Dunántúli Napló, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-14 / 138. szám

1952 JUNIUS 14 NAPLÓ H A BOLSEVIK PÁRT TAPASZTALATAIBÓL * Á Komszomol sorainak kiszélesítéséért A Bolsevik Párt arra tanítja a Komszomolt, hogy erősítse és szé­lesítse kapcsolatait az ifjúsággal, jó politikai-nevelő munkával érje el, hogy a Komszomol-szervezetek az egész szovjet iíjúságot tömörítsék a kommunizmus zászlaja alá. J. V. Sztálin 1925-ben a Komszomol- fczkája Pravda szerkesztőségének kérdéseire válaszolva a követke­zőket írta: „A lehetőséghez ké­pest be kell vonni a Komszomol­ba az egész munkásifjúságot, va­lamint. a falusi szegény- és kö­zépparasztság legjobb elemeit. De ugyanekkor összpontosítani kell figyel­ni linket a Komszomol új tag­jainak a komszomol-aktíva által való nevelésére.“ Kerületünk koinszomolrszerve- zetei Sztálin elvtárs útmutatását követve arra törekszenek, hogy minden becsületes, jóravaló, hazá­ját szerető ifjút bevonjanak a Komszomolba. Több olyan üzem, gyár, kolhoz, hivatal és intéz­mény van kerületünkben, amely­nek komszomol-szervezete az egész ifjúságot egyesíti. Nézzük, milyen módon vonják be a szer­vezetek az ifjakat és lányokat a társadalmi tevékenységbe. Az ifjúság nevelésének kipró­bált eszköze a társadalmi meg­bízatás. A Pedagógiai Főiskola komszo- mol-bizottsága az összes hallgató­kat bevonja a szervezeti életbe. A diákok előadásokat tartanak, résztvesznek a kultúrbrigádok és sportszakosztályok munkájában, népnevelő tevékenységet fejtenek ki a városi lakosság és a város- környéki kolhozok,és szovhozok dolgozói körében és segítik az út­törő-szervezetek munkáját is. A bizottság a társadalmi munka tervének elkészítésekor tekintet­tek van minden egyes komszomol- tag egyéniségére, képességeire és érdeklődésének irányára. A meg­bízatások szétosztásával a kom- szomol-bizottság dolga természe­tesen nem ért véget. A sikeres társadalmi munka előfeltétele a végrehajtás ellenőrzése. Az ellenőrzés mindenkinek nagy segítségére van a kapott társadalmi megbízatás teljesítésében. Maria Barabas, a Vasúti Tech­nikum hallgatója bosszú időn át távoltartotta magát a kollektívá­tól. Szerjozsa Hacsatrjan, a kom- szomol-bizottság tagja megtudta, hogy Maria nagyon szeret ol­vasni, minden szabadidejét az ol­vasásnak szenteli. Olvasmányai­ban elmélyed, jegyzeteket készít és papírra veti gondolatait, ame­lyeket olvasmányai ébresztenek benne. A komszomol-vezető, ami­kor mindezeket megtudta, elha­tározta, hogy beszélni fog Mariá­val. Tudta, nem lesz nehéz dolga. Könnyű bevonni olyan em­bert a komszomol munkájába, aki annyira szerti a betűt, a könyvet, mint Maria Barabas. Nem tévedett. Maria ellentmon­dás nélkül elvállalta azt a megbí­zatást, hogy tartson előadást Fa- gyejev „Ifjú gárda“ című regé­nyéről. Az előadásnak nagy sike­re volt és a lány most már maga javasolta a legközelebbi előadás témáját és címét. Még közelebb került a komszomol-szervezethez, amikor a második és harmadik előadása közti két hetet nemcsak az alapos, elmélyült felkészülésre használta fel, hanem az előkészí­tésbe, a szervezési munkába is bekapcsolódott. Néhány hónap el­teltével Maria Barabas felvételét kérte a Komszomolba. Példája egy a sok közül. Az ifjúság nevelésének fontos eszköze a politikai oktatás. A leninakáni alapszervezetekben mintegy 130 ifjúsági tanulókör és politikai iskola működik. Az is­kolákat és köröket felsőfokú po­litikai képesítéssel rendelkező, ta­pasztalt propagandisták vezetik. A tanulókörök sikeresen és idejé­ben fejezik be az oktatási évet. Ezekben a körökben sok olyan ifjú és leány részesül politikai nevelésben, aki nem tagja még a Komszomolnak. Az elmélet elsajátítása fokozza a fiatalok vonzódását a Komszomol felé. A múlt oktatási évben komszomol-oktatásban ré­szesülő 947 ifjúmunkás közül 530 lett a Komszomol tagja. Ezidén az oktatási év végén, a vizsga után a politikai körök szerveze­ten kívül álló hallgatói kivétel nélkül belépnek a Komszomolba. Ssemvessteségnélküli aratással válaszoljunk a kulákok rémhíreire Eredményeink láttára az ellenség, mint a sarokba szorított vad minden eszközt igyekszik megragadni, hogy a szocializmus építése elé akadályo­kat gördíthessen. Ezt lehet tapasztal­ni most falvainkban is, mivel dolgozó Parasztságunk nagy lelkesedéssel éle­síti a kaszákat, javítja a .szerszámo­kat, szocialista szektoraink indulásra késs állapotba helyesték a gépeket: kpgy győzelemre vigyék a békeara­tás nagy csatáját. A kulákok azt me­sélhetik a dolgozó parasztság között ~~ különösen a még egyénileg gazdál­kodók körében: „Mi lesz velünk az idén, nem tudjuk teljesíteni beadá­sunkat, mert hát mindenünk elfa- g-yott'. Nem is nehéz kitalálni, ha ®gy kicsit gondolkozunk, hogy mit akarnak elérni ellenségeink ezzel a mesével. Először is azt, hogy elked- t><itlenedést idézzenek elő, vagyis azt akar ják, hogy már az aratási munká­latok beindulása is késsen, vagyis 'minél nagyobb szemveszteséggel ke­rüljön a gabona asztagokba. Másod­szor pedig — világosan kitűnik — már most rákapcsoltak a begyűjtési tervünk szabotálására. De hiába kí­sérleteznek, mert dolgozó népünk in­kább hisz saját szemének, mint a ku­lák: hazugságainak. Mit mond például a fagykárról, a beadásról Szilvás Gyula nagyárpádi 12 holdas közép­paraszt? — Volt fagy a mi községünkben is, égy hold kukoricám látta kárát. A gyapotot sem hagyta érintetlenül... Szilvás Gyula azonban hozzálátott a kár pótlásához. Ujravetette a gya­potot, pótolta a kukoricát és most már harmodszor kapál ja a 30—40 cen timéter magas tengerit. Gabonája még szebb, mint az elmúlt évben. Tavaly 10 mázsája termett árpából holdankint, az idén 13 mázsa is lesz átlagtermése. Búzából is többre szá­mít, mint eddig bármikor. Derülátó Szilvás Gyula akkor is, mikor a beadásról beszél. — Tavaly 102 százalékra teljesítet­tem, de az idén még könnyebb lesz a beadás. Látom vetéseimet és hiába mondják a kulákok, hogy „nem lehet teljesíteni“, ez csak a szokásos kulákmese. Olyan az árpaoetésem, hogy a szárak alig bírják a kalászt tartani. Szilvás Gyula nem is vár soká az aratással. — Tizenhatodikán megkezdem — határozta el — első leszek a falu­ban. De nemcsak az aratásban, ha­nem o beadásban is a% első lessek! Hogy így lesz, meg van rá minden reménye. Félévi vágómarhabeadását 500, sertésbeadását 120 százalékra már teljesítette, 480 forint prémium is ütötte a markát. Most is a cséplő­géptől viszi terményét a gyűjtő­helyre. Persze a jó termés, a gazdag ara­tás nem valami csoda következmé­nye. Szilvás Gyula azért vár gazdag termést, boldog aratást, mert meg­fogadta a párt szavát, a miniszter- tanács határozatát és időben vetett, időben pótolta a fagykárt szenvedett növényeket, nem sajnálta a kapát a kapásoktól, nem szégyelt tamXni a nagyárpádi termelőszövetkezettől, an­nak ellenére, hogy nem tagja. — A jó terméshez az kell, hogy szorgalmasan műveljük a földet, hogy megfogadjuk a segítő szót! — szokta mondogatni és nem csak mondja, hanem e szerint cselekszik is. Hiába beszél a kulák akármit is, hiába agitál a korai vetés, időbeni aratás ellen, ő csak a kormány szavát követi. 4 nagyárpádi népnevelők és falvaink pártszervezetei, agitotorai ne mulasszák el, hogy ismetessék Szil­vás Gyula módszereit, szavait. Mu­tassák meg ezen a példán és szám­talan saját falujukban kínálkozó példán keresztül, hogy a kulák ismét hazudik, mikor a beadás ellen a fagykárral agitál. De leplezze le a kulák céljait maga Szil­vás Gyula és a többi be­csületes, kötelességét jól teljesítő, az állam és saját maga javáért fáradha­tatlanul dolgozó paraszt. Leplezze le, mert a kulák' nemcsak a termelő- csoportnak, nemcsak a begyűjtésnek, nemcsak a korai vetésnek és ara­tásnak, de minden egyes becsületes dolgozónak veszett, elszánt ellensége. Ha azonban lecsapunk az ilyen és ehhez hasonló kulákbölcselkedésekre, maszlagolásokra, akkor sikeres lesz mindenütt megyénkben az aratás, cséplcs, begyűjtés másodvetés nagy csatája. Negyedszer kapsílják inda* a knkorieátl a katolyi December 21 ész asszonyai , Szerdán a kátolyi December 2t. délszláv termelőszövetkezet Vörös Október munkacsapata elsőnek in­dult a szövetkezet földjeire. Még alig pirkndt. amikor a munkacsapat tag­jai.— kilenc fiatalasszony — meg­kezdte a 21 holdas táblán a térd Íg­érő kukorica negyedik kapálását. A haragoszöld színű kukoricaföl­dön 50 mázsás átlagtermésért harcol­nak a kátolyi asszonyok. Ennyit vál­lalt néhány hónappal ezelőtt az élen­járó kukoricatermelők értekezletén Gráics 'Andl-ásné, a munkacsapat vezetője, akit az elmúlt évben 37 "'•ázsás holdanként] kukoricatermés­ért Munkáérdemrenddél tüntettek ki. Tavasszal korán elvetették a kuko­ricát, gondosan megkapálták, egy­másután kétszer is. A hideg napok azonban jócskán megritkították a táblákat. A tsz dolgozói azzal ..vi­gasztalták" Gráicsnót: így is elérik "5—40 mázsás termést. A fiatul mun- bncsaputvezetö azonban nem alku­dott. „Meg kell lenni az 50 mázsá­nak“ — mondotta azon a reggelen, amikor hozzáláttak a kukorica rend- behozásához. Ahol két fejlett kukori­cát» volt, egvet kivettek odaül­hették, ahol elfagyott a növény. Utá­na pedig gondosan megkapálták. Nincs is szebb kukorica ma már a kátolyi határban. A jó munka nyomán gyorsan sza­porodnak a munkaegységek a káto- íyi asszonyok munkaegység-könyvei­ben. Nyugodtan dolgoznak a „Vörös Október“ munkacsapat tagjai is, hi­szen gyermekeiket ezalatt az ú jonnan létesült óvodában vagv a napközi otthonban gondozzák. így hajnalban korábban kezdhetik a munkát és es­te későn térhetnek haza. Naponta t.6—1.8 munkaegységet ér el mind­egyik, Ejninger Szidónia például csak a tavaszi munkák idején lépett a szövetkezetbe, s már 55 mnnlca- egységet szerzett. Vállalta: év végé­re ő is eléri a kétszázat. A munka­egységen felül magas prémiumot kapnak majd a December 21. tsz asz- szonyai. A járási tanács 50 mázsát, a tsz 45 mázsa kukoricát irányzott elő egy-egy holdra. Gráics Andrásné munkacsapata, ha eléri az 50 mú­zsát — két és fél tunna kukoricát kap prémiumként, amiből minden asz- szonynak közel három mázsa ter­mény jut majd. 25 százalékkal emelkedett a pécsi Sörgyár termelése A pécsi Pannónia Sörgyár dolgozói — az üzem 90 kommunista dolgozójá­nak példamutatásával és segítségével — egymással versenyben harcolnak azért, hogy bárányát és a környezi három megyei bőségesen ellássák tápláló, üdítő itallal. I gyárat ebben az évben — töb­bek között a malátaüzem gépeinek átszerelésével ~ teljesen korszerűsí­tették. Így élték el, hogy a 102 esz­tendős üzem hónapról-hónapra töb­bet tenned, t avaly már az 1946. évi mennyiségnek a tízszeresét adták, az idén pedig isméi mintegy 25 szám­lákkal emelkedett a sörgyártás az el­múlt évhez viszonyítva. 1912. első öl hónapjában pedig a lemezeitnel egy­millió pohár sörrel több jutott a dol­gozók asztalára. Á gépek jé kihasználásával fejezzük be a harmadszori kapálást még az aratás kezdete előtt Termelőszövetkezeteink, de az egyénileg dolgozó parasztok közül is sokan már befejezték a kapásnövé­nyek másodszori kapálását. Az eddi­gi eredmények azt mutatják, hogy a növényápolásban szebb eredménye­ket ért el dolgozó parasztságunk, mint a múlt év hasonló időszakában. Ennek az a magyarázata, hogy egy­re több helyen alkalmazzák a fejlett agrotechnikai módszereket. Azokban a termelőszövetkezetek­ben, mint például a mohácsszigeti Vörös Fény tsz-ben, ahol a kukori­cát és napraforgót négyzetesen mű­velték, könnyebben végeztek az egyes munkákkal. Elvégezték a harmadik kapálást a palotabozsokr termelőszö­vetkezeiben is, ahol a gépállomás se­gítségét igénybevették és használták a rotációs kapákat, valamint az eke­kapákat a növényápolásban. Termé­szetesen Palotabozsokon sem ment minden símán, hiszen a csoportba befurakodott kulákok és maga a csoport elnöke, Csíki József is, min­denkép igyekeztek lebeszélni a cso­porttagokat a gépi munka haszná­latáról. Azt híresztelték: „A rotációs kapa sok kárt csinál, a Zetor nem bir rendesen végigmenni a soron, ki­vágja a növényeket“. Még nem is látták a gjép munkáját, már ezt be­szélték. De a gépállomás dolgozói kimentek a csoport földjére, ahol ló- kapával végezték a munkát, a cso­port tagjai is beálltak a géppel dol­gozni. így meggyőzték a termelőszö­vetkezel dolgozóit, hogy a rotációs­ka na nem vágja ki a növényt, gyor­sabban és jobban végzi a munkát, a csoporttagok pedig ezalatt az iga- erővel a trágyát hordhatják. Ugyancsak hozzákezdtek a kapá­láshoz a magyarteleki termelőszövet­kezetben is. 1 Számos helyen megértették, ha a harmadik kapálást aratás előtt elvég­zik biztosítják a kapásnövénvek gyommentességét arra az . időszakra, amikor a gabonabetakarítás a mun­kaerők zömét leköti. Itt komoly fel­adat vár gépállomásainkra. Köves, sék a palotabozsoki gépállomás dol­gozóinak példáját, akik tettekkel bizonyították be a csoport tagjainak, hogy előnyösebb a gépi munka. Arra kell törekedni, hogy a kapáló és a vontató erőgépek ne álljanak ki-» használatlanul, hanem minden időt használjanak ki a munkák gyors el­végzésére. Te rrnel ős z ö vetkezet ein k fokozott mértékben használják ki a rendelke. zésre álló fogatokat és fogatos ta­lajművelő gépeket. Kapcsolják be a Kövényápolási munkába a nőket, úgy, mint a mohácsszigeti Vörös Fény termelőcsoportban teszik. Va­lamennyi asszony résztvesz a mun­kában az idén. Tavaly egész évben kétszer és csak egy-két holdon vé­gezték el háromszor a kukorica ka­pálását. De az idén már háromszor kapálták meg a kukoricát, mert tud­ják, hogy így lesz több a szövet­kezet és családjuk jövedelme. Legjobb eredményt érte el a munkában idős Orbán Sándorné, aki reggel négy órakor már kint van a határban. Példamutató munkájáért az a meg­tiszteltetés érte, hogy tagjelöltnek vették fel a pártba. A fejlett agrotechnikai szabályok azt írják elő, hogy a nagyobb ter­mést a többszöri kapálás, a kapás­növények sorainak gyommentessége és talajának gyakori porhanyítása se­gíti elő. Egyes helyesen nemsokára néhány nap múlva már arathatnak, tehát a növényápolást sürgősen he kell fejezni még az aratás megkez­dése előtt. A nöoényápolási munkákban (a kaszálást is beszámítva) a járások közötti versenyben t. villányi 90.5, 2. sellyei 85.5, 5. mohácsi 77.6, 4. siklóst 76.7, 5. pécsváradi 72.6, 6, szigetvári 65.4, 7. pécsi 65.2, 8. a sásdi-Járás 57.7 százalékával. Ä földművelésügyi minisztérium jelentése a minisztertanács vándorzászlajáért folyó lermelőszövetkezeti verseny állásáról A minisztertanács vándorzászlajá­ért indított versenyhez egyre újabb termelőszövetkezetek csatlakoznak. Eddig' már közel ezer termelőszövetke­zet versenyez ,,Az ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága“ kitün tető címért, az azzal járó vándor- zászlóért és pénzjutalomért. A ver­senyt nagyban előrelendíti, hogy a részvevő termelőszövetkezetek hosszú, lejáratú párösversenyszerződések jó teljesítésével, a harmadik kapálásnak az aratásig való befejezésével har­colnak a nagy termésért, a kitüntetés elnyeréséért. Az egyes megyékben a következő termelőszövetkezetek a legesélyeseb­bek: Baranya megyében a habard Béke termelőszövetkezet vezet a bolyt Ár­pád termelőszövetkezettel folytatott párosversenyben, kukoricáját már húr madszor kapálják, 75 hold gyapot­jukat kétszer kapálták meg, betakarí­tották 54 hold lucernájukat és 10.000 téglát égettek. A bátyi Árpád terme­lőszövetkezetben is jól halad a mun­ka, de a kukorica második kapálásá­ban lemaradtak. A megyei tanácsok mezőgazdasági osztályai a verseny hetenkénti érté­kelésével előbbreviszi a versetiymoz- galoni kiszélesítését. Általában jó munkál végeznek, kivéve a Borsod. Fejér és Heves megyei tanácsokat, amelyek hiányos munkájukkal gátol­ják :t versenymozgalom fejlődését. Hogyan ér leheljék a vállalásokat és milyen a jó versenynyilvánosság? Az egymást váltó versenytár­sak, a harmadok közötti vetél­kedés értékelésénél rugalibasan, a körülmények figyelembevételével kell eljárni. Például: a frontcsa­patok versenyében nem lehet gé­pies módon eldönteni az elsőség kérdését. Meg kell nézni — a töb­bi között — például azt. hogy a hónap vagy a negyedév folyamán milyen arányban került «egy-egy harmadban dolgozó frontcsapatra az átszerelés. (Egyébként helyés. ha az átszerelési idő csökkentését is n verseny egyik lényeges cél­kitűzésévé teszik!) Gondoskodni kell arról, hogy a vállalásokat a legrövidebb idő­közönként, naponként, sőt műsza­konként is értékeljék és az ered­ményeket nyilvánosságra hozzák. Az egymást váltó harmadok versenyéről nap-nap után, mű­szakról műszakra adjanak hírt, közöljék a verseny állását. A Loy-mozgalom célkitűzéséért, a termelés állandó, egyenletes eme­léséért harcoló bányászok ver­senyének. élő, lüktető nyilvános­ságát megteremteni. — nagyfon- tosságú, felelősségteljes köteles­ség ez minden bánya üzemi bi­zottsága, minden műszaki vezető számára. Fel kell számolni az a tartha­tatlan helyzetet, hogy igen sok bányában a verseny nyilvános­ságával senki sem törődik. A leg­több helyen úgv gondolják: min­dent megtesznek azzal, hogy né­hány ió eredményi kiírnak a ver- senytábbíra. A Feladat nemcsak ennyiből áll! A verseny nyilvánossága ott válik valóban a versenyszellem állandó élesztőjévé, ahol rendsze­resen, naponként, műszakonként kiírják az eredményeket, tájékoz­tatják a bányászokat a verseny állásáról. Nagyon fontos tenni­való. hogy minden bányában rendszeresítsék a „Termelj ma töb­bet. mint tegnap!“ mozgalomhoz csatlakozott bányászok verseny­híradóját. E versenytábla adjon hírt szüntelenül a legfrissebb ered­ményekről: népszerűsítsék, állít­sák példaképül a többi dolgozó elé az élenjárókat. Elsősorban azokat a bányászokat, akik válla­lásukat becsülettel teljesítve, a legnagyobb fejlődést érik el, akik n legkeményebben, legodaadóli- ban, legáldozatkészebben harcol­nak a széntermelés szakadatlan fokozásáért. Igen hatásos, ha e verseny táb­lákat lent a bányában, a fronto­kon. a munkahelyeken helyezik el. így állandóan figyelemmel kísérhetik a versenyző csapatok, bányászok az eredményeket, szin­te óráról-órára láthatják, miként haladnak előre. Ilyen versenytáb- lákat láthatunk például Rudolf telepen, vagy Ormospusztán. lent a bányában, a frontfejtések ki­járatánál és ezek rendkívül nép­szerűek a bányászok között. Ha minden bányában megte­remtik- a Lov-mozgalom, az egy­mással vetélkedő bányászok, csa­patok versenyének ió nyilvános sávál — még nagyobb lendülettel ível tovább, még több szénben ölt testet e nagyszerű kezdemé­nyezés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom