatai! 'azt a szakmát, amelyhez kedv9 van. megvan a szórakozási lehetőség is. A vajszlói fiatalok augusztus hú­szadikán avatják új kultúrházukaá, van már röplabda pályájuk. 6oik DISZ tag pedig különböző iskolát vég­zett el. Minden szem gabona, ame­lyet most a kárbaveszéstől megmente­nek, még szebbé, még boldogabbá te­szi életüket az eddiginél. Utpóczki József Minden szem gabonával a békét erősítjük Itt az aratás nagy munkája. Amerre megyünk, mindenütt sár­gálló árpa-, rozstáblákat látunk vagy keresztekbe rakott kévéket A falvak dolgozói is az aratásról beszélnek mindenfelé. A sellyei já rásban is aratnak minden köxnégben. Csánvoszrón már a rozs aratása is végefelé közeledik. A termelőszö­vetkezet tagjai pedig már a másod­növény vetését végzik. Most gondos kodnak arról, hogy ne legyen ta­karmányhiány .növekvő állatállo­mányuknak. Elsősorban a tanácson múlik, hogy egy szem gabona se vesszen kárba. Azért, mert első­sorban neki kell értesítenie, illetve a mezőgazdasági állandó bizottság tagjainak a dolgozó parasztokat ar. ról, hogy mikor kezdhetik az ara­tást. E munka jó elvégzése érde­kében a sellyei járás tanácselnö­kei körzeteket alkottak. Egy-egv körzethez 5—6 szomszédos község tartozik és minden héten össze gyűlnek a körzet egyik községében és megbeszélik, hogyan érték el a jó eredményeket vagv mi az oka a lemaradásuknak. Tegnap délután i« megbeszélést tartott az egyik kör­zet Dráva fokon. Ott voltak Markóc. Révfalu, Felsőszentmárton, Drávn- keresztúr községek .tanácselnökei A legfontosabb kérdésről, az aratás gyors elvégzéséről beszéltek. Tudják azt, hogy milyen nagv terméskiesést jelentene, ha nem 'dobén aratnák a terményt, viasz- érésben a búzát, teljesérés előtt e rozsot, őszi és tavaszi árpát, vala­mint a zabot sárgaérésben Éberen kell ügyelni az aratás helyes ide­jének betartására. Nem szabad megvárni a túlérést, mert a túl­érett búza kalászati lehajtanak, könnyen letöredeznek és ha az ilyen búzát eső éri, a pelyvák ki nyilának és a szem még szél rázá­sára is könnyen kihullik a kalász­iról. Könnyen adódhat ilyenkor a kései aratás miatt 2—3 százalékos veszteség is. Révfaluról Szabó Márk elvtár«, a »anács elnöke elmondotta, hogy ők 1« beszélgettek a faluban arról, hogy egy dolgozó paraszt számára mit je­lent, ha késlekedve kezd az aratáshoz. Gyiinesi Vendel nyolc holdas délszláv dolgozó paraszt példáján kiszámítot­ták, hogy ha hanyagság miatt késle­kedve kezdett volna az aratáshoz, az 5 hold gabonavetésén, ha csak nyolc mázsás holdankénti átlagterméssel számoljuk egy máxna 20 kiló vesxteuég éri az aratásnál, vagyis a jövőévi vetőmagszükségletének egyharmada elvész. Vagy pedig a szabadpiacon való értékesítésre kevesebbet tud fel­használni és egypár cipővel és e»y pár inggel kevesebből tud venni gyermekeinek. Ezért elhatározták, egymással versenyben harcolnak az aratás gyors elvégzéséért. Minden nap értesítik egymást a verseny eredmé­nyiről és minden másnap összegyűl­nek a négy község határának szélén, ellenőrzik egymás munkáját. Már most is felvetették egymás munkája, felé a hiányosságokat. — Én nem is csodálom, hogy ná­latok Drávafokon nem megy úgy az aratás, mint kellene. Hiszen még nem teljesítették a sertésbeadási kötelezett séget sem. Ennek pedig az az egye­düli oka, hogy a népnevelők között olyanok mennek a dolgozókhoz nép­nevelő munkát végezni, akik maguk sem teljosítették a kötelezettségüket. Ezeknek aztán azt mondták a dolgozó parasztok: „Te osak ne szólj egy ezót sem. hiszen to sem teljesítettél!...“ — mondta Cibók Elek elvtárs. Meg­mondják egymásnak a hiányosságo­kat, mert a körzetek 1« versenyben vannak egymással. A jó tapasztalatai­kat is átadják. Felsőszentmárton köz­ség tanácselnöke elmondotta, hogy nagyon nagy mozgósító erő van a versenytábla használatában, ök min-, den nap kiírják a legjobb eredményt elért dolgozók és a hátulkullogók ne­vét is. A hátulkullogók neve melló egy rajzot is készítenek azzal a fel­irattal: „Truirian szekértolói“ így as. után nagy szégyen a kötelezettség tel­jesítésében lemaradni. De leveleket tn lehet találni a versenytáblán. Most in arról írt Kerti Henrik dolgozó paraszt, aki minden munkában élenjár, hogy ö most, hogy learatta az árpát, azon­nal felszántotta annak tarlóját és el is vetette a másodnövónyt — „Azért igyekeztem úgy, mert tavaly is ta­pasztaltam, amikor hajdinát és kölest vetettem másodnövénynek, hogy ém demes. Emlékeznek rá többen is bia- tosan, hogy kilenemáxsa kőié» termelt egy holdon, «ért az aratás után azonnal elvetet­tem. 1900 forintot jövedelmezett. A jószágok takarmányozására is nagvoa jó ha tarlórépát vetünk máaodnövény- ként. És Javaslom, hogy mindannyian vessünk, mert megéri!“

Next

/
Oldalképek
Tartalom