Dunántúli Napló, 1952. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-03 / 28. szám

tKis reeariÄ Rfi PL é % Olyan emberek a mi levelezőink, kik az egész nép, a- egész ország szemével nézik munkahelyük, környezetük kérdéseit, akik feveleikkel is küldenek azért, hogy a helyi eredmények országos eredményekké nőjje^ek, hogy fejlődésünk minden akadályát és akadályozóját eredményesen gyűrjük le MegkeadődiiU a magyar »ajtó lerelvxóinek I. országos konf'vreneiája Szombaton délután nyílt meg Budapesten az Építő Szakszervezet szék. *-•' házának feldíszített nagytermében a magyar sajtó levelezőinek 1- országos konferenciája. Mintegy ötszáz levelező gyűli össze az ország minden részéből: a gyárakból, a tszcskböl és állam: gazdaságokból, vám sokból, falválcból és számosán vettek részt a konlerencián a magyar sajtó dolgozói közül is. A konferencián megjelentek: Révai József, Horváth Márton eVtársak és a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának és Központi Vezetőségé­nek több más tagja s a magyar poli­tikai, gazdasági és kulturális élet szá­mos más kiválósága, valamint a Sza­bad Nép megjeleriéséniek 10. évfor­dulójára és a Magyar Sajtó Napjára Budapestre érkezeti külföldi küldöt­tek élükön M. A. Harlamov elvtárs- **\ a Pravda képviselőjével. Baki Teréz eüvtársnö, a Szabad Nép levelezési rovatának vehetője üdvö­zölte a konferencia rÓ8zvevőit. Javas­ltára hatalmas leúfces-edéssel válasz­tották meg népünk szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat a konferen­cia diszelnökévé. A díszein öles ég tag­jaivá válrasato-Uták a Pravda szerkesz­tőségi kollégiumát, a „Tartós békééTt, hépi demokráciáért!“ szerkesztőségi kollégiumát, a népi demokráciák köz­ponti pártlapjainik, továbbá a L'Hu- ixtnité, az Unita és a Daily Worker főszerkesztőit ® Manolisz Glezosz «ívfdrsct, a görög nép szabad«ághősét, á motiardiofasisz Iák által betiltott Blaoszpaszfisz című lap főszerkesztő- jféft. A fcanferPDcia e'nökeégébe válasz­tották üévat József. Horváth Márton. Hegedűs András, Kiss Károly, Rónai Sándor, Hidas István, Harustyák Jó- *set, Zsofinyec Mihály elvtársakat, a ktagyar Doügozók Pártja Politikai Bi- ®ottfágának tagjait, valamint Házi árpád és Dénes István elvlársakat, a Poiiiikaá Bizottság póttagjait. Megvá­sárolták: az elnökségbe a Pravda képviselő jót, Mihail Avarlcievics HaT- jarnov elivt'ánsat. a nemzetközi mun­kásmozgalom nagy harcos lapjának, * yTariós békéért, népi demokráciára“ < képviselőjét, a Zsenminzsibao, a í'Humcniiié. a Trybuna Ludu, az Üni/a, | Rude Právo, a Neues Deutschland, a Sean.trin, a Rabotnicseszko Delo és ' te Österreichische Volkstimme kü’döt- ‘‘C't. Az elnökségben helyet foglaltak 4 magyar sajtó és a Levelezők kép­viselői is. Ezután Botién Oszkár elvtárs, a Szabad Nép szerkiteztőbiaottségának vezetője tartott beszámolót a magyar ‘^Vc'ezömozgaloTn helyzetéről és fel- «dntairóf. Belien Ostekóp clflárs beszámolója , B-et'en Oszkár elv társ beszámolója eüején. a fe.lszabadu'ás utáni nagyszerű eKxanényemikről; beszélt a hangsúlyoz- hogy az építés terén elért cred- jnényeiflikicel együtt nő, erősödik, fej­lődik dolgozó népünk, amely egyre Öntudatosabb gazdája országának. "Énnek a növekedésnek, és fejlödés- nagyszerű bizonyítéka a mi kon- ‘*repciánku — mondotta — majd így «itatta: . — A kommunista újság alapvető tu- 'Qidonsága az összelorrottság a mun­kásosztállyal, a dolgozók tömegeivel azért a kommunista lapok mindig minden körülmények között helyet adnak hasábjaikon a dolgozók hang­iának, a dolgozók leveleinek. A fa- elnyomás idején, a föld alatt, Biokban készült párttagjaink is meg- "^lálták az utat a dolgozók tömegei- 2®* és a dolgozók megtalálták az utat rendőrkopók egész tálkájától itldö. ykl lapjukhoz. Pártunk illegális lap- Jái, a „Kommunista“, a „Dolgozók dpi a“, g p tízéves femnállását ünneplő “Zabad Nép, ifjúsági szövetségünk Apja. a7 ifjú Proletár, rendszeresen ’ozö bek munkás- és parasztieveleket &z elnyomatás legnehezebb éveiben is. ~~ Továbbfejlődött a munkás- és Razosztlevelezés a felszabadulás ufón. A ,tóve> vő mozgalom fejlődésének ba­bonás ösatönzö erőt adott a Központi «zetásóg 1950 február 10-i ü ése, Rá- osf elvtárs nagy beszéde pártunk tö- _ Cókancsolatainak erősítéséről, a ?J%b(iSli demokrácia, a kritika »"'s A>kritika fejlesztéséről. A levelező- «•ágálom fejlődéséről, jelentőségének «•Vt-kedéséröl tanúskodik az egyes J^fkesztősógekbe érkező levelek ^őgnövekedett száma is. A Szabad tPhez 1950-ben összesen 27.408 le tea érkezett. 1951-ben nyolcezerrel ,”’0, 35,408 Megyei pártlapjainkhoz 4-1; júliusában 2500, 1951 jú'iusában 1^7? - 1951 decemberében 4937 levél Közöttük az ÉszaíkmagyarorszAg- p ’• a szolnokmegyei Néplapnál és a ustmegvei Nérujságnál a leijjelentö hb a fejlődés. ’ic a levelező-mozgalom felien­dülésének nem egyedüli mértéke ez a számszerű emelkedés. Ennél is je­lentősebb a levelek tartalmában, sze­repében beállott változás, a levelezők munkájában beállott változás. Ma már a szerkesztőségbe érkező ieve'ek zö­mét állandó levelezők írják, akik szinte hivatásuknak érzik hogy ’ap­jukat tudósítsák munkahelyük, kör­nyezetük eseményeiről, eredményeiről és gondjairól. Olyan emberek a mi levelezőink, kik az egész nép, az egész ország szemével nézik munka­helyük, környezetük kérdéseit, akik leveleikkel js küzdenek azért, hogy a he-yi eredmények országos eTedmé- nyekké nőjjenek, hogy fejlődésünk minden akadályát és akadályozóját eredményesen gyűrjük le. Olyan em­berek a mi levelezőink, akik teljesen átérzik, mit jelent az, hogy ez az or­szág a dolgozó nép hazája, akik ma­gúit; is a gazda szemével nézik üze­müket, falujukat az egész országot, olyan emberek, akik együttélnek és éreznek a dolgozók tömegűivel, jól ismerik azok gondjait és örömeit, s minderről állandóan lie'.lt ismeretesen harcosan és szeretettel tájékoztatják lapjukat. Betten Oszkár elvtárs a továbbiak­ban a évelezőmozgaiom jelentőségé­ről beszélt. Elmondotta, hogy a mi levelezőink egyre inkább rendszeres munkatársaivá válnak a lapjainknak és ez is jelzi mennyire a nép saj­tója a mi sajtónk. A munkás- és paraszllevelezők mozgalma — folytatta — és ez a kon. íerencja is — ragyogó bizonyítéka an­nak. hogv Magyarországon szent do­log a dolgozó nép szabadsága, szent dolog a szólás- és sajtószabadság. A mi munkás- és paraszt-levelező moz­galmunk egyik nagyszerű bizonyíté­ka annak, milyen farizeus képmuta­tás a kapitalista országokban a szó­lásszabadságról, sajtószabadságról be­szélni,-Igaz. a kapitalista lopok szerkesz­tőségeinek is vannak leveVzői — mondotta Betten elvtárs és felolvasott egy „levelet“, amely a „Life“ c. ame­rikai folyóirat egyik számában jelent meg. Minthogy Eden angol külügyminisz­ternek cfiya.n kis bajusza van, mint Acheson amerikai külügyminiszternek, az a kérdés, hogy ennek ;i csinos kis ba­jusznak a7 ötlete Londonból, vagy Washingtonból származik-e — teszi fel a kérdést a Life „leve’ezője“. És a Lop válaazol: Valószínűleg Achesonó az elsőség, aki négv évvel idősebb. Az ilyen Eden-bajuszkákkal nevel az imperialista sajtó bárgyú és em­bert« en zsoldosokat a koreai frontra, ilyesmivel nevel üresagyú. becsületet nem ismerő sztrájktörőket és chicagói gengsztereket. — A mi levelezőink munkája úgy különbözik a Lile féle levelezőkétől, mint a tűz a víztől, fényes nappal a sötét éjszakától. — Sok nagyszerű kezdeményezés született már levelezőink munkája, levelei nyomán. Az elvtársiak tudjak, hogy a Hődcr-mozgainiat Rődcr Béla elvtársnak egy levele indította el. Az egész ország ismeri ma már Szemén Erzsi traktoroslány nevét. An. nak idején a Szabad Nép egyik levele, zöje, Kovács István hívta fel rá a fi­gyelmet és a Szabad Népben meg je lent egy írás Szeműn Erzsiről, aki zu­bogó esőben levétette köpenyét, hogy a traktort, az ország vagyonát védje. — A szerkesztőségekbe mindennap tucatjával és százával érkeznek olyan levetek, amelyek életünk és építőniun- kánk kisebb nagyobb hibáira, hiá­nyosságaira figyelmeztetnek. Betten elvtárs példákkal igazolta, bogy ezeknek a leveleknek a lelkiis­meretes kivizsgálása nagyon komoly- eredményeket hoz, fejlődésünk, épitő- munkánk komoly- emelője. Fekete Mi­hály, a Szabad Nép levelezője megír­ta, tiogv Bugacmonostoron a József Aliin tszcs feloszlóban van, a Csoport komoly hibái miatt egymásután lép- neki ki a tagok. A levél nyomán in­dított vizsgásait kiderítette,' hogy a csoport elnöke és a pártszervezet tit­kára kiskirályoskodtiak, ez vezetett a csoport züllésére. A kiskirályok levői, tó síi fordulatot hozott a csoport fej­lődésében. Órákon át lehetne sorolni azokat a példákat, amelyek mutatják, bogy a mi levelezőink jószomü, kritikus, né pünk, hazánk ügyét forrón «?, - relé» emberek, akik nemesek igyekeznek. Imiiéin nagyon komoly eredmén.iy el igyekeznek segíteni a szocializmus épí tését. Ezért szereti levelezőinket a dolgozó nép, ezért gyűlöli őket az el­lenség, megkísérli, hogy fenyegetések­kel riassza el a levelezőt, megkísérli üldözni, munkahelyéről kitúrni közvé lemén vünk bátor parancsnokait. — Persze nem áll mindenki egye. nes kapcsolatban az amerikai impe­rialistákká,', aki a bírálatot elfojtja, levelezőinket üldözi. Sok esetben egyes helyi vezetők hiúsága, sértődött­sége, önteltsége vezet a levelezők ül­dözéséhez, a bírálat elfojtásához. De a hiúság, a sértődöttség, az önteltség nem éppen szocialista tulajdonságuk. — Országosan ismert lett Magonv Istvánnak, a Szabad Nép tömörkényi [kirasztlevelezőjének esete. Magonv elvtárs leveleiben leleplezte a község vezető állásaiba beférközöl't ellensé­ges elemeket. Az ellenség Magonv elv társ elten hatalmas hajszát indított. Kizárulták a pártból, a földművesszö- vetkezeiből. Rágalmazták, fenyegették. Ma Magonv elvtárs itt iil közöttünk, párttagsági könyvét visszakapta. s azok a funkcionáriusok, akik tűrték az ellenség garázdálkodásait, komoly párt büntet est kaptak. — Még egy esetet. Láng Lajos elv. társ, a miskolci MÁV igazgatóság dol­gozója, a Népszava és az Északmn- gyarország levelezője, a Népszavának írt levelében felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a miskolci MÁV igazgatósá­gon vezető állásban iil cgv volt nyi­las vészbírósági tag. Az igazgatóság pártszervezete és a vasútpolitikai osz­tály Láng elvtársat kezdie vizsgáig»!, ni, majd alaptalan vádak alapján ki­zárták a pártból. Láng elvtárs nem­régiben résztvett levelezőink borsod- megyei konferenciáján. Büszkén mu­tált« fel visszakapott pártkönyvét: A párt megvédte öt, niegtorota a rajta esett sérelmet. Láng evtárs a kon­ferencián azt mondta: „A múltban az a közmondás járta: Mondj igazat, be­törik a fejed. Az én esetein bioznvit- jii, hogy ma már ez máskép ran." — igen, máskép van. Ideig-óráig érvényesülhet az ellenség keze vagy befolyása a levelezőknek, bírálóknak üldözésében. De a párt előbb vagy utóbb felderíti az igazságot és meg érdemelt büntetéssel fogja sújtani azokat, akik nagyszerű katonáit, a be­csületes munkás- és purasztlevelező- ket üldözik. A mi nagy Pártunk Po­litikai Bizottsága szeptemberben fog. lalkozoU a munkás- és parasztleveie- ző mozgalom helyzetével — mondotta ezután. A Politikai Bizottság határo­zatot hozott, amelyben hangsúlyozza: ,_A levelezők népi mozgalma pártunk és népköztársaságunk belső demokrír tizmurának sarkalatos pontja, a dolgo­zók legszélesebb rétegeit közvetlenül bevonja a párt és az államvezetés, az ellenőrzés munkájába, megteremtve a bírálni és önbírálat tömegméretű ki bontakozásánuk alapjait. Ezért min­den olyan törekvés, amely a levelezők üldözésére, leveleik cenzúrázására irá­nyú! — pártcilenes és a népi demo kratikus rendszer elírni megnyilvánu lás.“ A Political Bizottság ülésén nagy szeretettel beszélt a munkás- és pa- rasztlevelezők munkájáról a mi drága Rákosi elvtársitok. Nagyon nyomaté­kosan hangsúlyozta, hogy szerkesztő ségeinknek, pártszerveinknek, á Já­rni szerveinknek minden erővel ki keli áilniok azok mellett, akiket bírálatuk, levelezömiinkájuk miatt üldöznek, s nem elég megvédeni a levelezőket az üldözéstől, hanem teljes erkölcsi és anyagi elégtételt kell adnunk nekik, s keményen meg kell torolni az üldö­zést, a bírálat elfojtásának minden esetét. A továbbiakban a munkás- és pn- rasztlevelezők jogait és kötelességeit fog!«!tll össze Beilen elvtárs. Elmon­dotta. hogy a levelezőt nem választ­ják és nem jelölik ki. Senkinek sincs jogában előírni, hogy a levelező mi röl írjon és miről ne írjon. Nem aka­dályozhatja meg senki abban, hogy bármelyik lapunk' szerkesztőségébe ír jón. A szerkesztőségek sérthetetlen jo­ga. hogy azzal a dolgozóval tartsa, nak eveiezői kapcsolatot, akivel akar mik. Ez azonban nagy felelősségei ró a levelezőre is, a szerkesztőségek­re is. A Levelezőnek féltő gonddal kell megszerkesztenie leveleit, gondoskod­nia ami', hogy annak minden adata helytálló legyen. — A levelezőm k a legjobb lel kiír ni' rete szerint kell levelét megírnia, de ugyanakkor tisztában kell lennie azzal, hogy amikor ö levelet ir n szerkesztő segbe, már nem magánlevelet ir. a köz­vélemény iv’máera és ezért helyes ha levélírás l éit te-- '.k dvlgozótár sóival, páriszeri.t itiew k tagiamul, igyekezik tényleg környezetének, dől- | kaposoSataú-kat a do bozok ioraegeive- gozótársarnak vé lemén vét, hangulatát, egvre jobban isiaeirit awriv minden örömét és panaszait közvetíteni a szer kesztőséghez. — A levelezők — folytatta Belien elvtárs — támaszkodjanak a pártszer­vezetekre és azok vezetőségeire. For­duljanak hozzájuk liMiácsért, beszel­jék meg velük probémiiil.-t. Es apart szervezetek támogassák, karolják fel munkájuk nagy erőforrását, a levele­zők mozgalmát. Támogassák di­né támogassák agyon. Engedjék szé lesen érvényese ni a levelezők saját hangját, meglátásait. Tanácsaikkal szó esítaék ki a levelezők látókörét, ne akarják szőkébb korlátok közé szorítani. — A szerkesztőségek kötelessége, hogy a maguk részéről is a legalapo s-ahban ellenőrizzék a levelek tartal­mát. A levelek köz ése elölt győződ­jenek meg arról, hogy az azokban foglallak helytállóak, hogy a levél tartalmáért olvasóik előtt az egész nép előtt vállalhatják a felelősséget. — A »zerkeMctőségek feladata, hogy gondosan tanulmányozzanak minden egyes levelet kii'őn-külön és taiui'má- nvozzák a leveleket összesesükben is. — A szerkesztőségekhez — mondott ta —naponta sokezer levél érkezik, és természetesen nem lehet távolról som az összes, vagy a legtöbb levele' közöni. De a lapoknak nem szabad beérniük azzal, hogy számszerűen elég levelet közölnek, hanem úgy keil dolgozniok, hogy a legjobb, a legjelén tősebb, a legjellemzőbb leveleket kö­zöljék, úgy kell dolgozniuk, hogy szó repedjenek a lapukban a nem közölt levelek is, merítsenek azokból a szer­kesztőségek cikkeikhez, írásaikhoz, az egész lap megszerkesztéséhez. Ezután Botion elv társ a levelezők neveléséről beszélt. A levelezők ne­velésének formái az ank^|ok értekez- 'letck, egyéni beszélgetések a levele­zőkkel — mondotta. — Sztálin elv- társ a levelezők neveléséről a követ­kezőket mondja: „A ,munkás, és fa­lusi levelezőket természetesen meg kell tanítani az újságírás-technika ’lé-mi nílniir -ii-i'tr ’ De nőin ‘-z -i og- tontosabb. A legfontosabb az. bogy a munkás- és falusi levelezőit munká- iuk folyamán tanuljanak és neveljék ki magukban az aktív társadalmi munkásnak és újságírónak azt az ér­zékét, amely nélkül levelező nem tudja teljesíteni küldetését és amely nem növelhető k>; a tanításnak a szó technikai értelmében vett mestersé­ges módszereivel.“ — Azt hiszem, nemcsak a Szabid Nép munkatársai és leveé.zői. hanem egész sajtónk munkatársai és levele­zői mély meghatottsággal olvadták Rákosi elvtárs meleghangú üdvözletét a jubiláló Szabad Néphez. Ez a leg­nagyobb kitüntetés is jele annak, milyen nagv megbecsülés övezi a mi sajtónkat. — Abban a megbecsülésben, ame­lyet a mi sajtónk kivívott, nagy sze­repe van annak. hogy lapjaink, a munkás-, a paraszt- és értelmiségi le. célozok ecgíteégével elmélyítették problémáját, rajta tartják kezüket a dolgozó nép ütőerén, ismerik azoknak örömeit és gondjait. — Doigozz&n-ak levelezőink abban o büszke tudatban, hogv mumkájukn» -számit - n-i’.nn-káuOfSfZ,-! >aui.a mi do’- gozó népünk, számát >á « ni »agy, szeretett pártunt- dolgozzanak abban a büszke tiidalban. hogy nvrmlkájukist szerető gondoskodással figyeli u mi drága Rákosi elvtársunk * ' A Better elv társ beszámoló j,a után wrvr>do«t vir-íhan fo'szólalit Vidákn- vics Károly vájár, a pécsvidákj bá­nyászok üdvözletét tolmácsolta. El­mondotta, hogy a múltban, a Horibv- rendrfzer idején nem egy széf kén vé­rét vesztette az. aki bírálni, kritizál-él merte a bányába,, ura kodó állapoto­kat. ővele is megtörtént 'ez. Ezfütáo elmondotta hogyan leit a felszabadit, lás után levelező. — Amikor írtam a Szabad Népnek egy pár levelet — mondotta. -- a vá­laszokból megértettem, mi a leve erő­nek a kötelessége. Mi olyanok v.i gyünk, mint az ország szeme, meg kell látnunk minden hibát, hiányos, ságot és nem elég csak meglátnunk, hanem gondolkodnunk kell azon i-, hogyan kell azt a hibát megszüntetni. JSényásztárs-aim nevében azt kvá- nom — mondotta végül. — végezzen ez az értekciiel olyan munkát, nmclv- n-ek nyomán feliv-s-üh tí-itk és túh v- jesíthetjük Rákosi ejv'ár«nak fóti felajánlásainkat. Kiliiiilclésc li A Népliöztár»»siig Elnöki Tanáé.-» a magyar népi demokrácia érdekében a sajtóleveíerés terén végzett értékes munkájuk elismeréséül .Magonv ti. István egyénileg dolgozó parasztnál* (Tömörkény), Gerván József segéd, munkásnak (Láng gépgyár), Bertalan József bányásznak (Tatabánya), Gás­pár Istvánnénak, az. orosházi „Vörös Csillag tszcs“ tagjának, Bácz Imré­nek, a Duna Cipőgyár dolgozójának, Orsz.ágh It. András vájártanulónak (Somsálybánya), Móroez Jánosnak, az orosházi ..Dózsa'* tsz, tagjának és Knz- gonyl Sándor hadnagy, volt bányász­nak a Magyar Népköztársasági Ér­demérem ez.ii.vt fokozatát. Kulcsár B»_ lint méhésznek (göiüilői mchteny«*sz- lési intézet). Orbán Károly konviia- vezetönek (Ásotllialnii állami gazda­ság). Magyarnvits Antal gyári mun­kásnak (esztergomi szerszámgépgyár). Cso-tó Gézának, a turkevei „Vörös Csillag“ tsz t'agjnn'ak, G. Tóth János­unk, a nagykamarás! „Magyar-Kőmáli Barálsúg“ tszcs tagjának, Kerekes Já­nos mezőgazdasági munkásnak, a kun- hegyes! község tanács dolgozójának, Tóth Béla sztahánovista kovácsnak (diósgyőri gépgyár), Varga Gézának, a budapesti szerelő vállalat dolgozó­jának. Gaál Zsigmondiiak. a biharnie. gyei „December 21“ tsz, tagjának, id. Kapusi Józsefnek, a mosoaszenijánosi „Előre“ tsz tagjának és Baán Géza tizedesnek, a Magyar Népköztársasági Erdrmérrm bronz fokozatát adomá­nyozta. D magyar kormány visszautasítja a Títo-kormány hazugságokon alapuló zsarolási kísérletét A küílügyrainisztérium tájékoztatási főosztálya közli: A jugoszláv külügyminisztérium ja­nuár Tő-én jegyzéket juttatott el a belgrádi magyar követséghez, amely­ben Suhotica környékén állttólag ma­gyar részről történt határsértés ki. agyait meséjét adja elő. Erre a jegy­zékre a belgáról magyar követség február 2 án az alábbi választ adta: „Az illetékes magyar hatóságok be­ható vizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy a jugoszláv jegyzéknek az az állttá.-», hogy ükVJ január lió 2<)-án 14.35 li kőr 9.5 km-re Subolica. ló! ék-re az 117-c.s határkőnél átlö- vésrk történtek jugoszláv területre, »melyek folytán egy jugoszláv határ, őr megsebesült volna, nem felel meg a valóságnak. A magyar határszakasz e részén a jegyzékben megjelölt na­pon semmiféle áttörés, vagy lövöldö­zés nem fordult elő. Megállapítást nyert az i.s, hogy Suhotiea-nál nines 117-es határkő. Áz a határkő a Tisza partján van. Szeged alatt. Megállapí­tást nyert, hogy az állítólagos liatár- ipcldcns hírét, amelyet n belgrádi rádió január 22.én. mini a Slobodna Vojvodina c. lap értesülését közölt, ugyanez a rádió még 22-én vissza is vonla. A magyar kormány e tények nlap ján a leghatározottabban visszautasít­ja a jugoszláv jegyzék célzatos és légbőlkapolt állításait, valamint a ju­goszláv kormányunk azt az átláls/ő próbálkozását, hogy a magyar kor­mánytól egy kiagyalt határim-iden.s segítségévet kártérítés címén pénzt zsaroljon ki. Ami a fenti jugoszláv jegyzéknek a Mura folyó magyar szigetére vo­natkozó jegyzését illett, a magyar kor. many számára érthetetlen, hogyan térhet vissza a jugoszláv kormány er­re a kérdésre, azok ntán, Hogy a bu­dapesti jugoszláv ügyvivőnek az 19:12. évi határmegállapító bizottság három jugoszláv tug.jának eredeli aláírásával ellátott hivatalos térképvázlatokba és egyéb anyagokba való betekintés útján 1952 január 18-án személyesen módja volt meggyőződni arról, hogy ■ sző- bnnforgó sziget minden kétséget kF /.áróao magyar terület és hogy ne ezzel szemben hangoztatott jugoszláv állítások teljesen alaptalanok. A ma­gyar kormány ezzel a kérdést Tégleg tisztázottnak tekinti és felhívja » jugoszláv kormány figyelmét arra, hogy a magyar kormány a Mura fo. Ivó magyar szigetére jugoszláv rész­ről lörtént provokációs, fegyveres he liatoiás körülményei kivizsgálására és a tettesek példás megliiinletésére vo­natkozó követelésének a jugoszláv kormány inindezideig nem tett <-le- get.“ A földművelésügyi miniszter közleménye A földművelésügyi miniszter közli, hogy ’a tavas*! munkákra való tekin- íettel a?, idén is március 10-ig engc- dr'vezi nz új termelőszövetkezetek es es»,.„ütik ;i aikiiiásiiit. Ezért az eddig alakuló termelő,sző. vetkezetek és csoportok engedélyére se iránti kérelmüket, az alakulási jegyzőkönyvvel együtt legkésőbb már­cius !0-'g juttassák el a földművelés- ügyi minisztériumba. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom