Dunántúli Napló, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-15 / 139. szám
MÄPL0 1952 JUNIUS 15 mdUTAJUri NÁNDOR > NÉPEK SEGÍTSETEK! WfSAGHTR: Húszezer görög poh- tik/U fogoly megrázó felhívást intézett a vL Iág békeszerető népeim hez, hogy segítsenek enyhíteni borzalmas körülményeiket. X b*ng I millió falon átdübörög. Benn zeng elnyomott bányák jajában, X folyón és hegyen kereaztüldörög Ka $ zúg a puszták viharában. 'A* erdőn. mintha harci dob peregne: Faragók szírében az indulat. S hogy körülöttük minden fa '** ezt zengje, Suhogtatják éles f baltáikat. És bénulttá merevednek a gyárak. A kohók torkán kicsap az átok: Elég belőled vér, szenny Halál, gyalázat! halál ti elnyomók A Jura szigetén fehérlő rátok! Fenek, csontok mint partravetődött korall. A szabadságért tartották a frontot S végük! Csontjuk az enyészetre vár. És tízezrek ugyanígy elenyésznek. Bár élnek, ha ez annak mondható: Csontvázzá, holttá sorvasztják el őket, Hogy kipusztuljon ott a Béke-szó. Ha láttál már húsz méterre földalatt Nyirkos betonba halottnak vájt sírt, Hová nem sütött be még soha a nap, Hát képzelj bele húszezer mártirt! S képzeld hogy isszák a poshadt, rossz vizet, Mely nem olt szomjat s terjeszt nyavalyát. És képzelj csak el a vízben fekhelyet S az éveken át gyűlt mocsok szagát. Koreában a légy hull mint a zápor. S a virágos rét pestist gőzölög Görögországban börtönök falától Kap ma tüdővészt sokezer görög. Egy kéz gyilkolta meg • Beloianniszt És Koreában a sok gyermeket. S most húszezer áldozat szava hangzik: Mentsetek meg! Népek segítsetek! A szívéig rendül aki ezt hallja. S én hozzád szólok ember bárki vagy! Csak egyszer költsél kevesebbet vajra És küld cl nékik 1 ami ’fennmarad! Szívjál cigarettát kevesebbet eggyel es állj meg mikor a hiis sört nyeled! Kevesebb rúzst tégy ajkadra egy cseppel S gondolj rájuk ha napfényt élvezed! Neked csak fillérek — nekik az élet! Hát segíts! Ti népek _ mind segítsetek, Hogy akik ____ ^ia _ _ „ , börtönökben élnek, Megérhessék a szabad életet! A zenekonzervatórium és a színház kapcsolatáról Hozzágzólág Szendrő József „Színházi évadunk mérlege“ című cikkéhez r ’A színház művészeti igazgatójának értékelő cikke nem tért ki egy olyan kérdésre, amely állandó téma volt az egész évad folyamán: a Nemzeti Színház és a Zenekon- zerva tórium együttműködésének problémájára. Ilogv ennek a két intézménynek kulturális együttműködése fontos, mert sok tekintetben támogathatja és kiegészítheti egymást, az vitán felül áll. Ezért is esett annvi szó róla, különösen az idei évad kezdetén, bár valójában nem sok eredmény szüléiéit a sok szóbeszédből. Miért? — Mert a színház művészeti igazgatója nem i-merte fel és nem mérlegelte kellően a két intézmény sajátos szerepét, azt. hogy míg a színház produkciójával nevel, addig a^konzer- vatóriuin feladata a fejlődő új élet számára magasszínvonalúan képzett zenei szakemberek nevelése. Természetes, hogy egy ilyen viszonylag hosszú ideig tartó nevelőmunka közben kell, hogy tanárok és növendékek zenei művészi munká ja kisugározzák _ az az egész város kulturális életére, de mindig a magasigényű nevelés érdekében és annak szempontjait előmozdító szándékkal, nem pedig öncélúan és esetleg a fáradságos munkával felépített eredmények kárára. Ha a művészeti igazgató a fentieket meggondolta volna, nem jutott volna helvtélen következtetésre a két intézmény együttműködését illetően. Csakhogy miközben együttműködésről beszélt, valójában nem is tudta, hogy ho! a zenekonzervatórium, mert egyetlen egyszer sem jött el hozzánk megbeszélni a közös problémákat. A színház igénye két konkrét esetre szorítkozott a konzervatóriummal szemben. Az egyik: kérés. „Adjatok énekeseket esetről-esetre » színházi kórus számára.“ A másik: panasz. ,.Nem neveltek te- noristát a színháznak." A kérés teljesítése nem állt módunkban, mert számításunk alapján világossá vált, hogy így a színházi kórus részére átengedett növendékeink, (akik szinte kivétel nélkül más iskolák tanulói, vagy intézmények, üzemek dolgozói) szorgalmi idejének legalább a fele megy veszendőbe. Másrészt a színházi kórusban való szereplés olyanok részére, akik még félúton sínesének az énekes pályára való felkészülésben olyan szakmai hátrányt jeleni, ami teljesen lerontja az addig végzett művészi pedagógiai munka eredményeit. ____ Termész etesen jogosnak ismerjük el a színház igényét, hogy neveljünk részére jól képzett kórus- tagokat. Ugv 'tudjuk, hogy nem egy énekes növendékünk jelentkezett felvételre a most folyó szerződéseknél a kórusba. Ezek a növendékeink eddig megszerzett tudásukat hivatásszerűen kamatoztathatják a feltétlenül komoly mennyiségi és minőségi változást igénylő színházi kórusban. Ami a jövőt illeti: a most életbelépő zenepedagógiai reform tervszerűen gondoskodik hivatásos kórusok számára énekesképzésről a konzervatóriumban. A tenorisfa probléma pedig országos jellegű. Mi is lámpással keressük és hívjuk (ezúton is) a tenoristákat, de sajnos nagyon keveset találunk. Szerencsére az élet parancsoló igénye mégis létrehozott több olyan kapcsolatot a két intézmény között. amely biztató ígéret a jövő számára. így tanáraink resztvettek a zenekar munkájában, annak ellenére, hogy a konzervatórium részére rendkívül sok nehézséget jelentett a kettős-irányú elfoglaltság órarendi egyeztetése. Ugyanakkor a konzervatóriumban is tanított a színházi zenekar húrom tagja fontos fúvóshangszereket jó eredménnyel. Ezt az együttműködést parancsolólag tovább kell éni- teni. mert a színházi zenekar fii - vósigénye és a konzervatórium fú- vóstanszakának tanárral való ellátása csak együtt oldható meg. Több-kevesebb zökkenő után sikerült megoldani a szimfonikus zenekar problémáját. amelyben konzervatóriumi. honvédségi. színházi erők fogtak össze. Itt külön meg kell említenünk, hogy Endre Emil. a színház kiváló karmestere jelentős mértékben járult hozzá az egyeztethető területek együttműködéséhez. A konzervatórium több területe kereste az együttműködés lehetőségét, de a színház művészi vezetősége vagy nem fogadta el javaslatainkat. vagy különböző indokok alapján vagy esetleg indokialanul visszalépett a tervbevett közös akciókban való részvételtől. A színház énekeseinek állandó problémája például a továbbkép ®?ely egyedüli biztosítéka fejlődésünknek. Ez a gondolat a színház vezetőségét is foglalkoztatta évad elején, de mikor a részletek megbeszélése céljából felkerestük a színházat, kereken kijelentették, hogy ilyen továbbképzésről nincs szó, elfelejtve, hogy előzetesen többször a minisztérium véleményére hivatkozva tettek említést e tárgyról. Nézetünk szerint a táblás házakat vonzó énekes műfaj szereplőinek _ épp úgy biztosítani kell a fejlődés lehetőségét, a színház stúdiójában, mint többi társaiknak. Amikor ezt ismét javasoljuk, egyben ígérjük, hogy segítséget nyújtunk, ha a színház is úgy akarja. Legutoljára említjük a legfájóbb pontot. Intézetünk a múlt tanévben javarészt saját erejére támaszkodva két operaprodukcióval lépett a színház dobogójára. A Mozart: Színigazgató, valamin a Tosca osztatlan sikere további tervekre buzdított, bár a színház vezetőségében már a Tosca előadásokkal kapcsolatban csalódtunk, mert ígérete ellenére nem tekintette sajátjának a színvonalas, öt esetben telt ház előtt játszott operaelőadást. Mégis felajánlottuk, hogy az általunk nagy nehézséggel beszerzett és lefordíttatott Rimsz- kij-Korzakov: Májusi éj, c. operát közös munkával mutassuk be — Magyarországon először. Tudjuk, hogy városunk dolgozóinak szívügye az opera és reméltük, hogy a Májusi éj vonzó népitárgyú meséjével (szövegírója Gogolv és ígv a bemutatás idén kettőzötten időszerű lett volna), közérthető és szén zenéjével megteszi a magáét a közönség felé, s jelentős zenei eseménnyé növi ki magát országos viszonylatban is. Tervünket lelkesedéssel fogadták, elvi megállapodást kötöttünk a színház vezetőségével. Erről beszámoltunk illetékes szakköröknek is, akik valóban nasrv várakozással tekintettek egy vidéki város orosz operabemuta- tója elé és minden támogatást kilátásba helyeztek. Horváth Mihály maga írta ki az énekszólamokat, folyt már a nagy tömegeket mozgató kórus szervezése, a zenekari anyag kiírása. amikor ősszel a színház művészeti vezetése hosszú csend után visszalépett és ígv ma- gunkramaradva nem vállalhattuk — elsősorban anyagiak hiányában — a bemutató előkészítését. Á terv és a készség változatlanul fennáll, ha a színház is úgy akarja, a jövő évadban közös munkával bemutathatjuk Rimszkij-Korzakov: Májusi éj. c. operáját. A zene.knnzervntórium készségesen felajánlja fenti alapon minden támogatását a színház jövő _ev munkájához, hogy az az eddigieknél még sikeresebben oldhassa mer a kultilrforradalomban a rá váró nagy és fontos feladatokat. Antal György zenckonzervatóriumi igazgató. MERJÜK MEG AmiÓUCOT A majom „értelmi“ képességeiről Amióta Darwin és követői megállja. pították, hogy az emberiség és a kü lönböző állatfaj,ok kimutathatóan eg,y nagy közös családfában foglalhatók, hogy fejlődésen mentek át; a régészeti kutatások során pedig földünk számos különböző helyén találtak olyan csontokat, amelyekből arra le. hetett következtetni, hogy a legrégibb ősemberek külső alakjuk szem pontjából szinte közelebb álltaik a majomhoz, mint a mai emberhez, azóta a majom és az ember közti „rokonság" kérdését széles körben emlegették, kutatták. Aki már látott az áltatlkertben majmot, aligha vonhatja ki magát az állói a kétségtelen hatás alóí amelyet a fejlettebb, úgynevezett emberszerű majomfajták szinte kísértetiesen emberszerű mozdulatai, arokifejezései és cselekedetei a szemlélőre tesznek. Sokszor az le. hét az ember benyomása, hogy a majom is „értelmes" lény a maga módján és talán csak bennünk van a hiba, amikor nem tudunk a nyelvén beszélni. Ilyen véleményt a kutyával kapcsolatban is sokszor haltba Sunk rajongó kutyabarátoktól, bár a kutya alakja és megjelenése távolról siem hasonlít az emberéhez. Tudományos vizsgáló módszerek feladata, hogy egy állat úgynevezett értelmi képességeit lehetőleg minden, nemű előítéltet és elfogultságot ki küszöbölve vizsgálni. így lehet csak elkerülni, hogy abba a hibába essünk, mint Romanes, aki otthon tartott majmáról tett megfigyelései alapján egy értekezést írt, ,-Az állatok esze" cím. mel. Ma már szakszerű és tárgyilagos módszerekkel vizsgálja a tudó mány a majmok magatartását. Érvényesülnek Pavlov elgondolásai, akii szerint sohasem szabad az állat magatartását kizárólag saját érzelmeink és gondolataink alapján megítélni. Szuhmibam a Fekete tenger partján például egy hatalmas kutatótelep létesült, ahol természetes őserdei viszo nyok között mintegy 200 majmot tartanak tudományos megfigyelés alatt és külön „majomovoda“ foglalkozik a kis majmok „értelmi képességednek“ vizsejá latéval. Meg lehet állapítani azt, hogy a majom más álla toknál, még a kutyánál is sokszorta tanulékonyabb és sokkal érzékenyebben, finomabban al. kalmazkodik a külső környezet köve terményeihez. A majom szemmel látható ügyessége, bonyolult feladatok megoldásánál azzal magyarázható hogy életmódja (fákon való mászká- lás) folytán a többi állathoz képest finomabb mozgásokra fejlettebb izom. tatet van. Ezzel együtt jár agyvele jértek fejlettsége is, azonban még az emberszabású majomagyvelö is csak fé'akkora súlyú, mint a7 átlag-emberi agyvelő A majom szeme akárcsak az emberé, nem olya,, éles, mint a sólyomé, szaglása, hallása nem olyan finom, mint a kutyáé, de az emberhez hasonlóan sokkal jobban tud bonyolult mozgásokat megtanulni és azokat célszerűen felhasználni. Egy állat értelmi képességét abból lehet megítélni, hogy hogyan dolgozza fel elmúlt tapasztalatait. Erre több féle lehetőség van. Egyik, ha az ál- lat tekintet nélkül a körülmények megváltoztatására, értelem nélküli mindig a már előbb megtanuld cselekedetek egyikét végzi el. Másik, ha az áliat cselekedetei alkalmazkodnak a helyzethez, azonban ugyan-olyan jellegűek, mint az előbb megtanult aktusok. Van azonban egy harmadik lehetőség is- amikor nem tisztán * gyakorlás szabja meg az elmúlt tapasztalatok felhasználását. Ez fordu. éő akkor, amikor az emberszabású majom egy nagyobb ügyességet megkívánó bonyolultabb mozdulatot úgy alakit ki, hogy hirtelen megvadóztatja — az új követelményeknek meg-, felelően — eddig megtanult csehke- detei jellegét és például az egyik ős«- szetett mozdulat hiányzó láncszemét egy másik már megtanult mozdulattal helyettesíti. Ez azért van, mert az ár- lát megtanulta a tárgyak használatával kapcsolatos mozgásokat és ny- helyt azt a tárgyai meglátja a megfelelő mozgások emlékképe is felmerül benne. Ugyanez az alapja az embert munkának is. Az ember kora gyermekkorától kezdve . a külvilág tárgyait, alakjukat, súlyukat megismerte és agyvéejének fejlettsége folytéin már látásukkor felidézi -azokat a finomabb •mozgásokat, amelyek a tárgyak megfelelő kezeléséhez szükségesek. Ahhoz azonban, hogy a tárgyak fel* használásából valóban alkotómunka váljék, az szükséges, hogy a tárgyak új összefüggésben való használata lu' dalossá váljék. Láttuk, hogy ennek előfeltétele « majomnál inkább van meg, mint a többi állatnál, azért, mert végtagjai-1 finoman tudja használni és a látott dolgokkal ezeket a finom mozgásokat valóban igen változatosan tudja kapcsolatba hozni. (Ezért jellemző a raa' jómra, hogy az emberi cselekedeteket jól tudja utánozni.) Az embeir-i agY' velő azonban nemcsak a v-égitagizmok- ba-n rejlő képességeket használja fel ilyen változatos módon, hanem már k-org gyermekkortól kezdve arc-, nyelv- és gége izomzatút is arra használja fel, hogy igen sokrétű, változatos mozgások segítségévé!, embertársaival kapcsolatot keressen. így az ember az adódó új követelményekhez hason.íthata-tlarrul finomabban, és változatosabban tud alkalmazkodni mint a legügyesebb emberszabású majom, dolgozni tud és ez biztosítja az emberi értelemben vett értelmet — a gondolkodásit, — azt, ami az effl. bért az állatok sorából messzire kiemeli, tőlük elválasztja. A fajok családfáján távoli, oldalági rokonunk, a majom értelmesnek tekinthető cselekedetekre ugyan képes, ideg- és izomrendszerében megvannak az emberi értelemben vett munkafolyamatok természeti éőfelté. telei, azonban a munka természetet átalakító, társadalomformáló voltát biztosító úgynevezett „második" jelzőrendszere nincs meg. (Ha „értelmét“ megpróbálnék emberre szabni, azt mondhatnék: emlékezik, de nem tudja megmondani, hogy mire, cselekszik de nem tudja, hogy miért.) Há tudata van, az más, fejletlenebb és csőkévé- nyesebb az emberénél, ebben a vonatkozásban semmi kilátása sincs arra- hogy velünk rég megszakadt ,,rokoni'' kapcsolatait felújítsa. Dr. Ángyán András Könyvtári munkaverseny Szegeddel Július folyamán nyí'ik meg Baranya megye tanácsának új_ könyv, tára. Az előkészületek máris serényen folynak. A megyei könyvtár megalakulása igen komoly lépés les/. Baranya és Pécs kulturális é’etében. A munka sikeresebbé tétele érdekében a megyei könyvtár szocia- lista munkaversenyre hívta ki a szegedi városi könyvtárat. A ver- seny a városi könyvtármunkára vonatkozik s főként az olvasók és a könyvtár viszonyának gazdagítását. erősítését és elmélyítés^ szolgálja. A versenypontok között mindenekelőtt az olvasók szamának legalább 100 százalékos, a könyv, forga’omnak pedig legalább 50 százalékos fölemelése szerepel. A versenyszerződés tartalmazza továbbá ankétok, olvasóértekezle- tek tartását, melyekben az olvasók egy-egv íróval, könyvvel vagy a könyvtár életével ismerkednek meg közelebbről. A szegedi városi könyvtár a versenykihívást elfogadta s a munka teljes lendülettel megindult. Énekkari hangverseny Az Állami Zenekonzervatórium énekkarai június 16-án hétfőn este fél 8 órai kezdettel bemutató hangversenyt rendeznek a Nemzeti Szín' házban. Az intézet nagy vegyeskara, kamarakórusa és gyermekkara, melyek az utóbbi időben egyre többször léptek műsorukkal a dolgozók elé, most egész évi munkájuk eredményé bő! összeállított műsorban együtt lépnek a pódiumra. A műsor Lasso- fői Kodályig megszólaltatja a kórus- irodalom remekeit, köztük Bach, Haydn, Smetana, Rimszkij Korszakov, Hacsaturján és Novikov alkotásait- Az új magyar zenét Bartók, Bárdos- Halmos és Halász műveivel együtt, a ma élő legnagyobb magyar zeneszerző Kodá'y Zoltán öt müve képviseli. köztük a Kossuth-díjjal kitüntetett Kállai kettős és a Pécsett első alkalommal teljes bemutatásra kerülő Mátrai képek. Közreműködnek: Molnár Klára, Pé. czely Lászlóné, Sass Dezső és Horváth Mihály. Jegyek: a konzerváló riumban (tel: 13.41) és az énekkarok tagjainál igényelhetők. t
