Dunántúli Napló, 1952. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-30 / 76. szám

4 1953 MÁRCIUS 5* H AP L 6 Á pártszervezet és a tanács jó munkáját bizonyítják a bólyi eredmények Zstiró János elvtárs, bólyi függetle nitett. párttitkár majd minden héten értekezletre hívja ös6ze a község tö megszervezeti vezetőit és párttilkárait. ahol beszámoltatja őket munkájukról: milyen eredményeket értek el a be gyűjtésben és milyen hiányosságokon kell sürgősen javítaníok. így hiányos­ságként állapították meg például, hogy kampányszerűen folytatják a népne- veiömunkát. nem foglalkoznak rendsze- résén a dolgozó parasztokkal és ezért a srrtésbegyüjtés vontatottan halad. — 4 mi munkánhlól jügg, hogy községünk sz.égy(-nbrn murádé va^y dicséretet érdemel, hogy becsű lettel teljesítve sertés- és baromfibe adási kötelezettségét ... Mi azt akar juk.,* hogy élenjáró legyen községünk Akkor pedig rendszeresen látogatnunk kell azt a nyolc tíz házat, melyet egy egy népnevelő megkapott — mondta Zsuró elvtárs az értekezleten Zstiró János«, az egységes pártszerve­zet titkára Az értekezlet után nagy változás állt be a begyűjtési munkában. Á népne­velők bármikor találkoznak dolgozó parasztokkal, elbeszélgetnek velük, megbeszélik, hogy mi mindent kapott már a község a felszabadulás óta és mit kap majd az ötéves terv végéig. Persze lakásukon is felkeresik a nép nevelők a hozzájuk beosztott dolgozó kát és ott is elbeszélgetnek velük a be adás jelentőségéről és a falu fejlődé séről. Göller József ötholdas dolgozó pa­raszt tanácstag, aki negyvenöt kiló sertés helyett 107 kilót adott le, így beszél például a begyűjtésről: — A beadást mindig teljesíteni kel­leit! ... De más volt a beadás a múlt ban és más most, amikor többszörösen visszakapjuk azt., re viszünk ... Most az én házamban is szól a vezetékes rádió, kultúrházat. gépállomást, sportpályát, hangoshir- adót, napköziotthont, egy 60.000 lórim tos mozit s könyvtárat kapott köz■ ségünk. Hasonlóképpen beszél a többi tanács tag. népnevelő is. Persze sok függ a tanács munká jától. A bólyi tanács bizony alaposán kivette részét a munkából, hogy a ser tésbegyüjtés jól haladjon. Először ;s mindent rendre megbeszéltek az egy­séges pártszervezettel, de belevonták a megbeszélésbe a falusi és az üzemi pártszervezetek vezetőségeit is. Ezeken a megbeszéléseken szinte menetrend­szerűen állították össze a sertésbe" gyűjtés feladatait. A tanácstagok első munkája az volt, hogy már január elején végiglátogat ták a dolgozó parasztokat, termelőcso portokat és állatszámlálást tartottak- Ennek alapján vetették azután ki kire természetben, kire pénzben — a sertésbeadást. Leginkább azokra írlak elő lermexsetbeni beadást, akik földterületük szerint nagyobb sú­lyú állat beadására voltak kötelezve, míg a kisebb állatbeadási kötelezett­ségű gazdákat pénzbeli megváltásra Írták ki. Bizony nem fogadta mindenki szí­vesen, mikor a tanácsházán közölték vele; ennyi és ennyi a sertesbeadási kötelezettsége. így például Szabó La josné, az egyes típusú csoport tagja tiltakozott, hogy 520 kilogram sertés beadással terheljék meg: — Kilenc családom van, hogyan ad jak be ilyen sokat?! — Idehallgasson Szabó néni! — fe­lelte Dósa Pál tanácselnök elvtárs. — Maga azt mondja, hogy 6ok ez a be­adás .. . De arra nem gondol, hogy magát hogyan segítette a párt, meg az állam! Egyik fia a gépállomáson van, a másik gyereke a szövetkezetben, kettő katona, nincs rájuk gondja, a legkisebb gyerek pedig ipari techni­kumba akar menni, most ajánlotta a tanács felvételre .. Hát még mindig sokalja a beadást? Rendben van. aláírom a kötelez vényt! - látta be a tanácselnök iga­zát Szabó Lajosné és így voltak még jónéhányan, akiket jó, személyre szóló meggyőző munkával agitáltak meg. Elmondták azt Is a dolgozó pa­rasztoknak, hogy a beadási kötelezett­sem hallgatták el, hogy a többletbe­adás ifán prémium jár. Azaz nem csak elmondták, hanem ki is fizették több letsúlykilogrammonként a kél forint 60 fillémyi prémiumot. így érték el, hogy szerdáig már bejött az első félévre előirányzott 44 darab sertésből 24, hogy Kovács József, idő­sebb Szekeres Ferenc és még sokan mások 200—300 százalékra is túltelje­sítették kötelezettségüket. A két termelőszövetkezet: az Árpád és a Haladás is versenyben álltak a beadás teljesítéséért. Pénteken az Ár­pád már leszállított 24 sertést, a Ha­ladás pedig tizennyolcat. — Gondoltunk a beadásra már ta­valy szeptemberben ■.. Akkor állítot­tuk be ezeket a hízókat, most pedig újabb 43 süldőt fogunk hízásra, hogy a második félévi beadást teljesítsük —■ büszkélkedik Szabó István, a Ha­ladás elnöke. Dósa Pál tanácselnök Az Árpád tsz sem a véletlennek köszönheti, hogy már teljesítette első félévi beadását, ök is már az elmúlt évben készültek az idei beszolgáltat.ási terv teljesítésére. Tyúkokat tavaly ne­veltek és ebben az évben már egy egy negyedévvel előbb teljesítik tojásból is, baromfiból í* beadási kötelességü­ket. A tanácselnök elvtárs szobájának falán egymás mellett sorakoznak a díszoklevelek: „Az 1951. évi beadás túlteljesítéséért", „A békekölcsön jegy­zés sikeréért" ... Ha ilyen jól dolgo­zik továbbra is a bólyi tanács, minden bizonnyal ebben az évben új díszokle vél kerül a régiek mellé: „Az 1952. évi beadás túlteljesítéséért, a béke vé delméért” — felirattal. amit a begyüjtöhely. seg teijesizese biztosítja a szabadpia­cot a feleslegek értékesítésére és azt I.ipóczkl—Garami A siklósi Táncsics termelőszövetkezet versenykihívásának története A siklósi Táncsics termelőszövet kezet ugyanolyan, mint megyénk többi csoportja. Ők sem kaplak több segítséget államunktól, mint. más tszcs-k, a járási tanács is éppen úgy segítette őket, mint a siklósi járás többi termelöcsoportját. • ALAKULÁSUKKOR 71 darab sertést kaplak. Tudták, hogy ha kaptak, akkor adni is kell; számí­tottak rá, hogy ebből majd a sertés beadási kötelezettségüket is teljesítik. Dómján István elvtárs, az üzemi párt- szervezet titkára legfontosabbnak mindig a beadást tartotta, de sokat gondolkodott azon: hogyan lehetne megoldani, hogy a beadási kötelezett ség ‘teljesítése után bőven maradjon a csoportnak is sertése. ' Megvan! talált rá a megol­dásra Dómján elvtárs. — Most már nem kell nekünk ennyi ló. majd szántatunk traktorral, a gyengébb lovakat pedig eladjuk és veszünk az árukon sertéseket. Ezt javasolta is a csoportértekezle­ten. A tervvel mindenki egyetértett és a lovak árán vásároltak 50 darab sertést. Ma már fejlett sertésállományuk van. mert a falkát állandóan növelik Egy yorkshirci anyakocát 16 mulacá val most visznek majd kiállításra, hí zójuk pedig annyi van, hogy nem­csak a szövetkezet sertésbeadási kö­telezettségét tudják teljesíteni, de ki­segítik még a beremendi tszcs t is 20 darab hizottsertéssel. ~ A felszabadulás, a párt segített, hozzá, hogy ilyen sertésállományunk lett. Ezért mi adósa vagyunk a párt­nak — mondta Erdősi János elvtárs a csoport elnöke. — Felszabadulásunk hetedik évfordulóját pedig azzal ünne­peljük. hogy félévi sertésbeadási köte­lezettségünket száz százalékra teljesít­jük! fRDÖSl ELVTÁRS először Dom ^ ján elvtárssal, utána a tsz tag- . jaiual beszélte meg, hogy gyorsbe­kain Sándor, a siklósi Táncsics 1st ser test eiiy ész lesi brigád vezetője adást versenyre kellene hívni a kör nyékbeli termelőcsoportokat: — En tőlem is függ, hogy megnyer­jük e a versenyt és én azt mondom, indítsunk versenyt... Mindent elköve­tek, hogy elsők legyünk — mondta Kata Sándor sertésgondozó. _ TJE HA MÉGIS lemaradunk ... Én nagyon szégyelnem! -— szólt közbe Rabnecz Lajos, a másik sertésgondozó. Nem ... Azt nem lehel! Mi nem maradunk le soha! — vágott vissza büszkén Kata Sándor! így indított versenyt _ a termelőszö­vetkezet és még nem írunk április né­gyet, de a siklósi Táncsics tsz tagjai büszkén mondják: — Becsülettel teljesítettük vállalá­sunkat! Most újabb 33 darab sertést állítot­tak be hizlalásra, amelyből a jövő hó­napban 13 darabot beadnak, már a má­sodik félévre! Erdősi János elvtárs csoportelnök már most megígér': — Az aratás után ötven darab ser­tést állítunk be és az Októberi Nagy i Szocialista Forradalom ünnepére nem­csak teljesítjük egész évi beadási kö' . telexettségünket, hanem az ötvenhár más évre is adunk be már lónéhány hízót! A begyűjtési rendelet ismertetése fontos előfeltétele a kötelezettség teljesítésének — Községünkre csak az első félév, re vetettek ki a. hízottsertés és vágó­marha begyűjtési tervet — mondja a Jánycsóki tanács VB-titkára: Ko­csis György elhrtárs. — Második fél­évi tervünk még a járásnál van mó­dosítás végett. Hízottsertésbeadásunk 95 mázsa és 75 kiló, ebből teljesítet­tünk 59 mázsa és 12 kilót. Félévi vágóm-arhabeadásunk 136 mázsa és 12 kiló, eddig leadtunk 102 mázsát és 68 kilót. Kocsis elv-társ örömmel mondja, hogy a begynijtésá és mezőgazdasági álltadé bizottság -tagjai milyen, jó munkát végeznek. Az aktívák és népnevelők sűrűn járnak a dolgozók között és kisgyűlés-elket tartanaik, ahol a begyűjtés fontosságáról beszéfirsek. — Ennek meg is van a7 eredménye — mondja. — A dolgozó parasztok közül sokan már a gazdalajstromról kiszámítják, hogy mennyi lesz az 1952-es év második felében a beadó suk baromfiból, tojásból és más ter­ményféleségből. Gál János nyoüchoild'as doígoaó pa­raszt apósával együtt gazdálkodik. Ó is arról beszél, hogy milyen hiaeznos ha ismertetik a dodgozóiktkjad az 1952 -53-as begyűjtési rende'-etet. — Most sajátaagunk hótrőt-hétr* kiszámít,hatjuk, hogy mennyi a be­adásunk, mennyi van még vissza — mondja Gál elv társ. — A mi utcánk, ban is összejöttünk már több aíitaa- lommaíl esti kisgyülésre, házcsopor­tonként 10—20 család. Ilyenkor a begyűjtési rendeletet tanulmányoz­zuk. Otfflion, közösen a családdal eil. határoztuk egy ilyen megbeszélés után, hogy minél előbb bevisszük hL zo tteer fésűnket így április negyediké efött ’teljesítjük köbelezettBégünket Gál Jámosék betartották ígéretü­ket. Március 18 án vitték be hízott sertésüket a begyüjtőhelyre, teljesí­tették félévi hi-zottserté» beadási kö­telezettségüket , Ahol tettekben nyilvánul meg a hazaszeretet Alsószentmárton kis délszláv község. Néhány érc, a felszabadulás előtt kevesen hallották még a hírét. Kérdésre görbült a szája annak a baranyainak, akinek emlegették: — Alsószentmárton? Hol van, merre van? Soha hírét sem hallottam! MA MÁR MÁSKÉP VAN EZ IS. Alsószentmárton nevét ismeri nemcsak Baranya megye, hanem az egész ország. Tudják mindenütt hogy az egykor nyomorúságban elő délszláv faluból gazdag, virágzó termelőszövetkezeti község lett, mely élenjár a vetésben, a kultúr- munkában és a beadásban is. Ahol a falu hosszú főutcája kétfelé ágazik, mint a nagy T-betft felső szára, ott van a beadási főhadiszállás: a tanács. A kis tanács­irodából pedig Bosnyák Marian, a tanácselnök irányítja a begyűj­tési Persze nem az íróasztal mellől irányít. Ha megkérdezzük tőle, hogy minek köszönhető Alsószentmárton jó eredménye, egyből ezt feleli: — Jól megy ott a begyűjtés, ahol mindent megbeszélnek a párt­titkárraL, ahol mindenről megkérdezik a dolgozók véleményéti Bosnyák Marian is naponta beszél Jakobovics István elvtárssal, Alsószentmárton párttitkárával, de megbeszéli a problémákat bátyjá­val, a termelőcsoport elnökével is. Ha pedig a termelőcsoporttal be­szél a tanácselnök, az annyit jelent, hogy az egész faluval be­szél, hiszen a dolgozó parasztok — kettő kivételével — egytől egyig beléptek már az Uj alkotmány termelőszövetkezetbe. így beszélték meg, hogy a tsz pénteken lead 10 sertést, ami meg is történt Ezzel 49 darabra emelkedett a beadott hízók száma, 135 százalékos lett a nevvedevi beadas teljesítése. A JÓ BEADÁSHOZ azonban az egyénileg gazdálkodó délszláv dol­gozó parasztok is hozzá akartak járulni. „Ha a termelőszövetkezetbe nem is léptem be, de a békét védeni akarom és a Tito-ba-nda ellen is harcolok“ — mondta^ Mészárovics Ádám, mikor első félévi be­adása teljesítése után még egy sertést bevitt a begyüjtőhelyre. Ugyan­így gondolkodott Simon Béla is, a romáji iskola igazgatója, aki föld­je nem lévén — egy fia sertést sem lett volna köteles beadni, mógi* egy hízó beadásával támogatta a versenyt. A termelőszövetkezet sem elégszik meg azzal, hogy negyedévre tisztában van a beadással. Már mod készülnek a második negyedévi terv mellett a második félévi beadási kötelesség teljesítésére is. Hat sertést már hizlalnak, a tgjpácselnök elvtárs javaslatára pedig ösz- szevonnak az újonnan beléoett volt egyes típusú csoport tagjaitól 35 sertést, ezeket expresszhízlalásra fogják és ha kellően nekigömbölyöd- tek a bízók, már küldik is azokat a begyüjtőhelyre. Persze vannak Alsószentmártonban olyanok is, akik hátráltatni szeretnék a begyűjtést. Talán nem is kell mondánk hogy ezeket nem a becsületes délszláv dolgozók között, hanem a kulákok sunyi tábo­rában kell keresnünk. HAMMER ELVTÁRS, a község DLSZ-titkára és a tsz elnöke ép­pen a napokban találtak egy „gazdátlan" sertést Magusics Pál kulak portáján. Hogy hogyan került oda? A kulák azt állította, hogy egy pécsi emberé. A passzuson azonban nem a Magusics knlák, nem is a pécsi ember, hanem egy gordisai kulák^ neve állt fekete-fehéren. Hi­szen a kulákok éppen úgy megértikegymást — anyanyelvre, nemzeti­ségre való tekintet nélkül — mint ahogy a dolgozók összefognak — nem nézve sem anyanvelvet, sem nemzetiséget. Magusics Pál kulák terve nem sikerült: a hízót a tlanács elko­bozza, mert nem volt bejelentve, nem _ volt nyilvántartva — egyszó­val fekete disznó volt. A falu terve pedig sikerrel teljesül, mert az alsószentmártoni délszláv dolgozókszeretik hazájukat, szeretik új fel­szabadult, boldog életüket!__________ A Te gyenek meg mindent csoportjaink a beadás teljesítéséért! A dunaszekcsői termelőcsoport kül­döttsége az elmúlt hetek egyikén fel­kereste a mohácsi járási pártbizott­ságot és érdeklődött, hogy milyen módszerrel hozzák be lemaradásukat a sertésbeadás területén. Más termelőcsoportoknál is elő­adódhat olyan helyzet, hogy a begyüj tés megoldhatatlan kérdések elé ál­lítja a vezetőket, és a tagokat, mert nem készültek fel időben a beadás teljesítésére. Ezek felé a termelőcso­portok felé szólnak tanácsaink. Azok a csoportok, amelyek nem készültek az elmúlt évben a beadás­ra vagy számos új tagokkal szaporod­tak, úgy segítsenek magukon, hogy a tagságtól gyűjtsék össze a meg­felelő számú süldőt vagy hízót a beadáshoz. A sertések értékéi az­után vagy pénzben térítsék meg a tagságnak, vagy pedig természet­ben adják vissza — megtoldva az átvett sertések súlyát 30—40 ki­logrammal. Azok s termelőcsoportok, melyek­nek tagsága még a beadási rendelet előtt fölösszámban vágott sertést ás ‘gy a tagság nem tudja összeadni a beadáshoz szükséges súly és darab- mennyiséget, azok vásárolják meg a kcllőszámú sül­dőt és expresshlzlalás segítségé vei gyarapítsák súlyukat, hogy még ebben a félévben beadáshoz kés* állapotba kerüljenek. A termelőcsoportok tervét okvetle­nül össze kell hangolni a beadási tervvel és így meg kell teremteni az állam iránti kötelesség teljesítésének előfeltételeit. Tekintsék termelőcso. portjaink példaképül a siklóst járás termelőcsoportjait és termelőszövet­kezeteit, melyek már 142 százalékra teljesítették negyedévi beadásukat!.

Next

/
Oldalképek
Tartalom