Dunántúli Napló, 1952. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-09 / 58. szám

KfiPLO 1952 MABCni» * Képek Szkrjabin akadémikus SztáJin-dijas tudós pécsi tartózkodásáról X szovjet emberek nem öregsze­nek! — ezt mondták a pécsi orvosi egyetem professzorai, az egyetemi hallgatók, dolgozók széles tömegei mindenki, aki csak látta a hetven éven felüli Szkrjabin akadémikust, Pécs szovjet vendégét. Az őszszakál- lű, de fiatalosan mozgó, lendületesen lelkesen beszélő szovjet professzort az első pillanatban, megszerette min denki. Ez a szeretet mosoly formájá­ban kiült az arcokra, ez a szeretet megmutatkozott - a forró tapsokban, ez a szeretet nyilvánult meg abban a mindenfelől érkező érdeklődésben, mely drága vendégünk pécsi tartóz­kodását kísérte. Szkrjabin akadémikus meglátogatta az egyetemi diákszállót 'A negyvennyolcas téri egyetemi elvtárs előadását, az szeretnék lenni. — No, akkor jöjjön Moszkvába. Mint egy szobrász• úgy taragok ma gából jó hermintológust — biztatta a professzor a fiatalembert, — lgy nőnek ki az új, fiatal káderek... Vasárnap jöjjön Pestre a szá /ódám­ba. majd elbeszélgetünk. Jön? No, kezet rá! — A piruló, mosolygó fiúval kezet- rázott a professzor. — Egyet már sikerült megnyer­nem! A DISZ-tagok járjanak elöl jó példával Farkas Imre elvtárs, harmadéves ot vostanhallgató nem kérdéssel fordult a vendéghez, hanem beszámolt a diákotthon életéről: A fé évi vizsgák után mozgaL *1 a fe:bo:ysa;oíí méhkashoz jmat indítottunk, melynek a jelszava hasonlított csütörtökön délután. A ez: „Tanuld meg még ma azt ^t kgpuugye etes izgatottan kémlelt alma föladtak.“ Ez ”morajom kapu négyszögbe:es ablakán kifelé: J«en indult meg. Hiszen a jíyiuok-e már? A diákok egyre-másra jöttek érdeklődni: ___ Még nem látod őket? Még nem ér keznek meg?-Szkrjabin akadémikust várták iz ghtottan s fiatalok. Valamennyien látni akarták, valamennyien hallani szerették volna és valósággal hara gjndiak arra, aki a szovjet vendég érkezése e ólt be akart menni a to kapun. _ Menj csak körül — tessékelték el a főkapun kopogtatókat még ösz- 9zr.-ároznád a folyosót... pedig er­re jön Szkrjabin akadémikus!... Végre is felharsant a kiáltás: j — Itt vannak! ■ A kapu kinyilt és a fiatalok tapsa lelkes éljenzése, szerető moso.ya kö. rülöieíte a szovjet vendéget. ' — Szeretettel köszöntőm a diák szálló hallgatóinak nevében drága vendégünket! — ígv fogadta Berger Rudolf Szkrjabin akadémikust. — Nagy. lelkesedéssel tölt el bennün két 'a, a tudat, hogy látogatása for májában is érezhetjük a Szovjetunió segítségét. ígérjük, hogy a segítséget megháláljuk: még jobban helytáhunk, még jobban tanulunk. — A moszkvai I.es és II-es számú orvosi egvetem haliga'óinak me.eg üdvözletét hoztam n magyar diákok­nak, különösen pedig a magyar or- Vostanha-Igatóknak. Az Üdvözlet kül­dői szeretnék, ha még jobban meg erősödnék a magyar-szovjet barátság, ha még jobban megismernék egymást a magyar és szovjet' orvoslanhallga. tók. — így felelt az üdvözlésié a szovjet vendég és mosolyogva né. eett körül a fogadására összegyűlt lelkes diákok között. A diákszálló lakói körülvették a professzort és fel vitték a szobákba, megmutat­ták a vendégnek, hogyan élnek, ta­nulnak és dolgoznak, kefe é már egy csokor ibolyával a kezében jött a pro fesszor Egy diáklánytól kapta “ki így akarta kifejezni szavak nélkül Síoretetét, nemcsak az ősz akadémi­kus, hanem az egész szovjet^ nép iráni. Azután a társalgóban teleped, tek le a vendégek és a hallgatók. A tolmács fordította Szkrjabin szavait: — Ha vannnk kérdéseik a szovjet fiatalok életéröl, szívesen válaszolok rá. Régi professzor vagyok már, jó. ban vagyok a fiatalokkal, ismerem i<& őket." így tudok róluk beszélni, tudok kérdéseikre felelni... —t Hogyan állják meg a Szovjet unióban a diáklány ok a helyüket? — tette fel az első kérdést Balogh Magda. — A Szovjetunióban a lányok na­gyon vonzódnak az orvosi hivatáshoz. Ahog.v befejezik tanú Hiányaikat, csak úgy Özönlenek az orvosi egye temek felé. Igv adódik, hogy a, or­vostanhallgatók háromnegyed része lánv. A 'ányok éppen úgy megállják a helyüket, mint a fiúk Persze van Tjftk lusta lányok, épúgv mint lusta fiúk. de a legtöbben gyönyörűen ta­nulnak. Igen sokan ösztöndíjat is kapnak, sőt vannak sztá tni ösztön­díjasaink. akik a legjobbak közűi verbuválódnak ezeknek ösztöndíjuk magasabb az átlagosnál. Ahol én tanítok, ott van Szkrjabin ösztöndíj is, ez is magasabb az átlagos jutta­tásoknál. Gábor Ferenc negyedéves orvos tanhallgató ezután valósággal meq- Orironwita a professzort az ember, ben éló férgekre vonatkozó kérdéséi. — Talán hermintolócus lesz? — érdeklődött Szkrjabin akadémikus. rábor Ferenc rábólintott: „ mU, hogy hallottam Szktjabtn félévi ta pasztái a tok még arra mutattak hogy a diákok egy két héttel a vizsgák előtt kezdtek tanulni. A DlSZ-szer. vezet ugyan harcolt a folyamatos ta. nulásért. de komo yabb politikai ne velőmunkára lett volna szükség. Mi a Komszomolt tartjuk példaképünk­nek, de megállapítható, hogy new tanultunk elegei a szovjet fiatalok tói. Ennek a7 új mozgalomnak a meg. indít;ásáva! még akarjuk szüntetni az eddigi hiányosságokat. A mozga om három he-t-e indult. Sokan nem értet­ték a jelentőségét, de mi, párttagok, DlSZ-fiatalok még jobban nekiláttunk a munkának és így mutatjuk meg a félévi eredmények továbbfokozásával, hogy a Komszomolt nemcsak példa képünknek tartjuk, hanem követjük is. — Ez a mozgalom helyes és ezt rglnden erővel támogatni kell — vá- laszo t Szkr jabin akadémikus. —Per sze ez nehéz és sok munkát, kíván. A hallgatók, gondolatvilágát teljesen át kell nevelniük, ehhez az első lépés az, hogv a DISZ-tagok járjanak elől ió példával és vonják magukkal az egész hallgatóságot. Jó hallani hogy már eredményeket értek el. Kívánok ehhez a munkához sok sikert, kívá­nom, hogy eredményesen dolgozza, nak, mert ez a legnemesebb munka, amely a hallgatók égés, életére ki­hatással lesz majd. Szentiványi Istvánnak, aki a szov­jet fiatalokkal való levelezés gondo latát vetette fel, így válaszolt Szkrja­bin akadémikus: — Ideje már, hogy a magyar és szovjet fiatalok közötti kapcsolatot a levelezéssel még jobban elmélyítsük. A barátság szavakban szép, de lettek, ben még szebb! A levelezés pedig a barátságnak, a kulturá is és tudomá. nyos munkának, az állandó eszme­cserének jó és biztos alapja, A lányokat természetesen a szov­jet diáklányok élete, munkája érdé kelte leginkább. Ezért érdeklődött Pere Mária elsőéves orvostanhallgató a szovjet nők tudományos munkája iránt. Szkrjabin akadémikus szíve, sen adott bő felvilágosítást az érdek, lődőknek: — A Szovjetunióban teljes az egyenlőség a nők és a férfiak köpött. Ha a lányban van tehetség és lelke sedés, az összes laboratóriumok, tu dományos intézetek nyitva állnak előtte. Abban a tudományos intézet­ben, melyet én vezetek (az összszö I vetségi Hermintológiai Kutató intéze­tet a tudós hatvanadik szü etésnapjá. ra nevezték el Szkrjabin Intézetnek), sok tudósnő dolgozik. Vonnak, akik már 20~~25 éve jöttek, azok már tu- dósok, egyetemi tanárok lettek. Min­den attól függ, milyen akaratereje, kezdeményező képessége és nem utol­só sorban feje van a hallgatónak. Az idő már eljárt, de a hallgatók nem fogytak ki a kérdésekből. A professzor pedig szívesen örömmel válaszolt a fiataloknak. Válaszolt ar ra a kérdésre is, amely a szovjet egyetemi ifjúság összetétele iránt érdeklődött: vannak-e párttagok a hallgatók között, minden egyetemi hallgató komszomolc-e vagv nem? — A.z egyetemen tanulnak párttá, gok, pártonkívüfiek, komszomolcok és olyanok is, akik még nem tagjai a Komszömolnak. A professzorok kö eött viszont vannak párttagok és pár- lonkivuiek, de komszomolcok nin csenek, legieljebb tiszteletbeli kom. szomolcok... Végül mégis elérkezett a búcsú per­ce. Szkrjabin akadémikus elbúcsúzott a fiataloktól, akik szir>! r kórusban kérték: — Jöjjön közénk máéko; te! — Szívesen jönnék Magyarország, rá harmadszor ;s. De mégsem hiszem, hogV eljutok ide maguk közé. Más tudományágak professzorainak elő adásaira is szüksége van hazájuk­nak... Úgy, ahogy ma én egy kis segítségére voltam a pécsi egyelem nek úgy segítik majd a hal gatókat más szovjet professzorok, akik azért jönnek, hogy a hallgatóknak átadják tudásukat, a Szovjetunió tudományos eredményeit. A diákotthon, ifjúsága azonban úgv megszerette ez alatt a rövid idő jatt is Szkrjabin akadémikust, hogy még-, is így búcsúzott tőle: — A viszontlátásra! Garami László MEGVÉDJÜK CARICINT! Cáriéin városa 1918. óta büszkén hirdeti megmentőjének, Sztálin elv. társnak nevét Hogyan szervezte meg Sztálin népbiztos Cáricin, a mai Sztálingrád védelmét az intervenciósok és az cllenforradalmárok csapatai­nak támadása ellen? Erről készítettek a „Megvédjük Cáricint“ című nagy történelmi filmjüket a Vaszlijev testvérek. Ez az alkotás méltóképpen vi­lágítja meg a béketábo* vezetőjének történelmi nagyságát. Az intervenció sorsdöntő éveiben a legfontosabb stratégiai tervek szer­vezője, a legnagyobb győzelmek Ültetője és legnagyobb hadműveletek veze­tője volt Sztálin. Vorosüov mondotta róin: „Ahol a zűrzavar és a vakré. miilet minden pereben teljes tehetetlenségbe, katasztrófába csaphatott át. ott megjelent Sztálin elvtárs“. Cáriéin be is akkor küldi a Központi Bizott­ság népbiztosként, amikor a város megvédése a forradalom megmentését jelentette. A filmben Sztálin köré csoportosulnak az események: már nehezen várják őt a bolsevik munkások Cáricinba és várakozásukban nem csalat­koznak, mert a népbiztos vaióban a „nép embere“. Cáricin a győzelem kulcsa, ha a szovjet hatalom ellenségeinek sikerül elfoglalnia, akkor el vágja az éhező városokat utolsó gabonaforrásoiktól. De Sztálin gondos­kodik róla, hogy u város ne kerüljön az ellenség kezére. Leleplezi az ellen- forradalmár „katonai szakértők1' összeesküvését, érvényt szerez a gabona- monopóliumnak. Érdemeit az ellenség te kénytelen elismerni: csak. egy kicsit lettek volna hasonlóak ehhez kok most rosszul állnának“ — mondják az ellc-nforradnimárok, mikor inogni kezd lábuk alatt a talaj. — A film bemutatja azt Is. hogy Vorosl- lov bős vörös gárdistái a népbiztossal szoros egységben milyen hősiesen verekedték előre magukat a németek ágyútűzéhen, — Cáricinig, A befejező jelenetben Sztálin és Vorosilov találkoznak és ez a baráti találkozás a eárieini győzelem biztosítéka. A Sztálin elvtársat alakító Getovánl ebben a filmben egyik legszebb Sztálin-szcrepét játssza. Magyar hangja: Mányal I-ajos. Hálás, rokonszenves figurái elevenít meg Zsarov filmművész: ő Peresihin, a talpraesett vörös kozák. Bogoljubov, aki. A nasy hazafi“ Sahov-jávai tette felejthetetlenné a nevét, Vorosilovot személyesíti meg­Leveleink nyomóban: -----— A Közlekedisi Vállalat lellesíii a dolgozd kérését Köszönettel vettük a Dunántúli nisztérium engedélyét kértük ahhoz min mrírrriilc í? /tán moni/oTont c*A >->i A III e»«»# ~ -­Ha a cári minisztereink a uépiiizio„hoz, g liolsevi­Napló március 8 án megjelent szórná ban Polgár Istvánnak, a Pécsi Nem­zeti Színház segédrendezöjének leve lét, amelyben vállalatunk télé java­solja, hogy a színháztól a bányatele, pék felé járatokat indítsunk. Vállalatunk részéről mindent e'kö- vetünk és ezután is el fogunk követ ni azért hogy dolgozóinknak minél szélesebb rétege vehessen részt a kultúrforradalomban. Igen gyakran fordultak hozzánk mind a színház, mind különböző társadalmi egyeshle. tek részéről, különjárati kérelemmel és mi azokat mindenkor igyckezUmk a lehetőséghez mérten elintézni, mert tudjuk, mit jelent a szocialista kul. túra fejlesztése és támogatása, Tö­rekvésünk az, hogy dolgozóink mi. nél szélesebb' rétege vegyen -részt a szocialista realista művészet megis­merésében. A cikk írójának arra a közleményére, amely a csoportos Iá togatássa' kapcsolatos különjáratok­nál megállapított díjszabásról szól, megjegyezzük, hogy vállalatunk díj- szabását az országos . díjszabási bi­zottság állapította meg egyöntetűen a többi közlekedési vállalattal. Így nem állhat módunkban ettől eltérő árakat felszámítani semmilyen külön­járatnál sem A színház kérésére többet is nyúj­tottunk, mint amennyit váüa'atunk nyújthatna, hiszen a közlekedési mi _ j. - - .VW tstív UilUIV#/. hogy a színészeket autóbuszainkkal vidékre szállíthassuk és ezáltal a kör. nyéki falvak és városok dolgozót ré­szére lehetővé tegyük színházunk műsorainak megtekintését. Ez u fel­adat ugyan a MÁVAUT hatáskörébe tartozna mégis mi Igen gyakran min­den erőnket megteszítve a színhát rendelkezésére bocsátjuk a kért autó­buszokat. s A hozzánk intézeti levél clapian most js eleget teszünk a dolgozók ké­résének és máris intézkedtünk, hogy már a tegnapi naptól, tehát már szombattól kezdve, a pécsbányaleleni és mecsekszabolcsi vönalon ef szín­házt előadás befejezésekor egy-egy kocsi a színházlátogató közönség ren­delkezésére álljon. Természetes, hogy e táratok beúL íífúsa nem lehet végleges mindaddigi míg. be nem bizonyosodik, hogy a dolgozók valóban kihasználják a já­ratot, ezért a kocsikat egy heti pró­baidőre állítjuk be. A levél más részében foglaltakra is válaszolunk. A szigeti és budai városrész dolgozói minden alka’om- mal tgénybevehetik a színház élőé adásai után az éjjeli villamosjárato­kat, hiszen éjjel íéltizenkctlöig köz­lekednek a kocsijaink. ■ ' bakAn József ' ■ a Pécsi Közlekedési Vállalat igazgatója. __ MINDEN SZAVA VALÓRA VALIK Rigóder dűlő. 1947 -ná/m ti. A gyönyörűen feldíszí­tett emelvény előtt a fék állított hangszórók alatt sokezer bányász és bányász asszony várta Rákosi elv társ szavát. Különvon-tUu’. vidéki munkások érkeztek, a ha'adó értelmiség és a falu dolgozói is-itt voltak- Tizenegy órakor hatalmas éljenzés fogadba Rákost elvtársat. Elérkezett a várva várt pillanat ... — Kedves elvtának. picsvidéki bányászok! Ti‘ zenöt hónap óta nem ;c.r lám ezen a v dókén. Nagy örömömre szo'gál, hogy most, amikor újra közétek lövök olyan alkalommal teszem ezt, hogy háromszáz bánvászlakás építésen-h megkezdéséhez tehetem az első kapavágást.“ Rákosi elvtárs beszélt n bányászok hősies munkáid­ról. akik nem hátráltak meg a nehézségek elől, legyőz­ték azokat és ereiiik Icgiv v’-t adták azért, hogy minél töhh s-enel adjanak az or­szágnak. A sok bányászcsalád kö­zött ntf volt M-leff-a 1st nőn családja is Pécsb-fnvr telepről. Rákost Nőtárs «ztooi nyomán lát'ák az’, hogv az ő életük és fivér m-keib élete Is megváltóé zsk 11 j életet ke-dketn-k. nmel-'hen boldogan leh-t élni Fr volt n vánvak akár a töbl-3eknek akik Rákost elvtárs heszéd- nvnmún betekintenek a lö­vőbe A Mctclka család is el­indult hazafelé... Jóked­vűen beszélgettek arról, amit hallottak. Metelkáné már napokkáI azelőtt ké­szüli erre a napra. Az ebé­det is megfőzte előre. Haza­érve mind a hatan nekilát­tak az ebédhez. Egyszer­esük nagy lármát hallott ik az utca felöl. A gyerekek, de az idősebb bányászok is futólépésben tartottak a má sik utca felé. Nem tudták elgondolni. történhe­tett. Kintről valaki clkiál­totta magát.- Itt van Rá kosi elvtárs! A szoba megelevenedett A gyerekek kiszaladtak, a szülők is körülvették ők-t. Kimentek az ajtó elé, egy népes csoport tartott a Oesztenyész utcába. Amint közelebh érlek, megpölan- lottók Rákosi elvtársat, -iki. egyenesen feléjük tartott. — Igaz ez? — kérdezte az asszony Nem h’tt salát szemének Egyre közelebb ird’ck egyenesen brtnrda'- tak ho-zóink. Mindannvivk szive boldogan dohogott. Olyan érzés fogja el ők m-nthn régen '--lnit tesfvé- -Sk Hinne . De nem. meg annál is több! — ..Szah-'d-ág!" . kö- Siö-lö'fe Rákosi elvt-ám n családot. Ak esek álltak némán, nem tudták azt, hagy mit tegyenek Rákosi elvtárs a kezét nyujlot’a feléjük Apukor kezet Ing­lak vele. már nem vol'ak olyan izgatottak. A körül­állók őket nézték, minden­ki. Rákosi elvtárs mellé igyekezett. Valaki virágot dobott közéjük. Mindany nyian úgy érezték hogy so­ha nem voltak még ily m boldogok. Székkel kínálták Rákosi elvtársat, aki igen kedves szavakkal beszélgetett ve­ink. Rákosi ehtársat min­den érdekelte, kérdezőskö­dött arról, hogyan élnek- Van-e disznójuk amit télre levághatnak? Arról is ér­deklődött. mit veitek, u ió forinton Aztán körüliekírr tett Rákost elvlá-s. bené­zett még a szobába is. — Dicséretei érdeme! a házinsszvny, oki ennyi gye­rekkel ilvcn *zépen rend ben lortia a hozat — mon­dotta Rákosi eltvárs Metel­káné arca elpirosodott, »rer a dicsérő szóra. Aztán h kezdett beszélni. — Vittünk már ruhát meg cipőket is. V-in egy kis ker'ünk. gondoson gazdál- kodtink b-nnr Két süldőnk és baromf'aink is vannak, húst is ehetünk. Rákosi. elvtárs n házigaz­dához fordult s érdeklődött n termelésről. Mci.-'ka ehr társ elmondo't.a. hogy iát m-gv a munka, keresetük 's szénen emelkedik. Az'án elmondot'a, hogy ezután még jobbon fog dolgozni A gyerekek figyelő szent' met követték Rákosi elv- társ minden mozdulatát. A legfiatalabb gyerek, a Feri. mindig ott. settrnkedeit Rá­kost elvtárs körül. Szivében éli valami, amit mindenkép­pen szavakba akart önteni. Csak amikor Rákosi elvtárs magához ölelte, okkor vei,t erőt magán és kimond'a: „Szeretném megkérdezni azt, hogy lehetek-e. kato­na?" Rákosi elvtárs o-éz/e a gyereket, aztán a szülőkre tekintett. Arcán szerető mo­sollyal felelte: Lehe'sz fiacskám katona, akár ka­tonatiszt is, csak tanuljál sokat tanuljál. Ez a pillanat mély nyo mot hagyott a gyerekek szi­vében. Amikor elkísérték n kiskertbe Rákosi elvtársit, okkor is erre gondoltak Aztán is amikor már el­ment Rákosi elvtárs, egyre csak ez járt a fejükben■ Katonának, igazi katoná­nak lenni? Ez nagyon ió lenne! Elkísér lék Rákosi elviár- sat. velük ment az a sok bányász és asszony, meg az n sok gyerek, akik ott ki- váncsisk' dtak a ház elolt. 4 kis Emik /ltdrás akkor még koronülö gyerek volt. de már ő is látta Rákosi Nőtársat. Mást is látott, amit még ma sem felejtett el. Látta kanos- előtárt bá~ ránvkájót, amelynek pír-)s szállna volt a nyakára köt­ve. Nek- ez is megmaradt, az emlékezetébe másoknak meg az. ami ma már való­sággá vált A Metrika család né-iy gyermeké' ezután is „ kain­msás kérdése foglg/kn-in*’ La. Ifjú Meid ka István 1949 ben megkapta a kato­nai behívót. Nagyon meg­örült ennek, mivel látta, hogy vágya ma rnár telje- sülheteit. Becsülettel szol gálta a hazát, szereti do. gozótársait s a pártot, amelynek ő is. tagja leit Nemrég volt ítthon a csa­ládnál, tiszti egyenruha fe­szült rajta. Hadnagy iett ifjú Meleika Istvánból. Metelka Károly i951-bcn ment katonának. Antikor katona lett ő is, akár a bátyja, sokat gondolt visf sza arra az időre, amikor még a Borbála-utca 26. szá­mú házban laktak. Azóta már ő is tiszt lélt. Ma ünnepre ült ossz' Geszlenyész utca 21-ben » Metelka család. Ott ül ar apa is az asztalnál, akinek mellén ott díszeleg a Ma­gyar Népköztársasági Er demérem arany fokozata Antal is ott vav, aki a há­romhónapos 'pártiskolán 'a nul, Ferenc is közöttük van. a legfiatalabb. . Egyűri Ürtveplik a nagy napot Egy üres szék ' van az asztal mellett, amrlygn Rákosi elv társ ült negyvenhétben Mr telkáe-é az asztalra teszi'»■: gőzölgő levest. Metelka Ferenc bízón g& ra megemlékezik azokról, akik távol vanv.ak Akiken ott feszül már a tiszti egyenruha. -Arra gondol, hn maid ő is katona lesz, úgy igyekszik hogy b'löle is* liszt lehessen és arra gon ' dot. amit azon ar. emlékeze­tesen napon hallott.-. ,.Lehetsz fiacskám kato­na. akár katonatiszt is esak tanuljál, sokai tanuliáfH . ■ ■' •FARKAS ELEM ER

Next

/
Oldalképek
Tartalom