Dunántúli Napló, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-11 / 109. szám
6 KAPLO JWS MXJT» tt A lelkiismereti szabadság ellen, a begyűjtés ellen tör a bólyi káplán Népköztársaságunk Alkotmánya biztosítja mindenki számára a vallás_ «B&badságot. Mindenki szabadon é het hitének, járhat templomba, amikor csak akar. Államunk megegyezést kötött az egyházakkal, többek között a római katolikus egyházzal La. A megegyezés alapján ki- lene iskolát visszaadtunk az egyháznak, sőt az állam támogatja is azokat.. Ezzel szemben természetesen elvárjuk, hogy az egyház is betartsa megegyezését és támogassa a népidé, m ok ráciát. A megegyezés ellenére azonban Igen sok esetben azt tapasztaljuk, hogy az egyház egyes képviselői nem hogy nem támogatják népi demokrá ciánkat, hanem alattomosan hátba «kaTják támadni a dolgozók államát. Sok esetben bújnak meg az ellenség ügynökei a papi palást mögött. Hánv helyen uszítanak még ma is a megegyezés ellenére a papok az iskoláztatás eilen: „Ne tanulj, nem érdemes!" Le akarják beszélni fiataljainkat a tanulásról, hiszen tudják: a tudás ha. tolom és ők nem nézik jé szemmel, hogy a hatalom és a tanulás minden lehetősége ma már a népé A klerikális reakció azonban nem. csak a fiatalokra veti ki hálóját, hanem funkcionáriusainkat is igyekszik befolyásolni. Ilyen eset történt Bóly községben, ahol a káplán „úr": Kátéé, Gyula- éppen a párttitkár felesé, génét kezdte az agitáctót: — Ha nem akarja, hogy isten haragja sújtsa hozza el a gyereket megkeresztelni... Pensa» nem kell, hogy férje tudjon róla. — így igyekezett a „Lelkiatya'1 a maga piszkos eszközeivel kényszeríteni a pártszervezet titkárának feleségét, hogy akarata ellenére is, de keresztel je meg • gyermeket, — Hozza el éjszaka a templomba is én ráadom áldásomat. Persze nem csupán a párttítkáxhoz kopogtatott be a „buzgó“ káplán. Fel. kereste a tömegszervek vezetőinek aeaaonyaát is, a gépállomás egyik vezetőjének feleségét sem hagyva ki és minden eszközzel igyekezett rávenni őket, hogy járjanak el a misére. Vájjon miért akarta a-káplán minden áron rábeszélni a funkcionáriusok feleségeit a templomjárásra? Köny- nyü erre a kérdésre válaszolni: Azért, hogy a szószékről — ahol a megegyezés értelmében a nép állama iránti kötelességekről, a nagyüzemi gazdát kodás jelentőségéről is beszélnie kellene — éppen a népi demokrácia, a beszolgáltatás és a nagyüzemi gazdálkodás elleni ellenséges nézeteket csepegtesse beléjük. Erre mutat az, hogy a „lelkiatya** a következőképpen „agitált** a ba_ romfibegyüjtés idején.: — Kedves hívő: Előbb az egyháznak add, ami megjár: a tojást, egy kakast, no meg amit adni tudsz és ha marad, akkor vidd be a többit a szövetkezetbe! Világos hogy a káplán akadályozni akarta a begyűjtés sikerét, házánk erősödését. Ezért gyűjt anyagi támogatást, ezért követei a párbért, ezért irígyli el a dolgozó parasztok faze. kából a tyúkhúst és nem azért, mert szüksége lenne rá. A dolgozó nép állama biztosítja a bólyi pap megélhetését is, olyan kongruát folyósít számára minden hónapban, amelyből gond nélkül megél és ehhez jön még a stólapénz is. Természetesen ezt a bólyi dolgozók nagy többsége is "tudja és ezért utasították ki jónéhány helyről a beszemtelenkedő káplánt, ezért hisznek egyre kevésbbé szavának. Azonban ez nem elég! A püspöki kar a megegyezés alapján vállalta, hogy támogatja népköztársaságunk államrendjét és az egyház törvényei alapján eljár azok ellen az egyházi személyek ellen, akiit szó. ciaiista építőmunltónktoail szembefordulnak. A bólyi pap határozottan szem- befordul államunkkal. Visszaélve a vallásszabadságot biztosító alkotmányunkkal, a lelkiismereti szabadság ellen tör és burkolt vagy nyílt fenyegetések, kel akarja kényszeríteni dolgozóinkat templomjárásra. Megszegj a megegyezést a bólyi káplán akkor is, amikor a baromfibegyüjlés idején — ellentétben törvényeinkkel — termé. szetbenl támogatást gyűjt. Éppen ezért Bóly dolgozó népe azt követeli, hogy felettes egyházi hatósága lépjen fel a bólyi káplán ellen, járjon el vele szemben az állam és az egyház közti megegyezésben megállapodott módon és akadályozza meg további kártevő munkáját! A püspöki kar, különösen pedig a pécsi püspökség felelős a bólyi káplán működésé, ért is, felelős, hogy ezen a területen érvényt szerezzen az egyház és ál. lám közötti megegyezésnek. Marton István tudósítása nyomán. LEVÉL A Ma levelet írok innen. S nektek dűlnek formába a Kasza sorok Kedves barátaim, ismerősök S tinéktek, rég feledt rokonok. Talán soha nem néztek még Ily lángoló szeretettel la- e völgyre —: Tudom, jaj lenne az ellenségnek Ha gáládul ide betörne! A szellő hajamba markol S körül a lombbá nőtt erdők Zöld bársonya, Úgy nckiirnmodott a nyárnak, Mintha nem jönne ősz már soha. S milyen egyforma az erdő Észak hegyén, s a déli föld Hegyoldalán S mégis, mégis másképpen nézek Észak felé, reád új Hazám! S másképpen tekintek terád. Te messzi délen húzódó Kék hegyperem, Mert hideget lehelsz forró nyárban, Hideget, akár egy jégverem. Nincs köztünk kilométerek Száza, csak egy néhány, amit A szem belát. l>e Itt mégis izmosul, növekszik Az élet, és sorvad odaát. MECSEKRŐL Vörösre festi a földet A nép vére, s a béklyóba Szorult kezek Százezrei kovácsolnának ott Megélhetéshez szabad helyet S mi őrködünk, hogy ne tudjon Ez a gálád élet hozzánk Kúszni soha. ',m S a Mecsek Is úgy áll, mint az "1*® Sorban a jobhszétső katona. Es mint ölelő kar, zárja Hazánk szívére ez a hegy Az új Komlót, . Mintha figyelmeztetni akarna Minden ránklcső békcbonlóU Talán megérezte ő is, Hogy Sztálinvárost táplálja Ez a bánya S azért magasodik oly keményen. Mintha minden utat lezárna. S mégis összemosolyog a Hús északi és a kirabolt Zord déli hegy: Szeretik egymást, mint a munkások) Mint északiak és déliek. S beszélgetnek ts a hegyek. Szavaik a lezárt határt Is átlépték. Harcolunk az évvégi eredményekért Ahogy a tervévet felosztjuk negyedekre, “ugyanúgy az iskolai tanévet is. Dolgozó népünk a második negyedév sikeres befejezéséért harcol, megszilárdítja a munkaifegyelmet, csökkenti az igazolatlan mulasztásokat. Ugyanígy szükség van az iskolában is a fegyelem, az önfegyelem megszilárdítására. Most, egy hónappal ta évvégi vizsgák és összefoglalók elölt, a fegyelem és önfegyelem hiánya a mulasztásokban mutatkozik meg. A mulasztások most károsabbak, mint év közben, hiszen egyes tantárgyakból még új anyagot is át kell vennünk, ezzel párhuzamosan pedig komoly ismétlés vár ránk. Ha valaki holmi fejfájás miatt hiányzik, vájjon hogyan tudja bepótolni az új anyagot és elvégezni az ismétlést?! A leggyengébb tanulók a rendszeresen egy-egy napot hiányzók közül kerülnek ki és ezek ellen vette fel először a harcot a H. a) osztály. Ha valaki nem ér be háromnegyed nyolcra az iskolába, két osztálytársa kimegy a lakására és ha szükséges, behozzák az illetőt. így járt az elmúlt héten Dulánszki Jenő, akit osztálytársai ágyban találtak, mert nem volt kedve felkelni. Természetesen őt is behozták az iskolába. így, ilyen módszerekkel érte el a II. a) osztály, hogy első lett a versenyben. Ha valaki belép az iskolába, rögtön látja az osztály ajtaján a kartonlapot: „Ma csillagos nap van“. Ez azt jelenti, hogy aznap az osztályból nem hiányzik senki. A központi faliújságon is megjelenik már az első tízpercben a versenyeredmény: melyik jsztály az első és melyik az utolsó. így aztán nincs szülkség arra, hogy az utolsó hetekben éjjel-nappal tanuljunk, nem is fáradunk majd ki. A „gyorstanulás** az anyag megértésének rovására is menne. Ma nálunk ez a jelszó: Harcolj a hiányzások megszüntetéséért és emeld tanulmányi és fegyelmi átlagodat! Helyes lenne, ha minden iskolában megindulna ez a mozgalom. Hiszen már csak egy hónapunk tan vissza az év végéig. Mi, diákok pedig csakis a jobb tanulással, jobb -munkafegyelemmel harcolhatunk a békéért, hogy később a termelő munkában is megálljuk a helyünket. Horváth Klára fK?r 8. számú Magasépítőipari technikum II. V) osztály. S dolgozók jajával sóhajtja Hél, Hogy ládd, békét akarok, békét! S hiába csőrre n a bilincs, Mert a szóra láncot verni Nem, nem lehet. És nem tudják az embert sem rabbá Tenni, • azt sem, hol ét: a Hegyctl PÁLFALVI NÁNDOR---- ------------- ■■ — A B elügyminisztérium Központi Ének- és Táncegyüttese ll-én este fél 8 órakor a Balokány-fürdő szabadtéri színpadán műsort Pécs város dolgozóinak. A* együttes művészeti vezetője Dávid Gyufa Er- kel-díjas zeneszerző. A műsor Sugár Dezső Indulójával veszi kezdetét, mnjd három 4*-** dal következik az együttes énekkarának tolmácsolásában. Ezt két mo*" galmi-dal követi, melyet a szimfonikus zenekar kísér. A harmadik *zá® Lajta László Kossuth-tlíjas és Gulyás László „Széki muzsika- című niüv«) melyet a népi zenekar ad elő. Az együttes tánccsoportja Mihály Andrá* Böröez József Leánylánc-át mutatja be, majd az énekkar szovjet és magyar dalokat énekcL Szünet után Dávid Gyula—Böröez József: „Ifjak, leányok“ elmő tán** kompozíciója következik, majd Kodály Zoltán aranycslllaggal ékesíti!1 Kossuth díjas Hárl János intermezzöjáit tolmácsolja az együttes zzimfóa1' kas zenekara Róna Frigyes r. százados vezényletével Ezt követően Dávid' Romhányi Rendőrdalának bemutató előadása következik, melyet egy réti* orosz forradalmi dal követ. A népi zenekar száma után Bárdos I»]®* Körtáncát énekli az együttes énekkara. A népi zenekar ntán az együtt«® tánckara Székely népi táncot mutat be, melyet Tarsoly Attila r főhadnagy koreogrofált és tanított be. A műsort az énekkar és a szimfónlkns zenekar két száma zárja w a Varsavianka és Sosztakovics: Dicsőség Sztálinnak efmtí műve. A nagy érdeklődései várt bemutatót rossz idő esetén a színházban tar*" Ják meg, A művészegyüttes műsorának megtekintése teljesen díItalon fa arr* szeretettel várnak minden dolgozói < - Törökország haladó költői és írói keményen síkraszállnak a kormány jogtipró intézkedései ellen és műveikben követelik a nép számára az az emberi megélhetést és emberi életviszonyokat. Mai számunkban egy haladó török író szatirikus elbeszélését mutatjuk be, mely leránt ja a leplet a „török demokrácia“ . # urairól. M iért írolt mindig szomorú dolgokról! JókedélyQ barátaim elégedetlenkednek így. „Te talán min. dig csak a rosszat és a sötétet fogod fáíni?“ — kérdezik tőlem. — „örökké csak az éhségről, szegénységről, kétségbeesésről fogsz írni? Vájjon az újságot áruló, cigarettavéget szedegető, hajléktalan gyermekeken, a szegény parasztokon kívül, akik ké_ szék egymást megölni egy barázda tóidért, egy korty vízért; a tömlöc- beá lassan sínylődő foglyokon, az or. voái, segítség nélkül halódó betegeken, az örökös igazságtalanságon ki. vili semmi mást nem veszel észre? Hát nincs más ímivalód? Nincs a világon semmi szépség és kellemetesség? Miért van. hogy hőseid meg. gyötöri arcúak, bánattól marcangolt szívűek? Tán az egész országban nincs egyetlen boldog ember? Hogyne volna! Csak meg kell ókét keresni. Nem szükséges eldugott fal. vakba utazni értük nem kell a külvárosokban kóborolni. Itt vannak köz_ tünk leplezetlenül, láthatóan. Természetesen, nemcsak vidám és boldog embereink, hanem boldog kutyáink is vannak. Elhatároztam, hogy ez alkalommal nem az éhségről, szenvedésről és gyűlöletről, hanem a jólétről, jóllakott. Ságról és szeretettől fogok írni. * 'Abban a kerületben, ahol lakom, széles, aszfaltozott utcák vannak. Az utak szélére ültetett alacsonytermetű fenyőfák kellemes látványt nyújtanak de kevés árnyékot. Minden ilyen fenyő felnevelése több pénzbe kerül, mint egy szegény gyermek kiiskoláz, tatása. Reggel énként választékosán öltözött, Halai anyák sétálnak a gyalog SZABAHATYIN ALI: A BOLDOG KUTYA járón, viritóra festett gyermekkocsik, kai. A pirosarcú, jóltáplált gyermekekről a nyugodt megelégedettség ram gyog. A kocsik seyemtakaróján kü- löníéle játékszerek hevernek. Olyan sok, hogy a kicsinyek azt sem tud. ják, melyikhez nyúljanak. Hol a csörgőt rázzák, hol a íütyülöt veszik szájukba, A kocsi mellett az idősebb gyermekek haladnak. Fürtös tejüket rázva, valamit magyaráznak. Míg a fiatal asszonyok kedélyes társalgással töltik idejüket, azalatt a tisztán öltözött dada felügyel a gyermekekre. A kicsiny játszótéren egészséges apróságok vödrökkel és lapátokkal bajlódnak a homokban: Folyót vájnak, palotákat emelnek és végül egy ökölcsapással rombadöntik az egészet Kissé távolabb fehér panamáé nevelőnő ül a pádon tdegennyelvü könyv a kezében. Egv idősebb hölgy zsebkendővel törölgeti síró unokáját. A másik padon egy szelídarcú néniké horgol és közben hallgatója e’ött leszedi a szenteltvizet egy ismerősé, röl. Mindenütt lény, mindenütt nyugalom. De minden arcon a szörnyű unalom kifejezése. Az unalom nehezen felismerhető fátyla fedi ezeket az embereket, mint egy tartós, acél pókhá. ló Vizsgáljátok csak meg ezt. az unalmat, az egyformán hideg pillán, fásokban. Hallgassátok meg az üres, elnyújtott kacagásokat. Eszreveszitek, hogy egyáltalán nem is hallgatnak egymásra, saját magukat sem hallják; gondolataik valahol messze-messze kalandoznak. Illetőleg nincs is sémi- lyen gondolatuk és nem Is érzik ennek hiányát. Mosolyognak, pedig nincs jókedvük és ha néha elégedet lenek sorsukkal egyáltalán nem akar. nák rajta változtatni. JPeesrelenltinl egy fiatal legény, __ álliggombolt, barna po sztó kabátjáról ítélve: portás, vagy lakáj egy gazdag házban, — öntuda. tosan, állásának megfeleölog, kényelmes léptekkel sétáltat egy kis kutyát. A kutyus arasznyi nagyságú, nehezen tipeg a fonott szattyánból vezetéken, ugyanolyan szattyán örv- vel a nyakán. Szőrös, kávészínű fülei) a földig lógatja. A lakáj a kutyához igazítja lépteit. Ha a kutyus megáll, megvárja míg az meggondolja magát és tovább megy, akkor ö is követi. TJTűrö* Időben a kutyát csinos, kékszegélyes, világosbarna posztó ruhácskába öltöztetik. A fé. nyes kelme szorosan fekszik a hátán, pontosan fedi a lábait és a hasa alatt gombolódik. Látszik, hogy 1 Aváló szabó remekelte. A kutya szőre tükörfényes. Amikor szemérmesen a fá. hoz szalad az ismeretes szándékkal, az erőteljes lakáj, aki minden meg- erő’tetés nélkül, jó nagy darab löldet tudna megkapálni, illemtudóan vára- kozilc míg gazdája kedvence elvégzi dolgát. Aztán lassan, méltóságteljesen elvonulnak. A kabátos kis kutya nem válaszol a többi kuvasz ugatására. Sőt, ha valamelyik, gazdája láncáról elsza. badult, nagyobb kutya morogva ráront. azzal a szándékkal, hogy meg. tépázza, háborítatlanul folytatja út. iát. Mögötte lépdel a lakáj, aki hon. gos szóval és rúgással űzi el az ide gen támadót. Ha pedig több kósza eb várat ónul rohamozza meg- a gazda kedvencét, a lakáj védelmezőleg kar. iába kapja, gondosan letörli beporosodott bundáját. Ilyenkor a szolga szemében a nem titkolható félelem bujkál: „Nem történt.e valami baja a kicsinek?1' Mialatt a kutyust min. den olda’ról aggodalmasan megtapo. gatja, az, meggyőződve, hogy semmi féle veszély nem fenyegeti, kíváncsi, an tekintget le a magasból, megnyalja a száját, megcsóválja farkin. cáját. Egyszer a mészárosnál találkoztam a lakájjal. Sokáig vizsgálta a meny. nyezetrői a’ácsüngő birkafertály bel. seiet. Végül a fiatéi bárány aprórél:á bál rendelt Nem tudom megérteni. — mondta a visszajáró pénzt számlálva — mi. ért nem árusítja a májat külön? Hiszen a mi kutyánk sem a tüdőt, sem a szívet nem eszi meg. A májat is csak töve adjuk neki. Ha csak egy falatka tüdő keveredik közé, a szájába se veszi. Art mondják, árt a gyomrának. Multkorában az állator, vos járt nálunk, az is mondta: No, látják? Csak állat, de ezt tudja! Cső. dálatos dolog! Hallottál már ilyet? — fordult az inashoz, aki becsomagolni készült az aprólékot. — A májat add 'de, a többit dobd ki! Aztán fogta a csomagot és távozott. Másodízben egy fóillatú, virágokkal beültetett, nagy kert kapuja előtt láttam viszont a lakájt. Elegáns ko. csíban ült. A hóna alatt puha, flanelt takarót szorongatott. Észrevettem, hogv a takaróban valami mozog és furcsa hangokat hadat. Nem állhat, tam meg szó nélkül, megkérdeztem: „Mi az? Történt valami a kis kutya, val?“ A lakáj végigmért: — Hál istennek, nem történt semmi/ Csak ma háromszorjiégyszer kö- híntett. így tavasszal mindig köhög, de az úrnő nyugtalankodik. Elviszem h gyógyintézetbe, hadd vizsgálják meg. Legutóbb ahtcrr láttam a lakán amikor bement a kertbe. Pórázon ve’ rátett egy hosszúszőrű, tehérszinü he~ gyespoiájú kutyát. Másik lakáj is vofi vele, ugyanolyan barna, posztó öltő. zetben, mint ő. _ Mi történt? — érdeklődtem Jfl Elcserélték a kutyát? ügy látszik, elfelejtette, hocn, „/ hány nappal ezelőtt a kutya egészsé ge tel öl érdeklődtem, megvetően vfi gigmért, de mégis feleletre méltatott• — Mit mondasz? A mI kutyánk a kertben van, nem hallod a hangját a házikóból? yl Nem mesSze a vtfldfót eg^ csinos, világoszoldszínű kertészlak formájú ctaholás szűrődött ki. ~ Hát *7 — csodálkoztam. Hiszen a magule kutyája §ohase* ugatott... Hát tudja, — mondta a lakáj, ff most a párját hívja! — Ránézett iát* sáta és mosolygott: A kutyánknak kelet csen megbomlott az idegzete A* urno rögtön elhivatta cn orvost. C«*“ az a baj, hogy hozzáiNő társat n?* könnyű találni, Azt mondta az „Csak fajtisztát hozzatok, ami a kik tyuskank karakterét nem rontja meg " 1 erdl9 kopott a lábam, míg a., ízlés* nek megfelelő kutyát megtaláltam. fehérsaőrű hegyesorrú ^iy tyá! közelebb húzta a póród zad. ~ Rézie meg: ugyanaz « hí/*4, mint a mienk! A testtartása nem«® származásra vall. Az úr és az úrr»9 megbeszélték és megállapítottó hogy illik a mienkhez. Először hozzuk a mienkhez, azután a mienk* visszük majd hozzá. — Könyökév«< ^taszította a kaput és társához f°r" dúlva mondta: Gyerünk, nézzük meg, kedvelik, * egymást?... ■A kócos, fehér kutyával eltűnt1^ a kertben, A kutyus vágytól fűtőn; ringó testtel lépegetett, mint kac" menyasszony. * Ö, nagyon szeretem az őPatokA^ •szeretek minden élőlényt és kívánó* °9v mind szépen és boldogan élj<*' csordultig telik a szívem örömmel, ™ oldogot látok, még akkor is, ha at csak egy kutya. Hiszen nem azét' születtem a világra, hogy csak bán11' fos dolgokról írjak. Le kém ég a vagyío;, hogv csak a kellemesről, vendet, est öl és vidámról beszéljek. ha minden honfitársam csak tized- résznyi boldogsággal birna, mint el d szerencsés kulya, szavamat adná* oho.tnek hogy soha többé, egyelicn hanai.os elbeszélést sem írnék. Fordította: Tóth kálmAn
