Dunántúli Napló, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-01 / 127. szám
2 1952 JUNIUS 1 W Ä *» I, ó A ku iákok eltávolítása után, a pártszervezet segítségével gyors fejlődésnek indult a magyarkolyi tszcs 1950-ben Magyarbúly községiben is — a kommunisták élemjárásával, példamutatásával! — megalakult egy III. típusú termelőszövetkezeti csoport, kiár a kezdésnél Heikes Optimismus fűtötte a tagságot: «Meglátjátok mennyivel jobb életet teremtünk magunknak a nagyüzemi gazdálkodással“ —• mondogatták egymásnak a tszics-tagok. „Az biztos erősítették egymásközt — hisz Poczá- ri Gyula elég tekintélyes gazda a faluban, nő és hát jó néhány holdja is van, ért a gazdaság vezetéséhez.“ Valóban Poczári Gyulának voít is jó „néhány" holdja és el is vezetle a csoportot 1951 májusáig. Persze úgy, hogy abban köszönet nem volt. Mint tszcs elnök úgy irányította a csoport munkáját, hogy tavaly is 200 hold kukorica maradt kapá- iatlan. a gyapotot sem inűveltette, sőt egy részét hagyta tönkremenni a földön. „ Ez a Poczári, hogy jó színben tüntesse fel magát és íep.ezni tudja romboló munkáját, az elmúlt évben az egész sertésállományát beadta C vételi jegyre — mondván, hogy ez kötelessége a csoporttagoknak. Persze ezévben komoly gondokkal küzd a csoport, hogy sertésbeadási kötelezettségüknek eleget tudjanak tenni. Poczá- rinak — a tekintélyes és jó néhány- hoodas gazdának a vezetése természetesen megmutatkozott a zárszámadáskor, amikor a csoport deficittel zárt. A kommunisták kezdték keresni a hibák okait, de a gyökeréhez c^ak múlt év májusában jutottak le. a pártszervezet segítségével. Kiderült, hogy a néhányholdas gazdának — Po- czárinak kereken 30 holdja volt, amikor ravaszán befurakodott a tszcs-be. A kommunisták azonnal csoport- gyűlést javasoltak és kizárták a kulákot. A kulák természetesen még ekkor sem hagyta abba támadását, sőt tovább fokozta. A csoportban Cévö koma, sógor, jóbaráton keresztfii megkezdte Poczári „agitációját“. Ért is el átmeneti eredményt. A csoportból néhány család kivételével a tagok kiléptek. Az egységes pártvezetőségre várt az a feladat, hogy keményen visszavágjon a kulák támadására és elősegítse a tszcs megszilárdítását a oú lyos hibák kijavításával. Közben az egységes pártszervezet titkára. Hídvégi Imréné elvtársnö pártiskoCára került. A háromhónapos tanulmányok alapján Hídvégi elvtársnő hozzáfogott a nagy munkához. Először is a kommunistákkal beszélte jól át a kérdést egyénenként. Aztán a párttagok is bekapcsolódtak és azok pedig a párton- kívülieknek magyarázták el: „Miért zárult deficittel az év, miért nem ment a mimika, miért volt Caza a munkafegyelem, miért léptek ki többen a csoportból.“ Az egyéni beszélgetést, hamarosan csoportgyűlés összehívása követte — ez év januárjában. Ezen a gyűlésen mégegyszer alaposan megvitatták a tsaes-ben mutatkozó hiányosságokat, a kulák „tszcs elnök“ rombolását és határozatot hoztak a tszcs megszilárdítására, a csoport felvirágoztatására. Ezen a csoportgyűlésen megválasztották az új tszcs elnököt is, Sztatalo- vics Mile délszláv dolgozó paraszt személyében. Sztatalovies elvtárs tudta, hogy nem lesz könnyű feladata, de bízott a pártszervezet, a kommunisták segítségében. A munka megindult. A tavaszi munkálatok elvégzésében példát mutatott a magyarbólyi tszcs. Nemcsak brigádokra, hanem még egyénekre is felbontotta a tervet, amely alapját képezi a jó munkának. A pártszervezet sem elégedett meg az eredményekkel, hanem fokozta segítségadását. Kiépítette a pártcsoportokat és a tszcs elnökkel egyetértésben gondoskodott a párttagok helyes munkaelosztásáról is. Minden brigádban ott Tannak a kommunisták, akik állandó politikai felvilágosító iftunkát végeznek. A minisztertanács legutóbbi határozatát például — amely az aratás, cséplés, másodvetésről szól — ebédidő alat is megvitatták *és azonnal meghatározták egyénemkint is feladataikat Nem U lesz hiba az eCőttünk álló nagy feladatok elvégzésénél, mert pontosan fel mérték a csoport rendelkezésére álló munkaerőt. Megnézte a vezetőség azt, hogy cgv-egy családban mennyi családtag van és hova lehet majd beosztani az aratás, cséplés idején. Ilyen tervszerű munkavezetés mellett természetesen nem is kell attól tartani ok a csoport tagjainak, hogy ez a gazdasági év is olyan szerencsétlenül fog zárulni, mint ahogyan zárult a kulák vezetése idején. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy most már mindent megtett az egységes pártszervezet vezetősége a tszcs megszilárdítása érdekébon. Nemi Poczári ée hasonszőrű társai most ia ott élnek a faluba,tv Most is igyekeznek ária,ni ott, ahol csak tudnak. Hogy mennyire így van ez, azt bizonyítja az a tény is, hogy Magyar- bóly község félévi aertésbeadásl kötelezettségének csak 32 »zázaCékát teljesítettől. A kommunisták fokosxák éberségüket és ne tűrjék meg azt aem, bogy a földművesszöretkezetbe az üzemi gyűlésekre meghívják a kulákokat is. Sőt továbbmenve, a földművesszövetkezet ügyvezetője népnevelő feladattal bízta meg Révész Árpád 40 holdas kulák- csemetét. A pártszervezet feladata, hogy a földmű vessz övei keze then is csakúgy, mint a tszcs-ben, teremtsen rendet, leplezzék E© a kulákokat a dolgozók előtt ét állandóan tartsák szemelőtt pártunk tanításét: „Nincs légüres tér, ahol ml nem agftálnník, ott az ellenség agitál.“ Zlma llooa Komló építéséért velünk harcol az egész ország! AZ UTÓBBI HÓNAPOKBAN hatalmas változáson ment keresztül üzemünk. Huszonötezer forint értékű beruházást kaptunk, amelyen új gépegységeket vásároltunk. Mmnkaverseny és teryteljesítés szempontjából az erőmű vek között a komlói első helyen áll és ezért vándorzásztót kapunk a minisztériumiból. Első negyedévi tervünket 108.5 százalékra teljesítettük. Ennek az eredménynek az elérését az tette lehetővé hogy dolgozóink áldozatos munkát végeztek. Kaiser Józscfné sztahanovista fűbönö 116 százalékos átlagteljesítmény mellett, az anyagtakarékosságban is kiváló eredményt ért eb Bors György ifjúmunkás lakatos sztahánovista 124 Kovács János villanyszerelő 121, Bán Imre, Kovács József és Zsigmond József esztergályos 110 százalékra teljesítették tervüket. A brigádok között legjobb eredményt a Felszabadulás- brigád tagjai értek el, 125 százalékos átlagteljesítménnyel. áó munkái végeztek vállalatunk mű szaki vezetői is, akik harcoltak a gépek revíziójának meggyorsításáért. Ennek eredményeként nem júliusban, hanem június 15-re készen állanak majd a kazánok és új gépegységeink is arra, hogy a nyári terheléseket zavartalanul elláthassuk. Dolgozóink a június elsejei béketalálkozó tiszteletére vállalták, hogy a hulladékgyűjtési előirányzatot két vagonnal túlteljesítik. Vállalásukat má. jus 18-án teljesítették. Ebben kiváló eredményt ért el a villanyszerelők brigádja, amely egy vagon vasat és tíz mázsa fémhulladékot gyűjtött. TUDTUK, hogy a munkafegyelem megszilárdítása nélkül nem érhetünk el jó termelési eredményeket sem. A pártszervezet és szakszervezet veze tősége egyénenként foglalkozott a késő és mulasztó dolgozókkal, megmagyarázta nekik, hogy mulasztásaikkal milyen nagy kárt okoznak családjuknak és államunknak is. Ennek eredményeként a késők és a mulasztók rendes dolgozókká váltak, akik már a többiek kel együtt harcolnak a terv teljesítéséért. üzemünkben bevezettük a tízperces mozgalmat. így a dolgozók nem hét órakor, hanem már hét ónt «Mtt tíz perccel az üzemben Tannak, előkészítik munkaeszközeiket és felkészülnek a napi munkára. Az ötéves tervben nép kuttórhetgiséget kaptunk, berendezésére pedig a közeljövőben kerül tor. Erre iO.ÖOO forintot utal ki az illetéket minisztérium. Örömmel tapasztaltuk, hogy Komló építéséért nemcsak mi harcolunk, hanem velünk együtt harcolnak az egész országban. A Ganz-gyár villamossági osztályának dolgozói például vállalták üzemünk gépegységeinek idő előtti megjavítását. Az a munka, amely azelőtt hosszú heteket vett igénybe, most egy hét alatt tökéletesen elkészült. Ezért a sajtón keresztül is szeretnénk köszönetét mondani a Ganz-gyár dolgozóinak/ EDDIGI EREDMÉNYEINKET tovább akarjuk növelni, hogy minél előbb teljesíthessük a második negyedévi tervet! AKI A HATÁR MELLŐL JÖTT Frloősaentmárton délszláv község neliányszáz méterre fekszik a jugoszláv határtól. Itt lakik Hideg József délszláv dolgozó paraszt is, akinek földje közvetlen a határ mentén van. De mintha csak két világrész lenne Jugoszlávia és Magyarország. Ha a határ- felé néz, azt látja, hogy ott még a ku kaéicaszárat sem vágták le. Ez is mutatja, hogy nyomor és nélkülözés a jugoszláv dolgozók élete. Néhány héttel ezelőtt Nagy Sándor, cementgyári dolgozó Jugoszláviában élő rokonaitól levelet kopott, amelyben azok így írtak: ,,Kedves testvéreim, kérünk benneteket, küldjétek valamilyen használt ruhát, cérnát és tűt. Itt nálunk nem lehet kapni semmit.“ Ebből az életből nem kérnek a délszláv dolgozó purasztok. Egy emberként mondják: „Nem akarunk a Jugoszláviában élő parasztság sorsúra kerülni/“ Nem akarja Hideg József délszláv dől gozó paraszt sem, hogy 'Tito janicsár, jói rátörjenek békés családi életére. Békét akar ö is. azért dolgozik példamutatóan, ezért teljesíti túl tervét. Még nagyon jól emlékszik, milyen volt az élete a múltban. Nem sokkal különbözött a jugoszláv parasztok mai életétől. ,,A Horthy rendszerben kubikos és napszámos munkával tengettem elele-. met — mondja. — Nagyon nehéz volt az életem. Csupán házbérért évente két és fél hónapot dolgoztatott velem a kulák.“ Most azonban saját háza van, amit a felszabadulás után épített. Két kedves kis lányának, Karolinának és Magdolnának már egészen más életük lesz. Karolina jó tanuló, a hatodikba jár, tanárnak készül. Hiszen annak semmi akadálya, hogy Karolina tanár legyen, vagy éppen az, ami szeretne. Szabadon választhat pályát, olyat, ami. Igenre kedve van. ff dear elrtnro is szeretett volna ta- nmni. de édesapja nem bírta taníttatni, mert nagy volt a család. Hatan voltak testvérek, nem tudott annyit keresni, hogy lett volna mit enniök. így még az elemi iskolát sem végezhette el, mert kereset után kellett néznie. Kálókhoz ment el cselédnek, ahol éhbérért kellett dolgoznia látástól vakulásig. Hideg elvtárs tudja, hogy gyermekei csak akkor tanulhatnak, ha fennmarad a béke, éppen ezért nemcsak óhajtja, hanem tettekkel is harcol érte. Eleget tett beadási kötelezettségének június egyre, a béketalálkozú nap- iára. Es így elmondhatja ma a béke- találkozón, melyre küldöttnek jelölte tahija: ,Becsülettel teljesítettem béke- védelmi kötelességemetI“ De nemcsak Ilidéi* József akar ja a békét. Békét akar az egész községben minden délszláv dolgozó paraszt. Mindannyian visszaemlékeznek még arra, amikor a Horthy-rendszerben becsapták őket. Csak egy példa, amikor villanyt ígérlek nekik, amire minden dolgozó paraszttól összeszedtek 280 pengőt, de a villanyt sohasem kapták meg. És így se villanyuk, se pénzük nem volt. Ma egészen másként van. 'Az ígéretet tett követi. Két hét múlva kigyullad a fény a községükben is. Megváló, sül az, amire olyan régen vártak. Felső szentmárton délszláv dolgozói nem feledkeznek meg kötelezettségükről sem. Minden becsületes délszláv dolgozó paraszt teljesítette befutási kötelezettségét június egyre, a béketalálkozóra, mert tudja, hogy ezzel a békét erősíti NYERTESEK gyönyörű volt ezekben a nav pókban a színház. Vörös drapériák, jelmondatok, képek és rajzok mutatták: itt valami nagy esemény történik vagy készül. De nem is a dekoráció, nem is az ünnepi külső volt feltűnő. Az esemény nagyságát leghívebben az emberek arca tükrözte vissza: mosolyogva, megfeledkezve minden kinti gondról, valósággal áhítattal nézték a színpadot, melyen most nem tragédiák hősei szavaltak, nem komédiák figurái ugrabugráltak, hanem egészen más történt. Magam is ott ültem négy napon keresztül minden nap egy-két órát a színházban. Máskor is, sokszor eljártam és eljárok ebbe az arany- cirádás-kupolájú hatalmas épületbe, hogy gyönyörködjem és tanuljak. Szememet le nem tudtam venni a színpadról és együtt éltem, együtt szenvedtem és örültem az író-szülte, művészek formálta hősökkel. Most azonban nem a színpadra néztem, mint a többiek. Nem követtem szemmel a csillogó kerekek forgását, nem vigyáztam a kis úttörők apró kezeit, ahogy a kerekek bendőjében kotorásztak, hanem a népet, az ezerfejű közönséget lestem. A földszinti sorok egyikében nap, mint nap megjelent két fiatal. Egy magas, sötétkékruhás, napbarnítottarcú férfi és egy iparitanuló egyenruhába öltözött lány. Együtt jöttek, együtt mentek. Már a bejáratnál elővették kis cédulájukat, számok voltak rajta: a bé- kekölcsönkötvények számai Azután leültek, — szerencséjükre mindig akadt szabad hely — és figyelték számaikat De néhány percig lesték csak: kedvez-e nekik a szerencse. Azután összekul- csolódott a két kéz, egymásmellé kerültek a számokkal teleírt lapok és a két fiatal eztán csak nézte-nézte a sorsolást Néha ösz- szemosolyogtak és mikor egymás- bakarolva elmentek — önkéntelenül is arra gondoltam: ezek már nyertek anélkül is, hogy kihúzták volna számaikat Békés, boldog életet élnek, feltárul előttük az egész élet szépsége, nagyszerűsége, nincs gát mely útjukat akasztaná, hát hogyne lennének nyertesek! Űs csupa-csupa nyerő töltötte ■*-i meg a hatalmas épületet A mellettem lévő páholyban ült a színház egyik vezetője és az a művésznő, aki a kölcsönsorsolás megnyitóján olyan örömmel, nagy büszkeséggel szavalt Mindkettejük előtt ott feküdt a papír, de egyik sem azt nézte. A férfi Komlóról, az új városról beszélt a páholy egyik pesti vendégének, a lány pedig az őt ért megtiszteltetésről szólt talán, boldogabbá tette e megbízatás, a megnyitón elmondott vers, mint Lujza szerepe Schiller drámájában, melyet oly szívesen, oly mély átéléssel játszott Egy másik páholyban egy katona ült. A hatalmas reflektorok egy-egy eltévedt fénysugara csillogva táncolt vállapja aranyán. Ismertem őt, néhány évvel ezelőtt még falakat húzott, házakat épített. Ma védi ezeket a házakat, meg azokat, amelyeket mások építettek és ezután építenek Védi a meszesi bányászlakások csendjét, az új komlói házak új lakóinak életét, a kátolyi gyerme- kek-ültette sokezer fát, az egész országot: a békét. Bizony, eljött ő is ide a sorsolásra, hogy gyönyörködjék a béke egyik ünnepének ünneplőiben. És volt a nézők között egy öreg parasztember is. öt figyelte, vele beszélt egyik katonaköltőnk.. Róla írta: „Ö nyugodt a kölcsön végett: ezerszer visszakapta azt s ha nézi a hetven évet ez volt a legszebb — e nyolc tavasz.-' Es a nyolc tavasz, a nyolc felszabadult, boldog év között, a nyolc boldog év sok-sok boldog, örömmel telt, munkában töltött napja között talán éppen ezt a napot érezte legszebbnek az öreg, mikor bejöhetett a Pécsi Nemzeti Színházba, megnézte a sorsolást. Hiszen azt már látta, nap, mint nap látja, hogyan adja vissza az ábam a kölcsönt villanyban, útban, telefonban, gépekben — de hogyan kerül vissza a kölcsön pénzben is, azt most látja először Mennyit mesél majd róla a faluban! Mennyi érdekeset, szépet láttak az öreg szemek! s most a* 6 szemein keresztül látta az egész falu, talán még a szomszéd községek is a békekölcsönsorsolástl Hát ezért néztem én az embereket a színházban. Bizony csupa- Csupa nyertest láttam ott ülni a nézőtéren, akik csillogó szemmel, boldogan örültek az életnek, a bé kének. Azt hiába vártam, hogy az egyik ötvenezres vagy húszon- ttezres nyeremény kihúzása után valaki felkiáltson: „Nyertem!'' A nagy nyeremények gazdái nem voltak ott, mikor felolvasták kötvényük számát De örült és tap- sóit helyettük az, aki ott voltl Úgy verődtek össze a tenyerek, úgy viharzott a taps az ötvenezer forintos húzások után, mintha mindenki, mindenki, aki ott volt, részesedne a nagy nyereményben. Talán annak örültek az emberek, hogy jó kezekbe kerül a nyeremény? Talán annak, hogyha most másét húzták is ki, legközelebb vagy később az övére is sor kerül? Ki tudja... Csak azt tudom, hogy mikor a megafon elharsogta a számot és az összeget, az én tenyereim is összeverődtek... —- összemosolyogtam azzal az ezer dolgozóval, aki velem együtt őrült a színházban. A zután beszélgettem nyertesekkel Volt, aki 300, volt, aki 500 vagy ezer forintot kapott kötvényéért a takarék pénztáránál örültek a váratlan pénznek, de nem úgy vették, mint a szerencse ajándékát „Tudtuk, hogY nyerünk, hogy visszakapjuk kamatostul pénzünket" — mongo- gatták. De beszéltem olyan dolgozókkal is, akik tízszeresen, százszorosán kapták vissza forintjaikat Beszéltem egy drávaszabolcst dolgozó paraszttal, aki 25.000 forintot nyert Milyen boldog »olt a család, az apa, az anya és a mérnöknek készülő tizenegyéves Attila. Felépül a kerítés, új bútor kerül a szobába, új ruha a szekrényekbe ... Meglepetés, örömteli meglepetés volt • nagy nyeremény. De miért volt meglepetést Talán azt hitték, hogy nem kerül vissza hozzájuk a kölcsönadott pénz? Vagy talán titokban arra gondoltak eddig, hogy a nagf nyeremények körül valami saskus van? Szó sincs róla! Tudták 6k* hogy a pénz visszakerül hozzájuk, tudták, hogy a huszonöt-, ötvetr meg százezerforintos nyeremények rendben a kölcsön jegyzőkhöz jutnak el! Mégis, ahogy együtt fittem a fehérremeszelt kis konyhában a házigazdával és feleségével arról beszéltek, hogy váratlan volt a nagy nyeremény. Váratlan, mert ők már eddig is annyi mindent kaptak! A lerombolt, háborúsuj- totta faluban új ház Jutott nekik, az elmúlt évben asz új házban kigyulladt a villanyfény és sutba- vágták a homályos petrollámpát, települt a fürdő, már kiszemelték az új iskola és a kultúrház helyét J® Y: UJ ház, fürdő, villany, kai- turház... Milyen egyszerű ezeket a szavakat leírni, elolvasni! D« mennyit jelentenek ezek a szavak akik annyi Ideig elnélkfi- oztek mindezt! Többet jelent ta- an számukra, mint a 25.000 forintos nagynyeremény. p ersze akadnak még olyanok* akiknek nem tetszik, hogf a munka, a szorgalom gyümölcsét a nép élvezi. Vannak még olya- Qok, akik most is, mint a múltba» szeretnék maguknak kisajátítani a banyák szenének melegéi gaz- dag mezőink adta búzánk fehér lisztjét, gyümölcsfáink súlyos tértiét, földünk minden áldását. Gyáraikból mindörökre kiebrudalt tö* levitézlett katonatisztek, akiknek egykori „dicsőségéből” mar csak a magaskérgű tiszticsiz- tna maradt, más verejtéke árán zsírosodé kulákok, a szeretet üangján gyűlölködést hirdető pa" —’ ezek néztek savanyúra fa* kultan a béke nyerteseire. De mit számítanak ezek, ez a nehányszáz, vagy néhányezer em- her a milliók mellett! Mit számítanak a komlói bányászok, a drá' t'aszabolcsi parasztok mellett, akiknek élete már nyolcadik éve újabb és újabb nyeremények élmelIett. építő munkában ' A komlóiak, drávaszabolcsiv., a sószentmártoniak és a töb- . minden dolgozó tudja, mit ....1 megvédenie a belső ellenség- tudja, mit kell megóvnia a Ho-bandától, tudja, hogy a béke- csonsorsolás igazi nyv»rwAtaz egesz magyar nép!
