Dunántúli Napló, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-04 / 80. szám

DUNÁNTÚLI Kl wmm béíri^Ssi m* Világ proletárjai egyesüljetek! Éljen és viruljon a magyar és szovjet nép örök testvéri barátsága! AZ MDP B AR AN YA M E GYE I PA RTBfcZ C ► TTXÁCAIS IÁK LAPJA " • yjir.v, * • V:• * • *, »*. ., ,,r'y ' , " ,s,v .* . . . IX. ÉVFOLYAM, 80, SZÁM ARA SO FILI.fc.lS PÉNTEK, 1952 ÁPRILIS 4 Sztálin elvtárs távirata Dobi Istvánhoz, felszabadulásunk hetedik évfordulója alkalmából Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Budapest. Kérem a Magyar Népköztársaság kormányát és önt, elnök elvtárs, fogadja szívélyes szerencsekívánataimat a nemzeti ünnep alkalmából. Kívánok a magyar népnek további sikere­ket az új, szabad Magyarország építésében. J. SZTÁLIN. Éljen április 4, legnagyobb ünnepünk! írta: GYORSOK ISTVÁN, a megyei pártbizottság másodtitkára. 1945 április 4-én új, történelmi iorszak kezdődött hazánkban. E napon adta ki a Szovjet Tájékoz­tató Iroda a következő hivatalos közleményt: „A március 16-tól áp. rílis 4-ig folyó harcok során a md. sodik és harmadik ukrán hadsereg­csoport csapatai Magyarország egész területét felszabadították a német hódítóktól." E szűkszavú hadi jelentés dicső­séges csaták, hősi küzdelmek egész sorát foglalta össze. E rövid hadi- lelentés pár szóban elmondta, hogy sok évszázadnyi elnyomatás után a dicsőséges Szovjet Hadse­reg hős katonái egész hazánkat felszabadították, hogy népünk megszabadult a szellemi és fizikai elnyomás alól, hogy megnyílt szá­munkra az út a virágzó, boldog jö vő felé. A magyar nép legnagyobb, leg­szebb ünnepe lett ezért április 4-e. Különösen pedig nekünk, baranyai­aknak lett legnagyobb nemzeti ün­nepünk. Hiszen mi láthatjuk leg­jobban, itt,. Tito Jugoszláviájának határán, hogy milyen sorstól men­tett meg bennünket a szovjet had­sereg. Mi, baranyai dolgozók, kü­lönösen nagyra tudjuk értékelni a szabadságot, melyet Udvar, Bere- mend, Zaláta, Alsószentmárton községek határaitól délre rabbi­lincsbe vert Tito és bandája. Legszebb ünnepe ez a nap a ba- ranyai délszláv dolgozóknak js. Hiszen 1945 április 4-ével a szov­jet csapatokkal együtt elérkezett Németire, Szalántára, Felsőszent. mártonra, Magyarbólyra és Átára, de valamennyi délszláv községünk­be a sztálini nemzetiségi politika áldása js. Április 4-ének köszön­heti Alsószentmárton, Kátoly dél­szláv iskoláját, Németi a délszláv. nye'vű Szabad Föld Téli Estét, Ká. A .^'hírcsoportját, Kaszapovics András országgyűlési képviselösé. Set, Jakobovics István Alsószent- martonról azt, hogy a község első embere: párttitkár lehetett. Délszláv dolgozóink kettős el­nyomás alól szabadultak fel. Meg­szabadultak a Horthy-rezsim nem- zetiségj elnyomása alól és felszaba­dultak saját délszláv elnyomóik X\qao 's- Jakabovics Béla, aki ‘948 óta Németi község tanítója, *Sy ír a múltról és a jelenről: «Apám egy évben csak két hó■ rá dolgozott, mint kádár. Az ev többi hónapja alatt pedig nap- szamoskodott' hogt/ felneveljen en- Sem és testvéremet. Én a hatodik emi elvégzése után annyit do/- nehéz testi munkát hogy ??*??Qedtem és négy évig egyik lZ aíhó/ o másikba mentem A l - *öbadulás öröme hozott ki gazból. Utána az állami dél- , “ oyelvő gimnáziumba irat koz- „t. f ° három osztály elvégzése ■ a? lettem. Zala megyében fprnZZko^tam' ah°l kétszáz mé. tót C F tojtam a jugoszláv határ­és sokt bafloT 8a,át .S.TPTremmel ni '7 t sí ,ttam az ottani szomo. kálváriájáról. n *2e^ny éberek elöt^Zrnf^' "íjJ én mulfam 45 t om es szenvedés volt. Én csak azóta élek, amióta felszaba­dultam és azóta vagyok boldog, amióta pártunk öntudatos embert faragott belőlem, amióta a nép ta­nítója lettem. Régi vágyam betel­jesült" Nekünk, baranyaiaknak tehát többet adott a felszabadulás, mint másoknak. De egész hazánk min­den dolgozója velünk együtt érzi és tudja, hogy április 4-e volt iga. zi befejezője a magvar szabadság- harcoknak, Mi a felszabadulásig megemlékeztünk szabadsághőseink- röl és szabadságharcainkról, de végső sorban mindig elbukott har­cokat ünnepeltünk, lehanyatló zászlókra emlékeztünk. Az a harc azonban, mely 1945 április 4-én fejeződött be hazánkban, győzel­mes volt, hiszen Sztálin zászlói ve. zetfék és győzelmes marad, mert a párt őrködik eredményei felett. Április 4-e új hősöket adott ne­künk. Mindenki tudja, hogy míg hazánk földje szabad lett, meny­nyi orosz, ukrán, grúziai, uráli, szi­bériai anya gyermeke, mennyi hős szovjet harcos nemes szívének vé­re keveredett el a mi földünk po­rával. Dolgozó népünk saját hősei, nek tekinti e harc részeseit, saját hőseinek mondja azokat, akik éle­tük árán szabadítottak fel bennün­ket és vérükkel pecsételték meg nemzeti 1 ügyünk hatalmas győzel­mét. De a felszabadulás adta visz- sza és hozta magyar földre a ma­gyar nép legigazibb, leghősibb és leghaladóbb szabadságmozgalmá­nak vezérét: Rákosi Mátyást és vele együtt Rákóczi, Kossuth is visszatért a magyar hazába. Az ő emléküket, az ő harcaik emlékét adták vissza a szovjet harcosoka szabadságharc megtépett, véres, de nekünk oly drága zászlaival. Legnagyobb és legszebb nemzeti ünnepünk nekünk április 4-e azért is, mert e napon a dicsőséges évfordulóról való megemlékezésen túl a magunk művét, a magunk munkáját is ünnepeljük. A Szov­jet Hadsereg harcai nyomán mi magunk is hozzáláthattunk, hogy az ajándékul kapott szabadság él­tető levegőjében gazdagítsuk, szé­pítsük, erősítsük országunkat. Az azóta elért hatalmas eredménye­ink, az ipar, mezőgazdaság és kul­túra területén azt mutatják, hogy soha nem látott épitöenerqia és al­kotókészség szabadult fel népünk­ben április 4-én az elnyomás alól. Április 4-e azért vált igazán nem­zeti ünnepünkké, mert éltünk a Szovjetuniótól kapott szabadsággal és békével, mert pártunk vezeté­sével, hősi munkásosztályunk erő­feszítésével, dolgozó parasztságunk hű szövetségével és értelmiségünk áldozatos munkájával mi magunk kovácsoltuk ünneppé ezt a napot. E nap a magunk ünnepe, mi * ma­gunk teremtettük magunknak és így természetes, hogy közelebb áll szívünkhöz ez a nap, minden más ünnepnél, A felszabadulás óta nemcsak ha. Iálos sebeink gyógyultak be, ha­nem megindult országunkban olyan alkotó munka, mint történelmünk során még sohasem. Mi nem csak szabadságunkat és függetlenségün­ket nyertük vissza, hanem felián- golt életerőnk, alkotó kedvünk is. A szabadság levegője szétáradt vá­rosokon és földeken, behatolt az otthonokba, átjárta a szíveket. És a párt, a Magyar Dolgozók Pártja kézenfogott bennünket és vezetett és vezet Rákosi elvtárs útmutatá­sa nyomán a mind boldogabb jövő felé. A felszabadult dolgozók maga­san lángoló munkakedvét, tettvá­gyát és alkotóerejét mutatja a munkához, gémeikhez való újfajta kapcsolatuk. Á munkás a gép urá­vá vált. A bányász, aki Horthyék- nak csak ímmel-ámmal fejtette a szenet, ma már azon töri fejét, hogy mi módon tehetné gyümöl­csözőbbé munkáját, az ipari mun­kás azon gondolkodik, hogyan ad­hatna népünknek még több ipar­cikket, a földhözjuttatott paraszt több élelmet, több nyersanyagot akar adni új módszerek bevezeté­sével az ország vérkeringésének. Sudár Ferenc, Kossuth-dijan Vájár Pécsbányáról, Jauch Gvőrgv szta- bánovista vájár Komlóról, Harvan József sztahanovista a Bőrgyárból, Kaszapovics András, Kossuth-dí- jas termelőcsoportelnök Kátolyból, és a munka hőseinek végeláthatat­lan sora mutatja, hogy dolgozóink öntudata mily hatalmas mértékben nőtt meg a felszabadulás óta. Szemünk láttára alakult ki a magyar munkásosztály körében az új, szocialista típusú munkás: a nemcsak munkájáért és üzeméért, de egész hazája sorsáért felelőssé, get érző munkás típusa. Ennek a munkásosztálynak áldozatos ás hő­sies munkája tette valósággá idő előtt a hároméves tervet és adott akkora lendületet az új Magyar országot formáló ötéves tervnek, hogy a Magyar Dolgozók Pártjá­nak javaslatára e hatalmas terv beruházásának keretét menetköz- ben 51 milliárdról 85 milliárd fo­rintra emeltük. Hatalmas terv a mi ötéves ter­vünk! Rengetege* adott nekünk már eddig is és még többet __ ad ezután. A terv adta nekünk Kom. lót. az úi várost, a terv adta bá­nyászainknak a kökönyösj, me szesi, vasasi új bányászházakat, a terv adta a vájáriskolát, a homu- rudi kislakásokat, a terv villamo­sítja egész Baranyát, a terv adott Németi délszláv dolgozóinak ve­zetékes rádiót, Komlónak és bá­nyatelepnek rendelőintézetet, fa!- vainknak úi bekötőutakat és ki tud­ná felsorolni azt a rengeteg aján­dékot, ami* már eddig kaptunk és amit még ezután kapunk maid. De nem csak anyagilag erősöd­tünk és gazdagodtunk. A felszaba­dulás a kultúrát, a művészetet és a tudományt is hozzáférhetővé tel­te a dolgozók számára. A felszaba dulás tette lehetővé, hogy a dol­gozó nép birtokbavehesse az isk# lát, a művelődés, tanulás, a kultú­ra kincseit. Ma már a kultúra nem a volt uralkodóosztályok monopó­liuma többé. A pécsi egyetemek, a baranyai gimnáziumok, tcchniku mok és szakiskolák padjaiban is szép számmal képviselik magukat a munkás- és parasztszármazású fiatalok. — Megyénk köz­ségeiben most folynak a kuttúr- versenyek. Nap, mint nap új kul- túrcsoportok alakulnak, több könyv fogy a faluban é* városban, mint bármikor. A falu volt urainak kas­télyaiból kultúrházak, iskolák let­tek, a bükkösdi kastélyban sem gőgösködik már Jeszenszky „ö- méltósága“, hanem vidám iskolás- gyermekek boldog nevetése veri fel az egykori földbirtokos parkjának csendjét, a kastélytermekben pedig a jövő orvosai, mérnökei, agronó- musai készülnek felsőbb iskoláikra. így indult 1945 április 4-e után igazi honfoglalásra a magyar nép. Birtokba vette a földeket, a gyá­rakat. a kultúra egykori fellegvá­rait. Ez a honfoglalás természete­sen nem tetszik a régi rend urai­nak és haszonélvezőinek. A sarok baszorított és egyre több teret vesztő reakció veszett dühvei. két­ségbeesett vakmerőséggel igyekszik ártani, a dolgozók államának- De a szabadság erőssé, okossá, éber­ré tette ( népünket. A párt vezeté­sével minden hitvány, gyilkos me­rényletet visszavertünk Nagy Fe- renctől Raikig és Mindszentytől Grőszig. Valamennyi népellenes összeesküvés mögött mint sötét ár­nyék, rémlett fel az amerikai im­perializmus és annak reánk Iegva. dabbul acsarkodó rohamcsapata, Tito fasiszta bandája. Beremend- nél repülőgéppel próbáltak provo­kálni. Udvar községnél, Mohács, szigeten dolgozó népünkre, határ őreinkre lőttek. Kémek, bérgyjlko­jabint, az élenjáró kultúra olyan képviselőit, mint aMojszejev.együt- tes, vagy az Uráli Állami Orosz Népi Együttes tagjait. Hála és köszönet a nagy szovjet népnek, hogy fejtö- kalapácsokat küld bányászainknak, hogy eszterga, és marógépekkel látja el gépgyárainkat, hogy a szovjet agrotechnika legújabb ered­ményeivel segíti egyre többet ter­melő mezőgazdaságunkat! Hogyan kell iparosítani szocialista mó­don? A Szovjetunió, a nagy Sztá. Un fényesen megoldotta ezt a kér• dést és ma már viszonylag köny. nyű nekünk, magyar viszonyokra alkalmazni e nagyszerű elméleti tételeket. Hogyan kell megteremte­ni a nagyüzemi szocialista mező­gazdaságot? A világon először a Szovjetunió, a nagy Sztálin oldot­ta meg ezt a kérdést és mi, magya. rok már járt utakon haladhatunk, úgy alkalmazhatjuk a szovjet nép* tői kapott lángeszű megoldásokat. Hasonló a helyzet a tudomány, a művészet, az irodalom, a film, éle­tünk és munkánk minden terüle­tén. A mi népünket büszkeséggel tölti eb hogy ahhoz a táborhoz tartozik, amely az emberiség job­bik és nagyobbik felét foglalja ma­gában, amely az igazságért és bé­kéért harcol és amelyik győzelme- sen fejezi majd be ezt a harcot. Mi büszkék vagyunk arra, hogy annak a legyőzhetetlen, hatalmas béketábornak vagyunk a tagjai, amelynek élén a bennünket felsza. badító, legyőzhetetlen Szovjetunió áll. A mi vezetőink, élen a magyar nép legnagyobb és legjobb fiával, Rákosi Mátyással biztos kézzel vé­sők és provokátorok átdobásával zetij^ hazánkat a béke, a szocializ akarnak zavart kelteni, hátráltatni | muSi a boldog jővő felé. S azt, építő munkánkat. De Magyaror. hogy ma a béketábor tagjainak szág határait jól felszerelt, lelkes, a dolgozó népből származó és an­nak őszinte szeretetét élvező nép­hadsereg és határőrség őrzi. Ezt a hadsereget történelmünk lelke­sítő hagyományai buzdítják, ezt a hadsereget a nagy. Szovjet Hadse­reg példája, hősiessége és hazasze. refete neveli. K hadseregnek min­den tagja mérhetetlenül sokat ka­pott április 4-től és e nagy április vívmányait éppen ezért sajátjaként őrzi. De őrzik az április 4-én ka­pott szabadságot dolgozóink, kü­lönösen a határmenti dolgozóink, akik saját két szemükkel látják, hogyan taszította nyomcrba a Tito banda a jugoszláv dolgozókat, ho­gyan fokozódik odaát a kizsákmá­nyolás, a véres terror. Az udvari dolgozó parasztok és még sokan mások ezért segítenek határőreink­nek a hazánk és népünk szabadsá­gára törő titóista gyilkosok elfo­gásában. A hazáját és kapott szabadságát ily forrón szerető, ily féltő gond dal őrző nép meg tudja védeni fel. szabadult életét minden gálád tá­madó ellen. Hiába kísérleteznek az amerikaiak Koreában járványokat terjesztő baktériumokkal, hiába gyilkolja meg a monarchofasjszta görög kormány a legjobb hazafiakat, hiába ágál Tito és janicsár ban­dája megyénk déli határán, mi bát ran szembenézünk ellenségeinkkel és a Szovjetunió vezetésével egyre keményebb küzdelmet folytatunk a harmadik világháború megakadó lyozásáórt. És hogy népünk teljes erejével résztvehet e világot át­fogó békeharcban, azt a felszaba­duláson túl ismét a szovjet nép­nek köszönhetjük. Hála a dicső Szovjetuniónak hogy erősebbé, gazdagabbá tette és teszi nap, mint nap hazánkat az­zal, hogy elküldi hozzánk legjobb bányászait, mint Kucser elvtársat legjobb sztahanovistáit, mint Fa nyir.t, legjobb tudósait, mint Szkr vallhatjuk magunkat, 1945 április 4-ének köszönhetjük. Ezért vall­juk, hogy április 4-e egyúttal bé­kénk és boldog jövőnk legfénye­sebb záloga. A béketáborhoz tartozni nem­csak dicsőséget, de fokozott köte- lességvállalást is jelent Csak ak­kor mondhatjuk, hogy a béketá. bor hűséges katonái vagyunk, ha feladataink, kötelességeink teljesí­tésével bizonyítani is tudjuk ezt. Mi Baranyában tudunk bizonyíta­ni! A komlói bányászok április 4 tiszteletére túlteljesítették első ne. gyedévi tervüket, a pécsbányatele. pi bányászok vasárnap reggel hat órára teljesítették negyedévi elő­irányzatunkat és 31-én már terven felül teljesítettek. A Kesztyűgyár dolgozói március 31-én egy órakor 109.3 százalékra teljesítették első negyedévi tervüket, a görcsőnydo. bokái Uj Alkotmány termelőszö­vetkezeti csoport 246 százalékra teljesítette hizottsertésbeadási kö­telezettségét a szigetvári Cipőgyár dolgozói 29-én délelőtt befejezték első negyedévi *ervüket é>s így foly. tathatnánk még soká az üzemek, termelőcsoportok, egyénileg dolgo­zó parasztok neveit, akik felszaba­dulásunk ünnepére több és jobb munkával készültek. De ez az ünnep új lendületet kell, hogy adjon további munkánk­nak is. Még több szenet kell ter­melnünk. még több iparcikket kell adnunk dolgozó népünknek, niég hamarabb el kell végeznünk a ta­vaszi vetést és be kell hoznunk a sertésbegyüjtés terén mutatkozó le. maradásunkat is! A második ne­gyedévi terv teljesítésére való fel­készüléssel kelt készülnünk május elseje méltó negünnepléíére! Fel, tehát munkára, hogy továbbra is méltóak legyünk a békeszerető né­pek barátságára és arra a szünte­len támogatásra, amelyben a Szov jetunió részesít bennünket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom