Dunántúli Napló, 1952. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-26 / 21. szám

1952 JANUAR 28 N A P I, O PARI ÉS pari tpnf.s Az olyan ember, aki nem képezi magát elméletileg, lemarad a termelő munkában is LEVELEZŐINK ÍRJÁK: Ebben az évben a Sopiana Gépgyárban is jobban keli szervezni a munkát „AArfva-ériekeaieíien tárgyallak meg András- és Széchenyi-akna bányászai az oktatási munka meg Javítását, a munkafegyelem meg­szilárdítását" — című cikkünk folytatása. VWálkovics Károly e’vfárs, srtahámo- srista vájár, a III, számú alapszervezet .pártititkára emliefoedett szólásra. „Az előttem ielszótaló elvtársak helyesen rávilágítottak, hogy sok a tennivalónk vz oktatási munka megjavítása érde­kében Úgy tudunk ezen a téren ered­ményes munkát végezni ha maguk az alapszervezetek vezetői mutatnak jó pé'dát. Helytelen volt az eddigi mun­ka, ez nem Is bányászhoz méltó. Ép­pen ezért nemcsak a munkában, ha­nem az oktatásban Is felelősségre von- fűk azokat, akik elmaradoznak. Az olyan ember, aki nem képezi magát elméletileg, az lemarad a termelő munkában ls,H Am oktatásban fontos a pé da mutatás VldáScovios eVtárs helyesen látja a kérdést, ehhez szó t hozzá Rozimra Béla elvtárs is- „A II. számú alapszer­vezetnél, ahova én is tartozom, párt­iskoláról visszatérve, meglepődve hal­lottam, hogy négy hónap óta nem megy a politikai munka. Parragl Fe. renc elvtárs .elhanyagolta az alapszer­vezetet. A hozzá fordulóknak ígérete­ket ígéretekre halmozott, közben hagyta szétesni az alaoszervezc<el. Szégyen ez elvtársak! Meg is talál­juk. miért nem ment az oktatás és a. pártépítés többi lontos része: nem vo't, aki példát mulasson.“ Sok kezdőménvezés és rejtett tarta­lék van a bányászaink körében. Er­ről tesz tanúságot Sróesi Zoltán elv­társ felszólalásában- Szécsi elvtárs az I. számú álapszervezet titkára, jó javaslatokat mondott, — Sok hiba volt eddig elvtársak, ] mert volt oyan nap, hogv egyszerre két vagy három helyre is kellett men­ni. Az a javaslatom, hogy jelöljünk ki egy napot, amikor nem tartunk mást, mint oktatást. Ezzel biztosítani tudjuk, hogy azon hiánytalanul meg is jelennek. Nagy hiányosság mutat- leozik még a propagandista oktatások, nál i<s. Nem egyszer éreztük kárát an­nak, hogy az István- és Ferenc-aknai propagandisták nem jelennek meg az oktatáson, ahova mi is járunk. Vo't rá eset, hogy haza kellett men- nünk, mert kevesen jöttünk össze. Ezt nemcsak mi érezzük meg, hanem azok Is, akik az előadásokat hallgatják. Rendet kell ezen a területen is te­remteni. Srécsi elvtárs a továbbiakban be­szélt a műsíziafcmuiasztókról. A mun­kafegyelem megsértői előtt egyre vi­lágosabb lese. hog^ munkatársaik csak úgy hajlandók velük dolgozni, ha becsületesen elvégzik munkáju­kat. Szécsi elvtárs javasolta, hogy a bumilzókat. akik vidéken laknak, sa­ját falujukban pellengérezzék ki. a jó do'gozókat pedig népszerűsítsék — dicsérjék meg őket. A műszaki rezetek is segíthetnek az oktatási munkában Ponsgai Pál vájár, a III. számú alap- szervezet titkára olyan eiviárs akitől tanulni lehet. Felszólalásában hang­súlyozta, hogv a műszaki dolgozók is nagy segítséget nyújthatnának az ok­tatási munka megjavításában — Jó lenr.e — mondotta, — ha a műszaki dogozók, akik a körleteket járják, sa­ját maguk is érdeklődnének bányásza ink között az oktatási munkáról. Ott a helyszínen megmagyarázhatnak, mi. lyen fontos az, hogy mindenki részt­vegyen az oktatásban. Elmondhatnák: ,,Elvtárs, ma ennyi és ennyi a terme lése, de ez sokkal több lesz akkor: ha politikailag megérti azt, miért kell több szenet adni az országnak.“ így beszél Pozsgai elvtárs. akinek meg is vav, az alapja ahhoz, hogy jó tanácsokkal lássa el munkatársait. Sa­ját maga összehívta az alamezervezeté- nek vezetőségét, megbeszélte velük: ,Elvtársak, ha azt akarjuk, hogy a bá­nyászok r>e maradidnak e! az üzemek dolgozóitól, segítséqet kell adni, mun­katársainknak. Vá'lal iátok, hogy íel- világosítjútok a többieket a tanulás iontosságáról.“ Többet kell egyénileg foglalkozni a hallgatókkal A megbeszélést tett követte, a de­cemberben már-már szétesni akaró szemináriumok hallgatói új erőre kap­tak, eredménye: új hallgatókkal bő­vült az alap és középfokú szeminári­um, ahova rendszeresen tizenhatan jár­nak el a bányászok. Ezt a példát ke'l követni a többi alapszervezet titkárai­nak és munkájuknak meglesz a közös öröme. Nemsokára ők is elmondhat­ják, mint Pozsgai elvtárs: „A harma­dik szeminárium beindításán dolgo­zunk.“ A Széchenyi- és András-akna bá­nyászai jó munkájuk mellett lerakták — ezen az aktívaértekezleten — az a'apját az oktatási munlca megjavítá­sának. Sokat tanultak jit az elv társak, sokat tanulhatnak ebből a többi aknák bánvászai is. Müller Lajos elvtárs, a pártbizottság titkára megkapja a se­gítséget a munkájúhoz Azzal viszo­nozza ezt, hogy ezután többet log.a: kozik egyénileg is a bányászokkal Ha ezt teszi, ismét győztesen kerül­nek ki, nemcsak a tennéesi, hanem a pártépítósért folyó csatából is. Az ötéves terv teljesítése szempont j jóból nagy jelentősége van az 1952- es évnek. Ebben az évben különösen nagy gonddal kell felbontani a terve, két, helyesen kall megszervezni és jól felosztani a munkát. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a műszakiak segítséget nyújtsa nak a dolgozóknak. A Sopiana Gép­gyár műszaki vezetőinek segítsége az elmúlt évben sem maradt el, de azért voltak hibák is. Tavaly kezdtük meg a kábelszövók Szériagyártását. Ezt megelőzőleg elkészítettük az első pro. totípust. A rajzok egy részét Győrből kaptuk meg, mintának, de ezek nem lettek ellenőrizve. Mielőtt az első darab elkészült vol­na, aT öntödének már kiadták a min­tákat szériában való öntésre és ez óriási kárt jelntett az üzemnek mert a rajzok rosszak voltak és sokáig nem is javították ki őket. Az új rajzok is rossz méreteket tüntetlek fel és így jutottak el a dolgozókhoz. A mintá­kat csak augusztusban kezdték javíta­ni. Ez a.r idő nagyon későnek bizo­nyult, mert most minden munkadara. bon ej ke'l végezni azokat a művele­teket, amelyeket akkor, a rossz mű­szaki előkészítés miatt elmulasztot­tunk. Ez a tervteljcsítés rovására megy, másodszor pedig nagyon sok pénzbe kerül amelyet a szocializmus építésében máshol is fej, lehetett vo'na használni. Azt látjuk, hogy ebben az évben jobban kell megszervezni a munlrátés ehhez komoly segítséget keU adni a műszaki vezetőségnek is Ha így lesz, akkor nem fordul elő: a do’gozók új­év napján is azért dolgoznak, hogy előző évj tervüket teljesítsék. Előtte pedig, az év más napjain olyan alka­lom is adódott, hogy murika nélküi álltak, vagy pedig le'ésleges, rossz munkát végeztek, a tervezés hibájá­ból. Révész kartárs újév napján azt mondta a, dolgozóknak, hogy „gondol­janak a koreai gyerekekre." Mi va­lamennyien gondolunk rájuk és jobb munkánkkal akarunk segítséget nyúj­tani a koreai nép szabadságharcához. csak Révész elvtársnak kell jobban átérezni a koreai nép harcának je­lentőségét. Ezt úgy képzeljük e\ hogy I amikor sorozatosan felhívjuk a mű- (szaki osztály ügyeimét az egyes hi­bás minták kijavítására és azol; r;r-m hajtják a javításokat végre, vonja íelelősségre ökc! hanyag. fegyeimezet- len munkájukért. Es soha nem for­dult elő és ezért a műszaki osztály vesetői egész bürokraták lettek, nem gvnzzük kivárni egy egy minta kija­vítását és csak írásban fogadna1- el mindent javításra. Ezeknek a hibáknak a kiküszöbölé, sében nagy jelentőségük van, a most megtartott termelési értekezleteknek. Ezeken javaslatainkkal segítettük elő a harmadik tervév teljesítését. *7 új műhelycsarnok építésének betejezésével új munkaerőkre lesz szükség. Tanulóinknak fokozottabb munkát kell végezni, a szakma elsa­játítására. Az átképzősök is érezzék át azt, hogy fél év alatt tanulhatnak 'és ezt- az időt jól kell kihasználnlok, nem úgy, mint tavaly, amikor munka­módszerátadó volt, csak éppen nem akadtak olyanok, akik átvették vol­na. Soklccl nagyobb gondot ke’l tor- dltanj a szakma elsajátítására. hogv méltóan vehessék ki részüket a .zár cíahsmus építéséből. KROUMANN LAJOS. a Sopiana Gépgyár dolgozóin­A komlói Kossuth akna do’^ozói röp»vű!ésen távolították el soraikbóf Viüzokai Mihály volt szerzetest, aki uszított, rombolt, lázított a bányászok között A levelezőknek példát kell mutatni Komlói telelonjelentés Január 25 én, a délulános harmad leszállása előtt Komló Kossuth akna bányászai röpgyülést tartottak. Szilá­gyi eilvtárs, az I. üzem vezetője bejelentene Kicssuth-akna dolgozóinak hogy a dolgozók éberségével sikerült leleplezni egy ellenséget, névszónál Viszokai Mihályt, aki a hármas csa­paton dolgozott. Műszakot mu'asztott. szabadságot csalt ki, „beteg“ volt Elmondotta Szilágyi elvtárs, hogy Viiszctcai Mihály a múlt évben 22 mű szakot mulasztott igazolatlanul, 13 engedélyezett szabadságot csalt ki az üzemtől kü’önböző indokokkal és ezen kívül 20 betegnapja volt. Január 24 én megtartott röpgyűléson. anrkor a múiisz-tCTtanács határozatát olvasták fel a dolgozók előtt ós ismertették a széntermelés fokozásának szükségessé gét, Visz;kai Mihály a dolgozók kő zött megbújva, ezeket mondotta: .Mii jár a szájuk ezeknek, miért kiabálnak összevissza?“ Ilyen ocsmány szavakat használt a bányászok és a dolgozó nép ellensége, akkor, amikor mi, becsü­letes bányászok a széntermelés foko zásáért vívjuk harcunkat. Ismertette Szilágyi elvtárs, hogy az egyes üzem fegyelmi bizottsága úgy határozott, hogy Viszokai Mihály, volt szerzetest eltávolítja az üzemtől. Majd kérte a dolgozók hozzászólását. Kossuth akna dolgozói valamennyien felháborodva tiltakoztak az ellenséges uszításra és' követelték, hogy azonnal távolítsák el az üzem területéről. Prei sendörter elvtárs, a hármas csapat vezetője hozzászólásában ezeket mon dotta: .,Helyeslem az üzem vezetőségé­nek határozatát. Ez az ellenség nó­tánk dolgozott a karmos csapatban. Rendetlenül és hanyagul végezte mun kárát, nem egyszer megpróbált ben­nünket izgatni és lázitaní. Mi, a btcsü letes bányászok nevében követeljük az elbocsátása1, de rajta kívül valamcny- nyi olyan bitangét is. akik kísérletei lesznek á fegyelem megbontására, nz uszításra.”- A 73/1 számú Építőipari Válla­latnál meg nagyon sok a munkafegye­lem megszegő. Árgyő Emma átképzös ebben a hónapban 10 napol hiányzott már igazolatlanul. Fenyősi István 7 napot. Török István ácstanuló 5 na­pot, Cgervenka József segédmunkás 5 nap igazolailan mulasr’ásával hátrál­tatta az építkezés elkészülésének ha­táridejét. Kummer elvíárs hozzászólásában bemutatta a bánynászoknak Viszoka Mihályt és többek között ezeket mon­dotta: ,,Az ellenség már sok kárt. oko zotl a komlói bányászoknak, mert nem voltunk elég éberek. A kárl nemcsak géptörésekkel lehet lemérni, hanem az zal a romboló munkával is, amelyet az ellenség ügynökei végeztek a bányá ban, IcgénvszáVáson rés más helyeken az öntudatlan, a bányászfegyelmet meg nem szokott dolgozók közölt. Most elétek állítunk egy ilyen ügynököt. Nézzétek meg magatoknak, ez az alak a társadalmunk söpredéke, a muH rendszerben szerzetes volt, a fel szabadulás után faképnél hagyta félre­vezetett „nyáját", meri már nem lehr tett ezt a , nyájat" olyan szcmérmetle nül kiszipolyozni, mint a Horthy fa sizmus alatt ez lehetséges volt A szer zetesi pálya ma már nem kecsegtet biztos, léha és munkanélküli megél hetest. A társadalomnak ez a söpredé­ke befurakodott a bányászok soraiba, hogy ott zavart keltsen és segítse ez­zel is a munkásosztály esküdt clicnse geit, a kapitalistákat és az imperialis­tákat. A múltban ez a megveszekedett ellenség vigyorgott, amikor a Horthy pribékjei megfojtották vagy rostává lőtték a magyar munkásosztály ieg jobbjait. Segédkezet nyújtott a kapi­talistáknak. a klerikális reakciónak a munkásosztály elnyomatásában és butí­tásában. A társadalomnak ez a férge most meg akarja hiúsítani fejlődésün­ket vissza szeretné fordítani a tör­ténelem kerekét, megint nyakunkra szeretné ültetni a bányabárókat. a ka pitalistáhai, az emberiség és a béke esküdt ellenségeit. Előtártak! Ez a lé reg most, amikor sefti, hogy rá fogunk csapni, gváva kutya módjára meghu nyászkodik. megbújik és nem mer a dolgozók szemébe nézni. Figyeljenek fokozol tabban az ellenségre Persze vannak még raita kívül is a bányában ellenségeink „ö az első ta­vaszi fecske", aki után jön a többi. Én arra k rém az elvtársakat, figyel­jenek ezután még fokozott; bban az ilyen ellenségre, csapjanak le rá ke menyen. Komló első lefogott .,díszpél­dánya több, mint egy éven kereti*,: próbálta megzavarni a mi munkánkat, de lelepleztük. Ez az alak azt mondta a csapatvezetőjének: JJgyis mártírként logok meghalni. Mártírként fogok meg hatni, mert ezt a rendszert én nem bí­rom”. • Tudjuk, hogy nem szereti ezt u rend szert, mert azelőtt léha életet élt. Nem dolgozott, a munka könnyebbik végét fogta, élősködőit a dolgozó nép nyakán. Majd beférkőzött a dolgozok közé és aljas munkájával azok egysé­gét igyekezett megbontani. Izgatott és lazított ebben az üzemben, minden vo­nalon. Még több szenet adunk A rőpgyűlés végeztével a dolgozók megfogadták, hogy még több szenet adnak pártunknak, szeretett Rákosi elvtársunknak és szocialista népgazda Ságunknak. Lelkesen, megelégedve men­tek a munkahelyükre, hiszen leleplez­tek ós eltávolítottak egy ellenséget. Mikor megkaptam a meghívói a megyei levelező konferenciára, nem akartam hinni a szememnek. Nagyon boldog voltam, hogy én is résztvehe- tek ezen. Boldogságom még nagyobb lett a konferencián. Megtanultam azt, hogy milyen levelet kell írni. Nem szabad opportunistának lenni, bátran le kel! leplezni a hibákat, minden levelező­nek. A levelezőknek a leveleikkel a termelést és a tanulást kel! szol­gálniuk. A levelezőknek nagy a fel­adatuk. Mindenben élen kell járniuk és példamutatónak kell lenni. Ez a konferencia megmutatta a világos uta. nekünk, levelezőknek, megmutatta az erőnket. Az értekezleten újabb öröm ért. Megválasztottak küldöttnek az orszá- gbs levelező értekeztetre. Soha nétu gondoltam volna, hogy valaha engem ilyen megtiszteltetés fog érni. De nem bízom el magam. hanem fokozott munkávail dolgozom úgy a levelezés, mint a tanulás ierén. Felaj&n.om, hogy az iskolában levelezőkört szer­vezek és minden hónapban két levelei írunk a sajtónak. A tanulás terén azt ajánlom fel, hogy a negyedévi négy darab négyesemből félévre csak ket­tő fog maradni. I’app István Hl. évf. Allattcnyész'.ési Technikát. Szentlőrinc. A beremendi úttörők hőstette A zaj elüH Sok-sok apró gyermekszem kíváncsian tapadt az igazgatóra. Szavaiban benne volt a nevelő aoaódó szeretete s ahogy beszélt, eltűnt a távolság közte és a gyermekek között, mindnyájan egyetlen nagy családdá olvadtak össze. Úgy beszélt most, ahogy az apa szokott a /faival. A gyerekek mohón it rák magukba mindenegyes mondatát Megérezték, most róluk. apjukról, anyjukról, iskolájukról van szó. — Egy ismeretlen térti észrevétlenül beosonhat a gyárba. Zsebét senki sem nézi meg. Észrevétlenül egy kis fekete csomagot csúsztat a szét! közé. Nem nagy az egész, aig különbözik a többi széndarabtól. Az ide gén nyugodtan tovább megy és hamarosan eltűnik. — Másnap reggel édesapátok, némelyik pajtás édes. anyja is, bemegy a gyárba. Vigan dolgoznak, csak úgy 6g a kezük alatt a munka. Egyesek még dalolnak Is. Jucilca édesanyja kislányára gondol, hogy talán éppen most felelten a tanítóbácsi. Hitte'n robbanás... Nincs többé beremendi Cement­gyár, nincs több ház — és nincs többé sem édesapa, sem édesanya ... — Szerelitek édesapátokat, édesanyátokat? Egy pillanatig néma csönd, p gyerekek képzeletűje ben már látták a hideg kezet, amely feléjük nyúl, hogy elraoadia tőlük mindazt, amit szépnek, jónak látlak, amit szeretnek, ami életüket jelenti. Majd egyik is, másik is lelkid t: — Hát persze! —- mintegy csodálkozva, hogy ilyet is lehet kérdezni. Hát ha szeretitek, jelentsétek azonnal a haMr- őröknek, ha gyanús idegent láttok. 4 »„fi hu kai gyermekfej összenéz, a nagyobbak szemében erősen csillog az elhatározás: Nem adjuk szü­leinket. nem adjuk a gyárat. Hazafelé erről beszé'nek a gyerekek. El sem tud iák képzelni, hogy ilyen gonosz emberek is létezzenek. ír Az Idő gyorsa n múlik. Sokan mór nem is gondol­nak a beszédre. Minden napnak megvan n mnnn ezer­nyi érdekessége sok-sok apró-cseprő problémája, örö­me. Boldogan játszanak, hancúroznak az iskolaudvaron — hisz oly melegen süt még az őszi nap, oly gondta- 'anok, életrevalók - gyerekek. Dohányozni tilosl — ez természetes, de mikor oly édes a tilosba járni és annyira imponáló, nagyítás a dohányzás! „Kár, hogy a tanítóbácsik ezt nem akarják megérteni.“ Csak, hogy az ő szemük sem Iát a szom­szédba — gondolja Grogáncz Jancsi és Lakatos Antival a kultúrház padlásán vernek tanyát. Nagy megtisztelte­tés, hogy egy „kis" hetedikes, amilyen a Kunzi. velük tarthat Most azonban engedékenyek és Kunzlnám Is velük mehet. A féHgkész kultúrház még teljesen elhagyatott. Azaz... — Nézd csak! Mi az ott a tető alatt?!... Te, itt valaki leküdt az éjjel. Egy pillanat alatt eszükbe jutott az igazgató be­széde. SzemiUc előtt elsuhant a felrobbantott gyár. Síin. te látták a kárörvendően vigvorgó arcot. — Nem, ezt nem engedjükI — kiáltott fel Grogáncz Jancsi. Egyikük sem kérdezte mit Tudta, a másik ketté is ugyanarra gondol. ^ hgéxx nap ax épület küriil cirkáltok. ,Már sö­tétedett, még mindig semmi. Hátha már el is tűnt Pere- mendről? __ Pszt! Hallod? To mpa berregés szűrődött le a padlásról. A berregés ismétlődött. Torkukban dobogott a szivük. Odarohan­tak a létrához ... Lakatos telmászott. A padláson egy bőrkabátos léríí rádiókészülék előtt ült és va'amit motoszkált. Azonnal visszaugrott, áe már késő... A bőrkabátos meglátta. Apró, hiaeg szeme gyilkos villámként cíkkázoit a fiú télé. Lakatos, ahogy csak bírta, rohant a határőrökért. A másik kettő ottmaradt. Egypercig sem tartott, a bőr­kabátos kiugrott az ablakon és a gvári utca sötétjében eltűnt. xgalmas hajxxu l.rxdödőtt, A határőrök >er cek alatt körülzárták az utcát és egy negyed óra miwa az idegen már biztos kezekben volt. Határőreink vas- markából nem menekül többé A három fiú lihegve kipirult arccal, de szikrázó szemekkel végigmérte a banditát. Egymásra nézlek, el- mosolyogiak. Az alhadnagy baflárs hirtelen odalépett hozzájuk — és némán tisztelgett a három úttörő előtt BALING J6ZSB"

Next

/
Oldalképek
Tartalom