Dunántúli Napló, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-13 / 87. szám
2 <952 APRTUS 13 w bp T. r PART ÉS PA R TÉPI TÉS » Csak a hibák kijavításával tudja biztosítani az elsőséget a kozármislenyi gépállomás Sok hiba volt még ősszel a Ko- zármislenyi gépállomás pártszervezetének a munkájában. Többek között elhanyagolta a gépállomás DíSZ-szervezetét, pedig itt különösen fontos lett volna, mert a eép- á'lomás dolgozóinak 70 százaléka DTSZ-fintal, többségük pedig párfon- kíviili. Népnevelői se voltak a párt- szervezetnek, az oktatás is hiányos volt. így bizony n munka is rosszul ment, gyakoraik voltak a mulasztások, az évek óta vezető újpeírei és villányi gépállomást nem tudták beérni. Február eleién azonban fordulat állt be a gépállomás pártszervezetének a munkáiéban. Hazatértek az öthefes pártiskoláról Tihanyi Ferenc és Kanizsai elvtárs, vezetőségi tagok. Éeett bennük a vágy, hoev az iskolában tanultakat hasznosíthassák közvetlenül a gyakorlatban is. hogy fiata'o« lendületükkel kijavíthassák a hibákat. Javult a pártszervezet munkája Legelőször is a mulasztások ellen verték fel a harcot A dolgozók 40 százaléka mulayrtott. 63 százalékánál tartottak még csak a téli gépjavításokban, holott BO százaléknál kellett volna tartoniok. Tihanyi elvtársék rögtön gvfilést hívtak ösz- sze és a dolgozóknak megmagyarázták a mulasztások okozta óriási károkat. Ezután a gyűlés határozatot fogadott el, hogv a mulasztásért először fegyelmijei, másodszor már pénzbírsággal, harmadszor pedig a bíróság elé állítással büntetetek^ (Az utóbbira persze nem került sor. sőt rnég a másodikra is csak eevszer a mulasztás pedig szinte teljesen megszűnt.) Kivált a párttagoktól követelték meg a példás munkafegyelmet. Kiries Márk elvtárs traktoros például 2 hétig minden engedély nélkül ortbonmarn'lt. Kirics elvtársat ekkor felkeresték a népnevelők, keményen megbírálták, elmagyaráztak mulasztásának karait és elmondták, hogv „nem szabad csuk az egvéni érdeket nézni, különösen a. párttagnak“. Kirics elvtárs bejött dolgozni és azóta is rendesen jár munkára. Másik főfeladatuknak a DISZ megerősítését tekintették. A DISZ addig csak papíron működött. Most aktivizálják a vezetőséget és beindítottak a DISZ alapfokú po'itikai kört. Főképpen Rákosi elvtárs életét tanulmányozták. Az első héten még csak szállingóztak a DlSZ-fiatnlok, a következő politikai körre már szinte mindnyájan eljöttek, azután pedig már követelődztek: mikor lesz már politikai kö_r? Amikor pedig lejátszotték előttük az „Ifjú Garda“ című szovret filmet, mindjárt Ifjú Gárda DISZ ifibrigádot alakítottak és erélyesen követelték, hogy kimehessenek szántani. Az idő azonban még korai volt kissé. Később azonban, amikor kimentek már dolgozni, a DISZ fiatalok, de különösen az Ifjú Gárda brigád megmutatta, hogy nem szalmaláng lelkesedésrő' van itt szó. A brigád első lett, n fiatalok lelkesedése az öregeket is magával ragadta. Április 4-re a gépállomás 10 százalékkal túlteljesítette tervét, és teljesült vágyuk: megelőzték Villányt és Ujpetrét és a megye első gépállomása lettek. Övék lett a Megyei Tanács vándorzászlaja, n rádió pedig hosszú njándékműsorral köszöntötte őket. Ezt a jó munkatempót azóta is lartták. A versenyeredmények haladnak. Most már a Vörös Csillag brigád az első. A gépállomás legjobb traktorosa cím és az ezért járó szép, büszke vándorzászló tulajdonosa Tihanyi Ferenc elvtárs lett. A gépállomás elsősége mégis veszélyben van. az. eddig még ki nem küszöbölt komoly hiányosságok miatt. Ami a legszembetűnőbb: nincs felajánlás május 1-re. Tihanyi elvtárs egyéni felajánlásán kívül. Pedig a fiatalok és az idősebbek tennének felajánlásokat, türelmetlenül követelik a mostani vezetés megjavítását. Nem tudnak felajánlásokat tenni, mert a terv csak dekádokra van felbontva, napokra már nincs, nem tudják azt, hogy mit kell elvégezniük egv nan alatt De nemcsak ebben látszik ez meg, hanem » munka bizonyos fokú tervszerfitlenséeébeu is. és ■ az el'enőrzés nagyfokú elhanyagolásában is. A mezőgazdászok, a gépállomás vezetői keveset járnak ki a traktorosokhoz: pedig többek között őnekik kellene pontosan megmondaniuk, hogy melyik területet kell előbb felszántani, melyik területet milyen mélységben stb. A rossz kapcsolat miatt a traktorosok csak részben tudjuk e feladataikat, ez pedig bizonyos fokig tervszerűtlen munkát eredményez. Nemcsak a mezőgazdászok, a gépállomás vezetősége hibás ezért, hanem a pártszervezet is: nem él kellőképpen a termelés politikai vezetésének és ellenőrzésének a jogával, ejmulasztja a járási titkárok országos értekezletén elhangzottak egyes pontjainak a megvalósítását. Ellenkező esetben nem forulhaiuának elő ezek a hiányosságok. Hiba van a pártszervezet politikai nevelő- munkájában is. Egy hónapja már annak, hogy a középfokú politikai iskola hallgatói összejöttek. Egyetlenegy szerződést sem kötöttek a dolgozó parasztokkal. ezért kevés a munka. Ez a gépállomás nem kielégítő népnevelő munkáját is megmutatja, de egyben azt is, hogy a kozármislenyi gépállomás pártszervezete nem tartotta kellőképen szem előtt, hogy a gépállomások a munkásosztály előretolt bázisai u fa'un. Ezeket a hiányosságokat kell a kozármislenyi gépállomás pártszervezetének kiküszöbölnie, hogy a sikeres munkát, az elsőséget biztosíthassák. A legjobb volna, hu a pártszervezet vezetősége beszélne a mezőgazdászokkal és a gépállomás vezetőségével, hogy javítsák ki hibáikat és biztosítsák a tervszerű munkát, a felajánlások műszaki előfeltételeit. Ezután, ha a pártcsoportvezetők, brt^jdvezetők és a dolgozók összejöhetnének és megtehetnék felajánlásaikat. Ha ezeket a hibákat a politikai nevelőmunka hiányosságaival együtt kijavítanák, igen szép eredményeket érhetnének e-l p« valóra válthat fák akaratukat: a kozármislenyi gépállomás továbbra is a megye első gépállomása maradhatna, sőt növelhetné eredményét, elsőségét. Sertésbejyüjtésbeu a sellyei járás tört az élre a járások közti versenyben A hízoittsertésbegyüjtés április havi ütemtervének teljesítése során megindult versenyben elsőnek — úgy látjuk — a sellyei járás törleszti a dolgozó nép iránti adósságát és messze megelőzve versenytársait, a járások közötti küzdelemben az első helyre került. Általábun azonban a serté.sbe- gyüjtés még mindig nem érte cl azt az ütemet, ami megyénk le niaradottságának felszámolásához szükséges. Ennek oka elsősorban az, hogy a versenyszellem nem alakult ki mindenütt egyöntetűen és különösen a sásdi és a villányi járásban nézik tétlenül tanácsaink a verseny hiányát, az állami fegyelem lazaságát. Á most lemaradod járásokban nem folytatnak szívós harcot a beütemezett sertések beadatásáért, nem vetik ki a hanyagokra a kártérítést és nein lépnek fel keményen a spekulánsokkal szemben. \ serlésbegyüjtésben az április havi tervteljesltés sorrendje a kővetkező: 1. sellyei Járás, 2. szigetvári járás, 3. a pécsváradl járás, 4. a siklósi járás, 5. a pécsi járás, 6. mohácsi járás, 7. sásdi járás, 8- villányi járás. Vágóniarhabegyüjtésben a pécsi járás már teljesítette április havi tervét 111 százalékban, második a villányi járás, viszont a leg gyengébb a szigetvári járás. A siklósi járás tanácsai által kezdeményezett versenyhez a villányi járásból Ujpetre község kezdeményező sére, a szigetvári járásban Becefa, a sásdi járásban Mágocs, a pécsi járásban Németi és a mohácsi járásban Udvar és Dunaszekcső kezdeményező, sére indultak meg a csatlakozások. A legkiemelkedőbb vállalás a Siklós községi dolgozó parasztok vállalása, ahol a Vajszlóva! kötött párowverseny során az 1952. 1. félévi hlznttscrtésterv 100 százalékos teljesítését vállalták május 1-re. A siklósi járás valamennyi községe versenyben áll egymással azért, hogy május elsejéig teljesítsék az első félévi begyűjtési terveA*! járási tanács legutóbbi villámjában így ír: „Már csak néhány hét választ el május elsejétől, a dolgozók na?”- ünnepétől. Ennek a napnak a tiszteletére tegyünk felajánlásokat, hogy nemcsak a hízottsertés és vágómarha begyűjtési tervet teljesítjük 120 százalékon felül, hanem a tojás, baromfi és tejbegviijtési tervet is. Ezzel ünnepeljük munkás- osztályunkhoz méltóan május elsejét. Jaksa József 12 holdas drávaszabolcsi dolgozó paraszt 300 százalékon fe'ül teljesítette mindenből félévi beadási tervét Megmutatva azt, hogy Drávasza- bolcs községben is teljesíthető a terv, hiszen neki amiatt a néhány hanyag miatt kell szégyenkeznie, akik nem teljesítették kötelezettségüket, hátrahúzva az egész község eredményét, ami főként a hegyit itési állandóbizottság hibája, amely hanvagul kezeli a begyűjtés kérdését. De nem szabad egy pillanatra sem elfeledkezni az éberség kérdéséről sem, mert a kulák látva dolgozóink lelkes felajánlásait és teljesítését, igyekszik rémhírekkel lerontani ezt. Élenjárnak a begyűjtésben a tszcs-k dolgozók A kisfapolcai A Mi Alkotmányunk tszcs tagjai példásan teljesítették első félévi tervüket. Sertésben 102 százalékra, tojásbegyüjtésben pedig már egész évi kötelezettségüknek 70 százalékra tettek elegei“ Községi tanácsainknak a hízottsertés tervek teljesítése mellett alapvető kérdésként kell kezelni a gazdák egyéni terveinek megállapításai a beadási könyvecskék kitöltését, de egyidejűleg btzíosítaniok kell a baromfi, tojás és tejtervek teljesítését is. Ezért községi tanácsaink mint az a siklósi békeharcos parasztok felhívásukban közölték, „az eredményeken keresztül, a jó munkán keresztül az április hónapot a békéért folytatott harc, a háborús uszítok, a nalálgyá- rosok, a Tito-hóhérok elleni tiltakozás hónapjává tegyék! Ma megkezdjük folytatásos clbcszrté síink közlését. Az elbeszélés igaz történetet dolgozott fel, azonban — tekintettel arra. hogv n cselekmény Tito Jugoszláviájában játszódik le — a szerep űk nevét megváltoztattuk és a történés színhelyét más területekre helyeztük. 7. IHja még ma is úgy emlékszik arra a napra, mintha tegnap történt volna. A szeptemberi ólmos eső akkoriban is ilyen vigasztalanul verte a kis kenderszárító tetejét, emlékszik; a •rothadt, szalmaletör, át siutykos^ szűr ke lé csurgóit a kalyibába és ő egy szőke kenderszállal pancso’t az egyre nagyobbra növő tócsában. Igen, Ilila pontosan emlékezett ezekre az apró. Ságokra is, pedig mór idestova négy év múlott el azóta. Akkoriban tíz éves süvölvénv volt. ma pedig úgy érzi; komoly térti. JUJA SZERETNE, hogy ha beszél * gethetne valakivel. Beszélhetne arról a napról, melynek minden per. ce mélyen-mélyen bevésődött agyába. ö még azt is meg tudná monda, ni, hogy aznap egy kis piszkos bá tánnyal vesződött, amely vigyázatlu. nabb volt, mint a többi és lezuhant az egyik mély szakadékba. Nem res- telte és utána mászott Hát hogyne! Egy bárány nagy szó! Akkoriban két bárány telte ki egész évi iizelését. így hát lemászott érte. De más, nagyobb dolog is történt aznap. Igen nagy dolog történt. Mi közben két fehér nyírfákéi eg közé kötötte a bárányka lábát, az eső kopogását, a szél íuvo'ázúsát túlharsog ta valami. Mintha a hegy sziklái gör dűltek volna le a meredek lejtőkön, vagy mintha a csúcs fenyvesei tőre deztek volna le szörnyű ropogással. Híja kirohant a kunyhóból. A kü sziibnél ugyan visszatorpanl mégis kiugrott a szakadó csőbe Egy piba- nat alatt átázott agyonfoltozott m haja. De a látvány megért minden. Még ma, négy év után is mosoly dereng űz arcán, ha arra gondol, milyen büszkén, milyen fenségesen, milyen diadalmasan jöttek a feltartóztathatatlanul hatalmas páncélször- nv elegek. — Ezek rum németek döbbeni rá Híja, — ezek nem németek egészen más íormájúak. Es ni, ott az el són, — az. esőn át is jól látszik; — szűrke, idegen egyenruhás katonák ülnek és csapzottan az csőtől leng, fobtjO a vörös zászló! GARAMI LÁSZLÓ: JUGOSZLÁVIÁBAN TÖRTÉNT Hogy ezután mi történt, arra niái nem emlékszik olyan pontosan llija Valami megmagyarázhatatlan erő ég ívek lódította karjait, valamit kiabál és a sár magasra fröccsent meztelen talpai alatt, ahogy lélekszakadva futott a páncélosok léé, a felszabadi tők felé. Csak arra emlékszik, de ar. ra azután egészen tisztán, hogy egyszer csak ott kapálózott egyik szov. jel katona kezében, aki magasra emelte, magasra, az ég felé és úgy 'kérdezte félig ismerős, félig ismeretien — orosz nyelven: — No, mi az klopec? Örülsz ne lsünk? Vannak erre németek? — Túl a hegyen vannak Tegnap este még halottam lövöldözést Itt a hegyekben nincsenek. Csak ezen az úton járnak néha, de máT jóné- hány napja nem láttam egy katonát sem. A léríi bólintott, most már letelte 'liját és annak kis kezét szorosan markába zárva jó hangosan mégis metélté a többiek leié, amit hadoíf. Iliin Közben megligyelte a szovjet katona arcát. A sisakról kis ■:aU\. kokban tolyt a víz, de jutott bőven (i katona utcára rts. Az időtől cser zeit ar- corazdáiban kis cse'tne yek szaladtak le és ha a katona nem mosolyog olyan széles barátságosan bizony fiija még azt js gondolhatta volna, hogy az edzett harcos pitye• reg. — Tata, mamka? — katona ismét a íiú leié tordu’t, úgv kérdezte ezt barátsággal és szeretettel, mm the ilija szülei már régi-régi ismerősei lennének. A GYEREK úgy beletelcdkezelt a harckocsik, a sűrű rajokban vonuló idegen és mégis baráti szov jet katonák csodálatába, hogy nem is válaszolt. A katona újból megkérdezte. — No tata, mamka jászt? A Hú széttárta karjait, aytán leejtette Szaporán kezdte magyarázni, /togv anyját már reg megö téh a né metek, apjával meg nem tudja, mi van, mert ő egy éve szerződött birkapásztornak, tavasz óta nem járt otthon és bizony apja sem látogat to meg. Azután rögtön arról kezdett be szélni, hogY szeretne, legalább egy kicsit szeretne felülni az egyik tankra. így maradt meg ennek a nüpnak az emléke Híjában. Az eső. a tankok a töröttlábú bárány és a téglalormájú nagy szovjet katonakenyér emléke. Űs utána a nagy ünnep a faluban. Az volt csak a szép! 4 szovjet ka tonák, szerb parasztok összefonódva, összeölelkezve járták a kólót, a tani burások szakadatlanul pengették hangszereiket és a Ids fiiját jóné- hányszor levegőbe kapták ]\ AGYRA NÖJJ fiú! Te már *■ ’ nőhetsz, nem visz lágerba a németi A szovjet katonák pedig, akik ép. olyan kedvesek, barátságosak voltak hozzá, mint az első, a barázdáltarcú, így biztatták: • — Iskolába jársz majd! Megtanulsz írni, o’vasnl, számolni, megtanulsz mindent, ami csak kell. Megkeresheted apádat, meglátod, milyen jó élet lesz itt! — Ti itt maradtok? — kérdezte a gyerek — Nem mi tovább megyünk. Most majd rajtatok áll... Ez négy éve történt. Es azóta történt sok más is llija — ahogy a szovjet katonák mondták jxeki — jelentkezett a falutanácsnál. — iskolába szeretnék járni A falutanács e’nőke úgy- nézett rá, mint valami csodabogárra. Szikkadt arca ezer ráncba szaladt a csodál közőstől. sav6színű szeme alig látszott, úgy összehúzta. — Bolond vagy köly.ök? , Hát azt hiszed, hogy valaki eltart rrajd téged? Örülj, hogy Györgye gazda rádbízta a nyáját. Elég. ha annyiszor tízig tudsz számolni, ahány birka ab ban a nyájban van. /\ többi nem a te do’god. — De... — De, menj már a pokolbaI Ne lopd itt a drága időt! Híja kiszédült az ajtón, fülében még ott csengtek a szovjet katona szavai: „Iskoláha jársz majd, meg- lanuls7 írni, olvasni.. Eszre sem vette, hogy a könnyek csak úgy ömlőnek a szeméből. Elképzelte magát, amint egy magas szikláról méiybelöki a faluta nács elnökét. Azután arra gondolt, hogy mégis jobb lesz éjszaka az ut. cán meglesni és belelöni... Bele a kutyába1 Persze ehhez kellene talál n{ egy -elhajított, de azért haszná ha. ló német pisztolyt, vagy géppisztolyt. Vagy várjon, míg felnő? Míg nagy, hatalmas ember les, belőle, nagyobb és erősebb, rrrint a falu tanácselnöke és akkor álljon majd oda és kérje számon amit most mondottí llija nem tudott határozni. 11. A bocskor és a csizma egyforma igyekezettel taposta a sarat. A csizma azonban válogatott: kikerülte a nagyobb tócsákat, apróbbakat, kényesebben lépegetett. A bocskornak mindegy volt. Kívül, belül vizes, mái nem állja útját a lének, hanem mini a szivacs, magába szívja a tücsköt. Régi bocskor már. Gazdája, aki egy elhullott birka bőréből fűzte össze magának, maga sem hitte, hogy ilyen sokáig kitart. — liogali!... — a bocskoros sziszegve rántotta fel a lábát és tapogatta csuromsár talpát Rövid koto rúszás után hosszú szeget húzott ki belőle. Szeme elé tartotta, nézte, nézte, azután eldobta. — Vigye el az ördög! Az a zsugori Vukovics már két éve Ígéri, hogy odaadja a viseltes csizmáját, de csak ígéri... Majd akkor dobja oda. mikor csak madzaggal tudom a lábamhoz kötözni, mint ezt a bocskort e! — Hát... Mindig takarékos egy ember volt Obrán, ez igaz... Meg kell hagyni, rz igaz — bólogatott a csizmás. — Meg' aztán mii ér a csizma, átázik az is Az enyém is csak úgy szörcsög belül, pedig meg kell hagyni, jó csizma! Volt ennél olcsóbb is, olyan újmódi fényesbőrű. de én ezt vettem. Mondta a metsz- tér: „Meg kell hagyni, jól választott, magam is ezt vettem volna." Én azután megmondtam neki. Hát ráférne, hogy vegyen maga-magától egy -pár csizmát, már kilóg a sarka a cipőből! A CSIZMÁS. Arszo Nikolics gaz. ‘ da csendesen röhögéséit tokája fölött. Szórakoztatta a saját elbeszélése. Arra gondolt, milyen szemekkel nézett a cipész, mikor így rápirított.- De szólni azt nem mertl Azt, azlán már nem! Hát hogyan is szólhatott volna a falu egyik legtekintélyesebb, legnagyobb gazdájának, a falu párttitkárának? A kellemes visz. szaemlékezés hatására mén jobban kikereliedett a csizmás holdvilágképe, nagy görge‘eg fejét lépései ütemére jobbra-balra ingatta vékony nyakán. A másik csendes gyűlölettel nézte a megelégedett embert. A fene ct dinnyefélédét! — gondolta — Köny- nyű neked, meg a barátaidnak... Dehogyis vizes a te lábad! Olyan az mim a tapló! A bütykeid fölé még vattát is raksz, hogy ne nyomja 0 csizma bőre! __ NIKOLICS URAM! hangja nem 11 árulta el a feneketlen gyűlöletet, amely majd szétvetette. Szemét a földre, az ázott útra meresztette, nehogy többet áruljon el érzelmeiből mint kellene. Arszó Nikolics felrezzent álmodozásából. — No, mi kell? — kérdezte kelletlenül vtitársdtól. Benne volt ebben a kérdésben az is: Ez megint kérni akar tőlem valamit! — Kedves Arszo Nikolics! Szólhatna a gazdámnak, hogy adja ki már a járandóságomat... Azt a pár csizmát meg a többit, ami ott van a papíron ... — ügyem már, hol vannak a papírok ... Elvitte azokat a háború! Meg nem az én dolgom, hogy az ügyeket rendbetegyem! Nem ez az én hivatalom! — mellé még hozzágondolta: A nyavalya, aki összeveszik miattad Vukovicesal! Ronda egy állat, azt meg kell hagyni, de mégis csak közülünk való! Gyorsan igyekezett másra terelni a beszédet:' — Aztán mióta nem láttad a fiadat? — Hát régen ... Elég régen! Talán meg sem ismerem már .. Negyvennégy tavaszán vittem Raima Rékába, Györgye gazdához... Aztóa nem láttam... Két nyár alatt sokat nő, sokat erősödik ám egy gyerek! A bocskoros elmélázott. Talán tényleg nem ismeri meg a fid*. Az is lehet. hogy valami baja történt g hoet- szií idő alatt... T)c nem! Elhescgette magától g fehlte gondolatot. Él a gyerek és egészséges .. Nőtt is egv nagyot.,, Már tíz éves. . Fel kell majd emelnie karját, ha meg akarja simogatni a felét. (Folytatjuk.)
