Dunántúli Napló, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-20 / 92. szám
2 M A P L O 4952 APRII IS 29 BOZSÉR JÁNOS CSAPATVEZETŐ VÁJÁR MÁJUS 1-RE KÉSZÜL István-akna. A délutáni müszakváitás közeleg. A felöl vasót eremben már mun karuhában, lámpával á kezükben gyülekeznek a bányászolt. A pártszervezet éppel} röpgyűlést tart. Vertike elvtárs szavait feszült figyelemmel hallgatják a dolgozók: — Tárjuk hí bátran a hiányosságokat, mert csak így tudjuk behozni n lemaradást, tervünk túlteljesítésével ünnepelni a nyolcadik szabad május elsejét. Még két óra nincs, de már indul a váltás az akna felé, hogy mie'óbb a munkához kezdhessen. Nemsokára már lent a fejtésekben is megállnak a gépek, a Bozsér csapat csillései is meg töltik a 110-ik csille szenet és indul nak az akna felé. A nagycsarnokba «gvmás után lépnek be a szénportól fekete' arcú bányászok és szinte kivé tel nélkül először a versenytáblához mennek. Az Arnold csapat két csillése meg is jegyzi: Ha ne«n dolgozunk jobban, nemsokára az utolsók leszünk.“ Fél három lehet már. amikor Bozsér 'János csapatvezető kijön a bányából. Nőm fiatal ember már, de mozgása fiatalos és fekete arcából gyakran vil lan ki a fehér foga, mert mosolygós jókedvű ember. Ö is megnézi a verseny táblát, melyen legelsőnek csapata van feltüntetve. A százalékos eredményről hamarosan átsiklik a szeme a fejtési csapatok versenyének sorrendjére és elégedetten állapítja meg: csak egy csapat: a Háromszék! fejtés előzte meg őket kéttized százalékkal. Ha így megy topább, hamarosan ők lesznek az elsők és a napi öt csillés vállalásukat nemcsak teljesítik, hanem túl is szárnyalják. A csapat tagjai de különösen Bo- esér elvtárs tudják azt, hogy a május elsejei készülődés nemcsak a napi öt csillével több szén kitermelését jelenti, hanem egyben békeharc is. Bozsér János, mint fiatal ember került István-aknára bányásznak. Sze bélyből hajtotta a kerékpárt nap, m:nt nap és örült annak, hogy dolgozhatott. hogy nincs munka nélkül. Később 6 ic szabolcsi lakos lett. Tizennégy évvel ezelőtt, április közepe táján ismerkedett meg május 1 jelentőségével. Azelőtt sem szokott munkára menni május elsején, de ezt a napot általában kirándulásokkal töltötték el 1938 ban Vincze Sándor — egyik' bányásztába — kezdett el beszélgetni vele Május 1 közeledett és erről be szélgettek. Később a röplapok is előkerültek. Más országok dolgozóinak május 1-i harcáról szóltak, hogy ebből tanuljanak a magyar munkások is. A csendőrök ilyenkor már cirkáltak az aknák körül és nem kis veszéllyel járt a murkásmozgalomban részt vermi. Vincze Sándor így emlékezik erre az időre. — Csak azokat a bányászokat kerestem fel és vittem nekik röplapokat akikről biztosan tudtam, hogy nem árulnak el. Szakszervezett vezető vol tam ekkor még. de ha n csendőrök elkapnak .rossz vége lelt volna ennek, így azután vigyáztunk is nagyon. Csak lent a bányában szervezkedtünk, és készültünk titokban a május 1-i összejövetelre. Az erdőbe kellett mennünk, de nem egyszer még ott is szétkergettek bennünket a csendőrök. A múltban a bányászoknak valóban csak az elnyomás jutott osztályrészül. Az akkori rend mindent megtett, hogy a kizsákmányolás ellen tiltakozó dolgozók szavát elfojtsa, de hiába volt minden erőszak. Május elsején az egész nemzetközi munkásosztály felemelte és felemeli ma t* a sza vát a háború® uszítók. a gyárosok, a tőkések ellen. Bozsér János és még sok-sok bányásztársa már évekkel ezelőtt megértette, bogy május elsején a világ dolgozói megmutatják erejüket, azt a hatalmas erőt, melytől rettegnek az imperialisták. így készült azelőtt is május elsejére és így készül ma is a nagy ünnepre. Bozsér János azonban erejét ma már nem úgy mutatja meg mint a múltban. Akkor tüntetéssel, a termelés csökkentésével, sztrájkokkal kellett harcolni gyengíteni kellett az elnyomók hatalmát. Ma május 1 tisr leletére erősebbé kell kovácsolni a dolgozó nép országát. ______ A műk május elsejék emlékei még nagyobb lendületet adtak a Bozsér csapat dolgozóinak. A csapatban nagy- részben fiatalok dolgoznak, vidám boldog fiatalok. Reggelenkint a faadás alatt jókedvük átragad az öregebbekre is. Varga János, Szemes Lajos és a többi vájár, Mészáros Zoltán Szijár tó Ernő csillések közösen megfogadták, hogy a napi előirányzott 105 csille helyett 110 csille szenet termelnek má jus 1 tiszteletére, de Bozsér elvtárs azért minden nap figyelmezteti őket: — IVern megyünk haza, míg a 115 csille meg nem lesz. — Lesz annál még több is, felelnek nevetve, — az ő céljuk is az, begy ha meg nincsenek az elsők között a csapatok versenyében, de azok legyenek I A csapat ebben a lelkes versenyben eggyé forrt és nemcsak őrülnek egymás eredményeinek hanem segítik is egymást a munkában. Ürescsíllében, faanyagban, de lelkesítő szóban sincs hiány. A csapatvezető szavára meg különösen szívesen hallgatnak. Bozsér elvtárs pedig ha szűkszavúan is, de lelkesen beszél az elért eredmények- rőL — Olyan volt ez az ország 1945- ban — mondja, — mint az az ember, akinek kézit, lábát levágták. Nézzük meg ma és láthatjuk: érdemes volt dolgozni. Ezért ünnepelünk mi boldogabban, nagyobb örömmel, mint a kapitalista országokban, ahol még harcolni kell a szabadságért, • Még tíz nap van májas elsejéig. Még tízszer száll le a föld mélyébe a Bo zsér csapat, hogy szebbnél-szebb termelési eredményekkel köszöntse a nemzetközi munkásosztály nagy napját Példájuk követésre méltó és ar- ra keli törekednie a többi fejtési csapatnak is, hogy a versenytáblán naponta változzon a sorrend, hogy az elsők közé kerüljenek a Tavasz, az Arnold és a többi csapat ia. A nyolcadik szabad május lót ünnepeljék az István.aknai bányászok is termelési tervük túlteljesítésével. Mesterfalvl Gyula, A begyűjtési minisztériumi versenyjelentése Egyre szélesebben bomtakozflc kl S Békés, 4. Komárom, 5. Pest, 6. a falun az a versenymozgalom, mely. nek jelszava: „Teljesítsük félévi tervünket június közepére." A heti eredmények alapján Borsod, Pest, Fejér és Vas megye egy-egy hellyel előbbre jutott, rag Baranya,, Tolna, Rács egy .eg v helyei visszaesett. A szállítási szerződés alapján a ku- koricabegyüjtés több helyen jó eredményt hozott. Egyes helyeken azonban nagyobb lemaradás tapasztalható. Ezeken a helyeken fel kell világosítani a szerződőét kötött dolgozó parasztokat, hogy önként vá’lalt kötelezettségüknek most már haladéktalanul eleget kell tenniök. Azokkal szemben álak a szerződésben vállalt k<5á:lezettségiüket nem tartják be. a törvény kártérítés kivetését írja elő. A begyűjtési verseny állása a -féL- évi tervhez viszonyítva: Hízottsortés: 1. Szabolcs, 2. Heves, Hajdú, 7. Csongrád, 8. Fejér, 9. Tolt na, 10. Szolnok 11. Veszprém, 12. Vas, 13, Bács, 14, Borsod, 15. Baranya, 16. Győr, 17. Zala, 18. Nógrád, 19. Somogy. a termsíékenység nem emelőik, hanem csökkií-n, a hiányzások s&á- j ma naponta 40—50 fő Rosszul végzi még a munkáját a Beremondi Cementgyár, a nagyirarsányi helyi szervezet a* pécs; Tejüzem, a mágoosd termelőszövetkezet és sorolhatnánk még több olyan szervezetet, ahol eddig nem foglalkoztak kellőképpen pár- —, .. , _ . , „ tunk fontos kiadványainak terjeseié. Baromfi: 1. Szabolcs, 2, Békés, 3, 6ével Tojás: 1. Békés, 2, Csongrád, 3.' Szolnok, 4. Győr, 5. Somogy, 6 Zala, 7, Szabolcs, 8. Tolna, 9. Veszprém, 10, Vas, 11. Nógrád, 12. Baranya, 13. Borsod, 14. Fejér, 15, Komárom* 16, Hajdú, 17. Pest, 18. Bács, 19. Heves., Somogy, 4. Csongrád, 5. Szolnok, 6. Zala, 7. Tolna, 8. Heves, 9, Borsod, 10. Győr, 11. Baranya, 12, Veszprém. A kukorica begyűjtés évi tervének teljesítésébe^ 1. Békés 2. Baranya. A községek sertés begyűjtési versenyében negyedik he yre Drávaszer. dahely az 5. helyre Deszk küzdötte fel magát. Azoknak a szervezeteknek, ahoi most a pártkiadványok terjesztési munkája laza. feadatuk, hogy szervezzék át munkájukat, vegyék igénybe úgy a megyebizottság, mint a propagandaterjesztő segítségét, é* ha a téren is eredményesebb munkát fognak végezni, az kihatással les® mun. kijük minden területére: (0) A SZOMSZÉD valamivel arrébb. húzta a poharat: — Ne hígítsd töl jobban druzsel Tett ebbe már elég vizet Györgye gazdal Az énekes a pohár után nyúlt és egy hajtásra kiitta a könnyel öntő- tóit bort. Utána révetegen körülnézett és a kocsma közepére vágta a. poharat. Karjára borult és nem ré. szeg, de kétségbeesett zokogással sírt. „A malacom, az egyetlen szép malacom! Hogy ne sziút volna az anyádI Elvetted a fiamat, most meg a malacomatl Ehesebb vagy, mint a nérne. lek, te gazember!4“ VIL Tito képe alatt, a falutonács Irodájában ott ült Sr.tevo Glazár. Kihúzta összeaszott, vén testét, két ke. tét az asztal lapján nyugtatta Mint • kaszáspík vékony, hosszú lábai, Úgy szaladgáltak arcán a ráncok. — Nem, nem engedem! — károgta a vén varjú és Híjának még ma is •azébejut, hogy a iuluUmács elnöke közben musoygott. Úgy húzódott gú. *yos ' vtgyorra logat!a„ ínye, mint ahogy gazdájáé — a képén. “ Nem lehet az! Nincs hozzá joga! — az öreg Szterác mintha meg. nőtt volna, mikor remegve a haragtól odavágta, odaköpt* szavalt az aszGARAMI LÁSZLÓ: JUGOSZLÁVIÁBAN TÖRTÉNT tál mögött rigyorgó kuldk leié. — A gyerek az enyém és hazaviszem. Készt — Es a 23 birka, azzal mi lesz? — Glazár most már rikácsolt és ökölbeszorítottá jobbkeiét. Vén parasztja, hát nem akar érteni a rendes szó. bál! — Ha a birkákat kifizeted, akkor viheted a gyereket, addig azonban ittmarad! Vigyázott volna job. báni l'ija eddig csendben volt, de most már nem bírt magával Hát hogyan is tarthatta volna a szájátl Hiszen éppen Szfevo Glazár volt az, aki üzente, hogy hajtson be a faluba vagy kéttucat birkát — „Lakomát csapunk a felszabadulás örömére“ — üzente és most egyszerre nem emlékszik ráfi Vagy nem akar emlékezni... /) E SZTEVQ BÁCSI! Hát nem •*-' maga üzent a birkákért?! — Hallgass kölyök, vagy beverem a szád! — ugrott egyet ez asztalon az összeszáradt ököl. — Ki engedte meg, hogy kinyisd a lepényiesődet?! Ha apád fizet, mehetsz, ha nem: maradsz! Megértettétek?! — Nem, ez nem lehet... Ugye, nem csinálhatják ezt velünk, Niko. lies gazda? — Niko Szterác, mint vízbvfúló a szalmaszái után, úgy kapott az utolsó lehetőséghez. — Ni- kolics elvtárs... Hiszen maga a ml párt titkárunk .. Mondja meg, hogy ezt nem csinálhatják... Már megint velem van baja... Miért nem haqw békén ez az ember?! — szidta magában llija apját az eddig meghúzódó gazda, majd szaporán pis'ogva mondta: — A párt: Tit0 marsall pártja — o lalutanács: Tito marsall tanácsa . A párt, az csak természetes, nem akarhat mást, mint. a tanácsi Nahátl — Ezután, mint aki jól végezte do', gát, hátradőlt a székben és úgy mormogta. — Meg keli hagyni, jól ad- jú . ■. Elvesznek a birkák, a párt meg segítsen.. Közben még csak nem is pártlagl — Dehát nem vesztek el a bárányok .. Uija megmondta: magul; vág. ták le! Most mi űzessük meg?l Hát nem űzetünk eleget nektekTl Ez a keserves rohadt életünk is kellene'( — Nik0 Szterác egyre inkább tűzbe- jött. Már nem látott, nem hallott sen. kit és semmit, elfelejtette, hogy hol van, nem érezte, hogy tla egyre növekvő rémülettel és Igyekezettel rángatja vedlett ruháját, ő csak azt a ráncosarcú ördögöt látta, akt ‘ nem akarja neki visszaadni Híját és azt a másikat, azt a kövérebbet ott lö. lőtte, aki mindezt tűri és jóindulatú mosollyal szemléli. Hát nem, 6 nem hagyja nem hagyja, ha magához Ti- tohoz is kell mennie a gyerekért! — Fogd ám a szád, míg jó dolgod van, mert különben én logom be! — A vén varjú most már magá. ból kikelve rikácso’ta Rég nem beszéltek vele Ilyen hangon, de nem is hagyja, hogy így beszéljenek! De nem ám! Hiszen maholnap a tejére gyújtanák a házat vagy a nyílt utcán vernék megl — Takarodj innen, azt mondom, ez a fattyú pedig itt marad, míg leszolgálja a kárt! Te pedig — fordult gyűlölködve Niko'ics télé — megtaníthatnád ar embereidet a tisztességes beszédre! Azt ajánlom, legyen otthon gondod erre a vén szamárra, mert majd egy szép napon arra ébredsz, hogy a fél falut megbolondította! Áz öreg végre megérezte, hogy a ila rángatja, huzigálja hátulról. Igazad van fiam — motyogta, — igazad vnn... Menjünk innen, nincs itt nekünk semmi keresnivalónk! A két Szterác kiszédült az etjtón. Sztcvo Glazár kihúzta az asztalfiókot, elővette a kupicákat. — No, igyunk egyet az izgalomra! — töltött, majd a ieje fölött lógó kép. re bökött: — Az ő egészségére! Vili A DRÓTON APRÓ, pettyeshátú katicabogárka próbálgatta szárnyalt. Etetnie csak óvaiósan lépegetett, azután gyorsabban, mind gyorsabba„ szaladt, mint egy landoló repülőgép, kiterjesztett szár. nvait rezegte Ive teteme kedett. majd !assan leereszkedett a drótkerítés mögé. Most egy fűszálon kezdett kísérletezni: a barna pötty lassan kapaszkodott fölfelé a zöld szálon, a hegyénél azután huss, elrepült, túl. szó ft a szöges kerítésen, bele a nagy zöld mező napsugaras világába. — No, ez a kis katica megmenekült — gondolta MarkQ és lustán a hátára fordul, 4 kerítés sarkán magasodó őrtoronyra nézett, látta a befelé fordított gépfegyvert. Még sze. rencse, hogy onnan nem látták a k's bogarat, mert különben bizonyára be- leengedtek volna egy sorozatot! Mars el onnan a kerítéstőll A fiú tudta, hogv a barálságta'an lelszolftást tleki címezték. Lassan tá- pászkodni kezdett — Gyorsabban hé! Hájde, Hájde! Marko most már igyekezett elkemini a veszélyes helyről. Tudta: az ilyen figyelmeztetést ,úgy folytatják az őrök, hogy odapörkölnek ... Aztán pedig jóreqgelt! Az ember csak a másvilágon ébred fel, ha van i'yen! Marko ismerte jól a rendet, hiszen nem tegnap került ide. Jó három hónapja ette már a láger penészes ke. nyerét és a korpalevest. 1948 júniusa, a Tájékoztató Iroda határozatának megjelenése óta Letartóztatásakor egy levelet lobogtattak előtte. Egy levelet, melyet egyik harcostár. sa, egy szovjet hadnagy in. bú yos vád volt ez: levelezni egy szovjet emberrel és még súlyosabb vádként tornyosult fölötte az, amit Hariton Kovaljev írt neki: „Kedves Márkot Te ts, én is, mindketten olvastuk a határozatot. Bizony, kormányotok, rossz, úton jár. Rossz úton, mely nehéz akadályok, szakadékok, áthatolhatatlan őserdők rémével fenyeget benneteket! Mi pe- dip nem azért harcolunk együtt ezelőtt négv évvel, hogy most rémektől kelljen tartanotok. Sztálin minket azért küldött, hogy felszabadítsunk benneteket hogy rátérhessetek a mi ólunkra, mely u szocializmushoz visz. No, de most látom, amit eddig írtam az úgyhangzik, mint egy rossz vezércikk. £n csak arra kérlek, ne lefedd, hogy együtt harcoltunk ml: szovjet katonák és ti: partizánok! Ne te edjétek, hogy egy sírba temettük höse/nket, a2 én bátyámat és a ti ka. pitányotokat. Rajtatok múlik, hogy az ő kaialuk virágot vagy gyomot ér- lel-e! Kívánom, hogy sikeres legyen har. cotok és visszatereljétek vezetőiteket a helyes útra!“ Marko nem is látta a levelet addig míg lel nem olvasták a tárgya, fáson. Azután már csak az Ité etet hallotta: *Megbízhatatlan, gyűjtőid, borba!“ így került Ide és hasonlóképpen jutottak a drótkerítés mögé, a géli- puskatomyok árnyékába azok, akik itt hevernek a harmatos füvön és várják sorsukat. És Marko ezalatt a három hónap alatt rájött valamire: Tito nem téves úton jár: Tito tudva tudja, mit csinál és árulásának leg. komolyabb akadályozóit: a kommunistákat, a partizánok legjobbjait és az elégedetlenkedőket ide zárja. Itt van például hálótársa, az öreg Niko Szterác. Ö azért került ide, meri b kerületi rendőrségen panaszt emelt ialuja vezeiői ellen. Szegény öreg ... Másfél éve van itt, már őslakó. De nem törte meg a fogság. Csak a munkál már nehezen bírja. Hogyan is bírná? öreg a test, itt meg korpa, cibere az ebéd, penész a vacsora! Az erdöirtás pedig komoly munka! Bár az öreg már tudja a módját, ismeri a vidéket, hiszen a fe'szabadulás után errefele katonáskodott... FGY EGYENRUHÁS FICKÓ áL ■*-' szaladt az udvaron és szaporán verte a láger harangját: a felfüggesztett szavasat. 4 szerteszét fekvő em. berek mozgolódni kezdtek. Kidör- zsölték szemükből az álmot, megropogtatták derekukat, azután a harala. épületek leié szaladtak. Marko is arra indult. Ha misére kongatnak, hát gyerünk az imakönyvért! — dór. rnögte és priccse alól e őhúzta fejszéjét, övére kötötte kitlialaku, magas olasz csajkáját Gyerünk! Hol az öreg Szterác, legalább együtt szid- fák az életet... ~~ önkéntes munkaotztag: sora- kozóóóó! —* önkéntes munkaosztag: indoifl (Folytatjuk) A páríh tad vámolt felhasználása Baranya megyében Pártunk írásos kiadványai ma már minden pártszervezethez e jutnak, hogy azokat tanulmányozzák, a dolgozók között terjesszék. A kiadvá. rcyok segítségével pártszervezeteink nagryróaze meg tudja javítani munkáját, sőt egyes szervez, tek a kiadványok helyes felhasználásával eredményes mnnkát tudnak kifejteni, úgy a politikai felvilágosító, mint a termelőmunka területén. Tapasztalata, ink szerűd azoknál a pártszervezeteknél, ahol a kiadvány okát rendszeresen tanulmányozzák, időbe^ eljuttatják a dolgozókhoz, ott a termelési százalék is emelkedőben van Például & Pécsújhrgyi Erőműnél a kiadványokat Kárpáti Ferenc titkár elvtárs rendszeresen tanulmányozza és ő maga határozza meg elsősorban azok terjesztési útját Kárpáti elvtárs tisztában van azzal hogy melyik kiadványt kihez kell e juttatni. A pártcsoportokat már úgy szervezték meg, hogy azokban va^ egy felelős a kiadványok terjesztéséért Pártcso- por Un épnev e főár tekez léten megbeszélik egy-egy kiadvány tartalmát és ez azokból tanultakat alkalmazzák munkaterületükön, mint példáu ,,Hogyan harcolnak a Rákosi Mátyás Művek népnevei őii ajz anyag.takaré- kosságért“ c. bro-ssura tanuimányoizá sa után az öntöde dolgozói nagymér. lékben csökkentették selejtszázalékukat. De ha egyénileg nézzük: akik rendszeresen olvassák pártunk Írásos kiadványait, azok eredményesebb munkát végezni, k. Markovics Antal pártcsoportvezető vasesztergályos például az oktatás vona én jól mozgósít. Az ő pártcsopór tjáhoe tar. tozó elvtársak rendszeresen részt- vesznek a sízeminárlumokoíi, nem hiányoznak és az előadásokra jól felkészülnek. Csoportjában három satta- hánovista van és egy újító. Kodra Károly népnevelő elvtárs a kiadvá. nyokat tárni 1 mányozva, a szovjet agitátorok tapasztalatait felhasználva minden feladatot megbeszél a hoz- zá beosztott dolgozókkal és az egyes megmozdulásokra mozgósítja is azokat. De nemcsak Pécsújhegyen , végzik jól a pártkiadványok terjesztő, sét, ugyanilyen jól '-Vzi a pécsi Porcelángyár és a Villányi Szőlőöeep pártszervezete is. A jól terjesztő szervezetek mellett vannak a megye területén olyan szorviezeteáink, • melyek nem értik meg a kiadványok terjesztésének jelentőséget, elhanyagol ják .'azt, a kiadványokat nem juttatják et a do gő zökhöz és sokszor beporosodva, felbon. tatlanul a pártirodán hevertek^ azokat. Mint például a., Istvátn-aknánál, ahol három havi anyagot felbontatlanul gyűjtöttek össze és még olyan anyagot nem adtak ki a dolgozóknak, amit kerestek. Az anyag a szakszervezeti helyiségben hever még most is. Enné! a szervez» tnéí az elvtársak nagyon rosszul viszonyulnak a pártkiadványok terjesztéséhez és még arra sem vettek fáradtságot, hogy Rákosi elvtárs születésnapjára küldött kiállítási tablókat megfelelő helyen kifüggesszék, sőt egyáltalán fel sem bontották. Ez meg is látszik a szervezet munkájában, az oktatás teljesen megszűnt.
