Dunántúli Napló, 1952. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-23 / 70. szám

6 NlPt© m2 m^bCSts » A szakérettségi — út a tudomány vára felé Megyénkben fokain ismerik már a ■fafcéa-eitségis tanfolyamokat. Most kétféle tanfolyam fog indulni, Az első m eddig Is ismert egyéves nappali ' tagosat. Ezt július elsejével kezdődő kéül ón após bentlakásos előkészítő tan folyam előzi %ieg. Maga a tanfolyam seeptesnfcer 16-én kcedődilk. Itt nem kőtelező a kollégiumi bentlakás. Azok, a haffiSgatrtk, akik a kollégium terüle­ten lévő városban laknak, este, a .tanulmányi munka befejeztével haza­térhetnek. A kintiaké hallgatók éppen úgy megkapják a teljes ellátást, ösz­töndíjat, tankönyvet, tanszereket, mini a bentlakók. Jelentkezni lehet másrészt kétéves aeakérrttségis tanfolyamira. Ennek eCnő éve esti tanfolyam, amelynek tartama alatt a dolgozók munkahe­lyükön maradnak és heti három esté,, előkészütnek a következő éri nappali tagozatra. Esdi tanfolyamok mindazon helyeiken indulnak, ahol legalább 20 26 jeleatkeső van. Minőikét tagozatra 16—30 éves üzemi munkás és dől. «rozé párásért származású fiatalok ve­hetők feL Az iskolai végizettség nem haladhatja meg a mai> második vagy a régi hatodik középiskolai osztályt. Jelentkezni lehet a különböző mér­nöki karokra, tanári szakokra (peda­gógiai főiskola, Orosz Intézet, böl­csészettudományi, természettudományi karokra). Idegen nyelvek főiskolájá. ra, Művészi főiskolára, Testnevelési főiskolára, Közgazdasági Egyetemre és főiskolára, jogásznak, orvosnak, gyógyszerésznek. Összesen 17 szak kö­zött lehet választani. A tanfolyam elvégzése után a hall­gatók szakérettségis bizonyítványt kap nak. A szakérettségis bizonyítvány az abban megjelölt egyetemre, főisko­lára való felvételre jogosít. Az érdek lődők töltsenek ki jelentkezési lapot és részletes önéletrajzzal együtt jut­tassák el az üzemi, helyi pártszervezet titkárának, aki április 12-ig a helyi tanács oktatási szervein keresztül megküldi a megyei tanács oktatási osztályának. JeCentikozési lapot az üze­mekben, a járási, városi és megyei tanács oktatási osztályain lehet kapni. A múltban több üzem nem akarta elengedni a jól dolgozó fiatalokat szakérettségis tanfolyamokra. Révai József miniszter elvtárs mondotta az MDP II. kongresszusán: „Az iskola: termelés kérdése is, mert a megfele lően képzet! és a megfelelő számú szakember nélkül ötéves tervünk megvalósítása lehetetlen“. Az üzemek, tszcs-k állami gazdaságok azzal be­csülik meg legjobban a munkáiban élenjáró, tanulnivágyó dolgozóikat, ha elősegítik fejlődésüket, hogy mint nagy-tudásu szakkádereket kapják vissza őket. A dolgozók megbeszélésekkel, fali­újságon ismertessék á szakérettségis tanfolyamokat, hogy minden arra ér­demes fiatalhoz eljusson pártunk ál­tal adott ezen nagyszerű továbbtanu­lási lehetőség. Azok a dolgozok, akik a múlt évben jelentkeztek, de hely hiányában felvehetők nem voltak, most a felvétetné' előnyben fognak részesülni. Megy«« tanács (iktatási osztály. Szak érettségizőink levelekben számolnak be életükről A szaké rettségtrők munkájáról. készülődéséről, céljairól és terveiről fff/dtn legszebben azok a levelek beszélnek, melyeket nap, mint nap hoz a. posta era leérettségiző levelezőinktől. Varga Jóaeef pékMafl így ír: „Mi, munkás, és panasztfíatstók megértettük pártunk hívó szavát és jelentkeztünk szakérettségire. Diák­otthonban élünk, meleg tanulószobák ,han tanulunk és a napi eKó táson fe- Kí! még ösztöndíjat is kapunk. Ha sikeresen elvégezzük tanulmányain- hat, mindenütt «dvesen fogadnak berarulnket, Keadoüben bteotny nekünk 1« vei­tek nehézsógieinik, aanig ki nem ala­kult osziááyunk'bati arr, egészsége* 'koít ktiva. A párt és a DISZ azon­ban a neveikkel karöltve harcolt, hogy osztályunk ogtéezséges jól ősz- saekovácsoit kollektíva legyen. Küld. nősen Takács Gyula osztályfőnökünk és Borsos Tibor osztály titleárunk dolgoztak sokat a fegyelem és a jó tanulás! előmenetel érdekében. Munkánk gyümölcse meg is mu­tatkozott a félévi 3.39 es tanulmányi eredményben, A gyenge tanulóknak :TMg,y segítséget nyujto-clak a jobbak. K j lónösvn eredményes munkát vég­zett Hotmer János ós Deák Béla, akik úgy segítettek gyenge tár Ráütnek, hogy azok kettes osztályzatukat kö. zepesre javították, ígérjük Rákosi rávtirsrialc hogy erö-nlket nem kí­mélve tanulunk és sikeresen letesz- szük az érettségit. Dolgozó népűnk egészségét védem majd ■ „Már a frAszabadu’ds előtt is min­den vágyam a tanulás volt. Vágya­mat azonban nem válthattam valóra egészen addigi, amíg a Szovjet Had- etereg fel nem szabadított bennünket — írja Jancsikios István, az orvosi A-osetálty hallgatója. — £n- földmű­ves volúra. Falumban 1950-ben alá. küt meg a III. számú termotöcso- port. melynek szervező tagjai közé tartoztam. Kétszer küldött pártunk pártiiskolára. Tudtam már akkor, hogy miért kell tenulnom: Uj értelmi, ségfiinlmek a dolgozó nép soraiból kell kikerülnie. 1951 tavaszán jelent­keztem szakérettségire. Elhatározá­som a, volt, hogy ötvös leszek. Bol­dog vagyok, mikor arra gondolok, hogy dolgozó népünk egészségét vé­dem majd. Felcsillan e*öisem. hogy mii yej, szép lesz a termelőcsoport or. vosának lenni! Őrködni fogok elv társaim egészsége Schott és azon le­szek, hogy a dolgozó népet szerető, ahhoz hű orvos váltjók bóléiéin Jöjjetek szakérettségire! „Diákotthonunk lakéi, a szakérett­ségis -tanfolyam hallgatói ezelőtt vagy üzemi vagy mező gazdasági munkások voltaik — írja Zára; Tibor a mérnö­ki E. osztály hallgatója. — A párt hívó szavára otthagytuk munkahelye­inket, és elfoglaltuk a tanulópadokat. Itt is jól meg akarjuk ájSini helyein, két. Tanulásunkat szervesen össze­kapcsoljuk a ku’ltúrmunkéval, szervo- aet-ton látogatjuk a mozit ás a szín­házat. A szocializmus építésének egyik alapfeltétele a munkaversemy, a kollégiumon belül is tért hódított. Ez ikülöuösen Rákosi elvtárs születés- napja előtt mutatkozott meg. Valamennyien résztveszünk Ráko­si elvtárs életét tanulmányozó poli­tikai foglaRcozáRokon. Az orvosi B. osztály emellett a Pártitörténetet is tanulmányozza. Igv fejlesztjük ideo. lógiai tudásunkat is. De nemcsak ne künk, még sok-sok munkás, és pa- raszCfiatalmak két! tanulnia. Ezért hívjuk fel a tanulnivágyó baranyai fiatalokat, hogy jöjjenek közénk, jöj­jenek szakérettségire!“ Teljesült szívem vágya „Szakérettségis hallgató vagyak — írja Molnár Benő — boldog, vidám és fiaitall. örülök az életnek, a jelen-nők, és sokszor magam elé képzelem a biztató jövőt. Néha azonban a .sötét múltra is visszagondolok, egészen etemista koromig. Amikor elvégeztem a negyedik osz­tályt tamitóm ajánlotta, hogy tanít bassanak tovább. ^ jóakarat nem is hiányzott, de annál jobban. a pénz. Két éven át könyörögtem édesapám­nak, míg végre a hatodik osztály élt végzése után úgynevezett felsőbb iskolába kerültem. Nem gimnáziumba mentem, arra nem volt pénzünk, ha­nem a polgári iskola magántanulója lettem, hogy a tanulás mellett dol­gozná is tudjak. Az első, év még csak ment vala­hogy. A második évet azonban nem tudtam befejezni. Sokáig fájt a szí­nem, nem tudtam elfelejteni az isko­lát. Egyhangú robotban teltek a szo­morú évek, amíg egy szép tavaszi napon szovjet katonák szuronyán csiCüairt meg a napfény! Uj életet hoztak, új társadalmat A felszabadulás után a szegedi Ken- derfonóbán dolgoztam segédmunkás­ként. Itt jelentkeztem 1951 nyarán szakérettségire. Teljesült hát végre szivein vágya. Tanulhatok hát nyugodtan, gondta­lanul. Kiváló tanárok foglalkoznak velünk. Ellátásunk kitűnő. Havonta 115—515 forintig terjedő ösztöndíjat is kapunk. Szép könyvtárunk és sportfelszerelésünk is van. Munkás- és paraszt fiataloki Tite­ket is hívunk a szakérettségire. Le­gyetek az új társadalom új mérnökei, tanárai, jogászai! Tanuljatok tovább minél többen. Vút benneteket a szo­cializmust építő hazánk. HARMADÉVESEK A magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából a Pécsi Nemzeti Színház A. Borozina és A. Davidson szovjet szerzők fordulatos vígjátékét a Harmadévesek-et tűzte műsorára, me­lyet Szendrő József, a színház igaz­gatója fordított magyar nyelvre, A vígjáték igen komoly kérdést tárgyal, gyakran felvetődő problémá­ra ad választ: érdemes-e az ország- építő hatalmas tervek mellett apró­munkával, a mindennapi étet kicsiny terveivel is foglalkozni, vagy sem? Andrej és Kosztya, a mű két főalak. ja egyértelműen ezt a választ adják: Nem csak érdemes, hanem kell is állandóan foglalkoznunk g. mmdenna pi élet apró gyakorlati kérdéseivel, szükséges, hogy nz épülő hatalmas vízierőművek völgyzárógátak, millió kilowattokat adó áramfejlesztő be­rendezések me’lett a kis kolhozfal­vak lakóépületeiről, kultúr házait ól és 50 kilowattos áramfejlesztő telepeiről is gondoskodjunk. Szovjet fiatalok, harmadéves egye­temi hallgatók vitatkoznak előttünk a színpadon. Valamennyit ugyanazok az érzések, ugyanazok a vágyak he­vítik: felépíteni, minél előbb felépí­teni a kommunizmust! Fiatalok vala­mennyien. Tapasztaltatok kevés. Es talán éppen ebből ered, hogy a,z apró­munka kérdésében nem tudnak meg. egyezni. Viktor, Boba és Katja való­sággal, elfceseitsdiniek, mikor meghal­ják, hogy gyakorlati vizsgájukat nem a kommunizmus egyik hatataíis építkezésén, hanem egy kis kolhoz- faluba,n kelti letenniük. De a komszo- miolcok fegyelmezettek. Az ellenkező fiatalok is végrehajtják a kapott uta­sítóit és végrehajtás közben megsze. rétik a feladatot is. Ezt a darabot látnia kell minden fiatalnak A Harmadévesek: a szovjet jelen, a magyar jövő! És ezért kell minden hatolnak különösen pedig a főisko­lásoknak, egyetemi hallgatóknak, diákoknak és úttörőknek látnánk ezt a darabot. Hadd lássák még tisztáb­ban tanulmányaik értelmét és célját! Haitid lássák még tisztábban ragyogó jövőnket! Hadd lelkesítse DISZ-fia- taljainkat a Komszomo' példája, a természet átformáló, a kommunizmust építő szovjet fiatalok példája! A kitűnő mű jó előadásban került színre a Pécsi Nemzeti Színházban. Ez yem kis mértékben a fordító ér­deme is, Szendrő Józsei úgy ültette át a Harmadévesek-et magyar nyelv­re, hogy az végig gördülékeny, ér- dekíeszítő maradt. Kár, hogy néhány helyen apró magyartalanságok csúsz. taik a szövegbe (.kiértékelés“,. „Ez nem fog neked sikerülni!“ stb.),ezek azonba,, könnyűszerrel kijavíthatok. A jó rendezés Gyökössy Zsolt Ven- dégrendező érdeme. A főiskolát most elvégző fiatal rendelőnek ez volt a vizsgaelőadása. \ falusi jelenetek és a koílégiumbeíi képek elevenek, meg­mutatják mélyen és színesen a szov­jet diákok mozgaímas, vidám étetét, a harmadévesek tudásszomját, te-rvez. getéseit, A tömegje lenetek: már kc- vésbbó sikerültek. A második kép táncoló fiataljai, a mintegv vezény­szóra a színen átviharzó kolhozpa­rasztok megjelenése, az aratást segí­tő egyetemi hallgatók kórusa, nem adnak reális képet, mesterkéltek, erőltetettek. Báslhy István díszletei szépek. Kü. Ionoson a koncertterem előcsarnoka és a kolhozfa !u képei sikerültek, Az előadás A Pécsi Nemzeti Színház együttese a Harmadévesek szíorehozásúval is­mét jó munkát végzett. Jó munkát végzett a színészek nagy többsége, különösen Mester János, ak; Andre jt alakította. Eggyé forrt szerepévé’, egész embert állított elénk, akit meg. szerettünk és akinek terveiért ag­gódtunk. Méltó módon illeszkedett be az előadásba Gordon Zsuzsa (Katja) aki maikrancosságéval, szeteburdisá- gáva! együtt is kedves, rokonszenves maradt. Alakítása azonban nem tel- ie=en mentes még a túlzásoktól. — Ugyanezt a' hiányosságot fokozottabb mértékben kell felvetnünk Major Pál Babája felé. Az örökké szerelmes kissé felszeg Boba kedélyváltoctósa-it. érasímeit nem kell túlzott mimikával vas-tagon aláhúzni A nem egyszer túlzásba vitt arcjáték azonban, nem kisebbíti Major Pál ala-kitás-ának jó­s-ágét. Kedéye szívből jövő, humora eleven. -Játéka átélt. Csis?tai Andor a Komseömol.titkár Koaztya szerepében félszeg, naív, sem olyan, mint egy szovjet főiskolai ifjúsági szervezet titkára. Talán ép­pen ezért hatott dekiíamálás-nak, mi­kor Leninről beszélt, vagy mikor ha­tározottan véleményt nyilvánított. Bay Gyula Viktora a jó a'akit ások közé tartozik. Máthé Erzsi átélt, ki­forrott játékkal hozta színre a sze­relméről lemondó Szvotát. Meggyőző­en ábrázolta a fiatal diáklány embe­ri nagyságáit, közvetlenségét, áldom tokra kész szívét. Bereszenev pro. fesszort, a kimért, de melegszívű ta­nárt Szalma Sándor mutatta be. Pus­kás Tibor nem élte, inkább vértete- nüí, meggyőződés nélkül utánozta Nyiko'láj mérnököt. Egv rövid szere, pet is át lehet fűteni, élővé tehet ten ni több melegséggé1,, l-elkesedéss-eü Verát Mátray Mária, Pável mérnököt Ga'ambos Lafos, Jevdokiá-t Arany Kató mutatta he. Rövid szerepében is jót nyújtott Bakos László, A kolho­zát fejleszteni akaró, meggondolt, pontosan tervező kothozelnökből már hiányoztak Bakos Lá-szlió-nak azelőtt még itt-ott megmutatkozó népszínmű vonásai. Péter Gizi kedves, évődő Tonját ho-zott színpadra, Sal lay Attila meglepően érett alakítással el event- tette meg a kiváncsi nagy terveket szövő kis Zsenját Tanít, nevek szórakoztat A Harmadévesek fontos mondani, valója, jó előadása indokolja, hogy ifjúsági szervezeteink, különösen az egyetemi és főiskolai DlSZ-bizott- ság a fiataloknak miiéi szélesebb tö­megeit mozgósítsa. A Harmadévesek előadása megérdemli ezt a támogatós!, hiszen sok mosolyt fakaszt, komoly é’ménvt nyújt, hasznosan szórakoz­tat és emellett komoly mondanivaló ja mélyértelmű tanításokat rejt ma­gában. Ma ünnepeltük az öcsém huszon­kettedik születésnapját. Együtt volt tz egész család. Édesapám, édes anyám, Mariska húgom és az öcsém, Karcsi. Édesapám az asztalién ült, cigarettázott, Az utóbbi idők sokat kisimítottak homloka ráncaiból. Mo­solya;, gyönyörködik ben-nünk. ÉDESANYÁM BEHOZTA A TOR­TÁT és letette az asztal közepére a virág mellé, azután tréfásan megfe­nyegetett az ujjával bennünket, mert olyan diadalordítással fogadtuk, mint valami neveletlen kis gyerekek. öcsém kacagott a legjobban. Csak ügy áradt belőle az egészséges jó­kedv. Kerek, mapégette arca, kissé pisze orra és aíkkora nagy gevető szeme van. hogy az maga beszél he­lyette. Hátrasimítja a homlokára hulló lágy, gesztenyebarn-a haját. Patkó-alakú, piros forradás válik láthatóvá a jobb halántékán. Én sokáig nézem ezt a jelt, azután » szép sárga tortára tekintek, majd ismét Karcsi homlokán a forradás­ra. Lassan hátradőlök a széken. A kacaj, a hangos beszéd iágy duruzso- láis&á osi-tul fülembe, lehunyom a szemem és emlékezem. Bvntóék lakodalomra készülődlek, Mert hiába volt szegény a vi ág, a legények csak megháza.sodtak, a lá­nyok férjhez mentek, ha eljött az ideje. Csontos Géza, a vőlegény tőzsgyöke. res telepi, H.fc született már az .anyja is az öreg-soron, de a lány szülei aíc- kvrjthan költöztek be faluról. V®ó> BORSOS JÓZSEF: hogy elsorvadtak a módos rokonok közt. Csontosék szerényen készü.tek, csak a közeli rokonokat hívták meg. An. nál nagyobb hűhóval Bontóék. FeLkendőzött, fényesszerszámú lo­vak hozták a vendégeket. A kényes lovak minduntalan el akarták ragad­ni a sárga, paraszthintókat. A kocsi­sok keményen fogták a gyeplői. Ahogy befordultak az országúiról a telepnek, lassítottak. Maszatos, fél meztelen gyerekek szaladtak utánuk a portban. Az én Karcsi öcsém is ott nyargalt köztük. Ilyen ritka látvá­nyosságtól, hogy is maradhatott volna el. Futás közben nyakába akasztotta karikáját és elsőnek csimpaszkodott fel az utolsó hintó hátuljára. — No gyere! Fogózkodj be’.ém! — nyújtotta balkezét a botladozó, vézna Csörgő gyereknek, aki mák' te 1-eszájjal kapkodta a poros levegőt. Mikor ő js fönt ringott Kar.esi mel­lett, egymásra kacagtak. A KOCSIS HÁTRASUH1NTOTT, de csak a nyakukat húzták összébb, a világért le nem szálltak volna. Bontóék előtt az első kocsis meg­állította a lovakat. Azok türelmetle­nül kapálták patáikkal az utat. A bő. szoknyás cifra asszonyok felállottak s a gondosan berakott szoknvarán eok-al izgazgatták félkézzel, mert a másikban a tortát tartották. Ahogy leléptek a hintóról, magasra emelték a cukorral, csokoládéval bevont tar­ka-barka tortákat. A gyerekek látott szájjal bámultak. A kocsikázás az is valami, de a tor te ,. ­Szájukban az cdképzelt csodálatos izekre összefutott a nyál. A Csörgő gyerek megrántotta Karcsi nadrágját. — Nézd csak! ... azt.e! A SÓVÁKGÓ SZEMEK, mint reflek­torok irányultak egy pontra, a még mindig kavargó poron át. Mert külö­nösen egy torta volt borzasztóan szép és kívánatos. Baunaarcu, villogó szemű menyecske tartotta magasra. Csokoládé alapon feliér cukormázzal rajzóit minták kacslka ring őzt a k. A vonalak az alsó szélétől indultak vastagon húzva. Fön­tebb egyre szűkültek a sorközők, a minták kisebbek lettek, a vona.ak vé­konyodtak, vcg-iil egy csúcsba futot­tak össze a torta tetején, a fehér és piros cökörszemekből ki-rakott szív alatt. É-s mindez még csak a külseje, a máz, a díszítés. Hát még ha bele­harapnál? Cukor; csokoládé, krém. Valóságos álom, tündérmese, torta­mese. Karcsi végignyalta száraz aJsóajkát. A kis Csörgő gyerek felszívta az orrát, magáról inegifeie-filkezve vaka­rózott és felsőhajtott. — Hü az anyját, de jó lenne! Az elröppent kívánó sóhajra, a gye­rekek képzeletében megnyúlt a me­nyecske tortáttartó meztelen karja. A cifra blúz pit ffos ujjúból indult ki és barnán nyújtózkodott egvre maga­sabban az ég felé. Tetejében a torta tatán már a felhők mögött úszott, szé­dítő, elérhetetlen magasságban, ahová csak lehunyt szemmel gondolatba,, követhették. Karcsi elejtette a karikái. A iábára esett, de észre sem vette. É-n, mint nagyobbacska gyerek tá­volabbról szemlélődtem. Nem bírtam tovább, önkényt el énül belerúgtam a gesztenyefába, amelynek eddig tá­maszkodtam és hazamentem. Otthon leültem a kopott heverünk szélére és hallgattam. Jó magam is megettem volna a tortát... Sokáig ülhettem ott szótlanul, mert édesanyámnak feltűnt. — Mi bajod van fiam? Miért nem mégy a lakodalmasokat nézni? Ugv hallottam, bö-gözdi cigányok muzsi­kálnak. —Már voltam — felettem esende sen, — most jöttek a fa'usi vendégek. Édesanyám rámtekintett. — Jó az ilyen gazdag rokonság. Sokat hoznak. Az ajtó felé indultam, féhem, hogv tovább kérdezősködik. Karcsi rontott be az ajtón. — ÉDESANYÁM! — lihegte. — Itt vannak a lakodalmasok. Olyan tortát hoztak, hogy olyan volt, mint a... mint egy cipó, csak cukor, meg min­den volt a tetején. ’így vitték-e: — magasra tartott jobbkezét nézve, óva­tosan lépkedett végig a konyhán. A Leverőnél megfordult és kérőn tekin­tett édesanyámra. Mikor sütünk minik is olya*? De jő volna! Sok tojás -kell ahhoz fiacskám. — Hát nekik nem kellett? De igen, csak ők tehetik, nekik van. Én meg jó lia a tésztába... — elfordult. Nem mertem az arcára néz ni. KARCSI ODALÉPETT és gyenge den megérintette hátán a hitvány kar- tonruliát. — Ugy-e édesanyám nem is olyau jó az a torta? Meg olyan vaslag, hogy át se érné a szánk. Lemondó, kedves szavai szívembe markoltak. Szerettem volna felordi. tani, de mikor láttam, hogy édes anyám se ad hangot fájdalmának, csak kötényét emeli n szeméhez és a válla rázkódik, a kitörni készülő elkesere­dés nyögésként szakadt le ajkamról. A szegénység sovány keze kinyújt és könyörtelenül letörölte öcséin egészséges gyerekaroáró'l a mosolyt. Tanácstalanul várt egy ideig, de mi­vel nem .kapott vá’aszt, csendesen kj ment. Én is kitéptem az ajtón és utána tekintettem. Karikáját vadul űzte, haj. tóttá. Éppen akkpr ért a lakodalmas ház elé, amikor két kalácskinálgaló lány lépett ki az udvarra. Arra for dftotta a fejét, már újra csak a kék nagy tál létezett számára és benne a -kalács. A karika meg továl* gurult, egye nesen be a türelmetlenül kapáló tü­zes lovak közé. Azok megugrottak. Ann jót láttam még, hogy a hintó rúdja leütötte az öcsémet, a lovak pedig maguk alá tiporták. No, fiam, hát nem koU a torta? Fölriadtam és a kés után nyuttani Előttem a születésnapi torta kínéba magát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom