Dunántúli Napló, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-04 / 80. szám
6 Sí A P L 6 1955 ÁPRILIS 4 \!OLNÁR PÉTER kiugrott a kir *’* kunfétegyházi váróterem hffi és futni kezdett, örömmel hagyta ' oda a piros pad felét, ötnapos lakóhelyét és azt. a különös pipa füstöt, melyben az elszívott falevéltől, a kapadohányon ét egészen az üresen sercegetett pipa kesernyés ízéig mán- i dent jaeg lehetett találni. , Jót esett a futás a nagy tespedés titán. Még szerencse, hogy az előbb » zajra ö is a-z abliakhoz sietett. Már első pillanatban nem azt a csavargót nézte, aki a .vagonkor tetején loholt két csomaggal, majd az üldözök karjai közé ugrott, hatnom az á®omás másik oldalán figyelt egy vagont és •mi legfőbb: előtti a pöfögő moz donyt. Gyorsan felkapta a zsákját és usgyi! Pillanatra sem gondok arra, hogy borostás képével, degesz zsákjával, mogyzürkü’it báránybőr bekecsg alatti, tegatóbb hat rendfokozottal kövérebb Inatonaruhájába-n őt is csavargónak megfutott tolvajnak nézhetik a még friss riadalomban. Nem olyan fiatalnak, mint ae a vagonon ugráló, de úgy húsz év körülinek. Azonban nem gondolt róla senki ilyesmit A váróterem lakói már is. merték, ö is azok közé tartozott, akik maguk már szabadok, de az otthonuk még nem szabadult. Naponta. útra kerekedik egy-egy boldog csapat, de a dunántúlijaik még várnak. A front felé nemigen lehet menni, de különben is, a Duna túlpartján : még SzáLasiék és a régi urak parancsolnak. ..Hová szaliad ez a gyerek is?“ — gondolták a vonatra váró szatymazi- ak- —■ „Nem tud megü»ni a fenekén? Ahelyett, hogy örülne: elment a front, ö szalad utána.“ Az a ptrosszalagos szovjet ör, az a rcoztovi fűtő, aki Molnár Péter or- vostenhalilgató.t féiigimeddág szakma belinek tekintetté, mert hogy ő Rósz- távban egy szép kórház kazánját fűtötte. még futtában is a kezébe nyo. moít egiy marék dohányt Ö tartotta etzzal addig is. Molnár csak az újság papírt adta hozz«. A vagonban már voltak. Nem sokan de sok zsákkal csomaggal Egy köpcös ki® vasutas állt az ajtóban: Nem lehet! A frontra miegy! — Kiskunhalas felé? — Arra... de mondom, hogy nem keket. .. — próbáira vissza lökni Molnárt. De ő nem hagyta magát ,,A lob. biektöl mit kapott, hogy nem járatta « száját?! —. ezzel zsupsz -.. lerántotta a vagonnj tóból a vasutast és felugrott az meg utána, de most mir meg sem mukkant. Kisvártatva szovjet tiszték is jöttéit. a mozdony, mögötte az egyetlen Vagonnal megindult. Lassan ment. lámpa nélkül. Odabent félhomály vo’t, Péter mellett a zsákok gazdája, keszeg, dőlt- szemű ember apró nyisszentésekkel ■kolbászt rágott, akkurátusán fa lm to zott. Közben arról beszélt valakivel aki a vagon oldalánál a .sötétben ült. hogy öt kiló lisztért is lehet már cipőt cserélni. Péter igen eláimosodott. Kiskunba, lesig alszik egyet, ott megkeresi So. mos Katicát. Igaz, hogy nem írt né ki a uninltaszolgálatból, de mielőtt baloldali szervezkedésért kizárták volna az egyetemről, ho.-szú-hosszú csókot váltottak a szegedi múzeum előtt, mondta is aprókat sóhajtva a lány:. „Majdnem megfojtottál.“ Bízott benne, hogy ezt a csókot ő sem feledte el, Eatadít. Kínzó éhségre ébredt. A másik még mindig őrölte a kolbászt és hozzá a sölétben is világító kenyerei A nyitott ajtóben derengett, A szovjet katonák már nem voltak ott. A tamáson élűitek. Átbújt több vagon között és a raktár oldalán meglátta: vBáesahnás'l Elkáromkodta magét, mert ‘áta’.udta Kiskunhalason a leszállást. — Tóvári®, igyi ezudá! — kiáltott rá .íz épület me'.'lő' egv szőke főhadSzántó Tibor: KÉT áTTtüÉS nagy. Molnár álmosan állt etebe. Először ngnj is értette, hogy mit mutogat és magyaráz a katona. Annál mérgesebb lét*, mikor megértette; azt akarja Ki- le, hogy álljon a vagonokhoz 'ódákat kirakni. Most látta csőik, hogy az első sínpárnál katonák és civilek rakódnak. Bizonyára nem olyan éhe ■ sok és fáradlak, mint, ö.- ÉN KOMMUNISTA VAGYOK! te- mondta önérzetesen, — Koromu- túszt! — és elővette a Szegeden kapott írást, a tiszt bele sem nézett, de visszafojtott indulattal kérdezte: — Kommuniszt? Nu, davaj! — ezzel megindult a vagonok fee. Molnár utána, de alig követhette. A föhad. nagy rolpdenkit eltölt a vagonajtóból és két ládát tett egymásra. Még mindig fölindultán beszélni kezdett. Molnár keveset érteti* belől«, de a lényeget megérezte: a Szovjetunió, ban a kommunisták kétszer olyan jól dolgoznak. Ne mutogasson írásokat, de vigyen l!*"' ládát. mer* kell a frontnak. A parancsoló hangú, égő szemű tiszt már tovább is ment. ő pedig beállt a rakodók közé. Istcnto'enü nehéz volt a láda. Néhányat egyedül vitt. Két kis repülőbomba feküdt bennük. Később egy bácsalmási paraszt- gyerekkel hordtáik az esőtől sikos földön a. vagontól távolabb. Magában dúlt-fúH, szidta a tisztiét., nem hitt neki. Szégyen és gyalázat, hogy a kommunistákat fogja be, ahelyett, hogy a sok lézengő fasisztát dolgoztatná! Többször elhatározta: ,.Ez az utolsó láda és már itt sem vagyok.“ De aztán társára nézett, mit szólna az, ha ő kommunista létére megfutna. A bácsalmási fiú nem szóit semmit jóidéig. Később aztán furcsát kérdezett: „Ha maga. gróf lenne vissza, jönne?“ Kiderüli, hogy mire megy ez. Moz. goődtak már a határban a kubikosok ós a zsellérek, hegyezték már a kis karókat, mert híre jött a földosztásnak, de an maik is, hogy jön vissza a gróf és becsukatja, aki a földjéhez nyúl A jegyző is ezt mondta. — Ha én gróf lennék, felkötném' magam, még mielőtt folk ölnek — felelte Péter. — Nem olyan ember aiz. De mit érne? Akkor is ott vannak az intézők. Azok rosszabbak, mint ö. Miikor kitafcarodialk, vagy nyolc «.utón mentek túl a Dunára. Reggel óta csak ■azon morfondírozok, hogy hátha éppen az a bomba talál beléjük vai'a. hói, amit én viszek. Bár ez bajos lesz, mert elbújnak azok. Délben melég ételit kaptak, estére kiürülitek a vagonok- és teherautók, jöttek a lőszerért. Ök már elmehet, tek. A váróterem főág .megteli hordágyon fekvő sebesültekké! és egyre újabbakat hoztak a vonatról Reggel másik szerelvényre rakják őket, messze kerülnek a fronttól, kórházba, mert mind súlyosan sérült. Egyeben ápolónő, fáradt kte mosollyal «z ajka körül cserélte sorrn- sorra a kötéseket Látszott rajta, hogy napok óta talpon van. Mo’uár pólyacsomagpt vett el az öléből és szó nélkül kötözéshez látott. SOKAN ALUDTAK a katonák kö Zül. de aki ébren volt, az nem úgy viselkedett, mint a kórházakban eddig látott betegek. Vidámak, szinte csintalanok voltak ezek a hős sebe- sUltflk. Aljad*, aki halkam énekelt, a másik szájharmonikázott. Péter itt a sebesültek között o halottakra gondolt, a friss ka torna.sírok ra’ azokra a hősökre, akik mosit a folyó ná! harcolnak, hogy haza méh es sen anyjához, apjához, hogy majd tanuljon tovább és szabad eralter 1«. gyen. A kötözés után beá.ftt a hordágyvi. vők közé. Elöl ö mögötte egy kues- inás őur. i >ler vitte; de. .legközelebb, amint hátranézett, a szőke főhad nagv most barátságos képe kacsintott vissza rá. I A föhaidnagv meghívta magához: vagonban fakolit. Miikor felkapaszkodtak. akkor műt«:'kozott be: Szjoma Kosztko. Megvacaoráztaik és nagyon nehezen, de eSíbeazélgettek. Már már elaludt. amikor Szjoma megkérdezte: „Hová mégy?" —. persze oroszul. ~ Haza . .. Pécsre ... — Pécsre? . .. Pécsre . .. Pécsu .,, Várj csak.,, — a főhadnagy felugrott és Világosságot gyújtott. Térképei terített ki. Az ujjáva'l' lassa^ ál. bökött, a Dunán és a Mecsek felé húzta. — Pecsu... — az egyik tenyerét és a másik kezének két ujját felmutatta: hét nap ... Pétertől elszállt az Atom ós másik jött helyébe. Olyan, amilyet, ta ember ébren álmodik. Először megko- gegtatta a vagon pléhtetejét. majd belopódzott a sötétbe a távoli város egy utcájának a képe. Aztán torokéi látott és a régi iskolát, az utót fe a Mecsekre é- a hűvös erdőt Hidegkút körül. Olyanok voltak, mint régen, de mégis mások, mert most mindenütt, a házakon, az iskolán, még a fák törzsén is Vörös lobogó, kait látott. Lehet, hogy a kimerültség káprázata ez, de ő mégis inkább an. nak érezte, hogy más viliág lesz. Mi- 'yen? Pontosan maga sem tudta. De jobb, százszor jobb, mint a régi, mert azoké 'esz akiket eddig az. ág is hú zott. A Duna jobb part ján már napok óta szürke, borús a., ég. Éjszakánként kelet felül meghasad a sötétség és furcsa tüzek vibrálnak a felhők közé, mintha mindjárt, jönne a hajnak Kicsiny sziget van a Dunám Kisíró szegnél. A szöget fái közt órákig szakadatlanul süvöltöztek a sorozat- szóró Kalyusák. A balpartról a szovjet tüziérség lőtte a németekkel teli falut, aztán megindultak a rohamosé, nukrrk. A vörös zász’ót áthozták a Duna másik partjára. A KIS KŐSZEGI HÍDFŐ egyre szélesebb lett és nagy ékfcé változott, az ék hegye Pécs felé mutatott és előtte lángolt Darázs község. A németek leöntöttek a házaikat, bemziminel és a falu két végét repülőgépről ledobott gyujtóbomhával borították tűzbe. Péter november 26-án már a felszabad üli Mohácson járt. A német had vezetőség a Szeder- kény—belvárdgytilai dombvonulatot jelölte ki védőálléskéni e szovjet ék megállítására. Időt aikartak nyerni, bog.v csapatösszevonásokkail' eVzii/ge- tcljék a bekerítés veszélyét jeteniiő szovjet hadmozdulatóikat. Német katonaii térképeken erélyes vonataikat, színes körökéit húztak Sze. derkény köré. Itt öt napig akarták feMairt0ata.tr> i. a szovjet kaíonáioait, hogy addig Pécsett felkészüljenek a, utcai harcokra. Vasiliag kék vonalM jelölték a Székesfehérvár felöl érkező páncéloshadoszláiy útját Pécsigi. 26 án éjsaaka Jceb’.tQd-t a német tankoknak a városba érlcezmiiök. A készülő ütközet sátorhelyén, Sze derkéuyben, rengeteg német katona volt, hordták lefelé a szólókból1 a bort. Az utcán tankok gördültek ide-oda. Még a póznáikat és útje>i®ötáb"áka't is 'kidöntötték. Néha meg-uvegJKbbent egy függöny. Más se jelezte, hogy ennek a falu. nak lakói is vannak, akik itt élitek, dolgoztaik, jártok a más ekéje, vagy a stt-ját kapájuk vasa után. A szederkény izeket, nem tehetett M<t. rti. de ők itt is, ott is kiiídgyéi't'ek a házaikból, pajtákból és - gyűlöletei nézték ezit. a karaityoW ármádiát, amelyik azért jött ide hogy a hábo. rú vihara lelépje a házak tetejéről a szalmát, a nádat és ahol az van: a cserepet. Ezek a halálfej-jelvény es SS ek itt akarják megvédeni a birodalmukat pont itt, a ház é'ótt. De másokat is védenek ezek: azt a me- neküiisó sáskahadafc, amelyik megfutott a faluból, azokért raknak ho. mofet.-.ákot az ablakokba. Csak már itt lennének a szovjet csapatok, esek már túl jutna a falun a fronti A füg. gönyök k'simultok és a tetőkön nem mozgott már a kukoricaszár, da kotyogni kezdtek a borosdemizsonok. ..Igyunk, hogy jó vége tegyen“ — mondták. Ugyanazok a szovjet csapatok, melyek vasárnap reggel felszabadították Mohácsot, este hat óraikor Szederkény határához érkeztek. Péter odahagyta a tábori kórház autóosziopát és jelentkezett az egyik század parancsnokánál: puskát kért. A tiszt sajnálkozva ingatta a fejét: Nem adhatok, majd ha lesz magyar hadsereg, akkor kapsz fegyvert. így aztán puska nélkül, de mégis é'jutolt az első vonalig. Egy présház mögött hasalt és figyelt. Túl Szederkényen, a betvárdgyuliai dombon, a fac.-sopo.rtok között német ágyuk ugat lak. A lövedékek eteüvítettok a falu felett és fehér porfelhő jelezte délein ä záxótűz lehullását. Nem tudta honnan, merről de meg- .síö'aitaik a szovjet ágyuk. Zengett a vö'gy. Péter kél hangyát figyelt. Kö zíd erővel cipellek valamilyen ma. got Kikerültek egy gyökeret és már messzire görgették, mire némaság leit. Valószínűtlen csend, a természet CEenctje. A német üteg elnémult. Fctaóllt, de hirtelen vDsaafapu't Ezernyi puska és géppisztoly dördült el a szederkényi dombon, majd eget. vető ..HURRÁ!!!'* harsaim és odalent a nemetek tölténv után kapkodtak. Ez a hang zavarta őket Sztálingrádtól idáig, ez a feldördülő „Hurrá!“ A szovjet csapatok már a falu szélső házainál harcoltak. Átugrottak az árkokon és egy szempillantás alatt átfutottak az úton. Most már a házak fala mellől tüzellek. A parancsnokság irodájában részeg nácik üldögéltek. Hat órakor még ezt távi ragozták. a hadtesthez: „Es ist kein Fehler“. Ninc3 semmi hiba ... A T—34 esek nagy ívben, a mezőkön át törtek Nyomja felé, — AUSHALTEN! Audi«,Ken! — ordította revolverrel a kezében egy fényescsizmás tiszt. De úgy vágódott hasra, mint a zsák, amikor meglátta m étaő T—84-est Ismerték már egymást, a tiszt is a tankot, a tank is az SS-tisztet, mert megindult feléje. A hadtestparanosnokságon minden lámpa égett, minden telefon szólt és minden aranygelliéros ordított Megkapták már a jelentést: a szovjet csapatok áttörtek Szederkénynél. A faluban pedig kinyíltak a kapuk, néhol az ablakok is. Sokhelyütt fallá,, a kíváncsiság nyitotta ki: .Milyenek? Mégis milyenek ezek az oroszok?“ Minél szegényebb volt a porta, annál nagyobb lett az öröm. Szabóék nát, áltól sok gyerek csipogott és ahol Péter éjszakázott, ott Olyan öröm volt, még még a nyesz'ett szaflmaasá kokat is tollaságynak érezték ezen az éjszakán. Lefekvés előtt mondia is ez ember: „Most megfordul a világ és szegények lesznek az uraik!“ A szomszédban Julis néni. az út. kap ró özvegye még ennyit sem mondott, ö csak sírt az első szovjet ka. torna vállán és azt saepegte: „Ejnye fiatn. .. Miért nem jöttetek vagy 20 éve. akkor még élne a7 én szegény Józsim.“ Ezen az éjszakán a íkék vonatom, pontosan megérkezett Pécsre a ne- hé7.páncélos hadtest és velük két rombolóosztag #7 üzemek megeemmisíté- sere. a „királytágirisok“ ott feketéitek a Kiirá.y-utcában. „Áttörtek a szovjet csapatok“ — kopogták a tavitok és a felsőbb német parancsnioikság kénytelen volt kiadni az utasításit: ..A tankhadoaz. tály azonnal hagyja el Pécset és a Szederkénynél áttörő, mozgásban lévő »szovjet éket tartóziassa fel, szó. rítsa vissza.“ A város megmenekült az utcai harcoktól Hétfőn sütött a nap. Végnélkül vo- nuitak a csapatok Pécs felé. Péter teherautóra várt és az úton magyar katonák ballaglak feléje fegyvertelenül. — Hová mentek fiúk? — Haza . . . Nem robbantottuk fel az aknákat a Karasica hídja alatt. Jutalomból hazamehclünk. Hernyótalpas teherautók gördültek, nem fogyott ki a sor. Minden tucat autó után akadt egy-egy kócoshajú. vidám harmonikád, ahol meg nem volt, ott csak úgy szabadon szállt fe! a dal, messzi folyókról, nagy váró. sokról, Ljubákról, Tonvákrót, akik valaki! visszavárnak. Péter már felfelé mászott egv teherautóra, de azért a szeme sarkából látta, amint két katona felemeli az út porából a táblát, hogy „Szederkény“ és cirill belükkel aláírják: „Pécs Ki kilométer.“ Ment az autó... Mór csak 22... még 2t . .. már csak 20.. . Betvárd- gyulátöl üszögig egy-egy kilőtt Király- ligris-Uink jeCezte a kilométerek fogv. ; tát. | AZTÁN MEGÁLLTAK. Szorosan az j út szélére térlek. Utat adtak a nehéztüzérségnek. Csikorogtak a hernyótal- j pás vontatók, dübörögtek utánuk a j most már ponyva néíküü szürke j ágyúóriások. Péter bizony félve nézte kft, tudta, hogy nélkülük még told véráldozatba kerülne a város felszabadítása, mégis szomorúan gondolt ar ra, hogy mint bulinak majd az óriási lövedékek Pécsre. I Közel egv órát vonult a nchéztü- | zérség. nemsokára megmozdult az ő i kocsioszlopuk is. Megint fogytak a kilométerek. Péter fülelt, de nem hallotta az. ágyuk dörrenését. Röviddel Pécs előtt találkoztak ismét a nehéz- J tüzérekkel. Most ők álltuk az út szélén és éppen a ponyvákat húzták az ágyú csövekre. Tréfás kiáltások repültek feléjük: „Mi az komák? Pihenőbe?“ ..Rerozs- dásodott a cső?“ A füzérek is mosolyogtuk és rázták az öklüket, majd odakiáltották. „Berlinnél majd meglátod 1"‘ Pécsújhegyhez értek és már mindenki tudta, hogy Tolbuciiin marsait, vagy a Mecsekről, vagy repülőről de megnézte a városi és visszjiparan- rsolta a tüzéreit. „Gyönyörű hely ez, munkások lakják. . . Meg kel! kímél, ni.“ lgv azután csak az aknavetők szőttek és elsőnek a szovjet tankok robogtak végig a pécsváradi országúton, üldözve a megtépázott Kiráilvtigrise- ket. A város megmenekült a tüzérségi tűztőL Zihátva ezaladf a hegynek. Beugrott a konyhába és majdnem halálra réinisztette anyját, de annál nagyobb volt nz öröm. Magához ölelte kódorgó fiát. — Apa hol van? — őrzik a fűtőházat... Nehogy mindent elhordjanak a németek. Péter sóhajtott és leült. Kért egy pohár vizet. Kézbcfogta, Remegett kezében a pohár. Nem érzett szomjúságot, de a víz... a víz tettyei volt. Este hazajött az apja. Sötétkék ruhájában volt és az arca nagyon ünnepélyes. A vacsoránál is komoíy dolgokról beszélt, panaszkodott, hogy öreg. — Te előtted még ott áll minden, de én már csak a negyed életemet élhetem szabadon. Én már csak most mondhatom meg nyíltan, hogy kommunista vagyok. Nekem le hiába papolsz holmi egyetemi kizárásról, lm most nem tanulsz rendesen, akkor f eí kép eltek! A te anyád nagvzása volt. hogy orvos légy, ezért koptattunk. Pedig én attól tartottam, hogy urat nevelünk, aki majd szégvel bennünket. Most már nem félek ettől. Nem csábíthatnak el tőlünk. Különös idők jöttek ezután: boldog napok, de sok volt még a baj. a nehézség. A szabadság napsugara nem csak az életet, de míg ki nem gyom lálték, a gaz is megnövelte, — aem x* beszéh’e a régi világ folyondárjairői Budapest is szabad lett és a tava. szí szél már a Balaton körül hordta r fegyverzajL Egvszercsak mégis kivirágzóit a reakció ábrázata. Azok, úrik nemrég behúzott nyakkal lapul, •ak, most nagy meálel sétáltak, ösz- sredugták fejüket a .Széchenyi-téren. Mi történi? ERICH HANKE német vezérkari tiszt, aki 1045 március ő én egyszerű ezredesi rangjelzéssel tette lábát a Dráva baipartjára. jól tudta mi történt. A balkáni Weiss hadsereg a hegyek közé szorult. Albániától kezdve mindenhol aprították őket, felkelt a nép és belcrugdalt a fasisztákba. Az egykori díszes hadsereg már eléggé vi. harvert volt, de azért érzett magában annyi erőt, hogy valahol egy-két hónapot kitartson, hátha visszajönnek érte 3 felmentő seregek. A „feinten- tők“ azonban elég bajban voltak a Balatonnál. így azután a Weiss hadsereg behúzódott a szlavóniai erdőkbe és ott rsatározott. Egész addig, amíg nz a két „vendég“ meg nem érkezett. Hanke ott vo’t a tárgyaláson, . amikor megegyeztek, hogy a Titot képviselő két parancsnok északról eivonja a partizánbrigádokat és fgy szabad elvonulást biztosítanak a németeknek a Dráváig, ahol csak aránytag gvenge létszámú bolgár erők állomásoznak. Hauke bent ült egv drávaszabotesl tiázban és dühösen keresgélt a térképek között. Hot a Pécsre vezető út térképe? Pedig a kezében volt, 24.3, vagy mennyi a száma. Nem lesz köny- nvíi odajutni, a Dráva is kemény dió vált, de a Mecsek az mindent megér; Kitűnő terep az. A Dráva valóban kemény dió volt, pedig előtte való nap a harkányi téren még vidám kólót táncoltak a bolgár katonák. Szovjet csapatok nem állomásoztak erre. A siklósi szovjet parancsnok, egy őrnagy, ötödmagával hajnalban ért ide. Akkor már ólnak indultak tódról a német csónakok, ök öten elsőnek gázoltak bele a vízbe és géppisztolyok bői megnyitották a tüzet. Szjoma Koszt.ko már tisztán látta n zöldruhás németeket és célozva tüzelt. A Dnyeper jutott az eszébe, a háború első éve. Akkor másokat, más városokat érzett közvetlenül maga mögött. Most a napsütéses Pécsre, és új ba latjára, Petruskára, Péterre gondolj. Vissza kellett vonulniok a kendergyárig. Ott halt meg melletto az egyik legvidámabb bolgár Hú. Marton Petrov hadnagy. Szjomát az, őrnagy magához intette és azután nemsokára lóra ugrott, telefonálni indult. A németek kiszélesítették a dráva- szabolcsi hídfőt. Szivárogtak előre. Dél felé azonban megjelentek » folyó felett a szovjet repülők és attól kezdve egyetlen csónak sem jöhetett át. Dél lehetett, amikor megszólaltak a harkányi kertek alatt a sorozatve- tők. Megérkeztek a szovjet csapatok. Erich Hanke az ablakon ugrott ki, amikor a drávaszabolcsi ház kapuját a szovjet katonák belökték. Ingben futott Szödöny-pusztáig. Ott ágynak dőlt az ijedelemtől és torzonborz le gúnyéi hordágyon vitték őt tovább nyugatnak. De nem soká fpjrázdálkodhattak a Dráva balpartján. Visszavetették, majd jórészét megsemmisítették a szovjet és bolgár csapatok. Levirágzott a derfi az árnyéklovagok arcáról, amikor hírül adta a pécsi újság, hogy teljesen felszámolták a németek drávai. hídfőjét. Péter mosolygósán kereste a Szé cheuyi-tércn a suttogó alakokat, Áll. tak ott egy páran, de keservesen hallgattak. ő js megállt a sarkon és né zelődött. Villamos csengetett, özönlött a nép a fényes aszfalton. A gaflambok felszálltak, leírtak egy kört, majd visszarepültek a térre és n városház párkányaira. Békebeli kép volt ez. csak szebb annál. Nem grasszált már itt a kopasz bankcsászár és a hajlóira vadászó őrgróf, de a bőrgyárban azért még ott ült Róth igazgató űr, Zsolnayék is ott sétafikáílak gyári fiiggőkert- jükben. Az üzletek napvédője néhol egész feketéző-dzsungelt takari. Sok, nagyon sok lesz itt a munka — gondolta magában. — Még csak most kezdődik számunkra az igazi harc! A RÁKÓCZI UTÓN szovjet leher- autósor haladt. Megállt. Az egyik üres teherautó sarkában, mintha Szjoma ülne. „Szjoma! Szjoma!“ A katona hirtelen felugrik és dörömböl a. s-ofíőrfiilke tetején. Az autó a járdához kanyarodik. Kezet lógnak. Szjomán nincs ing, helyette teher kötés látszik a zubbony alól. Szjoma kihajol és úgy beszél. Minden autó elment már mellettünk. A soffőr hátrasző!' Indulunk, Péter csak áll és néz utánuk. Tudja, hogy mii mondott Szjoma: ..Most már néked kell megvédened!1'
